Ellenzék, 1940. július (61. évfolyam, 146-171. szám)

1940-07-26 / 167. szám

* 1 9 4G július 26. BUBarau MIT IR A ROMÁN SAJTÓ? „CURENTUL“: A nemzetközi események következtében szükséges tömeges katonai behívásokat főleg a mezőgazdaság érezte me'g, mert a behivottak (legnagyobb részt földművesek, ezenkívül lovaikat és szekerei­ket is igénybe vették. Csodálatos, hogyan történhetett mégis a földek megmunkálása. A földművelésügyi minisztérium és a nagy- vezérkar közötti iszorps együttműködést to- ' vábbra is fenn kell tartani, megvizsgálva: nem-e lehetne minimumra csökkenteni a; lo­vak és szekerek rekvirálását, főleg arra való tekintettel, hogy a helyzet változott, és nem ugyanazok már az adatok. Sok katonai egy­ségnél — nem ,az első vonalban — olyan szekerek és lovak állnak, melyek — főleg a jel nlegi körülmények között — a mezőgaz­dasági munkálatoknál] volnának használha­tók. A használatlanul álló lovak takarmányt fogyasztanak, az idő pedig telik és a gazdák szenvednek. Az is figyelembe veendő, hogy egyedül a mezőgazdasági export fedezi a nemzetvédelem céljára szükséges anyagok behozatalát. A késedelem a termést károsan befolyásolhatja. A megyei prefektusok sokat segíthetnek, ha a helyszínen jelen vannak és atyai támogatásban részesítik a gazdákat. Az is szükséges, hogy vegyék ellenőrzés alá a földművelésügyi minisztérium egész sze­mélyzetét. A minisztérium költségvetése sem áll arányban a mezőgazdaság fontossá­gával. Meg kell szüntetni a bürokráciát a földművelésügyi minisztériumban, ki kell cserélni ,ai különböző gazdasági intézmények élén álló tehetetlen főhivatalnokokat. A me­gyék élére a jövőben gazda-prefektusokat és nem közigazgatási prefektusokat kell ál­lítani. És vissza kell térni a világháború előtti szabályhoz, mely szerint zsidónak nem lehet falusi birtoka. A kártérítés pedig ne legyen nagyobb annál, amennyit 1920-ban kaptak a román birtokosok. .^UNIVERSUL“: Felesleges hangsúlyozni, hog; Romániának és Jugoszláviának közös, nagy érdekeik vannak és az esetleges közös veszélyek a mentői szorosabb és minél ba­rátságosabb kapcsolatok fenntartását indo­kolják. A két nép között még soha nem volt háború. Jelenleg a jószomszédság és barát­ság jegyében tartják fenn a két ország kö­zötti kapcsolatot, ami mindkét részről kívá­natos. Ilyen helyzetben minden incidenst, vagy tevékenységet kerülni kell, mely árnyé­kot vethet erre a kapcsolatra. Szükségesnek tartjuk tehát felhívni jugoszláv barátaink és külügyminiszterünk figyelmét egyes tények­re, melyek ahelyett, hogy a kölcsönös bizal­mat növelnék, az elhidegülés és gyanakodás légkörét teremthetik meg. Midőn az 1912— 1913. évi balkáni háborúk után Macedónia nagy részét a szerbek elfoglalták és bekebe­lezték — mely addig török uralom alatt ál­lott — sok román iskolát és templomot ta­láltak, melyek szubvenciót kaptak Romá­niától. Az 1913. évi bukaresti békeszerző­déshez csatolt nyilatkozat értelmében a bel­grádi kormány arra kötelezte magát, hogy a kérdéses iskolák és templomok sorsa ugyan­az marad, nem érintik román segélyforrá­saikat. De nem tartották be a megállapo­dást, sőt: .a békekötés' után néhány hónap múlva a szerb Macedóniában lévő összes ro­mán iskolákat és templomokat bezárták és ezek mai napig is zárva vannak. Egyetlen