Ellenzék, 1940. július (61. évfolyam, 146-171. szám)
1940-07-21 / 163. szám
T I 12 ’ELLENZÉK 1940 I ni I na 2 1 \ BOD PÉTER ÖNÉLETÍRÁSA Közlit DR. JANCSÓ ELEMÉR 4z „Erdélyi Ritkaságok" 4-ik köteteként jelent meg Rod Rátér önéi ■s>irása. I Magyar •ít/wnas Judas szerzője a S'íkelyföldón szu letett. Felsőcsernátonban 1712-ben. Szülét teszt gáns edetl székely nemesek voltak. Ap;(\, aki egyszerű kuruc vitézként végigharcolta II. Rákóczi Ferenc szabadságharcát, a szatmári léke után jött haza «.•« rögtön megnősült. Rod. az első gyermek, csaknem nyomorban töltötte gyermekkorát. í nélkülözéseket növelték a rossz gazdasági viszonyok és a pestis járvány, mely Rod apját is eltagadta. .Iz myedi kollégiumba jutva, Bol Péter csakhamar nevet és becsületet szerzett macának. 1740-ben ösztöndíjjá! küldték ki Hrl- Urnáiéiba, ahol három évet tölt. IJazajövet Rétidén Kata udvari papjának hirta meg Hévízre. Nagy pártfogónöie bőkezűen támogatta Rodot tudományos tervei •irgvalosi- tásában. Hévízről Rod nemsokára Magyar- igenbe ment és az 1768-ban bekövetkezett haláláig ottan dolgozik egyháza ér. a tudomány érdekében. A szatmári béke utc.ni ..hanyatlás korának'' ö a legkiemelkedőbb erdélyi tudósa. Egymaga egész tw.ós nemzedékek munkáját végezte el Nagy müvei: a Magyar Athcnas. továbbá Szent P olykor pur, a Szent Hilarius, n Protestáns Egyháztörténet öt teszik- a magyar protestánsok legnagyobb tudósai á. Nyomtatott és kéziratban maradt müvei több, mint tízezer oldalt tesznek ki. hód Péter a tudomány hőse volt. Szegényen és fél re vonul lati élt, a világi dicsőséggel nem törődött. Tudósi és emberi nagysáeót Mikó Imre méltányolta lesszebben ..ö szegénynek szil letett — írja Mikó — de lelkében nagyrotó- rö hajlamok csiráit bírta, mint árva. csaknem tiyomorban növekedett fel. de már jókor fényessé tették szegénysége homályát je- je és szive nemes tulajdonaiÉs amidőn ez aránylag rövid élet hosszú munkásságát végignézzük. a benső részvét és tiszteld érzése mellett, mely bennünk támad, megdöbbent lelkünkre ama kérdés fájó aggodalma nehezedik. lesz-e még s ki lesz ennek folytatóin1 2 3“ FELSŐCSERNÁTOM BŐD PÉTER ÖNÉLETÍRÁSA 1. Én, Bőd Péter, Erdélynek abban a részében, amely Moldovára tekint, a szántóföldben, rétekben, erdőkben, vizekben és- más természeti javakban bővelkedő Felső* csernáton községben. Kézdi székben, a székelyek között születtem az 1712-ik évi február hó 22-ik napján. Atyám, Bőd Márton, tisztes és iparkodó fértiu volt, aki azokban a szerencsétlen időkben- amikor Erdély, oai- vel Rákóczi Ferenc Magyarországgon zavaros mozgalmakat támasztott, különféle ráz- kódtatásokat szenvedett, beiratkozott katonának. Anyám pedig Felsőtorjai Sólyom Euphrosina, Sólyom István és Albiei Bod Anna leánya, akit atyám, miután Magyarország királya és a magvarok között megköttetett a béke, az 1711-ik évben ősi telkére visszatérve, leányként vett nőül. Ő Alsócser- nátoni Domokos Péter özvegyének udvarházában nevelkedett, akivel rokonságban volt. Ebből a házasságból maga Péter volt az elsőszülött. 