Ellenzék, 1940. augusztus (61. évfolyam, 172-198. szám)
1940-08-10 / 180. szám
ARA 3 LEJ Szerkesztőség és kiadóhivatal: Cluj, Calea Moţilor 4. Telefon 11—09. Nyomda: Str. I. G. Due3 No. 8. Fiókkiadóhivatal és könyvosztály: P. Unirii 9. Telefon 11—99. ALAPÍTOTTA BARTHA MIKLÓS Felelős szerkesztő és igazgató: DR. GROIS LÁSZLÓ Kiadótulajdonos: PALLAS R. T. Törvényszéki la jstromozási szám: 39. (Dos. 886/ 1933. Trb. Cluj.) Előfizetési árak: havonta 30, negyedévre 210, félévre 480. egész évre 960 lej. LXI I: V F O L Y A M, 18 0. S 2 Á M. SZOMBAT *9—1 Glilnrli Miniszterelnök nag« rádióicsicicí isioidoll az ország MUpoüflkal kérdéséiről A miniszterelnök történelmi visszapillantás alapján indokolta meg, hogy Románia miért csatlakozott a tengelyhatalmak politikájához. — Hangoztatta, hogy a szomszédokkal való békés és öszinte'lmegértés érdekében szükség van a vitás kérdések végleges elintézésére „A népcsere a mi részünkről elengedhetetlenül kisebb területi ansedménweket jelent“ — mondotta a miniszterelnök BUKAREST, augusztus 9. (Rador.) Ion Gigurtu miniszterelnök tegnap este nagy rádióbeszédet mondott. — A nehéz megpróbáltatás órájában — kezdte beszédét a miniszterelnök — amelyet maga a nemzeti öntudat is ösztönösen érez, Őfelsége kormánya annak a módszernek a szellemében, amelyet már a kormányzás első perce óta alkalmaz, az egész nép tudomására akarja hozni azokat a fontos kérdéseket, amelyeket a nemzetközi helyzet uj fejlődése helyez előtérbe. A román nép érett nép, amely megél lésének és áldozatkészségének o!.:g bi- z< nyitók át adta. Nem akarunk elrejteni semmit, ellenkezőleg, nyíltan beszélünk, mert csak igy tudunk szembeszállni a reánk % áró nehézségekkel. Természetes j rend, hogy azokat a nehézségeket, amelyek a népekre nehezednek, ugv kell tekinteni, mint az Isten által küldött pró- batevési kísérleteket, amelyek erőforrásokká változhatnak át akkor, amikor a nép életrehivatott. Vagy ellenkezőleg, akkor, amikor legyőzetni hagyja magát az első felmerült nehézségtől. Hogy világo- j sabban meg lehessen érteni a mai események által teremtett nemzetközi helyzetet, szükséges, hogy rövid történelmi visz- bzapillantást vessek arra a külpolitikára, amelyet országunk az utolsó féiszázadban folytatott. — A bul gár mezőkön aratott győzelmes háború után Románia visszanyerte függetlenségét és ugyanakkor megtalálta helyét az európai államok sorában. Ettől * ... kezdve Románia külpolitikája a német politikához, később pedig a hármas szövetséghez- csatlakozott. Ez a külpolitika minden tekintetben megfelelt nemzetünk és államunk reális érdekeinek. A világháború kitörése Romániát nagy mcggondolá- si kérdés elé állította. Ez a kérdés a nemzeti érzés és a szerződésekből származó kötelezettségek összeütközéséből keletkezett. Ez az összeütközés két évig tartott és a nemzeti érzés győzelmével végződött. Nem hiábavaló emlékeznünk arra, hogy annakidején senki sem azt gondolta, hogy Németország ellen viseljünk háborút, miután a háború tisztán nemzeti követeléseinkre szoritkozott, amelyek háborús nemzedékünk összes nagy embereinek lelkében éltek. A vilâghăbom és az utána következő évek — A mi nemzeti háborúnk nemzedékének minden nagy embere elvitathatat- lanul sajnálatának adott kifejezést afölött, hogy a körülmények kényszerítő ereje sodort minket a Németországgal ellenséges táborba Ki nem őrzi lelkében még a háború nagy drámájának élénk emlékét, ki nem tartja észben a 300 ezer hősi halottunk véráldozatát és a