Ellenzék, 1940. május (61. évfolyam, 99-122. szám)

1940-05-19 / 112. szám

I 1940 május 19. EZZEN2&K s VASÁRNAPI KRÓNIKA írja mArai Sándor KéJ iitem harca ban, hogy igenia, a Secret Service kitünően működött, az angolok pontosan ismerték a németek csapatmozdulatait. Lehet, hogy vala­milyen diplomáciai csalafintaság lappang a lassú cselekvés alján? Lehet, de nem valószí­nű, mert az angoloknak igazán nem érdekük, hogy a németek reátegyék kezüket újabb területekre, megszerezzék a fontosabb kikö­tőket & uj légi és tengeri támaszpontokat lé­tesítsenek. Ehhez nem kell stratégának len­ni, ennyit mi, civilek is értünk a haditudo­mányhoz, hogy ez uj támaszpontok megszer­zése előny a németeknek, hátrány az angolok számára. Igaz, hogy Narvitkot, a svéd vasérc kényelmes útját elzárták az angolok; de sok­kal több a szövetségesek részéről nem történt eddig. A német idegreflex s annak gyakorlati áttétele itt is gyorsabb volt. Az angolok azt mondják: kellemetlen, de mindez nem dönti el a háborút. A németek nem mondanak sem­mit, hallgatnak és cselekednek. Az egyik tehát túl akarja élni a háborút, a másik meg akarja nyerni, minden áron, köz­vetlenül. Egyelőre ennyit ért a világ a félel­mes mérkőzésből. A franciák idegzete kitű­nő, idegműködésük és ingervezetésük gyors, legalább oly gyors, mint a németeké. A fran­ciák ismerik az angolokat s ők is azt mond­ják, hogy mindez nem dönti el a háborút: az nyer, aki szusszal tovább bírja. Ez a két ál­láspont, ez a kétféle idegzet mérkőzik most a világban. S eszembe jut egy kitűnő magyar iró utinaplója, aki évtized előtt angolokkal és franciákkal megrakott társaskocsiban utazott a Bretagne-on keresztül s mikor a kocsi fel­borult s az utasok lassan, kéken és zölden előmásztak a romok alól, meglepetve észlel­te, hogy csak a franciák káromkodnak: az an­golok hallgattak. Csak másnap reggel kezdtek szitkozódni az angolok, tizenkét órával ké­sőbb, a reggelinél, mikor a franciák már el is felejtették a balesetet. Tizenkét órára volt szüksége az angol utasnak, hogy idegzete megértse, felfogja és levezesse a közjáték je­lentőségét. Ez a tizenkét órás késés nagyon jellemző az angol idegzetre. Lehet, hogy nem dönt el semmit, de olyan tényező, mellyel az uj háborúban számolni kell s a németek szá­molnak is ve^e. BUWBB1ÜQH KÜSSET Ez a háború már eddig is meggyőzte a világot arról, amit az angolok régen tudtak: hogy az angolok idegei másfélék, mint a ne­meteké a ennek a kétféleségnek e háború­ban, amikor minden, vagy legalább is na­gyon sok a villámgyors cselekvésen mul'.k, nagy jelentősége van. A Indviselő felek hir- terjesztő irodái változatlai ul hangsúlyozzák, hogy ez a háború elsőrendűen az „idegek háborúja“, — ez a nagy slpgan, a jelszó, me­lyet szétkürtöltek a vilájgban — a ha igy van, a győzelem szempontjából nemcsak az a nagy kérdés, kinek idegei jobbak, hanem az is, kinek idegei érzékenyebbek. A beidegzés­nek e kétfélesége, — a német és angol ideg­élet, a reflexek másminősegü működése — a nyolchónapos háború során néhol szembe­szökően érzékelhető volt. Az angolok tudják ezt és beszélnek róla. Nem beszélnek nagy lelkesedéssel erről, de őszintén megmondják, hogy reflexeik mások, lassúbbak, mint a né­meteké. E fejtegetéseket olvasva nyilvánvaló, hogy az „idegek háborúja“ nemcsak hírlapi jelszó, hanem éppen olyan arcvonal, mint a katonai, vagy gazdasági. Az angolok úgy képzelik, hogy a háborút az nyeri meg, aki tovább birja — mivel? . . . Természetesen mindennel: fegyverrel, nyers­anyaggal, pénzzel, emberrel s nem utolsó sorban ideggel, tehát magyarul: szusszal. A németek azt mondják, hogy ez a háború nem hasonlít a hadtörténelem semmilyen háború­jához, egészen uj, eddig még a valóságban el­lenőrizhetetlen fegyverekkel vívják s az fog győzni, aki erősebben, biztosabban, határozot­tabban és gyorsabban tud cselekedni. Az an­golok tehát arra rendezkedtek be, hogy kibír­ják ezt a háborút, a németek arra, hogy cse­lekednek, mindenütt, minden eszközzel s igy nyerik meg, amilyen gyorsan csak lehet. Két ütem harcol egymás ellen, nemcsak két nép. Lehet, hogy e két ütem különbözőségében benne van a két népet elválasztó ellentétek egész tragikus mélysége: a társadalomszemlé­leti, gazdasági világnézeti különbözőség. A szemlélő nem tud szabadulni a benyomástól, hogy az angolok még mindig csak készülnek és védekeznek, mig a németek már harcol­nak. Ez tűnt ki eddig a háború egész mene­téből és üteméből. Akik vakon esküsznek az angol és francia hivatalos jelentésekre, az el­múlt hónapokban két csalódást értek meg. Mikor a lengyel—német háború kitört s az angolok, valamint a franciák semmiféle se­gítséget nem nyújtottak a lengyeleknek, a háború első napjaiban a közös hadvezetőség egyik nyilatkoztában kijelentette, hogy a nyugati fronton „rövidesen nagyszabású had­műveletek indulnak meg « ezek a nyugati hadműveletek nagymértékben tehermentesítik majd a lengyel frontot“. Ez a hivatalos beje­lentés elhangzott s a világ várta a nagysza­bású nyugati akciókat. A valósiágban nyuga­ton — a belga—holland háború kitöréséig — nem történt semmi s a> lengyeleket porrá verték a németek. Miért? Időközben megtud­tuk, hogy a szövetségesek nem segíthették a lengyeleket, mert a német légierők már az első napokban megsemmisítették a lengyel lé­gi flottát s a szövetségesek nem küldhették repülőgépeket, mert Lengyelországnak nem voltak megfelelően védett (földalatti stb.) re­pülőterei; azonkívül bombái sem voltak a kellő mennyiségben. Lehet, hogy igy volt, de az is lehet, hogy igaz, amit Ironside angol tá­bornok mondott a minap, mikor megállapí­totta, hogy a szövetségesek félelmesen készü­letlenek voltak a szeptemberi napokban; örültek, ha az időt húzhatják s minden jel szerint most is örülnek, ha mentői több ide­jük marad az amerikai, kanadai, ausztráliai repülők, repülőgépek és hadianyagok átszállí­tására. Ez volt az első szövetséges kijelentés, amelyet nem követtek teljes értékű cseleke­detek. A második a norvég hadjárattal kap­csolatban hangzott el, mikor Churchill beje­lentette, hogy az angol flotta megsemmisít minden hajót a Skagerrakban s az események bebizonyították, hogy erről szó sincsen: az angolok kétségtelenül jelentős károkat okoz­tak a német flottának, de nem tudták meg­akadályozni a német csapatszállitásokat 8 egyáltalán nem vált valóra Churchill jóslata, mely szerint „megsemmisítenek a Skager- rakban minden német hajót“. Miért nem vált be? Nem tudom, nem értek stratégiá­hoz. Idegekhez is csak azért értek, mert em­ber vagyok és idegeim vannak s ezekkel ér­zékelem, hogy a németek idegei ebben a há­borúban gyorsabban reagálnak, mint az ango­lok idegei. Nemcsak ebben a háborúban, felelik erre az angolok. Minden háborúban. Anglia lassan mozog, ráér. Kell valamilyen közvetlen csa­pás, életveszély, hogy a szigeti ember elve­szítse biztonságérzetét s cselekedni kezdjen. Ismétlem: nem értek stratégiához, de most nap mind nap azt olvassuk az angol sajtó­Példátlan sikerrel léteződön be a Magyar Népközösség bukaresti tagozatának második műkedvelő szinielőadássorozata 4 bukaresti magyarság fiiivaüásJ Jeti arról, hogy a népi lég­körben mozgó, iársadalmi kérdéseke! feljáró darabokaJ része­síti előnyben* — Hagy miiélvezeJeJ nyujJotiak és felefJheJeJlen esJéJ szereztek a közönségnek a mii kedvelők BUKAREST, május 18. A bukaresti magyarság társadalmi életében egészen rendkívüli esemény zaljott le vasárnap este. A Magyar Nép­közösség helyi tagozatának műkedvelő gárdája ezen az estén tartot'ta második ciklusának utolsó előadását. A nézőte­ret megtöltő közönségnek olyan ritka élményben volt része, ami ismételten igazolta azt az álláspontot, amelyet e lap hasábjain többizben kifejtettünk és méltó beteljesülése annak a törekvés­nek, amelynek jegyében a tagozat ve­zetősége a műkedvelő színjátszást meg* honosította. A szigorú tárgyilagosság kedvéért őszintén be kell vallanunk, hogy a zsenge műkedvelő színi akció eleinte bizony a sötétben tapogatózott és elég nehezen tudott rátalálni a bukaresti1 magyarság ízlésének és kulturigényé- nek ütőerére. Ugyanabba a hibába esett, mint azok a világjárók, akik min den városban csak a cityben néznek szét kissé és sietnek kimondani, hogy máris ismerik a várost. így azonosít­ják sokan — igen helytelenül — a száz­ezer lelket jóval meghaladó bukaresti magyarságot azzal a néhányezer értel­miségivel és a polgárság felsőbb rété* geibe beérkezett maroknyi iparos és ke­reskedővel, akik a belvárosban és a villanegyedekben laknak. Ezek nagy hányadának megvan a lehetősége arra, hogy a rohanó civilizáció szellemi ter­mékeit magáévá tegye. Elsősorban, mert több nyelvet ismer; másodsorban pedig úgy anyagi helyzeténél, mint köny* nyebbtermészetü elfoglaltságánál fog­va módjában áll, hogy naponta olvas­hasson hírlapokat, folyóiratokat és könyveket. Reggel, délben, este hazai és külföldi rádióledásokat hallgathat és megengedheti magának azt a fényűzést is, hogy a fővárosi színházakba és ope-l rába járhasson, szabadságideje alatt pedig nyitva áll előtte az ut a magyar színházak felé Brassótól Budapestig. De a világvárosok bevándorlóinak si­vár életét élő és a magyar nyelvi kul­túrától elszakadt kültelki tömegeknek saját anyanyelvükön művelődési lehe* tőséget, sőt a legkönnyebb fajsúlyú szórakozást nyújtani is: parancsoló szükségességii és hálás küldetés. Ez a meglátás vezérelte a Magyar Népkö­zösség bukaresti tagozatának vezetősé­gét akkor, amikor elhatározta, hogy műkedvelő szini akciót szervez; ezt fejtegettük nem egyszer e lap hasáb­jain és e mellett tett hitvallást a bu* karesti magyarság. A műkedvelő gárda második előadás- sorozatának keretében először Martos Ferenc és Huszka Jenő zenés szinjáté- ka: a „Giil Baba“ került színre. A da­rab zenei részének örökbecsű művészi értéke és a főszerepeket játszó sziné* szék érvényesülési lehetősége elvitat­hatatlan. De éppen ezen tulajdonságai* nál fogva alkalmatlan műkedvelő elő­adásra és olyan hiányos színpadi és ze-l nei keretben való kihozásra, mint ami­lyent jelen esetben láttunk. Sarkady igazgató derekasan elvégezte rendezői munkáját. A lehetőség legmesszebbme­nő határáig színészekké gyúrta a mű­kedvelőket, a darab miliőjének megfe* lelően maszkírozta és kiöltöztette őket. Színfalakat ácsolt és festett és a fő­szerep természetéből folyó, sokoldalú képességet tanúsító saját játékával emelté az előadás színvonalát. A műkedvelők közül magasan a dilet­táns színészet vonala fölé emelkedett Füzesi Fisztung Ferenc. Mujkó cigány szerepében olyan tökéletes művészi alakítással lepte meg a közönséget, ami általános elismerést és lelkesedést vál* tott ki. Minden mozdulatán és hanglej­tésén rajta van a született tehetség pe­csétje és látszik, hogy valamikor hiva=4 tásos színész volt. Kár, hogy abbahagy­ta! A magyar színészet értékes komi­kust vesztett el benne. Örömmel láttuk viszont a bukaresti magyar műkedvelő színjátszás másik tehetséges képviselő­jét: Polifka Jenőt. A budai bíró rövid szerepében annak ellenére, hogy az ere* deti szereplő hiányában, utolsó perc­ben ugrott be, sokkal többet nyújtott, mint amennyit a legjobb műkedvelőtől is el lehet várni. A prózai szereplők kö­zül kiemlkedett még Mikó Józsefné, Zulejka epizódszerii szerepében. Egé­szen különleges komikai tehetségről és természetes humorérzékről adott tanu-4 ságot. Lukács Eleonóra kedvesen ját­szotta Ziilfikárnak, a néger eunuchnak a szerepét. Az énekes szerepeket alakítók közül Keresztes Klári a Gábor diák szerepé­ben igen bájos jelenség volt1. Tehetsé­gesen és sok igyekezettel vitte végig a nehéz szerepet. Fiatal, feilődésképes. Hauryné Palocsay Böske ugyanazt a dicéretet érdemli. Egészen művészi teljesítmény volt a ballet táncprodukciója. Andrási Mária, lialmay Nóra, Kováts Írónké, Mikó Jó* zsefné, Székely Zsóka és Széli Gizi tánca nagyban emelte az előadás si kerét. Készakarva hagytuk utoljára Szatfí- rnáry Gézát, a nemrégiben felfedezett, nagy tehetségű tenoristát. Öt külön ki kell emelnünk az előadás műkedvelő keretéből. Kellemes, tiszta, meleg hang-* ja, hatalmas orgánuma, lelkesedése és fejlődésképessége nagy operák színpa­dára és hangversenydobogóra predesz­tinálja. Ali basa rendkívül nehéz sze* repében valósággal magával ragadta a közönséget. Meglátszik rajta Lucia Cos- ma tanárnő iskolája. Hallását kissé csi­szolnia kell még és nyitva áll előtte a legfényesebb karrier. ( Az énekszámokat Z. Tátray Komé* lia zongora- és énektanárnő, a hallétét pedig Marady Vilmos (Viljy profesz«* szór) tánctanár tanította be. Míg a „Gül Baba“ mindhárom elő­adása a közepesnél is lanyhább érdeké lődés mellett, félig üres nézőtér előtt folyt le, addig a vasárnap délután ési este szinrehozott': „Amit az erdő me* sél“ cimü népszínművet telt ház nézte végig. Mindkét előadásnak olyan forró ! sikere volt, amilyen csak nagy szinhá- ! zak parádés premierjein szokott lenni. A közönség teljesen egybeforrd a sze4 replökkel, a színpad és a nézőtér között összekötő kapoccsá kovácsolódott az a lelkesedés és öröm, amely a közönség leikéből spontán fakadt, amikor saját szülőföldjét és annak százezer varázsát látta maga előtt a függöny feIgordüléJ se után. Ez az első szivrebbenés már magában is biztosította a darab síké* rét. A műkedvelők pedig á feléjük áram-1 ló lelkesedéstől megitfasuTva igazi leb kesedéssel játszottak. A cselekmény mim den fordulatánál könnyet mosolyra és mosolyt könnyre fakasztottak. Játékuk mindvégig lendületes, érdekfeszátö és élvezetes volt. Ä darab tárgya, cselek* ménye és az a légkör, amelyben mozog, minden tekintetben megfelel a baka* resti magyarság lelkivilágának és ízlé­sének. Nem is fukarkodott az elisme* réssel. Bőven adózott tapssal, helyeslés­sel és a tetszésnyilvánítás egyéb ön­kéntelen kitöréseivel. i I A főszereplő: Koncz Ferénz olyar hatalmas drámai őstehetséget sugárzott ki magából minden szaván és mozdula- tán keresztül, amilyennel csak nagyrit* kán találkozunk. Méltó partnere voll Gáli Brigitta, a női főszereplő. A Ficze* ra-család palócait művészi átérzéssel alakította Koszta György, ifj. Széli Fe­renc és Széli Giziké, ugyanígy a két öreg székely parasztot Füzésí*Fisztung Ferenc és Cservák Sándor. SzathmárV Géza magyar nótái szívhez szólóak vol tak. Nemcsak kitűnő hangja és énektuJ dása, hanem megjelenése és játéka is elnyerte a közönség tetszését. Nagy si­kere volt még a Dóka Jancsi szerepét játszó id. Széli Ferencnek. A gyilkolás! jelenetet olyan élethiiséggel és annyi drámai erővel hajtottta végre, hogy a nézőket végigborzongatta a hideg. A két muzsikus cigány szerepében nyilt» szini tapsot kapott Kolozsváry János és Andrási István, úgyszintén Kacsó Béni, amikor mint erdőkerülő elfogja a gyilkost. Kacsóné Etelka rövid szere­pével sok humort és derűt hozott a színpadra. A függöny legördülését zúgó és szűn­ni nem akaró tapsvihar követte. A kö­zönség mintha gyökeret vert volna, nem akarta elhagyni a nézőteret. Hosz^ szasan ünnepelte és számtalanszor a függöny elé hivta a szereplőket) és Sár* kady igazgatót, a műkedvelő gárda ve­zetőjét. A terem lassan kezdett ürülni és lent a fényárban úszó belvárosi utca késő éjszakai csendjét Ietompitott örömkiál tások verték fel. Örültek a bukaresti magyarok annak, iogy ilyen bensősé^ ges estét ajándékozott nekik megujhó dott 'közéletük derék vezetősége salai vérből való testvéreik áldozatkész köz­reműködésével. Szikszay Gyula AMERIKÁBAN VAN A BELGA ARANY. The unis volt belga miniszterelnök, az Egye- siüt-Államokban tartózkodó belga gazdasási küldöttség vezetője kijelentette az njságirók kérdésére: „Jóformán minden aranyunk itt van, vagy egyebütt. Már egy évvel ezelőtt el­vittük hazulról“.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents