Ellenzék, 1940. március (61. évfolyam, 49-74. szám)
1940-03-03 / 51. szám
to ELLENZÉK IrdclQ a legutóbb német irodalom tttkreben Csak egy könyvet idézünk, melyet azonban klasszikusnak mond az irodát lomkritika. A háborús regények áradatában szenzációt kelteit Remarque— Kramer a maga realizmusával. vagy N' alter I lex a maga szentimentalizmii savai. De mindezeken túl, maradandó értéke miatt kiemelkedik Carossa „Há-t borús naplója“ ( Tagebuch im krige. — Leipzig.) Ii könyvet nem az alkalom szülte, hanem a háború alkalmából irta linóm megérzéssel s mélyrelátással igazi művész. Olasz kritikusa egy szellemes essayban, bár elismeri az ir’ nagyságát, de a maga tüzes déli tempe ramentumának tul-hüvösnek, túl észté tikusnak találja e könyvet. S valóban, aki harci lelkesedés lobogását keresi e lapokon, az csalódással teszi félre. Mert amiről ezek a sorok szólnak, az elsősorban nem a háború, hanem a harcolni kész, kiizdenigénytelen ember. S mi ennek az embernek megadja a sa játos jelleget, ritka egvedüliségét1 és varázsát, az néni a lövészárok, a csata zaj, a katonaruha, hanem a tái, a környezet: Erdély. Carossa, a fiatal német orvos, rövid de* első regényének megírása után, a francia harctérre vonul. Távozása előtt egy müncheni mütéremsarokban találkozik Rilkével, s ez a délután a maga emlékével feledhetetlenül él Carossa emlékezetében s végigkíséri az egész harcmezőn. Rövid időzés múlva osztagával együtt a keleti frontra he iyezik át'. 1916 OKtóber 18 án érkeznek Aradra s indulnak még aznap a Maros mentén a székely havasok felé: Hargita, Perkő Bakoteto. Uj világ ez a baior hegyek közül idetévedt poétának. Az első szé- keiy erdő alkonyi szépsége megilleti elket. Az első galambbugos székely porta motívuma, melyet meglát és lerajzol, — szimbólumot ad neki melyet könyve ele ir s egész költészetének igéjévé avat: Raube das Licht aus dem Kache der Schlange! Mert ez a költészet: a hetkoznapiságban pislogó láng, ? ^kot* fleiben hamvadó varázs, me- .et meglát, megtalál, föléleszt s szép segsugarzassá gyújt a költő, hogy vele a hetkoznapiságba tüzet, az életbe tényt varázsoljon újra. Carossa legnagyobb erőssége a stílus es lelekanalizis. Stíljének választott mely őt „Goethe öirökének Ieg- igazibb modern őrzőjévé“ avatja, kiilö- ■i°s zongét kap a beleszövödő szép- hangzasu székely nevek ritmusától, bajatsagos az, hogy idegen könyvben s idegen betűk közt eszmélünk rá légin- vabb arra, milyen páratlan, csodálatos --cV5!;ka.Ja van a neveinknek, mellyel ősidők óta egymást, faluinkat, hegyein iVlZ™l-nket’ zugó fenyyeseinkef szó ltjuk. Mintha lelke volna a szavaknak, b- mint edes izenet hazulról, úgy köszöntének Carossa könyvének cizelált mondatai közül. A finom emberismerő művészt pe- . 'f. a szeke,y néP sajátos, csodálatos Je ragad-ía magával. Az önzetlen, nyíltszívű vendégszeretet az, ami legelőször meglepi. Ennek a szent ősi vonásnak megindító példáját Írja le a téli rC}errJL November közepén a Run- cu. de Mare tövében, közvetlen a harc iont tűzvonala mögött román sebesül /I" fP,° aSat bizzak reá. A sebesültek ott feküdnek sátor híján a fehér havon s csak a nagy fenyőtiiz melegít tá- ) °:ro} nek,k* A kirendelt sebesülte: álli. tok letevedtek a sötétben s Így nincs erneny, .íog-y a legközelebbi tábori kórház,g juthatnának alkonyat előtt. A sebesültek egyike, fiatal zsidó altiszt, rumegi. megkérdezi társai nevében, nogy kapnak-e hajlékot éjszakára. Ca rossa feltárja előtte a helyzetet. Miikor az altiszt tolmácsolja övéinek a orvos válaszát, azoknak arcán oly rémület űrt at, a kétségbeesés vonaglása, hogy Carossa megsajnálja s vigasztalni pró- ba.ja őket, mint a gyermeket s mindent igér: éjszakára hajlékot, meleg takarót, orvosságot. Csak később esz- mél rá megfontolatlan szavainak üres, 'ógzetes voltára. Még egy utolsó reménysugár csillan föl szivében: hátha mégis megérkeznek a sebesiiltszálli túk. Kisiet az erdészéire s