Ellenzék, 1940. április (61. évfolyam, 75-98. szám)

1940-04-03 / 76. szám

I m Szeretném megmondani annak :i krt elválni ukuró asszonynak. a s/"' kenek, meg « vörösnek, «kik nem ismerik egymást, de akik kísértetiesen hasonlítanak eg\ máshoz gondolkozásban. a iselkedéshen es sKen/.áeiokereséshen. hogy mikor nemré­gen kiiiöu-kiilün megismerkedtem velük és elmondták. ug\ sietősen és usszonyinodra panaszaikat, nekem, a vadidegennek — sze­retném megmondani nekik, hogy elbeszélé­sük elején kezdtem egy kiesit megérteni Sclioppenhanert és a végén már igazat is ad­tam neki. Mert ez. a két asszony prototípu­sa a uoi önzésnek és minden egyébnek, ami­ért megvetik a mi fajunkat és joggal s ha férfi lennék: boldogan fizetném halálomig az agglegény adót, csakhogy ne kerül jek ve­lük össze, l’ersze csak az ilyeiitermészetii hölgyekkel, mint ez a kellő s remélhetőleg, ha \au is még belőlük egy-két díszpéldány' nem olyan gyakran fordulnak elő, hogy álta­lánosítani lehessen a példájuk után az üsz- szes női nemre vonalkoiolag. De minden to­vábbi nélkül álljon itt a két asszony hü portréja, úgy, ahogy rövid, de alapos isme­retség után jellemezni tudom őket. A szőke, igen jóképű, bodros a frizurája, divatos, elegáns, evés közben magasan fel­kunkorit ja a kisujjat, amelynek körme: kar- min. Nem eszik, csak csipeget. Nem beszél, csak cseveg. Harmincon felül van. de úgy viselkedik, mint egy tizenhat éves, elsőbálos kislány. Azért figyelhettem meg evés közben, mert a tejcsaruokból ismerem, ahová csipe­getni jár. Ugyanis, amint mondja: Majd bo­lond leszek a férjem kedvéért végigenni egy rendes ebédet és hízni. Én idejövök, ő meu- jen a vendéglőbe, menjen ahová akar. Persze válófélben vannak. — Én akarok válni —■ mondja —, az uram nem akar, imád szegény. De én nem bolondultam meg mellette le­őrölni a fiatalságomat. Szerencsére gyerek nincs, ő mindig akart, de én nem akartain, majd bolond leszek (ez a mondása) gyerek­kel bajlódni, ha bőgne, a falhoz csapnám — megyek Pestre és válók. Feltartott kisujjal csip egy morzsát a kenyeréből és igy foly­tatja: — Az uram jó ember, soha egy rossz szava sem volt hozzám és imád. Mindennel ellát, de unom. magam inellett nem szere­tem, sose szerettem, mindig fáradt, sokat dolgozik, de mit érdekel ez engem. — Csak azért mentein hozzá, mert a szü­leim kényszeritettek. De most már a magam életét akarom élni, nekem hiába könyörög... Még ennél is vadabb a vörös úti. Ez is jóképű, telivér, majd kirobban a tempera­mentumtól, az a fajta, aki után megfordul­nak az utcán. Élénk, mint egy kis csikó, még ő is elég fiatal. Ez is unatkozik. így beszél: — El akarok válni az uramtól. Soha nem bántott, szerelmes belém. könyörög, hogy maradjak mellette. De én nem bírom, nem bírom! — Mit nem bir? — Azt, hogy kispolgár. Folyton csak a munka, a pénzszerzés. Nem müvészlélek. Ha nagy kinnal rábeszélem, hogy jöjjön el ve­lem a moziba, elalszik mellettem. Hát én nem azért hívom, hogy mellettem aludjon... Én bohém vagyok, imádom az írókat, művé­szeket. — Mi az ura? — Fűszeres. De én most elválok tőle, tán­colni tanulok és kimegyek Sanghaiba. — Hova? — Sanghaiba. Remek hely. Egy ismerős hölgy, pedig már majdnem ötvenéves, kiment és remekül férjhezment, elvette valami gaz­dag kinai. Azok megvesznek a fehér euró­pai nőkért. — Megvesznek? — Meg. — És azért válik el maga az urától? — Ezért is. Meg azért, mert élni akarok. Mert ez nem élet. Csak unalom. Az uram nem ért meg. Olyan jó, szelid ember. Csak egyszer lenne vad. Csak egyszer mondaná ne­kem, hogy te bestia. Igen, ezt mondja szóról-szóra Reméli hogy Sanghaiban majd mondják neki. Ka­landot akar s azt akarja, hogy „megvessze­nek“ érte. Az ura becsületes és szelid fűsze­res és azt akarja, hogy' müvészlelke legyen szegénynek. Mert ő unja magát. Az Isten áldja meg, ő unja magát. Neki nem elég iz­galmas ez a robbanásig feszitett idegrend- szerü Európa, neki Sanghai kell. Izgalom, kaland, szerelem és nagy élet, ahogy o azt elképzeli. Vájjon a mozi, vagy a kalandos könyvek rontották meg, ahol a szőke európai nő a maharadz=a kegyencnője lesz, tigris- bőrön pihen, ópiumot szív, tojásnagyságu briliánsakat visel és nem unja magát, mert szerecsen rabszolgái válogatott szórakozá­sokkal mulattatják. 6 sem akart gyereket, unja és utálja és megy Sanghaiba táncosnő­nek. Jelzem, ha az ura lennék, szó nélkül elen­gedném. Hadd legyen a kínaiaknak is egy kis örömük. M. L. LEVÉLPAPÍROK, egyszerűtől a leg* választékosabb kivitelig, legolcsóbban az Ellenzék könyvoszíályábaa, jPjata Unirii. v ' I 0 í 0 ú r r i f l * 7. "KE au (KOLOZSVÁR) április 2. \ bácsi Rostás családnak hírhedt ne r inti az igazságügyi hatóságok előtt. Ez. a cigány familia a hagyományos üstfoltozó mesterséggé! járó femőntés tudományát valósággal iparművészetié emelte. De igyekeztek is gvümölc sőztetpi ennek eredményéit. Nem egy ízben kerültek összeütközésbe a törvénnyel Különösért maguk gyártottá pénzérméikkel okoztak sok baj! Rostások. Ezek a rendszerint 20, 'agy 100 lejes pénzdarabok többnyin’, már az elhelyezési kísérlet alkalmával hatósági kezekbe jutottak. Pedig értéke­sítésükre minden agyafúrt módot fel­használtok. TUD VÁLTAM 500 LEJT’! Egy ilyen nem mindennapi eset a kö­zelmúltban foglalkoztatta a kolozsvári tői vényszék 1-sü tagozati tanácsát. Éppen tavaly lmsvét táján történt, hogy Csiszár Sándorné szuesági asszony sajtot hozott a helybeli piacra Áruján azonban még a piactérre érkezése előtt túladott. Megvette néhány intézet. A si­keres vásái után Csíszorné megelegedet- ton hazafelé indult. A Szair os-bidnál be­vert egy nádasi szekeret, aki naponta 'e- jet fuvarozott a városba Vele akart fa­luiába visszatérni Csiszárné. Amíg a szekeres megérkezett. Összeve­rődött még néhány hazaigyekvő ember. Ekkor a csoporthoz lepett Rostás Sándor bácsi cigány, a hírhedtté vált „pén/.gyár- tó * familia egyik tagja. Megkérdezte az Kilencezer ötszáz frank a szerencse ára Pompadour szerencsegemmája Amerikába vándorolt UJ KÖNYV 13 K Stanley Italdwyn: Mi ungolol . Stanley Hald vi in (jeh-iih-g Karl Raid win of Brwdleyj Neville (iliatnbr rluin kö/.vrl|«-n elődje volt Nagybritomiiu mini v/.tci«-lnöki »/.«-kében, Kö- zel liíiimine «•«/.tendő» politikai pályája, amely u/. első világliúhnriit incgclő/.ö évektől majd­nem a második világháhnrii kiiszübi’-ig ter­jedt. Anglia újkori történelmének egyik leg- \ iharosabb kor /akára <-»ik. Tartalmából ki­emeljük: A »y.abud.-ág fáklyája. Nemzeti jel­lemünk. A szahad>ág: életclemünk. Az iga/i demokrácia. \ állá» és nemzeti élet. A béke ntja. A lelkek megnyerése. „Századunk” könyvei között jelent meg. Stanley Ra|«l\>in: Mi angolok fűzve 82 b-j. köt-, e 119, minden könyvkereskedésben. Kurban Said: ...{■■ .Mohamed uz (j pró- ft-láju. Bakuban, a világháború előtt, az orosz császári gimnázium harmadik osztályá­ban kezdődik és a gandzraibidon, a haldokló azerbajdzsáni köztársaság ulobó napjaiban végződik Ali Sirvansir klián és Nino Kipiani életének regénye. Az ősrégi mohamed család sarjának és a keresztény georgiai hercegkis- i -szonyiiak csodálatos szerelme Bakuban vi­rágzik ki. ahol Európa és Ázsia találkoznak. Baku lakói nern tudják, hogy Európához tar- oznak-e már, vág) pedig még mindég az ősi Ázsia fiai-e. Nino Kipiard törékeny testű, bársonyos szemű georgiai virág is ide-oda hajlik és ijedten repeső kis szive hasztalanul igyekszik rést ütni azon a tarka és Lizarr keleti világon, melyhez Ali Sirvansir minden idegszálával. \ rének minden cseppjével ra­gaszkodik. A két szerelmes sorsa szétválaszt- hatatlanul szövődik egybe Kelet hősi és tra­gikus szinjátékával, városainak forró és fül­ledt levegőjével, ősrégi, bölcs kultúrájával. A Kaspi-tenger végtelen, csillogó víztükre. Baku olajmezői, a Kaukázus zord hegyeinek vad szépsége és Perzsia rózsáktól illatos, füle- miilecsattogástó! hangos kertjei adják a hát­teret. mely előtt lejátszódik ez az egészen különösen érdekes regény. Ali khán és Nino Kipiani szerelme, a maga kalandosságában: olyannak mutatja Keletet, amilyen az a va­lóságban: a tájak lenyűgöző szépségét, népei­nek hangos és tarka forgatagát, titokzatos, mégis vonzó romantikáját, melyet az uj idők előnyomulása halálra Ítélt. Uj iró magávalra- gadóan szenvedélyes könyve, melyből a siva­tag forró szele és Kelet titokzatos levegője csapja meg lelkünket. A kitönő könyv két térképrajzzal, valóban szép kiállításban és disze? vászonkötésben. Bárd kiadó pompás munkája. Kurban Said: ... és Mohamed az 0 prófétája 158 lej minden könyvkereskedés* § ben. Kérjen ujdonságjegyzéket. GUY DE POURTALÉS: BERLIOZ ÉLE­TE. A XIX. századi francia zene leghatal­masabb egyéniségének, Hector Berlioznak életsoisa talán minden müvészkálváriák közt a legmegrázóbb és legfájdalmasabb. Állomá­sain úgy vezet végig bennünket Guy.de Pour- talés, hogy úgyszólván nem kell élnie a re­gényes életrajzírók kiegészítő ..szépirodal­mi" módszereivel. A könyv mégis regény, még pedig a legérdekfeszitőbbek egyike, amellett irodalom a javából. A legfontosabb ailatforrások: Berlioz emlékiratai és levél­váltásai lépten-nyomon fölbuzognak, igy a bős saját szavai, gondolatai, érzései éltetik é3 elevenítik az elbeszélés folyamatát. De az iró megnyitja a kor távlatait is, megmutatja a romantikus Európát, a Napoleon utáni Franciaország politikai és erkölcsi válságai­nak izgalmas hullámzását Berlioz művészi és emberi fejlődésére való hatásaikban jeleníti meg. Ez a páratlanul nagyvonalú és mélyre­ható ábrázolási mód plasztikusan domborít­ja ki a hős életében szerepet játszott fér­fiak és nők, barátok és ellenségek, hitvesek és szeretők, császárok, hadvezérek, ujságirók és a muzsikusok testi-lelki valóságát. Minden részlet, minden adat, minden, ami esemény és korrajz, bölcseleti, lélektani, vagy eszté­tikai elemzés a könyvben, szerves egységbe kapcsolódik, Hector Berlioz érdekes jelle­mének egy-egy vonását világitja meg, úgy­hogy tökéletes és felejthetetlen képet kap az olvasó erről a kudarcokban, szenvedések­ben és csalódásokban megdicsőült, tragikus Don Quijote-utódról. Mi, magyarok, különös megilletődéssel látjuk mellette az egyetlen hűséges és megértő, vele kongeniális kortárs: Tiszt Ferenc nemes alakját. Berlioz élete Aíhenaeum-kiadásban jelent meg és szép ki- állításban, egészvászonkötésben 198 lej min­den könyvkereskedésben. Kérje az Athe- naeum-ujdonságok jegyzékét. Egy szegényember kérése. Szegény, ron­gyos ember gyalog jött be Szilágymegyébol. hogy itt munkát kaphasson. Kőművesmester volt, betegsége miatt munka nélkül volt so­káig. leszegényedett, lerongyolódott. A nagy áradásban most is térdig érő vízben jött ki­lométereken át. Meghűlt. Pénztelenül, egye­dül járja a város utcáit, munkát keresve. Azt mondja, hogy a munkaadók szóba sem állnak vele, mert nincs egy rendes ruhája, szerszámai sincsenek, mert azt is eladogatta betegségében, nyomorúságában. 3—100 lej­ből megvehetne uj szerszámait s ha egy jó- szivü úrtól valami ócska ruhát kaphatna, uj életet kezdhetne szegény. Kérjük olvasóin­kat, gondoŢ^usk rá, a neve Antal János. J-j. Itt a százas, hot a százas.. Hamis pénzre cseré le Síi a jő száz ieiesí a ravasz cigány egybegyűltektől, hogy uem-e tudna vala­melyikük Elváltani 500 lejt Minthogy bankóról volt szó, gyanúra mii. volt <1 s igv ( siszárné azot. nyomban markába számolt Rostás Sándornak 500 lejny i <icpén/.t. Mar épp akarta lenni a bankjegyet, amikoi Rostás birt« len kira­gadva azt kezéből mint aki meggon­dolta a dolgot a kapott aprópénzt v iss/aadt a. AZ ELCSERÉLT PÉNZ Csiszárné átszámolta a pénzt, de kerek 100 lej hiányzott belőle. Persze követelni kezdte a cigánytól, aki erre szabadkozni kezdett, de végül — mintha véletlenül került volna oda — kabátja ujjúból kirá­zol; eg\ százast. Alighogy átadta az asz- szunynak, odébb is állott. A 300 lejes azonban hamisítvány volt. A káiosult asszony panaszt emelt, majd peri indított Rostás ellen a száz lej meg­térítése miatt. A bíróság többször tartott, tárgyalást az ügyben, de különböző for­mai okok miatt még mindig nem tudott dönteni. A legutolsó tárgyalást a mult bét vé­gén tartották meg A vádlott ezúttal is hiányzott. De hiányzott a koronatanú­król szereplő nádasi szekeres is Erre va­ló tekintettel a tárgyalást julius 5-re na­polták el. Ez időpontra újra megidézik az érdekelt feleket és tanukat. dalán akkor kiderül, hogy „mit ér“ Rostásnak a tudománya. PARIS, április 2. I. Nemrégiben árverés folyt le a város­ban: elárverezték Pompadour asszony hi­res amulettjét, amelynek a Szerencse gemmája1" a neve. Az amulettet egy gaz­dag amerikai vásárolta meg. I Általában kétélű dolog oly régiségek I és tárgyak gyűjtése, amelyeket hires em- I berek használtak vagy viseltek. Sehol ] sem észlelhető annyi csalás, mégis való­dinak adják el őket. . Természetesen akadnak valódi tárgyak is; ilyen például Pompadour asszony is­mert amulettje is. Az a gyűjtemény, mely­nek ez a hires ékszer egyik darabja, a toulousei Hommais-család birtokában volt. A Hommais-család évtizedeken át hordta össze a gyűjtemény darabjait és a gyűj­teménynek az volt egyik rendkívüli be­cse, hogy abban minden darab valódi volt A gyűjtemény legnagyobb ritkaságai közé tartozott Pompadour asszony amu­lettje, egy alabástromból készült mester­müve a miniatürmüvészetnek, amely Dia­na istennőt ábrázolja vadászat közben Az amulettet 95000 frankért vásárolta meg egy amerikai. I Pompadour asszony halála után egy I ideig csend volt az amulett körül. Csak S III. Napoleon idejében kezdte kiérde- I melni az ékszer a „Szerencse gemmája“ I nevet. Élt akkoriban Parisban, egy Hanel ne­vű kis minisztériumi hivatalnok, akinek ser.ki sem jósolt valami nagy jövőt. Ha- neL örökölt egy nagybátyja után és az örökséggel együtt birtokába került Pom­padour asszony amulettje is A kis rai- I nisztérimni hivatalnok nem is tartotta va­lami értékes darabnak. Sokkal jobban szerette volna, ha készpénzt kap. II. Az amuletten nem tudott túladni és egyszer csak észrevette, hogy mióta az ékszer megvan, minden jobban megy, sok Í minőén sikerül neki. Egy alkalommal megfejtett egy rendkívül bonyolult Lün- rejtélyt, amelynek megoldását már min­denki reménytelennek tartotta. A kis hi­vatalnokra felfigyeltek és előléptették. Ettől kezdve minden sikerült neki, ami­be belekezdett. Körülbelül öt év alatt be­folyásos állása volt és magánügyei is mind remekül sikerültek Az amulett egyizbeu életét is megmen­tette. Amikor az 1870—71-es német-fran­cia háború után félelmes idő nehezedett a francia fővárosra, Haneluek is mene­külnie kellett és nem tudott semmi mást megmenteni. mini csak az amulettet. Menekülés közben megtámadta a csőcse- lék. Megsebesült és összerogyott, de gör­csösen szorongatta kezében az amulettet. A fosztogató csőcselék holtnak lütte. így azután sikeridt megmenekülnie, i Hanel után egy Binet nevű ur tulaj- I donába került a „Szerencse gemmája“. Binetnek is életét mentette meg az amu­lett. Binet vilorláskirándulásra indult egyik barátjával. A vitorlás viharba ke­rült és felfordult. A barátja vizbefnlladt, de Binetnek sikerült a felborult hajócs­kán megkapaszkodnia. Értje már fogy­tán volt. amikor észrevette, hogy egy ludászhajó közeleg. Utolsó erejével meg­kísérelte, hogy kitartson, mig a halász- hajó közel ér, de azután nem bírta to­vább. Lebukott a hullámokba, az amu­lettet azonban görcsösen szorította a markában. Már csaknem elvesztette esz­méletét, amikor egy hullám újból a víz felületére dobta. És megmentették. Örökség révén egy provencei falusi or­vos birtokába került ezután az amulett Az orvos józan ember volt és nem hitt az amulett erejében. Elvitte az amulettet Marseillebe, egy régiségkereskedőhöz. Marseillebe való utazása alkalmával pénztárcát talált, amelyet kötelességsze- riien leadott a legközelebbi rendőrállo­máson. A pénztárcában sorsjegy volt. A tulajdonos nem jelentkezett és egy idő j múlva kiderült, hogy a talált pénztárcá­ban levő sorsjegy megütötte a százezer­frankos főnyereményt. Miután a pénz­tárca tulajdonosa egy év múlva sem je­lentkezett, kifizették a falusi orvosnak a rtyeremérív tiz százalékát tehát tízezer frankot. Most már ő is hitt az amulett­ben és gyorsan Marseillebe utazott, hogy visszavegye a régiségkereskedőtől. Elké­sett. A régiségkereskedő eladta & Horn- mais-családnak, amelynek a gyűjtemé­nyét most árverezték el Toulousehan. Pompadour asszony amulettje Amerikába vándorolt.

Next

/
Thumbnails
Contents