Ellenzék, 1940. július (61. évfolyam, 146-171. szám)

1940-07-21 / 163. szám

(

1940 JuUu* 2 i.' __________

......................................................................Bim

hogy mi is az állatok és a madarak goudo- latvilága; erre a kérdésre persze nincs válasz, azonban a kérdést' mégsem teszi fölöslegessé. Egyszerre zuhogni kezdett, az óriási fekete felhők leköpték a világot, szinte Dante infernójának légkörében mozogtunk. Az immanens és a Iransccudcns problémák, amelyek minden gondolkodó embert foglalkoztatnak, mintha elbújtak volna a természet dühének jelenlétében. A zuhogást jégeső váltotta fel, majd jött a tiszta, csilla* f gos est s a csillag é® villanyfényben a Yellowstone Park legnagyobb geyserje, az „Old Faithuful“, amelynek erupciója százötven láb magas, életjelt adott magáról. Nincs az a színházi rendező, aki a természet szórakoz- látóan fenséges) arány-érzékét legyőzhetné. Később, rövid ideig, Montana állam gráni- tos utjain robogtunk, majd Idaho államba értünk, a magyar-barát Borah szövetségi szenátor államába, ahol a görögdinnyének olyan jó az ize, mint a hazai görögdinnyének. Értékes szántóföldek, szép erdőségek környékén vitt az autó; dél felé sok cukorrépád termelnek s a táj eltér az északi képtől. Hatalmas legelők, rajtuk ezerszámra lovak, tehenek, bárányok. Gazdag föld, termékeny föld. Az idahoi naplemente, a pásztorok, amint a bárány és tehéncsordát hazaterelik, általában a légkör olyan, hogy Rousseau-i képzeteket vált ki az ösztönökből és az ét- telemből. Majd gyümölcstermő vidékre jutottunk s azon át kerültünk Utah államba s a mormonok székvárosába, Salt Lake Ciíybe, megnéztük a tabernaculumot, ám olyan mormonnal nem találkoztunk .akinek törvényes akár két felesége is volna, nemhogy több. Salt Lake City modern város s a mormonok esetleg Stravinskij zenéjét is élvezik, bar kétlem.

Aztán a sivatagon vitt át az utunk, elvan bőségben, a kánikulás melegnek olyan becsvágyában, hogy erre remélem a legkeményebb télen emlékezni fogok. Negyven mér- földnyi távolságon a sivatagon semmi sem nő; később csenevész bokrokat, beteg, száraz arcú pálmafú-torzrajzokat s kaktuszokat láttunk. Egy helyt elrobogtunk a sós autóut mellett, amely Ugv ragyogott, mint egy jégpálya ;a világ leggyorsabb autóversenyeit itt rendezik. A háttérbe sziklás begyek láthatók; ezek a Sierrák. Nevada állam begyei, ahova szintén eljutottunk, sőt Rénoba a válóperek hírhedt városába, amely igy hirdeti magát: ..A világ legnagyobb kis városa, a város tele van játékbarlangokkal.“ Immár indiánokkal találkoztunk, olyan képekkel, amilyeneket gyermekkorunkban Cooper regényeiben láttunk illusztrációk formájában.

S Nevadaból Kaliforniába robogott autónk: a határon át gyönyörű környéken, a Tahoe tó táján. Nemes pálmafák üdvözölitek bennünket; Sacraménti városában tropikusan dús volt Kalifornia üdvözleté. S aztán San Franciscoba vitt a gép, csodálatos narancsfák s ^ egyéb gyümölcsösök paradicsomaiba; estefelé közeledtünk San Franeiseohoz. millió ^ villanystzikrájához, amely hegyoldaláról felénk ragyogott; titokzatosságához, amelyet a felsőiéiben is éreztünk s amely főként akkor ereztette varazsat, amikor az Oakland és San Francisco közötti nyolc mér- földnyi hosszú vashídon vitt minket a gépkocsi a városba. Gyönyörű kép volt ez, fe* lejthotetlen,

II.

