Ellenzék, 1940. augusztus (61. évfolyam, 172-198. szám)
1940-08-04 / 175. szám
12 ELLENZÉK 194 0 it ti (j u * * I ii a 4. 3. \ ÍV egyelőre ii«' úl>rándn//uuk, hanem né/.* jiik meg, hogy mostani helyzetünkben «uit trlu lilénk mégis. Másukat is izgatott ez \ kérdés, inasok is foglalkoztak már az erdélyi magyar tudományos élettel. Ka pedig csaknem egyenlő a tanárság tudományos munkásságával, mert pontos statisztikai számbavétel nélkül is bátran föltehető, hogy a munkások háromnegyed része a tanárok közül kerül ki. Nemrégen dr. Jancsó Elemér kesergett méltán az erdélyi magyar tudományos élet ösztöver voltán, amikor t-’-rtéinli visszapillantások közben számbavctte a különböző •«zakók. munkásait és muukájukiL (Az erdélyi magyar tudományos élet.) fjebre-czeni László ezenkívül az utánpótlás Hiányáról panaszkodik, méltán. (Tudomáuyos cletüuk elsorvadása.) Van miért elkeseredniük, de azt sem szabad elfelejteni hogy az uralomváltozás után jóformán újra kellett kezdem mindent, a semmiből kellett valamit teremtem Ami tudományos élet itt Kolozsvárt és Erdélyben folyt, csaknem egészen útra kelt. Egyébként sem volt valami túlságosan eleven ez az élet, mert ha valaki csak egy cseppet is kiemelkedett az átlagból, máris elszívta a nagy központ; és mindenki szívesen engedett a vonzásnak. mindenki kitüntetésnek tekintette (aminthogy az is volt', tudása és tehetsége tágasabb érvényesülését és elismerését re- ménylette tőle . Sőt még ittlété alatt is szívesebben jelentette meg tanulmányait, munkáit a központban mert ez értékét növelte és olvasásukat nagyobb körben biztosította A nagy háború előtt ez természetes is volt, a fejlődés rendje szerint volr. Kevés volt a parázs, mindenünnen össze ke’lett gyűjteni, hogy nagy tűz legyen belőle magas láng?cl lobogjon, messzire világítson és melegítsen Ne fe’edjiik, hosv kémre volt módunkban a nyugati nemzetek után iramodni. minden erének össze kellett fognia, ha el akartuk őket «-rni vagy legalább megközelíteni. Amikor aztán odáig fejlődtek a dolgok, hogy a nagy lüzből uj tűzhelyen friss lángot lehetett volna gyújtani, akkor jött a világháború, amikor (hogy a képet tovább folytassam) a parazsat hamu alá kelleti rejteni, mert talán lett volna, aki a tüzet táplálja és szítsa, de nem igen volt kinek a számára. Azután — már említettem — elölről kellet kezdeni mindent és a tudományban még mindig a kezdetnél tarüunk. Sok minden mentségünk van, meglehet, begy a megértőbb jövőtől a {ölemésztést k megkapjuk. A munka lehetőségeire különben igen szépen rámutatott egy előadás keretében dr. Cvörí'y Lajos a katolikus tanárok lavalvi marosvásárhely i kongresszu«án (•939 július kivonata az Erdélyi Iskola jelen iskolai évi folyamában nyomtatásban is megjelent (Az erdélvi magyar tanár tudományos feladatai. Érd. Isk. VII 1939 — 4'T 126--132 !.). Ebben a vázlatban a továbbképzés és önművelés szükséges voltának kirmolése mellett főként két tágas munka- térülőiét ajáid az erdélyi magyar tanárnak Az errvik hivatásukkal van legszorosabb kapcsolatban és a nevelés meg oktatás körébe vágó tanulmányokra kivja föl a figyelmet. Ide- tartoznak nemcsak a szorosabb értelemben vett pedagógiának és didaktikának mindig időszerű kérdései, hanem a psziholó- giának, a pszihotechnikának feladatai, továbbá a nevelés és oktatás történetére vonatkozó kérdések is, szóval mindazok amelyek a tanárnak, a tanitáscak munkájával és az iskolával közelebbi vagy távolabbi összefüggésben vannak. Ez az a terület, amely a tanár számára legkönnyebben hozzáférhető, egvuttal a tanítás eredményességét is előmozdítja, tehát művelése mindenképpeu a tanárságra váró feladat. A másik a népiség területe (ma ez, a legdivatosabb), ahol még igen sok ismeretlen vár felfedezésre. A nép nyelvének, hagyományainak, szokásainak, meséinek, dalainak, egész életének ismerete még igen-igen hézagos Ez a munka sem támaszt leküzdhetetlen akadályokat, nem ró megoldhatatlan feladatokat a tanárra, elvégzése pedi. mint az eddigi tanulmányok mutatják, sok meglepetéssel, nem remélt tanulsággal szolgál. A munka módszerét pedig, amely valójában csak pontos, elfogulatlan megfigyelést, meg szabatos és világos feljegyzést követel, a tanár sajátíthatja el legkönnyebben, jobban mondva már sajátítja is mesterségénél fogva, legfeljebb egy két fogással kell megismerkednie, hogy munkáját megköuüyitsc és eredményesebbé tegye. Az természetes, hogy ezt v munkát már nem lehet egészen pénz nélkül elvégezni, még ha föltesszük, hogy az ilyen kérdésekkel foglalkozni szándékozók a hozzájuk legközelebb eső vidékek népi életét tanulmányozzák A tanár fizetéséből még az a kevés költség sem telik ki, ezért azoknak kellene segítségül jönniük, intézményeknek, testületeknek alkalmi szövetkezéseknek és egyeseknek, akik és amik nemesek hogy szivükön viselik a tanárok tudomáuyos munkájának lehetővé tételét a közösség érdekében, hanem 1.« látjuk a nép tanulinányozásának jö vrmlőnk érdekében foutoa é» sürgetés voltát «•> «-ZI-11 Ildii1! u h/.ül.segee anyagi eszközükkel is rendelkeznek. Azt talán ismételnem sem kellene, nnn\i- szór elmondottak már, hogy ez a munka, a népi életnek kutatása valóban égetően sürgős, erősen meg is késeit (gondoljunk csak arra, hány helyt vetítitek le teljesen u népi ruhát), mert ti kötelékedé» könnyűsége é* gyorsasága, más népek Itatása, h művelődét tényezőinek terjedése és egyformósitó ereje» nyelvben, éh tinódban, szokásokban sok minden sajátosan jellemzőt elmos, meghamisít, úgyhogy ha sokáig várunk, s még megmaradt kevés is elpusztul és nem »ok idő hjI- vu nem lesz mit tanulmányozni Ezen a két munkaterületen kivül vannak Z ég mások is. Fia nem is ilyen köunyeu hoz- iférhetők. Ilyen volna Erdély politikai és művelődéstörténetének több, eléggé ki nem kutatott korszaka, mihez a levéltárak, elsősorban az Erdélyi Múzeumban elhelyezettek, gazdag forrásanyagot szolgáltatnak. Az egyházak történetében is bizonyara vaunak még érdekes felfedni valók, hiszen például a XVI. és XVII század egyházpolitikai és vallásos élete olyan változatos és mozgalmas, amilyen azóta sem volt, azelőtt is aligha. Es a természettudományok óriási birodalmáról sem szabad megfeledkeznünk amelynek leg- kisebb része is elegendő ahhoz, hogy egy egész életre való munkát adjon nem is csupán egy embernek. A földrajz, a földtan, az ásvány-, növény-, és állattan tudói és müve- üői mind elég tág. teret találnak magában Erdélyben is tudásvágyuk kielégítésére és kirtatásszomjuk csillapítására nem is szólva azokról a tudományágakról, amelyek nincsenek, vagy kevésbé vannak a tér korlátái közé szorítva, amilyen példán! a természet- tan és a vegvtan és a rokontudományoknak sok más faitája. amelyet mi kívülállók leg- 1 el jelzi) ha névről ismerünk. (Ugyancsak a munkaterületek kérdésével foglalkozott egyik napilapunkban néhány héttel ezelőtt Széhely Endre zilahi tanár is.) De azt hiszem felesleges bővebben részletezni a tudományos munka lehetőségeit. Akinek tehetsége, kedve és módja van hozzá, legkönnyebben maga találja meg a leginkább nekivaló munkateret. 