Ellenzék, 1940. augusztus (61. évfolyam, 172-198. szám)

1940-08-11 / 181. szám

IO

n L I. B N Z li K

1 (J 4 O a u g u a z t u % If.

X SOKTUDÓ FIÜ

Eredeti székely népmese

\ ull. hol nem volt valahol, tahin ott,

hol a tarka lótól nem vesznek vámot, hát ott, volt egyszer egy ember. \ olt ennek az embernek egy ügyibe való, soktuuó fia. amilyen több sem azelőtt, sem azóta nem taposta az élő világot.

Petiig még csak növendék vala.

Cyöutölödik az ember, a többek közt egyszer, bogy kivel mehetne szántani, mert a cselédségét, kit erie, kit arra, mind elkiildözgette mezei munkára. Észreveszi n fiú az apja gyöntölödését s a/t mondja, hogy:

— Egyet se reménykedjék éd*s apám uram, ha csak annyi a baj, elszántunk mi ketten. Avval csak a pajtába befordul.!, két nagy ökröt kifordita s egy peVcinté? alatt járomba foga. Az apa a marhák » lőtt, maga meg a marhák után szántóbi mentek. Téringette az ökröket erre, tova » csattogtatott akkorákat ostorával, hogy a még puskalövésnek is sok lett volna.

Éppen arra kocsikázott a király, hát hallja a világnagy csattintásokat. Néz szereden széjjel, hogy ugyan hát honnan is erednek azok a világnagy csattintások s hát akkor látja, hogy szén az még nem is ember, hanem csak egy kujakomnvi gyermek.

— Szerelmes Jézusom — csavargatja a fejét, még jobban a bajsza hegyet — micsoda isteni hatalom lehet az. egy akkora pecemuyi fiúnál?

— Na! — mondja az inasához fordul- 'a — meglett ember vagyok. Kenyerem javát megettem, sokat jártam, sokat láttam. de ilyet még soha. mióta a két látó szemem kipattant C?ak hala»lj izibe, vegyed azt az ostort, csattints te is egyet.

Vette is az inas, próbálgatta is erre, tova. hanem a csak annvi is vala. nal!ák-e, csak úgy ..csettintgetett né, cgyet-egvet a avval vége“.

— Na! kiednek se fele kár (hanem egész), amit megeszik hallá-é, elkezdi a írvermek, avval átvette az inastól az ostort s csattintott újból akkorát egyet, hogy az inas ijedtében majd kecskebokát 'bukfencet) vetett. A király se szólott, se hallott ennél többet: egy zacskó pénzt az embernek odalóditott, a gyermeket vette maga mellé s abból a helyből haza indula vele.

Amint mentek, mendegéltek, mit gondol, mit nem az a fiú, akkorát kacag rá, hogy n megijedt lovak hámistrangjai mind szereden széjjel szakadoztak. T,e- száll az inas, le a kocsis, csögözgelik, Lo- gezgatják erre-tova, de annvi Úristene? lepedelmük nem volt, hogy összebogoz- hstták volna.

— Hej, hallák-e! nette, acsarkodók fájok a fiú, egy szempercre lepattana az ülésről az istrángokat egymáshoz illeget- te s avval e megvan.

Nézi, nézi a király a soktudÓ3 fiút, hiimget neki s csóválja a fejét. Elgondolja magúban, hogy tán mégsem istenes dolog, amit ez a fiú ehejt produkálgat « hogy tán kár is volt elhozni magával, hi- S'.en még egyszer, ne adja az Isten, még őt is bajba keveri a soktudásával.

Na, csak annyi, hogy aharról hazaérkezének s avval telt-mult az idő, minden nappal egy nap.

Hanem a királykisasszony úgy megsze* relé az ügyibe való, soktudó gyermeket, hogy szeresül ellenni sem tudott nála nélkül.

Egyszer a király levelet olvas a szobájában, a fin ott ténfereg alá s fel magában, S ezenközben mit gondol, mit ne,m, akkorát kacag, hogy a palotának ahány szege, sarka, annyifelé hasadozntt, a király meg kicsi hiján belésiketiilt. Mert már mert amúgy sem szerette a király a/t a fiút, félt, hogy egyszer bait hoz a soktudásával, mérgesen ráveselkedik, hogy h? kedves a napja, tüstént bevallja, min kacagott akkorát? He istenes tett lelke nem volt annak a királynak, hogy azt a fiút ki tudta volna vallatni. Csak annyi hogv mesterembereket hozatott, bogy a széiiolhasadott palota szegeket vÍ3szacsi- »alják. Szokotálták is azok a dolgot erre- tova eleget, hanem annyi Uristenes terjedelmük nem vala, hogy a sok szakadást

palotához illőleg hely recsinálbassák. A fiú nézte egy darabig a pis/mogásukat hanem akkor osztán félrelökte uharrol, maga állott neki s mit telt, mit nem, a szegletek még százszorta különbül helyre- állottak, mint ahogy addig voltak.

Hej, megrökönyödik erre mégjohbau a király, hogy, na e már mégsem lehet jó Isten hírével, tisztába az ördöggel vau cimborába ez a fiú, látja annyi módját. Azt határozta, hogy elevenen toronyba záratja, odafalaztatja s aztán legyen vele, ami lesz.

Igen, csakhogy a király leánya jól megfizette a mesterembereket, hogy a tornyon kockalikat hagyjanak, akkorát, amin keresztül a fiúnak ételt nyújthasson hé.

Hát jó. ismét csak telt. múlt az idő, minden nappal egy nap. Dehát egyszer a pogány király két lovat küld a királynak s azt izeni mellé, úgy Ítélje meg, hogy melyik az öregebb s melyik a fiatalabb a két ló közül, hogyha három napok alatt tisztába nem lesz vele. az országát elfoglalja s a fejét karóba huzatja.

összegyűjti a király a tanácsosokat, össze a tudósait. Tanácskoztak erre, veselkedtek arra, hanem a csak annyi is vala né, semmi, mert hogy arra a világ ki- teremtésére két egyforma állatra kimondhassák, melyik a vénebb s melyik a fiatalabb. nem tudták. Akkora bubánat kerekedik emiatt a palotára, hogy mint egy nagy siralomházra. A nagy szomorúság között a királyleány is úgy megfeledke- z*-tt toronyról, legényről, hogy ahajt csupán a harmadik nap juthata eszébe. Vette is a dolgát helyből egy cipóval, kupa borral a fiúhoz. Alig érkezett meg. kérdezte is helyből:

— Élsz-e szivem, vagy meghaltál?

— Élni élek — elkezdi a fiú — hanem látom iobb volna a halál, mikor te is ngv elfeledkeztél rólam.

Elmondja a leány, hogy milyen bubaj nehezedett az országra s csupán azért feledkezett egy kicsinyég el.

— Ha csak annyi a baj — mondja a fiú — eredj szaporán haza. Aludj annyit, amenyit, akkor mondjad az apádnak, hogy te azt álmodtad: töltsenek egv válóba tejet, a másikba szilvóriumot. A két lovat esapiák rája s amelyik a tejnek fut, az a fiatalabb, amelvik a szilvóriumnak, tisztájába az a vén. Akkor a ki«ehbiknek is a nagvobbiknak is eédulázzák fel a farka répáját ? bátran küldjék vissza.

Jól van, hát akkurát igy is lett hallák-e, ahogy a fiú utasitá a leányt.

Bámult a pogány király ezen. de még bosszankodott is, hogy ugv kitudának fogni rajta. S hogy most csak azért is ne rajta száradjon, küldött vissza a királynak egy királyi pálcát, hogy mondja meg a király, hogv annak a pálcának melvik a vékonyabbik s melyik a vastagabbik v*-- ge? Hogyha három napok alatt meg nem liiondia, országát elveszi, fejét pedig karóba keríti.

Ismét összeültek a tudósok s bölcsek. Okupálták a dolgot erre is, arra is, hanem a csak annyi is volt né, hogy semmi, mert Tjristenes tepedelmök nem volt kitalálhatni, olyan egyforma vastag volt az a pálca.

Hát újra nagy bubánat, gyász virradt a királyra, mert hiába na, csak sokkal erősebb a pogánv király nálánál.

A szegény királyleány is a nagy viko- tában. uira ugy megfeledkezett a fiúról, hogv csak harmadik nap jutott az eszébe. Ment is helyből a fiúhoz egy cipóval, kupa borral s kérdezte:

— Élsz-e szivem, vagy meghaltál?

— Élni élek — mondja a fiú — hanoin nekem ugyan jobb volna a halál, mikor te is ugy elfelejtkezel rólam.

Na jó, hát elémondja a leány, hogy hogv s mint áll uihól a dolog s azért rekedő ki a nagy vikotába egy kicsinyég a fejéből.

— Hát csak ennyi a baj — mondja a fiú — egyet se emészd magad, nem apádért. hanem érted s az országért, most is kisegitlek. Menj izibe haza. Aludjál anv- nvit, amennyit. Akkor osztán az apádtól

kérj audienciát s mondd <*l, hogy te azt l ilád almodba, ha egy kádat megtöltenek tejjel s azt a pálcát beleteszik abba, a vékonyabb fele alább lesz egy fél collal, mini a vastagabbik. Akkor legyenek a vékonyabbik lelér»* fekete gyászpecsétet, Írjanak hozzá királyi levelet, küldjék vissza n — annyi.

Ahogy ezt a fin tanácsié, ugy teve ak- kuráté hallák-é, s vitte az a staféta a pogány királynak vissza, nagy örömmel, forgó szélnél sebesebben.

Hm! ásnám ki a két lát»} szemét annak a keresztény királynak — elkezdegelte a pogány király, mikor látta, hogy újból lefűzték — akárhogy s mint e nem az ő eszével van kikonfundálva, most — én mondom — csak azért is tnegkeserüli.

Eredj szó'gám haza s mondjad a királyodnak, ugy készüljön, hogy a jövő vasárnapra virradva, amikor én az ágyamban lianjatt fekszem, ó is azt tegye. Amikor én pipát töltök, ő is ugy tegyen. Amikor én harangoztatok, ő is harangozta«son. Amikor én a templomba beérkeztem, o is ot legyen. Amikor én a templomból kijöttem, ő is künn legyen. Amikor én az első kanál ételt falnám hé, ő is falja az övét. Hanem akkor ugy vigyázzon, hogy ne legyen 1 ristenes tepedelmem azt az első ,.kalány levet“ béfalhatni, mert, ha hé, országa hollók, farkasok tanyája leszen, magának pedig kinpadra kerül a teste, karóba a feje.

Hej szerelmes Jézusom, milyen nagy bubánat nehezedett újból a királyi palotára. erre az üzenetre. Hogy lehessen azt emberi erővel, még jó Isten szent akaratja mellett is megtenni? A királyleány is ugy megfeledkezett a nagy bubánatában a hitvány legénykéről, hogy ahajt csak negyedik nap éjnek éjszakáján jutott az eszébe.

Gyöntölödött egy kicsinyég, hogy hogy menjen ő most ahhoz a toronyhoz éjnek éjszakáján, egyedes egy lelkére, hanem aztán elgondolta, hogy ez az élet igy is, ugy is csak annyi már. aztán meg, ha isten van vele, ugy senki ellene, hát vette a cipót, igen a kupa bort s meg se is állt vele a toronv aljáig s bészollott, hogy:

— Élsz-e. haliád. vagy meghaltál?

— Meg nem haltam még. ugy ahogy, hanem látom, annyi módját, jobb lenae már a halál nekem.

Jól van. elbeszéli a leány, hogy ő Isten látja lelkét, nem felejtkezett el róla, csal: nuféle ragv gyász van újra mérve az országra s népre, hát ezért rekede ki az eszéből addig, ameddig. Azt mondja akkor a fiú:

— Egyet se tünekedj. ha csak ennyi a baj. Én érted s a népért megmentem az ország becsületét. Reggelre virradva menj hé éds‘ apád uradhoz s mondjad, hogy te azt láttad álmodban, hogy az a fiú még é! a toronyban, hozassa le onnan s bízza rám magát. Hát a leány ugy is tett.

— Haj, én szerelmes leányom — moa- dá a király, kétszer megmentettél, harmadik lenne az Isten igaza, de hogy sike riiljön, mikor annak a fiúnak még az ize. csontja is porrá lett eddig.

— De már éds‘ apám csak próbát kell tenni — mondja a leány.

— Jól van! — mondja a király — legyen ugy hát. Szét bontják a tornyot. S hát az a fiú nemcsak, hogy élt, de meg is szépült s emberesedett.

Azt mondja akkor a fiú, hogy:

— Na felséges király! izibe össze kell gyűjteni az ország összes kőmivessét. ősz sze az országban ami tégla van szereden széjjel s ide a palota elé egy egekig érő magas tornyot épiteni, le még ugy. hogy vasárnap reggelre kész legyen, a többi az én dolgom leszen.