AZ AMERIKAI NYUGATRÓL KELÉTRE

Az efajta útleírás nérnik *>&ţ»en suta dolog, mert hiszen ájllandóan kommentárokat kíván, pedig az útleírás célja a lirai hang ellenére nem annyira elmélkedő, mint inkább’' feltáró. Legyük a san franciscoi élményeket, beleértve a kiállítást. A mai kétségbeejtő korban a kétségek is ingerlékeny és ingerlő szándékkal jelentkeznek. Az utleiró nem felejti el, hogy útközben nyomorgókat is látott, szállástalan halandókat. Nem felejti el, hogy az újsághírek szeiint az európai élet földrengése elkerülhetetlen. Hogy erre a földrengésre éppen San Franciscóban gondoljon, .a földrengés emlékéről nevezetes várocban, ez is természetes. De San Franciscóban mégsem ez a lényeges, mint ahogy valószínűleg Lissabonban sem az, hogy ott valamikor földrengés volt 8 a természetnek ez a perverz játéka Voltairet kihozta ‘odrából. Hát mi a fontos? A város szépsége? Regényessége? Kínai negyede? Világkiáílitá- sa. mely összetétele a kiváló teljesítmény- nek s a cifra vagy közönségei? vásárlasság- nak? Hegyes völgyes jellege? A népek kara- ' ánja .amely minden percben végigvonul utcain? Mindez fontos, de elsősorban a következő: európai légkör van ebben a városban: fantasztikus távlatai ellenére, amelyek Ázsiát. Amerikáit, Afrikát és Ausztráliát kizengik a csend mélyéből, mégis európai légkör. Néha rossz szagu. néha virágszaga utcáin úgy kószáltunk feleségemmel, mintha hol Parisban lettünk volna, ho! vtdarüi olasz vagy «panyol városban, hol német városban is. Megpróbált és kipróbált város ez: érettebb, mint emberei, érettebb, mint környezete. Talán azért, mert többet szenvedett minden más amerikai városnál. S legmagasabb pontjáról lenézve a Csendes Óceánba ez a vizrengeteg úgy küldte felénk hal. hűlELLENZÉK

íí

la és luilláiuegyvelegének bolondos, rejtelmes és fenséges erejét, mintha az örök törvény minden zűrzavara és egycnsulytörokvé- se jelképpé v.arázsolódolt volna ebben az élményben.

Az u\t a tengerparton Montcleytől San Luis Opiscoig regényes is, veszedelmes is. Másodszor nein térniük meg. Ha gépünknek lába lett volna s fáradtságában kinyújtja, éppen a tengerbe ért volna. Maga Monteley szép, fehér architektúrájú város; mintha moziban építették volna annak a feltüntetésére, hogy a múlt spanyol ízlése miként hat a jelenre. A helyi bankok építészeti stílusa is olyan, mint a fereucrendi kolostoroké. Jelzem, a kolostorok közül a legszebb a santa barbarai. Ez magában véve külön leirást követelne, amire az ilyen cikk terjedelme nem ad alkalmat. Maga Kalifornia a csodák csodája virág és gyümölcs tekintetében. Fügék, datolyák, szőlők, almák, körték, narancsok, a képzelet termékenységét igazoló javak, a természet képzeletét igazoló gazdagságuk... ezek itt mind valóságok, még pedig olyanok, amelyek illatukkal és izükkel a végzet magányát is felderítik. mintha az Erynnisek aludnáuak s a gráciák szelleme áldaná meg a világot! S jóllehet az olyan városok, mint Santa Monifca, Hollywood, Beverly Hill, Los Angeles a mesterkélt szépség és álszépség szimbólumai, az őket tarkító pálmafák, a virágillatok egyvelege, az aUtótulkölésben is érezhető örök csendje a mély gyökerekből táplálkozó termékenységnek úgyszólván tün- dérivé varázsolja ezeket a városokat, főként naplementekor, amikor úgy tetszik, mintha a sörs csontváza is aludnék. Mindenütt sziliek futkosnak és illatok szállanak s a földgolyó örül a maga rendeltetésének. Ez volt az érzésünk kaliforniai utunkon. Pártos Ferenc pesti származású újságíró és scenárium- iró lekötelező figyelemmel vendégül látott bennünket s módunkban voit meglátogatni a Paramount stúdiót; ugyancsak magyart láttunk a kaliforniai Fontana városban, a San Bernardino völgyben; Bakcsy Kornélt, aki valamikor Kossuth Ferenc titkára volt s jelenleg a Fontana Herald nevű újságnak szerkesztője és kiadója s a város nagyrabe- csiilt polgára.

De Kalifornia megismertetett bennünket a meddőséggel is, a természet száraz gőgjével a MójaVe sivatagban és a „Halál völgyé“* ben; â tüdővészesek paradicsomával, amelyben a betegség hullámain táncol az élet. És

Kalifornia megismertetett bennünket a különböző szektákkal, „lélekbúvárokkal“, kártyavetőkkel, szellemüzőkkel, horoskopolvasúkkal s a siker áll innának, és álmának

egyél) eredményes és eredmény télen sarlatánjaival. Végre kikerültünk az államból s Arizonát látogattuk meg, ezt a, valamikor mexicoi területiét, amelynek összevissza félmillió lakosa vau s volt kormányzójáról azt mondják, hogy ököllel intézte el ellenfelei érveit. Megkövesedett fák, hült lávák, ködös, kórosan fátyolosnak látszó szörnyűséges begyek, vörös, terméketlen földek közt vitt ez ut a Boulder Dam felé; ez a világ leghatalmasabb mesterséges víztartálya és zsiliprendszere. 1902 óta épült; 1932-ben fejeződlek be a munkálatok. Epités közben százkét ember vesztette el életét. Ebbe a medencé- Le irányítják a Colorado folyót; a nyugat tízmillió emberének használ közvetve vagy közvetlenül ez a tagadhatatlanul kivételes mérnöki teljesítmény. A környék hegyeiben réz, ezüst, arany. A Kingman városától ószakrafekvő Grand Canyont nem próbálom leírni. Dante, Tasso és Milton gigantikus képzelete kellene hozzá. Ez az ördög birodalma! Mély hasadékok, roppant szakadékok, (Rabelais jelzői sem fejezhetnék ki a méreteket) 8 a sziklás falakon a sziliek szimfóniája... olyan látványosság, amelyért érdemes volt megtenni az utat. S a „Painted Desert“, a „festett sivatag“, amelyet az alkony záporozó színeiben láttuk Flagetaff felé autózva... ez a dáridója a természet festői részegségének ugyancsak felülmulhalatlanul szép látvány. Ha tükröt óhajtanék, amely a természet képzeletét velitené vissza, ezt a vidéket tartanám erre a célra a legalkalmasabbnak.

Mind több indiánt láttunk. Uualapi. Navajo, Hopi, Apache, később Pueblo és Sioux indiánokat. A Will Rogers Highwayen mentünk New Mexico fellé, ahol Kalifornián ki- vül, Amerika leggazdagabb egzotikus élményekben. New Mexicoban a történelem hize- zeleg- a valóságnak s a valóság a történelemnek. — Indiánok, spanyolok és fra i- ciák vérkeveredéséből alakult ez az állam; boszorkányos ellentétek találkozó helye az emberek arca. Voltunk falvakban, ahol a napsugár .segítségével téglává szárított sáros viskókban ma épp úgy laknak az indiánok, mint elődeik, mexicoi negyedben, ahol a babonák és a paprikás izii ételek s a fekete sála Öreg asszonyok s fekete szemű fiatal nők szinte furcsának tűnnek az angol nyelvű amerikai környezetben. Sziklákba vájt hatalmas üregeket láttunk, amelyekben valaha az indiánok éltek; üzletben voltunk, ahol az indiánok nem pénzzel űzetnek, hanem csereberélnek. Vannak, akik inog mindig nomád életet élnek s vaunak, akik a ferences barátok irányítása mellett rég elfogadták a katolicizmust. Meglátogattuk Santa Fé városát, amely hegyen fekszik s olyan regényes, hogy a sötétben Zuloaga témának látszik s nappal anakronizmusnak.

S New Mexico elhagyva egyideig Texason át — pontosan készáz mérfölder utón — vitt a gép olyan hőségben, amelytől könnyes lett a szem s olyan szörnyű méretű legelők sorában, hogy saját autónk megnyergelt gépbo- gárnak tetszett s nem megbízható Buiek gépnek. Este felé, mielőtt teljesen lehanyatlott volna, a nap úgy feílobbantí, mint egy gúnyosan égő seb, amely eltűri, hogy az emberek is lássák, noha nem kéri segítségüket. Neki nem kellenek kuruzslók! S óriási dohány, cukornád, kukorica és búzaföldeket láttunk s olyan nyájakat és csordákat, amelyek az elrongyolt városi idegekre mint a természet behatoló egészsége hatottak. Majd Oklahoma államba jutottunk, amelynek déli része siralmas, tunya, szomorú, keserű és kellemetlen. Rossz a viz, rossz még a rét szaga is. De észak felé, Oklahoma City közelében, a nagy olajforrások és olajfinomítók; környékén az óla jmiHiomosok Eldorádójá-, ban, már „cselekvőbb“ volt az élet s még' cseltkvőbb Tu>! sa városában ,amely az olaj-, miiiomosok központja. Jellemző, a délnyu-, gat paradox légkörére; itt sok a primitív ember, sok a könyöklő ember; ugyanakkoc az állam egyetemén, Norman városában, szerkesztik a „Books Abroad“ cimü kitűnő folyóiratot, amely a külföldi irodalom szócsöve .s a maga nemében páratlan amerikai szellemi vállalkozás. E sorok Írójának egyébként ebbem a folyóiratban gyakran alkalma van megemlékezni magyar irodalmi jelenségekre«!. Oklahama keljeti resize Termékeny, színes táj; mintha a természet költészete győzedelmeskedett volna a természet olajban megnyilatkozó gyakorlatiasságán.

Kansas bőséges földjeit Í3 érintettük, majd befordultunk Missouriba, Mark Twain államába. S ekkor eszembe jutott, hogy útközben irodalmi élményeink is voltak. Moa- tereyben Robert Louis Stevenson székében ültünk; szegény, tüdővészes volt. azért telepedett le ezen a. vidéken s több regényébe itt fogott bele. Carmelhen, a Csendes Óceán partján, clvonultän lakik Amerika egyik legtehetségesebb tragikus költője, Robinson Jeffers; Santa Fében lakott jó ideig, (sőt az állam kormányzója volt) Lew Wallace tábornok, a „Ben Hur“ írója; valamivel északabbra, Taosban, kimondott indián vidéken. D. H. Lawrance, a huszadik század egyik legösztönösebb angol Írója és költője próbált kibékülni az élet kibékülhetetlensé- gévei; Okiahamában egy helyt abban a hotelben szálltunk meg, ahonnan elindult Will Rogersnek, a huszadik század amerikai humoristájának, a demokrácia „udvari bolondjának“ karrierje. S végül Missouri államban, Hannibal városában meglátogattuk Mark Twain otthonát, közvetlenül a Missisippi partján. Három éves korától huszonhat éves korig ebben a nagyon kezdetleges, nagyon primitiv faházban lakott Mark Twain szüleivel. Itt született meg a Huckleberry Finn és Tom Say-wer alakja; láttuk azokat a helyekét, amelyek, lényeges alkotó díszletei a két regénynek. Maga Missouri állam hangulatos, romantikus; az Ozark begyek világában kiszárul a természet gyöngédsége. St. Louis városa metropolis; ott a lélek préda, mint minden monstlrum városban, de azért a magasságok felé is néz. Missouriból Indiába vitt az ut: ott Vettem először újságot jó idő óta s arról értesültem, hogy szép és színes napjainak vége. Majd Illinois' államot kere; - tezte gépünk; lelőbbbazonban melátogattuk Lincoln otthonát és sírját Springfield városában. Végre egy kis faluban, dombon fekvő, pataktól és fűzfáktól megcsókolt kedves helyen felfedeztük, hogy- bolygó utakon visz- szaórkeztiink Ohio államba.

Mire Clevelandija befutott a gépünk, az útjelző közel hétezerötszáz mérföldet tüntetett fel. \alahol meg kellett állnia a gépnek. mielőtt befordultunk volna udvarunkba; egy ujságlepedő feküdt a gép mellett, valaki csomagoló papirosnak használhatta, faggyú szaga volt, kellemetlen és kelletlen szaga, mint számos újsághírnek. S erre a gépben jelentkezett az ohioi utón vett cukordinnye csodás illata s egy elszáradt kaliforniai virág is, amelynek illata elkísért bennünket Ohio államba. Emerre nem nőnek kaktuszok s nem nőnek pálmák, de jó gyümölcs itt is van s ha a lélek fülel, olyan zenét hallhat, amelyben felzeng az élet szépsége. Itthon vagyunk (a bevándorló bizonyos idő elteltével, amikor ..ittbont“ mond „otthont“ is érez), de az emlékek még lobognak bennünk s hinni akarjuk, hogy pislákolni fognak akkor is, amikor a sóhaj Isak az ilyen emlékeknél lúd melegedni.

HIRES költemények

E cint alatt minden vasárnapi számunkban a világ irodalmának, vagy a magyar irodalomnak egy-egy híres versét közöljük. Régi ismerősöket, akikkel érdemes újra találkozni. S köztük esetleg olyanokat, akikkel az olvasó most találkozik, először. Hires verseket, amelyeket érdemes magunk elé idézni vagy amelyekkel érdemes megismerkedni.

AJÁNLÁS

— GOETHE VERSE —

(Ajánlásként a „Faust“ elé irta ezt a szép elégiát Goethe, a németek, s a megnyílói- kosás egyetemességében talán a világ legnagyobb költője, ő adott nevet először e foga- ómnak is: ..világirodalomő mondta ki e fogalom nevét, mért ö is érezte meg először igazán e fogalom nemzetek fölött élő szellemét. „Nemzeti dalt“ nem énekelt soha, mégis a maga teljes mivoltában német, talán németebb társainál is. mert benne j nemzet egye- •emességte vágyó szelleme kapott soha el nem múló hangot németül).

Felém közeledtek újra lenge árnyak.

Kik rég zavart szemembe töntetek.

Megkísérlem, ha most megfoghatnálak?

Érzi lelkem még azt az ihletet?

Nos jöjjetek! Engedek hát az árnak,

Amint átléptek párát, felleget;

Keblem megborzong fiatalom hévtől,

Felvonulásotok varázs szelétől.

Jő véletek sok vidám napnak képe,

És néhány kedves arc is fölmerül.

És mint a múlt félig=*zengett regéje,

Físö leány s barát elém kerül.

A bánat uj lesz s ismétlődik veié Panasz a kusza útu életiről,

S a jókról szól, kik régi szép időben Sorstól megcsalva tűntek el előttem.

Nem ők hallgatnak a tölbbi dalokra,

Kiknek az elsőket verseltem én;

Baráti társaságom szerte szórva,

Az első visszhang, jaj, elzengett rég.

A bú ismeretlen tömegéhez szól ma,

Fájna az is, ha tapssal illetnék.

S mi még örvendezne lelkem dalában,

Ha Van is még, bolyong a nagyvilágban.

S szokatlan vágy ragad most fel magával Ama békés szellem-ország felé;

Botolva szál! a dal csendes danával,

Mintha eoF/hárfa-hang zengené.

Megborzongok, könny könnyét hoz magával,

A szív szelíddé lesz s érzelmessé;

Amim ma van, a messzeségbe1 látom,

S mi eltűnt rrár. az most a valóságom.

KOVÁCS LÁSZLÓ fordítása.

1

m

I

I