Ellenzék, 1940. április (61. évfolyam, 75-98. szám)
1940-04-19 / 90. szám
ellenzék 1940 április 19. SZÍNHÁZ . MŰVÉSZÉI- FILM A fiatalok bemutatkoznak... FLÓRA JENŐ Ez u fiatal táncos színész akkor tűnt lói, a színháznál, mikor a Ki gyereke vagyok én? előadásán Fülöp Sándor szerepébe beugrott. Ez a beugrás olyan szokatlan és bravúros volt, hogy bizonysága annak, hogy a fiatal Flóra színpadra termett és igen jo fejű színé«». Délelőtt II órakor kapta meg a szerepet é« estére hibátlanul tudta a szöveget és az énekszámokat. Mindenki gratulált sze- repJéaéhez, mindenki meg volt vele elégedve. — Négy éve vagyok színész — mondja —. Vitíéken játszottam bouviváu és táncos-komikus szerepeket. Aradra szólt az ei’sö szerződésem. Tebántól tanultam táncolni, de közbem a hangomat is képeztettem. Ma is állandóan tanulok. Sziniiskolába azonban nem jártam. Táncoltam bárban is s nagyon eilönyös szerződésem volt a bucureştii AI- hambrában. De csak a színpadot szeretem. Leszerződtem Kozma társulatához, azután idekerültem. — Miben játszott először? — Az „Egy bolond százat osan ál“ cirnü operettben. Azóta több táncbetétet és kisebb szerepet kaptam. — Mit szeretne játszani? — Bonvivánnak készülök — feleli —, de tudom, hogy sokat keß még tanulnom és igy eJégédett vagyok, ha bármilyen kis szerepet kapok. A színpad iránti rajongást az édesapámtól örököltem, aki ugyan nem volt színész, de gyönyörű hangja volt és szólista volt Udvarhelyen a dalárdában, amely egyszer külön meghívásra Erzsébet királynő ţloft is szerepelt. Már mint diáknak is a színház volt minden vágyam. De csak a komoly színház. Ezt akkor éreztem, mikor bárban dolgoztam. Nem számított a nagyobb fizetés. Kikivánkoztam a környezetből. — Aztán — folytatja — már csak azért is örülök, hogy idekerültem, mert nem tudnék sok időre elszakadni özvegv édesanyámtól, akit végtelenül szeretek. — És réméi, hogy sikerülnek a tervei? — Igen — feléli — egyszer, mikor vidéken a Julia bonviván-szerepét játszottam, a próbák után a direktor kijelentette, hogy sose lesz belőlem színész, hogy csalódott bennem. Az előadáson azonban megváltozott a védéménye s kijelentette, hogy olyan nem várt sikerem volt. hogy igazán nagyon meg van velem elégedve. Ennek az volt oka, hogy az a színész vagyok, aki a próbán nem tud semmit nyújtani. Csak este, a közönség ottlétének tudatával tudok játszani, felmelegedni. S a pályámat úgy szeretem s oíyan lelkesedéssel tanulok, hogy remélem sikerül. Az érdekes arcú, jóalaku fiú remek táncos, hangja is van, tehetséges. Biztosan igaza les<z. (—) A mozik m&sova CAPITOL: A csapda. Egy igazi nagy francia világfilm. Minden jelenete remek, szenzációs, szellemes, ötletes és izgalmas. Bűnügyi film. Főszereplők: M. Chevalier, Erich v. Stroheim, Marie Déa és Pierre Renoir. A film előtt uj Paramount világhiradó, rendkívüli eseményekkel! EDISON: Csak három napig. I. Az örök titok. Fedák Sári. Földényi, Harsányi ve- zetőszinészek érdekes meséjü filmje. II. A Maginot-vonal. Egyetlen eredeti felvételiekkel készült film a francia védelmi csodákról és a francia hadsereg tökéletességéről. III. Háborús Paramount híradó. RIO-mozgó: Ma 3. 6 és 9. Két világsláger, egy helyár! I. Született egy császárság. (Cavalcada). Egy monumentális, különleges, pazar rendezésű filmóriás. Fősz.: Frances Dee, Joel Mae-Crea. II. A halálhajó kapitánya. Az utóbbi évad legizgalmasabb és legnagyobb filmdrámája ROYAL: Minden idők legszebb operett-premierje. Mosolygó Bécs. (Operabál). A régi Bécs lüktető élete, sok dal, tánc, jókedv. hangulat. Rendezte Bolváry Géza. Főszerepben: Hans Moser, Theo Lingen. Heli Finkezeller, Paul Hörbiger. Előtte a legújabb hiradó. SELECT: Stan és Bran, mint repülők. A vi- lá«h irü komikusok rendkívül mulatságos filmje, mely a vígjátékok első diját nyerte. Műsoron kivül a 'legújabb FOX világhiradó és O. N. C. román journal. URANIA: Szenzációs dupla műsor. I. A bi- borrubás asszony. Bette Davis és Henry Fonda mélyen megrendítő filmje. II. Dalolj a szerelemről. Végig zenés, táncos vígjáték. Főszerepekben James Hilton, Patricia Ellis. Műsoron kivül a legújabb UFA híradói Helyárak: páholy 29, zárt- *zék 26', első hat sor 19 lej. Amikor egy szerkesztőség élete kerül színpadra... Május első napjaiban tartják meg a fiatat újságírók nagyszabású előadásukat a Színházban CLUJ (KOLOZSVÁR), április 18. Mikor az újságíró egyesület előadássorozat megrendezését vette tervbe, elhatározták hogy valamelyik előadást u fiatalok estjének szentelik s megbiztak egy fiatal újságírókból áll ) csoportot azzal, hogy rendezzék meg az előadást. Ez a rendezőbizotlság aztán olyan programot dolgozott ki, amelynek keretében színészeket is akaruuk foglalkoztatni. Reviit írattak hat fiatal újságíróval. A revii pedig színházi előadás keretébe kívánkozik. Így aztán úgy határoztak, hogy a fiatalok estjét a színházban rendezik meg — a rendkívüli sikerű újságíró estélyektől függetlenül — de azért természetesen az ujságiró egyesület égisze alatt. Az előadást eredetileg április 20 körül tervezték. De a rengeteg ötlet kidolgozása s az est megrendezése oly sok időt \e>/ igénybe. hogy a fiatalok estjét végül is május első hetére halasztották el. * Mit nyújtanak a fiatal kolozsvári újságírók ezen a nagy érdeklődéssel várt színházi estén? Eiőször is komoly programot. Fiatal költők muzsikusok, irók szerepelnek a műsor j első részében, verssel, tanulmánnyal, novel- • Iával, zeDesz.áinmal, melyek közül a legérde[ kesébb kétségtelenül a Kolozsvári hangver- j .seuj 1840-ben és 1940-ben lesz. V műsor második fele u vidámságé. Hat I sz-r/ö irt egy „szerkesztőségi révüt“ egyenesen erre az alkalomra. Az újságíró élet j minden tréfás vidámsága, ugratása benne vau ebi)« n u reviiben, amelynek keretében ele- j I jétol végig lejátszódik, hogy miképpeu ké- | I -/iii egy úgynevezett „nagy riport“ — min- ! I (len fiatal újságíró álma és ambíciója. Meg- i j jelennek a színen azok a furcsa, sokszor ne- I vettető alakok, aki k mindennapos vendégei a szerkesztőségeknek. A borzalmas verseket iró költőnő, a feltaláló, aki találmányával í sorra zaklatja minden újság szerkesztőségét, a csodagyerek mamája, aki legszívesebben vezércikket íratna zseniális fiacskájáról, stb., sth. Ezeket a mulatságosabbnál-mulatságo- ! sabh figurákat mind színészek alakítják, mig az ujságirókat —- csakugyan az újságírók ját- 1 szó!.. V mettőr. a szerkesztőségi szolga, a gép s a többi ..belső ember" természetesen megint csak színész lesz. — \ dolog b*g«-redetild> része és pikantériája azonban az. hogy minden ujságirú önmagát adja. ■I sjiortroi átvezető csakugyan a sportrovat- vezelő, a színikritikus tényleg a színikritikus, stb. j A fiatal kolozsvári újságírók nagy revüj« iránt máris rendkívül nagy az érdeklődés. (-) CLUJ (KOLOZSVÁR), április 18. Kedden este megható emlékünnepet rendezett a színház. Sólymosán Magdának, a színtársulat tragikus sorsú primadonnájának emlékét elevenítették fel megható ünnepség keretében. Az ünnepély megnyitó beszédét báró Kemény János, a Thalia elnök-igazgatója mondotta, aki az alábbi kegyeletes szavakban emlékezett meg a kolozsváriak korán elhunyt kedvencéről. BÁRÓ KEMÉNY JÁNOS BESZÉDE Hölgyeim és Uraim! Jónéhánv évvel ezelőtt egy jótékonycélu mulatságon voltam: valami bálon, álarcos felvonuláson. Álltunk egy csomóban meglett emberek, apák, anyák, komolyodó ifjú házasok. A jelmezeket néztük. Pierók és pieret- tek, apacsok és négusok, piroskák, törpék, grätchenek és bojok kavarogtak a teremben. Tarkán és értelmetlenül villogtak össze a színek, ütköztek a stílusok. gomolyogtak a nevetések, mintha valami kabaréban összevesztek volna egymással, emberek, ruhák, díszletek 3 ellenálhatatlanui hömpölyögve akarnának elnyelni mindent, amit összhangról, ritmusról, Ízlésről tanultunk, hittünk, gondoltunk, mi, akik ott a sarokban összehu- zódtunk. És ebből a zajjal, összevisszasággal telített sokadalomból egyszerre csak kilépett elibénk egy rakottszoknyás, tarkakendős parasztlány és frissen, kedvesen, mosolyogva virágokat kínált nekünk. j — Ez Sólymosán Magda, az uj primadonna — mondták az emberek és reámosolyogtak... Én tudtam, hogy ha név szerint bár nem is, de mégis ez a lány nekem régi ismerősöm: mert ő a viz partján gúnyát sulykoló parasztlány, vagy az a másik, aki bejön hajnalban a városba, hogy néhány pár csirkét, friss tojást eladjon úri népeknek a piacon és ő az, aki eprészik a mezőn, aki a cséplőgép tetején kacagva veri le magáról a kavargó pelyvát és ő a dalosszavu kapás a kukoricaföldön, az egészség, a józanság, az okosság, a bölcs kacagás, aki eljön néha jókedvében a városi nepek közé, hogy megirigyeltesse velünk a falusi népeknek nyomorúságokon, gondokon, bajokon túl is igazabb, emberségesebb, nagy tusakodásai ellenére is irigylésreméltó életét. Néztem a kezét, nyugodt mozdulata kezeit s amikor a tenyere a tenyeremhez ért, az volt az érzésem, hogy ezen az érintésen keresztül üzenetet kaptam a falutól, az örök falutól, az en es a mindnyájunk falujától, azokétól, akik sem nem romantikus elképzelésekben elszé- pitve, sem nem jelszavakban nyílt sebbé de- gesztve, hanem úgy szeretjük a falut, betegségében és egészségében egyaránt, mint a mi okosabbik testvérünket szerethetjük, aki ha janata van, ildomosabban viseli bánatát, ha öröme van. Ízlésesebben örül. mint mi: mert józanabb, egészségesebb, meri emberségesebb. mert szebb, kedvesebb, igazibb, mint mi \ agyunk — ami feltűnési vágyainkkal, irigykedéseinkkel. kicsinyességeinkkel... és örökös feszengéseinkkel. Ott azon a tarka estén találkoztam először Sólymosán Magdával s tekintetében a falu üzenete köszöntött felém. L toljára vele egy kórházi szobában talál koztain. A szép. egészséges Sólymosán Magdának másik énjével találkoztam akkor. Röviddel halála előtt történt ez a találkozás. Amikor már nem fogadott senkit, csak azo- ; kát. akik idebazulról utaztak fel meglátogatni őt. Nem volt semmi sem fellelhető benne abból. ahogy a végét sejtő színésznőt szeretné elképzelni a kíváncsiskodó. Nem volt benne semmi sem a nagy bucsu-jelenetből, az utolsó szerepből, a végső siker vágyából... De nem volt benne semmi a haláltól megriadt mii- vésziélek lázadó tiltakozásából sem. Csak reánk nézett csendesen, csak megérintette a kezeinket és azt mondta: — Én már nem akarok látni senki mást, csak az otthoniakat, de azokat mind. mind... — aztán hallgatott, majd ezt mondta: — Többé soha sem fogom látni Kolozsvárt. így búcsúzott, ilyen csendesen, ilyen illedelmesen. Ilyen illedelmesen csak az igazi, az Ízléses miivészlélek tud elbúcsúzni a világtól. Hölgyeim és Uraim! Ez a mai este nem gyászünnepély. Helytelen volna ilyennek felfogni ezt az alkalmat, amikor a színháznak egykori kedves és nagyon tehetséges művésznőjére emlékezünk, inkább arra használjuk fel, hogy a visszaemlékezésben a fiatal müvésztehetségek iránti szeretetünket nyilvánítsuk. Ennek a gondolatnak jegyében kapcsoltuk ebhez az estéhez annak az alapítványnak a megvalósítását, mely bimbózó ifjú tehetségek támogatását fogja szolgálni. Meg vagyok győződve arról, hogy ez a megemlékezésnek legméltóbb formája azzal a ragyogó tehetségű Sólymosán Magdával szemben, akinek nevéhez füzőtlik elsősorban, az elmúlt tiz esztendő egyik legnagyobb színházi eseménye városunkban: Kodály remekművének, a Háry Jánosnak kolozsvári bemutatója. A Háry János kolozsvári Örzséje feledhetetlen alakítás volt. Mindazok, akik láttuk, hallottuk, megcsodáltuk s tudjuk értékelni a komoly művészi teljesítményeket, minden kétséget kizáróan megállapíthattuk, hogy Sólymosán Magda kiváló tehetség volt, vérbeli művész, aki valóban méltán megérdemli, hogy ezen az estén szeretettel és bálával emlékezzünk meg róla. SÓLYMOSÁN MAGDA SZOBRA A Solymosáu-euilékünenpélyea Ki- dár Imre igazgató-főrendező az alábbi beszéddel vi-tte át Szervácziusz mester szobrát: Hölgyeim és IJrairn! fiatal szia észnő emlékének áldozunk a mai estén. Sólymosán Magda nem érhetett meg tisztes öregkort, a szárnyaló bír inég alig vihette ki nevét közülünk. Lehet, hogy valakiben talán fel is merül a kérdés: miért éppen neki, ennek az ifjú halottnak állít nálunk márványt az emlékezet? „Mire való nektek ez az ünnep?“ — kérdezheti talán a kétkedés, mi pedig erre a bujkáló kérdésre meg akaruuk felelni. Sólymosán Magda lángész volt, választott volt a hivatottak között. Amikor színjátszásunk művészi értelemben romokban bevert, ez a uagv színésznő felismerte az ujjáépitők? munkájában a magas történelmi küldetést. Hozzánk röppent énekes madárként és köztünk maradt haláláig. Magasan szárnyalt ét a magasságok felé vonzotta a pályatársak és a közönség kedélyét. Már-inár hitelét vesztett! műfajnak adott uj és szebb értelmet. Négy év alatt negyven nagy szerepet töltött meg testtel és lélekkel. Mintha sejtette volna, hogy rövidesen az örök létezés más feladatai szólítják majd el innen, a zseni időt és teret átröppenő sietségével futotta meg a művész-, pálya minden állomását. Hasztalan csábítgatták el innét sokkal za-‘ josabb és csillogóbb sikerek Ígéretei. Itt maradt, mert sugallata itt találta meg életének és művészetének legterhesehh műhelyét, azt a ..gyönyörűséges igát", melyet a felkent szellem mindig ott vesz magára, ahol legnagyobb) szükség van reá. , Íme ezért fogadtuk mély hálával a nemes ajándékot, amely Sólymosán Magdának ihle-J tett mester alkotta márványszobrával tiszteit- meg bennünket. A lánglelkü színésznőt és a hüseges hivatástudatot egyaránt mintázza ez' a szobor. Bárcsak hasonló nagylelkűség lehe-, tővé teuué. hogy a nagy szinészelődök kép-j másai is rendre felsorakozzanak majd itt,| természetes hajlékukban! Színészek! Barátaim! Nagy mesterek arra tanítanak, hogy az ifjú halottak közvetite*j nek a földön élő emberiség és ama szellem- világ között, mely minden létezésnek örök fényforrása. Ok azok, akik a költő látomása, szerint a mi sorsunk tanúságait szorgos méhecskék módjára átviszik az örökkévalóság1 arany kaptárába, ők azok, akik Istennek és angyalainak a föld dolgairól és az emberek szenvedéseiről Leszámolnak és érettünk közbenjárnak. j A mi ifjú primadonnánk is ilyen közbenjárj immár, aki a földi létezésen tulvaló vi-, tággal frissen összeköt bennünket. Mi tud- I juk, hogy a hir. amit rólunk vitt, kemény. I nehéz, de szép munkáról számol be és arról is. hogy tudjuk kötelességünket. Olyau korszakban élünk, amikor a szellem éjszakáját semmisem világit ja át, hacsak a szenvedélyek , kitörő vulkántüzei nem. Ám mi mégsem arra j hivattunk, hogy szenvedélyeket szolgáljunk I ki. hanem hogy a láthatatlan és örök, benső I és szent tüzet őrizzük, a művészet egyetemes, ! mindenkinek világitő eszményét. Sólymosán i Magda nem primadonnánk immáron, hanem védőszellemünk. Ő is bevonult a penates alakjai közé, nemcsak szobornak, hanem élő és ható hatalomnak. Az ő szellemében fogunk élni és szépet művelni, formába gyúrni a káoszt, példázni az emberi sorsot, az élő történelem kísérleti műhelyévé emelni a színpadot, gyönyörködtetve nemesiteni a nézőket és szent szolgálatnak fogni fel a talentumot. Ezt a múlhatatlan szerződést kötöttük Sólymosán Magdával, tartósabbat a márványkőnél és erősebbet a halálnál, mindörökre. BERCSÉNYI-EREKLYE KERÜLT FELSZÍNRE PÖSTYÉNBEN. A Vág folyó közelében építkezési munkálatok közben egy igen érdekes középkori leletre bukkantak. A munkások egy régi épület maradványait találták meg. Az épület sarkában hetvenöt centiméter magas és félméter széles vastag kőlapot fedeztek fel a következő felírással: -Uram, könyörülj meg rajtunk. Szentséges Sziiz Mária, Magyarország védőasszonya (ínri) imádkozz Bercsényi Lászlóért, Imréért és Miklósért. 1652.“ A kiásott falak több, mint valószínű, hogy egy régi fürdő- ház maradványai, melyeket a Bercsényi-család építtetett fel a maga számára a Vág partján. Pöstyént 1638-ban III. Ferdinand csá-1 szár zálogosította el ötezer aranyért tábornokának, Bercsényi Imrének. A források később a Bercsényi-család végleges tulajdo- * nába mentek át. Mikor a kurucok vereséget szenvedtek, elkobozták a Bercsényi-család birtokait és azok később az Erdődy grófok tulajdonába kerültek. Az érdekes kólelet a pöstyéni múzeumban nyert elhe.vezést. SÓLYMOSÁN MAGDA EMLÉKE
