Ellenzék, 1940. április (61. évfolyam, 75-98. szám)
1940-04-19 / 90. szám
i 940 á ptiUi 1 9. ELLENZÉK nélkülit tartottak nyilván februárban, mig novemberben sikerült elhelyezkedést találni ezeknek. Szatmáron szintén novemberben szitut meg a munkanélküliség, holott legnagyobb számuk néhány hónappal azelőtt, júniusban volt. Ekkor 262 egyént tartottak nyilván. Máramarosszigeten viszont márciusban 621 munkanélküli várt elhelyezésre. Igaz, hogy áprilistól kezdve rohamléptekben csökkent a számuk, mégis csak novemberre jutottak valamennyien elhelyezkedéshez. Dósén februárban még 379 kenyérfélén alkalmazott volt, de a következő hónapban már egyetlenegyet sem találunk a A munkanélküliség kertese statisztikai adatok metţiiiăgiifisanan Állandóan csókkan a tartomány beli munkanélküliek sxäma CLUJ (KOLOZSVÁR), április 47. A szamostartománybeli Munkaügyi 1< eJ- iio-yeioseg, amelynek elen dr- Chinla loan munkaügyi vezérfelügyelő áll., most készíti szokásos évi jelentését elmulteszten- dei működéséről. £ jelentés érdekes kimutatást foglal magában a tartomány területén lévő, illetve liivatalosan nyilvántartott munkanélküliekről. A jelenles adatainak megítélése érdekében a múlt- évi kimutatással párhuzamosan összehasonlítás céljából az előzetes, 1938-as év adatait is felsoroljuk. Kimutatásunk adatait megyék szerint csoportosítottuk. Ezenkívül megyénként jelezzük aíokat a hónapokat, melyekben a munkanélküliség a legnagyobb, ugv szintén amelyikben a legcsekélyebb vedt. 1106 MUNKANÉLKÜLI ESIK 119.551 KERESŐRE Kolozsmegyében a legnagyobb számú munkanélkülit 1938 január havában mutatták ki, amiden 545 egyént tartottak nyilván. De Számuk hónapról-hónapra csökkent egészen novemberig, midőn már 134-re sülyedt Tordamegvében tavalyelőtt márciusban érte el tetőpontját a munkanélküliség. Akkor 185 volt a keresetnélküü szakmunkások száma, de fokozatosan addig esett, inig végül novemberben teljesen megszűnt itten a munkanélküliség. Biharban szintén március volt a legsúlyosabb hónap. Ekkor 41? volt a munka- nélküli, de május havában mindenik alkalmazást kapott. Szatinármegyének 274 munkanélkülije volt januárban, áprilisre csupán 5 maradt Máramarosmegye még a legkedvezőbben állott. Alig 65-öt mutatott ki márciusban maximumként, május folyamán azok is mind alkalmazást nyertek. Az évi eredményeket összegezve, márciusban találjuk a legnagyobb számú munkanélkülit. Az ekkor kimutatott 1106 közül azonban november folvamán, amidőn számuk a legalacsonyabb volt, már csak 167-et találunk. Ezek szerint az adatok szerint — a tartomány területének dolgozó 119.551 alkalmazottjához viszonyítva — számuk olv kevés volt, hogy a hatóságok nem tartották szükségesnek külön intézkedéseket foganatosítani a munkanélküliség megszüntetésére. Mert a munkanélküliek még csak 1 százalékos arányt sem értek el a dogozók tömegéhez viszonyítva Jbnnek ellenére minden megye segé- ; Iyezte. részint természetben: fával és ! élelmiszerrel, részint pénzzel a saját munkanélküliéit. Tavalyelőtt Kolozsmegye 136.080 lej értékű segélyt, Bihar 63 454, Máramaros- sziget 38 810, Szatmár 22.000 lejt, illetve ennek megfelelő értéket osztott széjjel i A segélyezéstől eltekintve, jelentős rnó- I dón közreműködött a munkanélküliség csökkentéséhez a munkáselhelyezo iroda is, mely csupán Kolozsváron 2.751 esetben közvetített eredményesen. Márama- rosszigeti vonatkozásban az eredmény még jobb, amennyiben itt 3601, Szatmá- ron 1842, Nagyváradon meg 1760 ízben nyújtottak munkaalkalmat. EGY ÉS EGYNEGYEDMILLIÓ SEGÉLY — EGY ÉV ALATT Tavalyi viszonylatban a munkanélküliség az előző évinél jóval kisebb volt. amennyiben március havában — amikor évi átlagban legmagasabb volt a számuk ^97 személyt mutattak ki mindössze. Novemberig ez a létszám 4-re csökkent. Igaz ugyan, hogy ebben az évben (1939) a dolgozók száma is esést jelez a tartományban, amennyiben a közel 12CK000-es tavalyelőttivel szemben csupán 95.307-et mulatnak ki. Ez a csökkenés azonban nem annyira iizembeszüntetések, mint inkább a munkakamarai kerületeknek a tartomány kereteihez való igazodása végett történt módosítások eredménye. Kolozsvár ezúttal maximumként — február havában — 181 személlyel szerepelt. akik áprilisig valamennyien keresőihez jutottak. Biharmegyében, bár csak 135 munkakimutatásokban. A tavaszi munkaalkalmak valamennyit elhelyezkedéshez juttatták. Ami az intézményes segélyezést illeti, az elmúlt cvben több mint a négyszere gél fordították a létszámbelileg legalább 30 százalékkal kevesebb munkanélküliek helyzetének megjavítására. így Kolozsvár városa 250.409 lejt. Nagyvárad 205.116 lejt, Szatmár 200.000, Des 71 509 lejt fordítottak erre a célra, inig Máramaros- szíget 622.777 lejjel szerepel a kimutatásban. A tavalyi segélyezések végösszege tehát 1,249.836 lej. A munkanélküliségnek ez a csökkenő iránya az idén is folytatódik Bár az év elején nem egy ideiglenes üzembeszüntetés történt, kormányintézkedések viszont számos ilyen szünetelő vállalatnak adtak újra életlehetőséget. Ezek és az állandóan megismétlődő behívások is közrejátszanak abban, hogy a szakmai képzettséggel biró munkanélküliek száma fokozatosan eltűnik. A háborús London 1914-ben LONDON, április 17. Kétségtelen, hogy a háború kitörése óta London külső képe megváltozott, azonban a jelenlegi képe nem sok változást mutat a rendes állapotokkal szemben. Sok különleges jelenség, amely az elmúlt ősszel mutatkozott a londoni utcákon, eltűnt, sok doiog köznapivá vált, úgyhogy észre sem veszi már az ember. Kevesebb acé’sisakot és több keménykalapot látni megint. A hadiönkéntesek, akik az elmúlt szeptemberben ott álltak minden utca sarkán, arra készen, hogy segítsenek az esetleges légitámadás áldozatain, eltűntek. A rendőrök ismét azt a jellegzetes sisakot viselik, amelyet a jó békeidőben készítettek számukra. A gázmaszkokat tartalmazó kartondobozokat otthonhagyták a londoniak, illetve kevésbé szembeötlővel helyettesítették. VIRÁG NŐ KI A LÉGVÉDELMI HOMOKZSÁKOKBÓL A kristályüvegből készült kirakatüvegeket még mindig fatáblák védik, azonban ezeknek a képe most már sokkal tetszetősebb és vidámabb, mint a háború kezdetén, mikor még gyaüulatlan deszkatáblák éktele- nitették el a kirakatokat. Hála a különböző művészeknek, élénk színekkel és nagy ötletességgel ábrázolják kirakatokra rakott fatáblákon azt, hogy mit árulnak az üzletek. Más kirakatok a légnyomás okozta törés ellen védő papírszalagokkal vannak beragasztva, azonban ezek a papírszalagok úgy vannak most elhelyezve, hogy különböző ábrákat matatnak, sőt arra is példa volt már, hogy tájképet állítottak össze az ügyes kira- katszallagragasztók. Az épületek körül felhalmozott homokzsákok faparavánokkal vannak eltakarva, ezeknek pedig olyan a festésük, hogy teljesen összhangban van az épület színével és stílusával. Miután számos homokzsákból fü nőtt-, a londoniak elhatározták most, hogy kiélik kertészeti szenvedélyüket és virágokat ültetnek a légvédelmi homokzsákokba. AMIT NEM LEHET LEPLEZNI Három nagy változás van azonban, amit nem lehet leplezni: az éjjeli légvédelmi sötétség, a nappali csökkentett forgalom és a légvédelmi övezet léggömbjei, amelyek méltóságteljesen úsznak a levegőben. Mindez 1914- be:u nem volt látható. Sem acélsisakok, sem gázmaszkok, sem pedig a repülőgéptámadást elhárító, léggömbök. Abban az időben úgy látszott, hogy a háború sokkal távolabb van Londontól, mint ma. Annakidején igaz, hogy csak egy légi támadás történt, amelyet egy Zeppelin-léghajó intézett Antverpen városa ellen. Ennek a támadásnak következményei sem voltak olyan súlyosak, hogy riadalmat keltsenek Mi a különbség as 1914-es és 1940~es London közötti És mégis — habár paradoxonnak tűnik fel — az 1914. évi és a jelenlegi London között nagy a különbség. Az akkori London jobban emlékeztetett a háborúra, mint a mai. Annakidején újonc zászlóaljak járták be * harsogó zenével és lobogó zászlókkal London utcáit. Idegen tisztek élénkszinü egyenruhákban, gyarmati önkéntesek, fejükön hatalmas turbánokkal sétáltak a londoni utcán és bámulták a kirakatokat, amelyek az angol lobogó és a szövetségesek színeivel voltak diszitve és minden látványosság azzal fejeződött be, hogy eljátszották a szövetséges államok nemzeti himnuszait. Élénkszinü falragaszok kiabáló szöveggel hivták fel az ifjúságot, a hadseregbe való belépésre. Lelkes honleányok fehér tollat — a gyávaság jelképét — nyújtottak azon férfiak felé, akik nem viseltek egyenruhát. Ma a harctérről szabadságra érkező katonák polgári ruhákba öltözködnek. Sokan gondolkoztak már el azon, hogy mi az oka annak, hogy teljesen eltűntek az 1914-es háború annyira jellegzetes tüneményei. Nap-nap után az újoncok ezrei vonulnak be csapattesteikhez éppen úgy, mint am nakidején. A tengerentúli angol polgárok ugyancsak eljöttek ismét Európába, hogy szolgáljanak az óhazai hadseregben, mint akkor. önkéntesek is épp úgy jelentkeznek a világ minden részéből és kérik a hadiszolgálatra való beosztásukat, mint 1914-ben. Minden úgy történik, mint egykoron, csak éppen, hogy a jelenlegi háborút nyugodtab- ban veszik, mint az 1914. évit. Az újoncok meg voltak győződve arról, hogy kitör a háború és nem volt szükség a katonazenekarra, hogy lelkesítse őket. A katonai egységek annyi önkéntest kapnak, amennyire éppen szükségük van és nem kell hangzatos falragaszokkal toborozzák újoncaikat. Az összes harcosok egyszerű egyenruhát viselnek és sokszor alig lehet megkülönböztetni a tisztet a közlegénytől. Az ellenséggel szembeni magatartásuk is megváltozott. Huszonhat évvel ezelőtt igen kellemetlen helyzetük volt azoknak, kiknek némeihangzásu neve volt. A német eredetüe- ket arra kérték, hogy ne látogassák azokat az angol klubokat, amelyeknek addig tagjaik voltak. A zenekarok megtagadták Wagner t müveinek eljátszását és egy hires angol iró nyilvánosan azt a kijelentést tette, hogy többet sohasem olvas Goethe-verset. Az ilyesmi ma, 1940-ben. fantasztikusnak tűnik fel. Ezerkilencszáztizennégyben 30 ezer idegen állampolgárt hadifogolyként internáltak. Ma ezeknek a száma a háromszázat sem teszi ki. Ezeket a különbségeket az 1914-es és 1940-es London között mindenki úgy magyarázhatja, ahogy akarja. AMI MÉGIS EGYEZIK Mégis van valami, amelyben egyforma a két korszak háborús Londonja. A színházak ismét tele vannak és mindenütt vígjátékot, bohózatot és látványos operettet játszanak. A dráma majdnem mindenütt lekerült a színpadról. Az utasok ismét gátlás nélkül társalognak szomszédjaikkal a vonaton, zsúfolt autóbuszokon, amelyeken egy ideig a hallgatás uralkodott. Érezhető, hogy ismét barátságos áramlat van az összes társadalmi osztályok között és talán ez az egyetlen jótéteménye a háborúnak. Természetes, hogy a politikai pártok is beszüntették az egymással való veszekedést a háború tartamára, azonban mindegyik szívesen kritizálja a kormányt. Az angolnak most is. mint 1914-ben is, kedve telik abban, hogy kijelentse: mindaz, amit az angol kormány tesz, becsülete», de buta, az ellenség cselekedetei ezzel szemben rosszak, de rendkívül ötletesek. Az angol mindig kétkedő a jóhirekkel szemben és boldog, mikor kijelentheti, hogy a helyzet sokkal rosszabb, mint ahogy azt állítják. Másik gyönyörűsége pedig, hogy hangosan, büszkén hirdesse, miszerint távol tartja magát a hadseregtől. Ezzel szemben az a valóság, hogy mindent elkövet, csakhogy beléphessen a hadseregbe. Ez jellemzi az angol polgárt, aki számos külföldire bámulattal néz fel és igen sok angolra haragszik. Egyben azonban egységes az angol nép: törhetetlenül hisz a végső győzelemben. MIT ÍR A ROMÁN SAJTÓ? „ROMÁNIA*”: A Dunán uemrég lejátszó- dott bizonyos események szokás szerint cruţ tál is megszólaltatták a fantasztikus hírek gyártóit, akik mindenáron „szenzációt.1, keresnek akkor is, midőn a dunai rend problémájának szellőztetésére nyújtott alkalom szöges ellentétben áll a jobb érzéssel és lo gíkával. Ez a figyelem kizárólag a parimén- tcu fekvő államokra tartozik. Románia melyhez a part jelentéktelen része és torkolata is tartozik — a semlegesség és béke jegyében a rend politikáját, szolgálja legteljesebb egyetértésben és összhangban a többi dunavölgyi államokkal. A dunai hajózás szabadsága egyik alapvető elve Románia politikájának és a hajózás biztonsága lényegét képezi a román Duna problémájának. Ezt a felfogást a többi partmenti államok is osztják, mely államok a felségjog alá tartozó vizeken hozzánk hasonlóan saját szerveikkel tartják fenn a rendet s végzik az ellenőrzést, valamint a rendészeti teendőket, saját jogaik és az érvényben lévő nemzetközi szabályok szellemében. Ezt a felvilágosítást bizonyára meghallják és felhagynak a felelőtlen meggondolatlanságokkal azok, akik a nemzetközi helyzet súlyosbítását óhajtják az amugyis súlyos helyzetben. „CURENTUL44: Biztos volt, hogy az os tromzár után villámgyors német válasz következik. Tengeri erő szempontjából a szövetségesek vitathatatlan fölényben vannak, a bjányt azonban német részről légi erővel igyekeznek pótolni. Ma még ellentétes hirek érkeznek az északou lejátszódó eseményekről. Csupán annyi bizonyos, hogy tengeren és szárazföldön kiszélesedik a front, melyen a szembenálló felek összecsapnak. Churchill legutóbbi beszédében Napóleonnak spanyol- országi balsikereire emlékeztetett, ez arra mutai, hogy az angolok 132 év után a régi taktikával dolgoznak most Norvégiában. A norvég halászok és parasztok hegyes, erdős területen gueriUa-barcokban, szegénylegény módjára hadakoznak, igy a legjobb haderőnek is komoly károkat okozhatnak. Az angoloknak feltétlenül szükségük van olyan pontokra, ahol partra szállhatnak. Mindenekelőtt teljesen harcképtelenné kell tegyék az ellenséges hajóhadat, ezáltal a norvég partok birtokába juthatnak. Ennek hatása alatt Németország arra kell kényszerítse Svédországot: engedje meg csapatainak átvonulását. Mindez a tengeri ütközetek végső eredményétől függ. Csak most kezdődik az igazi háború. Á szovjet éber figyelemmel kíséri az eseményeket. Kockán forog a Baltitengeri uralom, tehát mindaz, amit októbertől márciusig megvalósított. „JURNALUL44: A skandináviai előnyomulást német részről régtől előkészítették s nemzeti-szociálista propagandával igyekeztek Norvégia ellenállását megsemmisíteni, Ha a norvég kormány a németek bevonulását tudomásul veszi, a szövetségeseknek nem lett volna joguk közbelépni. Nem hatolt mélyre a norvégjai nemzeti-szociálista mozgalom. Németország éppen olyan meglepetésre talált, mint a Szovjetunió Finnországban. Azzal a különbséggel, hogy a szövetségesek nem támogathatták Finnországot, mig most a helyzet megváltozott. Quisling nem tudta teljesíteni, amire vállalkozott. „SEMNALUL“: Churchill legutóbbi beszédében azt mondta, hogy az Északi-tengeren folyó küzdelem előjátékát képezi a döntő szárazföldi harcnak. Mindenki a nyugati frontra gondol, ezért oly nagy a riadalom Belgiumban és Hollandiában. Lehetséges az is, hogy Churchill Norvégiára és Svédországra célzott. A döntő kártyát valószínűleg a Balti-tengeren fogják kijátszani. A narviki partraszállás első fejezete az óriási hadműveletnek, mely Európa északi részén folyik. Narvik közvetlen kapcsolatban van Lulea baltitengeri svéd kikötővel, honnan kitűnő a vasúti összeköttetés minden irányban Svéd- ország belseje felé. Abban az esetben, ha a svédek is háborúba sodródnának, Narviknak kettős jelentősége lesz: nyomban csapatok küldhetők Svédország szivébe, a svédek viszont hadianyagot és petróleumot szállíthatnak az expediciós hadsereg számára. A Balti-tengeren küzdő angol flotta támaszpontot találna Luleaban. Bizonyos, hogy Németország nem fog késni a válaszadással. Hol fog ez megtörténni? Svédországban9 Vagy Hollandiában, Belgiumban, hogy lekössék a szövetségeseket? Lehet, hogy holnap erre a kérdésre is választ kapunk. NYÁRI ZÁRÓRA. A munkaügyi minisztériumnak a kolozsvári munkafeKigyelőség- hez érkezett és április 9-én kelt ol05. számú rendelkezése értelmében — mint inegir- tűk — az uj nyári zárórák életbelépték. A rendelkezés értelimében az ipari cikkek eladásával foglalkozó üzletek délelőtt 8—l-tg és délután 4—7 órák között tartanak nyitva. A fűszer és élelmicikkek árusításával íog'al- kozó belvárosi üzletek reggel fél 8-tól 1 óráig Ó9 délután 4-töl 8 óráig- a külvárosi üz.Jelek délelőtt 7—1-ig és délután 4-től 8 óráig vannak nyitva. Ünnep- és vasárnap előtti napokon mindkét csoportba tarttfSft üzletek este 8 órakor zárnak.
