Ellenzék, 1940. április (61. évfolyam, 75-98. szám)

1940-04-30 / 98. szám

ELLENZIK 1 Q '4 0 ai i I n * I. Ml 4 Népszövetség titkársága közzé­tette az utolsó danzigi főbiztos összefoglaló fele ütését Ezerhilencszúzfiarminchétben Berlin és Varsó még barát­ságos együttműködéssel intézték el a Danzigot érintő kérdéseket. — Varsó megoldhatatlan problémája. GENF, április hó. Az angol kék, a francia sárga, a német fe­hér könyv ulán a háborút megelőző danzigi eseményekről újabb diplomáciai közlemény került nyilvánosságra. A Népszövetség titkár­ba. M közzétette Bruckhardt utolsó danzigi lo- l'iztos zárójelentését kétéves működéséről az egykori szabad városban. Burckhardt Károly, aki népszövetségi meg­bízatása előtt a történelem tanszékét töltötte be a zürichi egyetemen és a nemzetközi ta­nulmányok genfi főiskoláján, danzigi állását 1937 elején foglalta el. Az alkotmányos ál­lam jellegével felruházott, négyszázezer, nagy töbségébeu német lakosságú Danzig városát a versailli békeszerződés a Népszövetség véd­nöksége alá helyezte. 1934-ig, amikor Pil- sudszkv marsall és Hitler kancellár megkö­tötték a tízéves német-lengyel meg nem tá­madási szerződést, a népszövetségi főbiztos­nak a Danzig és Lengyelország között felme­rült vitás kérdésekben kellett közvetítenie és döntenie. Felebbezés formájában számta­lan jelentéktelenebb és fontosabb, rendsze­rint kisebbségvédelmi, vagy gazdasági termé­szetű kérdés került innen a Népszövetség Tanácsa elé. Hitler uralomrajutása utón Barlhou és Eden alatt többször történtek kí­sérletek, hogy Danzigot, mint politikai zálo­got kezeljék és kijátszik Németország ellen. Ezek meddő kísérletek maradtak, mert a né­met-lengyel viszony megjavulása óta Berlin és Varsó közvetlenül intézték a Danziggal összefüggő kérdéseket is. Mindjárt első be­szélgetésükkor, 1937 februárjában Beck len­gyel külügyminiszter felhivta erre a körül­ményre Burckhardt figyelmét és őt is hajlé­kony, sima ügyvitelre kérte. Békülékeny, közvetitő irányt ajánlottak ekkor már Lon­don és Paris is. Burckhardtnak is bevallot­tan egyetlen célja a béke szolgálata volt. De a maga részéről ilyen körülmények kö­zött nem is tartotta feltétlenül szüksé­gesnek továbbra is fenntartani régi formájá­ban a népszövetségi ellenőrzést a főbiztos személyén keresztül. A fejlemények folytán Danzig szellemében és intézményeiben nem­zeti szocialista várossá lett, eredeti alkotmánya már csak papirosán létezett, alkalmazását komolyan senki sem kívánta s igy a főbiztos eredeti hatásköre a gyakorlatban igen kicsire zsugorodott össze. Lengyelország azonban, noha fokozatosan lazitott népszövetségi köte­lékein, a város védelméről nem akart lemon­dani és a danzigi statútumhoz forma szerint ragaszkodott. A megoldhatatlan probléma Varsó szemében ott volt, hogyha átengedi Danzigot Németországnak, akkor a sokkal ki­sebb és gyengébb Lengyelország hamarosan teljesen német befolyás alá kerül, mig másfe­lől tudta, hogy jogosan ellenállania alig le­lehet, ha Berlin előbb-utóbb a német város visszacsatolását kívánja a birodalomba. Ko­ronként úgy rémlett Burckhardtnak, hogy felmerült Varsóban valamilyen megoldás le­hetősége is, olyasféle alapon, ha Lengyelor­szág Danzigért megfelelő ellenértéket kap­na. A helyzet visszássága Burckhardt nyu­godt jelentéséből világosan kitűnik és az is, hogy főbiztosi minőségében milyen kényes fokiatokkal kellett szembenéznie. A FESZÜLTSÉGEK IDEJE A későbi események még annyira eleve­nek, hogy azokra részletesen kitérni nem szükséges, De nehány érdekes lélektani és ma már történetinek mondható megállapitás adódik a svájci főbiztos jelentéséből. Érde­kes például az a nyiltság, amivel Hitler kan­cellár danzigi bizalmasa, Förster kerületi ve­zető már 1937 áprilisában megmondta Burck­hardtnak, hogy Danzig visszacsatolása Német­országhoz csak idő kérdése lehet.. Éppen ilyen nyíltan megmondta Förster 1938 őszén, mindjárt a cseh válság kezdetén, hogy meg­győződése szerint Lengyelország Berlin mel­lett lesz, ha háború robbanna ki. Varsó vi­selkedése Försterhen azután csalódást vál­tott ki, mert Ingadozónak, habozónak találta. München után megint Förster vitte a hirt Burckhardtnak, hogy Ribbentrop utján Ber­linben közölték a lengyel nagykövettel Né­metország kívánságát Danzig visszacsatolásá­ról és autóut építéséről Pomeránián. vagyis a folyosón keresztül. 1939 tavaszán, közvet­lenül Cseh- és Morvaországnak német protek­torátus alá történt helyezése után Burck­hardt Danzigban értesül, hogy küszöbön áll Mérnél visszacsatolása és siet Genf be, hogy közölje a hirt a Népszövetséggel. A nyár azután a sorozatos feszültségek, enyhülések, ujahb idegességek, rövid fellélegzések nyara volt Danzigban is. hidegháború , állapította meg a sajtó, de az ősz óta nyilvánosságra ho­zott diplomáciai iratokból és Burckhardt je­lentéséből is nyilvánvaló, hogy az ideghá­horu izgalmas hullámzásai összeestek a szö­vetségesek és az oroszok, illetve a németek |S oroszok között folytatott tárgyalások hullámzásaival. A döntés közeledett, vagy tá­volodott, aszerint, ahogy a helyzet Moszkvá­ban alakult, a játszma eldőlt, amikor Orosz­ország Németországot választotta partnernek. A DANZIGI FŐBIZTOS HITLERNÉL Augusztus 11-re Hitler kancellár Ober- salzbergbe kérette Burckhardt-ot. A kancellár nyilatkozatait szintén rendkívül nagy nyilt­ság és határozottság jellemzi, A háborúval kapcsolatban kijelentette, hogyha elkerülhe­tetlen, inkább ma lát hozzá, mint holnap. A nyugati hatalmak légi fegyverkezéséről le­kicsinylőén nyilatkozott, az orosz hadsereg támadó erejét tagadta. Kijelentette, hogyha háborúra kerül sor. kíméletlenül, az utolsó lehetőségig kivan harcolni. Pontosan három hetet szánt a lengyel hadjáratra, a lengyel katonai terveket és a lengyel hadsereg fel­szerelését gyengének mondta. Igen elismerő­en nyilatkozott, összehasonlitásképen, a cseh tisztviselők, a cseh és a morva nép rendsze­rességéről, szorgalmáról és külön kiemelte, hogy milyen kitűnő karban találták a már­ciusban német kézre jutott nagymennyiségű csehországi hadianyagot. Az obersalzburgi kihallgatás után Burckhardt még több Ízben találkozott Eörsterrel iv. Ribbentrop moszk­vai útja és a német-orosz szerződés létrejöt­té alkalmából Förster azt a meggyőződését közölte Burrkhardtal, bogy az uj körülmé­nyek között nem hisz az. angol-francia beavat­kozásban, szeri,ii te gyors német győzelem ese­tén Lengyelország felett a szövetségesek ke­zessége önmagáról megszűnik. Bi'ickhardt jelentése tudatosan tartózkodó és szűkszavú. Bírálatot csak a sajtóról mórul több i/.ben is. Szerinte sokat ártottak különö­sen a nyugati orsz ígok lapjai és bit ügynök­ségei azzal, hogy mi,'ideát nagy dohra vertek, túloztak, célzatosan állították he az esemé­nyeket. Érthető ezek után, hogy Svájcba tör­téni visszatérése óta Burckhardt senkinek semmilyen nyilatkozatot nem adott. A téli szemesztert már ismét mint egyetemi tanár, Genfben töltötte és a Nemzetközi Tanulmá­nyok Főiskoláján előadássorozatot tartott — Danzigról. Előadásaiból leginkább azt a ta­nulságot lehet levonni, hogy Burckhardt az rg \ cries von a lu külpolitikát biztonságosabbnak tartja az, olyannál, amely változtatja az irá­nyát. Természetesen sem az előadásai, sem népszövetségi jelentése ezredrészét sem árul­hatták el annak a sokféle benyomásnak, amit a jelenkor legnagyobb drámáját kirobbantó körülményekből hivatalos minőségben, köz­vetlen közelről szerezhetett. De, amint az is egyedülálló, hogy néhány hónappal egy nagy háború kitörése után a kancelláriák már közzé tegyék, ha hézagosán is, mert a három színes könyv közül teljességre egyik sem emelhet igényt, a konfliktus előtti időszakra vonatkozó diplomáciai jegyzékeket, éppen úgy egyedülálló jelenség, hogy néhány hét­tel aktív szereplése után Burckhardt már is­mét a főiskolai tanár hűvös távlatából ismer­tesse a kor történetét. Szekula Ágnes. Románia népmozgaíma a statisztika tükrében Románia népmozgalmi jelenségei feltűnő dinamizmust mutatnak. A hivatalos statiszti­kai adatok szerint egyelőre a következő meg­állapítások tekinthetők véglegeseknek: 1. A születések számaránya révén Románia még mindig az európai országok első sorában á l, bár ez a szám lassú, de állandó csökkenést mutat. Az utóbbi években kb. 31—32 ezre­léket. 2. Ezzel szemben a halálozási aránt- szám tekintetében sziutén az első helyet fog­lalja el: évenként kb. 18—20 ezrelék, a csökkenés itt igen csekély. Ezen a ponton javulást lehetne elérni komoly és módszere­sen keresztülvitt egészségügyi intézkedések révén, egyelőre azonban ez a kérdés — és itt elsősorban a gyermekhalandóság ijesztő mé­reteire utalunk (20 százaék) — megoldat­lan. 3. Ami a ki- és bevándorlást illeti, ez a két népmozgalmi elem nem gyakorol jelenté­keny mennyiségi befolyást és fő.eg a népes­ség etnikai és méginkább társadalmi összeté­telére hat ki. ROMÁNIA NÉPESSÉGE Románia népessége 1939 január elsején 19.852.070 lélek volt. A fejlődés adataiból előreláthatólag, ebben az évben, még augusz­tus vagy szeptember hónapban valószínűleg eléri a húszmilliót. Részletes statisztikai ada­tokkal azonban csak a népmozgalmi hivatal 1930-ban végrehajtott népszámlálása szolgál Eszerint a lakosság 79.8 százaléka falvakban, 16 százaléka pedig megyeszékhelyeken, 4.2 százaléka pedig kisebb városokban él. A fa­lusi lakosság arányszáma a legnagyobb Besszarábiában (87 száza ék), a legkisebb Ha- vasalföldön (72.7 százalék). Megjegyzendő azonban, hogy ez utóbbi arányszám a főváros 639.040 főnyi lakosságának tulajdonítható. Romániában egy lakosra átlag 1.34 hektár megművelhető föld esik. Ez mezőgazdasági szempontból határozott .„túlnépesedést“ je­lent. A külterjes termelésről tehát át kel­lene térni a belterjes mezőgazdasági terme­lésre. Más részről sokan az iparban nyerhet­nek foglalkoztatást. Mindez nem jelent ab­szolút túlnépesedést: a népsűrűség 61 lakos — négyzetkilométerenként. Nyugathoz vi­szonyítva, ez egészen jelentéktelen szám és csak azt jelenti, hogy bár kísérlet sem tör­tént a még ki nem használt, de megművelhe­tő területek módszeres feljavítására és a mai földművelés mellett a hozam nemcsak a la­kosság eltartására, hanem nagyarányú kivi telre is elegendő. Ám a folyók árterületeit, Besszarábia steppjeit és Moldova pusztuló, suvadásos, kopár hegyoldalait és Észak-Dob- rudzsa száraz területeit (mesterséges öntö­zéssel) minden bizonnyal értékesíteni le­hetne. Az ország belsejében igen fontos és követ­kezményeiben meggondolkoztató a falusi la­kosságnak a városokba való özönlése. Ennek — biológiai szempontok mellett — a követ­kező két nagy hátránya van: a) társadalmi szempontból a munkanélküliségért felelős, b) népmozgalmi téren a városiasodással járó terméketlenség a lakosság millióit vonja el természetes környezetéből és megfosztja a szaporodásban üetöltött nagyje entőségii sze­repétől. Ehhez kapcsolódik a már említett biológiai szempont, hogy éppen a legtehetsé­gesebb elemek kerülnek a városba és ezáltal éppen ezeknek szaporodása szűnik meg. Ezek a városba kerii.ő elemek elvesztik sze­repüket és elég, ha Mendel ismeretes átörök- lési törvényeire utalunk, annak Leigazolásá­ra: milyen veszedelmeket rejt magában bio­lógiai szempontból a falusi .akosságnak a vá­rosokba való özönlése. Ezt már be is látták Németországban és Olaszországban, ahol az állam és a legkülönbözőbb intézmények tá­mogatásával egészen ellenkező irányú, egész­ségesebb vándorlást iuditottak meg: a váro­sokból a vidék felé. HIVATALOS ADATOK A LAKOSSÁG NÉPI ÖSSZETÉTELÉRŐL Népi összetétel szerint az 1930-as hivatalos statisztika a’apján a lakosság a következő­képpen oszlik meg: 71.9 százalék román, 28.1 százalék kisebbségi'. A legjelentéke­nyebb népkisebbség a magyar: 1.425.50! lé­lek. A születések száma — mint már emlí­tettük — állandóan csökken. Évente 600.000 gyermek születik, azonban az újszülöttek 20 százaléka még egyéves korában meghal. Ez a tény érzékenyen csökkenti a szaporodást. Erdélyben a születések száma nemzetisé­genként a következő: a román lakosságnál 29.1 ezrelék, a magyarságnál 23.3, a néme­teknél 19.5, a zsidóknál 19.4 ezrelék, tehát tekintetbe véve a gyermekhalandóságot, — a szaporulat a következőképpen alakul: 11.9 ezrelék a román, 8.3 a magyar, 6 a német. 7.5 a zsidó lakosságnál. Az országban a leg­nagyobb a szaporulat az ókirályság, a legke­vesebb Erdély területen. 1928-ban az ország falusi lakosságának szaporulata 253.140 lé­lek, azaz 18.1 ezrelék, a városi lakosságé ţie dig mindössze 18.994, azaz 5.6 ezrelék. Né­mely esztendőben pedig Erdélyben a román lakosság mutatja a legkevesebb szaporulatot, pld. 1920 és 23 között a szaporodás a néme­teknél 9.81, a magyaroknál 9.75, a románok­nál ellenben csak 9.35 ezrelék volt. Erdély­ben tehát a szaporodási arányszám (9.6— 11.3) nem több, mint a nyugat- és középeu­rópai államokban, sőt egyes vidékeken még ennél is kevesebb, pld. a Bánságban. Brassó és Kiskükiillő megyékben 1 ezrelék! De az ókirályságban is csökkent a szaporodás: a háború előtt még 15, 1921—1930. között már csak 14 ezrelék. A kivándorlás a legnagyobb arányokat közvetlen a háború utáni években mutatja. Magyar népközösségi szempontból figye em- reméltó eltolódást jelent a népi összetételben annak a 200.000 magyarnak a távozása, akik 1918—1930. között vándoroltak ki. Egy má­sik nagyarányú kivándorlás Dobrudzsából in­dult ki. CaÜacra és Durostor megyékből 42.180 török költözött át Törökországba. A BEVÁNDORLÁS A Romániát körülvevő szláv néptömegek- hől lassú, de állandó bevándorlás _ áramlik Románia felé. Különösen Besszarábia, Bu­kovina és Erdély északi részén az Ukrajná­ból, illetőleg Galíciából kiinduló idegen be­Az ötvenes eleikor bajai Artorio-Gclerosic - Pangás - Rourr.a - Visszsr Gennyesedések - Bőrbajok - Női bajok Ö tvenedik életévének közeledtével a2 ember­re különböző betegségek szakadnak, inár meglevő bajai pedig súlyosbodnak Kűiú.óéle mérgekkel kevert vére rosszul kering megke­ményedett és törékeny ereiben (arterio-s;:lcro- sis) ; szívdobogása van, végtagjai elhidegüineU. A bénulás veszélye állandó, n fenyegeti. Az ötvenes élek toil elért férfiaknál es nőknél egyaránt igen gyakori a reuma. A láb vastag vísszerekkel szántott és fenyeget a veszély, hogy a visszerek megkeményednek, vagy pedig végnélküli gennyedéseket okoznak. Ebben a korban ujbói fellépnek különféle birkájuk is. rnint amilyen az ekzema, porsenések, psoriasis, furunculosis, pattanások, sycosis, orylhemia stb. A nők ötvenedik tieLkora különböze kelle­metlen és fájdalmas tünetekkel jár fülzúgás, alhasi fájdalmak, vesebántalmak. daganatok, fibromák sít) Mindezekben a bajokban szenvedik azonban ne essenek kétségbe, hanem folytassanak kúrát Richelet Dépuratif készítményével. Ez a töké­letes vértisztító felszabadítja az ízületeket, megszünteti a reumatikus fájdalmakat, meg­gyógyítja a sebeket és gennyedéseket, anélkül, hogy nyomuk maradna, egészségessé és tisztává teszi a bort. A nedvkeringés példás szabályozó­ja a Dépuratif Richelet, mely kiüríti a vissze- reket és könnyűvé teszi a járást ; csökKonti továbbá a vérnyomást, megszünteti a szédü­lést, szívdobogást és elhárít ja az arierio-scle- rosis veszélyéi. Nőknél eloszlatja a Dépuratif Richelet a pangást és ezzel elejét veszi a legsú­lyosabb komplikációknak. Mindezeken felül a Dépuratif Richelet felújítja és erősíti a vért, úgyhogy a betegek megújhodnak tóle és új életet kezdhetnek. DÉPURATIF RICHELET minden gyógyszertárban és drogériában kapható özönlés már jóideje érezhetővé válik a né-, pesség összetételében. A népmozgalmak ilyen dinamizmusa, ami­nőt a kivándorlás és bevándorlás mutat, ha­tóságaink előtt még nem eléggé ismert és nehezen tanulmányozható jelenség, ebben a tekintetben mindössze a munka- és közegész­ségügyi minisztérium közlönyeire, valamint egynéhány tanulmányra támaszkodhatunk. Ezekből kitűnik, hogy 1920—1929. között 20.000 lélek vándorolt ki. ugyanakkor be­vándorolt 12.000 ember. A legutóbbi évek­ben pedig a kivándorlás legalább kétszer olyan nagyarányú, mint a bevándorlás. A kü­lönbözet — tehát a veszteség — évente kh. 10.000 lélekre tehető. S mig a bevándorlók többnyire szomszédos államból (Bulgária, Oroszország) valók, addig a kivándorlás in­kább tengerentúli országokba irányul. (Újab­ban főleg Kolumbia, Brazilia, Argentina fe­lé). Ha az évente kivándorlók számát 10.000 lélekre tesszük, akkor az ezen az utón ért veszteség 1921—1930. között összesen 100 ezer lakosra becsülhető. Általánosan ismert jelenség, hogy az euró­pai államokban a vidék lakosságának a váro­sokba való tömörülése pontosan egybeesik az intenzív iparosodás kezdetével. Néhány évti­zed alatt nagyarányú városiasodás folyama­ta megy végbe. Ezt valamennyi nyugateuré- pai országban megfigyelhették, ahol az ipar fejlődése gyors ütemben indult meg. Ez az irányzat különösen a legutóbbi évtizedben érezhető Erdélyben is. Az erdélyi városok népessége ez alatt az idő alatt megkétszere­ződött. Ez a fejlődés sokkal lassúbb ütemű az ókirályságban, ahol hasonló arányú növe­kedés kétszer olyan hosszú időtartam alatt megy végbe. A gazdasági válság hátráltatta, de nem állította meg ezt a fejlődést. Az iparos osztály és a vidéki lakosságnak' a városokba való tömörülése olyan kérdé­sek- melyek jelenleg elsősorban foglalkoz­tatják az állam népesedési politikáját. E két folyamatot nem lehet ellenőrzés nélkül hagy­ni, mert abból a fogyasztás és termelés sikján a gazdasági életre káros, sőt a gazdasági egyensúly fölbontására vezető következmé­nyek származhatnak (munkanélküliség, sztrájk, stb.) Az ipari központok kifejlődését általában ott kell elősegíteni, ahol a föld­művelés nem fizetődik ki és ahol elegendő- számú munkás áll rendelkezésre. Számot kell vélni továbbá a szállítási lehetőségekkel, a tü­zelőanyag és elsősorban a nyersanyagellátás adottságaival s a gazdasági élet változatos és számtalan tényezőjével. Incze Andor.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents