Ellenzék, 1940. június (61. évfolyam, 123-145. szám)
1940-06-08 / 128. szám
ELLENZÉK —min—I 10 gelt. Amott azonban, a ruhaszekreny, melynek n.itn<n tárva volt. a/ a szók-» rein uem > o 11 üres, á î 11 henne valaki, cg.v alak, egv lény, oly tunderi, hogy Albrecht van tier Qualen szive egy pil Innatra megdermedt, azután telten, lassan, szelíden kezdett tovább dobogni. — Egy ne volt, keskeny, gyöngéd, karjait a magasba emelte, mutatóujjával pedig átfogta a szekrény felső szélén a fogas egyik kampóját. Szája kissé szó*« les volt, de oly édes kifejezésig mint az a csók, melyet gyötrelmes napok után. homlokunkra leltei az álom. Sarkait szorosan összezárva állt és karcsú láb szárai egymáshoz simultak. Albrecht van der Qualen megdörzsöl te a szemét és látta... látta azt is. hogy ott lent a szekrény jobb sarkában a szürke rongypokróc levált. — Ejnye — szólal meg .,. — Nem akarna bejönni?... Vagy hogy is mondjam... kijönni? Nem parancsol egy pohár konyakot?... egy fél pohárká-« val?... , I De erre nem \árt választ és nem is kapott. A nőalak keskeny, fényes fe kete szemei, amelyek kifejezéstelenek, mélységesek és némák voltak — ezek a szemek rászegeződtek, de mintegy cél nélkül lebegte, elmosódva, mintha nem is látnák öt. — Meséljek neked — szólalt meg egyszerre a tünemény nyugodt, fátyo*» lozott hangon. — Mesélj — válaszolt a férfi. Ülő helyzetben az ágy szélére hanyatlott, a térdén hétért a felöltője, arra tette összekulcsolt két kezét Szája kissé nyitva volt. szemét félig lehunyta. De testében melegen és jóleső lüktetéssel keringett a vér, a füle halkan zúgott. A nőalak leült a szekrényben, gyöngéd karjaival átfogta egyik térdét, fel húzta a másik lábát kifelé nyújtotta. Mesélt... halk hangon mesélt, mialatt a gyertyaláng nesztelenül járta táncát ... Szerelmes pár mendegélt a rónán és a nö feje a férfi tálián pihent. A réti füvek erősen illatoztak, de már felhős esti ködök szálltak fel a mélyből. így kezdődött. És gyakran versre fordult a szó. csodálatosan könnyű és édes rím játékba, ahogyan néha lázas éjszakákon zenél a lelkünk. De a vége ... A vége oly szomorú volt, mint mikor ketten ölelkeznek eh álhatatlanul s mialatt aj kuk összeforr, egyik a másiknak szé les kést döf a szivébe s megvan rá a jó oka. így végződött bizony. Azután a nőalak végtelen halk és szerény mozdulattal felállt, föllebbentette a szekrény hátfalát pótló szürke rongypokróc jobb alsó csücskét és már el is tűnt. Ettől fogva Van der Qualen minden este odaült a ruhaszekrény elé és hall gáttá a tünemény szavát. — Hány este telt el? Hány napon, hány héten és hó*» rwpan át maradt a lakásban, ebben a városban? — Senkinek nem volna haszna abból, ha ide írnánk a pontos számot. Kinek telne öröme egy nyomorult számjegyben? — És tudjuk már, hogy Albrecht van der Qualennek több orvos megmondta, hogy már nem sok hónapja van hátra. 5 A tünemény mesélt neki. Szomorú, vigasztalan történetei voltak; de édes téliemként lepték meg a szivét és lassúbbá, boldogabbá enyhítették a véré sét. Van der Qualen gyakran megfeled-» kezeit magáról. A vér fölgerjedt benne, kezét kinyújtotta a tünemény felé és ez nem ellenkezett. Ámde azután több estén nem jelent meg a szekrényben és amikor visszatért is, még töfob estén át nem mesélt semmit, de azután lassanként újra kezdte mindaddig, amiig a férfi újból meg nem feledkezett magáról. Meddig tartott ez — ki tudja? Ki a megmondhatója csak annak is, hogy Albrecht van der Qualen akkor délután felébredt e csakugyan és bement*« az ismeretlen városba: hogy nem maradt-e inkább alva az elsőosztályu szakasz ban, miközben a berlin—római gyors-» vonat irtózatos sebességgel rohant ve le hegyen-völgyön át? Melyikünk vál lalná teljes határozottsággal és felelős*» seggel, hogy erre a kérdésre választ adjon? Ez mind egészen bizonytalan ,,Hadd lebegjen minden a levegőben....