Ellenzék, 1940. április (61. évfolyam, 75-98. szám)
1940-04-07 / 80. szám
Púlffy János emlékezéseiből (Erdélyi Szépmiue* Céh kiadása) VALLOMÁS M1NULESCU ION VERSE SZABÓ ISTVÁN FORDÍTÁSA Fiatalságom emléke fáj ma Alikor u fiuk és a lányok — Jó ég, micsoda banális játékok, Kiilönnemii kis rongy-babák Titokban egyre törték egymást, Párok Párral, Egyre párok. Szemük alatt növekvő árok, Bár csak szemmel Na meg füllel voltak párok. De démoni kisértés ösztökélte És terveztek jövőre házasságot, Meg hogy a gyermekeket Istenem he várják — Romantikus ábránd, melynek titkát Valószínűleg szüleiktől lopták . . . Fáj a tegnapi fiatalságom, A vidám és bárdolatlan Trivális, A sétakertben az enyhe majális, A völgy ahol a jobb tavaszban hittünk, S ahol ar első fecske átrepült, Bár minőig ugyanazt a tavaszt hozta, S a negyedre csonkult örömöknek, s a fkétadagos Szomorúságnak nem volt végé-hossza — Az iskolából hogy raeglógtnnk, s a kapócsontfjáték oly heves, Fáj at orvosi kúra, s a csalánleves, - Hogy az iszákos és dadogó tanító ..Rendeletből“ utánunk lesett, S ha észrevettük fejét a kerítés felett Dióhéjra térdepeltetek! . . . Fáj minden ami volt és többé nincsen — Fáj Tündér Ilona, aranyhaju kincsem, Kit ellopott a mesebeli sárkány, S kit a Szép Királyfi — azaz én — a vállaű Legyűrve őt A csinytevőt Mentett meg a csúnya harcból, Mig felszabadított úrnőm, igy bizony A hagyományos karikagyűrű helyett Szállóbeli találkára rendelt . . . Fáj minden amit tudok, s ami örök Marad akkor is, ha elmegyek, Fájnak az agóniák mikre sokat vártam, S a íülemilék kalitkába zártan . . . A ráncok miket későn énekeltem, S bámulóim is — az idegenben, Az előlegezett siker a büffében. Az élet melyet nem élhettem szépen, Az aranykupa ha kiürítettem, Az asszony akit úgy hívtam hogy „szép nem“, Az Írástudatlan, s névtelen Mecénás, A régi gyűlölet, a rosszaság és sok más, És a hegyek szakadékos csúcsa, Hol fintort vágott egy alpinita, S beleszeretett ott fent a végtelenbe1 Éktelenül csüngő ékezetbe . , . Fáj minden amit mondtam akaratlan, v Bár mondani csak annyit akartam . . . Fáj a lustaság amelyben születtem, A keritőné hogy alkudott velem. Bánom mohóságom első csókját, S az első „Kék madárt“ ki az eszemen ftúljárt! . . « GY LESZ MÁR EZENTÚL HEGYI ENDRE VERSE így lesz már ezentúl, társaim, barátok, kikkel sok esztendőn át kovácsolt össze a sors kemény' vasa, örömben s bánatban osztozva lettünk egyek, mint jó testvérek, s most im mind gyérebben láttok, a véletlen hoz össze csak néha útjainkon, S akkor is pár szót ha szólok, pedig soha érzés igy nem feszült bennem, ennyi édes titok nem szorított, hogy már kiáltani szeretnék s elmondani mindent az első idegennek, de csak hallgatok s közömbös hangon felelem: nincs semmi újság. Hidegen hagynak hireitek- mi történt azóta, hogy nem láttuk egymást, a kedves ^ kompánia ismét együtt volt s egyedül az én helyem állt üresen pedig jó hány kiváncsi cimbora várta, hogy legújabb kalandommal jókedvre derítsem. Tán áruló lettem, magam árulója, hiszen még él bennem a szép esték ize, mikor ínyenc falatokként vittük a szót egymást közt nőkről és egyébről, de mostan tiltólag emelem szavamat arra, ki eféle beszédben leli kedvét. Nem fordulok az utcán senki után meg, szemem nem tekintget se jobbra, se balra, olyan más minden bennem és körülöttem------valami titok van itt, valami titok — barátaim szeme kérdőleg tekint rám s az enyém kérdőleg rád, szerelem. Guyon Richard, Esqu honvédtábornok 8-i8-l>un kivándorolt, 849-beu elítéltetett s neve akasztóiam szereztetett 851 szeptember 2^-éu. Most török tábornok, mont Chursid basa. Egyideig az ázsiai sereg megszervezésével volt megbízva, de uem nyerte meg kormánya megelégedését s visszahivatott. Guyou az osztrák hadseregben kezdett szolgálni, ha jól emlékszem 833-ban, mint ka- dett, a József huszároknál. Mikor én eljöttem az ezredtől, ő már hadnagy volt. Mielőtt az ezredéhez jött, már szolgálta volt a spanyol lázadást, mint huszárkadett C9 hadnagy semmi által sem vonta magára a figyelmet, legfen- nebb, hogy itta a bort, rumot és teát s ette a beefsteakot á Tanglais. Hanem házassága érdekes és valóban angolos volt. ö már mint hadnagy néhány hónapi szabadságot kapott Angolhonba utazni. Pestre érkezve átment Budára jelenteni magát az ezred tulajdonosa, br. Splényi generálisnál. Én is Pesten mulatván, ugyanakkor jelenvoltam a generálisnál, mikor Guyon jelentette magát. Éppen ebéd előtt kevéssel történt. A generális mondja néki, hogy tegye le a kaidját és maradjon ott ebéden. Guyon bocsánatot kér, de nem maradhat, mivel fél óra múlva már indulni akar tovább. Azon percben, amikor ezt Ä CordlHerák Jégsiiveg'ei között a havasi legelőkön egy pásztor fehér Iá mákat őrzött. Ezeket az inka fejedelem a napistennek akarta átadni. A pász* tort Akajapanának hívták éa szép fiú volt. I Egy nap gondtalanul fuvolázott, ami* kor két napistennek szentelt szűz közeledett feléje. A napleányok nappal virágot szedhettek a mezon és édes bogyókat az erdőben, de, ha az este közeledett, mindig vissza kellett tér-* niök a palotájukba, ahol a örök gondosan vigyáztak rájuk. A két leány közeledett a pásztorhoz és megszólították. A pásztor meglepetésében térdrehul- lott. Azt hitte, hogy a leányok annak a két kristályvizii forrásnak az istennői, amelyek nagy tiszteletben állottak a vidéken. Nem is mert nekik felelni. A leányok bátorították, hogy ne féljen tőlük, ök gyermekei a napnak, aki az egész világon uralkodik. Az egyik nap* leánynak, Csukillantu volt a neve, nagyon megtetszett a fiú. Hazatérőben mindig rá kellett gondolnia. A pásztornak is mindig a leányra kellett gondolnia. Nagyon szomorú volt, mert tudta, hogy a szerelme reménytelen. Miért kellett megpillantania a leányt, akti a napistennek van szentelve és ember nem közeledhet hozzá. A fuvoláján panaszolta el két* ségbeesését, A pásztor anyja javasassony volt, járatos a jövendömondás titkaiban és ezért hamar észrevette, hogy fia miért busul. Tudta, hogy a fia meghal, ha ő nem segit rajta. Elindult tehát a hegyekbe és napnyugta felé a pásztor kunyhójához ért. Belépett a kunyhóba és látta, hogy a fia halálra váltan, könnyben úszó arccal fekszik a földön. Feldörzsölte a fiút. Amikor az anyját megpillantotta, elcsukló hangon, könnyek közi pana-» szólta el bánatát. Az anya minden erejéből vigasztalta: Ne búsuljon, hamaro san el fogja oszlatni bánatát. Magára hagyta a fiút és a sziklák között füveket szedett, hogy fájdalomüző, altató, álmokat varázsoló szert főzzön. El sem készült a varázsszerrel, amikor a két napleány megjelent a kunyhó bejárata-« nai. Csukillantut ugyanis a vágyakozása arra késztette, hogy társnőjével együtt ismét a havasi kunyhó felé ve g>e az útját. Az anya térdre borult előttük. Csukillantu bement a kunyhóba, hogy megkeresse a pásztorfiut. Nem találta azonban sehol. Az anya ugyanis a fiút elbújtatta ennek köpe-* nyege alá. A fiú teste lelke pe-< dig az anya varázsszavaira átment a köpenyegbe. A napleánynak nagyon kimondja, a generális eg)ik leánya bejő egy ajtón, köszön s átmeuve u szobán, egy más ajtón eltűnik. Guyou végigkísérte szemével, íuig elhaladt. Ekkor a generálishoz fordult s egész rossz németséggel azt mondja, hogy ő ott marad ebéden. A generális mosolygott s mondta, hogy okosan. Guyon ebéd alatt ugyanazon leány mellett iilt, akit szemével végigkísért a szobán, de majd mit sem beszélt vele. Ebéd után mindnyájuk előtt azt mondta a generálisnak, hogy ő már Angolbonba sem megyen, mert ő itt Budán marad és megházasodik. A generális tréfának tartotta s nevetve kérdi, bogy kit vesz el nőül. Guyou nagy komolyan azt felelte, hogy a generális leányát, azt, amelyik mellett ült az asztalnál (mert keresztnevét sem tudta s én is elfelejtettem.) Csakugyan úgy is lett. Noha nem éppen rögtön, de elvette br. Splényi egyik leányát, elhagyta a katonaságot, jószágot bérelt » ott clt több évig, mig a forradalom kiütvén, a magyar hadseregbe állott. Guvon nem sok ésszel és semmi baditudo- mánnyal sem hirt, de birt csaknem az őrültséggel határos személyes bátorsággal. Legfényesebb haditette volt a branyicakai hegy ostroma. megtetszett a színe* fonalakkal finoman kihimzett köpenyeg. Megkérdezte az asszonytól, hogy kié? „A fiamé — felelte az anya — az elhalt apjától örökölte, ezt az ünneplőt.“ A napleány addig hizelgett és könyörgött, amíg az öregasszony oda nem adta a köpenye* get. Bánattal és keserűséggel a szivében tért vissza a palotába. Amikor a társnői nyugovóra tértek, elővette a köpenyeget, ágya elé terítette és elkezdett sirni, mert a pásztorfiura gondolt. Végre álomba sirta magát, A köpenyeg ekkor visszaváltozott a fiúvá és ez Csukillantut a nevén szólította. A hercegnő halálra rémülten ugrott fel fék-« helyéről és meglátta a elölte térdeplő pásztorfiut. Boldogan kérdezte, hogyan jutott a palotába? ,,Te hoztál ide — mondta a pásztorfiu — a köpenyegemmel.“ Csakillantu magához ölelte. Amikor reggel flébredtek, a pásztor fiu tesle és lelke ismét átment a köpenyegbe. Amikor a napisten aranysuga* rai leszálltak a csúcsokról a völgybe és fényük betöltötte a szobát, a nap- leány a köpenyeget a karjára vette és elhagyta a palotát. Egy rejtett völgyben megpihent. Itt szerelmese ismét visszanyerte emberi alakját és boldog órákat töltöttek együtt. Így teltek a napok és a hetek. Az egyik őrnek azonban feltűnt, hogy a leány egy idő óta karján a köpenyeg-« gél, minden reggel egyedül távozik. Követte a leányt a rejtett völgyig. A leány éppen magához szorította a kö- penyeget, amikor megpillantotta üldözőjét. Sikoltott, de a köpenyeg átalakulásának csodáját már nem tudta megakadályozni. Menekültek a vizmo* sás uttalan utján, sziklagörgetegen tüskés bozóton keresztül: mögöttük az üldöző. A napleány már majdnem leroskadt, amikor a pásztorfiu észrevette egy barlang nyilasát a hegyoldalban. | A barlang egy másik tágas völgybe tárult, amelyet magas sucsok koszoruz- lak. A völgyben városka pihent, felette hatalmas tömbökből emelt inka erődítés őrködött. A szerelmesek felhágtak az egyik csúcsra. Azt hittékj hogy meg* menekültek. Boldogan pihentek el. A leány előbb ébredt fel, mint a fiú. Éppen felhúzta saruját, hogy társának gyümölcsöt szedjen az erdőben, amikor nagy zajra lett figyelmes. Üldözőjük közeledett, mögötte fegyveresek. Be kerítették őket, nem volt menekvés. Kétségbeesett kiáltása felébresztette a pásztorfiut. Átölelték egymást. Úgy álltak egymást átölelve, időtlen időkig. Kősziklákká meredtek. A két összenőtt sziklát ma is a „Szerelmesek sziklájá“- nak nevezik a kecsuák, ez inkák !e* származottai. [Imondja Jáno Asztalos Inti hu n'ginye — Erdélyi Szépmivcs Célt Hi vai Purasztrcgjényeinknck immár szeri, száma. Vaunak Íróink, akik maguk is jnua /li sorban élnek » igv őns/.emlé'ct, élő tapaszta latok nyomán Írják u szegénység napjait vannak, akik felsőbb társadalmi Oc/tályokbó! Iiujolnak alá a népi sorba s vannak <>'\a- nok iát1, kik a parasztsággal sem cg)szinten, sem felülről nem érintkeztek közvetlenül, hanem a népregények Dunát rekesztő tömegéből K/.ivtak annyi szakismeretet, annyi ,.föld- B/.agu“ élményt, amennyiből nekik is futja egy-egy paraszti regényre, novellára. A pa- rasztrrás divatos, majdnem kötelező. Vannak, akik a népet „általában“ rajzolják, egyetemes vonalaival, de vannak, akik csak egy- egy zártabb zugnak zselléreit festik, couleur locale-lal, tájszólásban. Ide tartoznak a székely-specialisták is, a Tamási-siker okos igézettjei, akik „furfangos“ párbeszédekben zamatos „góbéságokat“ pörgetnek a figurák kitanult száján. A parasztregénynek ma már kliséi vannak, amelyek éppen olyan simán és üzembiztosán kezelhetők, mint a városi polgári regény kaptafája. Megokolt hát az óvatosság, amellyel a legújabb székelyregényt, Asztalos István El- mondja János cimü munkáját veszi a kezébe az olvasó. „Szegény sorban éltem világéletemben“ — ez a könyv első mondata — és téma és hang máris fárasztóan ismerős. „Tizenkét esztendő fogyott el mellőlem“ — olvassuk a második mondatot és tudván tudjuk, hogy ez az a bizonyos ..körmönfont“ székely észjárás, amely ma sokféle ugv fémjelzi az irói tehetséget, mint busz évvel ezelőtt némely freudista szólamok . . . De tiz perc múlva mind a két vállam szabályosan érinti a porondot: az író győzött. Elcsépelt téma ide, elhasznált hangok oda — a regény jó. Ez az együgyü János, ez a jó- szándékú, szegénységre Ítélt, szolgáló paraszt- fiú tud beszélni. Nem akarja elhitetni, hogy mondataiban milliók tragédiája dübörög s az ősi föld lelke vonaglik. Nincsenek dongó szavai, nincsenek patetikus távlatai. De lassan- kint eltölti a szivet erős szeretettel. Csöndes, kedélyes, el elakadó duruzsolása csupa kel- lem, góbéságai csöppet sem kérkednek, verista részleteiben semmi perverz édelgés, érdemes hangjaiban semmi nyafka túlzás. Nincs ebben a Jánosban forradalmi hév se, egy sze- mer se. Reménytelenül alacsony sorsát egy derűs szent belső egyensúlyával hordozza s mikor sok hányattatás, éhkop, csendőrpöfon és dutyi után egy sirásói hivatal kietlen révében kiköthet s biztosítva látja maga, fia, felesége számára a mindennapit, appelláta nélkül kereknek tekinti az életét „Éldegélünk. Jól, rosszul. A viz se folyik egyformán“. Csak a könyv utolsó mondatában emeli fel elkomorodva szelíd, megviselt arcát: ..Csak azt az egyet tudom, hogy szolgálni nem adom a fiamat“. Asztalos István regénye apró fejezetkékre bomlik, ezekben hol a János élete-darabjai sodródnak, hol anekdotikus rajzok mulattatnak. Van köztük néhány érdektelen, közhelyes, de legnagyobb részük megfog. Erősebb, határozottabb szerkezeti váza nincs a könyvnek, de a beszélő János hangja hűséggel kiséri, hajlékonyán követi a jóba-rosszba forduló események hangulati tartalmát s ennek a hangnak 3zin- és erőváltozásai némi- kép a kompozicionális tagozódást is jelzik: van a könyvnek egy kackiásabb,-fanyarabb hang-szakasza. Az egyes fejezetek kompozi* ciója igen jó, bár nem hangsúlyozott. (Az iró egész alkotásmódjában van valami köny- nyed, hangsúlytalan. Mélysége nem tolakodó s csak az olvasóra tett erős, tartós hatása figyelmeztet rá, hogy itt nem a témafelület ügyes megmunkálásáról van szó). A fejezetkék voltaképpen csattanó nélkül elengedett kis történetek s rendszerint akkor maradnak abba, mikor legjobb az izük — épp ezért elinhatatlanok Ahogy naiv-ravaszdi, humo- ros-hivő, fájó-kedves képeik elforogn.dk előttünk, többször Mikes leveleire kell gondolnunk. Az Elmondja János szép könyv, Asztalos István tehetséges iró. Nem tudni, lesz-e munkájának méltó s emelkedő folytatása (erre a regényére inkább a lezártság s némi tökélyei nyugalom jellemző, mintsem az újabb s újabb müveket ígérő feszültség, gazdagság, nyugtalanság), de nevére már ez a könyv is megtanít, Kardos László (Nyugat.) A nap leánya INKA ELBESZÉLÉS
