Ellenzék, 1940. június (61. évfolyam, 123-145. szám)
1940-06-08 / 128. szám
m 1940 június 8. ELLENZÉK íí előre még nincs ilyen magyar intéz«! meny. Mindenesetre: annyit beszélnek róla s annyira korszerű e kérdés, hogy várható a megvalósulása. Csak az a kérdés, hogy milyen formában. A Zi- lahy áltaj hirdetett célkitűzés szerint a kitűnőek iskolája a magyar társadalmi élet minden vonalán a legmagasabb fokú vezetésre kiszemelt egyéneknek adná meg a legfelsőbb kiképzést, illetőleg az Ön-kifejtés lehetőségeit. Az is kola vezetői — élükön a mindenkori miniszterelnök — szemelnék ki erre a kiemelkedő képzésre alkalmasnak mutatkozó embereket. A megszervezés részletei még nem tisztázottak. j Visszatérve előbbi gondolatmene; tünkhöz, úgy látjuk, hogy a kitűnőek iskolájára szükség van. Az előbbi moz ga'mak elé is kitűzött célokért kell küzdenie: más sikban. Feladata nem lehet más, mint az, hogy szemmel tartsa a kimagasló szellemi és jellembeli képességekkel megáldott, már élethivatást választott, vagyis bizonyos, mér tékben öntudatos célkitűzéssel egy meghatározott területen dolgozó és komolynak mondható, ígéretes eredményeket elért ifjakat. Gondoskodjék arról, hogy az ilyen valóban kiemelkedő tehetségek megkaphassák a maguk területén a legmagasabb kiképzést, hogy aztán azon a helyen, ahová a tár sadalom állítja őket. a legkiválóbb mi nőségü munkával tudják -szolgálni a magyar nemzeti élet érdekeit. Azt hiszem, hogy a kitűnőek iskolája tulajdonképpen nem is lehet iskola. A kitűnőek iskolája tagjainak iskolája az egész magyar élet s az emberiség eredményei. A kiválasztottak sajátos tanulmányaikat mindig ott fejezik be, ahol az illető tudomány vagy életforma a legértékesebb eredményeket ért cl. A kitűnőek iskolájába egyetlen ajánlólevél a valamilyen irányban az átlagon ióva! felülemelkedő szellemi kiválóság esete, amely nemes lélekkel, szilárd jellemmel s a magyar nemzeti célkitűzések szenvedélyes szolgálni akarásával párosul. Mihelyt ez nem volna teljes mértékben biztosit,va, a kitűnőek iskolájának azonnal megrendülne aZ erkölcsi alapja s megléte nenW csak hogy szükséges nem volna, ha nem egyenesen a nemzeti élet rákfenéjévé válhatnék. Ha azonban a megfelelő célkitűzésekkel folytatná becsületes munkáját, a nemzeti élet mérhetetlen hasznát látná tevékenységének, amelynek eredményeképpen minden felelős vezetőhely- fe éppen az arra a helyre legalkalmasabb magyar ember kerülne. Milyen jő volna, ha ez a szerv gondoskodnék arról, hogy évekig tartő elmélyülő kutatásban, tanulásban, anyagi gondók nélkül készülhessenek a legkiválóbbak az elméleti, tudományos vezetőhelyek elfoglalására, Vagy akiknek arra van szükségük, idejében felelősségteljes szervező és irányító gyakorlati munkakörben készíthessék elő magukat a még felelősebb, méig szélesebbköru munkára. | Népfőiskola, tehetségkuíatás, kitűnőek iskolája: három életrevaló, ígéretes megmozdulás. De önmaguk létét veszélyeztetnék, ha egyik a másik területén akarna érvényesülni. Egymásrautaltságukban is elhatárolt munka- mezőkről van itt szó, ezt nem szabadi elfelejtenünk, kiegészítik egymást s egymás segítsége nélkül az egészséges szellemi telepítés munkája nem valósítható meg. » ■ Felvetődik most már aZ a kérdés, hogy a magyar protestantizmus bele'* kapcíolódiék^te és mi módon kapcsolódjék bele erőteljesen ezekbe a/ Ígéretei munkalehetőségekbe? Nem vitás, hogy az eddigi, szinte kezdeményező szerep után továbbra is támogatnia, sőt fejlesztenie leél! ezeket a munkákat. Hiszen a protestáns egyháznak is elsőrendű érdeke az, hogy emberkészleté szinejavát hozzásegítse a legmagasabb' értékekhez, közvetve pedig az érvényed siilés nagyobb lehetőségeihez. A magyar protestantizmus csak úgy biztosíthatja tovább is eddig megtartott súlyát a mai magyar élet ezerféle akadálya és fékje között, ha minden vonalon nagyon jól képzett, Öntudatosan magyar és öntudatosan protestáns, hatalmas clniakarás, küzdelemre kész, helytállás ra mindenképpen alkalmas élcsapatot tud állítani a társadalmi élet minden A tehetségkutatással kapcsolatijain központilag, vagy az egyházkerülete ken helül minden gimnáziumban meg 'kellene szervezni a tehetségkutatás fc-« lelösségteljes munkaközösségét az egyes vonzásterületek lelkipásztorai, tanítói és tanárai között. Egyházi alapokból és társadalmi utón lehetővé kellene tenni a kiválasztottak hathatós anyagi támogatását. A kiválasztás módszerének tökéletesítése és az eredmények fokozása érdekében nemcsak a giiníná ziumi pályafutás alatt, hanem szinte évtizedekig figyelemmel kellene kísérni a tehetségalapra fölvett tanulókat. 13v tizedek tanulságai nagyon sokat lendít-« hetnek maid az ügyön. A kitűnőek iskolájával kapcsolatban elsősorban a lelkipásztori, tanári és tanítói páiy'ára készülő ifjak legkiválóbbjainak a szemmeltartásáról, továbbképzési lehetőségedről s megfelelő munka*« körhöz juttatásáról kellene gondoskod- niolk a protestáns egyház megfelelő szerveinek. Az egyház ezeken a területeken nyúlhat hozzá legeredményesebben a kérdéshez. Bizony ára komoly si < kereket érne el egy olyan munka, mely a bőségesen rendelkezésre álló protestáns egy'házi eredetű külföldi ösztön dijakra egészséges szelekció utján fel vett s ajzokról hazakerülő if jakat ta •*« tana számon Valami magasahbrendü munkaközösségbe lehetne őket tömöríteni. Különös gonddal kellene megte remteni annak a lehetőségét, hogy folyóiratok hasábjain, valamint önálló munkákban beszámoljanak meglátás saikról s vigyék is tovább tudományukat. Itthon az őket megillető, munkájuk természetének legmegfelelőbb őrhelyre kellene őket állítani s felelős munka*« és hatáskörrel kellene őket felruházni. Hiába vannak kiváló ke- sziiltségü és munkakedvii embereink, ha nem a helyükön dolgoznak! Ilyen körültekintő munka mellett bizonyára egyre kisebb volna a szárnyaszegett, munkakedve és erejevesztett magyar protestáns lelkipásztor, tanár és tanító. A magyar önismeret munkájában a magyar protestantizmus mindig jó példával járt elöl. Bizton remélhető, hogy az önismeretből táplálkozó építő nioz*« galmak iránt sem lesz közömbös, s ezeken a területeken is kiveszi a munkából az őt megillető s a reá váró részt. DAUDET Irta: HESZKE BÉLA I mull század lielvcnes éveiben, ha valakinek Marseille jelé kellelt utaznia Északfranciaországból, meg kellett állania egy kis állomáson, hogy átszáll jón. Tarus- connak hívták ezt az állomást s abban az időben azért volt nevezetes, mert az egyórás várakozás idején az idegen utasok csaknem kivétel nélkül egy kérdéssel for- dúltak a kitartóan bosszankodó tarasconi lakókhoz: — Hol van a hires Tartar in háza? 1 Mindenki látni akarta a házat, ahol Daudet halhatatlan hárijánoskodó orosz- iánvadász, Alpokat mászó, kövér figuráját megalkotta. A nagy provencei regényíró naplójában olvassuk ezzel kapcsolatban: „Tizenöt éve, hogy megírtam Tartarin kalandjait. Azóta sem bocsátottul: meg nekem Taras- con lakói. Igazmondó utasok mesélik, hogy minden reggel, amikor a provencei városka lakói kinyitják ablakaikat, boltjaik ajtaját és a Rhone felől jujdogúló szélben kirázzák szőnyegeiket, minden küszöbön, minden ablakban egy-egy összcszori- tott öklü, villogó szemű, toporzékoló ember kiált Paris felé: „Oh. az a Daudet . . . ha egyszer lejönne hozzánk . . .“ Mindez 1878-ban volt:“ A francia Háry János megteremtését mindenki megbocsátotta Daudetnuk, csak Tarascon város polgárai lázongtuk. Mistral. a Nobel-dijas provanszál költő próbált rajtuk segíteni és kitanitotta a tárás- coniakat, hegy ne szégyentjél: városul: „nagy szülöttjét", aki könyvek lapjain erezett be a világirodalom halhatatlan figurái közé és a gyermek fantázia világába, hanem igenis mutogassanak egy külvárosi kunyhót Tarasconban, lehetőleg hegy tetején és ne felejtsenek egy-egy aranyat beszedni a látványért. így valami hasznuk is lesz Tartarinből, aki annyit rántott városuk jó hírnevén. Azóta a tarasconiak megnyugodtak, mert a kövér, lódító Tartarin örökéletü figuraként él Münchausennel, Háry Jánossal együtt az irodalomban. S vele nem felejtjük el Daudet nevét sem, aki éppen ezelőtt száz évvel született. Illő megemlékezni róla, mert Daudet az „irodalmi regionalizmus“-nak polgárjogot szerzett. Vidéki figuráival, izes dél francia nyelvével bebizonyította, hogy nemcsak az irodalmi központté, a fővárosé, a „törzs- irodalomé“ a szó, hanem a vidéké is. De egyébként is megérdemli ez a szegénység iskolájában nevelkedett francia, hogy születésének századik évfordulóján megemlékezzünk róla. Szebb, emberibb és finomabb világ tájai felé irányította a francia regény folyamát akkor, amikor 1Zola kanálisszagu naturalizmus fertőiből haiászgatta ki az emberszörnyetegeket, Tkérése Raquineket, ocsmány földműveseket és féktelen bányászokat, a Pénz bolondjait, a Rougon-Macquart fres- ’kó romlottjait. | Daudetnek volt bátorsága az impresz- szió illatával finomítani a regényhősök életét és megírni, hogyha már az életből is vette a figuráinak mintáit, élt a választás jogával és nem a rut volt a célja, hanem az őszintén feltárt, szenvedéssel tel: élet, amelyben a könnyet néha-néha felváltja az engesztelő, békéltető mosoly. Tudjuk róla, hogy a Goncourt-testvérek jóbarátja volt és lelkes hive annak a törekvésnek, amely a reálizmus uj irányba való terelését célozta. Abba az irányba, melyet „művészi reálizmusként“ ismer az irodalom. ! s -wr-* - * Daudetra emlékezve a magyar olvasó gyermekkori emlékei jutnak az eszébe. Az első francia olvasmányok a tankönyvekből melyek elmarad!)atatlanul elsősorban Daudet-tói volta!:. Tartarin képtelen kalandjai, a Pápa őszi ere. Ségtíin ur kecskéje és a többi levél a ..Malomból“ . . . 'Annak idején igen sokszor a Daudet szemére vetettél: Dickens epigonizmusát. El kell ismerni, hogy Dickens nagyon hatott reá. Talán ez a francia nem is lett volna azzá. akivé lett, ha a Pici:- wick-klub szerzője nincsen. — De beszéljen e vád ellen maga Daudet, aki vallomása ban ezeket irta: „Most is szivemben érzem Dickens szeretetét a kitagadottal:, a szegények, a nagyvárosok nyomoréiba keveredőt: gyermekek iránt. A'ekem is. mint neki. szivettépően kezdődött az életem. Ebben rejlik, úgy képzelem, legnagyobb hasonlót- Hágunk“. / A x ^ "r" " HIRES KÖLTEMÉNYEK F cim alatt minden vasárnapi számunkban a világ irodalmának, vagy a magyar irodalomnak égy-egy hites versét közöljük. Régi ismerősöket, akikkel érdemes újra találkozni. S köztük esetleg olyanokut. akikkel az olvasó most találkozik először. Hires verseket, amelyeket érdemes magunk elé idézni, vagy amelyekkel érdemes megismerkedni, A MÚLANDÓSÁGRÓL FRANCOIS VILLON VERSE (1461-ben XI. Lajos francia király keresztülutazik Párisan, s mint új király, amnesztiát ad néhány elítéltnek. E véletlen menti meg az akasztófától a franciák egyik legnagyobb költőjét. Francois Villon t. A bomladozó középkor végén nagy földi bűnök és égi vágyódások között hányódó ember ő, szenny és szépség utjain kalandozó lélek. Az élet vad, mélységekben csapotigó és forrongó regényessége hordja tele színekkel a verseit, de a lélek minduntalan az ég felé fordítja bennük arcéit: vagy méginkább az örök, nagy múlandóság képei felé: vad gyermekként majdnem kielégűlve mutogat a bosszúálló, mindent kiegyenlítő és mindenkit megragadó halál felé. — Költészetének utóbbi időben nagy reneszánsza van, magyarra is sokan fordították. Az alább következő verse Horváth Ráta most megjelent Villon-fordításai közű való,). Szegény vagyok, mióta élek, Alacsony sorból származom, Atyámnak és Hú rác ükének * Se telt a sora gazdagon. ) Minket a nyomor sarka nyom. 1Atyáimat karolja át Az Irgalom} sirdombjukon Se jogarak, se koronák..* Ha nyomoromat él nyöszörgőm, Szivem gyakorta igy dobog: * ţ „Ember, ne jajgass mindörökkön, Bár nincsen annyi birtokod, Mint Jacques Coeur nek volt: élni jobbt Szegényen szebb a rut daróc, „ Av Mintsem nagy ur légy s kukacok Közé márványba takarózz!" .. Valóban úr? De csak halálig! Jaj, vége van, többé nem úr! 'A zsoltárban megírta Dávid, Hogy nyoma sincs ahova hull. S aztán mi lesz, amarra túl? 'Döntsék el a Domonkosokc s Bűnösen és balgatagul Nem illet ily okos dolog. Azt Is tudom, nem szült az angyal, Nincs homlokomon diadém f Megrakva csillaggal, arannyal. 'Apámat Isten kebelén 'Altatjat csontját televény... S meg kell anyámnak halnia, Táj, ö is tudja ezt, szegény; És végül is meghal tia. ITudom, hogy gazdag és a koldus, Polgár s a pap, bölcs és bolond, Úr és paraszt, fukar s pazar dús, S nők, akiken gyöngyös a konty, Szép és csúnya, nagy és poronty, Nyakukba lenge csipke ring. Vagy lógna rajtuk ronda rongy: Konok halál levágja mind. És halna Páris, vagy Heléna, Halandót úgy öl a halál, Hogy fullad és liheg áléivá, Epéje dől, a sárga nyál, Halántékába pára száll És nincsen gyermek, sem fivér, Se nővér, senkit sem talál, Aki helyette haitii tér. HORVÁTH MEA ILOgDIJJSA
