Ellenzék, 1940. május (61. évfolyam, 99-122. szám)

1940-05-09 / 104. szám

19 40 tu áj n s 0. ELZENZ'iK ________ i&ß ÍUSSi&JMS&IISmäMÜWMMiB* Chamberlain nagy beszédben kísérelte meg magyarázatai adni a szövetségesek norvégiai sikertelenségének A norvégiai események „helyei adni látszanak a német had­erő legyőzhetetlenségéről szóló, téves legendának“. „Svéd­ország jogosan tehet szemrehányásokat“ — ismerte be az angol miniszterelnök. — »A német támadásnak csak Nor­végia előzetes megszállásával tehetett volna elejét venni, de erre sem a norvég kormány nem szólította Se! a szövet­ségeseket, sem azok nem gondolhattak ilyen lépésre“ Chamberlaint as utcai ünnepelte s a miniszterek éljenzéssel fogadták LONDON, május 8. (Rador.) Az angol alsóház keddi ülését rendkívül nagy ér­deklődés előzte meg. Hogy nagyjelentő­ségű ülésről lesz szó, már az is mutatta, hogy a képviselők már korán elfoglalták helyüket padsoraikban és igen sok hely már fenn volt tartva jóval az ülés meg­kezdése elolt. A diplomaták páholyai tel- ! jesen megteltek. Az ülésen megjelentek i Belgium, az Egyesült-Államok. Argentina, Brazilia. Franciaország, Kina, a Szovjet­unió, Egyiptom. Japán, Románia, Svéd­ország, Norvégia, Hollandia, Bulgária és Litvánia diplomáciai képviselői. A vendé­gek között volt Koht norvég külügymi­niszter is. Chamberlain miniszterelnököt West­minstertől a Dovning-Streetig vezető út­vonalon hatalmas tömeg éljenezte. A mi­niszterelnököt a megjelent miniszterek nagy éljenzéssel fogadták. A parlament több tagja egyenruhában volt. A vita megkezdése előtt több képvi- ; selő a háború módozataira vonatkozó kérdéseket tett fel, amelyekre Sir Oliver Stanley hadügyminiszter röviden a kö-* ; vetkezőkben válaszolt: — Az angol nagyvezérkar főnöke áp ; iilis 9-én éjjel pontosan fél négy órakor : vett tudomást a német csapatok Dániába való bevonulásáról. Az angol csapatok . egyrésze fekete hógzemüveggel volt eL i látva. Egy esetben megtörtént, hogy : egyik légoltalmi tüzérség nem szerzett tudomást kellő időben egy ellenséges lé­gi támadásról és áldozatul esett annak. A hadügyminiszter válasza után Cham­berlain miniszterelnök emelkedett szó­lásra, mire egy csapásra eltűnt az addig lapasztalt nyugalom. Ugyanakkor megér­kezett Churchill tengerészeti miniszter is és helyet foglalt Chamberlain mellett. Chamberlain a képviselők éljenzése melleit kezdte beszédét. j I ./A DÉl NORVÉGIÁI HADJÁRAT j BEFEJEZETTNEK TEKINTHETŐ“ j — Múltbeli beszámolómban — kezdte j szavait — bejelentettem, hogy csak igen \ lökéletlen felvilágosítást adhatok a had- I műveletekről. Kénytelen voltam akkor tartózkodni az olyan kijelentésektől, me- j lyek kockázatot jelentettek volna a had­műveletek szempontjából. Akkor már is­meretes volt, hogy csapataink visszavo- j nultak Andalsnesből, azonban haderőn­ket Namsosból is ki akartuk vonni és erről, az előzőnél is veszedelmesebb had­műveletről, nem akartunk nyilatkozni, I főleg a visszavonulóban levő csapatok nagy száma miatt, hogy a németek ne küldjék légi erőiket a visszavonulás pont- j jaira. Elismerésemet fejezem ki a tengeri í és légi haderőnek és ismétlem, hogy ezek ; egyetlen éjszaka leforgása alatt veszteség j nélkül tudták végrehajtani a visszavonu­lást. A németek csak másnap reggel sze- ! reztek tudomást csapataink behajózásáról és körülbelül ötven bombavető gépet küldtek utánuk. A hajómeuet azonban akkor inár kívül volt vadászgépeik ha­táskörén és a hajók ágyúinak védelmére j volt bízva. Meg lehetünk elégedve azzal, j hogy csak egy angol és egy francia tor- ’ pedórombolót vesztettünk A namsosi és j andalsnesi csapatok azóta már visszatér- j tek és a délnorvégiai hadjárat befejezett- j nek tekinthető'. Mindenki elismeri, hogy j a hadjáratban résztvevő csapatok fényes bizonyságát adtak vitézségüknek és kivá- j loan harcoltak a számbeli fölényben lévő 1 koztálnánk az ellenséget. A délnorvégiai visszavonulás nem hasonlítható össze a gallipolii visszavonulással. Nincs szó it­ten nagyszámú haderőről, csupán egyes len hadosztály vett részi, a hadműveletek­ben, veszteségeik pedig az ellenség vesz­teségeivel szemben csekélyek, A németek icngeteg hadihajót és repülőgépei vesz­tettek. Az eseményeket azonban nem le­het a veszteségek szempontjából vizsgál ni, úgyhogy tudomásul vettük azt a tényt hogy tekintélyünket érte veszteség, ez he­lyet adni látszik a német haderő, legyőz­hetetlenségéről szóló téves legendának és bizonyos mértékben elkedvetlenítette ba­rátainkat. Ha ezt el is ismerjük, nem sza­bad segédkezet nyújtanunk az ellenség­nek azzal, hogy a helyzetet rosszabbnak állitsuk be a valóságnál. — Ami az események visszahatásait il­leti Franciaország szilárd elhatározása-, ról tesz bizouyságot, melyet a sikertelen­ség csak megerősített. Törökországot szintén nem zavarták az események. Egyiptom tovább erősiti meg védelmét A közel- és középkeleten a nyugalom a íöldközitengeri flottánk megeró'sitése nyomán helyreallott Mint várható volt, a legerősebb visszhang Svédországban ke­letkezett, amit tökéletesen megértek. Mégis sajnálatos, hogy egyes poémikus jellegű megjegyzések láttak napvilágot a svéd sajtóban. A kiábrándulás Svédor­szágban természetes, azonban sem Svéd­országnak. sem a szövetségesek ügyének nem használhat. Nem szemrehányásokra van szükség, amelyek mindkét fél részé­ről jogosan tehetők, jobb ha vizsgálat tárgyává tesszük a jövőben szükséges in­tézkedéseket. Ha a svéd kormány és nép Németország nyomásával szemben a sem- legességi politika mellett dönt, remélem, hogy ez a semlegesség legalább részre- bajlatlan lesz. Select Mozgó Csütörtökön premier!! ! ! Ma utoljára: ÉSZAK CSILLAGA. Fősz. - ben : Sonia Henie Claudette Col fr ért, a „KóKszalcáll“ és az „Éjszalea bárónője“ feledhetetlen e i m~ szereplőjének; leg­újabb szép remeke : Mégis sasép a világi Finom humora jókedvvel teli vígjáték, mely elfeled­teti a néző v el napjaink gondjait. — Főszerepben: JAMES STEWART, V az amerikai nők kedvence. Vígság, humor és jókedv. A habzó ÖVÉN ALL rag pép maradéktalanul eltávolítja fogairól a zsíros lerakodást és a z étel m a rád ékoka t. rnegkaparintása és nem törődünk a ki­sebb nemzetek szabadságával VÁLASZ AZ ELLENVETÉSEKRE — Minden okunk meg volt arra a remény­re, hogy a vasútvonalak, a hidak és az Oslo- ból kiinduló két völgyben haladó országút megrongálása a németek előnyomulását kés­leltetni fogja. Azonban csak néhány hidat tudtunk idejében levegőbe röpíteni. Sokan azt áliltják, hogy a Finnországnak szánt an­gol—francia expediciós hadsereget nem kel­lett volna feloszlatni, mert ennek segítségé­vel megakadályozhattuk volna, hogy a néme­tek megszállják a norvég kikötőket, vagy pe­dig nagyobb haderőt és sokkal gyorsabb ütemben küldhettünk volna a hadszíntérre. Engedjék meg, hogy leszögezzem elsősorban azt, miszerint bármily haderő állott volna rendelkezésünkre, a német megszállást nem előzhettük volna meg, csak abban az esetben, ha a norvégek kértek volna erre, vagy pedig megengedték volna, hogy haderőnket orszá­guk területén felvonultassuk. Azt hiszem, senki sem gondol arra, hogy még a német bevonulás előtt meg kellett volna szálljuk Norvégiát. Egy másik kifogás az, hogy az an­gol—francia haderő szétszóródása lehetetlen­né tette a németek elleni sikeres támadást. Ez a bírálat a helyzet teljes félreismerésén alapszik. Chamberlain a továbbiakban rámutatott ar­ra, hogy a Finnországba szánt haderő élcsa­patai Angliában maradtak, azonban a hadse­reg zöme Frneiaországban volt. „A csapatok Norvégiába való szállítása elsősorban a ren­delkezésünkre álló kikötőkbe való partra­szállás gyorsaságától függött. Sok csapatszál­lító hajóra volt szükség és minden okunk meg volt azt hinni, hogy aránylag kevés szá­mú haderő is elég lesz a partraszállási pon­tok elfoglalására és azoknak biztosítására az újabb csapatok érkezéséig. Szerencsére idejé­ben észrevettük, hogy a Trondhjem elfogla­lására irányuló hadműveleteink nem vezetnek sikerre és visszavonultunk. Jobb lett volna talán kísérletezni? Tervünk meghiúsulásának okai a következők voltak: 1. Nem voltak re­pülőtereink és 2. a német csapaterősitések- kel nem tudtunk lépést tartani sem ember­anyag, sem hadianyag tekintetében“. ,,A NORVÉGIÁI HADJÁRAT MÉG NEM FEJEZŐDÖTT BE“ — Kérem az alsóház tagjait, ne siessenek elhamarkodott véleményt alkotni maguknak az eddigi eredményekről. A németek kétség­telenül előnyöket biztosítottak maguknak, de az is világos, hogy ezeket drágán megfizet­ték. Igen korai azonban arról beszélni, hogy kinek a javára billen a mérleg. A norvég hadjárat nem fejeződött be. Norvégia nagy te­rületei még nincsenek a németek kezén. A király és a kormány még Norvégiában tar­tózkodnak, tovább folytatják a harcot a tá­madók ellen és velük együtt harcolunk mi is. Németország hatalmas és jól felszerelt had­seregével bármely pillanatban legkülönbö. zőhb pontokon támadhat. Készen akarunk lenni bármely irányból jövő támadás vissza­verésére. Én a középutat követem és sem vermes reményeket nem kívánok ébreszteni, sem lulsötét színekben nem akarom beállíta­ni a dolgokat. Azt hiszem, hogy a norvégiai hadműveletek fontosságát túlozták, én meg­őriztem a végső győzelmünkben való megin­gathatatlan hitemet. Kénytelen vagyok azon­ban kijelenteni, hogy az angol nép még nincs tisztában az őt fenyegető veszély mértékével! (Mikor Chamberlain beszédének ehhez a ré­széhez ért, egyidejűleg éljenzés és ellenséges közbeszólások szakították félbe szavait.), Több tanulságot kell levonnunk. Ezeknek a tanulságoknak mégfelelőleg fogjuk módosíta­ni hadi terveinket. Norvégia példája mutat­ja, milyen gyorsan változik a helyzet a há­ború eseményeinek forgatagában. Óvakodjunk attól, hogy, hogy szétszórjuk erőinket, mert ez az ellenségnek kedvez. A leghevesebb há­borúra kell elkészülnünk, azonban azzal a reménnyel, hogy akarattal és bátorsággal győzni fogunk. Ne forgácsoljuk szét erőnket, a széthúzásnak helye nincs, mert olyan idő­ket élünk, amikor tömörülni kell és minden erőnkkel a fegyverkezést kell szolgálni. Ko­vácsoljuk hát a fegyvereket, amelyek a há­ború megnyeréséhez segítenek! ..KATONAI VEZETŐSÉGÜNK FI, GYELMEZTETETT A VITÁK ÁL­TÁL OKOZOTT VESZÉLYEKRE** — Katonai vezetőségünk a legünnepélye-. sebb módon figyelmeztetett a vitatkozások­ból keletkező veszélyekre és kérte, hogy mel­lőzzük ezeket. Nem osztottuk ezt a véle­ményt, hiszen egy demokratikus államban szükség van bírálatra, azonban azoknak, aki­ket bírálnak, joguk van a védekezésre. Téves az az állítás, hogy minisztereink között né­zeteltérések állanának fenn. Nem vagyok el­lensége a személyi változásoknak, sem annak, hogy a kormány tagjai változtassanak műkö­dési körükön. Chamberlain rámutatott még arra, hogy március 11-én kérte Churchillt, vegye át Cbatfield lordnak, a katonai összhangoló bi­zottság elnökének helyét. Churchill a kor­mány részéről meghatalmazást kapott arra, hogy utasításokat adjon a vezérkari főnökök bizottságának. A tengerészeti miniszter fele­I lős a hadműveletek naponkénti felügyeleté­ről és nem kételkedem abban, hogy ilyen módon biztosítva láthatjuk a határozatok gyors és erélyes alkalmazását. Churchill to­vább is a teugernagyi hivatal élén marad. Rábízom, hogy döntsön afelől, képes-e mind­két hivatás nehéz feladatának egyidőben ele­get tenni. Egy hozzáintézett kérdésre Chamberlain ki­jelentette ezután, hogy a fenti intézkedést még a norvégiai hadműveletek előtt elhatá­rozta, az tehát nincs kapcsolatban a norvé^ giai eseményekkel. Az intézkedést minden esetben végrehajtotta volna. A vezérkari fő­nökök bizottságában résztvevő Darnay tábor­nok vezetésével külön is vezérkar alakult, amely Churchill irányítása alatt dolgozik. — Felhívom az alsóház tagjait, hogy ezek­ben a súlyos időkben első sorban a háborús erőfeszítésekkel foglalkozzanak — végezte beszédét Chamberlain. — Minden erőnket ál­lítsuk a hadianyagok, repülőgépek, harciko­csik, lőszer és minden más katonai felszere­lés gyártásának szolgálatába. A kormány mindent meg fog tenni, hogy ellensúlyozza a németek előnyét, amelyet az ellenség már évek óta elkészülve, biztosított magának. Nem tartjuk csalatkozhatatlannak magunkat és mindenki tanácsát és segítségét szívesen vesszük. Áldozzuk fel minden erőnket cél­jainknak, amíg abban a helyzetben leszünk, hogy ott és akkor támadhatunk, amikor azt tervezzük!“ A szív és a véreaényreudszer megbetegedé­seinek kezelésénél, különösen előrehaladott korban lévő egyéneknél, a természetes Ferenc József“ keserüviz, reggel éhgyomor­ra félpohárral hevévé, csaknem nélkülözhe­tetlen háziszer, mert erőlködés nélküli, könnyű, lágy székletet 1 -losit. Kérdezze meg orvosát. és jobban felszerelt ellenséges haderővel szemben. ,.TUDOMÁSUL VESSZÜK, HOGY TEKINTÉLYÜNKET VESZTESÉG ÉRTE“' — Nincs szándékomban beszámolni a Î norvégiai hadműveletekről, azonban kénytelen vagyok a kormány ténykedéseit ! illető egyes biralatokra válaszolni. A nor­végiai visszavonulás hire úgy a parla­mentre, mint az ország lakosságára mély lenyomást gyakorolt. Stockholmból ér­kező értesülések, melyeket valószinüleg az ellenség hozott forgalomba, alaptalan állításokra adtak alkalmat. Ezeknek meg­cáfolására minden lehetőt el kell követni, anélkül azonban, hogy a helyzetről tájé­„Nzsrvihba csapatokai küldünk44 — Valószínű, hogy egyhangú helyes­lésre fog találni az az elhatározásunk, hogy Narvikba, a svéd vasérc kiviteli ki­kötőjébe csapatokat küldünk. Tudjuk, hogy ez a vállalkozás kockázattal jár Azt is tudtuk annakidején, hogy Trond- hjemet nem fogjuk tudni tartani, ha kép­telenek leszimk megakadályozni a német csapaterősitéseket. Tudtuk jók hogy a trondhjemi repülőtér repülőgépeink számára nem elegendő Mindezek ellené­re a norvég nép és kormány helyzetét tartottuk szem előtt. A norvég hadveze­tőség ismételten sürgetően felszólított arra. hogy Trondbjemet bármily áron megtámadjuk, mivel erre a városra min­denképpen szükség van úgyis, mint ki­kötőre és úgyis mint a kormány és a ki­rály székhelyére. A norvég hadvezetőség lámutatott arra, hogy ellenkező esetben a norvégek nem fognak tudni ellenállni ez ellenségnek és az egész ország a néme­tek kezére kerül. Ilyen körülmények kö­zött kénytelenek voltunk vállalni a koc­kázatot. Mindent meg kellett tennünk, ennek a rendkívüli vitézséggel megáldott derék népnek a megsegítésére, mely ka­tonai képzettség bijján is fegyvert fogott a német támadással szemben. Minden erőfeszítést meg kellett tennünk Norvé­gia szabadságának megmentésére! Ha ezt megtagadtuk volna, szemünkre hányták volna, hogy célunk egyedül a svéd vasérc

Next

/
Thumbnails
Contents