Ellenzék, 1940. június (61. évfolyam, 123-145. szám)
1940-06-06 / 127. szám
ám 3 LSI Szerkesztőség és kiadóhivatal: Calea Moţilor 4, Telefon II—09. Nyomda: Str. I. G. Dúca No- 8. Fiókkiadóhivatal és könyvosztály: P. Unirii 9. Telefon 11—99. MBHMBBMBanaaw—gaM Cluj, ALAPÍTOTTA BARTH a MIKLÓS Felelős szerkesztő és igazgató: DR. GROIS LÁSZLÓ Kiadótulajdonos: PALLAS R- T. törvényszéki lajstromozási szám: 39. (Dos. 886/ 1938. Trb. Cluj.) Előfizetési árak: havonta 80, negyedévre 240, félévre 480, egész évre 960 lej. LXI ÉVFOLYAM, 127. SZÁM. CSÜTÖRTÖK CLUJ, 194 0 JUNIUS 6. DunftcrqncHc ftcvondtaK a német csapatott Német jelentés 40.000 fogolyról számol he, francia jelentés szerint a város feladása előtt az utolsó védöcsapatokat is elszállították, — W int son Churchill bejelentése szerint több mint 335.000 embert szállítóitok át Dunkerqueböl a csatornán. — Az angol miniszterelnök beismerte, hogy ami Északiranciaor- szagban és Belgiumban történt, az óriási katonai vereséget jelent. Az olasz kormány nagy ieszüUséggel várt tegnapi minisztertanácsán csak közigaz• gatási intézkedéseket hozott BERLIN, június 5. (Rador.) A német hadvezetöség közli; Elkeseredett küzdelem után elfoglaltuk Dunkerque erő. ditményét, amely továbbra is kezünkben maradt. Negyvenezer foglyot ejtettünk, a hadizsákmány mennyiségét még nem lehetett felbecsülni. Dunkerque elfoglalása után a La- Manche, egész Belgium és Franc'taor- j szág tengerpartja a Somme torkolatáig német kézben van. PÁRIS, junius 5. (Rador.) A francia IisdveZetöség közleménye junius 4-cn este: „Kedden az előre megállapított terveknek mcgieleiijlegf befejeződött a Dunkerque ielé visszavonuló csapatok behajózása. 4 szövetséges haderő hátvédei az utolsó pillanatig először a külső városnegyedekben, majd a város belső területén lépésröLJépésre vonultak vissza és minden házat hősisen védtek a benyomuló ellenséggel szemben. Az utolsó csapatok hajóra szállása már az ellenséges gepfegyvertüz közepette ment végbe. Ez a rendkívül nehéz és Abrial tengernagy, valamint F algádé tábornok vezetése alatt sikeresen végrehajtott nagyarányú hadművelet egészen bizonyosan kihatással lesz a háború további fej! menyeire. Az északi hadszíntérről megérkező csapataink, melyeknek lelkesedése és küzdőére je csorbítatlan, készek az uj harcokra. Kedden reggel a Somme alsófolyúsa mentén folyt a küzdelem. Több foglyot ejtettünk. \ .4 jnnius 3-ról 4 éré virradó éjjel az ellenség légi támaszpontjait és ipari központjait bombáztuk München és Frankfurt közelében. Repülőgépeink visszatértek kiinduló pontjukhoz. PÁRIS, június 5. (Rador.) A francia tengernagyi hivatal újabb hivatalos közleményében bejelenti, hogy a június 3=*ról 4 éré virradó éjjel a Dunkerque kikötőt védő utolsó szárazföldi és haditengerészeti erők is hajóra szálltak. A kikötőt használhatatlanná tették. PÁRIS, június 5. (Rador.) A Havas jelentése szerint Abrial tengernagy az utolsók között volt, akik kedden reggel 7 órakor elhagyták Dunkerque kikötőjét, I LONDON, junius 5. (Rador j) György király a következő kiáltványt adta ki: Csodálatomnak akarok kifejezést adni azon vitéz magatartás felett, melyet a három fegyvernem és a kereskedelmi flotta tanúsított az angol expediciós hadseregnek Északfranciaországból történt elszállítása alkalmával. A nehéz hadműveletet csak a fényes vezetés és a hadsereg minden sorában uralkodó megfélemlithetetlen szellem tette lehetővé. A siker, mely nagyobb, mint hinni mertük, az angol katonai repülők erős segítségével, valamint ? különböző tengeri egységek fáradhatatlan erőfeszítéseivel volt biztosítva. Ezt a hadműveletet, melyben francia szövetségeseink jelentős részt vettek, örömmel fogadjuk és a rokonszenv megkülönböztetett érzésével gondolunk az elszenvedett veszteségekre és azokra, kiknek áldozat- készsége diadallá változtatta a szerencsétlenséget. Winston Churchill beszámolója a harciéri helyseiről LONDON, junius 5. (Rador.) Churchill augol miniszterelnök tegnap beszédet mondott az alsóházban, amelyben többek között a következőket jelentette ki: — Amikor május második hetében a francia ellenállás a Meuse vonalán megtört, a belga király felhívására Belgiumba nyomuló angol és francia hadsereget csak az Amiens irányában és a délfelé vale visszavonulás menthette1 meg. Ezt a stratégiai tényt sokan nem értették meg mindjárt. A francia hadvezetőség azt remélte, hogy be fogja tudni tömni a német támadás következtében keletkezett rési. Az északi haderő francia parancsnokság alatt állott. Mivel a visszavonulás a belga hadsereg megsemmisülésével lett volna egyértelmű, tekintettel, hogy hatalmas német erők nyomultak be a résen, a főve- yényletet átvevő .Weygami tábornok minden erőfeszítéssel azon igyekezett, hogy az angol és francia haderő megőrizze az érintkezést a belgákkal, balszárnyával pedig összeköttetést létesítsen a Somme felől hatalmas készültséggel előnyomuló uj francia hadsereggel. Az éles kasza alakjában félkörben előnyomuió német haderő azonban elvágta összeköttetéseinket a francia hadsereg zömével. A németek a hadianyag és élelmiszerellátás útját is elvágták és egészen Dunkerque vidékéig nyomultak előre. A páncélos és gépesített osztagok mögött teherautón vonultak fel a német hadosztályok.,, mögöttük jött a német hadsereg főtömege, mely mindig készén állott arra, hogy lábbal tiporja a szabadságot más országokban. Ez az oldal- támadás egészen Dunkerqueig hatolt. Boulogne és Calais véres harcok színhelye lett. A németek egyórai haladékot adtak a város átadására, A véderő parancsnoka azonban visszautasította az ultimátumot. Véres harcok folytak az utcákon négy napon keresztül. Ezekről a jelentések nem beszéltek. A csapatszállító hajók mindössze harminc olyan katonát szállítottak el innen, aki nem sebesült meg. Bajtársaiuk sorsáról semmit sem tudunk. A véráldozat azonban nem volt hiábavaló. A Calaist védő katonák ellenállása feltartóztatott két páncélos hadosztályt, amelyeket a németek az angol expediciós hadtest ellen akartak indítani. így időt nyertünk az elárasztásra és igy fenntarthattuk az összeköttetést Calais kikötővel. Mikor nyilvánvalóvá vált, hogy az északi hadseregek nem vághatnak maguknak utat Amiensen keresztül a francia hadseregek főzöme felé, csak egyetlen megoldás maradt hátra, azonban ez is igen kevés kilátással kecsegtetett. „EGY HÉT ELŐTT A LEGNAGYOBB VERESÉGET KELLETT VOLNA BEJELENTENEM“ — Mikor ezelőtt egy héttel kértem a képviselőházat, hogy a tárgyalás időpontját ma délutánra tűzze ki. ezt azért tettem, mivel akkor a történelmünk folyamán történt legsúlyosabb katonai vereséget kellett volna be- jelenenem. A szakértők véleménye ugyanis az volt, hogy a behajózás által 20—40 ezer embert lehet csak megmenteni. Minden valószínűség szerint úgy látszott, hogy az Amiens- Abbeville réstől északra tartózkodó egész francia hadsereg és angol expediciós haderő szétmorzsolódik a csatamezőn, vagy meg kell adnia magát élelmiszer és hadianyag hiányában. Úgy látszott, az angol hadsereg maga fog odaveszni vagy szégyenletes körülmények között kell megadja magát. — De ennél még nagyobb, könnyen végzetessé válható esemény fenyegetett. Ha a bet ga uralkodó és kormánya inár eredetileg nem keresett volna menedéket a végzetessé vált seinlegességi álláspontban, az angol és francia hadsereg nemcsak Belgiumot, hanem esetleg Hollandiát is megvédhette vcLna. A belga király ezzel szemben minden előzetes értesítés nélkül és anélkül, hogy miniszterei tana csát kikérte volína, önkényes módon letette a fegyvert, az északi hadsereg oldalát fedetlenül hagyta és igy megfosztotta mozgási lehetőségeitől) is. (Kiáltások: Szégyen!) — Ezelőtt egy héttel arra kértem a kép- viselőliázat, hogy várjon a bírálattal. Most azt hiszem, semmi okunk nincs arra, hogy ezt a szomorú epizódot ne tárgyaljuk. (Taps!) A belga hadsereg fegyverletétele arra kénysze- ritette az angolokat, hogy a legrövidebb idő alatt gondoskodjanak 50 kilométeres vonal fedezéséről a tenger felé. Teljesen lehetetlennek látszott, hogy nagyobb számú szövetséges haderő elérhesse a partot. Amig a szövetséges csapatok Dunkerque felé vonultak vissza, a németek óriása erővel és kitartással támadtak. Egész repüíőrajok, sokszor száz repülőgépnél is több támadta csapatainkat. Négy-öt napon keresztül tartott ez a véres küzdelem. Páncélos hadosztályunk hiába támadta az állandóan összébb húzódó kitüremkedést, amely körülvette azt a területet, ahol a francia és angol hadseregek harcoltak. A szövetséges légi haderő és haditengerészet nagy erőfeszítéseket tett a hajóraszállás hadműveleteinek folyamán (Hosszas taps!) az ellenséges légi haderő szüntelen támadásai dacára. A német bombák különösen a kórházhajókat tekintették célpontjaiknak. „Csoda történt“ — Az ég azonban egyszerre kiderült. Csoda történt, amit a hadsereg tökéletes fegyelmének, ügyességének, törhetetlen hitének és képességeinek, valamint a hadvezetőség találékonyságának köszönhetünk. A visszavonuló francia és angol csa- \ paíok visszaverték az ellenséget, amely : olyan súlyos veszteségeket szenvedett, í hogy a visszavonulást már nem volt ké- j pes megakadályozni. A légi haderő nagy ■; veszteségeket okozott a német légi had- • erőnek, amivel a légi harcok során szén- ; vedett veszteségek a mi javunkra 4:1 | arányban állapíthatók meg. A hajórai, ;• amely majdnem ezer mindenféle tipusu I hajóból állott, több, mint 335.000 embert , szállított ái a csatornán. (A miniszterelnök szavait szűnni nem akaró taps kö- vette.) A franciák és angolok megmerte■ ; leültek a halál torkúból és készek uj fel- ’ adatok elvégzésére. Tartózkodjunk attól, j hogy győzelemnek állitsuk he ezt a me- j nekülést. A háborút nem lehet kiiirités- ! sei megnyerni. (Éljenzés.) Mégis győzelem j volt ez. A légi haderő győzelme. Nagy i küzdelem az angol és német légi haderő j között. Repülőgéptípusaink és repülőink mindig bebizonyították fölényüket az el- j lenséggel szemben. Minden elismerésem l megilleti fiatal repülőinket. Ami a számos i ütközet folytán elszenvedett veszteségein- j két illeti, azok halottakban, sebesültek- * ben és eltűntekben több. mint 30.000 em- | bort tesznek ki. A hősi halottak között van Sir Andrew Duncan kereskedelmi miniszter fia is. Hadianyagveszteségünk óriási. Majdnem ezer ágyút vesztettünk, hátrahagytuk összes szállítókocsijainkat és j páncélos kocsijainkat. Ezek a veszteségek hátráltatni fogják katonai erőnk növelését. Ez utóbbi egyébként még nem érte el a kívánt eredményeket. Hogy mennyi ideig szenvedjük meg ezeket a vesztesé- geket. az attól függ, hogy milyen erőfesz-i tésre vagyunk képesek itt a szigetországban. Úgy a munkaadók, mint a munkások lemondtak követeléseikről és a hadianyaggyártás nagy lendületet vett. ,.A FRANCIA HADERŐ MEGGYENGÜLT, A BELGA HADSEREG ELVESZETT“ — Nincs semmi ok feltételezni, hogy néhány hónap alatt nem pótolhatjuk a váratlan és súlyos veszteségeket, közben rendes munkarendünket is akadályoztatás nélkül végrehajthatjuk. Mégis a hadseregünk megmentését biztositó hadműveletek iránti elismerésünk nem változtathat azon a tényen, hogy ami Franciaországban és Belgiumban történt, az óriási kaionai vereséget jelent, a francia hadsereg meggyengült, a belga haderő elveszett és a megerősített vonalak egy része, amelyekre annyira számítottunk, megsemmisült. A La-Manche csatorna kikötői az ellenség kezében vannak. Ebből az a stratégiai következmény származik, hogy ellenünk, vagy Franciaország ellen Indított újabb támadásra kell felkészüluünk. Állítólag Hitler tervezetet készített az angol szigetország megszállására. Azelőtt is sokat beszéltek erről a műveletről. Ezzel kapcsolatban azonban megállapítható, hogy a jelen pillanatban az angol szigeteken hsonlithatatlanul sokkal nagyobb haderővel rendelkezünk, mint a jelenlegi, vagy a legutóbbi világháború során bármikor. — A dolgok azonban nem maradnak eny- nj'ibcn. Nem elégszünk meg a védelmi háborúval. (Éljenzés.) Kötelességeink vannak szövetségeseinkkel szemben. Ujja kell szer-, vezzük az angol expediciós haderőt Gort tá bornok fővezéuylete alatr. Ligy kell megszervezzük Anglia védelmét, hogy a biztonság érdekében műiéi kevesebb katonára legyen (Cikkünk folytatása az utolsó o/tfalaaj
