Ellenzék, 1940. március (61. évfolyam, 49-74. szám)

1940-03-03 / 51. szám

] 9 40 március 3. ellenzik Hogyan alakuld ki a székely falu? Irta: ih.GYALLAV-PAP DOMOKOS Az erdélyi magyar falukutató munkája egy közelebbről lezajlott irodalmi vita során né­mi lekicsinylésben részesült. Meggyőződésem szerint az ilyen megnyilatkozásoknak nem szabad a kutató munkát ellanhasztaniok. Ma n legműveltebb népek buzgón keresik mű­veltségüknek ősi gyökereit: a népkutatás, fa- lu tanulmány ozások a nemzeti tudományok sorában szerepelnek. E szellemi áramlatból nekünk is ki kell vennünk részünket s ha az eddigi módszereken változtatni is akarunk, akkor annak abban kell jelentkeznie, hogy ezután még mélyebbre vetjük a hálót s fal- vainh történelmi múltját is felderíteni törek­szünk. Ezen a ponton arra fogunk rájönni, hogy az erdélyi magyar falvak történelmi fejlődé­se nagy különbséget mutat fel aszerint, hogy vármegyei területen feküsznek-e, vagy a ré­gi székely székekben. A vármegyei magyar falu múltja a földesur és jobbágyság jogi, gazdasági, vallási kapcsolatain keresztül zaj­lott le. A székely falu azonban sokkal bo­nyolultabb képlet, jogi, társadalmi, gazdasá­gi tagozódása sokkal változatosabb tényezők hatása alatt alakul ki. Az alakító tényezők közt legfontosabb a birtokjog és örökösödési rendszer. Ezekben a székely lelkek eredeti megkülönböztető nem zeii sajátságokat fejlesztettek ki, amelyek­nek tanulmányozás utján való megállapítása annyit jelent, mint a nemzei önismeret forrá­súinak feltárása. Ezeknek a meggondolása ébresztette ben­nem azt a vágyat, hogy a székely birtokjog­ra és örökösödési renlszerre vonatkozó ta­nulmányozásom ama részleteiről, amelyek a népkutatást és falutanulmányozást elősegítik, az alábbi összefoglalásban beszámoljak. A KÉRDÉS IRODALMA Benezédi Székely István magyarnyelvű vi­lágkrónikájában már 1559-ben megállapítot­ta, hogy a „székelyek még most is külön­böznek a többi magyaroktól törvényekkel és írásokkal.“ A krónikairó tételének az a része, amely a székely törvények önállóságára, eredetisé­gére voaníkozik, az újabb kutatások világá­nál is megáll: a székelyek törvényeikkel csakugyan különböztek a többi magyarság­tól. Az ujabbkori kutatók sorából a követ kezőket emeljük ki: kilyéni Székely Mihály: ,A nemes székely nemzet eonstituciói és a ne­mes székely nemzet jussai (1818), Dózsa Elek: Köz- és magánjogtana (1861). Különö­sen fontos Szabó Károlynak A régi székely­éé gcirnü munkája (1890), melyben vitairat szerűen elemzi a székely birtokjog és örökö­södés nehéz kérdését. A magyar Corpus Ja- ris-ban (1900) Kolozsvári és Óvári összeál­lításában pontokba foglalva találjuk meg a székely jogrendszer fejlődésének fontosabb mozzanatait. Egyéb jogi müvek: Konnerth János.: A székelyek intézményei (1901), A székelyek alkotmánya, Sándor Imre: Nemek és ágak a Székelyföldön, (1902) Endes Mik­lós: Donatio a Székelyföldön (1903), stb. Természetes, hogy a székely jogrendszer eredeti vonásait nemcsak a jogi, hanem a •székelység politikai történetével foglalkozó müvek is érintik. Ezek közül a kutatónak ismernie kell: Hóman Bálint: A székelyek eredete (1921), Szádeczky—Kardosa Lajos: A székely nemzet története és alkotmánya eirnü müveket, amely utóbbiban azonban a szerző a terjedelem kényszerű korlátozása miatt