Ellenzék, 1940. május (61. évfolyam, 99-122. szám)

1940-05-19 / 112. szám

12

ellenzék

1940 május 19.

Egy erdélyi muzsikus emlékiratai-f napokban jelenik meg a ilr. Jancsii Elemér szerkesztésében az Erdélyi Rh- Icusúgok cimii sorozat 8-ik köteteként Ruzitska Gsörgy önvallomása. Jz egyet’ len zenei vonatkozású erdélyi memoár érdekességét es értékét az adja meg. hogy Kolozsvár nyugati zenei műveltséghez való kapcsolódásának elin éveit tárgyalja: az 1810—ÍS.'.O időket. Ruzitska György az első magyar zeneiskolának, az 1819-ben alapított Kolozsvári Zene-Conservatoriumnak volt sokai< (1869-ig) igazgatója, ö szervezte meg tulajdonképpen ezt az intézetet, ő rendezte az első filharmonikus hangversenyeket. az egyházi zene fejlesztése te réti is nagyok az érdemei, de különösen a kamarazene népszerűsítése fűződik nevéhez. Művelt ember volt, mert nemcsak középiskolát végzett, de egyetemet is járt Bécsben. Kevés muzsikus járt az időben egyetemre. Maga Ruzitska teljesen elmagyarosodott, leszármazottjai Erdélyben és Magyarországon élnek. Unokája, dr. Ruzitska Béla egyetemi tanár és ebből a családból i aló Ruzitska László is. aki Zsoldos László írói néven jeles elbeszélőink közé tartozott.

Ruzitska György életét Lakatos István irta meg. Az Erdélyi Tudományos Füzetek között jelent meg a művészetéről szóló részletes tanulmány. Az önvallomások elé is Lakatos István, Erdély zenei múltjának kutatója irt bevezető tanulmányt. ö látta el bőségesen jegyzetekkel és rendezte sajtó alá.

Ezekből az önvallomásokból közlünk az alábbiakban részletet abból az időből, mikor még Ruzitska Bécsben élt, mikor még nem is godolt arra, hogy valaha Erdély zenei életének meszervezése körül milyen fontos munkát fog végezni.