2. Atyám nemesi családból származott és megvan az úgynevezett cimeres nemeslevél, amelyet én, mivel már tűz és viz is veszélyeztette, nehogy valamikor teljesen elpusztuljon, a gyulafehérvári Tisztelendő Káptalannál tettem le. Atyám nem volt tudományosan képezve, hanem minden tanulság hijával lévén, gyakran panaszolta szerencsétlen sorsát és neveltetését. Ezért annál nagyobb szenvedelemmel szánt engem arra. hogy jártasságot nyerjek a finomabb tudományokban. Az 1718-ik év vége felé rábizott tehát az iskolamesterre, hogy bevezessen a tudomány elemeibe, de a dolgok hamarosan bekövetkezett változása é? a beállott különféle rze- rencsétln»uggg«k minden törekvést majdnem a csir#f®ö-*o fojtottak el. 3. A* 1718-ík év ugyanis vagy semmit sem jelente. vagy nagyon csekély termést hozott Erdélyben, különösen pedig a Székelyföldön, amiért azután a legnagyobb gabonain* ség állott be. Ezért történt, hogv a székelyek legnagyobb része Erdély más vidékeire és FTavas^foldre, meg Moldova szomszédos tartományaiba szóródott szét. Akik pedig r helyükön maradtak, különféle módon küzködtek az éhséggel. Megkísérelték ételek készítését az éhség csillapítására alkalmaik i anyagokból. A kőrisfának összezúzott kérgét keverték a liszthez: kevéssel megfelelőbb volt az a kenyér, amely a mogyorófa sarjaiból készült ugv. hogy két rész sarjai, egy rész gabonához kevertek é‘ ekként alakítottak kenyérré. összezúzott és egybegyúrt szalmát is tettek a füstölőbe, de elkészíteni nem lehetett, mert a tűz elhsmva-s'.totta. Mivel pedig szénái sem termett, a barmok szamára a lur zontalaii mtglopel (Atnplex L.) nevű növényt gyűjtöttek sokan, ukik midőn az éhség még nagyobb t ró- ir kapott, ennek oséppel kivert magvait buzival keverve készítettek kenyeret. Ez igen fekete, de az oly nagy szükséghez képeit ízletes kenyér volt, amilyent akkoron néhány napon keresztül én is kény leien vo' am enni. A Lengének (Rhamnus L.) és más erdei fának a gyümölcsei valahogyan feltartották az éhezők életét, mig el nem erőt- lenedtek. Sokan szerte bolyongtak, mint oz árnyékok vagy félholtak. Hallottunk a az.e- renesétlen anyáról is. aki a saját gyermekeit falta fel. Nem kevesen eladták magukat örökös szolgaságra; az eladók és mások ha vevőket találtak, legalább a «íját és családjuk életét fenntarthatták. 4. Az éhség és a szokatlan étel miatt az ember nedvei szükségképpen elromlottak, ezért az 1719-ik évben, a tavasz beálltakor a Székelyföldet akkora pestis támadta meg, hogy egy év leforgása alatt több mint százezerén pusztultak el. Ez a közös csapás atyámat is elragadta két gyermekével, Krisztinával és Mózessel, engem is levert a pestis mérge, de Isten kegye-sségc által visszaadat- v án az egészségem, felgyógyultam és két nőteotvéremmel, Zsófiával és Judittal árván maradtam özvegy anyám gondjára. 5. A szükséget akko rra gabonabőség követte. hogy a mező terményeinek összegyűjtésére hiányoztak az emberek. Több belv:n, ahol a megelőző évben nem vetettek, mégis bő aratás volt. Ez upy történt, hogy a megelőző évben a silánv, vékony és s földből alig kiemelkedő buzakaiászokat nem lehetett learatni, vagy kitépni s a vadállatokra maradtak letaposásra; azután a szemek valahogy a földre estek és százszoros termést hoztak. 6. A legnagyobb hév-vei viseltettem a tudományok iránt, de hiányzott a tanulásra való alkalom. Végre amiért olyannyira vágyakoztam. az 1724. évben öv/, táján, a nagvenyedi kollégiumba mentem. Ott Ördög Gábor diák studio-sus oldala mellett a 'árulásra alkalmat szerezvén, nekifeküdtem a tanulmányoknak, de az ő fösvénysége miatt gyakran kellett az éhséggel küzködnüm. Ezt a nyomorúságot mégsem éreztem oly nagynak .mint amekkorra volt. minthogy a tanulmányok édessége, amelyek iránt a legna- syobb szeretettel viseltettem, valahogyan könnyűvé tette a bajokat. Miután összegyűjtöttem a szokás szerint valamelyes alamizsnát és mindent elkészítettem az útra. az 1740. év május 23. napján elindultam végre Enyedről. Főként méitósá- gos Bethlen Katalin grófnő pártfogása által nyertem segítséget, aki 50 magvar forintot adományozott és nemes Tűri Mihály uram által, ki ugyancsak 50 magyar forintot adott és azonkívül a felesége is 50 magyar forintot. 7. Mivel a pestis még nem szűnt meg mindenütt, a Szebenben felállított Egészségügyi Bizottság levelével kellett menni. Enuek elnyerése után minden lépésnél figyelve és körültekintve a biztosok tanúsítványával Károlyba jöttünk méltóságos Károlyi Sándor grófhoz s az ő levelével megerősítve, Debrecenbe és innen Pestre, majd átkelvén a Dunán, Székesfehérvár felé fordítottuk utunkat és Mór községben, a Vértes-hegy lábánál, kényszerültünk megállani és ott vesiztegzárban maradni. Itt 12 napi késedelmet szenvedtünk, öten voltunk, hárman debreceniek: Kardos István, Kulin Demeter. Losonczi János és mi ketten enyediek: Borszéki József és én. öten nem költöttünk többiét, mint 22 forintot, habár mindent drágán vásároltunk. Ennek pedig az a magyarázata, hogv a körülfekvő református egyházak bennünket úgy pénzzel, mint tér- mészetbeniekkel gazdagon segítettek. 8. Kiszabadulván a vesztegzárból. egyenesen Bécs felé indultunk, ahová julius 3-án be is léptünk. Miután meglátogattuk a császári könyvtárat s más megtekintésre érdemes helyeket s megvásároltuk az útra szükséges dolgokat, egy becsületes ifjú. Dömién Gergely közbenjöttével, aki akkoriban Tar- czali Zsigmond iigvnök mellett behajtó ttoU, julius 7-én a nürnbergi követtel utrakeltünk és Melken. Linzen, Passaun. Straubingon cs Regcnsburgon át végre julius 14-én Nürn- bergbe érkeztünk, ahol mindent meglátogattunk. ami megtekintésre méltó volt. E tekintetben sok hasznunkra volt a bécsi Ab Einbach Antal báró, aki mint jártas ember, amit tapasztalhattunk, segítségünkre volt. Nürnberghen voltunk a Hormnann-féle réz- metszórunhel vben, egy óriási kőbői való Ökö» felállítva, ezzel a felirattal: Omnia habemt ortus, suaque incrementa. séd ecce Qucui cerni# nunquam Bős íu.ö hic vittilus. (Mindennek megvan a aiaga eredete •* növekedése, de ime ez az ökör, melyet láiiz, soha sem volt tinó.) Itt a szegények templomában vau clbe lyezve a császári korona a korinánypuloával egy faládába zárva, amelyet 25 aruny lefizetése ellenében megszoktak mutatni anu^k, aki kívánja. Nürnherphöl távozva Wützburgon út Majnái Frankfurtba érkeztünk, ahol hallottuk az ottani híres közmondást: Reformaţi pe- ciinias, Lutherani regnutn, Catholici ezcle- cias tenent Francofurti. (Frankfurtban a pénz a reformátusok, az uralom u lutheránusok, a templomok a katolikusok kezében vuunak), mert a katolikus papoknak nagyszerű templomaik vannak és az uralom a lutheránusok kezében van, leggazdagabb kereskedők pedig a reformátusok. Ezeknek azonban nincs templomuk a városban, liánéra távol a várostól. Itt tapasztattuk a legtehetősebb kereskedőnek. De Verhangen Jánosnak az emberségességét, aki nemcsak ingyen bort ajánlott fel, hanem minden módot felhasznált, hogy minél jobban ellátva bocsá.-son el bennünket. 9. Frankfurtot elhagyva, Mainzba. iancn a Rajnán át Kobleuzbe, Bonnba. Kölnbe mentünk. Itt szintén a legtehetősebb kereskedőnek, De Beche Walthernek. akihez De Veibagcn ajánlott be bennünket, tapasztaltuk az emberségességét. Ő gondoskodott arról, hogy hajóval vitessünk Nimwegenbe. Ott a jezsuiták könyvtárában egy óriási földgömböt néztünk meg, melynek párját sohasem láttam; egy bizonyos herceg számára készült, a könyvtárba pedig ajándékképpen került. Mainztól velünk jött egy bizonyos Spitzbub, egy titkos tolvaj, aki llausz Jánosnak mondta magát és a maradiéi,tjí herceg titkárának; alig birtţytik túljárni a ravaszságán. Ez aztán, mikor észrevette, hogy nem bizünk benne, mint hivatíau és kellemetlenül fogadott vendégben, néhány könyv és a fűthető szoba kulcsának ellopása után távozott. Mi Nimwegenbe igyekeztünk tehát, de a Rajnán vihar támadt, alig kerültük ki az eimerülést. Nimwegenből kocsin mentünk Utechtbe. ahol akkor a következő magyarok voltak: Szigeti Gvula István, Rétyi István, Losonczi István, stb. Egy napi késedelem után Amszterdamba érkeztünk, ahol akkor ott tartózkodott még Cajanus, az óriási termetű svéd, akinek akkora volt a teste tömege s magassága, hogy ujjaim legvégével sem értem el a vállait, 5 pedig kezével iitögette a mestergerendát, melyet én felnyujtott botommal nem tudtam elérni. Ennek a magas termetének megfelelő volt a kövérsége, de nagyon bódult volt. Egyebek között láttunk óriási magas strucc- madarat és oroszlánokat. Amszterdamból Harderwijk felé tértünk kitűnő barátommal, Jancsó Mihállyal. Itt a teológia tanára Cremer Bernát Sebestyén volt, a történelemé pedig Struchmejer János, mindketten a magyaroknak igen nagy jótevői. Az ő üdvözlésük után végre augusztus 6 án beléptünk Leydenbe. Itt akkor a következő magyarok voltak: Császár Péter, Bardócz Pál, Sófalvi József. Deáki Sámuel. 10. Hollandia és Wesfrisia tekintélyes és hatalmas rendei teológiai kollégiumába a rö- vendékek sorába az 1740. évi augusztus 23- án felvétetvén, lelkem legnagyobb gyönyörűségével három évet töltöttem el Lanulmá- nyek közt. A tekintélyes rendek teológiai kollégiumában és az akadémián Schaltens Albert tanítását hallgattam, aki a kollégium igazgatója, az akadémián pedig a beleli nyelvek és a zsidó régiségek tanára volt. Látogattam az előadásait a héber arameus, azaz szír és chaldeus és az arab nyelvből is; felolvasásait a zsidó régiségekről Relaad vezérfonala alapján; nyilvános fejtegetéseit a biblia héber, valamint a Septuaginta és Ho- meros görög szövegéről; teológiai előadásait a Catechesis Palatina szerint, valamint Van Til Salamon kinvilatkoztatott teológiájának rendszere után. Tollba mondotta a héber nv-év lexikonát, amely hogy végre napvilágot lásson, azt a tudományos világ Schaltens János Jakabtól. Albert fiától és hivatalában kiváló utódjától kívánja. A kollégium aligazgatója akkor Knilde Dárid leydeni lelkipásztor volt, aki az esti órákban az a*ztalrtál fejtegette a görög újszövetséget és a benne előforduló görög vagy zsidó régiségeket, bőven tárgyalta a haladni kívánók nagy hasznára. Amszterdamból julius 29. napján uhudul- ván, életünket és vagyonúnkat a tengerre bíztuk és mivel kedvező szelet kaptunk, augusztus 4. napján Hamburgba érkeztünk. Itt két napig tartózkodtunk s a királvpos- tavai Berlinbe utaztunk. Miután megnéztük a \árost h a könyvtárat az Odera li) ellett! Frankfurtba é# innen, miután megtekintettük, amit szükségesnek láttunk s a honfitársainktól segélypénzt kaptunk, augusztus ló. napján Boroszlóba értünk. Ugyanazon n napon értek Boroszlóba a könyvesládák, melyeket vizen Amszterdamból még két hónappal az elutazásunk előtt előreküldötiu ik. Bányai 1 tván későbbi pataki tanár ládái 5 és' fél mázsát tettek ki, Berzétei Józseféi íl-at, az enyémek 7-et; ekkor -Amszterdamból lio- roszlóba való szállításért 94 tallért fizettünk és igy végre visszakaptuk könyveinket. 