Ellenzék, 1940. április (61. évfolyam, 75-98. szám)
1940-04-12 / 84. szám
ELLENZfiK I') 4 0 április 12. SZÍNHÁZ . MŰVÉSZÉI . FILM Sólymosán Magda Bókay János legújabb vigjáiéka Színházunk már hozzáfogott Bókay János legújabb vígjátékinak, az Első szereleni-nek előkészületeihez. Az újdonságot mult szom- lsaton mutatta be zajos sikerrel a Vígszínház s Bokay János nyomban a pesti premier után megállapodott a Thalia-val az Első szerelem szereposztásában. Mint minden Bókay-dara- bot, ezt is maga a szerző rendezi majd nálunk, aki igy rövidesen színházunk vendége lesz uéhány napra. A budapesti sajtó egyöntetű elismeréssel ir a darabról, amely Bókay legérettebb, leg- kiforrottabb vigjátéka. Az ujságkritikákból az alábbi érdekes szemelvényeket közöljük olvasóinkkal: PESTI HÍRLAP: Bókay János ..Első szerelem'' cimü mostani vígjátékéval nemcsak a szórakoztatás művészetében mester, hanem magasabb irodalmi régiókban is jár, belső lélektani motívumokból tiszta karakterdarabot ir. Ez a színdarabok ranglétráján legmagasabb fokot jelenti. Bókay darabjának valóságos mintagyüjteményt ad a szerelmi érzés dzsungeljából és valósággal tudományosan elemzi a különböző korú férfiak szerelmét, amellett, hogy finoman megirt érzelmes rajzokat ad és érdekessé teszi a bonyolult cselekményt. Finoman egyszerű, de igaz vonásokkal szövi a szerző a különböző képeket s ezzel megfog ja a színházi közönséget, köztük a komoly gondolkodókat is. A színészek számára nagyon jó szerepeket is ir s ezek ki is tudják aknázni a jó alkalmakat. A közönség nagyon rokonszenvesen fogadta a darabot, sokat tapsolta a szerzőt és a színészeket. Porzsolt Kálmán. UJ MAGYARSÁG: Ismerjük el. hogy amit Bókay csinál, azt Ízléssel, ötlettel, szellemességgel viszi színpadra. Van bátorsága a régi kellékek felfrissítésére s van olyan ügyes iró, hogy uj csomagolást ad a ..szeretlek" és az ..örökre'1 szavaknak. Ráadásul olyan jóizüket mondat szereplőivel a két nem világnézetéről. hogy niég a legelkeseredettebb nézőnek is mosolyognia kell. Ahhoz is bátorság kell, hogy valaki akkor engedje színpadra újabb müvét, amikor másik darabja olyan sikeresen halad előre, mint a ..Feleség" (a ..Feleség" ngyanis túl van a százötvenedik előadásán és még mindig sorozatosan táblás házakat vonz) és mindjárt meg is jegyezzük: nekünk az ..Első szerelem” jobban tetszik, mint a ..Feleség". Ebben t ü\5‘ a szin, a tempó, az elevenség, majdnem azt is mondhatnék, hogv több benne a mondanivaló. Kerekebb, megalapozottabb. érdekesebb és izgalmasabb. Itt már társadalmi probléma is feszült ... A vígjátéknak vannak kitűnő jelenetei, igy például, amikor az asszony megmondja férjének, miért hidegült el tőle. Pompás jelenete, amikor a professzor és a fiatal rivális szemben- áll egymással. Egészben véve :ujabb közönségsiker az uj Bókav-szindarab. A főpróba- nézők felváltva tapsoltak: a hölgyek, amikor a férfiakra olvasott valamit az iró, a férfik pedig, amikor nőkről volt szó. Az uj Bókay-darab — uj siker! Dékánv András. NEMZETI ÚJSÁG: A közönség érdeklődéssel kiséri a darab meséjének percre nem lankadó érdekességét, elszórakozik a szerző sikerült életkritikáján s a kedves feszültségű helyzeteken és jól mulat, különösen az alakok eredeti, éles vonalvezetésű rajzán. Bókay ritkán dolgozik a karikatúra eszközeivel, hanem belső, jellembeli bumort ad alakjainak... Rajzuk olyan eleven, hogy élnek a színpadon és lekötik az érdeklődést. A közönség igen melegen fogadta a darabot. Sok nyiltszini taps után minden felvonás után lelkesen ünnepelte a szerzőt és a szereplőket. Kállay Miklós. FÜGGETLENSÉG: A kitűnő Bókay János uj munkája olyan, mint az idei tavasz: nyugtalan, borongós, csak néha csillan fel itt-ott a napfény, a folyók kiáradnak, hol szél fuj, hol hűvös van, mintha az időjárás gúnyolódna, fölényesen, szeszélyesen, mint egy szatirikus vigjátékiró. Percek alatt felvillannak Bókay szellemes ötletei, a dialógus mondatai láncszerűen fonódnak egybe, rezignált, bölcs életigazságok és hirtelen fintorok váltják egymást. Az ,.Elsö szerelmet" a közönség őszinte érdeklődéssel fogadta. I. V. E. ÚJSÁG: Szerencsés ember Bókay János. De megérdemelten szerencsés. „Első szerelem" cimü uj vigjátéka, mikor ma este bemutatta a Vígszínház, másik vigjátékát. a „Feleséget", immár hónapok óta játsza a Kamaraszínház és az előadássorozat magasan a századik előadás fölött tart. A budapesti színházak műsorának ilyen arányú egykezesi- tése bizonyára rossz vért szülne, ha nem Bókay János lenne ez a szerző-egykéz és tehetségével nem keltett volna igen nagy ro- konszenvet maga iránt. Bókay uj vigjátéka is szerelemről ízól, mégpedig első szerelemről. Most, liugv a plakátokon újra megjelent a neve. az a sokszor látott kedves név, olyan érzést kelt az (eiuharben, I <gy Magda ujru fellép, megje'enik a színpadon, sugárzó szőke fiatalságának egész egyéni szépségében, ragyogva, nagyestélyi ruhában, hófehér fogú mosolyával, egyedülin, magasan szárnyaló hangján a nagy tangót énekelve s azzal a különös bájjal, a humor és tréfa ezernyi árnyalatával a hangjában, ami olyan egyetlenné, olyan „solymosáuossá" tette. M intha mindez ami azóta történt, hogy utoljára játszott, rémdrárnába való szörnyűség lenne, ostoba, gonosz álom: az autószerencsétlenség, az egyéves kínszenvedés, a szép fiatal teremtés testi megsemmisülése, mialatt az erős és bizó lélek az utolsó napokig bízva hisz a gyógyulásban. Mindez olyan hihetetlen, olyan rettenetes és valószínül t*n. Sólymosán Magda annyira ott él mindnyájunk szivében, mindaz a szépség, tehetség, jókedv, okosság, kedvesség, ami őt jelentette, hogy úgy érezzük: él. Valahogy nem tudunk úgy gondolni rá. mint föld mélyében alvó halottra. Az az érzésünk, hogy valahol él, hogy szélesen, jóízűen nevet ha tréfát hall s maga is tréfákat gyújt, nevettet, boldog, egészséges, fiatal. Talán csak elutazott, valahova irtózatosan messze és egyszer csak hazajön újra, szebben és fiatalabbat:, mint valaha. hogy újra megjelenjen a Thalia színpadán, hogy énekeljen, játszón, nevessen nekünk. Es csakugyan. Most egy estére itt lesz. megjelenik köztünk, szinte testi valóságban. Szavakból, zenéből, emlékekből kirajzolódik újra szőke feje, sudár alakja, jóizü kacagása, csengő éneke. S úgy érezzük, hogy időn és téren tűi csakugyan ott lesz a színház hatalma-- színpadán és b/embcuéz azokkal az arcukká . amelyekre annyiszor derített mosolyt ş látni fogju azokat a könnyeket, amelyek az o elvesztése miatt jelennek meg a szemekben. Hogy vágyott erre, betegen, pusztuló szervezettel. fogyó, egyre tűnő erővel, hogy egysei- njra olt lehessen a színpadon, hogy játszhasson, hogy szembenézhessen a közönséggel. Élete, szive dobogása, hite vo t a színpad. Úristen, mi lehetett volüa belőle, ha