Na, l a mondta az a fiú, meg is lett a vasárnap reggelre. Akkor a soktudó fiú vett magához egv fáintos messzehordó fegyvert, ment fel vele a toronyba, de előbb a tornácra egv embert állitott, hogy amit ő a toronvból odakiált, helyből tovább adja a felségnek. Jól van, alig- ség. hogy felért a toronyija, már kiáltotta is:

— Forduljon a király! Ásítson h lielv- bői! I ölt-»- a pipáját! \losl már öllözzö'i! Harangoztasson, mert a pogány országban is 8/ólnuk a harangok. De még fogasson is izibe! (á 1 jön szaporán a bintójá’ : a menjen a templomba! Jöhet már ki a templomból s terítsenek is fel. Asztalhoz ügyibe s falja is az első kanál levest. De ahogy ezt kimondhatta, kapta is a puskáját, egy l'ristcriest céloz napkeletnek. El- puffan a fegyver, hanem akkor kiáltá m a királynak, tehet, amit akar, mert a ka- lány kilőve a pogány király szájából, maga pedig hanyatt esve fekszik az ijedtségtől. Mikor pedig az ijedtségtől s hosz- fezuságtól ugy, ahogy magához térbe1?, helyből küldötte a stafétát a keresztény királyhoz, hogy azt a személyt, aki a ka- lányt olyan punktumosan kilőtte a szája hói, tüstént hozzá küldje, ha kedves a napja. Azt mondja rá a soktudó fiú:

— Egyet se főjön ezen a feje felséges király Állitson csak mellém két hozzám egyivásu, egyforma legényt. Csináltasson a hármunknak egyforma ruhát s a többit bízza rank. Mikor osztán e megvolt, lóra öli a bárom legény s egy nyuguba. abból a helyből éppen a pogány királyhoz verekedtek. Hanem az útközben kioktatta a társait. Uristenesen.

Alighogy megérkeztek, helyből vei te elé s vallotgatni kezdette a pogány király, hogy melyik az a fiú, aki a kalányt olyan punktumosan ki tudja a szájából lőni? Igen, csakhogy azokkal az ég világán semmire se tudott menni, olyan egy^t s egyszerre feleltek minden szire-szóra, hogy ez s hogy az s miaféle.

Utoljára se tehetett egyebet a pogány fajzata. mint hogy bekiildötíc a lányaihoz. hogy jól lássák el őket, de alattom- ban azt is meghagyta. Hogy milyen ételt s italt tegyenek elé. Hát a két fiú evett s ivott is, amennyi kellett, de a sokludó fiúba egy falás nem sok. annyit se indának belébeszélni.

Mikor aztán lefeküdtek, kérdik a cimborák. ugvan pajtás, miért nem ettél 9 ittál?

— Én azért nem — mondja a soktodó fin — mert az a bárány, akinek a föztjé- hől ettetek, kutyatejjel nőtt fel, az a ke- nvér. akit hozzáadtak, asszonyember tejéből volt megdagasztva s az a bor, akit reá ittatok, egyet se volt bor, hanem megbabonázott embervér vala.

Hallja ezt a boszorkánykirályné a seprű alól, mert hogy szómat ehejt egymásba keverjem, mig a fiuk ettek, a király a boszorkányos feleségét beküldőibe a fiuk hálószobájába, hogy tudja ki. melyik az a soktudó fiú.

Na! hát ha bé, ki is tudta s mig a fiuk aludtak, a soktudó fiú ..farakjából" egy ollóval egy darabot lecsillenfe. Csakhogy alig kelének fel reggel, a soktudó fiú észrevette, hogy a ..farakjából“ kivágva egy darab. Bezzeg, hogy egyet se jött zavarba. csak elékapta pajtásait s azokból is kivágó it egy akkurátos darabot. Hivatja a király a fiukat s nézi a farakkot s hát látja, hogy mindegyiké egyforma csonka.

Aj, szegény világ s vetett ágy s Uram Jézus el ne hagyj, milyen szertelen mé-j regbe jött, hogy őtet mindenütt kifigu-, rázzák ezek a keresztény micsodák? Tüstént akasztófát csináltatott s csak mikor készen volt, vette elé a fiukat, hogv ha most rögtön bé nem vallják, melyik a soktudo fiú, mind a hárman lógni fognak!

Azt felelik rá a fiuk, hogy:

— Alig sincsen rá putyerája (ereje) a királynak, hogy őket felakasztassa, mert tudja meg, hogy őket más akasztófa meg* nem járja ezen a világon, hanem csak ha' szinaranyból való, már pedig a királynak aligha van országában annyi aranya, akiből egv arany akasztófa kiteljen.

— Nekem nincs-é, le! — acsarodott nekik szörnyű mérgében a király — csak azért is meglesz. — S olyan arany akasztófát csináltatott, hogy a népek csudájára jártak annak.

Hanem a soktudó fiú sem .azért volt soktudó. hogy kifogjon rajta egy pogány kirélv. Egy meccintés alatt titkos stafétát küldött a hazájába, hogy erre meg erra