Ellenzék, 1940. július (61. évfolyam, 146-171. szám)
1940-07-14 / 157. szám
194 0 Ja!tus 13. ELLENZÉK Tangerrel a szövetségesek egyik fellegvára esett el BERLIN, július 13. Tangernek, valamint a nemzetközi zónának spanyol csapatok által való elfoglalása — junius hó 14-én — nem részesült a közvélemény és a sajtó részéről valami nagy figyelemben, mivel a többi nagy világesemények elvonták a közérdeklődés figyelmét. Tanger elfoglalásával Spanyolország újabb lépéseket. tett természetes határainak visszaszerzése felé s ugyanakkor részben megvalósult az északafrikai spanyol gyarmatokkal való rég óhajtott közvetlen összeköttetés terve. Természetesen Gibraltár elfoglalása van még hátra, mely tudvalevőleg még angol kézen van. Hogy a spanyol csapatok minden ne üézség nélkül be tudtak hatolni Tanger be, igazolja, hogy a francia és angol ad minisztráció ezen a területen teljesen fel mondta már a szolgálatot, melv csak kül bőségekben volt nemzetközi, minden tény kedésében azonban Anglia és Franciaor szág uralmi terveit és aspirációit takarta Afrika ezen részében. Bizonyiték erre, hogy ezen területeknek a Tanger-statu- tuinban lefektetett szigorú semlegességét a szövetségesek nem tudták már a spanyol háború idején fenntartani. Mert ha igen, nem történhetett volna meg, hogy a vörös-spanyol flotta kikössön 1936-ban Tanger kikötőjében és onnan veszélyeztesse Franco tábornok összeköttetését Spanyol- Marokkóval. Ä Tanger-terület kiterjedése 380 négyzetkilométer, lakossága 70.000 lélek. Maga Tanger város lakossága 50.000 lelket számlál, még pedig 30.000 arabot, 10.000 marokkói zsidót és 10 000 európait, kik nagyobbrészt spanyolok. A történelem folyamán sok viszályról tudunk e terület birtokáért, mely eredetileg spanyol birtok volt, majd 1661-ben házasság folytán angol kézre került, kik azonban 1684-ben ismét fel kellett adják azt. Azóta Anglia nem szűnt meg harcolni Tanger visszaszerzéséért, mig végül elérte azt, hogy ha nem is tudta teljesen rátenni a kezét, min'.. Gibraltárra, legalább „semlegesítette“. Midőn a franciák 1830-ban igényt támasztottak Marokkóra, Tanger számukra is kezdett már valamit jelenteni. Akkoriban e terület a marokkói szultán birtoka volt A franciák megkísérelték azt elfoglalni, kísérletük azonban megtört az arabok ellenállásán. A 19. század második felében sikerült az angoloknak a franciákat a spanyolokkal Tanger felett szembeállítani, e két hatalmat egymással szemben állandóan kijátszani, mert ily módon meg lehetett akadályozni, hogy Tanger egy, az angolokra nézve kellemetlen uralom alá kerüljön. Tanger modern történelme az algecirasi konferenciával kezdődik. Hosszú huza-vo- na után létrejött 1912-ben az angol—francia—spanyol szerződés, melyben lefektették egy későbbi statútum alapelveit. A világháború azonban megakadályozta a dolgok további sima menetét. így csak 1923- ban jött létre a tangeri nemzetközi statútum, melyet 1940 junius 14-ig mondtak ki érvényesnek. A statútumot Spanyolország, Franciaország és Anglia írták alá. Névleg eszerint Tanger, mint önálló terület, a marokkói szultáu alá tartozott. Tangernek törvényhozó testiilete is volt, 47 taggal. Ezek: 6 arab, 3 zsidó, 4 francia, 4 spanyol, 3 angol, 3 olasz, 1 belga, 1 északamerikai és 1 portugál. A törvényhozó gyűlésnek jogában állt határozatokat is hozni, azonban ezek alávettettek egy felügyelőbizottság vétójogának, mely bizottság nyolc európai konzulból állott. A terűiéi kezelését egy francia végezte, egy spanyol, egy olasz és egy angol segédletével. Az adminisztrációs testületnek, valamint a törvényhozásnak elnöke a szultán képviselője volt, ki azonban csak név- leg volt a testület élén, mert a hatalmat kezükben tartó nyugati hatalmak kénye- kedvének volt kiszolgáltatva. A többi — a statútumban résztvevő államnak — igy Spanyolországnak és Olaszországnak — sem volt több beleszólása és mind