Ellenzék, 1940. augusztus (61. évfolyam, 172-198. szám)
1940-08-11 / 181. szám
í ( ellenzék it Hát jó, a királyné abból a helyből visz- szatére s mondja otthon a férje urának, hegy 6 mint jára, hol s mit lati az ő útjában. — No! ha igen, ők is voltak azok a ..«zarándok“ s kápolna képében — mondja a király — csak izib.e vissza. Egyszer hát újból panaszol a fiú, hogy sül a háta. — Rég, hogy ott lakodzik? — Jaj, rég lelkem hugomasszonv, én s ez a vén kápolna egy időben kerültünk ide. — Nem látott-e erre járni egy fiatalt, meg egy leányt? — kérdi a királyné. — Nem éu, lelkem, hugomasszony, pedig látnom kellett volna, hogy ha erre jártak. HÍRES KÖLTEMÉNYEK Óda a nyugati szélhez Percy Bysshe Shelley (1792-—1822) verse (Talán a viág legszebb verse. Mindeneseire a világ Igeszebb lírai alkotásainak egyike. Hatalmas belső lendület, megragadó Urai póz. amelynek nyomán minden megelevenül, kép lesz és szimbólum Zenéje mint az nrgctiuszó, amely hatalmas fugát látszik, fis emellett mégis mintha csuk egyetlen nagy lehelele volna a léleknek, egyetlen, kiáltás/ vagy Wl&j-J. . ■ Visszanéz a leány s azt mondja, hogy: — Nem csoda, ha sül is, mert úgy jőu anyám, mint a fergeteg utánunk b hét mérföldre okádja előre a lángot. Csak hamar, vessél „kecsekórál“. Megveti a fiú s lett belőle egy nagy kopott sütőkemence. A leány is utánacsinálta s lett abból egy elaggott, vén pékmester s egy teknő tésztát kezdett dagasztani. Kérdi a királyné a vén péket, hogy rég ott dolgozik-e? — Jaj, én lelkem — mondja a pékmester — mióta a világ 8 még két napja örökétig itt vagyok. — Hát osztán, ha itt, nem látott-e erre járni egy fiatalt, meg egy leányt? — Nem én osztán, lelkem, azelőtt ha nem, de mióla én itt vagyok, tudom Istenem nem. Csak annyi, hogy egyebet se tehete a királyné, minthogy abból a tett helyből újból csak megtérüle haza s mondja otthon a királynak a dolgát, hogy s mint jára ismét. — Ejnye, ejnye asszony — mondja a király — hisz az a kemence meg az a pékmester tisztájába ők voltak, csak nyo-. 19 4 C augusztus 11. a napra küldjön a király egy regement tiszta piros öltözetű, egy regemeat fekete gyászba öltözött katonát s egy nagy ma- gazinum olyan teriis szekeret, akibe a legkisebb faszeg is vert acél legyen. Hát csak annyi, hallák-e, hogy a kiveg- zési napon vitték ki a fiukat az akasztó- fához. Hanem olyan Uristenesen összetalálkoztak a két regement katonával, hogy mikor a fiukat akasztották volna, éppen közeledtek azok is az akasztóhelyhez Meglátja a király s azt mondja a fiuknak: — Na soktudók, most álljatok elé 5 ha olyan soktudók vagytok, mondjátok meg, kik s mik azok a katonák? Honnan s miért jönnek? — Hát — mondja a soktudó — az a tiizlángpiros angyalsereg s mennyországból jönnek a mi lelkünk után. Az a fekete a poklok serege, utánatok jönnek, hogy pokolra vigyenek, ha csakugyanva- lóst akasztóhalált halunk. Úgy megijedt a király erre a kijelentésre, hogy biz annak tán a fele se tréfa, mert ezeknek a soktudóknak még eddig minden kijelentésük, dolguk bevált, hogy abból a helyből sarkantyúba kapta a lovát s egy miccentés alatt volt s nincs király, úgy elkotródott. Hanem a nép is úgy. szereden széjjel, hogy egy szen‘percek alatt csak n bárom fiú marada az akasztófa alatt. Ekkor a szinarany akasztófát széi jelszedték, a teriis szekérre izihe felrakták s abból a helyből hazalódulának. Na, telt-mult az idő, hanem a '•oktudó fin sehol sem lölte istenes helyét az élő világon, mert a pogány királynál léte alatt erőst megszerette a király Zsáda nevii kisebbik leányát. ő biza, határozta el magában, egy élete. egy halála, visszamegy a pogány királyhoz s addig meg nem nyugszik, amíg az a leány az övé nem lesz, mert neki anélkül a leány nélkül az élete nem ér egy hajítófát. El is ment s olyan szerencsével béköszönte a királyi udvarba, hogy Zsádán kívül senki lélek