buszon- egynéhány éve« korában nem kell itthagyuia ezt a világot, amelynek ugyan tudta minden csúnyaságát, de amelynek szépségeit olyan pogány életörömmel tudta meglátni 5 szeretni. Ugv emlékszem rá. ahogy a kórházi ágyon fekszik, ahogy utoljára láttam, körülvéve virággal, barátokkal, szeretettel, baját két vicces kis fonatban, megnőve, két vállára eresztve, gyerekarcával, mosolyogva, titkolva, ha fájdalmai voltak s azt mondta aztán arcán valami halálos nagy szomorúsággal, melyből látszott, hogy jókedve, mosolya tetetes, de olyan művészi játék, hogy csak egy igazán nagy színésznő játszhatta igy meg a bizakodó, gyógyulni akaró beteget: Mit gondolsz fogok-e még valaha játszani? Ezt kérdezte elborult szemmel és azt feleltem neki erős bittel: Fogsz, természetesen. hogyne játszanál Magda . . . Mert csakugyan hittem, nem tudtam, nem akartam elképzelni, hogy ez a szörnyűség megtörténhet, hogy ö ne gyógyuljon meg. Magda nem játszott soha többet. De itt maradt köztünk olyan elevenen s raégÍ9 olyan eltűnő szépséggel, mint egy gyönyörű dallam, amelyet már eljátszott a zenekar, de amay a fizikai halláson túl is ottmaradt a szivekben. az agyban és tovább muzsikál. (M. L.) A két Gidaiy uj filmet készít Bucureşti ben Beszélgetés a két tőlünk elszármazott énekessel, akiknek itteni hangversenye uj filmjük forgatása miatt elmarad A téma körül sok keserű igazságot is elmond, bár az igazságokkal inkább csak jellemez. Az ember szája kissé keserűvé válik, amikor látja a szinpadi alakokat, akik szinte kivétel nélkül árnyoldalaikkal fordulnak a közönség felé. De a biztoskezü iró az életet is addig forgatja, mig érdekes komédia lesz belőle, arait rengeteg ötlet, szellemes megjegyzés és hatásos mondás fényez és tesz vidámmi. P. A. , ° ÓRAI ÚJSÁG: Bókay János vigjátéka nagyon jól elszórakoztat. A szerző csak vígjátékot akart Írni, színeset és mulatságosat a ez tökéletesen sikerült is neki. A darab nemsokára olyan divatos lesz. mint egv chanson ESTI KURÍR: Az „Első szerelem“ nem sablonos vigjáték. aunvi szent. Egy nőről, egy feleségről szól. akinek botlásai magukban hordják a drámát, megtisztuló érzései pedig 1 — Tudja, nálunk ma az úgynevezett lokál- müvészet ott tart, mint Déryné korában a színészet. Lenézik, félnek tőle, az a véle- ményiik róla, hogy tele van kétes elemmel, amolyan cigányuépséggel. óriási az előítélet. Nern mondom, van a nagyvárosok éjszakai életében sok ilyen emberfajta. De komoly, nagy varietékben, nívós bárokban, elegáns, úri lokálokban csakugyan művészek dolgoznak. komolyan felkészült, komolyan dolgozó, hivatásuknak élő emberek. Fogalmuk 6Íncs az embereknek, hogy a legkisebb sikerért is, hogy meg kell dolgozni, hogy milyen óriási a konkurrencia. Tele vannak előitéJettel irántunk. S ez az előítélet a földrajzi távolságok szerint nő, vagy csökken. Tapasztalás szerint a legrosszabb a helyzet Délkeleteuró- pábau, mondjuk Belgrádig, Szófiáig. Innen kelet felé már megbecsülnek minket és nyugatra is. Amerikáról aztán nem is beszc lek, ahol a bárénekes, táncos, ha művészi nivón áll a teljesitménye, teljes értékű művésznek számit. — El seiu tudja képzelni, hogy mennyire megbecsültek minket például Svájcban. — Hogy kerültek ki oda? — kérdezemKálmán meséli: — Budapesten egyszer az Angolpark estéjén egy műsorban szerepeltünk Andav Piroskával, Bársony Rózsival és több hireg pesti