kivételt tettek: a jugoszláv kormány megen­gedte a Bitolia városban lévő román egyház működését és a román temetőt is meghagy­ta. Ebben a temetőben nyugszik többek kö­zött Apostol Mărgărit, iskolai felügyelő, a nagy román nemzeti harcos. A bitoliai ro­mán líceumot bezárták, szobáit elvették. Az épület és a temető a román állam tulajdona. Az ott élő jugoszláv ortodox püspökök a tu­lajdonjogot tiszteletben tartották, sőt nem egyszer resztvettek a román templomban, Románia által fizetett lelkészek által rende­zett szertartásokban. Platon püspök kineve­zése óta azonban a helyzet megváltozott. Azzal a céllal, hogy a románság maradvá­nyainak utolsó nyomait is elpusztítsa, kije­lentette, hogy nem ismeri el a román állam tulajdonjogát s rátette kezét a líceum épü­letére, melyet bérbe adott. Később megtil­totta, hogy a kérdéses templomba román papok lépjenek és résztvegyenek a szertar­tásban. Szerb papokkal cserélte ki a román papokat, majd julius 6-án néhány szerb pa­pot és több más személyt küldött a román temetőbe, ahonnan kiűzték a román állam álto. fizetett temetőőrt, eltávolították a ro­mán feliratot és kijelentették, hogy a teme­tő átmegy a szerb egyház tulajdonába. Apos­tol Mărgărit tanügyi inspektor és a bitoliai román családok elhunyt tagjain kívül szá­mos román katona pihen ebben a temetőben, kik a világháború idején pusztultak el hadi­fogságban. Mult évben terv is készült, hogy it" újra eltemetik a Macedóniába a pihenő összes román katonák földi maradványait. Bitolia városi tanácsa egyébként a világhá­ború után telket adományozott a német, olasz és francia államoknak, hogy ide te­messék hősi halát halt katonáikat. Romá­niának Dedig nem hagyják meg azt a teme­tői. mely 40 év óta a román állam tulajdo­na. Ezek a tények nem szorulnak magyará­zatra. ELLENZÉK Rekordot ért ei Tor da vasárnap az idegenforgalomban Sokszáz más városbeli fiirdőzö kereste fel vasárnap a Bányám fürdőim — Akadály nélkül látogatható a tordai hasadéit TORDA, julius 25. Vasárnap volt az első igazi szép nap, melynek hatása meg is érző­dött Torda idegenforgalmán. Kora reggeltől kezdve a késő délutáni órákig érkeztek a zsúfolt autóbuszok és autók, melyek fürdőz­ni vágyókat szállítottak. A városban, a Bá- nyafürdőhöz vivő autóbusz állomásnál való­ságos közelharcok zajlottak le egy-egy autó­buszhelyért, pedig tizpcrcenként közleked­tek az autóbuszok. A Bánya-fürdőnél hatal­mas .autótábor parkírozott, várva a fürdő- zőket. A Bánya-fürdő zsúfolva volt vasárnap. A hőhullámos idő óta nem volt ennyi fürdő- vendég. A fürdő vendéglő is rekordforgal­mait csinált, sőt a szállodák is. Egyetlen ágy sem maradt üresen, pedig igen sok szobában pótágyakat állítottak be. Az esti órákban a Stepper-cukrászda ara­tott. A hazautazó fürdővendégek felvásárol­ták az egész tésztakészletet, elfogyasztották a fagylaltkészletet, úgyhogy 9 óra tájban sem a Stepperben, sem a Metropol kávéház­ban nem lehetett sem fagylaltot, sem süte­ményt kapni. A TORDAIAK A SZŐLŐKBEN ÉS A DÖRGŐNÉL TÖLTÖTTÉK A VASÁR­NAPOT A tordai polgárság a vasárnapot vagy a szőlőkben, vagy a Dörgőben töltötte efl. A tordai szőlőkertek hangosak voltak. A fák közül a flekkensiitök füstje kanyargóit, kö­rülötte pedig jókedvű emberek örültek a nyárnak. A törzsökös tordai polgárság fürdő­ruhában töltötte el a napot, vidáman flekke- nezve és kortyolgatva a saját termést. Azok a tordaiak, akiknek a sors kegyéből nem jutott egy szőlőskertre, a Dörgőnél töl­tötték el a vasárnapot. A Dörgő egy mély, erősen sósvizü tó, amelynek olyan nagy a sótartalma, hogy a fürdőző testére vastagon Lerakódik. Vize jódot és ként is tartalmaz, kitűnő iszap is van körülötte, úgy, hogy egyike a legkiválóbb reumagyógyhelyeknek. A tordaiak esküsznek rá, hogy mankóval já­ró betegek gyógyultak meg két heti Dörgő­ben való fürdőzés után. AKADÁLYTALANUL LÁTOGATHATÓ A TORDAI HASADÉK Az utóbbi időkben olyan hirek terjedtek el, hogy nehézségek támadtak a tordai hasa­dok látogatása körül. Tompa Lajos magyar iparosképviselő, aki az EKE tordai tagozatá­nak diszeluöke, vasárnap felkereste a tordai hasadékot, hogy személyesen győződjön meg arról, hogy mi is a helyzet. Tompa képviselő megállapította, hogy a világhírű természeti csoda minden akadály né’kül látogatható, úgy, hogy a turisták ép­pen úgy, mint eddig, zavartalanul továbbra is felkereshetik. A tordai hasadék vasárnapi forgalmán meglátszott azonban, hogy a természetjárók felültek a hasadék látogatása körül felme­rült nehézségeikről szóló hireknek. Ugyanis máskor, olyan szép időben, mint amilyen va­sárnap volt, sok-száz turista lármája verte fel a hasadék csendjét. Most, vasárnap, pedig a kolozsvári turisták elmaradtak, Tordáról is alú; 15—20 természetjáró kereste fel a ha- sadékot. Tompa Lajos képviselő megnyugtató kije­lentései után nagy a valószínűsége annak, hogy a turista társadalom éppen úgy, mint eddig, továbbra is nagyszámban fogja felke­resni a tordai hasadékot. A román fkororaaldiBcselí viszon­tagságos uija Oroszországban a világháború idegén Hlll angol kapitány emlékiratai a „Porunca Vremii“ e.lap hasábjain KOLOZSVÁR, julius 25. A „Porunca Vremii“ cin;ü lap részletesen ismerteti Hill angol kapitány emlékiratait, aki Boyle kanadai ezredessel együtt a ro­mán fronton teljesített szolgálatot a világháború idején. Mindketten az Tn- telligence Service szolgálatában állot­tak, így nem volt teljesen világos kük* detésük. Mindenbe beavatkoztak és rendkívül nagy tekintélyük volt. Ezzel magyarázható, hogy Diamandi, az egy­kori szentpétervári román meghatalma­zott miniszter őket bízta meg azzal, hogy a Kreml pincéiben elhelyezett ro­mán koronakincseket Iasiba szállítsák Szentpétervárról. KALANDOS VÁLLALKOZÁS Az emlékirat a legizgalmasabb detek- tivregény tartalmát is túlszárnyalja. Tudnunk kell, hogy Diamandi! szentó pétervári román követ a román koro- nak‘ncsek őrzését román katonákból szervezett gárdával és román tisztvise­lők alkalmazásával igyekezett ellátni. A kincsek egyrésze a Kreml pincéiben, másik része az orosz jegybank föld alatti páncéfkamráiban volt. Az utóbbi helyen levő kincsek értéke 100 millió aranylejre emelkedett. Nem csoda, hogy az őrzéssel meybizott román tiszíviiseó j lök megtagadták a kincsek átadását, i mire Hill és Boyle a kommunista kato­nai parancsnoksághoz fordultak, akik elrendelték a kincsek elszállítását. Ugyancsak az „Universul“ írja: A német haderő legfelsőbb parancsnokságának a számbeli és minőségbeli fölényén ki ml az el­lenfél gyengesége is kedvezett. „A Schliefen- féle 1914. évi tervekkel szemben — mon­dotta HitleT kancellár — úgy intézkedtem, hogy áttörés céljából hadműveleteink min­den ereje a front balszárnyára nehezüljön. Az ellenség pedig abban a hitben volt, hogy a német csapatok éppen ellenkező módon tevékenykednek“. Ezenkivül egy másik dön­tő tényező is közrejátszott: Olaszország. Hit­ler kanceTár kifejezetten hangsúlyozta, hogy Németországnak ..rendkívül nauv haszna volt“ déli szomszédja magatartásából. Miliői állt ez a haszon? Olaszország 40 francia hadosztályt kötött le a nagy német offenzi- va idején. Ugyanakkor a francia flottát, az A kincsek tehát útra kelteik. Moszk- vu és iasi között olyan területeken szá­guldott a vonat, ahol orosz polgárhábo ru dúlt. A kincsek eredetileg acéldoboz zokba voltak helyezve, Hill és Boyle azonban, a román tisztviselők ellenzése dacára, az orosz fővárosban működő amerikai Vörös Kereszt raktárában, egyszerű szalmából font kosarakkal cserélték ki a nagy acéldobozokat. A koronaékszereket tartalmazó kosara­kat aztán egy cári szalcnkocsibar. he­lyezték el. a többi kosár négv Vörös Keresztes kocsiba került, hol 18 román katona teljesített őrszolgálatot. . A szállítás titokban történt, a fegy­veres román katonák jelenléte azonban feltűnést okozott. Három ízben is iga­zoltatták őket útközben, — Mit visztek bajtársak? — kérdez­ték a kommunista járőrök. — Árut! — válaszolt Hill leplezett nyugalommal. Végii! iis megállapodtak, hogy a román katonák nem hordanak fegyvert az őrzés akalmával. A „postavonat“ már éppen indulni készült a kérdéses állomásról, mikor megjelent az állomásfőnök és kijelen­tette, hogv „postavonat“ nem szállíthat áruval telt kocsikat. A vasúti állomá­son egy zsidó népbiztos teljesített szol­gálatot, aki Hill és BoyL csodálkozá­sára rövid vita után beleegyezését adta a továbbutazáshoz. Számítása igen egva szerű volt. A vonat elindul és 15 kÜo­angol flotta egyrészét s a légi erők jelenté­keny részét is lekötve tartotta. Ezért ma­radt az angol—francia haderő defenzívá­in.!), átengedve a kezdeményezést az ellen­ségnek, minek következtében a mindenkori helyzetnek megfelelő, rögtönzött haditerve­ket volt kénytelen kovácsolni, melyekből a nagy, átfogó erő hiányzott. Ez a körülmény a haderő széthullását és mind nagyobb fo­kú szervezetlenséget okozott. Természetesen, nincs itt még az ideje annak, hogy a fran­cia vereség okait vizsgáljuk, tény azonban, hogy Anglia elszigetelten, egyedül áll a tengelyhatalmakkal szemben oly súlyos hely­zetben. melyhez fogható ezideig soha nem volt. Hitler kanecllár kijelentette: tudja, hogv Anglia e’pusztul. Ilyen körülmények között uj, sorsdöntő fejezethez ért a háború. LÁTOGASSA MEG A BÉCSI ŐSZI MINTAVÁSÁRT 1H0 szupíeinls? 1 tői 8-ig. Díjtalan beutazási vízum. 60°/o-os mo- netdljliedvezmény a német birodalmi vasutakon. 50°/o-os visszautazás! ked­vezmény a román államvasutakon. — 33°/o.os menetdijkedvozmóny a magyar államvasutakon. — A beutazási vizűm iránti kérvényok 1940 augusztus 9-lg benyújtandók. — Jelentkezés, felvilá­gosítás és ismertetők: a Vásár buka­resti képviseleténél, Str, Caimatei 16. Telefon '5.28.33 a német birodalmi vas­utak idegenforgalmi irodájánál Buka­rest, Cal. Victoriei 114. Telefon 5.12.80 ós az ország összes utazasii rodái által. méter távolságra ismét megállítható.; Ott akarta lekapcsoltatni a vagonokat. — A terv meghiúsítására volt szük­ség — irja Hil! kapitány emlékiratában — ezért én és Boyle ezredes a cári sza-, lonkocsi tetején helyezkedtünk el. Egy kisebb állomáson várakozás közben, polgári ruhába öltözött személy surrant a vagonok közé és a szalonko csit a szemelvényről csöndesen lekap csolta. Néhány pillanat múlva Hill egy jól irányzott ökölcsapással az ismeret-, lent leütötte, a szalonkocsit a tisztek visszakapcsolták és a vonat, óránkénti 15 kilométeres „sebességgel“ tovább in­dult. Útközben néha mindkét oldalon fegvverék ropogtak és puskagolyók vá ­gódtak a kocsik oldalaiba. A véres pol­gárháború féktelenül tombolt. Briansk állomáson nagy mulatozás folyt. A kommunista katonák szeszíe- rakatra akadtak és mulattak. Az állo­más parancsnoka katonákkal vette kő­iül a szerelvényt és kijelentette, hogy átkutatja a vagonokat. A vizsgálat teljes szigorral történt. A népbiztos egymásután vizsgálta át a vasúti kocsikat, végül a .szalonkocsihoz ért hol a koronakincsekhez tartozó ék=* szerek és a román jegybank papírpénze volt szalmakosarakban elhelyezve. Hill kapitány kijelentette, hogy a sza- lorkocsi „területenkívüliséget“ élvez, mert „a kanadai misszióhoz“ tartozik. A népbiztos habozott. — Az Amerikában lévő Kanadáról van szó? — kérdezte. — Természetesen — válaszolt Hill és Bovleí, mint „a kanadai misszió“ ve­zetőjét mutatta be, majd a népbiztost barátságosan a szalonkocsiba hívta, hol „kanadai“ itallal és sonkával kínálta. — Ali van a kosarakban? — kiván* cs'skcdotít a népbiztos. — Kitüntetések. A „kanadai kor­mány“ küldi az orosz hadsereg tisztjei-* nek és katonáinak. — Nem kaphatnék én is egyet? — Sajnálom, csak az előterjesztett I névjegyzékben feltüntetett személyek j részesülnek kitüntetésben. — Vegyenek fel engem is a jegy­J zékbe... Hill megígérte és a népbiztos elége detten vett búcsút a tisztektől. ! A vonat tovább cammogott, néha I minden ok nélkül megállt. Egyszer a i mozdonyvezető volt ideges, másszor j kisebb hibák keletkeztek. Kiev elölt aztán a mozdony felmondta a szolgá­latot. Négyórás javítgatás után a moz­donyvezető háromméteres ut után kiie=* lenteíte, hogy a mozdony nem rendel­kezik elegendő vizzel és fűtőanyaggal. Hill és Boyle a közeli erdőbe küldték a katonákat, hogy fát hordjanak, a viz tartályba pedig havat lapátoltak. A vonat, nagy kockázat árán végül ismét elindulhatott. Kiev előtt puskaropogást hallottak. Minden oldalról géppuskák szóltak, a fütő megsebesült. il l! megállapította, hogy az „ukrán zónába“ jutottak. Nemsokára feltűnt a fehér-ukránok parancsnoka és közölte, hogy kommunista csap&tszállitásra gondolt. Kievben aztán — az éjszaka leple alatt — egy tolató mozdonnyal cserél­ték ki a használhatatlanná vált moz-i donyt. Elvágták az állomás táviró ve­zetékeit és titokban tovább indultak. Boy le maga vezette a mozdonyt. A távolból géppuska tüzelés; hallszott. A vonat áthaladt A Prut folyó hidján, melynek túlsó oldalán román előőrsök álltak. Így megnyugodva értek be Ins' ba. ho! katonazenével diszszázad vonult ki fogadtatásukra... LEVÉLPAPÍROK, egyszerűtől i leg­választékosabb kivitelig, legolcsóbb*® az Ellenzék könyvosztályában. w!u|, Piaţa Unirii,

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents