Ellenzék, 1940. június (61. évfolyam, 123-145. szám)
1940-06-04 / 125. szám
A tények bizonyítanak Az emberi felfogás furcsaságai közül nagyon sokszor bontakoznak ki érdekes esetek. Események után újabb események következnek és mindegyik magúval hozza a magú szenzációiét. De most vegyük szőkébb körre a megfigyeléseinket. Habar a világförgeleg minket is magáiul sodor, mégsem hagyhatjuk elintézetlenül a saját bajainkat szaporító okokat. Nekünk, az erdélyi magyarságnak, életkérdést jelent a megértésen keresztül való alapos és célravezető munka Ha nincs bennünk tárgyilagosság, akkor nem lehet igazságos megítélés sem. 'A vendéglői asztal, vagy a baráti Jcörben lefolyó szócsata csupán eredménytelen idöfecsérlés, ami nyilvánvalóan j.em falhat soha népközösségünk hasznára A tények bizonyítanak s éppen ezeken keresztül tárul elénk tiszta kép formájában gyöngeségeink egész sorozata. Nem vagyok a felesleges vitáknak barátja s éppen ezért szűk körre szorítva megfigyeléseimet, a helyi magyar kisiparosság ügyéhez szeretnék hozzászólni. A kolozsvári Magyar Népközösség ipari alosztályának vezetősége meghatározott szervezési munkálatokat tűzött ki maga elé, azzal a céllal, hogy e munkálatok és célkitűzések minden tekintetben megfeleljenek a magyar iparosság igényeinek, mindenesetre nem mutathat fel nagyobb eredményt, csak azt, amit e rövid idő alatt, minden nehézség ellenére, elérhetett. Részben ez a helyi magyar iparosság terhére rovandó. Terhére, még pedig azért, mert már jóelöre idegenül fogadta ezt a fiatal magyar intézményt, amire — az igazat megvallva — már évtizedekkel ezelőtt szükségünk lett volna Az erdélyi magyar sajtóban, terjedelmes cikkeken keresztül, szinte mindennapossá vált a magyar iparosság ügyének tárgyalása. Ami azonban meglepő benne, az ok és okozat változása. Egy újabb állásfoglalás kerül előtérbe, ami lényegesen eltér az előbbiektől. Az ember szinte akaratlanul is fel kell tegye a kérdést: Vájjon miért van ez a pálfordulás? . . . Hiszen jóformán alig egy pár hete éppen azok kellek ki vehemesen a kolozsvári Magyar Népközösség iparos alosztálya ellen, akik ma már, ha leplezetten is, de belátják annak szükségességét, ügy látszik, most már nem féltik a román és magyar iparosság baráti kapcsolatainak meglazulását a magyar iparos alosztály működésén keresztül . . . Részemről úgy gondolom, hogy nem a véletlen hozta ezt igy magával, hanem az a tiszta meglátás, amely akarva, nem akarva megszólaltatja mindenkiben az öntudatot. De mert a vitáknak tovább kell folynia az ok és okozaton keresztül, megszületik a legújabb megoftolás: ...„Az iparosság szélei rétegeinek a képviselői hivatottak arra, hogy az iparos testvéreik érdekeit szolgálják“. . . A kérdés nyílt, de feleletet is találunk rá: Igenis, ez való igaz . . . De hol nincs a vezetés az iparosság kezében? . . . Iparosmesterekből tevődött össze a vezetőség majdnem teljes egésszében. Hogy vannak az élen tekintélyemberek, ki vonhatja kétségbe, hogy nincs szükségünk rájuk?... Tövények szabják meg a polgár társadalmi helyzetét s e törvényeken keresztül a Jogi formák képviselete éppen úgy tartozik az illetékesekhez, mint az ipari szakügyek hozzánk. Népközösségben élnük, tehát más jelszavunk nem lehet: mindenki a helyére! A kákán nem kereshetünk csomót. Mindnyájunk ügyéről van szó s ehhez kell alkalmazkodjunk. Nyugodt lehet minden iparos testvérem, hogy a szaktanfolyamok levezetése, a szövetkezeti rendszer kiépítése, a leszegényedett kisiparosság megsegítése és sok más olyan fontos intézkedés, amely magába öleli úgy társadalmi, kulturális, vagy gazdasági érdekeinket, nem szabad avatlan kezekbe kerüljön. Eredmény csak ott lehet, ahol a közös munka- megosztás egységesen és rendszeresen folyik egybe s nyer elintézést. Minek hát a további perlekedés és tétlenség? Legyen előttünk mindenek előtt annak a kötelességtudásnak az érzete, amivel a közösségünknek tartozunk. Legyen bennünk egy ! kis fallal hozó szellem is, lia már kritikai érzed kel rendelkezünk. Yoliúl, éppen itt van a magyarázat. nem u személyid: társa- dalmi helyzete állapit ja meg a közös munkakört, hanem bál ki részére is adják azt a munkát, annak u becsületes elvégzése. Ha én nem teszek, más sem tesz, nem is állíthatunk fel követeléseket, ellepheti, ha mindnyájan dolgozunk, az a kevés hiányosság, ami a közös tevékenykedés után is előadódik, valósággal el fog tör pülni az (déri eredmények mellett. Ilyenformán, iparos testvéreim, ne az érrel: és vádak halmozódjanak egymás fölé. hanem a testvéri együttérzés, megértés és öntudat. I ÁGOSTON GYÖRGY kisiparos. awammar A Kolozsvári mtinKahamara beszamolúia az ipari Kiailifás eredményéről KOLOZSVÁR, junius 3. A kolozsvári munkakamara most ki-) adott jelentése számol be a munkakamara által rendezett ipari kiállitás eredményéről. A jelentés szerint Kolozsi vár, Torda. Marosvásárhely, Dós, Besz terce, Máramarossziíjet iparosai és iparossesédei vettek a kiállításon részt. Kolozsvárról 53 mester, 34 munkás, 129 iparos, Tordáról 5 iparos, 24 munkás és 39 ipnrostanuló, Marosvásárhelyről 9 mester, 7 munkás és 24 tanuló, Désröl 1 mester, 2 munkás, 18 iparos. Resztére céről 22 mester, 14 munkás és ll tanu} ló, Máramarosszigetről 1 munkás és 1, j tanuló, összesen 90 iparos, 82 iparosse* j j;éd, 222 iparos tanuló. A kiállításon összesen 68 ipari szakma mutatta niejf tudását és elóhaladását. 180 kiállító ka pott arany, ezüst és bronz érmet, ezen-« kiviil 20.000 lej pénzbeli jutalmat is adtak ki. A kiállitás valamennyi résztvevője diplomát kapott. A kiállítók közül összesen 30 mester arany, 18 ezüst és 3 bronzérmet kapott. A munkások közül 6 arany, 18 ezüst és 6 bronzérmet. A segédek között pedig I 1 arany 12 ezüst és 4 bronzérmet osztottak ki. IRityen feltételek mellett kaphatnak működési engedést az a] Iparvállalatok? KOLOZSVÁR, junius .1. Az utóbbi döben többen érdeklődtek a munkaügyi minisztériumban aziránt, hogy szövetkezetek, társulatok, 'agy kereskedelmi társaságok milyen félté« telek mellett nyithatnak ipari üzemeket. A minisztérimu 7135—1940 .szánni rendeletében tisztázza a fenti kérdést, A minisztérium közli, hogy a módosi tott ipartörvény 23. szakasza értelmében szövetkezetek, társulatok, 'agy ke’« reskedelmi társaságok ipari műhelyeket, 'agy üzemeket csak akkor nyithat nak, ha ezekben 10 alkalmazottnál töb bet, vagy 20 lóerőnél nagyobb energia « val dolgozó gépeket foglalkoztatnak. j Ezekben az üzemekben minden osztály j élén mérnök, 'agy mesterkönyvvel rendelkező szakember kell álljon. A minisztérium figyelmezteti az érdekelte két, hogy ez az intézkedés a már mü=« 1 ködő hasonló üzemekre is vonatkozik és azok csak abban az esetben folytathatják működésűket, ha eleget lesznek a fenti intézkedések követelményeinek. A 10 alkalmazottnál és 20 lóerőnél kisebb energiával d<dgozó. géppel rendelkező üzemek csak abí'an az esetben működhetnek az ipartörvény 156. szakasza értelmében, ha az üzem tulajdonosa mesterkönyvvel és iparengedéllyel rendelkezik. Negyventől százötven I drágáitok a faipar anyagárai, a munkabérek pedig alig emelkedtek KOLOZSVÁR, junius 3. Köztudomású az, hogy a mai nehéz viszonyok közepette a legjelentősebb és legszámottvőbb iparág: az építőipar egyáltalában nem tud érvényesülni. Nem azért, mintha nem lenne vál!alko=i zás} kedv, hanem inkább azért, mert a nyersanyagok áira annyira felemelkedett, hogy pénzbeli adottság mellett is képtelenség építkezni. Téglát rendes utón nem lehet kapni — mondják az építészek — de kéz alatt jó áron hozzá lehet jutni. Vasanyag nincs, szegről pedig álmodni sem lehet. Ha az építőipar stagnál, úgy még legalább öt fóiparág és 10—15 mellékiparág is megérzi a munka hiányát. Az építőiparral kapcsolatban első-« sorban is az építő és bútorasztalos iparág helyzetét kell ismertessük, mely igen sok nehézséggel küzd a piacon. E szakma irányárait, amelyek jelenleg érvényben vannak, az alábbiakban ismertetjük: La fenyőfa köbmétere 4500 4600 lej ab raktár. 1939=«ben 2200—24oo lej volt. Ií a fenyőfa köbmétere 3500—• 4000 lei 1939-ben looo—12oo—13oo lej. Az itt feltüntetett I a fa tulajdoniképp pen csak másodosztályú minőségű, mert az igazi göcsmentes fenyőt csak exportra termeliik, ami érthető is, mert az export fenyőért 12—13 fontot fizetnek, ami 15—16 ezer lejnek felel meg. Nagy emelkedést mutat a PaneL«fa- anyag is, melynek négyzetmétere 360 —370 lej, 1939-ben 230—240 lej volt. ! Diófa köbmétere 12—14 ezer lej, 1939 j ben 5—6 ezer lej volt, Dió furnér négy* * I zetmétere 200—3OO lej, 1939-ben 20—3o 1 leiért kitermelték. A diófa árának nagymérvű emelkedése annak tuíajdonithj < ló, bogy a diófákban nagy kitermelések történtek. Tölgyfa furnir hatvan I —hetven lej, 19^9 ben 20—25 (ej volt. Kozeinben készült hidegenyv kg.-ja 90 lej, 1939-<ben 27 lej. Melegenyv 62 lej. 1939 ben 36 lej. Az asztalosmunkálatokhoz szükséges vasalások, úgymint: zárak, sarkok, szegek, csavarok, kilincsek 120—150 százalék emelkedést mutat-« nak 1939 évhez viszonyítva. De ilyen árucikkeket nem is igen lehet kapni. Munkabérek: óránként minimum 12 lej, maximum 22 lei. E bérek alacsony voltát a munkaadók is elismerik, de nagyobb emelésre nem képesek a mun j kahiány és a tulmagas anyagáremelke dések miatt. Legjellemzőbb az, hogy a nagy áremelkedések mellett egy ablak vagy ajtó elkészítése négyzetméterenként teljes felszereléssel 1939-«ben 720 lej volt, ma pedig a nagy drágaság ellenére sem tudnak 860—880 lejnél többet elérni, holott az áremelkedések a különböző nyersanyagokban 40—80— 150 százalék között mozognak. A nehéz viszonyok közt magától ér- [ teíődik, hogy a kész butorteirmékekben sincs kereslet, de nagyobb áremelkedések sem mutatkoznak. Keresettebb cikk a diófából készült háló és ebédlőberendezések, Hálódiópfurnérraí (polgári középár) tükörrel és diiszvasalásokkal 24— 26 ezer lej. 1939 ben 20—22 ezer lej volt. Ebédlő ugyanabból 32—34 ezer lej, 1939 ben 26—28 ezer lej. V. H. Egy régi céh-ház berendezése A céhek arra törekedtek, hogy táját ház* - z.al rendelkezzenek. Éppen ezért minden tö* •< rekvésük az volt, bogy „célibázat“ szervez- zenek masuknak. Természetes, hogy a ház.- • szerzés mindig a céh anyagi körülményeitől i függött, hogy volt-e mód arra, mert az egyik - céh gazdagabb, a másik meg szegényebb volt. De az is bizonyos, hogy a régi időkben nem i volt olyan ára a házaknak, mint ma. Bizony* ; ság erre az a házvétel, amelyet egy Zsigmond 1 nevű szabómester eszközölt az 1400-aa évek elején. A ház a főtéren volt, a plébánia épü- , let tőszomszédságában é* egy biján busz fo‘ rintért vette meg, amely báz aztán a szabó- céh tulajdonába ment át. De lássuk, hogy miként nézett ki ez ■ céh-ház. A kőből épület céh-ház egy boltozatos nagyobb és egy mestergerendás kisebb helyiségből állott, melyhez aztán egy vesz- szőből font és tapasztott kamara csatlakozott. A két szoba alkotta a céh hivatalos helyiségeit. A bútorzat néhány asztalból, karos és padszékből, fogasból és „egy vonós fedelű fehér ládácskából állott, amelyben a céhnek privilégium! artieulusai és más hasznos levelei voltak“. A helyiség füthetők is voltak, az első szobában egy tégla alapra rakott kályhából álló kemence, a másodikban egy tűzhely volt. Miután pedig mester uramék elég gyakran a késő esti órákig :» együtt maradtak, a céh-ház világításáról is gondoskodni kellett, ami egy réz, öreg gerendába való hatágú, egy másik háromágú és két kétágú gyertyatartóba tűzött gyertyák segítségével történt. A poharazáshoz szükséges felszerelései is megvoltak a céhnek. VoÜ először is egy véresebb abrosza, amely azonban a sok használattól már „lyukas, viseltes“ volt. Ehhez járult a három asztalra való csókás Rzőnyeg is. melyek eredetileg a nagy templomban voltak s csak idővel kerültek a céh házához. Az ezzel leteritett asztalra jöttek a különféle edények, kannák, óntányérok, fapoharak s' egy kerek sótartó, „sőt 1708 ban már egy virágos kristály pohár is“. A kannák száma 1708-ban már 15-re emelkedett és különböző nagyságúak voltak, mint az a „4 eiteles (literes) lábas kanna“, melynél nagyobb még csak „egy abroncsos öreg kanna lehetett, vaskarika rajta“, melyet az ónszerszámok közt mindig első helyen említenek a „bet* sületes nemes eéh-házak javairól való inven- tóriumok“ (leltárak). Két, a szabó címerrel diszitett „kannával“ egyetemben. Mindezeken kiviil volt egy „szabónak való asztal“ is, melyet a „remekes legények“ remekeik elkészítésénél használtak. A könyvtár gyenge volt, mert csak az évenként megvásárolt kalendáriumokból és a Tótházi András által adományozott „Cosmographia“ című nagy könyvből állott. Amint látjuk, céh uramék különösen ivó szerszámokkal voltak jól felszerelve, mert ezekre nagy szükség is volt, mert mester uramék minden kis összejövetelt borozgatással fejezték be. RÉGI IPAROSOK UJ IPARENGEDÉLYÉNEK KIADÁSÁHOZ NINCS SZÜKSÉG EGÉSZSÉGÜGYI ENGEDÉLYRE j KOLOZSVÁR, junius 3. Az uj iparengedélyek kibocsátása kapcsán a kisiparos társadalomnak egyik döntő fontosságú kérdésben hozott megoldást a munkaügyi minisztériumnak a kolozsvári munkaügyi felügyelőségé hez érkezett 7702. számú rendelkezése. Köztudomású,'hogy az uj iparengedély-ek kiadását a hatóságok csak úgy eszközük, ha a kérelmező bemutatja az egészségügyi hatóságok által kibocsájtott működési engedélyt arról, hogy a munkahely megfelel az egészségügyi törvény előirásainak. Ezt az 1930 junius 14-iki törvény Írja elő. Ezzel szemben számos olyan kisiparos van, akinek nincs ilyen engedélye, mert az 1930 junius havi törvény a kérdést a szerzett jogok tiszteletbentartá- sával kezelte. Ebből, az uj iparengedélyek kibocsájtása" alkalmával rengeteg zavar támadt, mert a ki- bocsájtó hatóságok igényelték az egészség- ügyi engedély bemutatását, a kisiparosok nagyrésze azonban képtelen volt erre. A munkaügyi minisztérium most érkezett leirata eldöntötte a kérdést. A leirat szerint azoknak a kisiparosoknak, akik igazolni tudják, hogy vállalkozásuk már 1930 junius 14-ike előtt fennálló és akkor érvényben levő előírásoknak megfelelt, jelenleg is ugyanazokban a helyiségekben dolgoznak és ugyanazt az ipart űzik, az uj iparengedélynek kiváltásánál egészségügyi engedélyt nem szükséges felmutatniok. tol 1 -9d •sa*-c-J goi-Éli-9I B •Sí si •£1 at 19 «: ei • n íí -1 ei 1
