Ellenzék, 1940. május (61. évfolyam, 99-122. szám)

1940-05-24 / 116. szám

SZIIMHÁZ . MŰVÉSZEI. fHM

Beszélgetés De Cnicciatival,

a kiváló olasz színpadi rendezővel a Mandragoráról, Ludovici legközelebb szinrekeriilő darabjáról és eddigi romániai munkájáról

Kétszer nézte meg a Mandragorát De Crucciati — pedig egy szót sem tud magyarul

KOLOZSVÁR, május hó.

Megszokott és tragikus utcai kép: ember fekszik az. utca kövén önkivületbeu, bürög. tuldoklik. Szívrohama van. Az emberek kö- rülállják, némelyek szánakozva, aztán sokan közömbösen, vagy egyszerűen csak kíváncsian. Most egy férfi tör utat magának, a tekvő emberhez lép. feltámasztja a lejét, megoldja a gallérját. Ismérős arc. ismerős figura. Most segítséget kérőén néz körül s ö is megismer engem.

— A mentőknek keÜ telefonálni — mondja olaszul.

Együtt megyünk be a Newyorkba. De a mentőkre szerencsére nincs szükség. A beteg jobban lesz, kocsit hoznak, hazaviszik. Az emberek elszélednek és ságnore De Cruccia- tival leülünk a ballba. Még mindig az előbb átélt jelenet hatása alatt van. Látszik rajta, hogy szivén ütötte az emberi tehetet'enség, nyomorúság és szenvedés látványa. Olyan most is, mint mikor két éve megismertem: melegen érző művészember. Kérdezem tőle, mit dolgozik, mit csinál nálunk?

— Legutóbb egy klasszikus olasz darabot,

Alfieri Mirráját, rendeztem az itteui Nemzeti Színházban — mondja.

Két éve van De Crucciati Romániában.

1938 március óta több olasz darabot rendezett Bukarestben és nálunk. Firenzei, de Rómában él s amint mondja, sokáig nem is tud Róma nélkül élni. Róma művészete és varázsa olyan a számára, mint a friss levegő.

De azért nagyon jól érzi magát nálunk.

Kulturmissziót teljesít hazája számára azáltal, hogy klasszikus és mai olasz darabokat rendez autentikus felfogásban és igv legvalóságosabb színében mutatja be hazája szin- padirodalmát. Imádja a munkáját s ha egy darabot rendez, az alkotóművész lelkes ma- gárólelfeledkezése él benne, akkor semmi mással nem törődik, csak a darabbal. Különben nagysikerű szabadtéri előadások rendezése fűződik a nevéhez. Óriási tömegjelenetekkel zsúfolt, többezer néző előtt lejátszott római díszelőadásokat rendezett hazájában, a Terme di Caracallában, a Basilica Massi- mában s igy közvetlen részese és megteremtője volt hazája legnagyobb művészi eseményeinek. Egyébként staggione társulat vezetője volt Lodovicival, a hires modern olasz íróval együtt, s Délamerikát is bejárta, ahol Rióban, Buenos-Ayresben és több más nagy latin-amerikai városban szerepelt társulatuk. Ludovici darabjának kolozsvári színre- hozatalán dolgozik most. A premier dátuma május 28, a darab cime Domna di nessuno — magyarul; Senki asszonya. Vérbeli szinházi ember De Crucciati. Szinész volt s a színháztudomány minden részletét évekig tanulta. Csodálatosan ért minden színházzal kapcsolatos kérdést. D'Annunzio, Bontempelli,

Alfieri és Bonelli darabjait rendezte eddig nálunk.

— Milyen darab a Donna di nessuno? — kérdeztem.

— Rendkívül érdekes, pszichológiai mélységű munka — feleli — fiatal, alig 20 éves lány a hősnője, aki imádja a bátyját s akivel a leggyönyörűbb harmóniában él. A lány festőnő, a fin épitésa, vidám bohémtársaságban élnek. Megjelenik köztük egy különös ember, Gianpietro, akit a lány nem szeret, de olyan erős fizikai hatással van mégis rá er az ember, hogy a szeretője leaz. Egy fiatal ideáUsta zenész, Cuzano is szereti a lányt.

Gianpi'etrotól gyermeke lesz s a férfi el is veszi feleségül. És mégis: senki asszonya.

Az urát nem szereti s a gyermeket sem, mert attól az embertől való, akihez lélekben semmi köze sincs. Bátyja és közte fal emelkedik csalódásból és megnemértésból, mert a fiú sohasem tudja megérteni húgát.

Az idealista szerelmes ugyan mellette marad, de mivel tisztességes asszony, sohasem tud az övé lenni s igy végtelen magányban marad egyedül. Művészi eszközökkel, lélekboncoló mélységekkel tele darab, a fiatal olasz szinpadirodalom egyik legjellegzetesebb alkotása.

— Különben — mondja — láttam a Magyar Szinházban a Mandragolát. El voltam ragadtatva. Remek előadás voh.

— De hiszen egy szót sem tud magyarul — mondom.

— Nem baj az — feleli — ismerem a ^arabot, amelyet az egész kolozsvári kolónia

megnézelt. Olt volt a konzul is, a kuUurinté- y.et tanárai is, pedig ők sem tudlak semmit magyarul.

— Szóval tetszett?

— Brilliáns volt — feleli — és ez nem udvariasság, őszintén mondom: pompás, volt a rendezés, nagyon szép volt a női főszereplő, igen Fényes Alice és van egy szinész, aki Liguriot játszotta: rendkívül tehetséges. Egészen uj felfogás, finom, gúny, diplomata simaság. A legjobb elképzelhető Ligurio... Várjon csak, a neve... Olyau nehéz neve van.

— Kovács György.

— Igen. Igen. Kovács. Minden mozdulata a helyén volt. És aki az öreg Niciát játszotta, az nagy szinész. Egyszerű eszközökkel játszik, emberi, jellemző. Tóth? Igen Tóth Elek. A rendezés pedig egészen újszerű, találó, tehetséges. Kitűnő és nagyon intelligens rendező signore . . .

— Szabados Árpád.

— Szeretném megismerni. Sajnos, a neveket nem nagyon tudom megjegyezni. Nehezen megjegyezhetők egy olasznak.

— Szóval tetszett a Mandragora?

— Nem tudom, miért mondják igy, mikor az Mandragola. Persze, hogy tetszett. Szeretnék egyszer beszélni a fordítójával is. Zseniális munkát végzett. Teljesen átírta és dramaturgialiag megváltoztatta a darabot, anélkül, hogy a lényeget meghamisította volna . . . Remek munka volt. Egyetlen pontban tért el Macchiayelli irói egyéniségétől, amikor a fiatal szerelmest a szépasszouy ablaka alatt szerenádoztatja. Nem tudom, ez a fordító vagy a rendező munkája, de ez romantika, ami ellentétben van a macchiavelista természettel. Mindegy, a közönségnek tetszett, jól hatott és ez a fő. Általában a darab ujrairása tökéletes volt. Klasszikus és modern volt egyszerre és a mai közönséghez

KOLOZSVÁR, május 23. Amint a színházi kommünikék jelzik, rendkívül érdekes esemény színhelye lesz szombaton és va- sárnap a magyar szinliáz. A legjobb kolozsvári műkedvelő egyesületek vendégszereplése a jelekből ítélve már is megértésre talált a közönség körében s éppen ezért érdemesnek tartjuk, néhány színnel, néhány pillanatfelvétellel egy kis izelitőt adni azokból a produkciókból, amelyre lázas, felfokozott izgalommal, szivvel-lélékkel, tudásuk legjavát adva, készülnek a műkedvelő gárdák. Elmentünk a próbáikra, láttuk, milyen odaadással tanulnak, dolgoznak a szereplők, hogy a szinházi vendégszereplésükkel bebizonyítsák a nagyközönségnek, hogy — igenis megérdemlik a legnagyobb osztatlan érdeklődést, mert hosszú és fáradságos munka árán olyan előadást tudnak nyújtani, amely szemnek és fülnek egyaránt kellemes s lelket és szivet deritően hangulatos.

Itt vannak például a székelyek. Külön tanulmányt lehetne irni róluk. Eljöttek ide a városba szülőfalujukból, dolgoznak reggel- tőt késő napestig a kenyérért, a megélhe- tésért, egytől-egyig kispénzű szegény emberek. És mit látunk? Amikor a fáradságos, nehéz napi munka után pihenhetnének, ta- Ián szórakozhatnának is egy kicsit, akkor egybeverődnek s szinte áhítattal látnak hozzá a másik munkához: a színjátszáshoz. Talán helytelen is a kifejezés, mert ezek a székely műkedvelők a színpadon sem játszanak, hanem — élnek. A maguk közvetlenségével varázsolják elő életüknek örömét és bánatát s a gyönyörű dalokkal és táncokkal tárják fel kedves és vonzó népi szokásaikat.

szólt. Amint tudja, uz arisztoteleszi drámaiskola előírja, hogy u cselekmény egy színen játszódjék le. Nemcsak a görög, hanem a latin irók is mereven alkalmazkodtak ebhez. Vaszary tudja, hogy ez ma nem megy, a filmszerűséghez /.okolt közönségnek változatosság kell. Ezért a néző elé vitte azokat a jeleneteket, amelyekről az eredeti darabban csak beszélnek. Mindezt hallatlan ügyesen oldotta meg.

— Deltát milyen eredetileg a Mandragola?

— Az egész darab egyetlen szilien játszódik le — feleli — és pedig a piazzán. Balra ál! a fiatal szerelmes, jobbra az öreg férj búza, a középen a templom. Itt ját.-zódik le az egész történés s ami a magyar fordításban iuterieurban játszódik le. abban az eredeti klasszikusban csak beszélnek.

^ Vau még ezeukiviil is valami változtatás?

— Igen. A régi Mandragolában nem a hűlve szolgát öltöztetik fel papnak, hanem egy valódi pap szerepel, aki pénzért hajlandó azt tanácsolni a liatal asszonynak, hogy csalja

meg a férjét. Macchiavelli egy rossz papot akart elrettentő például színpadra vinni,

(■ rry megvesztegethető, korrupt és lelkiismeretlen valakit, amire a cinquecentoban nagy szükség volt. A darabot a pápa és a kardinálisok előtt játszották le. akik nagy megelégedésüket fejezték ki a látottak felett. Az álruhába való öltözések az. eredeti darabban teljesen kimaradnak. Itt nagyon érthető a tehetséges átíró álláspontja. A mai közönség nem fogadta volna cl ezt a papi figurát, úgy ahogy a reneszánsz közönsége elfogadta és természetesnek találta. Mindebből az következik. hogy a magyar Mandragola helyenkint romantikus vigjáték. de amellett megőrzi az eredeti gúnyos szatira levegőjét. Mindenképpen rendkívül tetszett a darab uj formája s az egész előadás — fejezi be a beszélgetést

ignore De Crucciati — és csak gratulálni lehet hozzá.

Felállónk, a rendezőnek mennie kell.

— Hallom — monda, hogy az itteni Kulturintézet direktorának vigjátékát is bemutatja a Magyar Színház. Mondanom sem kell. hogy arra is okvetlen leutaz.ora. Nagyon érdekes Carlo Faccio darabja s tipikus példája a mai olasz szinpadirodalomnak. A Mandragolat egyébként kétszer láttam és Szívesén megnézném még egyszer. Élmény v olt . . . Ezzel a bókkal távozik mosolyogva a kiváló olasz művészember. aki igazán ért hozzá, hogy miképpen kell rendezni és eljátszani egy olasz darabot. . . (M. L.)

Egy-két nevet nyomban fel is kell jegyeznünk: a primadonnájuk, Dobra Ágnes, a lelke, a mozgatója az együttesnek. A szín- pádon is olyan nagyszerűen állja meg helyét, mint az életben. Aztán ott van Szász Márton, az a hatalmas száll ember, aki vezére a pompás, ritkán látott nagyszerű táncoscsoportnak. És a többiek is . .. egytől- egyig mind sorompóba állnak a siker érdekében. Csak egy aggályuk van. Az egyik szereplőjük mindjárt ki is mondja:

— Lesz-e vájjon közönség? Tudjuk, hogy a mi társaink eljönnek megnézni bennünket, de vájjon eljön-e a nagyközönség is? Tessék talán megírni, hogy nagyon szépen kérjük, pártoljanak egy kicsit minket, mert tessék elhinni, nincsen annál elszomorítóbb, el- kedvetlenitőbb dolog annál, hogyha üres ház előtt kellene játszanunk. Mi a szivünket és lelkünket visszük el arra az előadásra és nem kérünk egyebet, csak annyit, hogy — jöjjenek el és nézzenek meg bennünket. Szeretettel hívunk meg mindenkit!

Szívesen továbbítjuk ezúton a kis székely leánynak, a „Nófás Kata“ egyik kis szerep, lőjének ezt a kérését a nagyközönséghez azzal, hogy hisszük — nem kell majd üres ház előtt játszaniok, mert a közönség is magáévá fogja tenni ezt a szívből jövő meghívást, a székelyeknek ezt az üzenetét s a válasz nem is lehet más, mint ez: Ott le- szülik!

A székelyek után benéztünk a többi egyesületek próbáira is. Mindenütt ugyanaz a kép fogad: lázas munka, lelkes készülődés, kipirult arcok s mindenütt ez a kérdőjel: vájjon fog’e pártolni a közönség? A kerek---—■ '■.......................

„Szeretette! hlyünk meg

mindenkit az előadásunkra

— üzenik a „Nótás Kata“ székely műkedvelői a nagyközönségnek!

Pillanatfelvételek az „Ida regénye0, a „Vasgyáros“, a „Cserebere szobalány“ és a „Nótás Kata“ próbáiról

dombi róni. kát. kápolna miikedvelő csoportja Gárdonyi Géza bűbájosán szép, gyönyörű vigjúlékát, az „Ida regényé“-t próbálja. ligy megy itt minden, mint a karikacsapás! Hivatásos színészek is megir igyulhe- tik. A sztárok: Strautz Erzsébet, Gergely István, Beckenbauer József, Demes Gyula és Strautz Margit. Egytől-egyig pompásak. Fáradhatatlan rendezőnőjük is elsőrangú: Balázs Gyürgyné. Erre az előadásra érdemes. hogy az ifjúság, uz iskolák növendékei is felvonuljanak.

A következő csoport, a monostori Szent József Dalkör miikedvelői Ohnet világhírűvé vált nagyhatású színdarabját, a „Vas- gyáros“-! próbálják, lelkesen, ambiciózusan és olyan tehetségesen, hogy sikerüket nem nehéz előre megjósolni. Lichtenstein József rendezőjükkel és főszereplőjükkel az élén az egész együttes pompásan dolgozik. Egykét villanás. . . egy-két név: Gyulai Margit, Tálas Ágnes ég a többiek is mind elsőran- guak. Határozottan érdemes megnézni őket.

A másik próbán az „Orpheus“ nagyszerű I gárdáját látjuk. Hatásos, kedves muzsikája vígjátékra készülnek. Gábor Andor darabja, a „Cserebere szobalány“ Rezik Károly szakavatott zenei irányításával és Tarr Káz- mér ügyes rendezésében egyre tökéletesebben terebélyesedik ki és biztosan tekint a siker eb*.

íme, néhány pillanatfelvétel . , . egy-két mozzanat a próbákról, amelyek azt igazolják, hogy ezek a lelkes műkedvelők valóban megérdemlik a közönség legszélesebb érdeklődését.

Hisszük, hogy mind a négy előadást zsúfolt nézőtér fogja végigtapsolni! (—)

HOLLYWOODI

j FILMKOCKÁK |

A PHOTOPLAY érdekes cikket irt a Ka- lózsziget titka cimü kalandorfilm bemutatójával kapcsolatban.' A Kalózsziget titká Yer- ne Gyula fantáziájához méltó rendkívül érdekes témát dolgoz fel. Főszereplője Grant Withers, Amerika egyik legjobb karakterszínésze. Csodálatos kalandok játszódnak le a vásznon előttünk — írja a nagy amerikai i’.jság — és a közönség boldogan felejtkezik el mindarról, ami életét és álmait megzavarja. Érdekes tünet, hogy a ma közönsége legjobban a mesefilmeket (példa rá az Oz-i varázs-’ó legutóbbi óriási sikere) és a kalandorfilmeket szereti. Talán azért, mert ez viszi el őket leginkább gyermekkoruk gondtalan világába, mikor még szebb volt az élet s most a Kalózsziget titkával a tenger titokzatos szigetein lejátszódó események elfelejtetik velünk a mát.

CLARK GABLE. a legférfiasabb hollywoodi férfisztárok egyik legutóbb filmjében — táncos szerepet játszik. Clark filmjének cime: Idiot's Delight. Partnernője Norma Shaerer, aki számára ugyancsak szokatlan szerepet játszik. Szőke parókában alakit egy modern hisztérikát. Clark Gable mint táncos bonviyán, aki görlőkkel táncol és Norma mint hisztérikus amerikai nő — ezek olyan szerepek, amelyekben egész uj oldalról mutatkozik be a két pompás filmcsillag.

*

DEAUNE DURBI uj filmje most került bemutatásra Londonban. Cime: It's o date. Ebben a filmben Deaunenek már komoly felnőtt szerepe van, viszont nincs olyan nagy síkére, mint aranyos bakfis szerepeiben. Deaune ebben a filmben színésznőt játszik, akinek mamája. Kay Francis, ugyanazt a szerepet akarja eljátszani, mint a lánya és azt hiszi, hogy Deaune is ugyanazt a férfit szereti, mint ő. Végül minden jól végződik és Deaune nagy sikerrel énekli el a filmen a Bohémek Mimi szerepét.

*

SZŐKE SZAKÁLL is játszik az uj Deaune Durbi-filmben. A londoni bemutatóról irt kritikában ezt írják a kitűnő magyar komikus alakításáról: Van egy iró is a darabban, egy csöndes^, kis szerep. Ezt a szerzőt Szőke Szakáll alakítja olyan ügyesen, hogy jeleneteit szívesen végignézném újra, meg újra . . . A londoni újságíró S. Z. Sakallnak írja a magyar filmszínész nevét.

*

MADELEINE CAROLL uj filmje megbukott. A gyönyörű szőke filmcsillag Brian Atherne-el játszik együtt egy nagyon érzelmes és ostoba filmben, amelynek cime: Fiam, Fiam! A Hollywood Reperter csak ennyit ir a film bemutatójáról: Tegnap volt a premierje a „Fiam, fiambnak. Istenem, Istenem!