Ellenzék, 1940. június (61. évfolyam, 123-145. szám)
1940-06-04 / 125. szám
1940 juni us 4. ELLENZÉK 5 Közel keleti utazás V. Pálcczi Horváth György riportja: Isztambul igazi arca A romantika régen meghalt és az ősi város teljesen európai. — Lépten-nyomon emigránsokba botlik az ember. — Még mindig Kemál ISTAMBUL, május hó. Az amerikai, francia és német gyártmányú vadonatúj automobilok forgatagát antantszijas, csillogósisaku rendőr irányítja. gyorsan és nagy hozzáértéssel Az újságárusok Vu-t, Picture Pos-tot és Welt- woche-t árulnak, az iizlelházakból ballon- kabátos sokaság árad a földalatti felé, ahol percenkint közlekednek a sok kocsiból álló vonatok. A nagy kikötőváros modern házai fölött csak a kupolák és a mecsetek árulják el az idegennek, aki a hajóról kilépve felfelé néz Péra és Peyogluo felé . hogy Istambnlban van. A mai Istam- bulban nem énekelnek bül-bülszavu lányok. senki sem sziv narghilét, a háremek már busz éve múzeumok, a mecsetek és mosók rendszerint konganak az ürességtől. A romantikát most nem a régi Ottoman világ jelenti itt, hanem épen Európa. Romantikus légkör veszi körül például azokat az angol és francia vezérkari liszteket, akik állítólag istambuli bérpaloták amerikai kényelmü irodáiból irányítják... hogy nit is irányítanak, azt senki sem tudja pontosan, Istambul, a nagyváros él, kereskedik, fecseg, dolgozik, esténként megtölti a mulatóhelyeket, rengeteg újságot olvas és még több feketekávét fogyaszt, amelynek kilója itt 150 lej. Amint az ember Galatából az Aranyszarv balpartjár. fekvő újabb negyedből a földalatti siklón, vagy gyalog a gizbe-gur- ba utcák között felmegy Pérába.és Beyog- louha, a modern negyedbe, minduntalan Kemál képmásait látja, szoborban, festményben, fényképben. Kemál itt még mindig jelen van, minden az ő szeme előtt és az ö szellemében történik. Egyenruhás, zsakettes, frakkos, de mindig borotvált, mindig európai, mindig kivasalt, markáns, szú? összeírni szikár képe olt tartja a szemét a törökön, akikre voltaképpen már nem is kell vigyázni, annyira beleszoktak európai ruháikba és európai szemléletükbe, hogy gyakran úgy érzi az ember, európaiabbak sok európainál. A sietésnek és a ráérős lebzselésnek atmoszféráját érzem ebben a városban, amelyről a törökök nem győzik hangsúlyozni hogy nem igazán török. Mint ahogy Neu-yorkból is váltig hangsúlyozzák, hogy nem Amerika, hanem valami idegen vá. ros' Törökország nyugati csücskén, Európa határában, most minden európai rezdülést és idegességet be-befogad és továbbit. Emigránsok és artisták A főutca, a Grand Rue de Péra egyik kapualjából nyílik az emigráns káveház, ahoi hamisítatlan bécsi szeletet, igazi saueikrautot, tőrőlmetszett prágai rémhíreket, kontusovkát és piroudkis levest szolgainak fel a pincérek, németül, lengyelül, magyarul és csehül beszélnek és az asztalok körül izgatottan, vagy belétörő- dötteii, nagy tervekkel, vagy minden remenyre képtelenül ülnek az emigránsok. Az emigráns kávéház rembrandi hangulatát csupán az artisták bontják meg. Itt ők az urak. Vizumuk, munkavállalási engedélyük rendben, többhónapos szerződésük a zsebükben és ha politizálnak, csak azért teszik, hogy megtudják: hova okosabb a legközelebbi félévre leszerződni, Kavrrba-e, avagy Athénbe. A legtöbb gondiuk a „balettfőnököknek“ van, ezeknek a kiöregedett artistáknak, akik nyolc- tiz fixfizetéses leánnyal járják a világot. A többi kereskedő gyakran békétlenke- dik, hogy az európai országok a valuta- és a drágakő-kivitelt tiltják, de tűrik a szép nők exportját, pedig a női szépség is felér egy aranyvalutával. Sok itt a híresség. Egy mozgékony- szemii egykori bécsi urat mutatnak, aki nemrég érkezett hosszabb viszontagságok után Parisból. Már valamennyi európai országból kikopott. Pillanatnyilag „hamisítatlan“ Dollfuss-bélyegeket“ kínál egy pozsonyi urnák, aki szlovákiai biztosítási tisztviselőből lett istambuli házaló bélyeg- kereskedő. Enni nem kellemes az emigráns-kávé- há/ban, mert mindig akad egy-két férfi, vagy nő, aki csak nagynebezen tudja elkapni kiéhezett tekintetét a falatokról. Ebben a kávéházban azan az esős délutánon amikor ott voltam, biztosan ült legalább százötven vendég. EGY ZSIBVÁSÁR A nevezetes istambuli nagybazárba egy pozsonyi magyar kisért el. Egyáltalában nem jomantikus lélek. A szűk sikátorokban, az odvas pinceszagot lehelő vastag falak között, a nagybazárnak ebben a félhomályos, ormótlan labirintusában van valami különös jelleg, mint ahogy a világ valamennyi zsibárupiaca kissé hasonlít egymásra. — - Venez, entrez, choisissez, puaranta- lire Italiene, signor, come in mister, bine, schöne Ware, gute Ware — kelepeli, búgja harsogja, suttogja az egyik árus a másik u*án, amint az idegen ellépked a si- kátru valamelyik boltja előtt. Ez a nagy- bazár. Hosszú, sötét folyosó, kétoldalt pultok, benyílók, odúk. Homlokba tolt kalapu kereskedők üldögélnek és ugranak fei. amint valaki közeledik. Az idegent rendszerint azzal hajolják el. hogy hosszan és mosolyogva elmagyarázzák: ők csak társalogni szeretnek, fáradjon be a Mister, vagy Signor, vagy Monsieur, tisztelje meg az üzletét azzal, hogy leül benne és megiszik egy feketét. Az idegen, aki rendszerint azzal a tudattal irányítja külföldi magatartását, hogy mindenből „élmény lesz“ s otthon elmesélheti: „Tudod, kérlek, fe- ketézíem a nagybazár egyik boltjában egy rém mulatságos török kereskedővel . . nos, az idegen rendszerint bemegy, megissza a feketét és akkor agy érzi, kötelessége már valamit venni. A KIS BOLTOS AZ ANGOLOKÉRT AGGÓDIK Jómagam a legszerényebb boltoshoz tértem be, egy vézna kis emberkéhez, aki megndóan motyogta a négynyelvü behivó- szöveget, de egyáltalában nem reménykedett. hogy valaki megszemléli régi, poros könyveit. Én azonban bementem, mire a boltos utólag hi\rott meg feketére, ami, azt hiszem, ritkaság a nagybazárban. A fekele vöiösréz-tálcán két perc múlva megérkezett, addig a boltos kevert nyelvén 07 európai háború kimenetele iránt érdeklődött és szemmel láthatólag nem volt megelégedve az angolok hadviselési technikájóval. Mialatt a feketét ittuk, elgondolkozva ingatta a fejét és bucsuzáskor még megkérdezte tőlem, akit angolnak nézett: „És mondja, uram, biztos, hogy Chamberlain — a kormányváltozásról még nem vett tud ,mául — jól intézi az önök dolgait?“ * A uagybazárból néhány mosé mellett az ember leballag az Aranyszarv-öböl hidjá- hoz. Átmegy a bidon aktatáskás férfiak és s’ető gépirókisasszonyok között, a földalatti siklóval uira felmegy Pérába és visszatér szállójába, a „Park Oteli“-ba, ahol már javában folyik az ötórai tánc, a fejtetőre biggyesztett kalapu karcsú is- tambiili lányok és olasz-amerikai Ízlés szerint öltözött fiatalemberek a legújabb francia és amerikai slágerek hangjára táncolnak, szenvtelen arccal, igen európaiam A Park Oteli az öböl partján van, lent látszik a tenger, a túlsó ázsiai part, a közelben óceánjárók horgonyoznak és a közepén egy sima víztükörből kiemelkedik egv necselszerii épület, ezt valamelyik szuhán építtette lánya emlékére, aki csalódét; szerelmében itt ölte bele magát a tengerbe. Az ellentét tökéletes. A zene a „Hnr.ey -Horsey“-t rikoltja és az öböl fenekén valahol porlanak a szerelmes szultánkisasszony csontjai. 16504? óan-Uommgo szigeten a kalózok fantasztikus kincseket gyűjtöttek össze, amelyeket a földbe ástak... Később, évszázadok múlva, amikor ezek egy részét felfedezték, e letűnt korok régi aranya teljes pompájában megőrizte szépségét és tündöklését... ..Old Goid" — régi arany — a neve a Lady Ház uj kölnivizének. Sok évi munka után a Lady ház eme terméke épen olyan tökéletes, mint a többiek és arra van hivatva, hogy elbűvölje a szakértőket és mindazokat, akiknek a legjobb is csak épen jő... Újabb fontos légvédelmi rendeletet adott ki Kolozsvár városa KOLOZSVÁR, junius 3. A polgármesteri hivatal MONT ügyosztálya rendeletét adott ki a pincék légvédelmi berendezéséről, a légvédelmi családi árkok ásásáról, valamint az épületek festéséről. A rendelet szövege a következőképpen szól: Mi, Kolozsvár törvényhatósági város polgármestere, tekintetbe véve a Monitorul Oficiat 1939. március 6-iki 55. számában megjelent a terület, aktiv és passzív légvédelméről szóló törvénynek rendelkezéseit és azt a szükségességet, hogy azokat életbe léptessék, tekintetbe véve a parancsnokság 1940 május tizenharmadikán kelt rendeletét, a fenti törvény 12, 15. és 16. szakaszainak, valamint A), B), D) és E) pontjainak alapján, valamint a közigazgatási törvény 15. és 16. szakaszai alapján reánk ruházott jogok révén elrendeljük: I. Minden háztulajdonos, aki annak idején a városháza technikai ügyosztályától megkapta a „Fisa de imobi!“-t, azonnal rendezze el pincéjét, vagy az épület alapsorát, azon utasítások szerint, amelyek a kapott fi. sában fel voltak tüntetve, hogy a pincék és alapsorok használhatók legyenek légi támadás esetén. II. Minden ingatlantulajdonos, akinek átiratot kézbesítettek ki, hogy udvarán, vagy kertjében családi légvédelmi árkot kell létesítsen, rögtön ásássá meg azt az árkot és úgy rendezze be azt, hogy elhelyezhető legyen ott családja, valamint az épület lakói. III. A jövőben a meglévő és az épitendő épületeket csak olyan színre lehet festeni, amely átmenet a kaki és a tábori szürke színek között. IV. Tekintetbe véve az előre bejelentett, vagy be nem jelentett légvédelmi gyakorlatokat, a város összes lakosainak, közintézményeknek, kereskedelmi és iparvállalatoknak be kell szerezniük és állandóan készenlétben kell tartaniok olyan eszközöket, amelyekkel elfedhetik a belső világítást. Ez az eszköz le- hét megfelelő rolló, fekete függöny, kék pa- pir, kartonpapir, pokróc, szőnyeg. Esetleg sötétkékre lehet festeni az ablakokat. A külső világítást is csökkenteni kell, az égőknek sötétkékre, vagy sötétzöldre való festésével. V. A gépkocsi és egyéb jármütulajdouo- sok, jármüveik lámpáit kék körtékkel kell ellássák és a lámpákat fekete, vagy kék vászonnal kell bevonják, olyanképpen, hogy a fény egy 5 centiméteres átmérőjű kék celluloid szemen szűrődhessen át. VI. A jelen rendelet áthágói ellen a fent. említett törvény 65. szakaszában előirt rendelkezések alapján indítanak eljárást a törvény 10. szakaszában megjelölt katonai és polgári hatóságok és a rendelet áthágói ellen a törvény 63. szakaszában előirt büntetéseket fogják alkalmazni. VII. A rendelet í. és II. pontjainak intéz- kedéseit a jelen rendelet életbeléptetésétől számított 15 napon belül kell végrehajtani. A jelen rendelet kifüggesztésé és az újságokban való közzététel után 2i óra múlva lép életbe. Kolozsvár. 1940 május 29-én. A rendeletét dr. Bovnemisa Sebastian, Kolozsvár város polgármestere. Popa Stefan, a MONT-iroda főnöke és Miron \ lad alezredes írták alá. LEVÉLPAPÍROK, egyszerűtől a 'eţ* választékosabb kivitelig, legolesóo'e.rj ez Ellenzék kÖKyvosztálválJait, wlu^ Piaţa Unirii, '