ép­pen a jogélet méltatását volt kénytelen rövi- debbre fogni. Alkalmasint e hiányt fogja pótolni Rügonfalvi Kiss István debreceni tanárnak mostanság megjelent összefoglaló székely története. Az irodalom számbavételénél utoljára hagytuk egy’ örvendetes körülmény megálla­pítását. A főhatalom változása óta ugyanis Erdélyben is akadtak kutatói és méltatói a székely jogrendszernek. A megjelent mun­kák közül kettőt emelünk ki: az egyik Ele­kes Andornak a Székely Nemzeti Muzeum Emlékkönyvében 1936-ban megjelent kitűnő dolgozata, amelynek címe: Szemelvények a székelyek sajátlagos jogtörtéretébol. A másik irtunka dr. Tusa Gábornak az Erdélyi Ma­gyar Naptár-ban 1937-ben megjelent népsza- riiritő cikke. Ez a cikk világos megfogalma­zásban, külsőleg élesen elkülönülő, de belső tartalomban összefonódó tételek során át szemléletes összefoglaló képet nyújt a szé­kely vér és a székely földbirtok kapcsolatá­ról. másrészt pedig lelkes hangjával, megka pó lendületével a kérdés iránt nagy érdeklő­dést tud felébreszteni. A Szakírók földolgozásánál is tanulságo­sabb képet nyújtanak a székely jogrendszer­ré! a régi porok. Ezekben a jog élő valóság­ként jelenik meg s igy nemcsak elevenebb, hanem hitelesebb adatokat ie szolgáltatnak. Tanulmányozásom során legtöbbet én ig a régi porokból tanultam. A Székely Oklevél- :ár kötetei bőven közölnek ilyen pörös eljá­rásokat. Számomra legtöbb tanulságot szol­gáltattak a következők: v & Joftteadazcx Jdjc# idején j I. (Róbert) Károly a kászonszéki Lók QCVU havasi völgyet, mint magtalanul elhalt em­berek birtokát kedvelt hívének, Apor jia Sándornak adományozta. Azonban hiába autó ki háromizben is az iktató parancsot, a csí­ki székelyek László hadnaggyal az élükön a ■ beiktatásnak ellene mondottak 9 a király elé ' idézve meg sem jelentek s ezért a királyi törvényszék őket el is marasztalta, ößi örö- j küket a törvénytelen adományozás ellenere mégis megtartották, úgy, hogy az Aporok so­ha ezen kászoni jószág birtokába nem 3U* tottak. A másik eset az 1562-es székely lázadást követő válságos időkből való. A Székely O*" levéltár tanúsága szerint 1575-ben a maros­széki Bernáld Ferenc árvái felebbeznek ÍL János királyhoz (János Zsigmond név alatt, Erdély fejedelméhez) a királyi tábla sérelmes Ítélete ellen, mellyel ősi lófőörökségüket Gíáky Mihály kancelláriusnak, mint királyi adományosnak ítélte. A királyi, illetve feje­delmi jog az 1562-i székely lázadás leverése után büntetésképpen érvényesült a Székely- földön, de akkor is csak a közszékelyek bir­tokára terjedt ki, a lófők és főemberek, pri­mőrök birtokai nem estek királyi adományo­zás alá. A szóbanforgó Bernáld Ferenc árvái tehát azzal érveltek pöriikben, hogy a Csáky Mihálynak adományozott biriok az ők ősi ló- főörökségük volt, tehát nem lehetett ado­mánybirtokká tenni.) J A TANULMÁNYOZÁS főbb EREDMÉNYEI 1. A székely ösíogíalkozáskor a bele ] piilésnek nemcsak területi, hanem jogi magva az iilésheíy; házhely, bennvaló volt. Ennek járuléka volt a külső bir­tok, amely ekkor, a település kezdetén a nemzeti közbirtok jellegét viselte. 2. Az átalaikiilás, illetve fejlődés kö­vetkező fokozata az volt, hogy a nem** zeti közbirtok a hat nemnek és 24 ág­nak megfelelően kisebb egységekre oszlott a nemzetségek, illetve ágaik kö­zött. A közbilrlokból nemzetségi birtok, illetve „ágföld“ lett. j 3. A nemzetségekből illetve ágakból falvak alakultak s igy a közbirtok is a falu tulajdonába került. Ekkor az 1400 as évek folyamán kialakult a székely társadalmi rend is, amelynek gerince a lófő osztály volt. Efölött állt a főem­berek — a primőrök — rendje a ma­gasabb tisztségek viselőinek utódaiból, a harmadik helyen állt a közszékelyek rendje, vagyis a falvak többsége. Ezen a fokozaton nagy átalakulás kö* vetkezik be. A lófök és primőrök ugyanis fejenként katonai szolgálatot teljesítettek s e tehernek hordozására a közbirtokból részbirtokokat kaptak, amely magántulajdonukká vált s mint örökségbirtok apáról fi-ura szállt. Hogyan jutott a lófő uj, birtiohoz? Az ősrégi szokás az volt — mondja a Bér* náld-árvák pőrének indokolása — hogy amely faluba föember vagy lófő szál íott be (telepedett meg) a falutól kért házhelyet vagy azt esetleg pénzen kel­lett megvennie. Ellenben a szántó föl det és a rétet ingyen kellett a falunak kiszolgáltatni. Ezeket a földeket hiv­Coventry Patmore: Iák: nyUiöidtu.'k, mivel a kiosztás nyi­lak lövése, vagy vonása utján történt. A falu tehát köteles volt nyillőidet* röviden nyilat adni kinek-kinek állapo­ta szerint. Egy lófőnek kétannyit is kellett adni, mint egy közszékelynek a föembernek, primornak annál is töb bet. Ennek oka az volt — mondja a por indokolása — mert a falu közszé­kelyei az ő rendjük szerint csak egy­ötödüket vagy egyharmadukat küldöt­ték hadba, viszont a Ióföknek fejenként kellett hadba vonulniok, a főnépeknek, primoroknak pedig többedmagukkal. Innét volt tehát, hogy a Ióföknek és primoroknak több nyilföldet adott a falu s az magántulajdonukká^ vagyis örökségükké vált. , Ilyenformán tehát a falu határa jogi tekintetben két részre oszlott: a Jófők és primőrök földje magántulajdonba jutott, a határ többi része pedig, mint közbirtok, megmaradt a közszékelyek használatában. j Mi történt most már akkor, ha egy faluba uj közszékely telepedett, vagy szaporodás utján jelentkezett földért? A Bernáld-árvák pőréből erre az esetre is levonhatjuk a következtetést. Az derül ki a pörből. hogy a köznép­nél a falu földje nem volt örökben, ha­nem miikor a köznép megszaporodott, házhelyet kellett néki adni és minden ember kibocsátotta a nyilat kezéből és újólag felosztották az egész közha tárt, hogy az uj embernek is annyi jusson, mint az ő rendén valók egyi­kének. , Mindezekből önként következik, hogy a székely örörkösödési jognak is más szabályai voltak, mint a vármegyék te rületén. Ez utóbbi helyen a birtokos kihalása vagy hűtlensége esetén a bir­tok a Szent koronára háromlott visz* sza és a királynak jogában állott azt eladományozni. Székelyföldön azonban a király az 1502-lk lázadás előtt sen­kinek egy talpalatnyi földet sem adó mányozott s nincs is egyetlen egy ok­levél sem, mely a király adományozási jogának érvényesülését az 1562-i tör­vényt megelőző időkre igazolná (Er* tői tanúskodik a Róbert Károly-féle pör.) A magtalanul elhalt székely örök. sége vérrokonaira, ha azok nem voltak, a szomszédokra szállt. Sőt az aranyos széki bogáti közbirtokban egész 1848- ig ősi szokás szerint a legelső foglaló­ra, vagyis arra szállt a gazdátlan nyiL föld, ki az örökös nélkül elhalt székely birtokába az ekét legelőbb belevetette. A székely örökség nemhogy megszab kadás, de még hűtlenség s felségsértés esetében sem szállott s nem szállhatott a királyi kincstárra, mert a székely örökség birtokjoga — amint azt Sza bó Károly büszkén hangoztatja — ré­gibb eredetű, mnit: maga a magyar ki rályi trón. Meg kell azonban jegvez- niink, hogy a magvaszakadt székely örökség csakis arra a szomszédra száll­TÉL Különösképpen becézve kedvelem mindig azí>, amit az emberek nem sze­retnek az évszakok közül: a telet. ..Lopva lesegetem az arcán végigsétáló sápadságot. Nem a halálét, hanem az áradó békesség haioványságát, A tél hideg meztelensége mindent beburkol, összeolvasztja a dolgok kör* vonalait* Lassan lélekzik, mert benne szunnyad, hópáncélja alatt piheg a születni készülő aratás. Sem a mezőn, sem a kertben nincsen olyan virág, amelyik ne őrizné magá­ban a jövendő, ébredésre ítélt élet bi zonyosságát, a Tavasz és a Nyár nsgy diadalát. Ahogy az első enyhébb nap betop pan, a föld meglágyul és a mandikó, buzdítva az életvágytól, megvetve a hideg szigorú törvényeit, kis levelet hajt az eş felé és egy rügyeţ ed # bá­muló világnak. Félreeső helyeken, mint egy igazi egyéniség, akit pihenésében korán megzavarunk, az ibolya felébred s bár-1 gyű módon virágot hajt, mert azt hi­szi, hogy itt az ideje. A harkály is ug rándozni kezd. Csőre ikoppan a fák ol­dalán. Ébiresztgeti az erdőt. A vörös­begy szerelemről csipog. Azt hiszi, hogy már itt az ideje. De mégis a leg* kedvesebb a tél mosolya. Olyan, mint a gyermekarcon végigsuhanó vidám­ság. Ki tudja forrását? Olyan természetesen ömlik el e mo soly a föld arcán, mintha a világ nem is ismerné a Tél ridegségét. Néha sóhajt is egyet a Tél. Sóhajára pattogzik a szakállas dér s a fenyők bűnbánóan hullatják a havat örökzöl den dacoló ágaikról. Fordította: ti esz ke Béla, hatott, aki maga is székely volt, mert az öröklő szomszédban magát a s/-é kely nemzetet kel! megtesíesültnek te-* kinteni. | MILYEN TÉTELES TÖRVÉNYEK SZA- BÁJŰYOZTÁK A SZÉKELY BIRTOK- JOGOT? A legrégibb törvéiryes szabályozás Hunyadi János kormányzósága idejéből való, amely egyfelől a székely örökségben való elévülés idejét szabályozza (32 év) másfelől alapját veti meg a székely fiuleányságnak: a mag- vaszakadt székely birtokon a leányöröküsö- désnek. 1551-ben Erdély ideiglenesen Habsburg- uralom alá került. A császári kormányzat Kendi Ferencet és Dobó Istvánt nevezte ki erdélyi vajdáknak. Alattuk zajlott le 1555 ben Marosvásárhelyen az a nevezetes székely nemzeti gyűlés, ahol az összes a törvényke­zést és igazságszolgáltatást illető régi szoká­sokat és törvényeket összeírták. Ez a 38 pontból álló constitució (szabályzat) néhány pontjával alaptörvénye lett a székely birtok­jognak is. A székelység nagyszerű jogi helyzetében 1562-ben végzetes átalakulás következett be. Az 1562-es segesvári országgyűlés ugyanis, mely az úgynevezett székely támadt-székely bánja fölkelést megtorolta, a székely birtok ősi jellegét is kiforgatta régi törvényes kere­teiből azzal, hogy a Székelyföldre is bevitte a király adományozási jogát. Az országgyű­lési végzés idevonatkozó része igy hangzik: • Minthogy a «zékelység régi szabadságokban bízván, hogy ők jószágokat, örökségeket el nem veszithetnék, az a király méltósága el­len sokszor feltámadának és oly dolgokat mertenek késérteni, kikből országunkra nagy romlás következett, azért, hogy minden ef­féle gonoszságnak és támadásnak okai közü­lünk kivettessenek, végeztük, hogy ezután valamikor ők oly dologban vétkeznének, ki­ből örök hitetlenség (hűtlenség) szokott kö­vetkezni, ők is azonképpen, mint a nemesség és országbeli több híveinek örök hűtlenség­gel büntettesseuek és mind fejeket, jószágo­kat és örökségüköet elveszítsék“. Ettől kezd­ve a székely történelemnek sok gyászos, meg­rázó fordulatát mind ez a törvény idézi clA, ez sodorja válságba a székely társadalmi be­rendezkedést s általában a székely egysé­get is. Nem lehet csodálkozni, hogy az elkesere­dett székelyek az akkori zavaros politikai viszonyok között bárkihez hajlandók voltak csatlakozni, alti régi szabadságuk visszaállí­tását megígérte nekik. Jóakaratu fejedelmek orvosolni igyekeztek a székelységnek a legfájdalmasabb sebét. A legfontosabb fejedelmi rendezés I. Rá- kóczy György alatt a háromszéki maksai or­szággyűlésen történt, ahol a fejedelem leg­alább papíron visszaállította az 1562 előtti székely birtokjogot. Húsz évvel a maksai gyűlés után II. Rá- kóczy György idejében már Erdély törvényei között (Approbatae Constitutiones) szabályo­zást nyer a székely birtokjog olymódon, hogy a székely örökségbe a birtokosnak vagy tör­vényes utódainak és> igaz örököseinek aka­rata ellenére adományozási jog (ins regium) be ne vitessék. Az erdélyi nemzeti fejedelemség bukása után a Habsburg-uralom alatt megint nagy átalakulások következnek be a székely jogi életben. Elvész a székely jogi helyzetnek az alapja, a birtok után való katonáskodás, ehelyett megszervezik a határőrséget, de azt látjuk, hogy a nagy jogfosztás során is a bir­tokjogra, illetve az örökösödésre vonatkozó ^szokások, rendelkezések fennmaradtak s azok részben a Habsburgok által szervezett állan­dó bíróságok előtt is jogérvénnyel birtak é9 j a székely népi joggyakorlatnak is alappillé­reit képezték. Végül 1848-ban, hogy a székelyek hűséges szolgálatait jutalmazzák, szeptember 15-én a képviselőház határozatot hozott, hogy a szé­kely katonaságot terhelő törvénytelen és sé­relmes határőr rendszert mesgzünteti s bir- tokjogilag pedig a székelyföldi jobbágyok úri szolgálatát is beszünteti. MI MAKADT MEG A RÉGI JOGREND EMLÉKEKÉNT? A falukutatás nézőpontjából figyelmet ér­delmek azok a mozzanatok, amelyek a szé­kely közbirtokra, legelőre, erdőre, havasra vonatkoznak. IKenekkel a valóságban is, az elnevezésekben is kutató lépten-nvomou ta­lálkozik. Ott, ahol a közbirtokok jogilag meg is szűntek s állami vagy magántulajdonba mentek át, nevükben őrzik a régi hagyomá­nyokat. Ma is ismert közös birtok volt a marosszéki Székhavasa, a gyergyai ti. n. Közrcz, a csíki kilenc község erdeje, a har­minckét község erdeje, Udvarhelyszéken a tizenhét falu havasa, a falvakon pedig ilveu elnevezések: orotás (irtás), fiscus, szék-kert, stb. A részletekre is kiterjedő tüzetesebb ta­nulmányozás arra az eredményre fog jutni, hogy a székely birtokjog és örökösödési rend az egész székely életnek alapja volt. A f<mt- közölt vázlatos ismertetés arról akart némi képet nyújtani, hogy a székely falu a Mr tokjog és örökösödési rendszer hosszú fejlő­dése és hanyatlása során hogyan öltötte fel mai alakját.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents