Ellenzék, 1940. július (61. évfolyam, 146-171. szám)

1940-07-28 / 169. szám

*

1 94 C J vH us 2 S.

ELLENZÉK

A NOVELLA MESTERE

GÁRDONYI GÉZA I

Török Igazság

Ott ült Ali hasszán, a bölcs kádi, a vörös selyempárnán keresztbevetett lábbal. Szeme a nagy sárgarezes nargi- lenák oszlopbar. felszálló kék füstijét ki*i sérte. Olykor egy lomha mozdulattal az arcára szálló légy felé intett, S várta nyugalmasan a panaszosokat.

A terem nyitott ajtajánál néhány törvényszolga ácsorgóit. Az udvaron kalodák hevertek, és akasztófa helyett egy elvénhedt fügefa állt. A teremből, a biró párnájáról oda leheteti látni. Kellett is.

.Jó ideig nem jelentkezett panaszos. A meleg terem csendjét csaik egyszer zavarta meg Ju>szuf a főpeeér, midőn naptól barnuit izmos karján szétcsap pott egy szúnyogot.

Azonban a nap mégse nyugodhatott Je törvénylétei nélkül. Az udvaron ugatott a kutya.

A kádi elé poros, fáradt muzulmán lépett. Negyvenéves forma, szürkülő szakálu arab volt az is, A fején fehér burnusz. A derekán szijjal átkötött te- »eázőr^köntös. A lábún sárga szattyán saru. A szeme álmos, vörös. A kezében bottá meredt kigyót tartott.»

— Bölcs kádi. — mondotta szomorún, — bűnös áll előtted.

A bölcs kádi egyet pcffentett a nar- gilé piros börszárából, s megnézte a vastag borostyánszopókát, nem keikbe még toMal kitisztítani?

— Hol van a vádolod? — kérdezte nyugodtan.

Az ember a mellére emelte tenyerét:

— Itt.

És beteg hangon, olykor egyet-egyet nyelve beszélte a következőket:

— Én szönvegárus vagyak. Magam szövetem a szőnyegeket. Negyven mim kás dolgozik nyaranként a szövőgyár ramban. Sok gond. A legnagyobbik fiam niég csak tizenöt éves. Nem bizhatom reá a vezetést.

A mult hónapban a Zaharán jöttem át. Az utón egy arabust találtam, Ott feküdt a homokban, egy döglött teve mellette. Haldokolt.

— Segithetek-e rajtad? — kérdez tem melléje térdelve.

Az ember már alig lélekzett. Az ajka száraz volt, kicserepesedett; arca, mint a sárga viasz. Alig hallhatón susogta:

— Szomjazom.

S hogy igy rámonézett, megismertem.

Hát egy bűvész volt, egyiptomi ki gyóbiivölő. Három hónappal előbb láttam a piacon nagy nagy sokaságnak közepette.

Volt vizem. De ahelyett, hogy oda- nyújtottam volna neki, rábámultam és szóltam:

— Emlékszel-e rám?

A bűvész rám nézetít. Láttam rajta, hogy nem emlékezik.

— Adj innom, — susogta újból.

De én csak tovább beszéltem:

— Én vagvok az a bolond, aki Kairóban megvettem tőled a kigyóbotot tiz piaszteren. Nekem a kigyóbot voltakép nem kellett. De nem tudtam tőle aludni és ha az ember álmatlan, az üzlet károsodik. A kigyóbot azonban nem t»H dóm hogyan, hogvansem, éjjel megelevenedett, csaknem szörnyet haltam ijedtemben. Akkor megint nem tudtam aludni.

Mért elevenült meg az a bot?

Megkerestelek és megint vettem tőled egy kígyót, öt piaszteren, az is meg-* eleveniüt. Meg is harapott. Szerencse, hogy nem volt meg a méregfoga.

Ismét megkerestelek. Elővettél egy eleven kigyót, megbüvölied. CVyan me révvé lett, mint az előbbiek. Azt is el akartad adni, de volt annyi eszem, hogy nem távoztam azonnal. Az a kígyó is föléledt.

A bűvész nyöszörögve kért:

— Egv csepp vizet adj!

— Adok, de mondd meg a titkodat, a Mózes titkát: hogyan merevíted meg a kigyót’ Engem ez a titok zavar a gondolkodásomban! Én nem akarok ki* gyóról gondolkodni. Nekem üzletem van és a fiam csak tizenötévé*. Mondd meg a titkodat, hogy ne foglalkozzon vele tovább az elmém!

A bűvészben már alig volt élet. Aszott halavány arca szinte zöldülni kezdett. Oda kellett hajolnom hozzá, hogy megérthessem « szavait:

— A titok ez: fogj naja^haje kigyót; vedd ki a méregfogát, nyomd meg az ujjaddal a tarkóját és azonnal megmerevedik; de magához tér csakhamar. Egy nap tízszer is bottá változtathatod, Vizet adj. vizet!

A kosarához léptem.

Benne voltak a kígyók.

Mind na ja hajé.

A kíváncsiság erősebb volt bennem, mint a könyöriilet. Felkaptam egy kin gyót. Csapkodott, gyűrűket dobált a karom körül. De azért el tudtam kapni a fejét. Megnyomtam a tarkóját . . Abban a pillanatban olyanná vált, mint a bot. Suhogtattam anélkül, hogy meg-» hajlott volna, megcsaptam vele a tevémet. A teve elfutott.

Csak akkor gondoltam a vízre. A vizes tömlő a tevém árnyékos oldalán csüngött. Jó időbe került, míg el tud-' tam fogni a megvadult tevét. Lekap íam róla a tömlőt. Vittem a bűvészhez :

— Igyál.

A bűvész azonban már nem mozgott. Hiaha ráztam a vállát. Hiába öntöttem a vizet a szájába. Nem éledt fel többé. Azóta nincs nyugalmam, bölcs kádi. Folyton a bűvészre gondolok. Belebe tegszem. Ha beteg az ember, nir.cs üzlet.

AZ ÉN

Az én könyvtáram nem valami bibliográfiai érdekesség. Mégis bizonnyal sokat tudnék beszélni róla.. Az ember mindig sokat tud beszélni arról, ami a leikébe/, életéhez, szinte-sziníe saját magához tartozik; mindenki kimeríthetetlen, ha szónok és téma egy személyben. Ez a könyv- tár egy kicsit én vagyok. Noha régóta alig számíthatom magam az „olvasók"1 közé s bizony megesik, hogy hónapokig nem ejtek egyetlen csorbát a tömött polcok vonalain. Az iró, ha nagyobb terjedelmű könyvön dolgozik, nein ér vá olvasni. Olyan építész ő, aki nem utazhat, hanem ott kell maradnia épülő háza mellett. A szellemi rabság egy neme ez. Mikor a nyáron egy kissé fölszabadultam s hosszú évek óta először ismét olvastam egyet- mást, úgy éreztem magam, mint a pincér, ha civilbe öltözik, beül az étterembe, mint „vendég“ s ő rendel. Ritka vasárnapok.

Mindazonáltal ez a kedves könyvtár hosszú hűtlenségem dacára »'s hü maradt hozzám, őrzi emlékeimet, gondolataimat, egész életemet s csodálatos módon még hűtlenségem idejének emlékeit is. Nem szakadt el tőlem s nem halt meg, nem állt meg fejlődésében, még ama legsúlyosabb évek alatt sem, mikor a szegény magyar Írónak nemcsak ideje hiányzott az olvasásra, hanem pénze is a könyvvásárlásra: a könyvtár mégis élt, nőtt, különösen, magától, bizonyos természetes szaporodással, mint az élő szervezetek. így ra kódott le rétegekben egy látható élettörténet, mint a korállok palotái, eleven és folyton növekvő, kemény sejtekből épülve, mert még legrosszabb időmben sem mondtam le egészen arról a fényűzésről, hogy minden fontos, vagy értékes könyvemet beköttessem, hacsak szerényen is, s a könyvek — mert több a könyv, mint a hely — oly sűrű sorokban s nagyság szerint pontosan illeszkedve párnázzák a szűkös falakat, mint a méhek sejtjei a kaptár oldalát.

Mindezekben már benne van, amit mondtam: hogy ez a könyvtár nem bibliográfiai értékek terv szerint kiválasztott gyűjteménye $ nem a gazdag amatenr, kanom a szegény iró kizárólag használatára szánt könyvtára. Ezt mutatja már külsejében is, általában megelégedve az olcsó és praktikus tömegkőtésekkel ■ kerülve az amaTanácsot kértem tegnap egy bölcs dervistől:

— Mit cselekedjem, hegy megszabaduljak?

A bölcs dervis igy felelt:

— Eredj a kádihoz. Kérj büntetést. Ha kiálltad a büntetést, eloszlik a Min is.

Hát most itt állok előtted bölcs kádi. Veress a hátomra vagy tizenkét banv buszt... vagy büntess, ahogyan akarsz, csak büntetlen ne bocsáss el uram . .

A bölcs kádi lenyomkodta az újjá-* val a nargilé parazsát. Beleforgatott az előtte levő zsíros könyvbe és szólott nyugodtan:

— A korán ezt mondja: Aki felebarátját a halálos veszedelemből kisegíthetné, de nem segíti k,i az annak gyilkoséul tekintessék.

Hümmögve nézett a kereskedőre:

— Eszerint te gyilkos vagy!

S a pecérhez fordult:

— Juszuf! Akaszd fel!

A következő percben a két pecér izmos karjai között kapáiódzott a jámbor muzulmán.

— Megálljunk! — üvöltötte az udvar közepén. Valamit akarok még mondani! Kádi, hallgass meg! Nehogy téged meg az én halálom terheljen!

A kádi nyngcdfan intett a pecérek’ nek, hogy vigyék vissza az elítéltet.

— Kádi, bölcs kádi! — lihegte az el* Ítélt. Ne légy igazságtalan! Hogyan is szól a koránnak az a mondata?

— Aki felebarátját a halálos veszedelemből kisegíthetné, de nem segíti ki....

— Elég! Néni vágyók é én is halálos veszedelemben? Nem te vagy az, aki Kisegíthetne?

A kádi pislogott s felvonta a vállát:

— A korán nem téved, barátom. Te tévedsz, ha rám visszafordítod azt a mondatot. Mert én ugyan kisegíthetlek a halálos veszedelmböl. de csak akkor, ha te Is kisegíted a bűvészt. Hozd elém ama bűvészt elevenen és fel vagy mentve.

— Jó — felelte verejtékezve a keres-» kedö. — Fimegyek érte. Allah csodákat tehet. Avagy nem tehet Allah csodákat?

A bíró vállat vont.

— Tehet, de nem szokta.

— Az a fő, hogy tehet. Nem tagadod, hogy tehet, bölcs kádi. És én önként jöttem ide, egyedül. Jogosult vagyok arra, hogy egyedül is távozzak.

A bölcs kádi helyeslőén intett.

S mélázva nézte tovább a nargtlé füstjének lomha gomolygását.

KÖNYVTÁRAM

Irta: BABITS MIHÁLY

tőrség divatjait a könyvek felruházásában, vagy fel nem ruházásában, kerülve még a művészi pompát s a kényes Ízlés különösebb kívánságaihoz való alkalmazkodást is. E lemondás szántszándékos, noha éppen nem a bibliofilia megvetéséből ered: melynek édességét, mi tagadás, én gourmand lélekkel tudnám élvezni. De nem szegény ember szájának való édesség ez, s alig tudnék elképzelni szomorúbb Tan- talust, mint egy pénztelen bibliofilt. Bibliofil tehát nem vagyok s könyvtáramat nem a tervszerű gviijtőszenvedély hozla létre, hanem az olvasás és tanulmány változó szüksége, karöltve a véletlennel, mely sohasem igazán véletlen s mely maga az élet.

Csak igy lehetett: látható élettörténetté.

S azért bizonyos tekintetben mégis egységes könyvtár ez a pár ezer kötet, mint ahogy egy élettörténet minden változásukon és véletleneken át is egységes marad; sőt azt sem lehet tagadni, hogy éveken át némi egységes szándék kerekítette és egészítette ki s ez mégis valami gyűjtemény- jelleget ad. Zömét a világirodalom régi és uj klasszikusainak egyszerű és nem nagyon drága szövegkiadásai teszik ki, többnyire a maguk nyelvén, azaz görögül, le- linul, olaszul, franciául, angolul, németül és persze magyarul; oroszok és egyebek lehetőleg magyar fordításban: értve, ha van ilyen, tűrhető. Ebben még némi teljességre is törekedtem. Az igazi magas irodalom nem olyan rengeteg, mint gondolná az ember s aránylag kis bibliotékában össze lehet gyűjteni majdnem minden jelentős alkotását. Természetesen az európai irodalmakra gondolok itt s nem azokra, amelyeknek már megértéséhez is a segédtudományok egész könyvtárai volnának szükségesek; s az európai irodalomból is elsősorban csak a verset és egr cs- say-t sorozom e magas thesaurusba, regények közül csak azt, amiben igazán érezhető az a bizonyos szárnysuhogás — a nagy Köité-zsi szárnysuhogása. Teljességbe? legközelebb áll (a magyaron kívül) az sngol gyűjtemény; legtávolabb attól a német és a modern olasz. Hozzá kell még tennem, hogy az csak az olvaso szempontjából való teljességről van szó s nem bib- liográfikus teljességről; csak arról. Hogy minden kéznél legyen, amit bármikor olvashatni s táplálékként lelkembe szívni kívánhatnék. S többnyire csak egyszerű szövegkiadásról. Bár mindig szerettem, ha a szöveg szép papirra van nyomva s nagy betűkkel; s olykor még a „képeskönyvet“ is élveztem, mint valami gyerek. De első kiadás, vagy kritikai és kommentált kiadás, már amateurök é3 tudósok dolga: engem ilyesmi csak egy-egy esetben érdekelt. Filológnak mondanak; de sohsem olvastam költőt a filológia kedvéért. Filológiát néha a költő kedvéért (amikor a költő élvezéséhez feltétlenül szükséges volt filológiai problémákkal tisztában lenni). Még a görög és latin remekírókat is inkább puszta textusban szerettem: kommentárt csak ahol anélkül lehetetlen kivájni az értelmet; vagy ahol i kommentár maga külön érték. Mindez bizony nem nagyon mutatós, sem könyvtári, sem tudós szempontból. Teubnerek és bekötött Tauchnitzok mellett közhasználatra való kéziszótárak húzódnak meg; a Bailly-féle görög-francia, vagy a modern nyelvek egynyelvű magyarázó-szótárai a Chambers, a kis Littré, sőt a kis Larousse. (Ez jobb, mert pillanatra sem vezet ki az auktor nyelvéből.) De nem volt az antik, vagy modern irodalomnak remekműve, melyet e könyvtárban el ne lehetett volu.l olvasni és megérteni.

Sőt bibliotékám sohasem szorítkozott a puszta irodalmi „mezőkre“, s bárm'Jy távol maradt is elvében a „tudós“ névtől, nem hiányzottak belőle a tudományos müvek. De a tudomány is irodalom vo't itt: világképet adó olvasmány inkább, mint technikai mesterség. Ez nem annyit jelent. hogy a tudományt valami népszerű1 összefoglalások képviselték: ellenkezőleg, az olvasó, ki e könyvtárat magának berendezte, irodalmi olvasó létere, éppoly kevéssé szívesen vette kezébe, mint ahogy nem olvasta volna például Dantét vagy Homérost valami megkurtitott s közértbe tőén kivonatolt ad usum Delphini foidi- tásban, s éppoly mohón kívánta megismerni a Tudománv eredeti nyelvit Ó3 módszereit, — akár még tolvajnyelvét is — mint a remekírók eredeti nyelvét és stílusát. Mindennek értéséhez és élvezéséhez megadni legalább a kulcsokat: benne szerepelt e könyvtár büszke programjában. A matematikát, az emberi tudás e nagyszerű nyelvét, egész kis szekció kép*

I

1

1

1

I