hosszasan kémlel, hallgaló/ik a messzeségbe. De hasziulun. Semmi jel. S az ö sebesült- jeit ott fogja érni a fagyos éjszaka a jégkemény havon, ágy nélkül, takaró nélkül, hólux ásos szélben. Töprengve s félve tér hozzájuk x issza. S a sebesültjeit nem találja. Csak a holtak teteme hexer behaxazva az elhamvadt Hit körül. „Talán mégis eljöttek a sebesültszállítók, gondoltam magamban. De ;or ott láttam magam előtt a magy szakaszx ezetöt, aki reggel a kötőhelyre vezető utat mutatta nekünk. Már vá«t rám. S akkor ismét meg kellett’ élnem azt ,ami a kicsiny emberviJágban, akárcsak a nagyban megtörténik nem egyszer, hogy egy másiknak kell beváltania azt, amit xalaki könnyelműen megígért. Néhány röxid szóx'al mentegette magát, hogy magyar létére a mi német hatáskörünkbe axatkozott, de mixel nem talált sehol, táxolléteni alatt a foglyokat máshová xitte. Fedezékének kerek ablaknyilásáu keresztül látta a nyomorúságban fekxö sebesülteket, s mix'el nem messze osztagától sövényből font szin állott üresen, oda x itte át a sebesülteket s meleg étellel üditette fel őket. Én köszönetemet akartam kifejezni, de ö hallani sem akart róla s ne xetve válaszolta: tj szegény németek, hisz magatoknak is alig van harapni- valótok... S azzal a bozóton s hófuvá sokon keresztül a szurdokba vezetett. A színben ott hevertek n sebesüllek púim fenyögalyakon gyertyavilágnál. Mindegyik kezében konzervdoboz s kulacsában párolgó tea. \ zsidó altiszt fölugrott helyéről, eléheni állott s mindnyájuk nevében megköszönte ne kem a szállást és az ételt.“ Ez a kis epizód jellemzően tárja fel elölünk, hogy még a legelkeseredettebb harcok közepette is, nem halt ki a székely leiekben az emberies és krisztusi érzés. I jelenet hátterében annál erő» isebbeii s meggyőzőbben balnak azok a sorok, melyekkel Carossa n front mö giitti székely falukban beszálláson ősz tagának szívélyes itiegvendégeléséröl ir. De ugyancsak az a jelen.éktelennek játszó kis történet adott Carossának mélyebb betekintést a székely lélek x'ilágába. S amit ö itt meglátott s megbámult, az a tragikus székely sors s a megpróbáltatásokban acélossá edződött ]>kely jellem xolt. I „lla századunk végigvonul a házak között, a lányok és asszonyok nem állanak meg haszontalan tereferére, mint máshol a falu népe: az ember szinte érzi, hogy olyan vidéken jár, ahol az emberek kemények, nem szorulnak másra s ahol a sors gyorsan és biztosan halad.“ (lit) Milyennek látta ezt a székely sorsot Carossa, azt elárulja az a három élmény, mely kitörölhetetlen nyomokat hagyott a szivében. Az első a Bakótetö egyik tisztásán történt. Valamikor ott állott a határ- őrs kicsiny házikója. Most frissenásott katonasirok temetőkért je.. \ sirhalmok körül kékszemü kökénybokrok, legá zolt erdő s leégett; házrom. S a romok között tépett öszhaju, magas székely asszony, a határőr felesége. Ruhája félig leszakitxa. szemében imbolygó j láng s ajkán örült suttogó szavak. Va ! lakj xigasztalni akarja, de a sirxa-vormmmm rn -w i ■*m——m——g— RUBENS Ebben az évben emlékezik a művészeti világ Rubens halálának 300. évfordulójáról. Ez alkalommal közöljük Laczkó Géza esz- méltető Írását. Az élet áradó teljessége Európa nemzetei közül kettőnek adatott meg eddig: a normán- nak és a flamandnak. Az elsőnek az értelemé, a léleké; a másiknak az ösztöné, a testé. A latin ész s a görög szellem sohasem élt ilyen erőxel s éppen ezért tovább élt. A normann nem tudott mások felett uralkodóvá lenni, mint a latin, de alakuló államok és nemzetek kovásza volt; a flamand sohasem volt ura még magamagának sem, nemhogy nemzeteket alakított volna szelleme képére, mint a görög. Mert e két, élettől duzzadó fajból hiányzott az önzés és a mérséklet, minden maradandó alkotás két sarkköve. A messze északi hazájából csónakrajokban lebocsátkozó normannt csak a gondolatok szervező játéka, a dús mezein dús tápláléktól hi- zó vérmesedő flamandot csak a szénaiilatu, tejszagu, zsirosfogásu, húsban és kéjben szét- turó kezii tenyészetes élet érdekelte. A normann leigázza a francia tengerpart népét s mire száz év múlva, mint hóditó, kel át a Csatornán a Fehér-szigetre, francia nyel vü már s nyelvét rákényszeríti a kelta sziget- I lakókra; Nápolyban királyságot teremt s felszívódik az őslakosságba; ő veti meg az or&sz fejedelemség alapjait; s az országalapitók vérét beszivja a messze sik, hogy emléke sem marad. Mindegy! Élt, alkotott, eltűnt, ez volt a normann hivatása. A flamand életnek nincs története. Története, sőt rendeltetése van a flamand csóknak, kortynak, ebédnek és izomnak. Nincs flamand ország, sem vallás, sem sors, csak flamand, éhes egészség van. Embermagassá- gu buja fü, ezer ágba áradó patak, Hagy, súlyos gulya., csak elhízva szép, flamand nő, egészben sült ökör, fél akós kancsó, cuppanó csók, csonttörő ölelés, kicsapongás és kérész, bő-vér és „rut“, ahogy Verhi mondja franciául a Flamandság dicséretére írott ujjongó verseiben. Ennek a dús egészségnek költője Rubens, aki igy a legnemzetibb flamand festő. Ó, igen vannak gyötrődő flamand lelkek is, mint Rembrandt, akik nem azért ilyenek, mert flamandok, hanem mivel flamandok, gyötrődésük még gyötrőbb; mert minden nemzet termel európai egyéniségeket: a lapos angol a káprázatos szines Shakespearet, az érzelgő és okoskodó német az érző és okos Beethoven, a könnyű, csilingelő olasz a fet- rengőlelkü Michelangelót, a lassú, akadozó, kisképzeletü magyar a száguldó, telthaugu, szertelen fantáziájú Petőfit; ezeket az igazi nagyokat, ezeket az egyedül izgató problémákat, akikben a nemzeti mag az ellentét suda- ráu szökken európai lombozattá. Ellenükre és igazolásukkal áll szüiő fajuk lelki formája: Rembrand mellett Rubens. A boldog ember. Az előkelő diplomata. A gazdag polgár. A nagy festő. Rubens ecsetje alól a flamand egészség dús, kiáltó színharmóniájában, modernül nyugtalan vonal-megoldásokban árad. Ő az a festő, akinek müveit vagy eredetiben keli látni, vagy sehogy, mert perzselő vöröse, szédítő kékje, édesbuján folyó ibolyaszine nélkül képei lélektelenek, szétbomló. vagy rideg akadémikusságba merevedő vonalak Rubens lelke a szin. Ezért nagy festő. A vagyonos Rubens, mint művész is, a gaz* dag ember szemével néz. A x-ilágban észrevehető dolgoknak és jelenségeknek csak bizonyos csoportjai élnek számára s a gazdag művész, akár Rostand, akár Oscar Wilde, akár Molnár Ferenc, lehet csillogó, szellemes, dús, kedves, szentimentális, minden, de nagy érzést — a szív tengerrengéseit — so* hanem fogja tudni ábrázolni. A gazdag ember nem ássa tíz körmét a szivébe, a gazdag ember magamagát is kivülről nézi. S Rubens hozzá még polgár is, azaz kicsinyes és felfu- valkodottan nagyravágyó. A diplomata Rubens, aki után felterjesztések, memorandumok, összefoglalások, javaslatok kéziratos tömege maradt, mint művész, istenek, szentek, királyok, fejedelmek között éli le életét. Erő, szépség, merev báj és udvarias kellem suhant, sőt ásít le alakjairól, akik a legtragikusabb helyzetekben is bosz- szantóan nyugodtak, kövérek és vas egészségesek s csak ott nem unalmasok, ahol Rubens egyetlen jroblémájával van érintkezésük: a női testtel. A boldog Rubens tudniillik a női test, a jó, izmos, kövér, anyaföldszerüen szomjas és termékeny női test által az. Csodálatos er bér! A szerelmi telt kielégülés tisztára mossa lelkét minden folttól és nem fél, nem gyötrődik, nem bántja honvágy, vagy messzevágyás, kozmikus gond és transzcendentális kétely. Nem a legnagyobbak közül való, mert az igazi nagyok mind Krisztus-Ielküek és Krisz- tus-sorsuak, de a festék mesterségbeli részében még a nagy olaszok mellett is a legnagyobb s az igazi művészi életképességnek legmeglepőbb csodája a polgári gazdagság, előkelő diplomataság, kielégiilt testiségből szét- terpedő boldogság hármas botlató akadályán az ecsetkezelés legmagasabb csúcsára hágó Rubens. «#■ ■ x LACZKÓ GÉZA. Magló arszuny rögöt k»p«r a : 'r oL t A, azt dobja feléje, kezét pi-d'K gorcio sen etnii n hegyek felé. <R7) Ez az első kép: /. KetseOherses Egy hónap múlva Carossa a bc.a gyott Feketeügy martjai» vonul a ke kti tront felé Menekülő falu nepe ion szemben az «.ton. Bebonyált gyermeke : a/ ökörszekér sarOglyájában, harisnya , öreg székelyek s kisirt s/.emu le.my< *• A menet élén sudármagas, barnakod-« mentes székely asszony. Kezcben hot, fején fekete kendő, arcan királyi fenség. Mikor az elhagyott faluba ért a hadosztag, Carossa s társai egy székéi\ házban szállásolják he magukat. z. értékesül) holmit elvitték a menekülök magukkal, de minden nem fért a sze kérbe s a ládában az osztováta mögött szép székely szőttes teritök, ingek, ru hák hevernek. \ katonák szívesen vin* nének magukkal e „ritkaságból“, de Carossát megigézi a gondolat: hatna az a székely asszony szőtte ezeket. Míg gyermekei s férje benn aludtak a szobában, hosszú téli éjszakákat virrasztón át talán, hogy mindegyiknek, apának, fiúnak, unokának legyen ruhája. S mintha hallaná a székely asszonv szavát: „Nem rejtettünk el előletek semmit... Vegyetek, amivel éheteket s szomjatokal olthatjátok, de az anyár. szőttesét ne bántsátok!“ Az szent. (120) Mikor egy hét múlva, december 8-on a német csapat jól végzett munka után elvonul, ismét találkoznak az utón a visszatérő menekülők csoportjával. Ca- TOssa nyugodt lélekkel köszönthette a menet élén haladó fejedelmi asszonyt „magyar köszöntéssel“, melyre az Isten hoztával válaszolt. Ez a második kép: a Kitartás és Munka. S végül, az utolsó, szinte ős-egyszerü erdei idyll, ott iátszódoit le közvetlenül a pergőtűz mögött. A tábori orvos segédletével egy székely házban húzódik meg. Anya s két leánykája otthon maradtak. Mikor alkonyodik, mindkét* ten félrehuzódnak s letérdelnek imára. Közepén az édesanya, jobbról és balról a két ártatlan csöppség. Keresztet vetnek. A kis testvérke alig tudja öklöcs- kéit kisimítani s úgy tolja bájos egyii győséggel homlokához, vallara, szív éré. Mindhárman a fal felé fordulnak s szemük fölnéz, mintha valamit figyelne. Pedig a falon nincsen semmi. De mégis. Töredezett üres képkeret. Az ö hivő szemük látja azt, akihez az imádság szava szárnyal s akihez fölemeli a szenvedő lelket a bizalom és az isteni remény. (146) Mikor Carossa ezt a három jelenetet, minden összefüggés nélkül naplójába fölveszi, csak átélt valóságot akar följegyezni, nem sejtve, hogy e képekben egész sorsot, egész tragédiát foglalt össze. Amivel ő a székely sorsot jellemezni akairja, az valami más, de szim=> boluma ennek a hármas gondolatnak is. Mikor először száll meg a német költő a székely porta alatt — épiilo házban talál fogadtatást. A Aaprr a galambdúccal s szines ornamentikájával már készen áll. De a ház építését1 félbeszakította a háború. * Carossa, humanista költő. Megir- ditia minden emberi szenvedés, emberi fájdalom. Ezért tud olyan megértéssel lenni erdélyi sors iránt. Mert minde- nikben elsősorban csak az embert látja idegenben és jóbarátban. Ez minden nemzeti megértés és békés együtt mii*« ködés természetadta alapja, melyet betetőz a krisztusi szeretet, mely minden embert kegyelemben kiválasztott testvérré avat. Carossa azt kívánja nekünk, székelyeknek, hogy a cifra bugos*kapn mögé éppoly szép és nagy „életet“ építhessünk magunknak. „Wer baut, erbaut sich selber.“ Tehát nem kétség beesés, hanem: munka, kitartás, imádság és remény. _________Eröss Alfréd. Ui Harsányt Zsolt: Szegény János A magyar történelemnek tragikus alakja Mátyás király fia, Corvin János, Harsínyi Zsolt uj regényének hőse. A hanyatló magyar renaissance szines, tragikus története elevenedik meg e kitűnő regényben. Két kötet, o60 oldal, fűzve 288 lej, diszkötésben 456 lei az Ellenzék könyvosztályában Kolozsvár, Piata Unirii. Vidékre utánvéttel is szállítjuk. Karja könyv újdonságok jegyzéket« j Q 4 0 m ár c!u% J*
