Ellenzék, 1940. május (61. évfolyam, 99-122. szám)

1940-05-09 / 104. szám

2 'ELLENZÉK 19 40 ta i I u t 9. A földkúzitengeri válság nagyban érintheti Románia gazdasági érdekeit is Tengeren szállítják a hüllőidre vitt román termékek nagyrészét — „Románia nemcsak dunai állam“. — A Földközi-tenger nemzetközi utat képez a valóságban• — „Káros tenne az egyeduralom— Gafencu külügyminiszter nyilatkozata A füldküzitengeri hajózásra vonatkozó an­gol intézkedések Românii tengeri forgalmát i> érintik. Szállítási lehetőség nélkül ugyauis nem sokat érnek a nemzetközi megá lapodá- ?ok. Ennek fontosságát nyomban megálla­píthatjuk, hogyha Románia kivitele s behoza tali útjait szemügyre vesszük. Mult év fo­lyamán összesen 739 ezer tonna külföldi árut importált Románia, ennek 51 százaléka zárazföldön, 30 százaléka tengeren, 18.7 '/ázaléka más vizi és 0.3 százaléka légiuton érkezett. Pontosabban: — a külföldről be­hozott jármüvek 80 százaléka, a gyapjuter- luékek 96 százaléka, üvegáruk 90 százaléka es a bőráruk 85 százaléka tengeri és más vizi nton érkezett az országba. Nagybritannia — mint ismeretes —• elren­delte, hogy az angol kereskedelmi ha­jók kerüljék el a Földközi-tengert és a Jó Reménység-fok felé haladjanak. Az „Ex­celsior" c. bucureşti lap ezzel kapcsolatban annak a reménynek ad kifejezést, hogy az angol kormány elővigyázatossági intéz­kedése nem befolyásolja a román és angol kikötők közötti forgalmat. Az Anglia felé irányuló román kivitel ugyan­is igen fellendült az utóbbi hónapokban és a román kikötőket számos olyan angol áru­szállító hajó kereste fel, mely a Földközi- tengeren tette meg az odavezető utat. így a háború előtt évente 280—360 angol keres­kedelmi hajó kötött ki Constanta-ban, utol­érve az odaérkező olasz hajók számát. Ami a román áruk kivitelét illeti, a ten­geri utak jelentősége még nagyobb: 1939- ben a kivitt áruk 59.7 százalékát tengeren, 25.1 százalékát egyéb viziutakou és 15.2 százalékát szárazföldi utón szállították. KIKÖTŐK FONTOSSÁGA A közlekedésügyi minisztérim statisztikai osztályának jelentése szerint legnagyobb for­galom a Constantái kikötőben volt (41 -3%), ezután Braila (18%), Giurgiu (12%), Galati (7%) következnek. A román kőolaj kivitele úgyszólván teljesen (77%) Constanta-u ke­resztül történt, gabonakivitelben viszont Braila (43 %), fűrészáruban pedig Galati ve­zet. gert. Nyugaton csupán egy kijárata van: az angol Gibraltár, mely rendkívül meg van erő­sítve, kelet felé pedig kis kapucska nyílik: — a Szuezi-csatorna, mely szintén angol erő- dités. Vessünk egy pillantást a térképre s nézzük a Földközi-tenger partjait: 1. Spanyolország — Itália és Németor­szág barátja ugyan, de gazdasági szövetség köti Angliához. 2. Franciaország — együtt harcol Angl5á­fal. ifi;!'!' 3. Jugoszlávia — semleges. 4. Görögország — Anglia védelme alatt őrzi semlegességét. 5. Törökország — Anglia szövetségese. 6. Szíria -— francia mandátum. 7. Palesztina — angol mandátum. 8. Arábia — Irak szövetségese, ez pedig Anglia szövetségese. Egyiptom — Anglia szövetségese. 10. Tunisz — Franciaországé. 11. Algír — Franciaországé. 12. Marokkó — Franciaországé. 13. Tripolis — Olaszországé. 14. Olaszország — egyelőre szigorúan őr­zi semlegességét. BUCUREŞTII LAPOK VÉLEMÉNYE Bucureştii lapok derülátó kommentárokat fiiznek a földközitengeri eseményekhez. A „Curentul“ szerint Franciaországot — épp úgy, mint Itáliát — életfontosságú érde­kek fűzik a Földközi-tengerhez, épp ezért nem várható végzetes bonyodalom. Az „Universul“ úgy látja, hogy egyszerű elővigyázatossági és védelmi intézkedés tör­tént angol részről. A „Semnalul“ megállapítja, hogy a hely­zetben enyhülés tapasztalható és kíváncsian kérdi, hogy a hét milyen meglepetést tarto­gat számunkra? A „Jurnalul“ Gafencu külügyminiszternek a spanyol „Arriva“ cimü lap részére adott nyilatkozatát közli, mely szerint a dunai és balkáni béke szorosan összefügg a földközi­tengeri békével. „Nem lehet — mondotta Gafencu külügyminiszter — egyiknek békó- jét megzavarni anélkül, hogy a másik ezt meg ne erezné.“ A hivatalos román felfogást ez a nyilatkozat képviseli. Angol m\m forgalma ROMÁNIA FÖLDKÖZITENGERI ÉRDEKEI Baieoianu. jegybankigazgató, aki még 1914-ben tanulmányt irt a Földközi-tenger jelentőségéről. a jelenlegi eseményekkel kapcsolatban a következőket fűzi ma is idő­szerű tanulmányához: — A Nemzetközi Duna Bizottságban he­lyet fog aló semleges államok legutóbbi bel­grádi tanácskozása alkalmával hozott határo­zatok és a román kormány kimondottan sem­leges szinezetü intézkedései kidomborították a Dunához fűződő érdekeinket, melyet föld­rajzi helyzetünk és történelmi fejlődésünk, Európa legnagyobb folyójának torkolatánál parancsol. De a nemzetközi események je­lenlegi fejlődésében Románia életérdekei messze túlhaladják a szoros értelemben vett Duna-hajózást. a hajózás szabadsága szempontjából. Szem előtt kell tartanunk, hogy nemcsak dunai áUam, de a Földközi-ten­geren közvetlenül érdekelt ország is va­gyunk s a Duna torkolatában elfoglalt helyünket nem értékesíthetjük a hajózás szabadsága nélkül azokon a vizeken, me­lyek a világot övező tengerekhez fűznek bennünket. Kivitelünk egyrésze ugyanis tengeren törté­nik a Boszporus felé vezető utón. Termé­keink értékesitése, erős^ valuták szerzése, kereskedelmi kapcsolataink fejlesztése meg­hiúsul, ha a földközitengeri hajózás nem biztos. A Boszporus és a Dardanellák elzá­rása a világháború, illetve Románia akkori semlegessége idején elég nagy válságba so­dorta gabonakereskedelmünket, mely abban az időben legfőbb kiviteli cikkünk volt. Po­litikai és gazdasági téren hasonló következ­ményekkel járna, ha a földközátengeri hajó­zást háború veszélyeztetné. MIT TESZ ITÁLIA? A „Popolo d’Italia“ április 19-i számában cikket közölt „A végzet órája“ cimmel. A -cikkiró kéri, hogy' Itália lépjen be a háború­ba. „Egy olyan nagy nép, mint az olasz — írja — egy nép, mely a történelem és a há­borús zónák tengelyében él, nem állhat örökké karba tett kezekkel. Az erőnek meg­felelő térre van szüksége. A tengerek felé vezető nyitott ut nélkül nem élhet nagy nemzet. Az olasz nép nem lehet fogoly a Földközi-tengeren.“ A „Giornale dTtalia“ néhány nappal ké­sőbb békésebb hangot ütött meg és leszö­gezte, hogy Itália békét óhajt a Földközi- tengeren. Á két lap közül a Dúcéhoz az utóbbi áll ma közelebb. TÓ, VAGY TENGER? Olasz részről fájlalják, hogy az ostromzar j salóságos tóvá változtatta a Földközi-ten­Felelős-e a hivatali szabály­talanságokért a pénztári ellenőr» ha közben megtérül a kár? helybenhagyta. Erre a pénzügyminiszérium az elsikkasztott összeg megtérítésére a két elitélten kívül AngeÜni Alexandru pénzügyi ellenőrt is kötelezte, minthogy a sikkasztá­sok elkövetésekor 5 volt megbízva az ellen­őrzéssel, tehát közvetlen felelősséggel tarto­zott. Angelini ellenőr felebbezést jelentett be e határozat ellen, — amely egyben fizetése le­tiltásává! is járt —, azzal az indokkal, hogy az állam kára közben az elitéltek révén meg­térült. A törvényszék még nem döntött e kérdés­ben. HIRDETMÉNY. A kolozsvári katonai elő­képzés parancsnokság ezúton hozza tudomá­sára az érdekelteknek, hogy mindazon tarta­lékos tisztek, vagy altisztek, akik az intéz­ményben aktiválni akarnak, mint csapatveze­tők, vagy mint kiképzők, sürgősen jelentkez­zenek a kolozsvári katonai előképzés pa­rancsnokság irodájában, Str. Kogalniceanu 4. alatt. A hadsereg felszereléséért rA hadseregnek sok pénzre van szüksége. Jegyezzetek tehát hadseregfel. szerelés} pénztárjegyeket (bonokat), amelyek minden nap a hivatalos órák alatt a nagybankoknál, valamint a pénzügyigazgatóságnál jegyezhetők, ahol sz ehhez szükséges űrlapok (blanketták) is kaphatók. Ezek a kötvények a legkedvezőbb feltételit állampapírok, mivel 4.5 sZá zalékkal kamatoznak. Jegyezhető három, vagy ötéves lejáratú bon, ahogyan a jegyzőiéi akarja. Hat hónap múlva az állam a jegyzett összeg egyötödét (20 százalékát) visszafizeti, mig a három, vagy ötéves határidő lejárta után az egész összeget. Hat hónap múlva az esedékes 20 százalékos részlettel és a szelvény ősz• szegével adó fizethető az államnak, tartománynak, vagy a községnek. Akinek a lejárat élőit pénzre van szüksége, a Banca Nationalatól a név* érték 10 százalékának megfelelő lombardkölcsönt kaphat bonjaira, ugyanilyen kamat mellett. Minden román állampolgár, aki az ország érdeket szivén viseli, kötelei pénzével elősegíteni a hadsereg felszerelését. Cluj (Kolozs) megye prefektusa MAN OLE ENESCU ezredes. ] BRAILA, május 8. 1937. tavaszán Manoliu [ pénzügyi felügyelő váratlanul vizsgálatot tar- « tott a brailai II. számú adóhivatalnál. Ez al­kalommal a pénzügyi felügyelő a szabályta­lanságok egész sorozatát fedezte fel. A részletekre kiterjedő nyomozás során kide­rült, hogy Alevra Constantin adóhivatali fő­nök, Tolici I. nevű adótisztjének és loan Gheorghe számvevőnek közreműködésével 216.459 lejt sikkasztott el az adófizetőktől beszedett pénzekből. Az igy elkezelt összeget adóbonokkal helyet­tesítették. A pénzügyi ellenőr ekkor az ügyészséghez fordult, amely nyomban elrendelte a bűnö­sök letartóztatását. A sikkasztási ügy szereplői felett a közel­múltban Ítélkezett a brailai törvényszék. A bíróság Alevra adóhivatali főnököt és loan Gheorghe számvevőt egy-egyévi börtönre ítélte el, mig Tolici adótisztet, akinek ártat­lansága kiderült, felmentették. A törvényszék Ítéletét az Ítélőtábla is MIT ÍR A ROMÁN SAJTÓ? , ROMANIA“: A nemlegeseket különös figyelemmel kisérik most a hadviselő álla­mok Diplomáciai, gazdasági, politikai és kul­turális téren egyformán érezhető ez a nagy­ra értékelés. Szerencsétlenségre, inár fenye­gető arányokat ölt az érdeklődés. Azok ;/. államok, melyek ezidcig nem törődtek s/> 1- lemi javaiknak országukban való terjeszté­sével, bizonyos idő óta nyomdatermékekkel árasztották el az országot és mindenkép meg akarnak győzni arról, hogy saját szellemi tu­dásuk. katonai és politikai eréuyük végtelen, ellenfelüké pedig figyelemre nem méltó. Az öndicséreten túl rágalmak következnek egyes népek és államfők ellen és olyan támadáso­kat adnak, amit senki sem kért tőlük. Ehii' pillanatra megállapítható, hogy nyomdai ter­mékeik merényletet jelentenek semlegessé­günk ellen. Ez annál sérelmesebb, mert a nagy mennyiségben küldött nyomdaterméke­kéi sokszor meg nem engedett módon terjesz­tik. A kérdésnek azonban nem ez a legsú­lyosabb oldala. A háborús államok ugyanis feltűnő számban turistákat küldenek az or­szágba. Mig régebben a turistahivatal színes falragaszai kevés idegent győztek meg az or­szág szépségéről, ma határtalan érdeklődés­sel tekintenek a semleges országok tájaira, pedig a helyük az erődítményekben volna. Legfőbb esetben ugyanis nem öregekről van szó, de fiatalemberekről, kiket a sorozobi- zottságok bizonyára alkalmasnak találnak. Ilyen különös figyelem természetesen válasz- nélkül nem maradhat. A belügyminisztérium megtette az intézkedéseket, hogy a hadvise­lők által ingyen küldött nyomdai termékek megfelelő helyre jussanak és szigorú ellen­őrzés alá vegyék az országban tartózkodó1 idegen állampolgárokat. Ezek a rendelkezések feltétlenül szükségesek voltak. Semlegessé­günket nem gyöngíthetjük engedékenységgel. Függetlenségünket nem veszélyeztethetjük tulságba vitt vendéglátással. Más államok tapasztalatai annyira súlyosak, hogy kényte­lenek vagyunk szem előtt tartani azokat. „JURNALUL": Husvétkor számtalan eset­ben kérdeztek meg afelől: — „Okos dologé az ünnepekre elutazni a fővárosból?“ „Mi­ért utazol? Tudod, mennyi hir van forga­lomban. Lehet, hogy...“ Olyan emberek be­széltek igy, akiknek módjuk volt a tájéko-, zódásra, mégis beleestek az arcátlan hirek' terjesztőinek csapdájába. Közel két hónapja nem mult el hét,, úgyszólván nap anélkül, hogy „demarsokról“, „közleményekről“, ne beszéltek volna. Holnap ez történik — mon­dották —, holnapután amaz. A riasztó érte­sülés mindig „kitűnő forrásból“ ered. „X elárulta a titkot“, — „X a kérdéses reggel egy ismert előkelőséggel haladt az utcán"1. Hiába mondod, hogy a hir a legkisebb figyel­met sem érdemli és elejétől-végig hazugság, a rémhirterjesztők valóságos mestereknek bizonyulnak és azoknak akoznak bajt, kik a híreket tovább adják, akik szerencsésnek ér­zik magukat, hogy a bodegákban elmondhat­ják az „újságokat“. A rémhírterjesztés elleni harcban, a rendőri intézkedéseken túl, a köz­vélemény helyes irányítására is szükség van. Okos nép vagyunk, ne veszítsük el eszünket, ne hagyjuk befolyásolni magunkat. Más or­szágokban bombák, nálunk hirek hullanak. Fogadjuk olyan hidegvérrel és nyugalommal, mint 1914—1916. évi semlegességünk alkal­mával és az 1916—1918. évi háborúban. Ne bigyjünk minden hazugságnak, mely akná­hoz hasonlóan úszik a lelkekben. Szűrjünk át mindent az ész tisztánlátásán. Őrizkedjünk a riasztástól. Gondoljunk régi tapasztalataink­ra és mások mai tapasztalatára. „UNIVERSUL“: A román nép teljes szív­vel, habozás nélkül hozott meg minden áldo­zatét az ország védelmére. Mindig szembe­helyezkedett a nemzeti egységünk megbontá­sára irányuló kisérletekkel. A nemzetvéde­lem érdekében elhangzott felhívásnak most is megvolt a kedvező visszhangja. Mindenki számot vet a mai napok komolyságával és ez megerősít abban a hitben, hogy a román nép védekezni tud az újszerű kisérletekkel szemben, melyek az egység megbontását és ellenálló erőnk gyöngitését óhajtják. Bizo­nyos idő óta mindenféle hirek keringenek bel- és külpolitikai kérdésekkel kapcsolatban, főleg az utóbbiakra vonatkozóan. A fantasz­tikus és szándékosan riasztó hirek mind han­gosabbak. Hireket gyártanak, mindenféle ta­lálkozásokról Írnak, politikai titkokról be­szélnek — valósággal szabotálják belső nyu­galmunkat. Újabb módszer ez idegeink fel- őrlésére. A hatóságok kötelessége a hírforrá­sok kikutatása, hogy a bűnösök elen szigora büntetéseket alkalmazzanak. Mert idegen ér­dek kívánja a valótlan és fantasztikus hirek forgalomba hozatalát, melyek — ha jól vizs­gáljuk — mind egy célt szolgálnak. A ható­ságok munkáján túl azonban a közönség ma­ga is védekezzen. A riasztó hírekkel szembe kell helyezni a hazafiságot. Főleg hallgatásra van szükség az ország érdekeivel kapcsolatos összes ügyekben, mert az idegenek legtöbb­ször nem akarnak mást. mint egyes értesülé­sek kipuhatolását. Derék, jól felfegyverzett hadsereg véd a határon, az ország belsejében pedig fegyelemre, óvatosságra, nyugalomra és, egységre yan szükség. v

Next

/
Thumbnails
Contents