Ellenzék, 1940. július (61. évfolyam, 146-171. szám)
1940-07-18 / 160. szám
1 19 4 0 Julius 18. ELLENZÉK mamma Emlékezés egy nagy idealistára ezelőtt is számos türelmetlen képviselője Nem rég hallt meg angliai birtokára visz- ssaVonuiva, 70 éves korában Arthur Pon- sonby, volt laburista képviselő. Ezzel termé- czetes befejezést nyert egy élet, mely sok tekintetben — érdekességénél fogva — megérdemli, hogy néhány sorban megemlékezzünk íó'la. Pensonby, régi nemes angol családból való származása ellenére, már fiatal korától kezdve teljes erejét a munkás mozgalmaknak szentelte.. Már ezen tény is bizonyítja, hogy Ponsonby tevékenységét nem a születés adta előítéletek, hanem a becsületes meggyőződés határozta meg. Ez a határozott meggyőződés volt az, mely a nemes származású munkáspárti képviselőt arta inditotta, hogy7 kemény harcot indítson a fékevesztett imperializmus ellen, mely már a háború előtt felütötte Anglia vezető 1 őreiben fejét — közbenjárjon szóban és írásban a munkás konfliktusok elsimítása érdekében, melyek akkoriban Európában még nem voltak annyira elmérgesedve. A londoni parlamentet 1914-ben uraló politikái pártok szándéka azonban egészen más volt. Azok a háborút akarták és természetesen gyűlölték rzt a férfiút, ki a békés megegyezést óhajtotta. Különösen Sir Edward Grr-y, az akkori angol külügyminiszter volt az ideálista Ponsonby elkeseredett ellenfele. Grey lord még akkor is folytatta karcát Ponsonby ellen, mikor már nem volt rég felelős a birodalom küliigyeiért, rőt még Peer-ré való emelése után is, mikor már igazán meg kellett volna elégednie az események platonikus tudomásulvételével. Ez időben történt meg a következő megemlítésre méltó eset: egy szeptemberi napon, a kora reggeli órákban, megjelenik A&qnith miniszterelnök Downing street 10. szama házában egy látogató, ki azelőtt sűrűn járt el oda: Grey lord, a volt külügyminiszter. — -Növekvő gonddal követem — jelenti ki a miniszterelnöknek — Ponsonby képvisel') magatartását és tevékenységét, ki újabban egy teljesen uj politikai szervezetet létesített, melynek szabályzata — az általam gyi korlatba vitt titkos politika elleni harcot tűrte ki főfeladatául. — Sőt mi több, Pon- soiby oly merész — cs állítanom kell — oly lelkiismeretlen, hogy nyaltán kijelenti, hogy a jelenlegi háború ..hóditó háború“. Kérem olvassa. Ezzel Grey kivesz egy7 sárga röplratot zsebéből, melynek cime „Mi a bé- k' t akarjuk“. A röpiratot Ponsonby irta. — „Amit Ponsonby7 tesz — kiáltotta Grey lord — egyenesen hazaárulás. A különböző politikai irányokkal szemben tanúsított tűrt lem dacára, a nemzet érdekei megkívánják, hogy Ponsonbyt — legalább a háború tartamára — elh avattassuk“. A dolog azonban másképen történt. Úgy7 látszik, hogy az öreg Asquith jobb demokrata volt, mint látogatója, a liberális elvek :ü- zss képviselője, Grey, kinek azonnal értésére adta, hogy Ponsonby a Foreign Office áll í mtitkára, tehát a kormány tagja volt s igv rém volna tanácsos ennek az embernek elzárása csak azért, mert „politikai mellék- vágányra tévedt“. Ez a rövid történet is bizonyítja, hogy az ansrol demokrata felfogásnak már 25 évvel fesiciisci&eia mcgMt a Pűáfcnr- infóictacn ® Movinai iáin farkos-Halanűláiiah Mi áldozata KOLOZSVÁR, július 17. Az elmúlt héten rriegiituk, hogy a bukovinai Campu!ung-mc- gve Oslie községéből 17 embert szállító'tok be a kolozsvári Pasteur-intézetbe, akiket. < gy veszett fut kas marcangol: össze. A farkas megtámadta a községi legelőn lévő marhákat, a borjukat valósággal széttépte & nemcsak, hogy a jószágaik megmentésére siető, bottal és villákkal felfegyverzett embereket támadta meg, hanem egy éjjel Lehatolt a községbe s az istállóba zárt állatokat akarta kihurcolni. A falusiak csoportba verődve, elkeseredett harcot folytattak a farkassal amely közülük 17 embert összeharapott s azután elmenekült, Országőrökből és vadászokból alaku’t száztagú vadásztársaság vette üldözőbe a megveszett farkast, de az kitört a gyűrűből cs elmtnekiilt. Annak idején