Ellenzék, 1940. március (61. évfolyam, 49-74. szám)
1940-03-31 / 74. szám
-V .!* MIT IR A ROMÁN SAJTÓ? eBBRiyaöRsai■BBSHUHUaDbiHiaanBEZMOW6V Hb.. MPvrtMlgn „TIMPUL“: A jelenlegi európai háború folyamán különös figyelmet szentelnek a nemzeti propagandának, melyet a totális államok . állítottak a politika szolgálatába. így a demokrata hatalmak sem tehetnek mást és nagy erővel látnak a belföldi és külföldi közvéle- / meny felvilágosításához. A Reynaud-kormány információs minisztériumot szervezett, mely maga intézi a propaganda minden munkáját. Ugyanez történt Romániában is, hol Giurescu professzor vezeti a propagandaügyi minisztériumot. Igen kiterjedt munkaköre van egy ilyen minisztériumnak, melynek legfőbb feladata az5 hogy lényegében a «»ajtót támogassa. Taine a sajtót tükörhöz hasonlítja, mely visszatükröz minden eseményt, tervet, kritikát, mozgalmat. A szabadság ennek legfőbb feltétele. Ki tekint szívesen hibás tükörbe? Ha a lapnak nincs módja az események hűséges közlésére, a közönség nem szívesen olvassa, igy a közvéleményt nem irányíthatja. A nemzeti propaganda bízik a sajtó támogatásában. Ennek a segítségnek azonban semmi haszna nincs, ha a munkát nem az újságíró meggyőződése irányítja és lehetetlenné van téve a birálat szabadsága. Magától értetőd k, nem szabad visszaélni ezzel a szabadsággal. Elegendő törvény van a visszaélések megtorlására. Nem fordult még elő, hogy hívatásos újságíró a törvények be nem tartását hirdette volna, ellenkezőleg: a román sajtó mindig a törvények tiszteletét hirdette. Örülünk, hogy a kormány a sajtóval* 1 szemben elfoglalt, álláspontot kedvezően megváltoztatta és a sajtóval szemben nagyobb megértést tanúsítanak. Tatarescu miniszterelnök nyomban uralomra jövetele után nagyobb teret kívánt biztosítani a sajtóbirálatnak, Giurescu propagandaügyi miniszter pedig Csak a napokban jelentette ki, hogy megbecsüli a sajtót és azokat, akik szolgálják. A közvélemény fontos irányitó szervét látja a sajtóban, mely a közélet minden kérdésével szemben megértést mutat. „TRIBUNA“: Giurescu propagandaügyi miniszter nyilatkozata nyomán elsőizben került szőnyegre hivatalos formában az újságírói foglalkozás több problémája. A miniszter az erkölcsi, politikai, társadalmi élet elsőrendű szervének tekinti a sajtót. Lapok előállítása, szavaknak egybekapcsolása — mint házépítésnél téglának-téglára rakása — emberi munkát, szenvedést, nélkülözést jelent, melyről nem tud a világ, bár az áldozat arányban áll a végzett munka nagyságával. Az ismeretlen ujságiró napról-napra elíemeíkezik ólombetűk, gépek közé és a lapzártakor közölhető szenzációs hír egyedüli öröme és vigasztalója. Az újságírói foglalkozási — melynek értéke napról-napra emelkedik — szociális szervezkedés hiányában nem volt pontosan körvonalazva. Giurescu propagandaügyi miniszteré az érdem, ha az általa körvonalazott tervet megvalósítja. Az újságírók szolgálati szabályzatának megalkotása kulturigényeket támaszt majd velük sízemben, mig az állami gosdoskodás olyan minimális fizetést biztosit számukra, melyből megélhetnek és szabadon dolgozhatnak. A NUF nemcsak hirharsonát lát a sajtóban. A lapok — mint Giurescu miniszter mondta — hozzájárulnak a közvélemény kialakításához és irányításához, a sajtó és munkásai tehát megérdemlik Őfelsége kormányának támogatását. „UNIVERSUL“: Teleki gróf magyar miniszterelnök a „Tribuna“ c. lapnak adott rövid nyilatkozatában közölte, hogy csalódnak, akik szenzációt várnak római látogatásától. Ez ma — amikor annyi a szenzáció — min- ' denesetre megnyugtató. És következetes is volt a nyilatkozat. A Dumavölgy problémája és a magyar problema nem mai keletű. Húsz év óta ismerjük, a háború kitörése után pedig felmerült a kérdés: Milyen mértékben befolyásolja és átterjedhet-e a háború erre a tájra? A fasiszta politika mintha fenn akarná tartani a békét Délkelet-Európában. A „nem háborús“ Itália lényeges mértékben járult hozzá a dunai, földközitengeri és balkáni béke fenntartásához. A brenneri! találkozó, ugv látszik, szintén megerősítette a hasznos, reális olasz politikát, Teleki gróf látogatása pedig logikus következménye lehetett a brenneri tanácskozásnak. Hivatalos jelentés szerint szívélyes légkörben folyt le a látogatás, mely tovább fejleszti ia 13 éves barátságot és összhangba hozza a két ország tevékenységét a Léke fenntartására a Duna-völgyben és a Balkánon. A dunavölgyi és> balkáni béke fenntartása és megerősítése alkalmat nyújthat sok kézzelfogható megoldásra azzal a feltétellel, hogy a béke egyet jelentsen minden érdekelt országban és ne érintse az országok fÜGivetlenségét, területét és szabadságát. Á tavaszi száliiáás megkezdődik. Rendeljen minél előbb, hogy a növényeket idejében megkapja. — AMBROS!, Fi5€H£R és ISA! Áiuif, äindL Aílsa Ezért oly egyedülálló a HALOMIT Kciodonf nemcsak széppé és fehérré varázsolja a fogakat — hanem rövid időn belül fogkő- mentessé is — és ezen múlik minden ! Mert Kaíodont sulfcrizin oíeat-o? tartalmaz, mely azokat a szerves alkatrészeket oldja, melyek a fogkövet összetartják. A fogkó széimálik és a tisztításnál fokozatosan eltűnik. Ka!odcnt-nak ez az egyedülálló hűtása tartja meg fogait erősnek és egészségesnek. a halált ZBháitOnir mondja Berták mérnökné gyilkosa Interjú dr. Matei Nicolae vizsgálóbíróval, aki előre megfontolt szándékkal elkövetett rablógyilkosság bűntettével vádolja Tarnoveanu Vasilét. Sorsába beletörődve, egykedvűen várja a főtárgyalást a Gruia-uícai rablógyilko; Hogyan él a börtönben az 57-es számú cella lakója? CLUJ (KOLOZSVÁR), március 30. Négy hónap telt el a borzalmas- emlékű Gruia-ut- cai rablógyilkosság óta s a közvélemény előtt, amelyet a bűntény a lelke mélyéig megrázott, már-már kissé elhalványultak azok a mozzanatok, amelyeket annak idején az egész város láza« izgalommal és az áldozat családja iránti részvéttel napokon keresztül tárgyalt. Négy hónap telt el azóta s közben annyi sok izgalmas esemény játszódott le a világon, hogy nem csoda, ha Bertók Sándorné megrázó tragédiája lekerült a napirendről. Csak néhány ember, néhány emberi lélek lázong, tépelődik, viharzik még mindig és nem tud belenyugodni a gondolatba, hogy mindaz, ami azon a szomorú, késő őszi napon a Gruia-utca 5. szám alatt lejátszódott, hogy mindaz megtörténhetett. A háziasszony nélkül maradt elárvult lakásban a gyászbabori- tott Bertók-család még ma is a bűntény irtózatos hatása alatt áll. Vájjon mi adhatja vissza en»^k a kis családnak, az anya nélkül maradt gyermeknek s a tragikus módon özveggyé lett férjnek lelki nyugalmát? Pótolhatja-e valami is mindazt, amit ez a család elveszített? Az ítélet, amely a földi igazságszolgáltatás utján a rablógyilkosra, a tettesre vár, hozhat-e enyhülést arna a mélységes fájdalomra, amely azon a novembervégi napon beköltözött abba az elárvult lakásba? . . . A négy hóuap óta történt világesemények sodrában is ez a kis család még ma is lesújtottam, könnybe! ábadt szemekkel keresi a torsban való megnyugvást . . . És van egy másik ember is, aki nem szabadulhat a szörnyű bűntény hatása alól. Aki naphosszat és hosszú éjszakákon át ül a börtön cellájában. Akinek leikiismeretét a borzalmas bűn kusza szálai fonják körül s hiába próbálja elaltatni a bűntudat viharzását, sohasem találhat megnyugvást. Ez a másik ember Tarnoveanu Vasile, a 27 éves rablógyilkos ! , . . „Síire sicgMol! sztüitkka!...“ Alig két hét választ el a főtárgyadtól, amikor a rablógyilkos a bírák elé áll. Mit mondhat még újat a vallomásában? Emlékezünk még az első kihallgatásokra, a gyilkos menekülő útjára. Elfogatására. A helyszíni szemlére, amelynek végeztével a Kővári-telepen összegyűlt többezer főnyi tömeg meg akarta lincselni a tettest. Emlékezünk és bizonyára az olvasó is emlékszik még a megdöbbentő bűntény minden mozzanatára, amelyeket annak idején a rendőrségi, majd az ügyészségi kihallgatások során megirtunk. Időközben lezajlottak a vizsgálóbírói kihallgatások is és most, két héttel a főtárgyad előtt, az egész bűnügyi komplexum itt ösz- szegeződik ebben a sűrűn gépelt tiz oldalnyi terjedelemben megszerkesztett vádiratban, amelyet dr. Matei Nicolae vizsgálóbíró állított össze s amelynek lapjait gondolatokba merülve nézi. — Azt hiszem, minden részlet világos —• mondja elgondolkozva, amint felnéz az iratcsomóból. Átnéztük, végiglapoztuk, elolvastuk ezt a vádiratot. Olyan munka ez, olyan komoly és alapos, amely a bűntény legrejtrUebb részleteibe is bevilágit. Több, mint a tényeket és büntetőjogi paragrafusokat felsorakoztató, I megszokott, egyszerű vádinditvány. Valahogy egy kicsit lélekelemzés is. Nemcsak a vizsgálóbíró van benne, de ott érezni minden sorában, minden mondatában az orvost, a pszichoanalitikust és —■ az embert is. A biró, az orvos és az ember — mind a három beszól ebből a vádinditváuyból. A gyilkos jellemzésére felemlíti, hogy pompás emlékezőtehetséggel rendelkezik, okos, sőt földműves származásához képest rendkívül fejlett intelligenciájú. Majd hozzáteszi: Nem szereti a munkát. Dologkerülő! Tovább meg ez áll: Elkeseredett, elfásult ember. Megbizhatatlan! Családi élete is ezért omlott össze. Pénzt, pénzt és pénzt szerezni minden áron! — ez volt a jelmondata a rablógyilkosnak azon a végzetes novemberi napon ... ez fütötte, ez hajszolta minden gondolatát. Azután a gyilkos vallomására nyomban jön a cáfolat: Erős, erőteljes, fiatal férfi, akinek a védtelen asz- szonytól egy pillanatig sem kellett tartania. A védekezése tehát alaptalan, hogy az erélyesen fellépő asszony miatt szorongatott helyzetben volt és megijedt, hogy leleplezik. És végül jön a konklúzió. A záradék. Maga a tulajdonképeni vádinditvány, amely tömör, v rövid és a vádlottra lesújtó: Előre megfon- * tolt szándékkal elkövetett rablógyilkosság! HdiCL CORVIN BUDAPEST VIII., Csokonay-utca 14. sz. Nemzeti Színháznál. — Családi szálloda a város szivében. — Újonnan berendezve, központi fűtés, hideg és meleg folyóvíz. Egyágyas szoba----------------------£• 3. Kétágyas szoba —-----------------P. o. “hm Az érvényben lévő törvény alapján halálbüntetés! A vizsgálóbíró összecsukja az iratcsomót Csend. Az ablakon át a tavaszi napfény árad be a szobába és végigöinlik a falon, az iró asztalon, az összecsukott iratcsomón, amelynek betűiből az élet és halál komor, megrázó, dübörgő káválkádja csendül ki izt-r zón ebben a néma csendben . . . BOCSÁNATOT SZERETNE KÉRNI A GYILKOS!... A kérdések özönével szeretnénk interjúvol ni a vizsgálóbírót. De az idő rövid. Újabb és újabb bűnügyek aktái várnak elintézésre s igy mindössze nébény kérdésre szoritkoz* hatunk: — Hányszor volt vizsgálóbiró ur előtt kh hallgatáson a vádlott? — Ötször. — Mi az impressziója: érez-e valami meg* bánást? — Tudja Isten. Különös ember ez! Az az érzésem, hogy beletörődött a sorsába. A leg utolsó kihallgatás után valami olyasfélét mondott, bogy — az 5 élete úgyis elpusztult már, de szeretné, ha majd a főtárgyaláson bocsánatot kérhetne az áldozat férjétől éi családjától, amiért elpusztította az ő életünket is. — Az egész vizsgálati fogsága alatt ez volt talán Tarnoveanu egyetlen megnyilatkozásai amelyből valamelyes megbánásra és a büntu dat beismerésére lehet következtetni — mondja befejezésül dr. Matei vizsgálóidról majd elgondolkozva hozzáteszi: — Nyugodt lelkiismerettel, legjobb belát tásom szerint állítottam össze a vádindit ványt. Ez a meggyőződésem. „INKÁBB A HALÁLT, MINT HOSSZÚ BÖRTÖNT!“ — MONDJA TARNOVEANU Az ügyészség fogházirodájában is megtu' dunk egyet-mást: Az 57-es számú zárka la kója, a rablógyilkos Tarnoveanu általában egykedvűen viselkedik. Ha rabtársai, vagy a börtönőrök kérdeznek valamit tőle, röviden, szűkszavúan válaszol. Mosolyogni senki se látta, de sírni sem. — Egyszer azonban könnyezett — ma* gyarázza a fogháziroda titkára. — Itt, az irodában a védője egy kis pénzt és enniva lót adott neki. Tarnoveanu megköszönte éá akkor . .. akkor látták az első könnycseppet a szemében. Sem azelőtt, sem azután nem látta sírni senki. — Szabad volna egy percre beszélni vele? Kérésünkre a fogházőr felvezeti az irodába. Itt áll előttünk. A fogház nem viselte meg különösebben, most i* olyan, mint amilyennek a bűntény után a helyszíni szemlén láttuk. Körülnéz. Nem tudja mire vélni a látogatást. Egykedvűen felel a kérdésünkre: — Meglátogatta-e valaki a fogházban? — Senki. Nem is várok én ide senkit. — Milyen Ítéletre számit? — Nem tudom. De akármilyen lesz, legalább elintéződik végre a sorsom. Csak hosz* szu börtönbüntetést ne kapjak .. . 10—15—20 esztendőt . . . akkor már inkább a halált! — Tudja, mikor lesz a tárgyalása? — Április 15-én. j Érezni, hogy terhére van a dolog. Nem i§ kérdezünk többet. És Tarnoveanu ugyan« olyan egykedvűen, mint ahogy jött. visszamegy a fogházőrrel a börtönbe. Mindössze ennyit mond még: —- Jónapot! . . . * Alszik-e ez az ember a hosszú magányos éjszakákon? Tud-e aludni? Jön-e álom a szemére? x\zt mondják, hogy sirni sem látta senki. De volna-e annyi könnye, hogy tisztára mossa a lelkiismeretét? Ami a halálig, vagy talán azon túl is elkísér mindenkit. Amely a legfőbb bírája az embernek. Amely1 vádol, ítél és büntet! Magányos éjszakáin egyetlen pillanatra legalább, egyetlen sóhajban, egyetlen könnycseppben felébred-e ebben a rablógyilkosban is a lelkiismeret? Ezt csak az 57-es számú börtöncella falai tudnák megmondani! . . . Gredinár Aurél. OLCSÓ KÖNYVVÁSÁR magyar, német uj, értékes, de bámulatosan olcsó anyaggal Lepagenál Kolozsvár. Kérjen jegyzéket, közölje mi érdekli. zománc táblák az előirt kivitelben és méretben legelőnyösebben az ELLENZÉK KÖNYVOSZTÁLYÁN. Cluj—Kolozsvár, Piaţa Unirii,
