Ellenzék, 1940. május (61. évfolyam, 99-122. szám)
1940-05-04 / 100. szám
5 1940 május 4. ELLENZÉK Né&kő%ö%s@®i munka Ismételten rámutattunk, hogy a fokozott munka fölajzott kötelessége hárult ma reáuk. Húr az ellenmondóknak talán igazuk van. mikor meggyőződéssel állítják: nem kel! lokozni a munkát, mert a messzi jövendőben egy uj aranykor köszönt majd reánk, amikor úgyszólván jelentősebb munka nélkül éliink és időnk javarészét a lelki, szellemi, testi örömök élvezetére fordíthatjuk: carpe diem lett a jelszó, vagyis szakaszd le minden órád gyümölcsét. A fejlődés és haladás végső célja tu- lajdoukép ez; minden újabb, vagy jobb gép odavezet. Felmentve az emberi munkát sok jelenlegi kötelezettség alól, talán majd mindenkit csak a nyerstermékek egy kis hányadának előállítására és a gépek irányítására kötelezve, miután résztvesz ezek megszerkesztésében. Szóval, amikor az ember csak pásztor, kertész, geológus, műszerész, gépmester, pilóta lesz, mindenki egy kicsit miivész, egy kissé tudós, majdnem egészen boldog ember lesz. Nekünk azonban a józan eszünk mai tapasztalataira kell ügyet vetnünk és igy csak a nagyobb munkakötelesség, sőt munkakényszer valóságával1 törődni. E munkakötelesség nem szorítkozhat csak a földművelés, ipar, kereskedelem, szellemi élet szükségleteire. Lelki munkára is köte- leztetünk. Ilyen lelki munka államunk nagy és kisebbségi társadalmunk szőkébb közéletének szolgálata. Szóval, magunkat csak önmagunkban véve, el kell végeznünk fokozottabb mértékben, mint bármikor, a kisebbségi magyar társadalom közéletének, vagyis a Népközösségnek nagyszámú és főbenjáró kötelességeit és feladatait. Mert lépést kell tartani az állampolitika fokozottabb ütemével és át kell vennünk az iramot, mely a nagy világ minden mozdulatában nyilvánul, a baboO küzdelmeinek és a békés termelés dinamizmusában. De lépést kell tartanunk nemcsak a fokozottabb munka, de a rendesnél most gyorsabb és szenvedélyesebb tavaszi megújulással is. Ha másutt éjjel-nappal harcolnak és dolgoznak, ha inezők-fák szinte pillanatról pillanatra nyomozható gyorsasággal bontják fel a leveleket és virágokat, akkor ebben a sürgés-forgásban egy szervezett, nagy társadalom se késlekedheiik, vagy pihenhet, hanem fokozni tartozik e lét-mámorban a maga jól megkezdett kisebbségi munkáját, vagyis egyre jobban kiépíteni a Népközösséget és benne minden lehető közösségi munkát és feladatot lázas lelkesedéssel és a tökélyre való szenvedélyes törekvéssel megoldani. Megállapíthatjuk, hogy Népközösségüuk erejének minden megfeszítésével előre halad e meleg és gyors ütemben. Senkitől se marad el: se az emberiségtől, se a birodalmaktól. Amióta pihenőre ment a törvényhozás, amelyben képviselőink és szenátoraink dicséretre- méhó szorgalommal és eredményesen dolgoztak, a rendesnél is nagyobb hévvel járják ők a szakminisztériumokat, folytatják a szakmai szervezést, ösztökélik az egyre szorgalmasabb tagozatokat. A Népközösség vezérkara, mint a hivatalos jelentések és félhivatalos kijelentések bizonyítják, igen fontos tárgyalásokat folytat a kormány és arevonal illetékes tényezőivel, a magyar kisebbség politikai tevékenységének szabályozása és a kisebbségi függő ügyek megoldása dolgában. Az idő és helyzet igen alkalmas a gyors elintézések szempontjából. Minden politikai tényezőt a legélénkebb tevékenységre és megvalósításokra késztet a történelmi helyzet és idő. Ez a tudat kihat a kisebbségi sorsra is. De minden más irányú vezetést vállalt népközösségi tekintély is fáradhatatlanul dolgozik és a munka ütemével minden közkatonát fölserkent. egyes tagozatok az idők lázában úgy érzik, hogy nem elég az a munkakör, amelyet kezdetben vállaltak s mindenképp törekednek a tevékenység kiszélesítésére. Az aradi tagozat például, mely az Iparosegylet részletes megszervezését buzdítja és támogatja — ugyanúgy, mint Kolozsvárt is, kimondotta, hogy alapos megbeszélések után a lehető legnagyobb mértékben kiszélesíti tevékenységét, ugyanezt a törekvést látjuk a fővárosi tagozat életében is. Nemcsak a közművelődési élet, mükedvelés, népművészeti kiállítás, szervezkedés, vasárnapi nép-találkozók ügyeivel foglalkozik állandóan, hanem igyekszik minden lehető munkaterületre kiterjeszkedni. Hunyadmegye magyarsága mindjobban szervezkedik. Brassóban is fokozódik a lendület, nem beszélve a kolozsvári tagozat mozgékonyságáról. — Minden irányban jótékony hatással érezhetjük, hogy vagyunk és életünket a törvényes lehetőségek teljes kiaknázásává) erőteljessé és hasznossá kívánjuk tenni az emberiség, osztályunk és a magunk javára. Szóval engedelmeskedünk az idők parancsának, mely mindenütt a tevékenység fokozását követeli és engedelmeskedünk a lelkünk belső parancsának, mely megmaradásra és fejlődésre kötelez. Lelkesedve keressük és találjuk meg a teljesebb összefogás és magasabb lét lehetőségeit. Éppen ezért érezze mindenki, aki még nem érzi az idők utasításait és teljesítse a belőlük folyó kötelességeket. Nemcsak a Népközösségben, államban, emberiségben, de önmagunkban is kö- .yvj&oapw.k állantjóap. . iciicii iicécriici! Haladnak m ®r§§i"líii©siliw lOTCSMelni iiriülisoli MOSZKVA, május 3. (Rador.) Havas: A nemrég Moszkvába érkezett jugoszláv kereskedelmi küldöttség 8—10 napiig szándékszik maradni. A jugoszláv delegáció és Mikoiu külkereskedelmi népbiztos közötti megbeszélések, hir szerint, ,a legjobb utón haladnak. Jugoszlávia és Szovjetoroszország között kereskedelmi! egyezmény megkötéséről tárgyalnak, mely a hajózásra, fizetésekre és kereskedelmi képviseletekre is kiterjed. A jugoszláv küldöttség Szó vjetoroszországban j petróleumtermékeket és gyapotot akarnak vásárolni, melyek ellenébe rezet és inas fémeket, húst, aszalt gyümölcsöt és mezőgazdasági termékeket ajánl. Az eddigi megbeszélések folyamán nem merült fel a diplomáciai kapcsolatok helyreállításának kérdése, a jugoszláv delegátusok azonban úgy vélik, hogy a kereskedelmi kapcsolatok a diploma ciai viszony javulását is meghozhatják. K9ZÉUET  baalíOTesti relwEisáfes egyház az idén is nagyszabású iskola- enajjálisí rendez Az líísnspéiy jövedelme aj mmgya? iskola i&láliiiásái, a megkezdeti íanoaeuíihon befejezéséi és árvaház létesítéséi szolgaija BUKAREST, május 3. (Saját tud.) Köztudomás szerint a háború óLa Buka restben egyetlen magyar tanintézet: a refor mátus egyház által fenntartott elemiiskola Több mint másfél évtizedig csak a Sfti Yoe vozi-utcai székházban működött, ahol! az es perest hivatal és a magyar főiskolai diákott hon is elhelyezést nyert. A református egy ház decentralizálása folyamán felállított pa rókiális körök kebelében kezdettől fogva ele miiskol ák is létesültek, amelyek tanereje a helyi adottságok és lehetőségek szerint vál tozik. Ilyenformán a bukaresti gyermekek elem oktatása kizárólag a református egyházra hárul, amely el is követ minden tehetőt, hogy küldetésének megfeleljen. Az iskolák fenntartására és egyéb oktatási intézményeinek gyarapítására különböző rendezvényeket szervez, amelyek mindig nagy visszhangra találnak a főváros egész magyarságában. Ezen rendezvények sorozatába illeszkedik bele minden év tavaszán a már hagyományossá vált nagyszabású iskolamajális. Az idei majálist az éveken keresztül bevált szokás szerint ismét az „Andronache“ erdőben tartja a református egyház, f. hó 19-én. kedvezetőlen idő esetén 26-án. Az újjáéledt bukaresti magyar közélet az idén minden bizonnyal még az eddig elért 20—30 ezer magyarnál is többet toboroz össze erre a nagy népünnepélyre. Ez annál is inkább remélhető, mivefi az idei majális tiszta jövedelmének hovaforditása több irányú: egy uj református magyar iskola felállítása, a tavaly megkezdett, de pénzhiány miatt félbeszakadt tauoncottbou befejezése és árvaház alapítása. Az egyházi egyesületek vállvetve serénykednek, hogy a nagyszabású népünnepélyt kellőképpen előkészítsék. MŰKEDVELŐ ELŐADÁS. A bukaresti katolikus egyház köré csoportosult három magyar társadalmi egyesület (férfi, nőszövetség és ifjúsági csoport) jól sikerült műkedvelő előadással egybekötött táncmulatságot rendezett az ortodox husvét ei.'ső napjáu. Szinre került Paul Anthelm ..Abbé’4 cimii háromfelvonásos drámája. A darabot Kárpáti M. Géza rendezte és játékukkal kitün- ; tek benne: Balázs Margit, . Nevezi János, Róth Mimi, Kovács Imre, Hamar Juliska, Berlcy József, Goldberger János, Sütő Kálmán, Manoteseu Istvánná és Fejős István. A műsort a ..Szent Ilona“ énekkar nyitotta meg a pápai himnusszal, majd Szikszay Dolly zeneakadémiai növendék m.iidalokat énekelt. A rendezésben résztvett mindhárom egyesület vezetősége. A tiszta jövedelem a „Şzent Ilona“ templom udvarán építendő magyar kút- turbóz és a templom kőkerítésének tatarozá- 1 sara szolgál. Kopenhága, a furcsaságok városa Érdekes beszélgetés a dániai viszonyokról BUDAPEST, május 3. Esther Nielson, fiatal dán hölgy, aki né hány nappal ezelőtt érkezett Kopenhágábó!, ahonnan röviddel a német csapatok bevonulása előtt utazott el, sok érdekes és furcsa dolgot beszéli el Kopenhágáról. Elbeszéléseiből élénken kiviláglik, miyen különös világ sarjadzott ki ott messze északon a klíma és az égtáj különbözősége folytán. — Amióta évek sora óta élek hazámtól távol — mondotta — már nekem is sok kópén- hágai szokás furcsának és idegennek tűnik fel. így furcsa és meglepő a dánoknak szinte végletekbe hajtott udvariaskodása. Például látogatás vagy közös szórakozás után sohasem mulasztják el megköszönni az eltöltött napszakot, ami magyarra fordítva komikusán l'.at. („Köszönöm a mai délutánt!“, stb.) Ha másnap találkoznak, akkor a köszöntés után első dolguk kölcsönösen megköszönni a „teg- nap“-ot. Ha történetesen nem látják egymást, a legelső találkozás alkalmával nem felejtik megköszönni az „utolsót“. Ebben a tekintetben a született dánokat megszégyenitőcn élnek dán tudományukkal az idegenek: ők is mindent megköszönnek s a második alkalommal már tékozlóan élnek a „Tak for sidst“- tel. (Köszönöm az utolsót!) A „tessék“ és „köszönöm“ teszi ki a napi szószükséglet 50 százalékát és ezt a két szót a kétéves gyermektől kezdve mindenki és mindenütt a végletekig alkalmazza. Némely országban a villamoskalauzokat J azelőtt úgy ismerték, mint a gorombaság j szobrát. Koperjhágában tiszteletet követelő és érdemlő állásnak tekintik. Jegyváltáskor a pénzt „tessék“ kíséretében adják át neki, amit köszönettel megelőzve csúsztat táskájába, hogy a jegyet az emlitett két szó elhangzása közben nyújtsa át. UDVARIASKODÁS ÉS KÁVÉ — Amilyen túlzó az udvariaskodás, éppen olyan a kávészeretet. Dánia nemzeti itala elől nem lehet menekülni, a legszerencsésebb esetben is négyszer kell inni naponta, de ha az ember valami ismerősét (akár dán, akár idegen), csak két percre akarja is meglátogatni, a kávé biztos, mint a halál s> amit az ember két perc alatt akart elmondani, azt biztosan vagy elfelejti, vagy nem ér rá elmondani busz perc alatt — a kávé miatt. Különösen nem akkor, ha az első kérdésre, hogy „hogy érzi magát?“, nem azt válaszolja, hogy kitünően. A jóakarattal párosult kíváncsiságból a szavak é® jótanácsok mellett legalább még egy csésze kávé születik, aminek ellenében a percek gyors, néma elmúlásban szenvednek ki. Az ilyen „kétperces“ látogatás azután már elég szilárd jogalap arra, hogy a ma, a tegnap vagy az „utolsó“ meg- köszönése kötelező legyen. — Ezek volnának a még ma is kirívó szokások. — A dán hivatalos berendezkedés északia- san kimért (itt a szinte előírásosnak tetsző elbizottság jut eszembe), megfonto l, fa rendőrségre kell gondolnom, ahol agyafúrt ember legyen az a rendőr, akinek sikerül félnapi fontolgatás után a másik félnapra megmenteni magát az unalomtól), lassú, mint mindenütt a hivatalokban. — Érdekesen furcsák a dán katonák is. A gárdisták és a huszárok a legérdekesebbek. Az előbbieknek érdekes szabású, világoskék ruhájuk van fehér zsinórzattal. Hosszú szurony, a táskákból egész mintakollekció, skót sapka és a vállon ezüstszínű monogram: G. X. Az idegenek rosszmájúsága $ az, bogy so kát gondolnak a sörre, ebből a két betübő! algebrai feladatot rögtönzött, amelynek megoldása: C. X. ~ bizonytalan számú Carlsberg (sörfajta); a valóságban azonban természetesen azt jelenti, hogy Tizedik Keresztély.-— Ezt a Bzót: lakáshiány, itt senki sem ismeri, nyomasztó és idegbomlasztó következményeit senki sem érzi. Lakáshiány itt nincs, sőt éppen annyi üres lakás van, mint a boldog békében. Az emberek akkor és oda költözhetnek, amikor és ahova akarnak. S az a munkás és egyéb kisember, aki féléve került csak Dániába, már a saját lakásába köl- tűzhetik, ha i’yen vágyak fütik és ösztökélik. „DEN LILLE, DEJUG DANMARK4* — Érdekesek a dán épületek is, azaz maga az építés. Az épületek maguk egyszerűek, sablonosak, de vörösek és húrom hónap alatt kész egy szörnyű nagy négyemeletes húz. Egy ház négy utcára szolgál. Az utolsó tiz év alatt épült házak legnagyobb része nem egy emberé, hanem a lakók összességéé. Vannak házépítő részvénytársaságok, ezek állandóan építenek, az egyes lakások pedig egy előre lefizetett tőke és meghatározott évig fizetendő bizonyos lakbér után az illetők tulajdonába mennek át. —- A nagyvárosokban megszokott házmester ismeretlen fogalom Kopenhágában. A kapukulcsok nyitják az utcai ajtót és az illető előszobáját is s ami másutt nincs: Dániában még nem láttam olyan házat, amelynek ab- lakai duplák lettek volna. Zászlórúd azonban minden házon vau, amelyen azután születésnapon, konfirmáción, junius 5-én (1849 június 5-én adott alkotmányt VII. Frederik a dán népnek, ez a nemzeti ünnep), gyerekszületéskor s ha egy icipici alkalom van rá, ott lobog a fehérkeresztes vörös zászló. Ezt a zászlót mindenütt és mindenkor ott lehet látni, mert a dánok soviniszták —• majdnem a végletekig. Kopenhágánál nem ismernek szebbet és ha azt mondják, hogy „Den lille, dejlig Danmark41 (a kicsi, gyönyörű Dánia), azt százszor többet jelentőén mondják, mint a német az ő „Deutschland, Deutschland über alles“-ét. Egyetlen dán áruról nem hiányzik a D. A. (Dansk Ar- beide), még ha egy ceruzahegyről van is szó. Minden héten van egy „dán nap44, a jelszó persze: csak D. A.-t vegyünk. S ezt a D. A.-s propagandát még sokkal jobban túlszárnyalja a karácsonyi hét. Az egész város zöld a fenyőgallyaktól, amelyek az üzletek külsejét diszitik, az már aztán szintén természetes, hogy ezek kötőanyagán a dán színeket használják. A kirakatokban táblán jelezték, hogy a D. A.-k nemzeti zászlókkal vannak megkülönböztetve. Erre ugyan nem sok szükség volt, mert az egész kirakatot a pici zászlócskák uralták, a városháza előtt pedig egy hatalmas, pazarul kivilágított karácsonyfa volt. —- Már a házak, illetve a lakások praktikus beosztása felére redukálja a háziasszonyok dolgát. Főzni kizáróan gázzal főznek. Az ételek természete sem igényel nagy és bosszú munkát. Csak este főznek, mert egész napon át vajaskenyeret enni majdnem hazafias kötelesség s az esti ebéd a legtöbb esetben sült, a legkülönfélébb változatban, utána pedig „leves“, amit csak rágalmazással lehet annak minősiteni, de amely — talán törvénysértés lenne az ellenkezője — a végtelenségig édes. El lehet képzelni, milyen lehet az a leves, amely málnaszörp főzve, úszkáló mazsolával, vagy pedig barackbefőttből készült. Főzelék ismeretlen. A paprikát semmi változatban sem ismerik. — A dán nőknek általában feltűnően nagy szabadságuk van: amelyiknek esetleg nem lenne, az csinál magának. Igaz, hogy ez az önállóság részben indokolt, mert a nők legnagyobb százaléka, még férjes korában is, ^PP úgy dolgozik, mint a férfi. S ami a hi- degvérüséget illeti, azt megcáfolhatom azzal, hogy Dániában nincs hideg, vagy legalább is hidegebb, mint itt, vagy egész Kőzépeurópá- ban. A dán nők szépek, szőkék, kedvesek, különösen az idegenek iránt, ami természetes is, miután minden dán köteles szem előtt tartani azt, hogy minden idegennek jó véleménye legyen hazájukról ... — Ha az ember eszik, inni is kell, ugv vélem tehát, nem árt, ha a sorrend és a ter- mészetszeriiség kedvéért az italra térek. A dánok nem igen pazarolják ivásra a vizet, étkezéshez ugyanis mindig sört isznak. A bort itt alig ismerik. A kurtakorcsmákuak itt uvo- muk sincs, sört ellenben mindenütt kapni, sőt föszerüzletekben és dohánytőzsdékben is. Meglehetős jóminőségüek s az áruk csak 29 és 35 őre. A gyengébb idegzetüek számára van alkoholmentes sör is, amelyet literes üve- gekhen 28 őréért vesztegelnek. Ettől aztáu még véletlenségből sem lehet alkoholmérge- zést kapni, £éc/»y; Horváth Rezső»
