Ellenzék, 1940. július (61. évfolyam, 146-171. szám)
1940-07-16 / 158. szám
í 1 9 4 0 Julius 16. ELLENZÉK 5 Az elnökválasztáson küzdő két párt politikája nem különbözik egymástól MIT IR A ROMÁN SAJTÓ? ..CURENTUL“: Rég szükségessé vált Ro- mániának a Népszövetségből való kilépése. Nemcsak azért, mert a nemzetközi együttműködést illetően a Népszövetség veszélyes tevékenységet fejtett ki, de azért is, mert nem tudott az időkhöz alkalmazkodni. Sok állam lépett ki a Népszövetségből egyrészt az általa használt módszerek miatt, másrészt azért, mert egy kollektiv politika követkéz- ményét nem akarták viselni. Magyarország az utóbbihoz tartozik. A Népszövetség abból indult ki, hogy csupán egyféle tagjai lehetnek, a valóságban azonban többféle tagja volt, akikkel szemben különböző szabályokat alkalmaztak. Az egyik tagállam befolyásai, ennek hasznát és ugyanakkor a másik kárát idézte elő. Az utóbbi időkben távolról sem volt az, amit neve jelentett. A Népszövetség ma már osak Salvador, Panama, Haiti, San Domingo. Honduras és má® ilyen államokra számíthat. Románia kilépése szükséges volt és nem tudjuk, miért késett ilyen sokáig. Manoiles'cu külügyminiszter nyilatkozata az összes román szivek helyeslésével találkozott. A bejelentés évente 605.892 aranyfrank megtakarításit jelent Romániának, mert a Népszövetség költségvetéséhez ennyivel kellett hozzájárulni. A hadfelszerelés és a menekültek segélyezése idején, — ez a megtakarítás külügyminiszterünk becsületére válik. Sajnálkozás nélkül lépünk ki a Népszövetségből. Elég volt a mérgező intrikákból, ellenőrzésekből, humanista szónoklatokból és pénzügyi és politikai formulákból. Az igazságtalansággal vivott harcunkban és a békének mindenkivel szemben való biztosításában a Népszövetséget :s túlhaladtuk. „TARA NOUA.“: Miután a francia—angol egyoldalú garanciáról a Tatarescu-kor- mány lemondott, a Gigurtu-kormány kiáltványában ünnepélyesen bejelentette, hogy Románia őszintén a Róma—Berlin tengely által teremtett politikai rendszerbe helyezkedik. Ma, épp úgy, mint eddig, az a törekvés hat át bennünket, hogy mint független állam őrizzük meg létünket azon határok között, amelyek megmaradtak. Tatarescu volt miniszterelnök kifejtette, miért vettünk részt egy bizonyos szövetségi rendszerben, mely Csehszlovákia feldarabolása után megszűnt, legalább is Európának ezen a részén. Románia sohasem táplált ellenszenvet Németországgal szemben. Megértő politikánknak már az egyesülés idején bizonyítékát adtuk, midőn a német kisebbség iránt bizalommal viseltettünk. Mikor Németország ereje fontosságra tett szert Európában, elsők közt voltunk, akik ehhez alkalmazkodtunk. így Őfelsége II. Károly király európai útja során nemcsak Londont és Parist kereste fel, de néhány órán keresztül beszélgetett Bercliflesgadenben Hitler kancellárral. A múlt évben részünkre felajánlott angol— francia garanciát természetesen elfogadtuk, mert nem jelentett kölcsönös segélynyújtást. Ezzol párhuzamosan azonban gazdasági egyezményt kötöttünk Németországgal és ennek jelentőségét német részről bizonyára ma i. elismerik. Németországnak egybként nagy érdeke volt, hogy Európának ez a része ne keveredjen háborúba, mert fontos területet képez ellátás szempontjából. Érdekeink megegyeznek Németország érdekeivel, Romania ugyanis nem akar háborút. Egyedüli célunk, hogy mint állam és nemzet fennmaradjunk. „PORUNCA VREMII“: Az uj kormány Ia»j&it a7‘ emberek ezrei rohamozzák, akik kihallgatást kérnek, mert el akarnak helyezkedni. A jelentkezők 80—90 százaléka állást keres több év óta és most elhelyezkedést remél. A minisztériumokban azt felelik, hogy be kell várni az üresedést és augusztusig tilos minden kinevezés. Nem olyan emberekről van szó, akik sétálni akarnak, ellenkezőleg: megállapíthatjuk, hogy a behívások dacára és a munkáshiány mellett, is a munkanélküliség különös problémájával találkozunk. Egyiknek kevesebb, másiknak több középiskolai végzettsége van, akiket nem lehet elküldeni kapálni, amiben munkáskezekre van szükség. De a kenyérhez ezeknek is joguk van. A helytelen nevelési rendszer okozta, hogy téves útra irányították őket és gyakorlati pályák helyett teoretikus iskolákat választottak. Intézkedéseket tettek, hogy a jövőben ilyesmi ne forduljon elő. Kérdés azonban, mit teszünk ma — nem holnap — ezekkel az emberekkel, kiknek nincs foglalkozásuk és dolgozni akarnak. Nemcsak emberszeretetből, de a közrend érdekében is megoldást kell találni, mert az állam rendjét az éhes, kétségbeesett, minden meggondolatlanságra képes emberek nem szolgálják. A megoldás nem nehéz, egy hét alatt mindet el lehetne helyezni akkor is, ha 10.000—20.000 emberről van szó — hiszen egyedül Bukarestben 50.000 nyomban alkalmazást találhatna. A fővárosban ugyanis 3 ezer olyan nagyvállalat és 10.000 olyan üzlet van, melyek egyetlen románt sem alkalmaztak. Nem járna semmiféle kárral, ha mindegyiket I—2 román alkalmazott felvételére köteleznék. „UNiVERSUL“: Románia kilépett a Népszövetségből. Ez természetes következménye A bukaresti „Azi“ a ,,Journal de Génévé“ j alábbi érdekes cikkét közli.A köztársasági párt filadelfiai kongresszusa, több. mint hatszori tanácskozás után Wendell Lewis Wilket jelölte az Egvesü!'- Allamok ebiekévé. W. L Wiike hatalmas gáz- és villamosmüvek igazgatója, aki a Két ellentétes személyiség, Dewey és Taft vetélkedését használta fel az elnökjelöltségre. Normális időkben ez a jelölés az egész világ figyelmét irányitotta volna az elnökválasztásra. Most azonban az érdeklődés a választás iránt csökkent, mivel Roosevelt harmadszor is jelölteti magát és megválasztana egészen bizonyosra vehető. Abban az esetben viszont, ha a demokratáknak utódot kellene k<‘iesniiik, az elnökválasztási harc kimenetéi« a köztársasági pártra nézve lenne igen kedvező. Bármilyen hevesek legyenek is az elnök ellen szóló L-irálatok, ma a két párt programja nem oly ellentétes, mint eddigAz Fgyesiilt-Állainok belpolitikája a háború visszahatásait érzékelteti, a nemzet gondterhelt es mindkét rész hasonló természetű elfoglaltsággal vivődik. Roosevelt két kiváló köztársasági személyiség közreműködését kérte és kapta meg: Stimson és Knox személyében, akiknek a badi és tengerészeti tárcákat ajánlotta fel. Ez az egyedülálló eset az amerikai történelemben is bizonyítja a vezető körck nyugtalanságát, melyet a bolygó események váltottak ki. Az Egyesült Államok tudatában van, hogy kontinentális egyensúlya, melyen saját biztonsága is alapszik, az eltűnés utján van; fél, hogy az önellátás politikája sérti a külkereskedelem érdekeit és fél. nehogy Európa elzárkózzék az amerikai kivitel elől. Ez a kettős gvanu rokonszenvet ébresztett azok iránt a nemzetek iránt, amelyek hasonló erkölcsi és politikai nézeten vannak és Roosevelt magatartása az állampolgárok nagy j többségének helyeslését vonta maga után. Nyilvánvaló volt, hogy Wilke támogatta Roosevelt politikáját és helyesli az angoloknak küldendő komoly segítség gondolatát, i-gyannyira, hogy a két párt külpolitikai irányvonalában semmi eltérést nem lehet érzékelni. Nem hisszük, legalább is pillanatnyilag, hogy ez a segítség a Németországgal való viszony megszakítására vezethetne. AZ ELNÖKVÁLASZTÁS ÉS AZ EURÓPAI KONFLIKTUS Alihoz, hogy a közvélemény a háborúba avatkozást helyeselje, többhónapos propagandára lett volna szükség; a közeli elnökválasztás meghatározta a külpolitikai magatartás irányvonalát, mivel az elnöknek számon kellett tartania a polgárok nagy többségének a fegyveres beavatkozás ellenes magatartását, a Róma—Berlin tengellyel együtt folytatott politikának. A népek a genfi intézménybe vetett bizalmukat rég elvesztették. A bürokrata rendszer. Luza-vona és tehetetlenség azt LizoDvitották, hogy nem rendelkezik a szükséges feltételekkel és a népek közötti békét műn képes biztosítani. Egyes szociális és egészségügyi segélyakciók kiléteiével Genf nem tudott eredményt felmutatni. Figyelmen kívül hagyva a valóságokat, üres szavakkal és illúziókkal igyekezett érvényesülni. Jogi alkatánál fogva elvesztette kapcsolatát az élővilággal. A legnagyobb hibát Olaszországgal szemben követte el az abessziniai háború idején. Itália nemcsak elhagyta a Népszövet' séget, de egész külpolitikáját megváltoztatta- A Népszövetség több állam nemzeti függetlenségét megsértette és a kérdéses államok, valamint a Népszövetség közötti kapcsolatok rőt, mi több, az a bizonytalanság, amely a Csendes óceánon uralkodik, megfsoztja ez Egyesült-Államokat attól a lehetőségtől, hogy kizárólagosan az európai helyzettel foglalkozzék. Végül pedig az Egyesült-Államok nincsen katonailag felkészülve; félelmetes erőt képvisel a jövőt véve figyelembe, de a pillanatnyi helyzetben beavatkozásának csupán lélektani hatása lenne. Ez a hatás is 6okkal nagyobb lett volna Franciaország fegyverletétele előtt, mivel a német nemzetet megfosztotta volna a gyors és végleges győzelembe vetett hitétől, mig a francia ellenállás felviilanyozódott volna. Bizonyos azonban az, hogy az Egyesült- Államok felkészületlenségét Németország nem hagyta figyelmen kívül és nagyban hoz- < zájárult ahhoz, hogy megbénitsa Roosevelt erőfeszítéseit. A birodalom azon a véleményen volt, hogy egy gyors rajtaütés bevég- zett tényt teremt, még mielőtt az ellenség virtuális ereje a harc mezején felsorakozhatna. A számítás jónak bizonyult, ami Franciaországot illeti, mely nem tudott ellent állani a német támadásnak; a közeljövő válaszolni fog arra, hogy mennyiben fog ez a számítás Angliával szemben beválni. MIÉRT NEM AVATKOZOTT BE AZ EGYESÜLT-ÁLLAMOK A HÁBORÚBA? Az Egyesült-Államok számot vetett pillanatnyi felkészületlenségéről és most biztonságaik kérdéseivel van elfoglalva. A köztársasági párt a felszerelés elhanyagolását veti Roosevelt szemére. Ezek a szemrehányások azonban elkésettek. Az igazság az, hogy úgy az Egyesült-Államok, mint a többi nagy demokráciák gond nélkül éltek és egyetlen amerikai vezető férfiúnak sem jutott eszébe háborús intézkedés, melyet az ország különben nem is fogadott volna el. Az európai események azonban megmutatták, hogy csaJc katonai erő képes a függetlenséget biztosita- ui és hogy nélküle lehetetlenség tekintélyt fenntartani. A kongresszus most óriási hitelkeret megszavazásával jön a tengeri és szárazföldi csapatok megerősítésének segítségére. Minden rokonszenv mellett sem volt azonban képe« Amerika arra, hogy rögtöni és hathatós támogatásban részesítse a szövetségeseket és ilyen módon ellensúlyozzák katonai alsóbbrendűségüket. Ilyen formán az Egyesült-Államok élvesztette azt, amit európai védelmi helyzetének nevezhetnénk. Továbbra is repülőgépeket fog szállítani Anglia részére, de elsődleges kérdése a jelenben területi épségének biztosítása és olyan hélyzet teremtése, mely a Monroe-elv tekintélyét biztosítja minden eshetőségre. I meglazultak. Igv történt a kisebbségi kérdés- I ben is, midőn teljesen fölösleges módon és igazságtalanul sértett meg egész államokat. A Népszövetség mái a jelenlegi háború kitörésekor megszűnt létezni. \ „PORUNCA VREMII“ c. lap a zsidók elien a következő intézkedések megtételét javasolja: A BesszarábiáLan és Észak Bukovinában született összes zsidók állampolgárságának megvonása és az ország területének elhagyására vonatkozó felszólítás. Az állam, megye, város, község, vagy áutonom-intéz- niénvek által fizetett zsidó alkalmazottak elbocsátása. A románositott névváltozások meg- semmisitése, vagy az érdekelt zsidóknak an a kötelezése, hogy jelenlegi román nevük mellett régi nevüket is használjak. Az összes zsidó lapok betiltása, melyek a nemzeti eszme ellen és Németország, valamint Olaszország dig francia jajszavaktc? hangosak a Pyre- ncusok falvai és országutjai. Hol vannak a lavalyi prefektusok, akik mérgesen irá- nyitották. táborukba a spanyol menekül- lcket, hogy a városokat és falvakal megkíméljék az inváziótól Hol vannak a fölényes csendőrök, hol a francia közigazgatás, hogy némi rendet teremtsen a katonák és civilek, ágyuk és taligák bénító zűrzavarában. Az angol újságírók szerint a francia frontok gyors összeomlásának egyik oka az is, hogy az utánpótlás megakadt, mert az utakat elárasztották a menekültek milliós seregei. Az egyik újságíró Paristól Bordeauxig egy rnenekiiltvonaton utazott. Paris elfoglalása előtt néhány nappal a vasúti forgalom már megszakadt a fővárossal, mert a német repülők bombái tönkretették a vasútvonalakat. Az angol újságíró az egyik utolsó vonattal hagyta el Parist. A vonaton szivszaggató jelenetek játszódtak le. Családtagok keresték egymást. Parisból elsősorban az asszonyokat és gyermekeket „evakuálták“. A férfiak a perronon maradtak, mert nem jutott hely számukra a vonaton. Sok asszonyt erőszakkal kellett betuszkolni a vonatba, mert nem akart megválni férjétől. Mint a. sülyedő bajó, olyan képet nyújtott a St.j Lazare-pályaudvar. Nagy bőrönddel nem engedték az utasokat felszállni, mert aj podgyásztartókban nem volt hely és a fo-j Ivosókon minden talpalatnyi helyre szüksége volt a menekülteknek. Sok bőrönd hevert gazdátlanul a perronokon. A hűl-, lámzó, siró, vagy néma fájdalomtól mar? cangolt férfiak, asszonyok tömege nem törődött a gazdátlan bőröndökkel. Megfigyelhették, hogy a bőröndök közül egyet sem vittek el illetéktelenek. Valószinü, hogy ő bőröndöket csak az utolsó vonat indulása után szedték össze a hordárok és elraktározták arra az időre, amikor gazdáik kiválthatják a ruhatárból . . . A menekültvonatra jegy nélkül fel lehetett szállni. A pénztár zárva volt, kalauz Bordeauxig nem érdeklődött a jegyek iránt. Noha minden kocsi zufolásig tele volt, nézeteltérés, veszekedés nem fordult elő az utasok között. Az járt legjobban, aki a folyosók padlóján jutott ülőhelyhez. Itt mégsem kellett úgy szorongania, mint a fülkékben Néhányan vállalkoztak az önkéntes rendező szerepére. Az első osztályban kiürítettek néhány fülkét, az öt-tizéves gyermekeket összegyűjtötték és ezekben a fülkékben helyezték el őket. Estétől másnap délig tartott az egyébként hatórás ut Bordeauxig. Ha a pálya szabad volt, megállás nélkül rohant a vonat, de gyakran nyílt pályákon órákat vesztegeltek. Hajnalban az országúton végeláthatatlan karavánok meneteltek. Nyugat felé a polgári menekültek, kelet felé a katonaság. Az ágyuk, tankok néha beleakadtak a roskadásig zsúfolt targoncákba, iyenkor mind a két oldalon megtorpant a menet, amig a katonák rendet nem csináltak. A szekereken szekrények, bútorok, ágynemük, rajta öreg aszonyok, férfiak és gyermekek. A mezőkön háziállatokat hajtottak, a túlterhelt szekerek előtt olykor megingott egy-egv ló és ismét megakadt a karaván. A menekülők nekifeszitették vállukat a kocsinak és igy segítettek a megroggyant lábú lovaknak. Luxusautók, teherautók is lépésben haladhattak csak a végtelen karaván sorában. A párisi menekültvonat siró asszonyutasai kendőket lobogtattak sorstársaik felé. Bordeauxban megrettent hivatalnokok tanácstalanul fogadták a kimerült mene- kiiltszállitmányt. Sem magánházban, sem szállodában nem volt rnár hely. Az utasok a várótermek padlóján, a pályaudvar folyosóin ütöttek tanyát . . . ellen harcoltak, melyekhez közeledett Románia. Az újságírók, irók és kiadók részére s/aktestiilet felállítása a zsidók kizárásával cs annak megállapításával, hogy a zsidók nem tudnak írni románul, könyvet, laüot, folyóiratot nem rúdnak kiadni román nyelven. Zsidó nem foglalkozhat moupolcikkek árusításával. Zsidó nem árusíthat mezőgazdasági, szőlő, gyümölcs, stb. termékeket, egyáltalán mezőgazdasági, ipari és háztartási termékeket. Zsidó semmiféle szabadfoglalkozást, kereskedelmet, ipart nem űzhet, ha nincs ren !- Len az állampolgársága. Végül egyetlen részvénytársaság sem működhet hat hónapnál tovább, ha alkalmazottainak 75—80 százaléka minden kategóriában nem román Kihágás cselén az igazgatósági tagok személyes felelősséggel tartoznak és szabadságvesztéssel büntethetők. A francia Kálvária tragikus útja Megrázó tudósítás páncélkocsik, parasztszekerek, katonák és menekülők zűrzavaráról az összeomló front mögött Londonból Írják: A Franciaországból visszatért angol újságírók még mindig drámai tudósításokat közölnek lapjaikban a katonailag felbomlott Franciaország polgári lakosságának helyzetéről. Ezek a tudósítások, ha nem is teljes, de megközelítő képet adnak arról a kálváriáról, amelyet a francia nép megjárt és egyben rámutatnak a katonai felbomlás bizonyos okaira is. Dél- és Keletfranciaországban a francia katonaság felvonulását lehetetlenné tette a menekültek óriási tömege. . ll■ll^lw m ......................miiiii'"iii'—1 ih't-’-ttí Észak- és Keletfranciaországból, valamint a nyugati kikötővárosokból ezrével Özönlött a lakosság dél felé. Délfrancia- ország megdöbbenve és tehetetlenül szemlélte a menekültek fenyegető áradatát. Délfranciaország egy évvel ezelőtt már átélt egy menekült inváziót. Akkor a port- honi és perthusi határállomásokon zsúfolódott a spanyol köztársaság menekültjeinek sokezernyi tömege. Akkor fölényes francia csendőrök pattogó vezényszavai hangzottak a zokogó asszonyok, ijedtsze- mü spanyol gyermekek tömegében, ma pei Hz Eawilt-iíilairt manatartása