művésszel. Mi akkoriban az Angolpark területen lévő elegáns kis bárban énekeltünk, ott hallgatott meg az előadás rendezője s felléptetett. Az előadáson pedig megtetszettünk egy impresszáriónak, az kivitt Svájcba és a Balti államokba. Svájcban remekül éreztük magunkat, Zürichben sokáig vendégszerepeltünk . . . Tibor közbevág: — Főleg az volt a remek, hogy csak fél- tizenkettőig dolgoztunk, mert tizenkettőkor mindenütt záróra van. főbbet lehetett aludni. — És Északon? Mosolyognak, egymásra néznek. — Mi tagadás — mondja Kálmán -—i Északon nagyon északi hangulatot találtunk. Hűvös, józan embereket, akiknek nagyon nehéz dolgozni. A fagyos hangulat, a sok ..skót" nehézzé teszi ám ezt a munkát, amihez jókedv és hangulat kell. Más emlékünk nincs is például Tallinból, mint fagyos arcok é* nappali séták óriási kormos házak között. — Különben állandóan Bucurestiben dob gozunk. Imádjuk a város tempóját, vidámságát, hangulatát. Most azért nem tarthatjuk meg az itt tervezett néger spirituálékból és angol songokból álló hangversenyünket* mert a napokban Bucurestiből telefonértesítést kaptunk, hogy hamarosan uj filmet kezdenek forgatni, amelyben szükség van ránk. Ez a második filmünk. Rádióban már régen szerepelünk. | — És a további terveik?-- Kelet. Nemcsak a művészet megbecsüléséért. hanem ott rengeteget lehet ám keresni. Most különben kvintet csinálunk három nagyon tehetséges bucureştii lánnyal. Reméljük, sikerül. Mi is reméljük. (—) A~SZINES FILM A Sunday limes hires filmkritikusa, Dylis Powell írja a következő érdekes cikket a színes filmről, azzal kapcsolatban, hogy Londonban most egyszerre mutattak be két nagy szines filmet: Claudette Colbert és Henry Fondo A mohikánok dobjai cimü indiántár- gyű filmjét és Bette Davis és Errol Flynn Erzsébet és Essex cimü Angliai Erzsébetről szóló filmjét. — Azt hiszem — írja a hires filmszakértő iró — hogy mindaddig nem fog örömem telni a szines filmben, mig azon a világ nemzeteinek Összes harsogó lobogószinei vibrálnak szemem előtt, harsogó kéken, zölden és lilán. A hangos film első napjai tönkretették a fület, mert minden egyes hang és zörej ezerszeresen ki volt hangsúlyozva. Ha a hősnő letett egy teáscsészét, az olyasféle hanghatást tett, mintha egy barcirepülő leejtett voinn cgv bombát. Ma már ezek a kezdeti hibák eltűntek. A hang nern cél többet, csak eszköz. A szines film technikusai és készítői azonban még nem tartanak itt. Túlzók, kia-) hálók a színek, szemrontók és hamisak. A szines filmben mindenki ugv öltözködik, miut egy festékkereskedő mintás doboza, mindenkinek rózsás az arca s a nap sohasem süt, mindig éget. Természetesen a szines fiúm technikája még a fejlődés kezdetén áll s távol áll a tőkéié-' testől. De ez nem az egyedüli oka a szin- liatások túlzásainak. A napokban pompás kézikönyv jelent meg A ma filmje címmel.! Szerzői a két kiváló filmszakértő: Spencer és Waley. Ebből a munkából idézem az alábbi sorokat: „A szines film gyártói és pénzelői nem akarják kockáztatni azt a külön nagy Összeget, amelyet a színezés jelent s csak akkor elégedettek, ha saját szemükkel győződnek meg róla, hogy a film szines — azaz tikit". Részben kétségtelenül ez az oka a szines film túlzásainak, részben az, hogy eddig Walt Disney kivételével senki sem ért hozzá, hogy egy uj eszközt — a szint — mint uj kifeiezést és probléma-megoldást is alkalmazza a filmen. És amig ilyen zseni el nem érkezik, tovább is el kell szenvednünk a mese- kön^ v-tájakat. a hihetetlenül egészséges arcokat s azt a borzalmasan merev pittoreszk- séget, amellyel a rendezők és producerek a szines film diadalát ünneplik — fejezi be cikkét D. Powell. a megnyugtató befejezést. Bókay ezúttal is annak a bravúros Írónak bizonyult, aki már az első pillanatokban fel tudta kelteni érdeklődésünket mondanivalója iránt. FRISS ÚJSÁG: Bókay János uj színdarabja uj, zajos sikert hozott az Írónak. Bókay ismeri a legjobban a mai közönség ízlését, ő találja meg legbiztosabban azt a hangot ,amelyet ócsárolni, gúnyolni és tréfás párbeszédekbe lehet foglalni: korunk félszeg- ségeit, hibáit és erényeit. A darab mindvégig érdekli, leköti és mulattatja a nézőt. A közönség lelkesen ünnepelte a szerzőt és a szereplőket, ami a Vígszínháznak tartós sikert jelent. A MAI NAP: Bókay János neve jólismert magyar közönség előtt. De meghódították ’-igjátékai a külföldet is. Mert Bókay mint vigjátékiró aratta első sikereit. Újabban azonban áttért a komolyabb hangra. Az nj Bókay-darabnak ugyanaz a témája, mint minden Bókay-darabnak: a szerelem. A férfi és a nő egymáshoz való viszonya. Örök téma ez, mindig időszerű. És mindig más, uj mégis. Bókay komoly témáját a színpadon szellemes vidámsággal szőtte át gazdagon. Humoros alakok, sziporkázó aforizmák teszik csillogóvá, könnyűvé ... KIS U.ÍSÁG: Bókay János uj vígjátékinak ereje is van; nemcsak szórakoztat, hanem izgat is. Humoránál élesebb a szatírája, a szerelmeskedések felszíne alatt drámák lüktetnek. Ez a darab nemcsak színjátékká felaprózott mesélgetés, ennek van valami brutális életszaga. Bókay János uj darabjává! kétségtelenül bebizonyította abszolút szinpadi érzékét. Ez a darab színház, a közönség vitatkozni fog róla és meg fogja nézni. Szántó Dines, Első szerelem Gyerekkori ismerősöm a két Gidály. Ez a két kolozsvári fiú. akiknek neve nagyszerűen hangzik a jazz és tompitottféuyii elegáns éjszakai mulatók világában s akik már külföldön is sikerrel vendégszerepeltek. Akkor ismerkedtem meg velük, mikor Kálmán már elég nagy fiú volt és leereszkedően bánt velünk, gyerekekkel. Tibor még kicsi volt s társaságban folyton énekeltették. Emlékszem, ahogy a szoba közepére állt és a gyermekek lámpaláz-mentességével énekelni kezdett a bácsiknak és a néniknek. Fantasztikus volt ez a kisfiú. Olyan óriás és erős hangja volt, mint egy felnőtt férfinek. Ijesztő volt. Mintha Kiepura gyerekké válva operaáriákat énekelt volna. Különben normális kisfiú voit A bérházban, ahol laktunk s ahol Tibi bejáratos volt, mert ott lakott Ágica nevű unoka- testvére, (akiből közben Agues orvoskisasszony lett), az összes gyerekek iszonyúan tisztelték és féltek tőle a hangja miatt. Kálmán nem igen állott velük szóba, mert az öccsétől elválasztó pár év miatt úgy érezte, hogy ő már felnőtt. Mi kisebbek komoly urnák tartottuk. Remekül hegedült és félelmesen okos volt. Sose gondoltunk volna rá, hogy ebből a tét fiúból „duó“ lesz. De a családjuk sem gondolt erre soha. Úgy gondolták, hogy Tibi majd „kinövi“ a hangját, mint a ruháit s legfeljebb társaságban fognak majd énekelgetni és hegedülgetni a gyerekek. Ebből az énekelgetésből komoly ének lett és kenyér. Sok mindent kellett addig legyőzni, sok ellenérvet megsemrnÍ8Íteni, sok nehéz órát átharcolni. Mert ahogy Kálmán mondja:
