Ellenzék, 1940. július (61. évfolyam, 146-171. szám)

1940-07-02 / 146. szám

* 1940 J ut Iu? 2„ ELLENZÉK ^irnrnrns^siirm^mmwaammam^ Európa Eris-aimája: Elzász-Loiharingia I A Nancy fölött emelkedő magaslatok­ról korlátlan kilátás nyílik a loiharlngiai sikságra, melynek hátterében erdőboritot- ta dombokon túl kékes körvonalakban bontakozik ki a Vogézek hegygerince. Ezek mögött már a gyönyörű Elzász gaz­dag alföldje terül el. Elzász, amelyért annyi vér folyt már... A Vogézek és az Elzász egymástól elválaszthatatlan fogal­mak. A VOGÉZEK Ä hegység két lejtőjének sorsa, törté­nelmi küldetése merőben különböző. Lo­tharingia talaD nem nőtt annyira hozzá a Vogézek sorsához, mint Elzász. Ennek a viszontagságos múlta földnek sem törté­nelmi múltját, sem jelenét és gazdasági adottságait nem érthetjük meg, ha előbb nem vetünk rövid visszapillantást ennek az árkos sülyedésnek a geológiai múltjai­ra — amelyben ma a Rajna folyik s mely­nek feltöitődéséből keletkezett az elzászi síkság. A nép tulajdonképpen minden er- dőboritott hegyhátat „Voge“ elnevezéssel illet. Pontos földrajzi értelmezésben a Vogézek egy 160 km. hosszú, helyenként 40 km. széles, észak-déli irányban húzódó hegyláncot alkotnak, amelynek keleti lej­tőjéről lefutó vízfolyások a Rajnába, a nyugatiak a Moselbe, a déliek a Saoneba ömlenek. A vízválasztó hegygerinc ugyan­akkor a világ két legnagyobb kultnrné- pének, a német és a francia nyelvterület­nek is elválasztó vonala. A lotharingiai síkságról nézve, a Vogé­zek masszívuma meglehetős egyhangú, formátlan tömegnek látszik. Egész más azonban a hegység arculata az elzászi sík­ság felől nézve. A Rajna mellékéről a Vogézek már egészen zord, megközelithe- etlen masszívum benvomását keltik, ma­gas ormokkal, mélyen bevágott szakadé­kokkal. Lotharingia felé tényleg sokkal Iankásabb a hegység lejtője, míg az el­zászi völgy felé szédítő meredeken szalad le. Könnyen megállapítható ez a különb­ség ha' végigmegyiiuk a gerincen, a „Wa­sen“ rétjein, lejtőin, az erdőségek, határán felül, a Vogézek legmagasabb csúcsától, a Gebweili Belchentől (1423 m.) a Hohe- neekig (1366 m.) A jobb és bal lejtőrész- • aránytalansága a legfeltűnőbb geológiai vonása a Vogézeknek. Ez a tájképi, nö­vényzeti, éghajlati, sőt népi különbözősé­geket teremtő kontraszt adja meg a hegy­ség egyéniségét. Nyugaton a lotharingiai oldal szelíd lejtő, mig keleten szédítő fal­ként mered a hegy az elzászi silc3ág fölé. Á geológiai térképre nézve, azonnaíí láthat­juk, hogy a Vogézek legnagyobb része ősirégi kőzetekből, gránitokból, kristályos palákból épül fel. A Rajna tuüísó oldalán pedig, Strassburgtól Kalmárig ugyaniilyen impozáns hegytömböt találunk, mint a Vogézek: a hi­res Fekete-erdő, mely ikertestvére a Vogé­zeknek. Mert nemcsak hogy ugyanolyan kő­zetekből áld, hanem hajszálra ugyanolyan disszimetriát mutat: meredek frontjával szem­ben áll a Rajnával, dankásabb oldalát pedig Würtemberg és a Neckar völgye felé fordít­ja. Mintegy tükörképe a Vogézeknek. A két, egymással? farkass&emet néző hegy­tömb közötti völgyben ott folyik a Rajna ezüstösen csillogó vize. A geológusok már ré- gesrégen kimutatták, hogy a két hegység valamikor egyetlen, ősrégi masszívumot alko­tott. Ennek tetejét az erózió lekoptatta. Ké­sőbb az A'.lpok nagyszerű láncolatát létreho­zó nagyszabású kéregmozgások befolyása alatt ennek a párisi és a sváb medence közé ékelődött masszívumnak felpuposodott háta a középen behorpadt s az igy keletkezett „árokba“ benyomult a Rajna. A völgy felé eső, meredekebb oldal-t aztán a gyorsabban folyó hegyipatakok szétvagdosták, ezért ezen az oldalon merész hegycsúcsok alakultak ki. Innen van tehát a meredek elzászi és a lan* kás lotharingiai 'ejtő közti csodálatos kü­lönbség. De még egyéb különbségeket is találunk. Ugyanis a hegység északi részen alacso­nyabb, dél felé a gerinc egyre emelkedik s a betfort-i kapu előtt már olyan tekintélyes magasságot ér eí, akár a középen, Kolmár és -düllhausen lelett. Azon már nem is csodál­kozhatunk ezek után, hogy a Fekete-erdő e tekintetben is pontosan megegyezik a Vogé- zekkel. Mint minden hegységben, a hőmérséklet itt is csökken s a növényzet is változik a magas­sággal. De az embernek is beleszólása van a dologba. A völgyek fenekén ugyanis legelők terülnek el s az erdőirtás nyomán a szántó­föld 800 méter magasra is fe£kuszik a hegy­oldalán. Megállapítható, bogy a nyugati sze­leknek kitett lotharingiai oldal sokkal eső- sebb. Elzászban főleg rozsot, árpát termelnek 900 m. magasságig, sőt káposztát 1.150 mé­terig! Egyes védettebb hellyeken pedig nagy meglepetésre egészen délies jellegű növényzet fogad, szelíd gesztenyéiákk'al, diófaerdőkkel, rengeteg gyümödiesfávaü, manduláiával. A KÉT LEJTŐ Az csak természetes, hogy a két lejtő közti ellentétet a lakosság összetétele is hiven tük­rözi vissza. A keleti lejtőt már korán a ger­mánság fogWa-’ita eb Az északi síkságot már a legrégibb idő óta germán fajú nép, az alle- mannok törzse lakta. Az őslakó, kelta eredetű lakosság, a Welsch-ek népének nyomai már csak a hegységben maradtak fenn. A francia és német nyelvterület határát körülbelül a vízválasztó képezi. A német jellegű Elzász tehát csak 1648-ban került először francia fennhatóság a?á, véglegesen pedig csak 1739- ben. a francia forradalom alatt. 1871-ben Is­mét visszakerült Németországhoz, az 1919 i versaiflesi békeparaacs aztán Franciaország­hoz csatoltai. A települések arculata is elütő képet mu­tat. A lotharingiai oldalon elszórt, Elzászban tömöfölt tipusu falvakat és népes városokat taÜálünk. Elzászban minden kis völgynek meg­van a maga csinos, tiszta faluja. Közülük nem egy már jelentős vásárhellyé, sört ipari centrummá nőtte ki magát. A házi vászon és gyapjmszövőipar az elzászi falvak népének mindig jelentős fog’alkozási ága volt. A szö­vőipar fejlett Gebweiler, Thann és Saiaf- Amarin városokban, ahol már gépgyárakat is találunk. A hegység az elzászi alfölddéll olyan szo­ros földrajzi egységet képez, amelynek ré­szeit egymástói különválasztani, természetes kapcsolatukat megakadályozni meddő politi­kai kísérletezésnek tekinthető. A Vogézek magaslatairól a szem a szép, terjedelmes elzászi lapályon pihenhet meg s csak a háttérben emelkedő Fekete-erdő szi­gorú profilja tartóztatja fel a tekintetet. Egy nap alatt gyalogszerrel át lehe szelni ezt a síkságot. Eszakdéli irányban kétszáz kilo­méter hosszan húzódó folyosó e2 — napsütöt­te, nyílt, barátságos vidék — mely szabad teret enged úgy a folyóvizek lefutásának, mint az emberi tevékenységnek. Ha le aka­runk ereszkedni a Vogézekről erre a sikság­ra, akkor a begy meszes-homokos talajú al­jában sorakozó szőlőkön át lefelé, kb. 200 rn. magasságban már megjelenik a sárga lössz. Ezt a pompás termőföldet alkotó, por- hanyós agyagot éppen az elzászi paraszt ke­resztelte el lössznek s azóta a. világ minden részében •— a Havasalföldön éppúgy, mint a magyar pusztán — igy nevezik ezt a szél- hordta, több méter vajstagságban lerakódott talajféleséget. A lakosság csodálatosképpen megőrizte ezen a vidéken középkori építkezését, vise­letét, szokásait. Csendesen, földműveléssel (fő­leg gabona és cukorrépatermöléssel) foglal­kozó nép. A falvakat gyümölcsösök veszik körül, az utak mentén kornlóültetvények so­rakoznak. Fontos közlekedési útvonal halad itt át, ennek a mentében fekszenek Kalmár és Schlettsadt (Célestat). Még lennebb eresz­kedve, kb. 100 méter alacsonyan, ez az élet­képes táj egyszerre megváltozik. A „Ried“ néptelen vidékére érkeztünk. Köröskörül mindenütt kaszálók, füves, nedves pázsit, sok csatornával és folyó ággal, melyeknek ka­nyargós vonalát füzesek jelzik. így jutunk el a Rajna és mellékfolyóinak kavicsos part­jára. Csakhogy az elzászi síkság nemcsak nyugat- keleti irányban, hanem délről! észak, felé is lejtősödik. Hagenan 100, Mülhausen pedig 240 m. magasan fekszik. Strassburgtól lejebb a Rajna esése nagyon nxegcsökken, völgye kezd széles kanyarulatokat ileirni, melyek közül többet már kettévágtak s csatornákat építettek. A 100.000 lakosú Müllhausen egy folyóterrasz szélén fekszik, a Sundgan bejá­ratánál. Ez a Sundgan a történéEemben ép­pen olyan fontos szerepet játszó terület, akárcsak Belfort, amelynek kijárata szintén itt van. Mióta Európa népei között megin­dultak a kereskedelmi kapcsolatok s a misz­tikus eredetű népvándorlás folyamata, a Sundgan. már az első pillanattól fogva egyike Nyugat-Európa legforgalmasabb és legioDto- sabb — egyben a legtöbbet vitatott — út­vonalainak. Az átjáró két küszöbét a Sa- one-völgy felől Belfort, a Rajna felől pedig Mülhausen őrzi. Müllbausen, me% a 13. szá­zadban német „Reichstadt“ volt, csak 1797- ben került francia kézre s a forradalom óta úgy ipari, mint kereskedelmi tekintetben, jelentősége megnövekedett. Felső, Ellzász köz­pontja cettő nagyszerű szövőiparával, gép­gyáraival, nagy bankjaival, elegáns maga­zinjaival. Mindezt a bőséget tetézte, hogy a hajdani lesülyedt rajnai „árok“ harmadkori rétegeiből egy szép napon a kőszén után ku­tató fúrások nyomán gazdag kálisó-telep bukkant elő, melynek gazdasági jelentőségét, azt hiszem fölösleges részleteznem. Az elzászi síkság A Sundgan folyásának pendantja van az Alsó-Rajna völgyében. Strassburgtól északra az elzászi síkság váratlan n! 25 km. szélesre tárul. A lapály középpontjában Zaberu (Sa- verne) város áll. A felső végén, keskeny kü­szöbön keresztül léphetünk ki a lotharingiai mészkőplatóra. Ugyanitt vonul keresztül a Maas—Rajna csatorna s itt haladt át már ősidők óta minden ember, aki a Nyugat-Eu­rópa felé vezető legrövidebb utat kereste. A Zsbemtől Burlachig vezető másik nagy, eu­rópai jelentőségű útvonal észak felé Pfalz és Hessen alföldjén folytatódik Itt alapították Strassburgot, a római Argentorat.um helyén, e fontos útvonal mentém Strassburg a VIí. században már jelentős német város, a XVI. században pedig a német humanizmus kö­zéppontja. Csak 1631-ben csatolta XIV Lajos Franciaországhoz. Lakosainak száma ma 190 ezer lélek. Hires székesegyháza, melyet a né­met Erwin von Steinbach épitett. De nem­csak a szárazföldi utak középpontjában áll ez a város, hanem egyben Elzász kikötőjének szerepét is játssza. Itt van ugyanis a rajnai folyamhajózás .,terminus“-a, melyen felül a nagyobb hajók a völgy túlságosan nagy esése és az alacsony téli vizállás miatt nem közle­kedhetnek. Tehát ezen a ponton vasútra kell tenni vagy a csatornák felé irányítani a ra­kományt. Az 111 csatornája máris végig kö­veti a Rajna folyását egészen Bázelig. A Marne—Rajna csatorna a zaberni hágón ke­resztül tör utat a Vogézeken, de a keleti csa­torna is ezt a rést használja föl, csakúgy, mont a Saar szénmedencéje felé vezető csa­torna. így tehát Elzászt nemcsak a német síksághoz, hanem a párisi medencéhez is sok és igen bensőséges gazdasági kötelék fűzi. Az elzászi síkság tehát, mint igazi átjáró terület, ősidők óta a legkülönbözőbb behatá­sok súrlódási felülete. Kétségbevonhatatlan azonban ennek a napfényes, nyilt vidéknek német jellege és az meglátszik nemcsak az őslako allemannok örökségeképpen visszama­radt nyelven, hanem a varasok és falvak kül­ső képén is. Mivel Nyugateurópa két nagy államának határán állott, ez. a gazdag vidék gyakran vált csatatérré o Európa leghányatet- tabb történelmi múltú területe, Lotharingiá- val együtt. LOTHARINGIA I.otharingia a történelemben a XVIII, szá­zadig független államként szerepel. Nevét II. Lothár frank királytól kapta A középkor elején még teljesen német nyelvterület volt, ma már csak a tartomány északkeleti részé­ben beszélnek németül. Franciaországhoz csak 1766-ban került véglegesen. 1871-ben egy részét ismét Németországhoz csatolták s akkor Elzásszal együtt belőle Elzász-Lobarin- gia alakult Elzász-Lothariugia területe 14 Német tengerészgyalogság- partraszállása Belgiumban, ezer 515 négvzetkilométer. lakóinak száma I millió 374.014 (1938-ban), ebből 1,634.260' német anyanyelvű. A tartományt — mint is meretes — az 1919-i versaillesi békeszerződés Franciaországhoz csatolta. Hogy mi lesz a további sorsa, az.t az elkövetkezendő béke­szerződés fogja eldönteni. Lotharingia földrajzi képén az, uralkodó, tájforma az a megszakítatlan disszimetrikus, ■ tisztán kivehető lépcsősor, meiyuek keleti oldala meredek, nyugat — tehát Franciam . szág felé — lankásan simul el Ezeket a lép­csőket a francia „Cotes“ néven nevezik, ma-' gyárul „kvesztáknak“ nevezhetjük. A kves/.- ták homlokát fenn a tetőn rendesen erdőség koszoruzza, a falvak félmagasságban sora­koznak, mert a vizforrások is egész a szinten bukkannak felszínre. A kveszták legszebb kifejlődését egyébként a szomszédos sváb-bajor medencében és a párisi medencében látjuk. Érdekes felemlíte­ni, hogy a Párisi védő kvesziaperemek tör­ténelmi jelentőségére jellemző az a sok ütkö­zet, ami itt lefolyt. A németek minden egyes alkalommal egyenként kellett bevegyék az egyes kvesztapercmeken épült erődöket, hogy