Ellenzék, 1940. május (61. évfolyam, 99-122. szám)

1940-05-08 / 103. szám

1940 mái us 8. ELLENZÉK Az első huszonnégy óra Newyorkban Irta: HUNY ADY SÁNDOR Newyork, április eleje. A hajóm reggel fél nyolc órakor érkezett meg Newyork kikötő­jébe. Az első osztály utasait a nagy szalonban gyűjtik össze. Itt történik meg az iratok felül­vizsgálása, anélkül senld sem teheti a lábát Amerika földjére. Először az Egyesült-Államok polgáraival végeznek. Azután következnek az „idegenek“. Első osztályról lévén szó, nem a kivándorlók, hanem a turisták. Nem tudom, mi történik a fedélköz utasaival. Van köztük sok magyar. A hajón összeismerkedtem velük és lelkem­ben a sorsuk miatt szorongok, mialatt egy mély selyemfotelben ülve várom, hogy a bi­zottság maga elé szólítson. Ez a bizottság két kékegyenruhás gentle­man. Az egyik fiatal, a másik öreg. Mint két bíró, egymás mellett trónolnak egy hosszú, lakk szalonasztalnál. Amikor az ember nevét kiáltják, eléjük kell ülni és a „tárgyalás“ megindul. A tárgyalás csöppet sem bürokrati­kus. Szigorú, de rendkívül emberi. „SVÁJC ÖNÖKNEK NEM JÓ'“ Mielőtt én kerülnék sorra, a fiatalabb gent­leman egy elegáns, öreg házaspár iratait né­zegeti. Nem tetszik nekik, amit látnak — Hogy lehet az?! - — kérdezi kíváncsian — hogy önök negyven éve élnek Svájcban és mégis német állampolgárok? Ha jó volt önöknek Svájc, hogy annyi ideig éljenek ott, miért nem lettek a polgárai?! A kérdés oly őszinte, hogy csak őszinteség­gel lehet válaszolni rá. Az elegáns, utisapltás, kesztyűs öregur szin­te elpirul: — Nem is tudom — dadogja. — Azt hi­szem, lustaságból, mert mégis csak utána kel­lett volna járni! . . . ' A fiatal vizsgálóbíró megértőén bólint, „lustaságból". Elfogadja az indokolást és rá- kanyaritja aláírását az útlevélre. Az én útlevelemnek sikere van. Van ben­ne olasz vizűm, román, jugoszláv, francia és benne van a német határátlépés pecsétje is, mert a tavasszal még Némelországon át utaz­tam Párisba. Az amerikai tisztviselőnek ez rokonszenves. Szereti uz olyan útleveleket, amely „jóban van a szomszédaival.“ A vámvizsgálaton percek alatt átesik az ember. Ha már eddig jutott valaki, könnyű Amerika földjére lépnie. Későn este hallom, hogy a kivándorlókkal is megértőén, szinte gyöngéden bántak. Csak hazudni nem volt szabad. Aki hazudott, azt rögtön megcsípték ét szigorúbb vallatásnak vetették alá a ked­ves, naiv arcú hivatalnokok. A Szabadság-szobrot és a felhőkarcolókat nem akarom én is megénekelni. Sokan meg­írták már, hogy milyenek. Talán csak az le­pett meg, hogy a szédületes épületekben van valami elvan forrnásság, amely, dacára toppant arányainak, szinte kecsessé teszi őket. AJTÓNYITOGATÓ SZELLEM Neivyork nem lármás. Megvan hozzá a technikája, hogy kábító forgalmát csöndben bonyolítsa le. A nyersanyagok mérhetetlen bősége érzik mindenen. A legutolsó taxi, a hotelben a törülköző, minden tárgy, legyen az fém, vagy szövet, a legnemesebb anyag­ból van gyártva. Mi van, ami uj? A Park avenue egyik finom házában volt dolgom. Amerre mentem, az aj­tók maguktól nyíltuk ki elöltem. Félelmes érzés, mintha szellemek közt járna az ember. Megmagyarázták, hogy az ajtók elektromos hatásra nyílnak, csakugyan maguktól és nem titkos gombnyomásra. Meglehetősen friss ta­lálmány. Viszont a Central-park sarkán találtam egy rendes, ösönvizelőtti konflist. — Mi az ördögöt keres itt, ebben a gépesí­tett világban?.' — kérdeztem bámulva. Bukarestben az ELLENZÉK és EST9L4P részére szóló aprőbirűciésci feladhatók az alábbi helyeken : „EX LIBRIS» kölosönkönyvtár, Str. Lipscani 3. CAROL SCHULDER hirdető iroda Pasagiul Comedia. T. ATANASIU, Calea Victoriei 40. Pasagiul Majeslte, etaj 11. — Szerelmes párokat viszek! — mondta kacsintva a kocsis. Hiába, az emberi dolgokat nehéz kiirtani. IBOLYAILLAT ÉS PRÍMA GENGSZTEREK Voltam a postán, repülölevelet föladni i falakon freskók, a levegőben mesterséges ibolyaillat. A rácsok körül revolveres őrök. Ez furcsa az európai szem számára. Meginter­júvoljuk az egyik őrt: — Minek kell a revolver? Annyi itt a gengszter?! — Nincs sok! — mondja az őr. — De, akik vannak, azok nagyon merészek! — ér­zik a hangján, kicsit büszke rá, hogy Ameri­kában a gengszterek is a legelső klasszisból valók. Nem tudok lemondani arról a szokásról, hogy ha idegen városban vagyok, rögtön ma­gyar nyomokat keresek, testvéreket. Ami azt illeti, Newyorkban sok a magyar szín. A ma­gyar negyedben van egy mozi, amelynek kül­ső reklámja, közönsége, műsora, egész han­gulata olyan, mint egy nyit egyházi, vagy püs­pökladányi, mozié. De a Broadway plakátjain, is sok oly nevet lehet találni, amely vissza­emlékeztet Magyarországra! KÉT VENDÉG A KORCSMÁBAN FAmondom, hogy este a magyar negyed hí­res 79-ik utcájában vacsorázom, egy kis ma­gyar korcsmában, amelynek törzsvendégei a kornyék magyar iparosai. A korcsma szegény, nem váltotta ki a méregdr ága italmérési en­gedélyt és desszertekre sincs berendezve. Az esti vendégek mind magyarok. De ki­lenc óra körül belép leél idegen. Két idegen? Két amerikai. Leülnek az egyik asztalhoz, a pincér odamegy hozzájuk az étlappal. Az amerikaiak sört kernele. Sör? Az nincs. Whisky? Whisky sincsen. Nincs sör, whisky, bor, nincs sajt sem és nincsen gyümölcs. A vérmesebbik amerikai feláll, röhögve mondja a társának: — Gyerünk innen, hiszen itt viccelnek ve­lünk! A másik megfogja a barátja karját és visz- szaülteti a helyére: — Maradjunk! Biztosan jó az étel, ha meg merik csinálni, hogy nem tartanak szeszt! Most már mind a ketten röhögnek. Az egyik „Gipsy pörköltet“ rendel, a másik szé- k-fP gulyást. Megeszik, meg vannak eiéi>'úv?. Rágyújtanak. És rákönyökölve az asztalra, oly édesdeden kvaterkáznak egy kancsó je­ges viz mellett, ahogy nálunk odahaza spric- cereznek. finn asszonyok és gyermekek ulabb menekülése a fiá&oras Rorvégiáből vissza Helsinkibe Egy Sinn asszony drámai elbeszélése a gép* feggvertiizben folytott autéuiíól HELSINKI, május 7. Egész Finnország lázas izgalommal várja azokat a gyermekeket, asszonyokat és öreg­embereket, akik az orosz—finn háború nap­jaiban elhagyták Finnországot és a Skandi­náv államokban: Svédországban és Norvégiá­ban találtak menedéket, most rí jobb háború izgalmaiba és veszélyeibe ke­rültek és finnországi hozzátartozóik aggodalommal várják megérkezésüket. Az utóbbi napokban, a német—norvég konfliktus kitörése óta, háromezer finn asz- szony, gyerek és öregember tért vissza Nor­végiából és Svédországból Finnországba s kö­rülbelül ötezer menekült visszatérésére számí­tanak még. Finn illetékes tényezők véleménye szerint május közepéig minden Norvégiában és Svédországban tartózkodó finn menekült­nek haza kell érkeznie, hacsak a norvégiai események lehetetlenné nem teszik a finn menekültek egy részének útját. A kormány értesülése szerint a norvégiai menekültek száma megnövekedett azokkal az újszülöttekkel, akik a liontalanságbau szü­lettek. 130 újszülött finu csecsemővel térnek haza az orosz—finn háború menekültjei Finnoi’szágba. A Norvégiába menekült finn családok egy része már meg is érkezett Helsinkibe. Oslótól a svéd határig izgalmakban bővelkedő ütjük volt a finn menekülteknek. Egy asszony, aki két gyermekével és édesapjával együtt hagyta el Finnországot az orosz—finn háború ide­jén, elmondotta a „Times“ helsinkii tudósi­tójának Oslóból történt menekülésük drámai részleteit. Kiderült ebből az elbeszélésből, hogy a szeiencséllen finn menekültek többször élet­veszélyben voltak. A finn menekültek hatvan főnyi csoport­ja Oslo elfoglalása után hagyta el a norvég fővárost. A menekülteknek sikerült bárom autóbuszt Szerezniük és mull bét csütörtök­jén reggel nyolc órakor elindultak Oslóból, abban a reményben, hogy rövid idő alatt el­érik a svéd határt. Ebben a reményükben azonban csalatkoz­tak. A visszavonuló norvégek több helyen er'lsen megrongálták az utakat és az autóbu­szok csak uagy nehézséggel haladhattak előre. Amikor besötétedett, még mindig norvég területen tartózkodtak. Éjszaka kínos kalan­dok sorozata következett. Oslótól a svéd határ felé haladó utat ek­kor még a norvég csapatok tartották birto­kukban és az éjszaka sötétjében a norvég ka­tonák azt hitték, hogy a három autóbuszon elouyomulé német csapatok utaznak. Az autóbuszokra nagy vörös keresztet fes­tettek, ezt- a jelzési azonban a norvég ka­tonák az éjszaka sötétjében nem vették észre és többizben sortuzet adtak az autó­buszokra. A finn menekültek az autóbusz padlójára fe­küdtek és igy kerestek védelmet a puskago­lyók sé gépfegyvergolyók elől. A puskagolyók összetörték az ablakokat és egyre-másra ko­pogtak a sortüzek az autóbuszok oldalain, mialatt a menekültek halálfélelemben várták meglapuíva a fejleményeket. Csodálatos véletlen folytán a többször is­métlődő sortüzeknele csak egy sebesült áldo­zata volt a finn menekültek között: egy 13 éves kislány, aki testvéröccsével utazott ha­za Finnországba. A kislány karján puskago- 1 yótól sebesült meg. Noha nagy fájdalmai vol­tak. hősiesen, zokszó nélkül viselte szenvedé­sét és folytatta útját honfitársaival a svéd ha­tár felé. A svéd határ Oslótól ötven mérföldnyi tá­volságban van, de a finn menekültek csak másnap érkeztek meg izgalmas kalaudjaik és életveszélyes élményeik után a svéd határra, ahonnan már békésebb körülmények között szállították őket Helsinkibe. Séta a Budapesti Nemzetközi Vásáron Budapestről jelentik: Az ittartózkodó kül- fö diek, akik láthatóan megélénkítették Bu­dapest idegenforgalmát, megállapították, hogy akadálytalan és kényelmes utazás után már a pályaudvarokon az idegenforgalmi hi­vatal ottmüködő kirendeltségeinél pillanatok alatt igényüknek megfelelő lakáskiutalást kapnak és hogy Magyarországon hivatalos árrögzitő rendelet van érvényben, ami azt jelenti, hogy az é'et és az áru változatlanul a régi hires, olcsó. A Vásár területén reggeltől estig hatalmas tömegek hullámzónak, de a Vásárváros széles utai, óriási terei és hatalmas épületei olyan kényelmet biztosítanak, hogy torlódás pilla­natra sincs sehol. Az iparnak mindenrangu és rendii ágazatának külön bemutatócsarno- kai mellett hatalmas épületekben és pavilo­nokban állította ki a maga különleges ex­portcikkeit, vagy idegenforgalmi értékeit Olaszország és Albánia, Jugoszlávia. Szlová­kig, Svájc, Brazilia, Egyiptom és Törökor­szág, de persze külön csarnokokban tartják az érdeklődő közönség szemei elé a maguk működésének eredményeit a kisipar, a házi- ipar, a rádiógyártás, a hajózás, a repülésügy, a gáz, villany, de még a társadalombiztosítás, tűzoltóság, köztisztaság, az épitkezési és mind a többi ipar és intézmény is. Minden kiállító alkalmazkodott a rendezőség inten­ciójához: az újat a ma rendelkezésre álló anyagokból előállítható legújabbal kell or­szág-világ okulására bemutatni. A külföldiek szívesen fogadták a vásáriga­zolványoknak azt a kedvezményét, hogy itt* tartózkodásuk alatt Budapestről bármely vi­déki állomásra és onnan vissza három külön kedvezményes utazáshoz is joguk van. Álta­lában 12 napra érvényes olcsó vízumot kap­nak a vásárigazolvány tulajdonosai és igy bő­ségesen van idő úgy a Vásárnak többszöri megtekintésére, mint az egyél) kedvezmé­nyek teljes kihasználására is. Mii tarfalmaz a íclcpiíCsi töntónu? (Folytatás). 11. szakasz: A telepeseket ideiglenesen bérlemény cimen helyzik birtokba és kötele­sek az igazgatótanács által megállapított bért fizetni. A bérösszeget a birtokba adás­ról felvett jegyzőkönyvben feltüntetik és ez végrehajthatóvá váíik. A behajtást pénzügyi közegek végzik. A bevétel a telepítés keres­kedelmi hivatalának javára Írandó. A telepes legfeljebb 2 évig lehet bérlő. Ha ezen idő leforgása alatt a 12. szakaszban irt feltételeknek nem tud megfelelni és a területet tulajdonába nem lehet átadni, köz- igazgatási utón birtokon kiviil helyezendő. Kivételt képeznek azok a románok, akik a határokon túlról jöttek, akik bérlők marad­hatnak, amíg lejár az állampolgársági jog megszerzésére és katonai szolgálat teljesíté­sére engedélyezett határidő, ha igazolják, hogy a szükséges lépéseket e célból megtet­ték, a 12. szakaszban megjelölt kötelezettsé­geknek eleget tettek. Mig a telepesek bér­lőkként szerepelnek, a telep főnökének irá­nyítása alatt állanak és különleges technikai utasításokat kapnak. 12. szakasz: A kérdéses terület az állam és a telepes között kötött adásvételi szerző­déssel megy át az utóbbi tulajdonába. A szerződés alapján té'lekkönyvileg átírják a tu­lajdonjogot azzal a megjegyzéssel, hogy az ingatlan: „telepités utján szerzett vagyon“. Az adásvételi szerződést csupán abban az esetben lehet megkötni, ha a telepes végleg letelepedett a telepitési központban és ele­get tett a következő feltételeknek: Tűzhelyet létesített, saját felszerelésével maga vezeti a gazdaságot, eleget tett a befektetési program­nak és betartotta a 10. szakaszban megjelölt termelési rendet, kifizette a bért. A bérleti és adásvételi szerződés bélyeg* és taksamentes'. Az adásvételi szerződés meg­kötésének és-betáblázásának költségeit a te­lepesek viselik. A vételár ki nem egyenlített része és a lakóház építésére folyósított ösz- szegek az ingatlan jelzálog terhét képezik. IV. FEJEZET. Telephelyek árának megállapítása és kifizetése. 13. szakasz: A telephelyek árát hektáron­ként az alább következő szabályok szerint kell megállapítani: Azon területekre vonat­kozóan, melyek a földreform, vagy Uj-Dob- rogea megszervezésének idejéből maradtak, az agrárreform vonatkozó rendelkezéseit kell alkalmazni. A vásárlás, csere, felosztás, vagy az 1936. évi török—román egyezménnyel szerzett földek árának megállapításánál a vételarat, csereértéket, vagy a kérdéses egyezményben foglalt árat kell feltüntetni. Az igy kiszámított árhoz a következő össze­geket kell számítani: 1. Az állam által esz­közölt befektetések aránylagos összegét. 2. Az összes telephelyek árát 5 százalékkal kell emelni, mely összegből a kérdéses telephely nagyságává arányos részt kell fizetni ut, piac, kút, középületek, stb. céljára. 3. A felmérés és szétosztás költségei. Amennyiben vásárolt földekről van szó és az ár tulmagas, a földművelésügyi miniszté­rium a vételárnak legfeljebb ötven százalé­kát minisztertanácsi engedély alapján elen­gedheti. A telepitési ingatlan vagyonalapból léte­sített községi legelő árának megjelölésénél az agrárreform-törvény intézkedései irány­adók. Az összeget a község harminc év alatt kamatmentesen fizeti ki. Uj-Dobrogeában a telepesek részére rendelt községi legelőket ingyen ingedik át azoknak a községeknek, melyekhez a telepitési központ tartozik. A legelőket a község nevére Írják. 14. szakasz: A telephelyeknek az előbbi szakasz alapján megállapított egész értékét a telepesek 25 év alatt, minden év november 1-én esedékes évi részletekkel egyenlítik ki. A részletek a 12. szakaszban megjelölt te­lekkönyvi átírástól kezdődően esedékesek. 15. szakasz: A jelen törvény kihirdetéséig létrejött adásvételi szerződések a telepes ké­résére hitelesített pótszerződéssel módosít­hatók oly célból, hogy az árra és fizetési feltételekre vonatkozóan a jelen törvényben megjelölt feltételek kerüljenek alkalmazásra. 16. szakasz: Az épületek és segélyek érté­két minden év november 1-én esedékes 30 évig részletekben, kamatmentesen kell kifi­zetni. A telepesek lakóházukat és gazdaságu­kat biztosítani kötelesek. (Folytatjuk).

Next

/
Thumbnails
Contents