“ Lányi Viktor fordítása. (.Ath enaernn kiadás.} 10 4 0 i n n i u * ti. tarry drag HARSÁNYI ISTVÁN: Népfőiskola, tehetségkutatás, kitűnőek iskolája (Harsányi István tanulmánya a budapesti ,,Protestáns Szemle'- 1940 áprilisi számában jelent meg.) Ady Endrével bizonyos nemzeti önismeret folyama indult meg a magyar-» ságban. Jelentékeny (lökést adott érv nek a Szabó Dezső „Elsodort falu“ ja. Azóta liiktetésiszeriien haladt tovább ez az önismeret. Hol a mélyre húzódott vissza, hol felcsapott a magasba, s szinte a szenvedélyek sodrásával ragadta magához a legkülönbözőbb rétegeket. Néhány év óta szinte jelszóvá lett a magyar önismeret. Kiemelkedőbb irodalmi útjelzői: Babits Mihály, Féja Ciéza, Illyés Gyula, Joó Tibor, Karú csony Sándor, Németh László. Pro húsz-ka Lajos, Szabó Dezső, Szekfű Gyula s a Magyar Szemle „Mi a ma-« gyár“ c. kiadványának kitiinö szerzői. Nagy összeomlások után — tatárja rás, Mohács, szabadságharc — a magyar okosság szinte törvényszerűen termelt ki a mostanihoz hasonló folyam niatot s ennek legfőbb feladata bizonyos alapvető kérdések őszinte tisztázása és a használható erőtartalékok számbavétele. A legutóbb megpezsdült önismeretláznak is sekat köszönhetünk máris, bár feladatait még nem végezte el teljesen. Azonkívül olyan a termé-» szete az önismeretnek, hogy sohasem zárulhat le: mindig uj és uj célkitűzésekre sarkalja a belémerűlöket. Elsősorban a magyar nemzeti önismeret munkásainak köszönhetjük a fai, nép és nemzet fogalmának magyar vonatkozású tisztázását, a -társadalmi felelősség felébresztését és a szociális gondolkozás elterjedését, a magyar nemzet életkérdéseinek történelmi ősz-« szefüggésekben látását, valamint azt a módszerre vonatkozó parancsot, hogy reális alap, a tények komoly ismerete nélkül ne kezdjünk semmiféle munkába. De más eredményei is vannak ennek az önismeretláznak. Rávezetett ben nünket arra, hogy sok a hibánk, a gyengeségünk, s ha öntudatos, magyar voltunkra büszke nemzettagok akarunk lenni, harcolnunk kell hibáink ellen. Rávezetett azonban arra is, hogy ko moly értékeink is vannak, amelyeknek munkába állításáért mindnyájan felelősek vagyunk. A cselekvésre lendítő önismeret nem nyugszik addig, mig megoldások nem születnek a magyar értékek megmentésére. | Az alábbiakban három olyan tapoga*« tódzó mozgalomnak igyekszem meg" vázolni a helyzetképét és feladatait, amelyek valamennyien a felelős magyar önismeretből táplálkoznak. Mind a három a magyar szellemi értékek ki*» fejlesztésének, érvényesülésének a le hetőségeit igyekszik megteremteni a maga helyén. Alapjában testvérmozga lom mind a három: a népfőiskola, a tehetségkutatás és a kitűnőek iskolája, de már most meg keli jegyeznünk, hogy egyik sem végezheti el a másik munkáját s egymás segítsége nélkül teljesértékü eredményekhez nem vezet hetnek. Éppen ezért gondosan el kell határolnunk a három törekvés munka- mezejét. A magyar népfőiskola kitünően mutatja azt a vajúdó, nagy belső erőket rejtegető, nagy rah ivatott, de az egyet, len, a legjobb, a lényeg megvalósítására legalkalmasabb formát még meg nem talált mozgalom képét. Dán és finn példák s magyar szükségletek kő vetélése nyomán évek óta itt is, ott is felüti fejét a magyar talajon. A szétszórt kísérletezések célkitűzése azonban más és más. Szervezetük alapvető különbségeket mutat s maguk a szer*« vezők is a legkülönfélébb testületek, egyének: iskolák, egyházak. Írók, tana rok, szociológusok stb. Büszkesége re formátus egyházunknak, hogy a leg*« kialakultabb módszerrel dolgozó nép főiskolai tanfolyamokat 4 év óta a sárospataki ref. főiskola rendezi s az el»« şq állandó jellegű népfőiskolát Dunán* tulon ugyancsak a reformátusság szer vezte meg. Jóleső érzéssel tölthet el bennünket az, hogy a református szel*« lem mindig idejében, szinte előfutár ként tapint rá a megoldandó uj pro bit mákra s szinte egyidejűleg cselekszik is megoldásukért. A különböző népfőiskolái mozgalmak célkitűzéseiből kiszemelhetünk néhány közös vonást, ami egyformán jellemző valamennyire. Lényegük a továbbkép zés. Korszerű gazdasági szak és látó*« körtágitó, a magyar öntudatot teremtő ismeretekkel gazdasági és szellemi emelkedést akarnak nyújtani a paraszt ság olyan elemei számára, akik nem képezhették vagy nem képezhetik ma-i guka eléggé és állandóan, de valami jobbra, magasabbra, nemesebbre vágya koznak. Akik alkalmasak arra, hogy emelkedni akarásukkal és munkaked vükkel egv emberibb lehetőségeket hordozó magyar parasztsoxs példaadó elő munkásai legyenek. A népfőiskoláknak erről a maguk természetes területéről nem szabad le*« térniük. Érettségi bizonyítvány felé kaesintgatás pl. teljesen kivülesik e mozgalom határain. A népfőiskolákra igen nagy szükségünk van, de addig, inig el nem érkezik nálunk az ideje an*» nak, hogy a földdel foglalkozó, a föld böl élő tömegek jelentékeny része legalább középfokú vagy középiskolát ve*« gezhessen, nem szabad a saját terme szetes célkitűzéseiket feladniok a nép főiskoláknak más szervek hatáskörébe tartozó munkák jól «rosszul elvégzéséért. A népfőiskolák csak akkor végezhet nek komolv munkát, ha az ifjúkorba bejutott, átlagon felül értelmes, haladásra alkalmas parasztelemeket nem emelik ki környezetükből, munkakörükből, hanem éppen az ott végzendő munka minőségének emelésére teszik őket egyre alkalmasabbakká. Ugyanakkor társadalmi, közösségi szemléletet oltanak beléjük, aminek révén képesek egységben látni közösségi feladatokat, lehetőségeket, nemzei és egyéni célki tűzéseket. Nem a falu társadalma fölé emeléssel kell gyökerétvesztetté ten nünk a népfőiskolát, hanem még in kább tudatossá kel! tennünk benne a földbe gyökerzettséget s kívánatossá a maga sorstársai számára példaadó. emelkedő, gyarapodó életforma élését. Az, hogy ezt a munkát milyen esz közökkel, milyen ismereti anyag átadás sával, milyen érzületi élményekkel s akaratmozditó ráhatásokkal igyekeznek elérni a népfőiskolák, tulajdonképpen már másodrendű kérdés. Természetes azonban, hogy idővel bizonyos mértékben azonosaknak kell lenniük mindenütt ezeknek az elemeknek. De ma még csak a kísérletezés korszakát éljük, amikor sok színes próbára van szükségünk s csak arra kell ügyelnünk, hogy a népfőiskola ne lépje át a maga tér*« mészetes hatáskörét és súlypontját ki ne helyezze önmagából. Hadd folyjanak a kísérletezések, hadd szaporodjanak egyelőre a tanulságok. Hisszük, hogy eljön az ideje az összefogásnak is. Más területen igyekszik fejleszteni, levegőhöz juttatni az elkaMódásra ítélt magyar szellemi értéket a tehetségkutatás munkája. Annak a tehetségkutató munkának, amiről itt beszélünk s amit szellemi telepítésnek is szeretünk ne*» vezni, magyar gyökerei református talajba nyúlnak. A sárospataki ref. gim náziumban 5, a hódmezővásárhelyiben 2 éve folyik ilyen természetű tehet ségkutatás. Teljesen kiforrott célkitü*« zésekről ezen a területen sem beszélhetünk. Sőt ez a két indulás is, noha ro kon tőről sarjadt, bizonyos mértékben eltérő felfogást mutat. A hódmezővásárhelyi gimnáziumban Is féligmeddig a paraszti életformában akarja nevel*« ni a tanyákról összegyűjtött tehetséges gyermekeket s az idegen, a másféle környez«jtJb.eri iş meg akarja őrizni őket a paraszt létforma számára. Nagy érdeklődéssel várjuk ennek a tehetség mentő munkának az eredményeit s hisszük, hogy gazdag színekkel fog- hozzájárulni a magyar tehetségkutatás felépítéséhez. A pataki tehetségkutatás lelkipásztorok, tanítók és tanárok felelős munkaközössége. Az elemi iskolában megkezdett céltudatos munkával azok közül az egészséges parasztgyerekek közül választja ki a legtehetségesebbeket, akik szüleik társadalmi helyzete és anyagi elesettsége miatt sohase juthatnának hozzá az elemi iskolán tuü műveltséghez, nem járhatnának se közép-’ fokú iskolákba, se gimnáziumba. Egy szóval: akik képtelnek volnának fel*» emelkedni abba a rétegbe, amit ma még kénytelenek vagyunk középosztálynak nevezni, noha e réteg átlagát érték szempontjából jóval meghaladják s igv elkallódásuk komoly veszte*» séget jelent a nemzeti közösség szempontjából. Hiszen az észszerű nemzeti közösségi élet egyik legfőbb parancsa az, hogy mindenki arra a helyre kerül jön, amelynek feladatait a legjobban el tudja végezni. „The right man on the right place“. j Ez a fajta tehetségkutatás azt tűzte ki célul, hogy a mai, sok tekintetben megtaplósodott, kiélt és nagymértékben elidegenedett magyar középosz tályt a magyar parasztságnak azokból az értékes elemeiből frissítse fel, akik eredendően alkalmasaknak mutatkozz nak a magyar nemzeti gondolat hordo-t zására, az igazán jellegzetes magyar ér-1 tékek kibontakozására. Neveltetésüknek egyik sarkpontja a keresztyén, nemzeti, harcos világnézet, másik pedig a magyar parasztság iránt érzett felelősség és áldozat. Ennek felébresztése és állandó ébrentartása sohasem téveszthető szem elől. A tehetségkuta*» tás hűtlenné válik célkitűzéseihez ak-' kor, amikor a legértékesebb nemzetal-, kotó elem, a parasztság számára en*» gedi elkallódni a belőle kiemelteket. De kötelessége ennek a tehetségkutatásnak az is, hogy a parasztság legértékesebb elemeinek a kezébe adja a gimnáziumi érettségi bizonyítványt s ke-, söbb, ha arra is alkalmasnak bizonyulnak: az egyetemi oklevelet, vagyis azokat a kellékeket, amelyek nélkül ezidö- szerint csak szizifuszi munkával, letörő robottal képes különös kivételként felemelkedni a nincstelen parasztgyer*» mek. Látjuk tehát, hogy a tehetségkutatás a maga legszűkebb munkaterületén még nem is a jobbmódu gazdálkodó és iparoselem gyermekeire pillant. Ezeknek a továbbtanulásra ösztönzése első-, sorban a tanítóság feladata s közvetve, a népfőiskoláé. Népfőiskolákat járt gazdálkodóink már mindent el fognak követni azért, hogy arravaló fiaik gimnáziumba s egyéb középfokú és szakiskolába járjanak. A megfelelő anyagi alappal rendelkező kisgazda, és közép- birtokos osztály számára szinte társadalmi kötelezettséggé keílenne tenni valahogyan a magasabb iskolázást. Olyanféle intézkedésekkel pl., amilyen neket Makkal Sándor emleget „Tudománnyal és fegyverrel“ című könyvében. Bizonyos nagyságú földbirtokon csakis megfelelő szakképzettséggel és műveltséggel rendelkező embereknek volna szabad gazdálkodniok. A tehetségkutatás feladata tehát: a magyarság legszélesebb rétegeiért fe*» lelősséget érző, szegletkő szerepre alkalmas vezetőemberek (tanítók, tanárok, orvosok, ügyvédek, mérnökök stb. stb.) termelése azokból az értékes paras/.", elemekből, akik e mozgalom nélkü? nem tudnának kiemelkedni nincstelen sorsukból. Az eddig ismertetett népfőiskola*« és tehetségkutatö mozgalomnál is kezdetibb állapotban van a Zilahy Lajos nevéhez fűződő kitűnőek iskolája. EgyK.