4. Ebben a munkában elsősorban az ifjabbak- n gondolok. Bennük még több a munkakedv és a munkaLirás, taláu kevésbé érzik az idők súlyát, s ha érzik is, könnyebben elviselik, nagyobb az ellenállások és rugalmasságuk, nem bénítja meg olyan könnyen munkakészségüket nem akasztja meg oly gyakran lendületüket, mint az öregekét. Nem mondanak le olyan hamar a lehetőről, vau még követelni valójuk az élettől Ök akarják megszabni életük útját, kényszeríteni akarják, hogy beváltsa ígéretét: reményeiket. És ez természetes is, ez az ifjúság joga. ez életrevalóságának bizonyítéka. Még az is megbocsátható ha emiatt néha tulságba ruegv, ha fiatal daruként rohanni akarna és igazságtalanná lesz a tegnappal szemben. Van is abban valamelyes igazság, mi öregek igen hamar rámondjuk valamire, hogy nem lehet, vagy nem érdemes. Eleve lemondunk a megvalósítás lehetőségéről, mert ize- lidtbb éghajlat alatt születtünk, védettebb fa’ak között nevelkedtünk. Az ifjabb nemzedék töLbet elbír, mert viharos időkben született, megedződött és már ifjan, hogy ne mondjam, gyermekül kemény harcra kényszerült. Sokan elpusztultak a zimankóban, de: azokat, akik megmaradtak nem veri le lábáról minden fiaszellő, nem teszi borúlátóvá minden kis csalódás, a várt napfény elmaradása: ha nem követi munkájukat mindig gyors siker. Az egyén szempontjából nem is a siker az eredmény', a munka a fontosabbik része, még kevésbbé a hasznossága Ha nem úgy volna a tudománynak igen sok munkáját, a művészeteknek még több alkotását haszontalanoknak kellene tartanunk, ha vagy közvet len, kézzelfogható gyakorlati hasznuk nincsen vagy nem látható meg azonnal. Ha feleslegesnek tartanók és lemondanánk a tu dconányoo és művészi munkáról azért, mert aprópénzre váltható haszna nincsen, egvut tál az emberiség haladásáról az ember fejlődéséről mondanánk le. Akkor lassanként visszafejlődnénk oda, ahonnan, elindultunk a barlanglakó emberig. Ez az ősünk akkor lett bizonyságot többre hivatott voltáról, amikor barlangja falára képeket karcolt és festett. Ha egy más bolygó műveltebb lakúja meglátta volna megjósolhatta volna jövendő sorsát, hogy lesz idő, amikor erejs» és képessége tudatában a föld urának, a teremíés koronájának fogja magát tartaniA munkában maga a munkálkodás értékes. Az embert az állattól nemcsak a beszéd képessége, szerszámok készítése, a gondolkodás magasabb foka különbözteti meg, hanem a tudatos és tervszerű munka képessége. Ez tette lehetővé, hogy a természet erőit és a többi teremtményeket a maga szolgálatába kénvszeritse. A munka teszi elviselhetővé az életet, ez fordítja el tekintetünket a neru tetsző való élettől, legalább egyidőre, amikor minden figyelmünket űzött célunkra irányit juk, azt mondhatnám, gonuolkodunk, hogy ne kelljen gondolkoznunk. Volt idő, hogy irigyi-ltem Archimf dent, aki ugv tudott elmerülni Sziraku/a ontromakor mértani ábráinak tanulmányozásába, hogy a látámadó lótnái katonának azt mondhatta: Noii turbare circului mens. (Ne zavard liüreinieti.) Máskor meg igazat adtam azoknak a költőknek, akik azt Ilii delik liogv u nems/erelem idők elől legokosabb az «-le- fáutcsont-toronyha zárkózni ér, úgy várni meg uj és szebb napok felvii adását. A vadnak is vau annyi esze, hogy szélzúgás, égngés elől vuekába odújába iiMfi«ki»l L» J. hamai beláttam nem i» csupán azt bogv •-/. ma képtelenség, senki ►«•ni ,-/.áiníizb« ti .n i- g.it ebl.Ői a világból, liánéin azt is bogy gv.j- ■va-ág volna megszökni a munka és a k i/.dr: e. lő). A gyávaságot a világ nem i> jellem! dóinak, liánéin bűnnek tartja. Ha az. isicni Gondviselés ide állított bennünket, ebbe a világba és «bite a koiba. inog kell államink helyünket emberül, ugv kell teljesítenünk kötelességünket. mintii a rajtunk fordulna meg a világ sorsa. OLYMPIA TANÍTÁSA Irta: LÖRINCZI FERENC 1940 a XII. olympiai játékok esztendeje. Fenn, észskon kellene megkondulnia annak a harangnak, melynek hivó szavára, majd minden nemzetnek válogatott ifjai jelennének meg a megértés, testvériség és a béke szellemében lefolyó nemei küzdelmekben való részvételre. E hívogató harangot azon- bau nem halljuk ebben az esztendőben. Az egyre nagyobb méreteket öltő háború másfelé terelte figyelmünket, más irányban köti le érdekldőésüuket, más mederbe tere.te életünket. Az olympiai harang megnémulása pedig a modern olympiai gondolat bukását jelenti. Így csupán merő illúziónak bizonyult, mely lehet, hogy helyes volt egy sokkal liberálisabban gondolkodó korszak emberei előtt, de ma már helyét nem állhat ja meg. Azóta uj világnézeti felfogás lett úrrá és a testnevelés sem maradt akkori állapotában, hanem uj tartalommal telítődött igen fontos szelephez jutván a nemzeti életben. Ne vágjunk azonban mondanivalóink elé, hanem vizsgáljuk meg e.óször nagyon röviden, mik voltak az ókori olympiai játékok? Legtöbben még ma is úgy tudják, hogy a tégi olympiai játékok egyszerű sportvírsc- nyék voltak, alkalmat adván arra, hogy a görög ifjúság testi ügyességében és erőben versenyre keljen s harcoljon az elsőségért, a babérkoszorúért. Ha első látszatra így is tűnnének fel e játékok, gondosabb tanulmány után hamar meglátjuk, hogy túl az egyszerű testi versenyen, ezek a játékok sokkal mélyebb és emberibb eszményt hirdettek és valósítottak meg. A játékok mindenekelőtt vallásos jellegűek voltak. Zeusnak az istenek atyjának tiszteletére rendezték négyéves időközökben s ezért nem csoda, hogy fontosságuk olyan nagy volt. hogy az időszámításnak szolgáltak alapul. Ezt a vallásos jelleget bizonyította külsőleg a Kronion szent berkeiben épült gyönyörű templom s a Phidias által késú, tett ,elefántcsonttal és aranylemezekkel díszített, haií-lmas méretű Zeus-szobor. A játékokat e szobor előtt bemutatott közös áldozattal kezdték meg és azzal is fejezték be. A vallásos vonás mellett kidomborodik a játékok nemzeti színezete, amely e játékokat a görög nemzet legszentebb tulajdonává tette. Ezek a játékok voltak a panhellenizmus gondolatának erősítői, á’landó ébrentartói és megőrzői. Négy év küzdelme, munkája, külső vagy belső háborúi után az igazi békét jelentették amikor minden görög ember Olimpiába zarándokolt, hogy részt vehessen az ünnepségeken s ujjongjon a nemzeti egység, nemcsak eszményi, de valóságos megtestesülésének. A sportszerű versenyeken kivül mástermé- rzetii kulturmegnyilvánulásokat is magukba foglaltak a játékok. Tánc, zene és irodalmi versenyek tették teljesebbé. Itt hangzott ik el Pyndaros gyönyörű, győzteseket dicsérő és Zeus hatalmát csodáló és magasztaló ódái. így az olympiai játékok a görög kultuia megitestesitőivé válnak, ahol a „szép és jó’* ember áldoz Istenének. Bebizonyítja ízt, bog} egy magasabb emberi élet szintézisében felismerte és magáévá tette azt, ami az életben a szépet és erkölcsöset jelenti. Később, a görög kultúra hanyatlásának korában e játékok is vesztettek fényükből és pompájukból. Fontosságuk is csökkent. Az o ympiai stadion fizetett atléták küzdőterévé alakult át, ahol nagy tömegek vad vágyaik levezetésére találnak alkalmat. De ez sem tartott már sokáig. Előbb a gótok pusztítják végig, majd II. Teodozius császár tombolja le teljesen Olympia falait, mint a régi pogány világ utolsó emlékét . . . A XX. század második felében, Ernst Our- tius német régésznek ásatásai napvilágra hozták Olympia romjait. Ezzel az olympiai játékok ismét az érdeklődés középpontjába kerültek. Ez a légkör nagyon kedvező volt arra, hogy a régen elfelejtett játékokat ismét felújítsák, természetesen az akkori világnézeteknek a szellemében és szolgálatában. Pierre de Coubertin báró kezdeményezőiére és buzgolkodása után alakul meg és ül ösz- sze az első nemzetközi olympiai bízott ság, mely elhatározza az olympiai játékoknak a modern idők szellemében való visszaá lit Lát. iMit jelentett ez? Azt, hogy az összes sport- megnyih ánulásokat eszközévé tették az akkori liberális világfelfogás cél jának. Az olympiai játékok tehát azt a célt szolgálták,' hogy a különböző nemzetek fiait nemes versenyre gyűjtsék egybe s igy fokozzák a nemzetek közötti egyenlőség és megértés érzékét a világbéke gondolatának megvalósításáért. És 1896-ban Athénben megtartották az első modern olympiászt . . . Ha az első £ az azt követő két-három olympiesz az eredeti gondolat jegyében folyt is, de, a kilencszáztizes évek utáni cs különösen a világháború utáni játékok mindinkább eltávolodtak ettől a gondolattól a túlzott rekordhajsza, az uj világnézeti tanok és a testnevelés uj irányú fejlődése következtében. Ebben természetesen e két utóbbinak, az uj világnézetnek és az ujirányu testnevelésnek volt legnagyobb szerepe. Az uj nemzeti áramlat is az á'talános emberi boliiog- ságot akarja megvalósítani, de úgy, hogy az egyéneket nem engedi puszta képzelmények- Len. saját illúziójukban élni, hanem be kell kspcsolóduiok nemzeti közösségükbe, ott kell munkálkodniok teljes erejükkel egy közös célért. Mindenkinek részt kell vennie *bbau, hogy munkájával a nemzeti művelő- üést minél magasabbra emelje, hogy igy t i- tositva legyen a nemzet boldogsága és fennmaradása Mint a nemzet munkásai tanulják meg az egyének más nemzetek értékeiuek, kultúrájának becsülését és tiszteletben tartását. E felfogásnak a gyakorlatban való megvalósítása nem mehetett könnyen és (gvik napról a másikra. Erre nevelni kellett se egyéneket. Az uj nemzeti nevelés pedig minden eszközt megragadott célja érdekében. A testnevelés is a nemzeti nevelés eszközévé vált és mint a nemzeti művelődés egyik tényezője igen hasznosnak és fontis- uak bizonyult e tekintetben. A testnevelés fogalma tehát kibővült s a nemzeti sport Dem jelentette ezután egyének rekordokra törekvő versengését. Az egyén helyett a tömeg, a/ egész nemzet kerül előtérbe. A versenyek és rekordok nem lehetnek többé célok, hanem csak eszközök az uj testneve’ési gondolat minél szélesebb körben való terjesztésére. A modern nemzeti sport célja az egészséges, jól fejlett egyének nevelése. Do emellett éppen olyan fontos célja azoknak a lelki és erkölcsi erőknek felszabaditasa, fejlesztése és megőrzése, melyek olyan döntő befolyást gyakorolhatnak a nemzet életére. Legyen élég megemlíteni itt a közösségi érzést és a fegye*tuet, melyet elsősorb.n szükségesek a nemzeti élet zavartalan folyásúhoz. Ma a testnevelés és különböző ágai nem egyéni kedvtelésre szolgálnak csupán, hanem komoly nemzeti munkaterületet jelentenek, melyben minden egyes nemzeftag- nak ki kell vennie a maga részét. így' tűnnek el és vesztenek fontosságukból a versenyek, az egyéni versenyek s helyüket a nagyobb hatású és a nemzeti é’et szempontjából sokkal nagyobb erővel biró tömegbemutatók és csapatversenyek foglalják el. A berlini olympiai játékok alkalmával., már sek nemzet tömegbemutatójára került sor s ezek a fegyelmezett csoportok magukkal ragadták a sokezernyi néztő, akik előtt bebizonyították az uj testnevelés komoly voltát és hatalmas arányait, egy lépéssel közelebb juttatván az uj eszmét a diadalhoz. A puszta versenyszerű testnevelés nem állhat sem a nemzeti nevelés, sem a béke gondolatának szolgálatában. Az eddigi olympiai játékok alkalmat nyújtottak a vitára, egymás ócsárlására, kinevetésére és az illuzórikus „testvéri ölelkezés“ helyett gyújtópontjaivá váltak a legnagyobb fokú gyűlöletnek, megvetésnek és egyéni érdekhajszának. A most dúló háború azonban már lezárta a modern olympiai játékoknak ezt a fejezetét. Uj korszak kezdődik. Az elkövetkezendő békésebb és nyugalmasabb évek ifjúsága a „régi“ gondolat „uj“ hirdetőjeként gyűljön majd egybe, hogy megvalósítsa azt és azzá tegye az olympiai játékokat, amikké lenniük kell: bizonyságtétellé az élő Isten előtt ar- iól, hogy van Nemzet és van Ember és van szép és boldog életi