11. Boroszlóban a legnagyobb unalomban, majdnem öt hetet haszontalanul töltóttiiulJ el, mert hiányzott az alkalmatosság, ami iy- lyel könyveinkkel együtt biztonságban utazhattunk volna Magyarországba. Végül a nyilvános vásár alkalmával hirt vettünk egy Molten Léhner Lőrinc nevű ev. lutheránus vallásu tokaji kereskedőről, aki állítása szerint gyakrabban vezetett Belgiumból hazatérő tanulókat holmijukkal együtt Borotíló- hói Magyarországba. Azt vélvén, hogy az ég: küldötte öt, tárt karokkal fogadtuk és kértük. hogy legyen mellettünk a lengyel határszélen át Magyarországban leendő utazásunk közben, mikor ő is visszatér Magyarországba. ő még többet ajánlott fel, mint amr nv- nvire felkértük és bennünket reménységgel és ígéretekkel töltött el. így örvendezve, hogy végre már véget vethetünk a bős '..intő késedelemnek, szepteml>er 17-én elindultunk Boroszlóból Oppeln felé. Kalauzunkat, hogy annál hivebben szolgáljon bennünket, egy arannyal díjaztuk és azonfelül megígértük, hogy amig velünk lesz, mi fogjuk eltartani. Hamarosan megbántuk azonban Ígéretünket, és teltünket; ez az Eudio annyira fösvény és, fűk ar volt ugyanis, hogy a magáéból sokáig semmit sem költött eltartására, a mi társaságunkban azonban, midőn a fizetés reánk esett, egy nap alatt több ételt fogyasztott, mint amennyit három paraszt kapálás után bírna elfogyasztani. Ezért még ez az arcátlan ember is elszégyelte magát és bár senki sem késztette, avval mentegette magát, hogy néha olyan betegségben szenved, hogy bármennyit rak a gyomrába, sehogy sem hir jóllakni. Azonfelül különféle módokat eszelt ki útközben a megsarcolásunkra, különösen végre Bielitzben és Lengyelország határán. Különféle hazugságokkal környékezett meg bennünket abból a célból, hogy minél tovább velünk lehessen és a mi költségünkön éljen. Még szekeresekről sem gondoskodott, akikkel Magyarországba mehessünk. Ezért annak a fogadónak a zsidó gazdája, ahol laktunk, észrevevén az ő csalafintaságát, jóakarattól indíttatva, szekerest keresett, akit felfogadván távozhassunk. Ezt észrevevé Moher Léchner, végre maga is velünk jött és miután felfogadtuk a szekerest, átraktuk hozzá a könyvesládákat. Mi pedig gyalog kelvén útra. Neustadt (Novitargum) fele indultunk, miközben Lőrinc a magunk lován kisert bennünket. Az ut közepe tájáu ujr.a elkezdett bennünket gyötörni, hogyha nem adunk neki ajándékba néhány rhénes forintot, előremegy és a harmincadon feladja könyveinket, hogy bármily tartalmuk legyen is, vegyék el őket tőlünk- Ennyi gazság a fé^zéről már annyira elkeserített, hogy alig bírtam magam visszatartani, hogy el ne verjem; mégis fékeztem indulatomat és miután egy rhénes forintot adtunk neki, ez a hűtlen és kapzsi Euchio eltávozott tőlünk, hogy soha viszont ne lássuk. 12. Mi pedig kocsin utaztunk Neustadtba, ahol október 4-én a zsidók a sátoros ünnepeket (Festum Tabernaculorum) ünnepelték a házak bejáratára tűzött gályákká!. Itt aiig kerültük ki, hogy le ne leplezzenek bennünket, hogy tanulók vagyunk, akiket a lengyelek, mihelyt megcsipik őket, minden iog és méltányosság ellenére könyörtelenül megszokták adóztatni. Landsfeld Kereszlélv ia- láikozván velük, a piacon, a maga szállására vezetett bennünket, nehogy a harmineados szemébe tűnjünk, előbb azonban egy semmi- rekelöt. aki el akart bennünket árulni, ajándék adásával hallgatásra birtunk. Innen a késmárki Landsfeld kíséretében és vezetéke mellett, I iptómegye felé indultunk útnak és a havasokon és igen magas hegyek gerincein át Késmárkba mentünk, ahol 1 napot oihe- nésre szántunk, majd Lőcsére és innen Eperjesre. Itt néhánynapi tartózkodás után visszakaptuk ládáinkat, de nem károsodás nélkül, mivel néhány könyvet. valamint néha ti* porceliánedényt a harmincad főnöke jogJ.a.13- nul megtartott magának. 13. Eperjesen az iskolamester, Lomrai János 9 a tót egyház lelkipásztora, Bachen Mátyás, vidám arccal fogadtak bennünket *■* az annyi veszódség által kifárasztottaknak sok vigasztalást nyújtottak.