Parisig eljussanak. Ez magyarázza,' hogy miért térnek vissza a világtörténelem­ben olyan gyakran ismétlődő helynevek,1 mint Metz, Verdun, Reims, Châlvus-su-Marne (a hires katalauni ütközet színhelye), az ar-, gonnei erdő. Sedan, a Marne-perem stb. Pedig igen békés, földművelő nép lakja e| harcias helyeket. Jeietazők a falvak nyilt, egyenes utcái, alacsony házai mögöttük a szőlővel. S a csendesen álmodozó vidéki vá-’ roskák, sok történelmi müemirkkftl. Voeire, Neufcháteau, Commercy, Mirecourt . . . De felrántotta őket álmodozásukból a technika. A XIX. század. A Meuse kve3ztáiról letekint­ve. a Briev-i vaskohókból s a gyárak kémé nyeihői fölszálló sűrű füstgomolyag vonja’ magára a figyelmet s az erdők zöldjéből fe-1 béren elővillanó vasércbányák. A városok* élete a XIX. században nagyou megélénkült.! Lotharingiáuak mindene megvan ahhoz, hogy itt óriási fejlődésnek indulhasson az ipar:, van vasa, szene, sója, fája... A lotharingiai ( vasérc 35 szálak tiszta vasat tartalmaz. 1871 után fedezték fel a franciák saját te­rületükön a rendkívül gazdag Briey-i vasérc­telepet. Egyedül innen 1912-ben már évi 17 millió tonna vasat nyertek. Az egész Lotha­ringia évi vastermelése pedig 40 millió ton­na! Nagy fejlődési lehetőségek előtt álló tar­tomány ez. Gazdasági véikeringésének főütő­erei a vastermő terület és a gyárvárosok. Az Elzász Lotharingiához tartozó keleli rész leg­nagyobb városa Metz, 79.000 lakossal Incze Andor, hogy szeretettel várja a holozsvári közön­ség a régen nem látott operett-társulatot is, amely már hosszú hetek óta turnén van. A Thalia operett-együttes is hamaro­san hazatér Kolozsvárra, mert az idei nyárra tervezett szabadtéri előadásokon mindkét társulat fog szerepelni; hogy nagy sikere volt két kiváló kolozs­vári zenepedagógus növendékeinek együt­tes vizsgahangversenyének a római kato­likus gimnázium nagytermében. Salamon Etelka hegedütanárnő és S. Glück Ilonka zongoratanárnő tanítványai nagyszerű ze­nei vezetésről tettek tanúságot a sikeres vizsgakoncerten, amelynek néhány számát komoly tehetségek adták elő: hogy az egyik hollywoodi filmujság sze­rint Amerikában nem szeretik a külföldi származású filmsztárokat. Száz közül nyolc érkezik be mindössze s ezek is vagy nagyon tehetségesek, vagy nagyon egyé­niek. A ma divatos csillagok közül a kö­vetkező külföldiek azok, akik csakugyan kedvencek lettek: Sonja Hennie, Richard Greene, Danielle Darrieux, Merle Oberqn, Isa Miranda, Luise Rainer. Heddy Lamar, Fernand Gravel, Annabella és Chevalier; hogy gyakran látunk amerikai zenés filmeken három rettenetesen kövér néger nőt, akik meglepő könnyedséggel táncol­nak és pompásan énekelnek. Erről a há­rom elefánt-nagyságú néger lányról közöl érdekes cikket a Photo-play. A nevük: Mattie, Anna és Virginia. Mattie a legne­hezebb: 166 kiló s csak 21 éves. Anna 18 éves és 162 kiló, mig a 16 éves Virginia mindössze — 119 kiló. A három kövér grácia remekül keres és rengeteg udvar- lójuk van. Egvre-másra kapják a szerel­mes néger gavalléroktól a házassági aján­latokat. LEVÉLPAPÍROK, egyszerűtől a leg- választékosabb kivitelig. legolcsóbban az Ellenzék könyvosztályában, Cluj, Piaţa Unirii.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents