Ellenzék, 1940. június (61. évfolyam, 123-145. szám)

1940-06-27 / 142. szám

ELLENZÉK 1 O 4 fl j uni us 2 7. 4 La Manche-csatorna és a „splendid isolation Egy viharos tengerszoros története és jelentősége• — Blériot korszak­alkotó repülése döbbentette rá először Angliát a jövő veszedelmeire Senki sem gondolta volna, hogy a né­met haderő a tornyositott akadályokat rö­vid idő alatt átgázolva, eljut annak a ten­gernek partjára, amely Nagybritanniának évszázadokon keresztül legerősebb védel­me volt. A Szigetországot az óvilág föld­jétől elválasztó vizvonal, a La Manche- csatorna tette lehetővé, hogy Anglia föld­jét a történelem folyamán csak ritka ese­tekben érte támadás és hogy a „splendid isolation'4, az előkelő elzárkózottság elve politikai és társadalmi tekintetben is ér­vényesülhetett. Az európai Nagybritannia „háza44 valóban a „vára“ is volt és amig a i epiilőgépeket fel nem találták, még a legborulátóbb brit sem számított arra a lehetőségre, hogy ellenséges haderő a lá­bát az angol parton megvethesse. BLÉRIOT ÁTREPÜLI A CSATORNÁT Az első meglepetés akkor érte az. angol közvéleményt, amikor annakidején Blé­riot a La Manche-csatornát átrepülte. Az újságok legtöbbje a következő vastagbe- tüs cim alatt közölte az eseményt: „Ang­lia nem sziget többé“. A második pedig akkor, amikor a mostani háború során a német repülők többszáz kilométernyire fekvő támpontjaiktól elindulva, hatásos bombatámadást intéztek Seapa Flow el­len, bár a kitűnőnek tartott légelháritó szervek mindent elkövettek annak meg­akadályozására. A harmadik és legna­gyobb meglepetés azonban hizonyára má­jus 21-én következett be, amikor a beve­hetetlennek hitt belga—francia erődítési vonalak megsemmisitése után a Harma­dik Birodalom közvetlen közelébe hatolt a Szigetországnak. Mindössze néhány kilométer tehát a tá­volság, amely a támadót e pillanatban még a céltól elválasztja és ez időben, a repülés fejlődése folytán, csak néhány percet jelent. Amikor az európai szárazföldlakó Bou- logneban, Calaisban, Ostendében. vagy Hoek van Hollandban hajóra .ült és Ang­liába igyekezett. Ízelítőt kanolt a kelle­metlen tengerjárás hatásaiból. A La Manche ugyanis legtöbbször viharos, még akkor is az, ha a vihart csupán a felette aliutó szél okozza. Napsütésben is olyan hullámverése van. amely mellett a rend szeiint kisebb íonnatartalmu személyszál liíó utasainak bőven van alkalmuk a „ha jt-láncra” és az ehhez tartozó követkéz menyek megismerésére. Nem csoda, hogy Folkestonban, Doverben, vagy Harvick ban látható a legtöbb savanyú arcú és elk inzott tekintetű partraszálló utas va lomennyi európai kikötő között. Áll ez tnmészetesen a megelőzőleg említett francia, belga és holland kikötőkre is, mert Albionból az ut vissza éppen olyan, mint az odavezető. A kőzettannal foglalkozó tudósok már régen megállapították, hogy a brit és ir szigetek, mint az óvilág legnyugatibb nyúlványai, valamikor szerves összefüg­gésben állottak az európai szárazfölddel. Elszakadásuk a történeleméiül!i korban, a geológiai átalakulások ideiében történt. L.zl igazolja az a körülmény is, bogy Ang­lia és Európa összetartozásáról semmine­mű népmonda sem maradt fenn. ellentét­ben Afrika és Amerika valószínű össze- íűggésével, amelyről az „Atlactis“-elraélet tonjskodik. Eszerint a két világrészt elvá­lasztó tengerfenék már az emberi kéztől megművelt, gazdag és termékeny, dús i >id volt, amelynek azonban nyomát sem lehetne felfedezni a La Manche talajá­ban. A CSATORNA Hatalmát, birtokait, vagyonát, szóval min­denét ennek a tengercsatornáuak köszönheti Anglia. Amikor a technikai fejlődés folytán LEVÉLPAPÍROK, egyszerűtől a leg- váíasztékosabb kivitelig, legolcsóbban az Ellenzék könyvosztályában, Cluj, Piát« Unirii. \ - ­a vizijárruiivek számára las&au egyre kisenb és kisebb akadályt jelentett a tenger, a véde­kezésre utalt, maid később a támadás gon­dolatával is megbarátkozott brit hozzákez­dett a hajóépitéshez. Előtte lebegett a Ko- luinbusok. Vasco de Gamák és a hollandusok példája és a védett anyaország csakhamar elsőrendű tengeri hatalommá nőtte ki ma­gát. Térdre kénvszeritelte Hollandiát, szét­verte a spanyol armadát, elsülyesztette a francia gloiret messze hordozó frank vitorlá­sokat és minden győzelem után alkalma volt biztos házában megpihenni, ahol erőt gyűjt­hetett, meri alig zavarhatta valaki. A La Manche-csatorna örökké nyugtalan vize mó­dot adott rá. Hu volt valaha nemzetnek tá­masza, olyan, amelyet a természet nyújtott, Angliának a „The Channel“ valóban az volt, mert uemcsak védte, hanem a világ legna­gyobb hatalmává is emelte. A La Manche: a Csatorna, angolul a The Channel az a szoros, amely Anglia délkeleti és Franciaország északnyugati partjai közölt fekszik. Bejárata a francia Quessant-sziget és az angol Laudsed-fok között 165 km. széles. T.egkeskemebb Dover és Calais között, mind­össze 33.5 km. Hossza 560 km., legnagyobb szélessége a brit Exe-folyó torkolata és a francia Cancale kikötő között 240 km. Leg­nagyobb mélysége Alderney-szigetnél 174 méter, ami még nem óceánikus mélység. Jelentősége már a római korban nagy volt. Az akkori történetírók „Mare Britannicum“- nak nevezték, mig a legkeskenyebb részt, arne’vet ma franciául Pás de Calais-nek, an­golul Strait de Dover-nek hívnak, Treíum Gallicnm, vagy Britannicum néven ismerték Forgalma a legnagyobb volt valamennyi vizűit között. Az ókori Roma. amely a mai London alapjait Augusta Trinobantmn Légió secunda August!. Lundinium és Londinium nevek alatt lerakta, siirii evezős járatot tar­tott fenn Britanniával. A későbbi időben ez a forgalom egvre nőtt és valóban óriási ará­nyokat ért el. Voltak átmenetileg csökkené­sek is, mint például Napoleon császársága alatt, de azok mitsem vontak le jelentőségé­ből, amely különösen az 1914—18. évi had­viselés alatt ért el nagy emelkedést. Számos világitótornya van, a leghíresebbet az Eddvs- ton-en levő Plymouth-szal szemben építették fel. Hogy mit jelent Anglia számára a német siker, azt talán a következőkben lehet a leg­jobban megvilágítani. 1875-ben társaság alakult abból a célból, hogy a La Manche alatt fúrandó alagút ter­vét előkészítse. A gondolatnak Franciaor­szágban igen sok, Angliában azonban annál kevesebb pártfogója akadt. A katonai szak­értők és a konzervativ politikusok hevesen ellenezték a tervet s azt csak a nemzetközi-" ségre hajló kereskedelem egyes angol repre­zentánsai képviselték. Ezek számadatokkal igazolták, hogy az alagút rövid időn belül kifizetné magát és legalább is annyit jöve­delmezne még az államnak, ha felépitenék. Mindez azonban hiábavalónak bizonyult. Nagybritaunia politikusai ragaszkodtak a közlekedés régebbi formáihoz és a katonai szakértők teljes mértékben támogatták őket léitek az inváziótól. A világháború után újra felvetődött a terv, ezúttal ismét francia részről. Anglia és Franciaország, mint egykori szövetségesek és ennél fogva egymásra utaltak is, minden fö­lös aggodalom nélkül nekiláthattak volna az alagút megépítésének. De nem ez történi. Nagybritannia még Franciaországot sem tar­totta annyira barátnak, hogy szárazföldi le­hetőségeket nyújtson valakinek a Szigetor­szág megtámadásához, ősrégi brit szokás szerint húzta, halasztotta beleegyező nyilat­kozatának kiadását és amikor erre szükség­szerűen mégis sor került, ugyanígy elodázta a terv kivitelének megkezdését. Az egyre Lomhább láthatár a nemzeti szocializmus mulomrajutása után mindjobban sötétedett és Angüa katonai szakértőt is igazoltabbnak látták aggodalmaikat, mint valaha. Németország most Nagybritannia kapui elé vitte a fegyvereket és ezzel a még mindig válaszfalnak hitt La Manche egy csapásra majdnem teljes egészében elvesztette védelmi jelentőségét. A modern háború, amely Rev- naud szavai szerint különbözik az eddig is­mert „klasszikus vezetéstől“, már nem ismeri az átlagban 60—70 kilométeres viziakadálvo­kal. A Messersehmilt, Heinckel, de u brit és francia repülőgépek is játszi könnyedséggel szelik át ezt a távolságot, különösen akkor, I ha légi flottatámpontjai a Csatorna európai partjain lehetnek. A mindennél értékesebb üzemanyag: a repülőbenzin szempontjából sem jelent már nagy nehézségeket a táma­dás és ezért érthető a megdöbbenés és az aggodalom is. Hogy az aggodalom fölösleges vagy indo­kolt volt-e eldöntik a legközelebbi napok eseményei. A mai háborúk természetéből kö­vetkezik, hoyy a váratlan fordulatokkal min­dig számolni lehet A tény azonban az, hogy a jeien pillanatokban az egész világ figyelme az örökké erős mozgásban levő La Manche felé fordul és nem ok nélkü1. mert a nagy mérkőzés ott került döntő állapotába, ahol néhány héttel ezelőtt a közvélemény még igazán nem is várhatta. A német tengeri haderő uj fegyvere: a páncélos gyorshajó Különben, ezzel a kérdéssel kapcsolatos rendkívül érdekes az a cikk, amely egyik nagy német lapban jelent meg „Gyorshajók a csatornán“ címmel és amely többek között a következőket tartalmazza: Mint a német hadseregfőparaucsnokság je­lenti, a német páncélos gyorshajók a La- Manehe csatornában nagy eredményeket ér­tek el. A német tengeri és légi hadveze­tés ezzel olyan területekre is kiterjesztheti működését, amelyek eddig főként az angol tengeri erők uralma alatt állottak. Az angol haditengerészetnek már a világ­háborúban is sok munkát adtak a flandriai kikötőkből dolgozó német tengeri erők. A tengeralattjárók. torpedóhajók és torpedó- rombolók mellett már akkor is szerepet kap­tak a páncélozott gyorshajók. Ezek nagymé­retű motorcsónakok, melyeknek gyorsasága egészen rendkiviiJi. A páncélozott gyorshajó­kat torpedócsövekkel szerelik fel. A hajók a legkisebb méretekkel a lehető legnagyobb gyorsaságot egyesitik magukban s ezzel ter­mészetesen kevésbé teszik ki magukat a fci- fedeztetés veszélyének. A világháború alatt a torpedóval felsze­relt motoros gyorshajókat a partok közelé­ben használták, főleg a belga partok mentén es az Adriai-tengeren. Az uj német tengeri haderő, a páncélos gvorshajók eredménye­sen harcoltak a norvég pattok előtt lefolyt tengeri ütközetek során is. A „Völkischer Beobachter“ cikke leír ogv érdekes háborús haditettet, amelynek hőse Obdenhoff főhadnagy, az egyik gyorshajó parancsnoka volt. A parancsnok hajójával a csatornán cirkált, amikor feltűnt egv an­gol lorpedóromboló flotta A német hajó a hajnali szürkületben bizva, csatlakozott az el­lenséges flottához. Az angoloknak eszükbe sem ötlött, hogy ellenség van a soraikban s a német hajó háborítatlanul közel férkőzött az egyik angol törpe dóroir.bolóhoz. Amint megfelelő helyzetbe került, kilőtte torpedó­ját, azután teljes gvorsasággal eltűnt a meg­lepett angolok szeme elől. A fenti eset jellemzően világítja meg az u; fegyvert ... A páncélos gyorshajó éppen olyan veszedelmes, mint a tengeralattjáró. Torpedócsövekkel van felszerelve, tehát egyetlen szerencsés találattal elsüllyeszthet ellenséges hadihajót. Rendkívüli gyorsasága miatt megvan a lehetősége arra, hogy szük­ség esetén elmeneküljön. A hadihajók gyor­saságban és fürgeségben nem tudják felvenni vele a versenyt Mire egy nehézkes hadihajó megfordul és megfelelő tüzelési szögbe ke­rül, a kis páncélos már el is iünt, vagy leg­alább is kiviül van a lőtávolon. Aránylag na­gyon kis fe'iilete miatt nem nyújt megfelelő célpontot az ellenséges hajó ágyuttizéuek. Egyetlen veszedelmes ellensége van: a repü­lőgép. Ez nála is gyorsabb sa pontosan ta­láló repülőbomba megsemmisít ezeknél a pán­célos gyorshajóknál nagyobb tengeri egysé­geket is Az angol tengerészeti minisztérium­ban nyilván felismerték ezt, mert rendeletet adtak az összes partvédelmi repülőegységek­nek, hogy kíméletlenül üldözzek a német motorosokat. Rendkívül nagy eiőnve a Uis páncélos gyorsba jóknak többek között az is. hogy elő­állításuk arányiag nem kivin hosszú időt és nagy költségeket, úgyhogy a német ipar tömegben vetheti harcba az uj haiótipuso- kat --- ailapitja meg cikkében a német lap. Piaci ái*ak KOLOZSVÁR: Buza (77—3) 7.40. rozs 6.50, árpa (67/70—4) 5990, zab (40/42—1) 5.40, paszuly 18.00, lóheremag (96) 62.00 lucernamag (95) 88.00 lej. Vágómarha 18 — 20, hizott ökör 24—26, exportáru 22—24 sertés (120 kgr. alul) 34—36, (120 kgr. fe lül) 36—38, Mangalica 38—40, hasított ser tés szalonnával 40—44, serté&zsir 56, haj 58 lej. TEMESVÁR: Szarvasmarha 19—20, ex­portáru 23—24, hizott ökör 25—26. sertés (120 kgr. alul') 34—35, (120 kgr. felül) 34 — 35, Mangalica 37—38, bánsági angol sertés* 37—38, hasított sertés szalonnával 45—47, bárány 20—23, juh 10—12, sertészsir 60—* 62, háj 58—60 lej. MAROSVÁSÁRHELY. Terménypiac: 75 kgr.-os regáti búza 3 százalékos idegeu anyaggal 5.40, 78 kgr.-os erdélyi 1 száza*, lék idegen anyaggal 5.60—5.70, 80 kgr.-os 5.90. Rozsból kínálat nincs. Regáti sörárpa 600, regáti tengeri 16 fokos nedvességgel 480, erdélyi 500, lófogu 500. Regáti árpa 57 kgr.-os 5—6 százalék idegen anyaggal 580- tegáti zab (áru nélkül) 600. Lucerna mag ól­mozva 95, lóhere mag 65, kender mag, vad- repce, sárgar mustá hiányzik a piacról, tök- mag 180, napraforgómag 42—43 kgr.-os, 3 százalék idegen anyaggal 95—100, viktoria borsó 160, burgonya mázsája 240, bah má­zsája 1600. A terménypiacot a kereslet hiánya jellemzi, ami az árak hanyatlását vonta maJ ga után. A készletek még mindig megvan­nak, nagyobb tételű felvásárlás nem történi a/ utóbbi napokban. Olajpogácsa 450. Liszt- arak: Bánáti nullás, grizc9 liszt és zsemleká­sa nagyban 12.60, kicsinyben 15. Hármas nagyban 12, kicsinyben 13, négyes 11.80, ki­csinyben 12.50, ötös nagyban 11, kicsinyben 12, hetes nagyban 9, kicsinyben 9.50, takar* roányliszt nagyham 4.50, kicsinyben 5.50, kor* pi* nagyban 4, kicsinyben 5, I. o. tengeri liszt nagyban 8, kicsinyben 9, II. oszt. nagy­ban 7, kicsinyben 8. A lisztárak a buz-a esése következtében jórészt 0.50 »tejjel estek, a kenyér árát azonban csak julius hónap else­jétől szállítják le, miután a pékek nagyrészt az üzemhez szükséges lisztet rendszerint egy', hónapra eő'.re szerzik be. ÁJlatárak: A leg-' utóbbi hetipiacon a következő árak alakul­tak ki: 655 kgr.-os tehén 14000 lejért (21.50 lej élősulybani ár), 460 kgr.-os tehén 70UG lejért (15.20 bej élősulybani ár), 530 kilós te­hén 7900 lejért (14.70 lej élősnlybani ár). 9 drb. növendék marha 3700—7000 lejes áronf cserélt gazdát. Belőlük négy drb. 17.60 — 20.60 lejes élősulybani árral vettek meg. 5 szopóborju 1.500—2.500 lejes árban kelt el. átlag kilónként 16—19 lejért. Marosvásárhe­lyen az elmúlt hét péntekjén vágtak utoljá­ra szopóborjut, 20-átói ugyanis itt is életbe lépett az a rendelkezés, amely eltiltja a hat hónapon alóli borjuk levágását. A sertéspiac árai estek, a felhajtás jóvá' nagyobb volt. mint a szarvasmarhákból. 50 kövér disznó darabonként 1.800—7000 lejes árakért, 2( — 28—33 lejes élősulybani ár mellett kelt el. 53 sovány disznó 1500—3000 Cejtert cserélt gaz­dát. Malacok darabonként 400—1000 lejért. Ökröket nem hajtottak fel, kereslet van. El­adásra került még egy bika 23 lejes élőm v- hani árért. Húsárak: I. o. marhahús 34, II. o 24, sertéscomb 44, karaj 48, növendék marha 40. disznóháj 56, olvasztott zsir 58, zsírnak való szalonna 56. sósszalonma 64. Fis tö’-'t szalonna 80, sonkaboka főve 60. füstöl* \e 54, abárolt szalonna 88, füstölt sonka 86, főtt 130. I. o. vékonykolbász 80. 11. <>. 60, téli szalámi 180. vegyes felvágott 80. A tej­termékek az e mult héten nem változtak. ELÉGETT EGY MŰEMLÉK A BÁLYOKf KASTÉLY PARKJÁBAN. A bályoki kastély hata’mas parkjában többévszázados történel­mi múltú kis fatemplotn állott. A templomot 1581-ben, tehát több, mint 360 évvel ezelőtt építették. A kis templom most gyújtogatás következtében elpusztult. Ghica György volt prefektus, a bályoki uradalom intézője, je­lentette az ügyészségnek a gyújtogatást és megnevezte a tettest is, Nagy Bertalan ván­dor csavargó személyében. A feljelentés sze­rint Nagy Bertalan bejutott a kastély park­jába. tüzet rakott, amelytől meggyulladt a latemplom és porráégett. Ghica György a kárt négymillió lejre becsüli. \.

Next

/
Thumbnails
Contents