a mai napig, a gyakori diplomáciai lépések ellenére sem tudtak befolyáshoz jutni. Mindez meglátszott már a terület csendőrsé- gének összeállításánál, mely főleg franciákból állott, mig abban spanyolok és olaszok csak kisszámban vettek részt. Az egész tangeri szerkezetből világosan kilátszott, hogy a terület semlegesítésének ürügye alatt a nyugati hatalmak maguknak szerezték az egyes kérdések feletti határozati jogot. Midőn Franco tábornok Spanyol-Marokkóból 1200 katonát Tangerbe indított, hogy e terület feletti természetes uralmát visszaszerezze és azon végleges rendet teremtsen, megszüntetett e lépéssel egy oly állapotot, mely minden földközitengeri állam számára már tarthatatlan volt. A. U. Tizenöt mészáros eilen vett fel kihágásI iegyzökönyvet az árellenőrzö bizottság Szigorúan megbüntette az uzsorabiróság a gyümölcsdrágiiókai KOLOZSVÁR, julius 13. Az élelmiszerek állandó áremelkedése fokozott tevékenységre serkenti azokat a hatósági szerveket, melyeknek a mesterséges áremelkedések és az élelmiszerekkel folytatott üzérkedések megakadályozása a feladata. Ezek közül a szervek közül a napokban Hodor Victor tartományi vezértitkár elnöklete alatt ülést tartott a szamosi hely- tartóság árellenőrző bizottsága, szemlét 1 ártott a Mihai Viteazul-téri piacon a helytartóság árellenőrző szerve és szigorú ítéleteket hozott a városi járásbíróság uzsorabirósága is. A királyi helytartóság központi árellenőrző bizottságának ülésén az elnöklő Hodor vezértitkáron kívül résztveltek a kereskedelmi és iparkamara képviseletében Pascu Valér, a gyáriparosok képviseletében Besa Euger és dr. Adrian Iacob, a város képviseletében dr. Bornemisa Sebastian polgármester, a vármegye képviseletében Manóié Enescu ezredes, megyefőnök és a közegészségügyi vezérfelügyelőség képviseletében dr. Baritiu Septimiu egészségügyi vezérfelügyelő. Az ülésen felülvizsgálták a helytartóság Újságírók a fronton BERLIN, julius 13. A német sajtó nemrég egy rövid hírben közölte, hogy az eddigi háború során már 23 német újságíró, sajtótudósitó, filmoperatőr, valamint fényképész vesztette életét. Ha arra gondolunk, hogy a világháború méreteivel ellentétben, a jelen háború mégsem öltött még oly nagy méreteket, ez a szám gondolkozásra készteti az olvasót. így ezen rövid hír érdekessége mellett kellően jellemzi korszakunkat is, melyben élünk. Az elesett 23 újságíró és fényképész nem halt meg szenzációs riportok amerikai stilusu írása közben, hanem életüket vesztették azért, hogy nagy olvasóközönségüket direkt és pontosan informálják c harctéri eseményekről. Az olvasóközönség részvétele a front drámai életében ma már teljes s már nem elégszik meg a hivatalos harctéri jelentések szűkszavú és száraz stílusával. A roham tüzében irt riportok, a szárazon, vizen és levegőben vivőit csatákról pergetett filmek megismertetik a közönséggel a háború valódi és élő képét, felébresztik a közönség érdeklődését, lekötik az egész nép figyelmét, hűen informálnak és egyúttal neve- lőleg is hatnak. A német mozgóképszínházak hetenként mutatnak be friss filmeket a nyugati frontról, valamint a légi és tengeri egységek harcairól. Az utóbbi időben a lengyel hadjárat nagyszabású filme került bemutatásra, mely élénken szemléltette a német légi haderő roppant teljesitő erejét. E film után előadásra ke- i ült a német csapatok átkelése a Skagerrak és Kattegat nyugati vizein. A huszonhárom német sajtóképviselő halála azonban még egyébre is rámutat. A közönség minéi pontosabb tudósítása az újságírói foglalkozás karakterét is tökéletesen megváltoztatta. Elmúltak már azok az idők, mikor a harctéri tudósításokat a vezérkari főnök előszobájában írták. A haditudósitó munkaszolgálata manapság nem üres, múlandó érték már, hanem valódi okmányként számit és maradandó történeti jelentőséggel is bir ugyanazon időben. Ha majd egyszer a jövendő generáció