Ellenzék, 1940. május (61. évfolyam, 99-122. szám)

1940-05-12 / 106. szám

VITA ZSIGMOND:

Haggar sorshérűCscK a Bánk bánban

tóm az elv helyességét és szükségessé Dót. Ha megkérdezne As tanácsot kérne*, mit is felelhetnék? ... Csak ezt: kezjj t-/ fűim! Hol kezdj cl? Hát Istenem! Mindenekelőtt talán Zsebeidben: rakj ki zsebeid tartalmát egv asztalra s meglepődsz majd a szövevényes rcn- detlcnsen fölült, mely e zsebekből ki úrad a világra. Aztán menj haza és csinálj rendet otthon, egy fiókban, az ösz- szes fiókokban és szekrényedben, aztán jegyzőkönyveidben, aztán a lakásban, általában, aztán a hivatalban, vagy munkahelyeden, a szerszámok és mti~ szerek között, aztán — s ez már. bizo nyos tapasztalatok alapján szólok, nehezebb lesz! — iparkodj rendet teremteni magánéletedben, lelked titkos re- készében, a világhoz való viszonyodban, a valóság megismerésében, az emberekkel szemben táplált indulataid között, vágyaid, rémképeid, valóságos képességeid között, iparkodj rendet csinálni telkedben és szivedben. így kell kezdeni a rendcsinálást, valahogyan. S miért, mi jogon vársz rendet a világtól, a nagyról és bel át hatatl anul rendetlentől, amíg zsebeidben, fiókjaidban, szivedben és eszméletedben nincs igazi rend?.., S majd meglátod, hogy egy fiókot egy életen át rendbentartani csaknem olyan bonyolult vállalkozás, mint egy társadalmi osztályt, vagy államot! S ha mindezt megismerted s leg alább részlegesen megvalósítottad, ha lakásodban, munkahelyeden, család/ és emberi kapcsolataidban, szivedben és agyadban rend van, akkor, de csak akkor, egy pillanattal sem elébb, jogod és kötelességed nekilátni és rendet csinálni a világban! S csodálkozással észleled majd, hogy a világ nem is olyan rendetlen, abban a pillanatban, amint rendet csináltunk szivünkben és lelkűnkben! Hát kezdd el, fiam!... Rend, igen! új rend, örök rend. kezdd el! De én addig is, mert reménytelenül rert- detien vagyok, hadd iszom, Hat\an előtt, még egy barackot e nagy hidegben, J

Ezt gondoltam s boldogan utaztam, a ködben és a rendetlenségben.

ZARÁNDOKLÓ FÁK

VERHAEREN EMIL VERSE

Alikor G haldokló sugárnyaláb A vérző, őszi föld szivébe markol.

■Az ónszíuü, kopár keresztútakról Zarándokolni indulnak a fák,

A bánatuktól nagyra nyúlnak,

Jámbor, szelíd, kegyes, gondolkodó mind. A levelük sir. sir és egyre bólint. Szomorú lombjuk könnyez, hallgatagAmerre nézel, mennek mindenütt Kettős sorokban, ó, vájjon mióta?.

A fényt keresi a fák légiója,

A nap, a nap hatalmas mágnesük.

A köpenyeik csupa aranyok,

Rájuk esik az alvó, csöndes, esti Fény és a szélük haloványra festi,

Ä poros utón tömjén kavarogHaladnak a hegy bús szikláin át,

Láttukra az ember döbbenve hallgat. Titokzatos tanyák és törpe falvak Lerogynak és úgy mondanak imát.

KOSZTOLÁNYI DFZSŐ FORDÍTÁSA.

DAL A SZÉLBEN

DERZSI SÁNDOR VERSE

Siess ide, szállj ide, fellegaráai röpke viharparipán.

Remegve zokognak a falevelek — Sirsz-e, ha messze megyek?

Száguldva előz meg a hiis fuvalóm s szárnyal utána dalom.

A Bánk bán felé forduló koronkiut meg- ujulú érdeklődést és különösen a magyarul gondolkozó rétegeknek állandó, ma talán még növekvőben levő lelkesedését látva, fel kell tennünk a kérdést, bogy ennek mi az oka és más magyar dráma a Bánk bán mellett miért nem érhetett el hasonló népszerűséget. A mult század esztétikusai a Bánk bán jellemeit és tragikumát magyarázták behatóan, igy tárták fel a darab belső értékeit. Kétségkívül sokat tanultunk tőlük és a Bánk bán mai értékelésében is Gyulai Páltól és Arany Jánostól kell kiindulnunk. A közönség tetszését, a darab felé forduló 6zeretetét azonban nem magyarázta meg a darab gazdag jel-em- zőereje, a tragikum belső szükségszerűsége. Hiszen a tetszésen nem változtathatott az

6em. hogy egyes kritikusok a főszereplőket, magát Bánk bánt is, ingadozónak, időnként érthetetlennek találták. Mai megítélésünk

szerint sokkal többet jelent az, amit Szerb Antal állapított meg, hogy a Bánk bán hatását dikciója, behő feszültsége magyarázta meg. A drámát a levegője emelheti igazán tragédiává, mely megrázó és megtisztító hatást kelt a nézőben. A Bánk bánnak villanyossággal telitett levegője folytonosan a villám lecsapásával fenyeget és a szenvedélyek súlyos, helyenként pathetikus nyelve egyre fokozódó, idegfeszitő várakozásban, nyugtalanságban tartja a nézőt. Az indulatok feszitő ereje, a drámai dikció csak ezzel a fokozatos fellépéssel, a cselekmény biztos emelkedésével és megkönnyebbitő megoldásával társulva tartja igazán fogva és békiti ki a közönséget, különben könnyen kimentheti. A Bánk bán többek között ebben is messze a többi magyar dráma fölé emelkedik, igy a Földindulás fölé is, melynek pedig ugyancsak drámai levegője és izgató, nemzeti témája van.

A tragédia felépítése, szerkezeti Jikciója, jellemfestése mind fontos elemei sikerének, valamint belső értékének, nem szabad azonban megfeledkeznünk érzés- és gondolatvilágáról, magának a témának általános, összefoglaló jellegéről sem. Ebből a szempontból folyton uj kérdéseket találhatunk a Bánk bánban. A kritika, az irodalomtörténet ma éppen ezekkel foglalkozva fejthet ki építő, nevelő hatást.

Természetes vonzóerőt jelent a Bánk bánban maga a történelmi kor, a környezet és az időpont, mely nemzeti létünknek egyik súlyos, de mégis független, a küzdelemnek szabad utat engedő korszakába vész. Teljesen magyar a tragédia világa és a tragédia témája: a szabadságban, becsületében megsértett magyarság harca az idegen uralkodóház ellen. A magyar közönség hosszú időn keresztül a Habsburg-ház elleni gyűlöletével, harcával azonosíthatta a Petur, a Bánk kitöréseit.

A XII. század magyar világában az egész magyarságot látjuk összesüritve. Először szólalnak meg egymás melleltt öntudatosan a legfontosabb magyar társadalmi osztályok és a hozzájuk tartozó rétegek, kik együttesen a magyar élet összetett képét adják. Tiborc a magyar jobbágy, a szegény nép szava. Petur a magyar nemesség, Bánk, a nádor, a vezető réteg, amely a főnemesség formájában válik külön. Mellettük Simon és Mikhál a hazában otthont találó és a nemzet életéhez hozzásimuló idegen elemeket jelképezi, Ottó és Biberack viszont a betolakodott idegeneket. Csak a még ma is kialakulatlan magyar városi középosztály, polgárság hiányzik a nemzet mai teljes képéhez, azonban igy Í3 megtaláljuk a magyar élet örök hangadó, irányitó rétegeit és azokat, amelyek a legfájdalmasabb, ma is megoldatlan kérdéseket hozzák felszínre. A tragédiába fuló lázadás mind a három magyar réteg életét megrázza, vagy visszataszítja, ezért válik a végső bukás a magyarság tragédiájává.

A magyar tragédiában meg kell vizsgálnunk a magyar rétegek magatartását, nemzeti felfogását, érzésformáit, hogy a magyar sors törvényeit megismerhessük. Amennyiben a kisnemzetet nem tartjuk teljesen a nagy hataimak játékának, hanem hisszük, hogy önmaga is befolyhat sorsába, érdemes meglátnunk, hogy a Bánk bánban mi alakitja a magyar sorsot.

Egyformán fontos a Tiborc, a Petur éa 9

Bánk nemzeti érzése és az élettel szemben való állásfoglalása, habár Tiborc ezúttal még alig jut szóhoz. A Tiborccal kapcsolatos p&r jelenet nem csupán színpadi szempontból hatásos, megrendítő, hanem egyúttal mélységes, emberi és nemzeti értelmet ad a tragédiának. Mert hiszen Petur elsősorban a nemesi jogokat félti, Bankot közvetlenül a becsületének megtipráaa viszi a lázadásba, Tiborc mondja el az egész magyar nép panaszát, azt a panaszt, amelyet majd Bánk Gertrudis ellen fordit. Tiborc, a nép elkeseredése beleolvadt Bánkba, szavának széles hátteret adott, a királynéval szemben a nemzet képviselőjévé formálta. A Tiborc szerepe éppen ezért lényeges alakitó eleme a tragédiának.

Az örök szegénység legjelemzőbb vonása a türelem, a csendes, beletörődő lemondás. A szegénység egész é.etében képes tűrni és lemondani, nem lázad addig, amig felülről nem kapja meg a lökést. Az erkölcsi törvényeknek a jognak, a szabadságnak megtiprását látva Tiborc is csatlakozik a békétlenke- dőkböz, be'opózik a palotába. Tiboréban a nemzet legmélyebb rétege szólal meg, de ez a réteg is öntudatosan látja, hogy nyomom- ságát a merániak okozzák. Elkeseredve fakad ki a merániak tékozdó fényűzése, léha dőzsölése, dövfös társadalmi elkülönülése ellen és amint belejön a panaszba, Bánk bánnak egy közbeszólására lázadásba csap át a hangja. Tiborc, a paraszt, látja, hogy a meggazdagodott magyar uraktól sem várhat semmit, mgára vau hagyatva. éhezésre, nyomorúságra van rendeltetve. Ebben a feldúlt lelkiállapotban már csak egy szikra kelt liogv Tiborc is fenyegetően támadjon a hatalmasok ellen, hiszen a mennyország képére már nem gondol és a pokoltól nem fél a szegény. Amikor Bánk bán alamizsnát ad neki, igy szól: ..Szép pénz: de adhatsz-e hát mindenik szükölködőnek? visszaadja-e ez a halottakért hullt könyeket? Ha mást nem adhatsz, úgy annál, kinek 3dsz, még szegényebb vagy.“ Sötétek, félelmetesek a Tiborc szavai, a mult század magyarázói könnyen el is siklottak súlyos értelmük felett.

Tiborc nem csupán egy szűkölködő, kit adománnyal ki lehetne elégíteni, öntudatosan vállalja a közösséget a mindenkori szegény néppel és annak a jogait követeli. Nem alamizsnára van szüksége a szegény népnek, hanem jogra. megbecsülésre egy emberibb életre. Az élhetetlenek sorsát meg kell ismerni először, hogy azután egységesen lehessen segíteni rajtuk. Erre gondol Tiborc, ki már félénk, öreg ember, a gondolatait csak kínzó kérdésekben tudja megformálni és Bánk bánnak egy szavára felismeri urát, gondviselő atyját és lábaihoz borul.

A Tiborc szavainak élességét csak ma ismerjük fel teljes mértékben, hiszen a Bánk bán után 1848-ig Vörösmarty, Eötvös, Petőfi, Arany még meg-megszólaltatják a szegénység sorsát, de utánuk több mint félszáz éven keresztül, a nemzeti délibábkeresés időszakában, alig hat fel az irodalomig a nyomorultak szava. Egy uj felfogású irói nemzedéknek kellett jönnie, hogy Tiborc szavainak teljes értelmét ismét meglássuk és bennük életünknek még ma is nyílt sebeit.

Türelem és hűség a Tiborc magatartásának két alapvonása, ez a két vonás az, mely a szegénységet a nyomorúságok között is megőrzi és magyarnak megtartja. A magyar lélek kutatója ma ismét ezeket a vonásokat látja meg népünkben és a jövőt biztosító erőt ismeri föl bennük.

Katona jól látja, hogy Tiborc milyen alapvető, különálló rétege a nemzetnek, az 5 alakja ad igazán népi, nemzeti értelmet a lázadásnak. Tiborc fölött roppant magasságban el Petur és vele együtt a nemesi rend. Petur a nemzet középrétege és hangadó eleme, de számára legtöbbször még maga a nemesség jelenti a nemzetet. Tudatában van annak, hogy a nemzet különböző rétegekből áll és mindeniknek más érdekei vannak. A nemzet nem gondolkozik egységesen: ..ahány fő, szintannyi ész“, a szabadságot, alkotmányt védő öntudatos magyaroknak ezért bátran kezükbe kelt venniök a kezdeményezést. A Petur gondolkozásának, magatartásának két tengelye a végtelen királytisztelet, az alkotmányhoz és a szabadságbéli jussokhoz való makacs ragaszkodás, másrészt a jogfosztó idegenek ellen való lázongó elégedetlenkedés.

Érdekes, hogy Petur mit tart a Gertrudis és a merániak legfőbb bűneinek. Első fontos panasza az, hogy „a magyar csak hátul áll s sóhajt az ily hazánk nagy asszonyán“. A magyarság mindenütt háttérbe van szoritva, az udvarban meráni tányérnyalók veszik körül a királynét. Ez Petur számára elsősorban személyes és osztály sérelem. Az udvar pa zár lás a azonban az egész ország nyomorúságára felhívja figyelmét. Petur, a nemes ur.

meghallotta a nép jajszavát. Szavain megérzik, hogy hosszú elégedetlenség, önemésztő, lázongó tűrés gyűjtötte fel keserűségét, sérelmeit, ezért tudja most egyre fokozódó indulattal, egyszerre föltárni. Ez a fokozatosság igazolja azt, hogy számára legfájdalmasabb a nemességnek a hivatalokból, az ország kormányzásából való kiszorítása, a rendi szabadságnak, az ősi jussoknak megszorítása vagy eltörlése.

Peturral együtt kell megfigyelnünk a békéteknek magatartását is. Cselekvő, alakitó szerepük nincs ugyan a tragédiában, de ingadozásukban is megmutatják a tömeg érzéseit. Ők is jól ismerik az ország elégedetlenségét, a nép nyomorúságát, de törvény, ki- ráiytiszteletük eddig hallgatást parancsolt a számukra. Képesek a végtelenségig is tűrni, csak az uralkodótól, az alkotmánytól várják sorsuk jobbra fordulását. A Babits által meg* figyelt magyar jogérzék az Írott betűhöz való ragaszkodás, élesen domborodik ki az egész Bánk bánból.

Az alkotmánytiszteleti teszi Peturt alkotmányvédővé és lobbanékony, dühös vérmérsékletének csak egy forró éjszakára van szüksége, hogy a hosszú tűrésből egyszerre a féktelen lázadásba lendüljön. ,,Le a királyi székről, asszonyom!“ kiáltja. Gyorsan, erőszakosan akar cselekedni, hogy nemzetét az idegen hatalomtól megmentse. A negyedik felvonás végén valóban be is tör a palotába társaival együtt és Gertrudis egész családját ki akarja irtani. A békételenek Petur szavaira már tettre készek, de Bánk a király tekintélyével egyszerre lecsillapítja az indulatokat, a lázadók alázatosan lábaihoz hajolnak.

A sérelmek állandó emlegetése a jogra való hivatkozással és a kitartó tűréssel együtt történelmünknek jellemző vonása. Ebhez hozzá kell még tennünk a gyors, ha kell erőszakos, támadó tettrekészséget is, hogy a magyar magatartás különböző megnyilatkozásait tisztán láthassuk. De az erőszakos lázadás, amelyet pedig az egész nemzet közér- zése fűtött, a Bánk bánban elbukik, a nemzet sorsát olyan megrázkódtatásba taszítja, amelyből majd csak a nemzet és a király ősz- szetalálkozása vihet tovább.

Végül röviden még tekintsük át a Bánk bán magatartását, sorsát. Bánk bánban azt a politikai tehetséget, bölcsességet láthatjuk, amely Szekfü Gyula szerint az egész magyar történelemből kitűnik. A Bánk bán nemzet fogalma már olyan széles, összefoglaló, hogV mai fölfogásunknak is megfelel. Bánk bán mentes a nemzeti gyűlölettől is, elfogulatlanul akarja megitélni más nemzetek törekvéseit. hogy összebékitse az ellentéteket. Célkitűzése: az alkotmányos szabadságvédelem, a törvényadta lehetőségek kihasználása a nem-* zet anyagi gyarapodása érdekében. Magatartásában az egyeztető szellem, a bölcsesség határozottsággal, igaz érzéssel társul.

Családi tragédiája megdönti lelkében a törvény és alkotmánytiszteletet, igy válik ő, a nádor is, lázadóvá, A Bánk bán lelkében maga a magyar élet, a magyar sors kerül válságba, egymagában kell végigküzdenie mindezt, ami népe lelkűidében a századok folyamán végbement. Megjátszása éppen ezért rendkívüli színészi feladat.

Hogy Bánk bán lelkében mi omlott össze, azt vádbeszédének ez a mondata világítja meg leginkább: „becsületest kell játszani, de valóban lenni mégis oktalanság“. A Bánk bán felfogása és a magyar életforma törvényei szerint becsületesen, a törvényekhez alkalmazkodva és a törvényes jogokhoz ragaszkodva kelil élni. Bánk bán és vele együtt a magyarság megbecsüli az idegent, de megkívánja a saját személyének megbecsülését is. Ez a magyar büszkeség szólal meg Bánk bánban.

íme a magyar magatartás legjellemzőbb vonásai, a magyar életforma, amint az a Bánk bánból elénk tűnik. Kemény, gerinces magatartás, a becsületéhez végletekig ragaszkodik és a megbecsülést követeli. Hajolni nem tud. Ha ellentétes világfelfogással jut összeköttetésbe, mely kigunvolja, semmibe veszi azt, amit őmaga szentnek tart, akkor lelki tusa, belső összeomlás után a lázadásba sodródik. Bánkkal együtt a hitében erkölcsi felfogása* ban megrendült nemzet támad Gertrudis ellen és egyensúlyát elveszítve még a gyilkosságra is kész. A törvény ellen lázadás ellentétes a magyar világfölfogással, ezért tragikus bukásba visz.