Körülbelül tizenhat éves koromban oly ismeretséget szereztem, mely egész későbbi életmódom irányát megváltoztatta. Gelinek abbé beajánlott gróí Clary Károly lovassági ezredes, akkor pedig a német nemesi testőrség első ezredeséhez, hogy ennek feleségét, születet báró Wetzlar leányt, zongorán kísérjem és nyolc éves kislányát zongorára tani tsam. Gr. Clary még fiatal ember volt, de felesége még fiatalabb, a leányka nevelőnője pedig ezeknél is fiatalabb és szebb volt. A grófnak a Bécs melletti Baden közelében a Hlnterbnrhlben a badekrendi apátság szomszédságában. Sparbach és Weissenbach községekben két faluból álló nagy birtoka volt, szép kastéllyal és egy gyönyörű vidéken fekvő várrommal. (Jochanni&steini uradalom). Tavasz kezdetével a család e birtokra költözött és engem is meghívott vendégül egy-két napi tartózkodásra, hogy a leckeadást ott folytassam. A szép vidék, a barátságos, kedves környezet és ezek mellett természetesen a csinos nevelőnő, aki rokonszenvet mutatott velem, mind gyakrabbi látogatásokra ösztönzött. Csekély jövedelmem miatt az elég hosz- szu utat többnyire gyalog tettem meg. Ez annyi időmbe került, hogy egyéb elfoglaltságaimat és tanulmányaimat emiatt elhanyagoltam. Emellett a gróf tiszteletdija meglehetős szerény volt. Ezeket a kirándulásakot nagyon élveztem. Egyetemi előadásaim után rendesen délután 4 órakor indultam el tankönyvvel a zsebemben és egy néhány garassal. Brühlbe érve egy pohár tejjel és kevés kaláccsal magam felüditve folytattam ntamat vöídeíő mezők és üde erdők között és a rö- V iditett gyalogutakon körülbelül hét, fél nyolc órára érkeztem Sparbachba, ahol mindig szívesen látott vendég voltam. Nagyon megszerettem a gyalog kirándulásokat, vándorlásokat, a szabadban való tartózkodást és a szép Klementinával reggelenként elköltött reggeíizést, melyen csak mi ketten voltunk, mert a grófi család külön, egyedül reggelizett. A ki? kontesszel és nevelőnőjével esténként tett kedves sétáink annyira megtetszettek rekem, hogy mind gyakrabban ismételtem meg látogatásaimat. így templomi szolgálataimat is meglehetősen elhanyagoltam és annak ellátását mind gyakrabban olyanra bíztam, aki hanyagul teljesítette feladatát. Helyettesemül osztálytársamat. Müller Károlyt válasz- tottam, akivel benső barátságban voltam és utóbbi időben bérelt szobában laktam. Ezt a zeneileg tehetségtelen fiatalembert éjjelenként nagy fáradtsággal kioktattam a követke. zö vasárnapi orgonálásra. Ő helyettesített. Kirándulásaimkor a templomban öt garas tiszteletdij fejében. Müller Pfaffenhovennek törvénytelen fia volt. igen csinos, magas termetű, nagyon mulatós legény volt, kinek rendesen csak p's napig volt pénze, melyet, ve- hm egvütt, hamar elköltött, viszont reggeli- iét és ebédjét övéinél rendesen megkapta. Én nem voltam ilyen szerencsés, mert szüleim szerénv viszonyok között éltek. Nagy volt a Családunk, viszont atyám jövedelme szerény volt. Ebédet és ellátást otthon csak úgy kap- kattam, ha annak árát nyolc napra előre ki- fizettem,

N u cső rá in icndesen egy báromkrajcáros kenyérből, egy és fél mészely sörből állott, amelynek áru akkor húrom korona volt. Éu- 1>ótársiimnak es pajtásomnak volt a feladuta, lmg) az egyetemen hallgatott filozófiai előadásokat lejegyezze, hogy én ezeket kirándulásául! alkalmával olvasva, mcgtanolhus- -ítm. Érre nagy szükségem volt, mert a logika tanára, harpe professzor egv idős, mogorva férfi, nem nagyon rokonszenvezett velem t s gyakran szólított felelésre. Neheztelésének oka ■sgy kifli volt. Karpe előadásaiban folyton Kant nevét emlegette és leggyakoribb mondása az volt; „Extra scholam non est vita“. Előadásai alatt fejét rendesen feltámasztott baikarjának tenyerére fektette és ek őzben njjai között kikaudikálVa figyelte a hallgatóságot. Különösen a baloldali padokban az ajtó közelében ülőket vizsgálhatta behatóan. Ezek közé tartoztam én is, mert ki- lánduásainiról reggel hazatérve, gyakran elkéstem óráimról. Egyik napon reggeli kiflimet magammal vitem a kollégiumba és az előadás alatt kezdtem fogyasztani. A tanár ezt észrevette és az egész hallgatóság előtt megszégyenitett, mikor rám mutatva, ezeket mond'a:

„Utolsó előadásomat a fogalmak tárgyalásával végeztem be, a mait is ezzel kezdem és rém fogásokkal, mint amaz ur ott, aki zseMOHÁCSI JENŐ:

BUDAPEST, május hó.

.Varga István ilyen című tanulmánya megható lelkesedéssel veti fel a?', a gondolatot. hogy Az ember tragédiája, szerinte a világirodalom legnagyobb vonalú, vetélytárs nélkül való alkotása, filmre kerüljön, még pedig mint a magyar nemzet kollektiv müve. A Paulay Ede és Hevesi Sándor emlékének szentelt kis mii minden túlzásával is gondolatkeltő és lebilincselő; ezért méltán megérdemli, hogy ne tűnjék el nyomtalanul a brosúrák áradatában. A Tragédia megfilmesítése régi magyar óhaj. Évtizedek óta kísért a magyar lapok filmrovatában. Valamikor Reinhard figyelmét akarták ráirányítani e magyar remekmű szépségeire; de Reinhardt nem szereti a Tragédiát; szinrehozatalának gondolatával sem foglalkozott, akármennyire is nógatták ez irányban magyar barátai; filmesitésé- re sem gondol. Korda Sándor fénykorában komolyan szó volt a Tragédia angol filmváltozatának elkészítéséről. A megvalósulás annál inkább tetszett lehetségesnek, mert Biró Lajo3, Korda munkatársa, nagy hive a Tragédiának. Madách örökéletü drámai költeményének megfd. mesitése néhány millió pengőbe kerülne, ami dollárban, vagy pláne angol fontban nem is látszik olyan elérhetetlen összegnek.

Szűkséges-e a Tragédia megfilmesítése? —Az ember tragédiája legtökéletesebben képzeletünk színpadán játszható el. Madách Imre aligha gondolt a színpadra, amikor sztregovai magányában kivetette magából a Tragédia láváját. Az ember tragédiája misztikus alkotás, amelynek értelmét már sokan próbálták megfejteni. Madách Aladár a spiritizmus homályába taszította édesatyja költői alkotását. A modern lélekelemzés sajátos törvényeit akarja ráhúzni a mii testére. Sok rejtelem lengi korul a nagyszerű drámai költeményt, amely azonban csupán a szellemi világ dimenzióiban közelíthető meg. Tartalmának átvetitése a színpadra, rádióba sok engedménnyel jár. Igaz. hogy a Tragédia nemcsak egészében, hanem részeiben is nagy. Ezért elbírja a színpadi megcsonkítást is. Ennek példáját legutóbb a berlini Volksbühne előadása mutatta. amelyből kimaradt a Kepler-jele- net, a falanszter, a világűr ás az utolsó ember jelenete. Még igv is nagy sikere volt az optimizmusba hajlított töredéknek. Kihagvásokkal játszották a Tragédiát a bécsi és müncheni rádióban is, igv erősen hatott. A Tragédia színpadi és rádióelőadása azonban nem öncél. Inkább esak arra való, külföldön tudniü1.eiben fogja reggelijét. Ez ugyauis fogás voll és nem fogalom“.

Az egész hallgatóság általános nevetésben tört ki, annyival is inkább, mert a száraz professzor nr részéről nem voltak ily élcelődésekhez szokva. Igen jó viszonyban voltam a latin klasszikusok fiatul tanárával, Hammer professzorral, aki később mint igen jeles orientalista, nagy hírnévre tett szert. Ő nem »«úgy lutin tudásom miutl kedvelt meg, mely a logikánál nem volt sokkul több. hanem azért, mert uuyjának házában ismerős voltam és nővére énekét többször kisértem zongorán.

Egyetemi hallgató koromban kezdtem a józsefvárosi színháznak Mayer Károly igazgató vígjátékaihoz dalokat és énekeket szerezni. Egy dalért, ha megtetszett, nyolc garast, egy duettért tizenkét garast, egy énekkarért pedig övén garast kuptam. Vándorlásaim alatt ez erdőben, a malomnál, Johannisstein várromnál mindig volt a zsebemben kottapapir és ceruza, úgy hogy több kisebb müvem a szabad természetben fogant meg agyamban és íródott le. Első teljes müvem egy balett sóit, melyet nagy sikerrel játszottak a józsefvárosi színházban. Tudni kell, hogy Bécsben az udvari színházakon kívül, csak a józsefvárosinak volt joga baletteket előadni, noha mint színház elég gyenge volt.

lik. hogy ráfordítsa az emberek figyelmét a magyar remekműre. Captatio be- nevolenliae az irányban, hogy olvassák el az eredeti szöveget. A Tragédia-filmnek, még a legnagyobbszerünek és legnagyszerűbbnek is, ez lenne az igazi rendeltetése. Varga István a Tragédiának csak színpadi és rádióelőadásait tartja kiábrándítónak: másként Ítélkezik a Tragédia megfilmesítésének művészi értékéről. Azt mondja: ha hangosfilm nem volna, fel kellene találnunk a Tragédia megelevenl- tésére. Szerinte soha, semmiféle művészi alkotás nem eevesitette még magában annyira a tiszta irodalom és a tiszta filmszerűség egymástól legtöbbször egész távolálló követelményeit, mint a mi Tragédiának. Ha igaz ez. ha Madách, mint Varga István állítja, szinte megérezte azt a jövőbeli olyasféle technikai lehetőséget. amely alkalmassá teszi a Tragédiát a tökéletes megelevenitésre, akkora Tragédiát meg lehet és meg is kell filmesi- teni De igaz-e ez9

Miiyen stilust követel meg a Tragédia megfilmesítése? — Már a némafilm korszakának n&gv rendezői ráeszméltek arra, hogy a film nem lehet csupán színpadi müvek áttranszponálása. Az ábrázolásnak sajátos műfaja a film. Egészen uj eszközökkel dolgozik a film, egészen uj hatásokat ér el. A némafilm uj vizuális kultúrát hozott; a hangosfilmben ez csupán némi engedményt tett a fogalmak világának azzal, hogy valami teret engedett az emberi beszédnek. Az ember tragédiája megfilmesítésének legfontosabb problémája abban rejlik, hogy áttehető-e ez a legmagasabb fogalmi kuituraalkotás a ve zuális kultuia terébe, és ha igen, milyen mértékben sikerülhet ez? Ez a probléma igen nehezen oldható meg, vagy talán egyáltalában nem. Első látszatra a tragédia azért alkalmas egv óriási méretű film megteremtésére, mert olyan grandiózus jelenelek sorába tömöríti az emberiség történelmét, melyek a színpadon csak szegényesen rendeződhetnek, a szabadtéri színpadon is nem eléggé nagyszabású módon, a filmben azonban remekid oldhatók meg. persze kellő anyagi és művészi felkészültséggel. Ezek a jelenetek azonban, arrielvek a kollektiv emberiség történelméről jelenthetnek ki fontos tudnivalókat, a filmben nem lehetnek tulajdonképpen egyebek, mint míívészleg megrendezett híradók tömegfelvonulásokról, lázadásokról, udvari életről, a vásári élet ről. az elgépiesedés korszakában folvó munkáról. Ezek egymásukban gyönyörű képek, de nem árulnak el semmit a Tragédia eszmei tartalmáról, az egyéni és

kollektiv éld korszakainak változásáról, az emberiség fejlődésébe vetett bitnek hiábavalóságáról. Melyek azok a madáchi mondatok, amelyeket ezekben a tiirneg- jelenelekben el lehet mondani? És eme, mondjuk, hogy helyesen kiválasztott sorokat nem kell-e majd áthidalni más kon- társorokkal, Madách-pótlék sorokkal? é nagy jelenet! kbe kellene beágyazni Ádám és Éva sorsát. De hogyan? A színek sorozatában egyéni sorsa az egész 1 ragédiá- han legfeljebb ha Ádám Keplernek van; ez a kis emberi Tragédia talán megoldható filmszerűen. Itt változatos képekkel dolgozhatna a rendező; egyszer Keplert mutatná meg ahogyan a csillagokat vizsgálja, máskor Borbálát, Keplerrel, aztán az udvaronccal. Felnagyíthatná az arcokat, remek atmoszférát teremthetne Mit kezdjen azonban már 1 ankréd és Izóra jelenetével? Itt legfeljebb Lucifei és a komorna epizódjával tarkíthatná a folytonosan két ember között lefolyó történést, amelyet, akármilyen hangulatos, de mégis csak naturalisz- tikus légkörrel vehetne körül.

Az álomjelenetek stílusa. — Csakhogy Az ember tragédiájának tizenöt színe kö- ziU tizenegy álom: Ádám álma. A filmben meg lehet csinálni azt. arait színpadi rendező a Tragédiában eddig soha nem mert. Ott láthatnék mindig a filmkép szélén Ádámot, ahogy megálmodja saját sorsát és benne az emberiségét Az alvó Ádám arcán ott tükröződhetne, izgalmas arcjátékkal, sorsának minden változása. A filmfényképezés - csodálatos technikájával nagy művészi élménnyé avathatná a remek filmszínész arcvonásainak meg- renditő játékát, egészen addig, hogv megálra od ja az utoló ember sorsát, ami a kétségbeesés torz vonásait vési arcába. Ez a naturalisztikus. felnagyított ádárni ábrázat mindig eszünkbe juttatná ugyan, hogy álmok elevenednek meg előttünk, de még nem oldaná meg az álomszinek sjilusát. Ez a stilus, persze, nem lehetne más, mint egészen az irrealitásig felfokozott expresszionizmus. Attól a pillanattól kezdve, hogy feldereng a Tragédiában Egyiptom, egészen az eszkimó nő utolsó mozdulatáig. A színpad és a színházi látogató még elbírhatja valahogyan azt a stilustörést, hogy az álomjelenetek natn- ralisztiku? eszközökkel kelnek életre: a modern világítási lehetőségek ezt a naturalizmust legfeljebb ha enyhíthetik, de nem módosíthatják; a színpadi előadásnál bele kell törődni abba is. hogy a madáchi szöveg, akármennyire komprimált, úiégis csak jól megszerkesztett, tulajdonképpen reális és értelmes beszéd. A film naivabb. kollektivebb publikumtömege számára az álom esak akkor valószerii, na kavargó, álomszerűén megvilágított, torz, sokdimenzióju, folytonosan változó szintereken álomszerűén mozgó és eevmásna folyó emberek ágálnak. A mai filmrende* zői művészet ezt kitünően meg is tudja csinálni. Ennek az álomvilágnak szereplői nem mondhatják el a kimért, bár láng- szerű madáchi sorokat! Ha pedig nem igazán álomszernek ezek az álomszinek. akkor a film hideg, művészieden, hazug és primitiv lesz.

A Tragédia-film paradoxonja. — Madách Tmre drámai költeménye, melynek elolvasása gazdagító és megrendítő, tehát Pent filmszerű. Azaz akkor nem az. ha súlyt helyezünk arra, ami e hatalmas költői műben mégsem hanyagolható el. tudniillik a madáchi szövegre. Az expresszio- nisztikus álomvilágban nem hangozhatnak el Madáchnak a tiszta ész birodalmából kisugárzott sorai. Ebből azonban az a paradoxon következik, hogv a Tragédia-film, ha egyáltalán megoldható, álom- színeiben nem lehet hangos, vagyis beszéd-film. hanem csak beszédjelen, legfeljebb muzsikával kisért film. Ennek a filmnek azonban, akármilyen nagyméretű és gyönyörű volna is. Madách remekművéhez kevés köze lenne.

Végső következetetés. — A Tragédia tömegielenetei nagv naturalisztikus rendezést kívánnak. De mivel ezek a tömegjelenetek az álomszinek részei, nem szabad őket másként megcsinálni, csupán az expresszonizmus stílusában A Tragédia eszmei tartalma és szövege, persze, így is, úgy is elsikkadna. Mivel azonban a szürke elmélet szerint a Tragédia-filmet megcsinálni nem lehet, bizalommal várom, hogy holnap megalkossa a filmrendezés Napóleonja Az ember tragédiája tökéletes filmváltozatát. (Nyugat.)

Az ember tragédiája és a film