éppen azért, mert a farkas elmenekült, nem tudták kétségtelenül megállapítani azt, bogy7 vésze*t volt-e az. állat, vagy sem. A következmények azonban sajnos beigazolták ezt a lel tevést. A Kolozsvárra beszállítóit 17 ember közül kettő 1 eszettséuben meghűlt, egy harmadik szinten megveszett, már csak órái vannnk hátra. A Kolozsvárra szállított bukovinai parasztok közül eddig meghaltak Robanul Vasile 2i éves fiatalember, — akinek az orrát és arcát marcangolta Össze a farkas és hároméves kis buga, akinek fejbőrét a veszett állat majdnem megskalpolta. Egy harmadik emberen is kitölt már a veszettség s megmentése lehetetlen. A Pasteur-inté/et orvosai mindent elkövettek, hogy a szerencsétleneket megmentsék, megérkezésük után nyomban erős védőoltási.kát alkalmaztak, de már késő volt. Ugv- látszik, a szerencsétlen bukovinai kisgazdák későn étkeztek meg, mert a veszettség mérge már az idegpályákon át eljutott az agyba és ilvenkor minden védőoltás elkésett. Jk szén és fa a ..‘-áborus döntés mérlegének serpenyőjében BERLIN, julius 17. Dr. Hans J. Schneider német közgazdász fenti címmel igen érdekes tanulmányt irt a német sajtóban a szén és fa hadigazdálkodási jelentőségéről. A szén és fa két, hadi szempontból igen nagyfontosságu nyersanyag. A szén nemcsak pótolhatatlan nyers- és segédanyag minden hadigazdálkodás számára, hanem egyúttal egyike azoknak a fontos nyersanyagoknak, melyekből Németország saját hadigazdálkodásának erős igénybevétele mellett még exportálni is tud. Emellett döntő jelentőséggel bir azon tény is, hogy a német szénkivitellel mindenkor fontos behozatali cikkeket is lehet vásárolni, olyan cikkeket, melyek a német ellenállási erő és támadási akarat fokozása szempontjából nemcsak kívánatosak, hanem feltétlenül szükségesek is. Mindezen megállapításokhoz járul még az is, hogy egész Európa német szénre van. ráutalva. így joggal állíthatjuk tehát a német fekete gyémánt gazdaságot, mint egyenértékűt szembe más népek devizaállományával. Ez a tényállás a szénnél. És mi a fánál? Norvégia és Dánia megszállásával ez a nyersanyag is nagyértéküvé vált a hadigazdálkodás szempontjából. Eltekintve az egyes, egyébként szintén jelentékeny fafajtáktól, elsősorban a bányafa az, mely legnagyobb gazdasági és mindenekfelett hadigazdasági jelentőséggel bir. A fa sokkal fontosabb, mint ahogy azt az első gondolatra elképzeljük. Ez áll főként az ellenséges államokra, melyek majdnem teljes egészében függnek a külföldtől. Hogy csak egy nehány számot megemlítsünk, Nagybritannia és Franciaország elejétől fogva rá voltak utalva, hogy bánya- faszükségletüknek háromnegyed részét külföldről fedezzék. Ezzel szemben Németország szükségletének csak egy, legfeljebb két százalékát fedezte külföldről. Nagybritannia igy 1937-ben csak bányafából nem kevesebb, mint 3.6 millió köbmétert hozott be külföldről. A két szövetséges állam fedezési lehetősége külföldről azonban hamarosan megingott, ami annál katasztrófálisabban hatott a hadigazdálkodásra, mivel tudvalevőleg a széntermelés, valamint kivitel, illetve az egész angol hadigazdálkodás nagyrészt a faszükséglet akadálytalan beszerzésétől függ, Európa szénszáüitasá^ Németország láája el akadt, míg a kormány élén az időben egy férfi állt, mely nem egykönnyen adta fel egy tál lencséért régi, jól kikristá-Iyozódot.t véleményét. Edward Grey látogatása után négy hétre Ponsonby képviselő nagy beszédet tartott a képviselőháziján, mely azonban nem volt se- hogysem az angol imperialisták Ínyére. — Mi angolok, szeiencsétlenségiinkre mindig abba a hibába esünk, hogy gyönyörű frázisokat hallatunk, melyeket aztán oly tettek követnek, melyek nem felelnek sehogy- sem meg előbbi beszédeink tartalmának. Megkezdettük ezt a háborút azzal, hogy segítségükre legyünk a ki? államoknak és meg- mentsük a szövetségeseket és szomszédainkat a német támadás ellen. Biztosítékokat adti tnk, hogy nincsenek támadó céljaink és hogy nem óhajtjuk birodalmunk felületét növelni. Azt állítottuk, hogy e háborút az igazság érdeknélküli bajnoki minőségében fogjuk végig harcolni és ime: kikerülünk most a háborúból egy német Nyugat-Afriká- vrl, egy német Kelet-Airikával, Kamerunnal, a csendesóceáni német szigetekkel, Mezopotámiával, Ciprus szigetével és Egyiptommal. Mivel mindezen területek térké- peir-ken angoloknak vannak feltüntetve. Azt hiszem, hogy minden angol szegyeim fogja magát, ha iate igazság bajnoki álarcával Angiin o már meglevő sokmillió négyzetkilométeréhez még nyolcszázezret hozzá akar csa- I tolni“. Ponsonby képviselő ezen említésre méltó beszéde után majdnem 25 év telt el, szavai r;;onban ma is úgy tetszenek, mintha ma mondaná el azokat. Ponsonby Arthur meghalt anélkül, hogy érdemes utódot hagyott volna hátra müvének befejezésére. Még volt politikai barátUgy a szén, mint a fa valóban döntő tényezőkké váltak a végső döntés mérlegének serpenyőjében. E mérleg azonban kétségen kívül Németország javára hajlik. A szénnél igen világos a mai helyzet. A keleti területek visszacsatolása révén Nagynémetország ma — Keletfelsőszilé- ziát is beleértve — egy kb. 240 millió tonnát kitevő termelési quantum felett rendelkezik s ugyanakkor kiviteli többlete is megnövekedett. Németország tegnapról mára a legfontosabb szénexportáló állammá lett, miáltal túlszárnyalta Nagy- britanniát. A jelen háborúban ezen tény különleges jelentőséggel bir, mely szoros összefüggésben áll a megváltozott katonai helyzettel a Skandináv félszigeten cs Nvu- gateurópában. Hogy egy képlettel szolgáljunk: Németország az egész háborít tartama alatt majdnem egész Európa számára az egyetlen szénszádlitó ország. Európa ma a szénben Németországtól függ. A döntő tényező azonban nem ennek teoretikus megállapítása, hanem az, hogy Németország ma is ténylegesen szállitó- képes. Normálisan a német szénkivitel nem kevesebb, mint 50 százaléka Nyu- gateurópába megy, Belgiumba, Svájcba, Franciaországba és Hollandiába. Egyedül csak Franciaország normálisan kereken 8 millió tonna német kőszenet vásárolt békeidőben Németországtól. Ezt a mennyiséget természetesen most, háború alatt, Németország másfelé fordíthatta. Mialatt Franciaország kénytelen volt a kimaradt német szenet angol behozatallal pótolni, addig Németország ezt a megmaradt 8 millió tonnát, valamint az eddig tengerentúlra kivitt 5—6 millió tonnát más célokra használhatja fel. E mennyiségből nyugodtan fedezheti például az olasz szükségletet, az Olaszországgal megkötött kiilön-egyezmény értelmében. Nagyon is ismeretes, mily korrekt módon tesz eleget Németország e vállalt kötelezettségének. Az Olaszországnak szóló nagyarányú szénkivitel mellett Németország még mindig képes más országok szénszükségletét is fedezni. Itt meg kell említenünk azt a tényt, hogy Skandinávia szükségletének 35, a Balti-államok 25, Délcurópa 91 százalékát fedezték szén- szükségletüknek Németországban. Mindezen államok, tehát Európa magva, ma már kizárólag Németországra vannak ráutalva. A brit szénkivitel, a skandináviai félsziget, Anglia egyik főszállitója, kiesése — az angol hajózás Földközi-tengerről való kivonása — valamint a meglevő tonnatartalom katonai igénybevétele után sokkal kisebb mértékben szállitóképes, mint volt valaha. Csak most fog még igajainslc, az angol munkáspárt képviselőinek •incs meg az a kitartásuk a politikai elveik követésében, mint Ponsonbynak volt. Pou- sonby harca nemes volt a szó legigazibb értelmében s a sors csak könyörületesnek mutatkozott vele szemben, hogy nem engedte megérje a mai eseményeket. Ő volt a híres , béke-levelek“ szerzője és propagandistája, mely levelekben 147.000 angol polgár kérte Baldwintól a békepolitika bevezetését, teljes leszerelést, valamint Népszövetség )tt- hagyását, mivel „ezen intézmény lehetetlen elveinél fogva csak újabb háborúk inagvát rejti magában“. Ponconby egy elvesztett ügy harcosa voit, harccs a legnagyobb viharok idején, becsületes mindenkor és változatlanul következetes. zán a megszükült tonnatartalom Angliában a maga teljes egészében mutatkozni. FA-MIZÉRIA ANGLIÁBAN Nagybritannia csökkentett szállítóképessége — a szénnél — még világosabban fog jelentkezni, mihelyt a fa, különösen a bányafa hiánya érezhetőbb lesz. Ez a hiány Nagybritannia gazdaságának egyik legkomolyabb problémája. Nagybritannia és Franciaország mindig a világ-fapiac legfontosabb vásárlói voltak. Figyelembe véve azon körülményt, hogy a két ország közül Franciaország gazdagabb volt fában, mégis mindkét ország még mindig 50—-75 százaléhlturi küllőidről fedezte szükségleteit. A norvégiai események megakadályozták e kivitel további lebonyolítását. Egyedül bányafából Anglia behozatalának 56 százalékát, Franciaország 88 százalékát a skandináviai és Balti-államokból szerezte be. E nagyszabású behozatalt ma azonban egy országból sem lehet pótolni. Alig a német birodalom faszükségletét a skandináv és balti behozatal nélkül is teljes egészében fedezni tudja a gazdag lengyel erdős területekről és az erdőkben dús Szlovákiából, Angliának békeszükségletének csuk 10 százaléka áll rendelkezésre — ma, háborúban. Természetesen Anglia minden, sőt könyörtelen eszközzel igyekszik a belső csekély termelést fokozni, hogy a kiesett skandináviai és balti fairaportot némileg pótolni tudja. Ha azonban tekintetbe vesszük az angol faszükséglet nagyságát és sokféleségét, mindjárt láthatjuk, hogy ez a pótolni-akarás csak nagy nehezen valósítható meg, sőt teljesen lehetetlen már. Itt nem szabad még elfelednünk, hogy hiányzik még a szükséges többlet munkaerő, valamint hiányzanak a szállítóeszközök is. Ugyanakkor az angol kereslet erősen emelkedett a háború következtében, mivel — bár a magánépitkezéseket csökkentették — a légvédelmi építkezések, a nagyvárosokban foganatosított kiürítési intézkedések, baraktáborok létesítése s mindmegannyi katonai természetű szükséglet nagyban emelik a fafogyasztást. Mindezektől eltekintve, ha csak egy pillantást vetünk a világgazdaságra, láthatjuk, hogy a skandináv7 és balti piacok pótlása lehetetlen erőlködés már. Kanadának megvannak a maga nagyarányú szállítási kötelezettségei, különösen az USA számára, melyeket nem mondhat fel. Mindezen akadályokhoz járul végül az egyre kellemetlenebbé váló tonnatarta- lomhiánv. . Azonban, ha e tonnahiány nem állana fenn, ha az USA és Kanada teljes egészében ki is tudná elégíteni Anglia tönk- és vágottfa behozatalát ezen államokból (3.5, illetve 5.8 köbméter), ha a belföldi vágást mindjárt a háromszorosára tudnák is emelni, nem lehetne már Anglia szükségletét, mely ebben a két fafajtában 17, illetve 18 millió köbmétert tesz ki, kedvezően fedezni. Igen — a világ ma egészen másképpen néz ki már Anglia számára, mint a volt világháború idején. IiÉRMOZGALMAK KOLOZSVÁRON. A volt ipartestületi székházban a napokban tárgyalásra ültek össze a kolozsvári pénzintézeti tisztviselők és a pénzintézetek vezetői, hogy letárgyalják a tisztviselők drágasági pótlék iránti kéréseit és az előterjesztett egye* temleges munkaszerződést. A tárgyalásokon dr. Chirila loan munkaügyi ír. felügyelő elnökölt, aki megnyitó beszédében annak a reményének adott kite-» jezési. hogy a tárgyalások folyamán az ellentéteket sikerül kiküszöbölni é« megegyezést létrehozni. A pénzintézeti tisztviselők megbízottai és a pénzintézetek vezetői között ezután megbeszélések indultak meg s utána elhatározták, hogy tárgyalásukat tiz napra elha-* las,;zák s ez idő alatt az érdekeltek között magántárgyalások induljanak mer. — A „Regna“ fakitermelő társaság al kalniazottai drágasági pótlékot kertiek a vállalattól. Minthogy a vállalat vezetősége ezt nem volt hajlandó megadni, az alkalmazottak a kolozsvári munkaügyi főfelügyelőségnél bejelentették a bér=> harcot. A főfeliigyelöség Tarnoveami Bazi! munkaügyi felügyelőt és dr. ED • riten Moldovan munkakamara: elnököt küldte ki Kisilvára, a társaság szék he Ivére, hogy az egyeztetési tárgyalásokat lefolytassák. Minthogy megállapodás az egyeztető tárgyalásokon sem jöhetett létre, az ügyet áttették a kolozs* vári ítélőtábla mellett működő munka- bírósághoz. I