számára összegyűjtik a szenzációs eseményekben oly gazdag korunk maradványait, akkor a muzeum kapuján, melybe be lesznek azok nevei vésve, kik a történelem szekerét igazgatták, bizonyára fel lesznek tüntetve azon bátor önkéntesek nevei is, kik életüket áldozták az igazságért. A nagy olvasóközönség, úgy a máé, mint a holnapé, valamint a politika vezetői megtanulták, miként kell becsül- niök azt a munkát, mit a haditudósítók teljesítettek hazájukért és az egész emberiségért. Németországban el is nyerték már első helyen a közönség rokonszenvét, úgy az olvasóét, mint a mozilátogatóét és legnagyobb elismeréssel vannak irányukban a német birodalom vezetői is.- * rA. U. különböző városaiból jóváhagyás végett felterjesztett hatósági maximális árakat, azok egyrészét jóváhagyták, másrészét megváltoztatták. Hosszasan foglalkozott a bizottság a városok téli tűzi faszükségletének ellátásával és megállapította, hogy a helyzet a kormány és a katonai hatóságok rendek kezése következtében lényegesen javult s előreláthatólag a lakosság faellátása biztosítva lesz. „kv.ş* \ ***■<&-. ■ Nagyváradi viszonylatban megállapította a bizottság a tűzifa maximális árát is, a fogyasztóhoz házhoz szállítva, vagononként 11.343 lejben. ^ Foglalkozott a bizottság az árellenőrzések megszigoritásának ügyével is és felhívta az árellenőrzésre meghatalmazott hatósági közegeket, hogy megbízatásuknak szigorúan tegyenek eleget. A központi árellenőrző bizottság megbízásából tegnap dr. Hotu, a bizottság előadója és Fodor Vasile, az információs osztály vezetője, a beérkezett panaszok alapján ellenőrző szemléket tartottak a Mihai Viteazul-téren lévő mészárszékekben. Tizenöt mészárszékben jártak s mind a tizenötnek tulajdonosa ellen ki- hágási jegyzőkönyvet vettek fel, mert az úgynevezett berbécshust hilogramon- ként 40 lejért árusították. A mészárosok azt állították, hogy ők a nagyvágóktól kilónként 32 lejben vásárolták. Az ellenőröket azonban ez a magyarázat nem elégítette ki, mert a fennálló törvények értelmében 17 százaléknál nagyobb hasznot nem volt szabad felszá- mitaniok és igy a berbécshust 37 lej 40 báninál nem lett volna szabad drágábban árusitaniok. A mészárosok különben azzal védekeznek, hogy a kolozsvári magas húsárakat nem ők, hanem az a körülmény idézi elő, hogy országos viszonylatban is Kolozsváron legmagasabbak a vágatási illetékek. Kirívó példája ennek például az, hogy a vágóhídon egy juh levágásáért 46 lejt kell fizetni, jóval többet, mint egy kilogram juhhúsnak az ára. Letárgyalta a kolozsvári uzsorabiróság azoknak a gyümölcsnagykereskedőknek k.ihágási ügyét, akik ellen — mint megírtuk — dr. Anca és dr. Nedea városi főtisztviselők vettek fel jegyzőkönyvet, mert a termelők és vevők közé befurakodva, mesterségesen megdrágitolták a gyümölcs árát. A biróság Fegyverneki Julia nagyváradi gyümölcsnagykereskedőnő, Steiner József és Jacob József kolozsvári gyümölcsnagykereskedőket egyenként 25.000 lej pénzbírságra Ítélte el, 25.000 lej pénzbírsággal sújtotta Grünstein Zsigmond és Grünstein Zsigmondné gyümölcsnagykereskedőket, akik a barack árát drágították meg a kolozsvári piacon. ...............7 Atvíz a süobrászmiilereniben... A keddi felhőszakadás nyomán keletkezett szomorú emlékű árvíz általi felkavart riadalom már elcsendesedett, az anyagi kárt megállapító bizottság is nagyjában már befejezte munkáját s az árvízkárosultak városi segélyezése is megkezdődött már, úgyhogy a mai száguldó események forgatagában, ha bármilyen fájdalmas is volt az esemény, Lassan-lassan napirendre kell térnünk felette. A tragikus elemi csapástól sújtott áldozatok tömegéből azon-1 ban mégis ki kc&í ragadnunk egy kis egy, szobás, konyhás lakást a Clemenceau-utca' 5. szám alatt. Az uj, szép, modern, emele-, tes, kertes ház bárom szuterénjének egyikében volt Szabó Verának, az ismert nevű, kiválóan tehetséges szobrászmüvésznő- nek a műterme. Amilyen különös és csodálatos, éppen olyan tragikus is, ami itt, ezen a helyen történt. A Kajántó-patak, a Nádas, sőt a Malomárok is egészen távol esik ettől a háztól és mégis — a vízórádat úgy elöntötte a szuterénlakásokat, hogy a bennlakóknak csaknem mindene, odaveszett. Demeter Mihály házmesternek, Fekete József fényképésznek a bútorait csak a legnagyobb nehézségek árán sike*. riiít kimenteni. A szobrászmüteremben pedig? . . . Az ítéletidő tombolt . . . s a műteremben munkája fölé hajolva, az aj-, kolás lázában elmerülve dolgozott a szob- rászmiivésznő. A villámlásról, dörgésről, felhőszakadásról talán tudomást sem vett, pedig a veszedelem egyre közeledett! A viz már behatolt az előszobába, a konyhába s az ablakokon át már a szobában is egyre nőtt, nőtt az áradat s aki itt volt egyedül, a szobrászmüvésznő, csak akkor döbbent rá a megdöbbentő valóságra, amikor néhány kész munkája, ragyogóan sikerült agyagszobrai belezuhantak a vízbe. Az egész olyan hirtelen jött, olyan váratlanul és annyira hihetetlen volt, hogy szinte már gondolkozni sem lehetett. Az ablakon, ahogy az ember kinéz, a barátságos kis kertet látja, a nyár tarka virágait, folyó sehol a közelben s ebből ai csendes, békés hangulatot árasztó kis kertből egyszerre csak zudul, ömlik a vizáradat ablakon, ajtón keresztül be a műterembe és néhány perc alatt egy méter húsz centi magasságban ellep mindent. Csoda-e, ha a munkájába elmerült művészt is derékig lepi el az ár s csak akkor ocsúdik fel az alkotás lázából, amikor a tűzoltók a szivattyúkkal berohannak a műterembe?... Annyit talán még látott, hogy porcellánjai, agyagból készült gyönyörű szoborportréi összetörnek s a viz felszínén az újabb munkához előkészített anyag, ruhák és értékes könyvek úszkálnak. Egy pillanatig felriadva talán mindezt még látta, azután — félig aléltan vitték ki a műteremből. Három nappal az árvíz után láttuk ezt a műtermet. Szörnyű kép! Semmit sem vitt el a viz, minden ott van bent és mégis — minden elveszett. Kész és félig készült műalkotások darabokban, szétmállva, szanaszét hevernek a földön. Hogyan lehetne felbecsülni a művészi értékek kárát, a hosszú, magányos órákét, amelyek az öröm, a boldogság mámorát ajándékozták, a művésznek, amíg magába mélyedve tervezte, formálta, alkotta a miivet és hogyan lehetne felbecsülni a fájdalmat, amelyet összetört szobrai láttán érezhetett a művész? Mondják, hogy Szabó Vera, amikor az árviz elmúltával odavezették a müte* remhez, megállt az ajtóban, percekig nem tudott szólni, csak nézte, nézte az elemi csapás által okozott pusztítás nyomait, azután magába roskadva, alig hallhatóan ezt mondta: — Szegény szobraim! . . . (g.j IÜTÉSSEL HARCOLNAK A KÖD ELLEN A REPÜLŐTEREKEN. A repülőforgalem legveszedelmesebb ellensége a köd, mely vakká teszi a pilótát és számos áldozattal szaporitotta már a repülés vértanúinak számát. A lepülővona- lak mentén elhelyezett neonlámpákkal — melyek vörös fénye a ködön is áthatol — sikerült ugyan a pilóta számára a tájékozódást megkönnyiteui; a ködös repülőtérre való leereszkedés azonban — még jó világítás esetén is — nagy nehézségeket okoz Legutóbb arra az ötletre jöttek rá, hogy a ködöt a repülőkikötő felől eltávolítsák, illetőleg átlátszóvá tegyék. A köd tudvalevőleg kondenzált állapotban lévő, telített gőz. Ebből kiindulva, legalkalmasabb eljárásnak a repülőterek fűtése mutatkozott. A köd, a felszálló meleg levegő száritó hatása folytán, eltűnik. A pilóta az ilven „fütött“ repülőterep felelt, ködös időben is. könnyen tájékozódik. Kiszámították, hogy egy kb. 180 ur-es terület fűtéséhez óránként 13 t. kőszénre van szükség, melynek melegével azután a köd telítetlen eőzzé változtatható Ez természetesen csak az elméletileg számított fi:tő- anyagszükséglet, mert a gyakorlatban bizonyára többet kell majd, a kívánt hatás elérésére elégetni.