észre nem vette. S mert Zsáda is szerette a derék szál soktudó fiút már az első minutumlól fogvást, Helyből belopta a szobájába s clegyezték, hogy az éjen megszökjenek együtt. Amint a királyi udvarban éjre kelve mindenki lenyugovék, ők is útnak indulónak. Hanem előbb Zsáda három megbabonázott hajszálat, az egyiket az ágyára, a másikat a góc alá, a harmadikat az ajtóhoz odalökött. Alig aluszik a király ezen az éjjelen annyit, amennyit, már is azt álmodja, hogy a Zsáda lánya a soktudó fiúval megszökött. Az álmából felriadva, ráparancsol feleségére, hogy nézze meg izihe, itthon-e a kisebbik lányuk. Hát jő, zörget a királyné a leány ajtóján s békérdez, hogy: — Aiuszol-e, kedves leányom? Megszólal az ágyra vetett hajszál: — Most öltözöm, lelkem, anyám! Erre újból elalszik a király. De hát újra csak azt álmodja, hogy a lánya már messze jár. Újra csak felserken s küldötte is izihe a feleségét, hogy nézzen csak utána még egyszer annak a lánynak. Jól van, hát bézörget a királyné, hogy: — Mit dolgozol, kedves lányom? Megszólalik a góc alól a hajszál, hogy» — Most gyújtom a tüzet. Na, ismét csak megnyugosznak s harmadszor is azt látja álmában a király, hogy a lánya már messze jár. Harmadszor is küldi a királynét, hogy nézzen csak utána még egyszer! No, ha küldte, hát nézte is a királyné, mert nyitotta az ajtót a harmadik hajszál s akkor látta, hogy a király álma igazában beteljesedett. Haj. minden szentek, be szertelen méregbe jöttek mind a ketten. A királyné tüstént griffmadárrá változott át e ugv indult el, nagy méreggel a Unva után. A szájából hét mérföldre szakadt előre a forró láng. Azt mondja egyszer a soktudó fin, hogy: ■— Hej. hallod-e Zsáda, Hogy melegszik a hátam. Visszanéz a leány s azt mondja. Hogy: — Nem is csoda, hallád-e, mert jou utánunk anyám, csak izibe vess ..kecske* korát*1. Megteszi a fin s hát ahh‘ heíyo- dös helybe egy iitött-kopott kápolna lett belőle. A leánv is utána csinálta s let»: abból egy szakállas „szárándok“ egy vén bibliával a kezében s elkezdett abból Uristenesen olvasni. Tdeje is volt. mert érkezett ag anyja. Köszönti is illendően * ^szárándokot“ a kérdési: ’ Nyugati nyers Szél', Ősz sóhajjá, vádi Te láthatatlan! jössz és mintha mord .Varázsló űzne szelLemrajt, szalad A sárga s éjszin s lázpiros csoport: A pesties lombok holt népe, — Te, Kinek szekere téli sutba hord Sok szárnyas magvat, hüs sötétbe le, Aludni, mint a test, mely sírba dőlt, Mig azúr húgod, a Tavasz szele Megint kürtjébe fu s riad a föld S édes bimbónváj legel a napon S völgyet hegyet szín s illat lelke tölt; Vad szellem! szálló, élő mozgalom! Kj rontasz és óvsz! Halld, oh halld dalom! Te, kinek — mig az ég reng, — áramán Omló felhő, mint hullt lomb, andalog, Hullatja busa ág: Menny s óceán rS zápor zuhan s villám, bus angyalok, S kibomlik már kék utad tág legén Mint vad menád-haj s szikrázik s lobog Az ég aljától, hol kihunyt a fény Az ég ormáig a közelgető Vihar sörénye, — Oh, Te, a szegény Élv gyászdala, ki zengsz, mig rest tető Gyanánt aiz Éj, e roppant sirhalom Borul körül s bus boltját reszkető Páráid terhelik s a hüs falon , Vak viz s tűz s jég tör át! — oh, halld dalolj Ki felvered nyár álmábói a kék Földközi-tengert, mely lustán pihen Kristályos habverés közt fekve rég Habkő fokoknál, Baiae öbleiben S álmában agg kastélyok tornya ring A hab sűrűbb napfényén égve lenn S azur moszat s virág lepi be mind, Oly szép, hogy festve sem szebb — Oh 'té Sááé^ Ki jössz s Atlant Vad vizrónája ing S fenékig nyílik s látszik lent á mély Tenger virág s mit flz iszap bevon: A vizi vak lomb, mely zoldefni fél, Mert hangod csupa sápadt borzalom, Melytől remeg s széthull, — oh halld dalom! i Ha lomb lehetnék s vinnél, bús avart, Vagy felhő, szárnyaid közt lengeni, Vagy hullám, mely bár zúgasd és kavard Szabad, majdnem miként Te s adsz neki Erőt, erős úr! — vagy ha csak kora Kamaszidőmnek térne gyermeki Víg lelke vissza, oh ég vándora! —» Midőn társad valék s hivém: elér A lélek s tulröpül, — oh tán soha Nem zengne jajszóm. mely most esdve kér: Ragadj el hab, felhő, vagy lomb gyanánt, Mert tövisekre buktam s hull a vér S zord órák súlya húz s lánccal fon át, Lelked szabad, vad, büszke rokonát! Legyek hárfád, mint hárfád a vadon, Hulló lomb vagyok én is, ne kímélj! Ha vad zenéd felzúdul szabadon. Lomb s lélek hadd kisérje őszi, mély Dallal, mely édes, bár fáj, — oh, te zord Lélek, légy lelkem, én s te: egy személy! Holt szellemem a Tér ölén sodrod, Tört lombként, melytől sarjad újra más! S dalom égő zenéjét messzi hordd, Mint oltallan tűzhelyről a parázs Röpül, oh szórd szét, hol csak ember él! Ajkam szavából prófétás varázs Kürtöljön az alvóknak! Oh te Szél! Késhet a Tavasz, ha már itt a Té!? TÓTH ÁRPÁD FORDÍTÁSA mába hamar, facsarod] utánuk, most mar tisztájába jó nyomon fogsz járni. Mondja egyszer újabban a fiú: — Hej, hallod-e Zsáda, hogy hévül a, hátam. .Visszanéz a leány s azt feleli a fiúnak: — Nem is csuda, hékám, mert ugyancsak veszekedettül lohol utánunk azr anyám s okádja előre a lángot. Én hamar rosan kecskekórát vetek s tó lesz belőlem, te is úgy tész s réce lesz belőled. Hanem aztán úgy vigyázz, hogy csak a tó közepén matass, mig itt lesz az anyám. i Na, hát érkezett is a királyné s kerülgette a tó partját, hívogatta, édesgette a leányát szép szóval, hogy jere lányom, je- re haza. Nézd, anyád kér. Ne hagyj vén- ségiinkre, a keserűségbe. Hanem meghatni sehogy nem tudá azt 8 leányt. Eközben a királyné nagy keserűségében a réce után kapott, habár ezt elfoghatná" valahogy, ezen a világon. Csakhogy e se sikerült másképp, csupán a fél szeme maradott a markában. Ekkor osztán nagy keserűségében a leányát megátkozta, hogy úgy elfeledkezzék a szeretője is rolla, mint ahogy 5 el-j feledkezett a szüleiről. S avval a réce fél-1 szemét rakta zsebre s abból a tett helyből nagy keserűséggel haza indnla. Alig ment el a királyné, mutatja a fin, Hogy az anyja félvakon hagyta. A leány sem volt rest, egy szempercre s olyan madárrá változott a már egy mimsták alatti megelőzte az anyját. Akkor a királyné egyik szomszédasszonyává változott sza-i' porán, egy kosárral a kezében § visszaindult szembe az anyjávaL : «*•**»;■ ’ A királyné megismerte, Hogy szén ez az 8 szomszédasszonya, kérdi tőlle, hogy hát Ugyan merre úgy felszerelve? — ő biza — mondja a szomszédasszony —- a leányához indult, egy kis pacitát (száraztészta), meg egy kis Házi itókát visz neki. S ráveszi a királynét, hogy ül-, jenek le abban a fene melegben az ut szélére. S kínálni kezdette az étellel s itóká-. val. Mikor a királyné Jól eiíátta magit,; elalvék ott • melegbe. Akkor Zsáda a fia’ szemét a királyné zsebéből kilopta. Ávvall vissza a fiúhoz. Ä helyére illesztette, rá- fnvintott 9 na e mggvan. Mikor a fin falujához közeledtek, azt- mondja a legényke: ; — Na, te szállásold bé magad ebbe a' vendégfogadóba, mig én a násznéppel utánad jövök. De hát bezzeg, hogy fogott az anyai^ átok s egy pár napok alatt ugv elfeledkezett Zsádáról, mintha sohase is ismer-; te volna. S egy gangos falusi leányba szerelmes lett, helyből házassásra vitte a dolgot. Amint Zsáda meghallotta ezt, helyből tudta, hogy az anyai átok fogott. Egy szép virágbokrétát megbabonázott: az utcai kút vedrébe tette. Arra vonult el a nászvendégség. A vőfély megszomjazott. íddí ment a knthoz. Meglátta az ékes bök-' rétát a vederben; kivette, a kalapjába tűzte. Amint a vőlegény meglátta, elkérte s amint kézbevette, mindjárt észbe is kapott. S abból a helyből fordítóit a nász- vendégséget a korcsmába, ott Zsádát ka- ronfogla. hazavitte. Ott apjának bemutatta. Hét álló nap mind táncoltak. Ige volt biz e?.. itt a vége. ha nem hiszed, hajítsd VÍ2be. ŐSZ JÁNOS gyűjtése.