Moldovában szenvedett kálváriát, ami mind a nemzeti egyesülésről alkotott álmunk beteljesedésével zárult. A nemzeti egységünkhöz való szabad csatlakozásunkkal sorban egve- sültek az anyaországgal azok a tartományok, amelyek idegen uralom alatt voltak. A versaillesi és tnanoui szerződés megvonta a román állam uj balarait. Ezek a szerződések nem tettek egyebet, mint nemzetközi síkon és nem tökéletes módon elismertek egy tényállási, ami még azokat sem elégítette ki, akik a háboru- balépésiinket kezdeményezték. Mi leheteti Románia politikája ezek után a nagyi- jelentőségű események után, amelyek Európában uj helyzetet teremtettek? Oroszország a forradalom kavargó áradatában a olt, az osztrák-magyar monarchia eltűnt, Németországot pedig saját belső kérdései foglalkoztatták. Következésképpen egészen természetes volt. hogy Románia politikája párhuzamosan haladt a szövetséges hatalmak politikájával, amelyeknek az oldalán harcolt a háborúban. Egy ilyen politikát nem lehet egyik napról a Oiásik napra megváltoztatni, oly nagyjelentőségű tényezők közbelépése nélkül, amelyek ezt a módosítást mindenkinek a szemében igazolni tudnák. Világos, hogv ami nu történt, azt korábban nem lehetett volna előre látni. Sőt vezetőségünknek meg volt már az előérzete, hogy az ország politikájának irányvonalát idővel meg keli változtatni. „VISSZA KELL TÉRNI ROMÁNIA TÖRTÉNELMI POLITIKÁJÁHOZ“ — Állíthatjuk, hogy még 1935 küszöbén Románia tudatosan visszautasüott minden olyan egyezményt, vagy szövetséget, amit Németország ellen irányúiénak lehetett volna magyarázni. Sőt, ezen íul- rnenőleg, gondosan elkerültünk minden olyan ténykedést, amit Németország maga ellen irányúiénak magyarázhatott volna. Tehát a Németországgal való jo kapcsolatokhoz fűződő érdekeink jelentőségével az első pillanatra már tisztában voltunk, amint feltűntek a láthatáron a nemzetközi zavarok lehetőségei. Vajjen miért nem sikerült ez a közeledés? Nagyon valószinü, hogy ennek igazi okát az embereknek a nyugat felé való politikai tájékozódás ösztönébeu keresendő, mert ezek az emberek a tengelyhatalmakhoz való esetleges közeledésben egy olyan politikai rendszerrel való egyszer- smindenkori szakítást láttak, amelynek megszűnésével nem tudtak megbarátkozni. Ez a konzervatív ösztön volt az akadálya annak, hogy egy olyan valóságot idejében felismerjünk, amelyet akaratlanul is előkészítettek és amely elhatározásunkból eredt. A király Őfelségének elhatározására es akaraterejére volt szükség, aki a nemzeti élet minden terén való újításának szellemétől áthatott kormányt nevezett ki, amely ezt a közeledést habozás nélkül megvalósíthatta. Az elmúlt dolgok bírálata mindig könnyebb, mint a jövő lehetőségeinek és a jobb és megvalósításra alkalmasabb megoldások keresése. — Politika elsősorban a jövő biztosítását jelenti, ezért úgy találtuk, hogy az állam politikai vezetéséből ki kell küszöbölni a nyugtalanságot és tájékozatlanságot, még pedig a legnagyobb gonddal, mivel ezek sokkal nagyobb károkat idézhetnek i elő hatásaikban, mint a legsúlyosabb tévedés. A mostani kormány, melyet nem hatott át a régi pártok rendszere és ideoló- ; giája már az első naptól fogva határozottan az egyetlen lehetséges politikához csatlakozott: Románia természetes politikájához, amely lehet még 1939 márciusában a közeledést megvalósíthatta volna, ha akkor teljes egyetértés állott volna fenn az ország politikai rendszerének vezető emberei között. Ennek az uj politikának a célja az, hogy Romániának kívül támogatást és barátokat szerezzen és politikáját a mai Európa valóságaihoz alkalmazza. Az uj nemzetközi politika alapját a román nép legfontosabb rétegének, a falusi lakosság és a városi munkásság megerősítése képezi. A népéletuek felemeCLUJ, 1 94 0 AUGUSZTUS 10. Takarékoskodjunk a ke* ny érrel. KorüRekinléssc! használjuk az élelmiszereken IScgdsük egymást a mező-, gazdasági munkában. lésére szolgáló politikát azonban csak a tengely politikájába való beilleszkedéssel lehet megvalósítani s ez az egyetlen politika, amely nemzetközi gazdasági nehéz-, bégekkel és a spekulációval szemben védelmet biztosíthat az országnak és az állam gazdasági életét egészséges alapokra helyezi, amelyben a létjogosultság és a nyereség egyetlen kritériuma a ténylegesen elvégzett munka lesz. — A Németország és Olaszország oldalán folyhatott politikát tartjuk a román nép Lzá- mára legkedvezőbb politikai állásfoglalásnak, amely képes a nép méltó előrehaladását biztosítani és ugyanakkor megszabadítja kulturális és gazdasági életünket a zsidóság befolyásától, amely veszedelmet közelmúltunk folyamán nem láttuk eléggé előre. Ez a számunkra teljesen nélkülözhetetlenné vált tengelypolitika óhatatlanul bizonyos áldozatokat hoz magával. Ezeket az áldozatokat az Európa e részén a nyugalom és a szomszédos népekkel, magyar és bulgár szomszédainkkal valló békés együttélésre való törekvés sugalmazza. El kell azonban ismernem, hogy a külügyminiszter úrral Salzburgban és Rómában tett látogatásaim alkalmával csak az egyetértésünk megvalósitására irányuló óhajt közölték velünk és meghagyták elhatározási szabadságunkat. Ugyanakkor rámutattak azokra a mély okokra, amelyek ezt a kiegyezést szükségessé teszik és arra a veszélyre, amely ezekre az államokra nehezedik abban az esetben, ha Európa délkeleti lészén viszály merülne fel. Eire ai felhívásra azt feleltem, Hogy attól a perctől fogva.j hogy elhatároztuk a tengelyhatalmak politikájába való beilleszkedésünket, készek vágjunk ennek az óhajnak eleget tenni. Nem tétováztam azonban kimutatni a megegyezéssel szemben felmerülő nehézségeket, amelyben csak az egyik fél kell áldozatokat hozzon és kifejeztem azt a véleményemet, hogy ez az áldozat nem hozhatja magával olyan lakosság átengedését, amely a román nemzethez tartozik, mivel ez csak a kitűzött cél 1 cszélyezletésére vezetne. A he.yzet tehát a következőképpen alakul: „MEGEGYEZÉST ÓHAJTUNK SZOMSZÉDAINKKAL!“ — Megegyezést óhajtunk szomszédainkkal, olyan megegyezést, amelynek alapjai a jövőben a békés szomszédság és a reális barátság lehetőségeit biztosítják. Ezt a megegyezést csak úgy érhetjük el, ha a valóságok síkján maradunk és ezért a kormány el van határozva arra, hogy a valóságtól semmi, körülmények között sem tér el. Szükséges-1 nek tartom a kérdést a következőkben ösz- s^efoglalni. Határainkon belül az 1930. évii népszámlálás értelmében 1,452 000 magyar) és 180.000 bulgár él, ugyanakkor Bulgaria*' ban 48—83.000 román él a Cadrilaterben élő legalább százezer lelket kitevő román' lakosságon kívül. Magyarországon 50—8l> ezer roman él, ha a magyar statisztikákat s agy az egyházi haltóságok adatait vesszük tekintetbe. Erdélyben 3,207.000 románnal, szemben 1,353.000 magyar vau. Valamennyi megyében és járásban — 6 járás és egyetlem város: Szatmár kivételével — a lakosság többsége román. A székelyek azonban többségben vannak a következő mcgj'ékbeu: Udvarhely, Csik és Háromszék. (Folytatása az utolsó oldalon.),
