Ellenzék, 1940. március (61. évfolyam, 49-74. szám)
1940-03-28 / 71. szám
19 40 március 2 8. mii mu ii mi 11 hi m ellenzék _____ vmfitxamvsss&aar*i 4 MIT IR A ROMÁN SAJTÓ? 1 „ROMANIA“: A>: uj francia kormány nyilatkozatáról a következőket lehet megállapítani: 1. Igen rövid és tömör. 2. Leszögezi, hogy mindkét hadviselő fél részéről a nemzeti 'lét forog kockán. 3. Oroszország bevonása az ügybe azzal, hogy Németország oldalán van. 4. összefogás az árulás ellen, bárhonnan jönne az. 5. A „totális győzelmet“ Franciaország: szövetségeseire és a francia nép — munkások, földművesek és katonák — erejére a'lapitja. Franciaország •— amint ez a kormánynyilatkozatból megállapítható — el van szánva a küzdelemre és arra, hogy kockára teszi minden erőforrását. A teljes győzelemért mindent kockáztat. Bizonyos, hogy Anglia részéről rövidesen hasonló nyilatkozat várható. Daladier kijelentette, hogy a frontra helyezi át hadügymi- niszteri tevékenységének központját — ez a kijelentés megerősíti azt a feltevést, hogy ezúttal a szövetségesek ragadják magukhoz a kezdeményezést, mely a németek kezében volt. Az a tény, hogy a kormánynyilatkozat egy szóval fém emlékezik meg a semlegesekről s ugyanakkor a szovjetunió magatartását „árulásnak“ bélyegzi, azt a benyomást kelti, hogy a szövetségesek hadiállapothan lévőnek tartják magukat a szovjetunióval, mely ellen ,.ki fogják terjeszteni a harcot, hogy az árulást ellensúlyozzák, legyőzzék és széttörjék.“ A német felelet vártában tehát totális háború küszöbéhez jutottunk, mely holnap, vagy néhány nap múlva elkezdődhet. Európa nagy fordulóponthoz ért. Elég érettek vagyunk ahhoz, hogy az utunkban álló nehézségekkel kapcsolatban regényes illúziókkal ne áltassuk magunkat. A népek úgy élnek, mint az emberek. Mindig akad, ki istenre és történelemre hivatkozva, zavart és nyugtalanságot kelt, ezért mondtuk, hogy sok nehézségre kell számítani. El vagyunk szánva, hogy annyi komolysággal nézünk szembe velük, amennyit megérdemelnek. amint ezt felkészültségünk, áldozathozatalunk és nemzeti összefogásunk bizonyítja. Védelemre készülve, nem áltatjuk tehát magunkat és arra kérünk másokat is, hogy ne hajszoljanak lehetetlen illúziókat. Jól értsék meg: — semmiféle tárgyalás nem érintheti Románia területét, akármilyen felek is ^tárgyalnak. „Rólunk — nélkülünk“ ... — ilyesmi már nem történhet. Világosan leszögeztük: — aki Romániához nvul, meg kell ölje, vagy önmaga pusztul el. „Tertium non ídatur“ — harmadik eset nincs. „UNI\ ERSUL“: Idők hosszú során a Romániába látogató idegenek mindig megállapították, hogy a román nép nyájas és vendégszerető és harmonikus összhangban él azokkal a különböző más népekkel, melyek erre a helyre költöztek. Ennek köszönhető, hogy vallásüldözés, türelmetlenség nem volt Romániában. Akkor is, mikor egyesek ellen- séges érzületet tanúsítottak, az összetartásban érős uralkodó nép nem változtatott felfő gásán. Románja semmi mást nem kér a kisebbségek részére nyújtott jogok ellenében, mint a törvények tiszteletét és lojalitást az állam hivatalos politikájával szemben. Amikor rámutatunk a kisebbségek által gazdasági téren elért eredményekre, ezt azért tesszük, hogy egyrészt szabadságunkat és fejlődési lehetőségüket biztosítsuk, másrészt példát nyújtsunk testvéreinknek a munkára, kitartásra és összefogásra. Vaida-Voevod királyi tanácsos szerint a románság és a kisebbségek közötti jóviszony azoknak köszönhető, kik az állam ügyeit intézték. Néhány példával szolgált a német és magyar kisebbség haladására vonatkozóan és leszögezte, hogy a testvériségre van szükség. # „JURNALUL“: Welles európai útja során Nismét szóba került az „élet-tér“ kérdése, mely igen régi keletű és arra az időre vezethető vissza, mikor a nagy és erős hatalmak mögött unatlan területek voltak. Abban az időben nem fejlődött a nemzeti érzés, nem ismerték annyira a szabadságot, igazságot, emberi méltóságot. Más volt akkor az államok berendezkedése és az állampolgárok önérzete, nem élt még a mai európai civilizáció. Senki nem kívánhatja, hogy térjünk vissza a múltba és az „élet-tér“ megszervezése sem igényelhet mást, mint szerves együttműködést bizonyos tájon. Nem kívánhatják a kisállamok igába hajtását, nem követelhetik a kincsek átadását és a szabadság, függetlenség korlátozását. Minden államot — kicsit és nagyot egyformán — megillet a jog, hogy maga szabja meg politikáját, termelési módját. kivitelét, behozatalát és tisztelet nyilvánítását. Mindez a „nemzeti-tér“ jogait jelenti, melynek elismerése nélkül nem lehet szó semmiféle politikai szervezkedésről, próbálgatásról. Valamennyi államnak szüksége van külföldi, politikai, kereskedelmi, gazdasági, pénzügyi kapcsolatra, ezt azonban kényszer nélkül, szabadon kívánják megteremteni. Ha vnkmely hatalom „élet-tér“-re gondol, el kell ismerje a „nemzeti-tér“ jogát. LEVÉLPAPÍROK, egyszerűtől a legválasztékosabb kivitelig, Iegoicsóbban az 4 Ellenzék könyvosztályában, Cluj, Piaţa Unirii. v Évszázados kéziratok között a Bethlen-kolSégium könyvtárában Nagyjelentőségű müvek, amelyekről a tudományos világ még nem szerzett tudomást. — Bőd Péter ismeretlen hézm íratni» — A székely rovásírás teljes ábécéje és nyelvtana AIUD (ENYED), március 27. Országunk kálvinista magyarságának iskola-metropolisa Niagyenyed. A csendes kis város polgárházai közül tiszteletet parancsoló méltósággal néz vissza a múltba, dolgozik a jelenben s nemzedékeket ad a jövő számára a 318 éves Bethlen Kollégium. Már az alapitó fejedelmek első gondja volt iskolájának kulturszinvoualát nyugati magasságra emelni s ez a színvonal az évszázadok folyamán fenn is maradt. Nemcsak európai hirü emberek kerültek ki a tudománynak ebből. a hajlékából, hanem számtalan tudományos mü is Íródott itt az ódon falak között, gyakran szerzőik halhatatlanságát biztosítva. De az eddig ismert nagy müvek mellett, hány és hány hasonló tudományos jellegű régi kéziratos munka húzódik meg az iskola gazdag s még nagy részben ura is feldolgozatlan levéltárában. A levéltárat 1933 óta a kollégium könyvtárának jelenlegi őre, dr. Musnai László vallástanár, volt rektor-professzor tanulmányozza és dolgozza fel fáradhatatlan buzgalommal. Eddig végzett kutatásainak kulturális szempontból felbecsülhetetlen jelentőséggel bíró eredményéről több tudományos folyóirat hasábjain olvashattunk beszámolókat. A TUDOMÁNY HÁROMSZÁZADOS HAJLÉKÁBAN Látogatásom alkalmával is a könyvtár olvasótermében találom, amint nagyitólencse segítségével tanulmányoz egy az öregségtől már megsárgult papiira vetett, ki tudja milyen kulturértékeket rejtegető apróbetüs kéziratot, Érdeklődésemre megtudom, hogy éppen Bőd Péternek, népünk nagy egyház- és irodalomtörténészének, országrészünk szülöttjének a tudományos világ előtt eddig még ismeretlen egyik kéziratát böngészi. — Eddigi kutatásaim során több, mint 10 kézírásos müvét kaptam meg Bőd Péternek, melyeknek a létezéséről eddig nem tudtak, sőt ezek között teljesen ismeretlen munkája is van a nagy tudósnak — ad további felvilágosítást Musnai professzor. — Hogyan történhetett meg az, Nagytisz- teletü uram, hogy annyi érték oly hosszú ideig nem nyert feldolgozást? — Én két okban látom a magyarázatát — felel a. professzor ur — az egyik, bogy a könyvtár és a levéltár harmadik é& utolsó elpusztulása óta (1849 január 8) hosszú éveken át folyt az újabb gyűjtés. A pusztuláskor sok I mü szétszóródott. A közelii falvakban is soj kát széthordták, ahonnan még mostanában is kerül be egy ® más egykori tulajdonunkból. Azonkivül a 49-es vész előtt kölcsön is adattak egye® kéziratpéldányok akkor élő tudós kutatóknak feldolgozás végett, amik aztán innen-onnlan kerültek vissza könyvtárunk tulajdonába a mult század harmadik negyede felé. A múlt század utolsó felében elég intenzív mértékben folyt a levéltár tanulmányozása, hiszen P. Szathmáry Károly a kollégium történetének Írója, Sámuel Alladár a könyvtár akkori tudós gondozója ® Váró Ferenc, a tudós professzor is, alaposan áttanulmányozták azt nagy müveik megírásához. Tehát, ugy-e, állandóan iráskutatásfiíal kellett volna, hogy foglalkozzanak a könyvtárőrök, holott a levéltár fel nem dolgozásának másik oka szerintem éppen abban keresendő, hogy többen a későbbi könyvtárőrök közül inkább irodalmi érdeklődéssel rendelkeztek. KÉTSZÁZ ESZTENDŐS KÉZÍRÁSOK Megkérem, hogy mondjon valamit a Bőd Péter-féle kéziratokról. — Hát itt van például Bőd Péter Európa hirü munkájának, a „História Ecclesiae Hun- garica“-nak az eredeti latin nyelvű kézirata és ennek magyar szövege is, a „Magyar és Erdélvország Eklézsiái Históriája“ cimmel.-— Bár a Bőd életét és munkásságát feldolgozó gr. Mikó Imre 1862-ben megjelent müvében ismertet is nehányat ezen kéziratok közül, létezésükről azonban nem az enyedi könyvtárban szerez tudomást, hlanem Salamon József kolozsvári professzortól kapja kézhez azokat, aki még 1848 előtt kölcsönkérte volt tanulmányozás végett és Mikó az, aki — lévén akkoriban a kollégium főgondnoka — visszajuttatja azokat könyvtárunknak. Ezek az állításaim a kéziratokon levő bejegyzésekből állapíthatok meg. A visszakerült kéziratokat aztán egy polcra letették és mostanig senki hozzájuk sem nyúlt, létezésükről nem is tudtak. Bőd Péter itthon is meglevő kéziratát Leydenben találják meg —• Elmondom röviden Bőd Péter ezen nagyjelentőségű egyháztörténelmi munkájának történetét is. Á 6zerző 1756-ban elküldte volt a kéziratot Leydenbe, egykori professzorához kinyomtatás végett. Kiadót azonban abban az időben is nehezen lehetett kapni s igy a mü majdnem másfél évszázadon át vesztegelt a leydeni egyetemi könyvtárban, ahol 1884-ben Szalay Károly papuövendék (akadt rá. Szalay megmutatta a kéziratot professzorának, aki felismerte azonnal annak nagy értékét s késznek nyilatkozott a kiadás gondjait vállalni, amennyiben a hazai hitsor- sosok legalább 100 előfizetéssel biztositják a kiadások megtérülését. — Szalay hazatért a szükséges anyagiak összegyűjtése végett s maga dr. Kováts Ödön. a kollégium akkori könyvtárosa volt az, aki a legnagyobb propagandát kifejtette, hangoztatva, hogy a nevezetes egyháztörténelmi munka egyetlen létező kéziratát fedezte fel Szalay. Tehát ő, mint könyvtáros, szintén nem tudott az akkor már a könyvtár egyik polcán porosodó eredeti kéziratpéldány létezéséről. Bár akadtak egy páran, kik a gróf Mikó tanulmánya alapján megkockáztatták felhívni a figyelmet arra, hogy a Szalay felfedezése nem olyan nagy jelentőségű, mint ahogy azt beállítják, mivel itthon meg van ,az eredeti kéziratpéldány a Bethlen Kollég' inni könyvtárában s annak felhasználásával itthon is ki lehetne adatni a müvet, azonban a nagy lelkesedéssel fogadott kezdeményezés előtt térdet kellett hajtaniok. így az egész országra kiterjesztett propaganda rövidesen eredménnyel járt. Százötvenen jegyeztek elő a könyvre. Maga Tisza Kálmán is 28 előfizetőt gyűjtött s a nagy mü 1890-ben megjelent Leydenben latin nyelven. Megjegyzem, a könyvnek idegenben való megjelentetése óriási jelentőséggel birt, mert ezáltal a müveit külföld megismerhette egyházunk szenvedésekkel teljes történetét. — S tulajdonképpen mi bizonyít a kézirat eredetisége mellett? — kérdem. — A sok közül csak egy példát hozok fel — válaszol dr. Musnai. — Kéziratunkban i számtalan javítás, betoldás, kiegészítés van, 1 ami mind a Bőd kezétől származik s a nyomtatott műben is ezek a betoldások, helyreigazítások mind szerepelnek, tehát a nálunk levő példányt bővitgette, javítgatta át a nagy tudós s a könyv kiadása csak a mi kéziratunkról készitett másolat alapján történhetett — adja meg Musnai professzor a felvilágosítást. — Még csak annyit szólok erről a kéziratról — folytatja dr. Musnai könyvtárőr —• hogy van benne egy térkép is, amit maga Bőd rajzolt s amely a magyarok őshazáját és vándorlásait tünteti fel. Ez a nyomtatott műből1 hiányzik. — Említette Nagytiszteletü ur, hogy megvan ennek a műnek a magyar szövege is. — Úgy van, igen, az is most került elő. Igaz, ez az írás nem Bőd kezétől származik, hanem egy jóval később készült másolat. Tu- lajdanképpen Bőd egyháztörténeltni főmunkáját először vázlatosan magyarul irta meg s csak ennek alapján készítette el azután a nyomtatásban megjelent s imént ismertetett latin nyelvű nagy müvét. Ez a magyar szöveg sok értékes egyháztörténelmi adatot tartalmaz, mint pld. a 18. században létező összes magyar református egyházak névsorát. Igazán üdvös dolog lenne nyilvánosságra hozni. MÜVEK, AMIKNEK NAGY ÉRTÉKÉRŐL A TUDOMÁNYOS VILÁG MÉG NEM TUD — És milyen értékűek a többi Bod-féle kéziratok? — kérdem Musnai professzort. — A legértékesebbről ezután akarok röviden szólni, ha türelemmel még birja ezeket az öreg dolgokat — tréfálkozik a jó- kedélyü tanár ur — és pedig arról, amely a Rudimentát, vagyis ia teljes székely rovásírás ABC-jét és nyelvtanát tartalmazza hiány talanul a Telegdy-féle összeál'itás szerint. Ez Bőd Péter sajátkezű irásia s benne van a Baranyai Decsi János róvásirásos latin levele is. Sokkal tökéletesebb, értékesebb ez a példány, mint a marosvásárhelyi Teleki- könyvtár tulajdonában levő Telegdy-féle Ru- dimenta, amelv tudvalevőleg csak a latin szöveget tartalmazza. Egyébként is a mi kezira tunic a Teleki könyvtárénál negyedszázaddal idősebb. A mi példányunk, amint mondtam, a rovásírás teljes ABC-jét s nyelvtanát foglalja magában hibátlanul s számtalan példa is vari benne. SZÉKELY RÓVÁSIRÁSOS MI ATYÁNK __ Ha már a rovásírásnál tartunk, megemlítem azt is, hogy még van egy 1715-ből származó róvásirásos emlékünk, mely a Bél ALL- jét s a Miatyánk róvásirásos másolatát tartalmazza. Ez a példányunk csak egy féléiv< I fiatalabb a hires hamburgi másolatnál. Vla- gam irtani volt annak idején rövid ismertetést szaklapokban ezekről a felfedezéseimről, de ahhoz, hogy ezeket teljes értékükben a nagyközönség elé tárjuk, hozzáértő ember szakirásia kellene, amire mindezideig senki sem jelentkezett. — És ez a kézirat, aminek a tanulmányozásiban megzavartam tanár urat, milyen müve Bőd Péternek? — Ez kérem egy kisebb elmélkedése a nagy tudósnak az ABC-ről. Egyes hetük eredetét, jelentését, számértékét írja le nagyon érdekesen. A professzor ur elhallgat. Ismét nagyítón keresztül böngészi a kétszáz egynéhány esztendős sorok betűit. Mert tényleg betűzni kell ezeket a régi Írásokat. (A nagy képességű emberek kézírása akkor sem volt olvashatóbb, mint mia). Olvas, jegyez azonnal gyorsírással s már el is felejtette, hogy néhány perccel előbb még a nagyközönség számára nyilatkozott nagyértékü munkásságának eredményeiről. Már ismét a lankadatlan szorgalommal dolgozó tudós kutató mellett ülök, akit mindössze öt-hat percre zökkentettem ki munkaköréből. Dolgozóasztala tele van egész halom öreg irásköteggel. Amik már fel vannak dolgozva, szép rendesen egymásra vannak rakva, külön egy kis asztalon. Ehhez az asztalkához megyek. Legfeliil a legfrissebben feltárt müvek, a Bod-féle kéziratok vannak. Sorban veszem ia! kezembe a nagy kulturértékeket rejtegető kötegsket. Az első oldalon mindenikben ugyanazt a latin szöveget sikerül kisiliabizálnom: „Accesit Libris Col- legii Ref. N. Enyediensis una cum ceteris Manuscriptis Petro Bodianis. Bonum líere- dum eius“. (A nagvenyedi református kollégium könyvtárának adatott más Bőd Péter kéziratokkal egyetemben. Örököseinek adománya). Életet adó meleggel esik lie a könyvtárba a márciusi nap. Az ablaküvegen egy feltámadott légy próbálkozik gyenge szárnyaival magát az életbe visszaröpíteni. A két évszázaddal ezelőtt préselt s régiségtől már megsárgult vastag papíron fakuló öreg belüket aranyozottakká varázsolja a rájuk hulló tavaszi napsugár. Ügy érzem ebben a pillanatban, hogy a nagy irodalomtörténetirónak s egyháztörténésznek, Bőd Péternek, az ismeretlenség homályából népünk egyik folyton dolgozó szellemi munkása által felszínre hozott munkái felébrednek a 18. századból s jelenünk kulturhistcrl jájában elfoglalják méltó helyüket. Kecskés József. Reltélyes módon egy erdőőr éves kislánya CLUJ (KOLOZSVÁR), március 27. Rejtélyes hátterű gyermekeltiinésről érkezett jelentés tegnap az ügyészséghez. Dancu Vasile hidegszamosi lakos erdőőr jelentést tett a csendőrsé-« gén, hogy 12 éves Anica nevű kisleánya hétfőn délelőtt eltűnt és jóllehet eltii nése óta több mint 24 óra telt el, semmi életjelt nem adott magáról. A kisleány apja a kora reggeli órákban eltá-» vozott hazulról, míg később a gyermek anyja is dolgozni ment s a kisleány az egyik szomszéd gyermekeivel maradt együtt. Délben, amikor a szülők haza jöttek, a 12 éves Anicát sem otthon, sem a szomszéd házban nem találták. A szomszédban lakó gazdálkodó gyermekei annyit tudlak mondani, hogy a kisleány több mint egy órával azelőtt elment onnan és azt mondta, bogy hazamegy. A kétségbeesett szülők azon « nal értesítették a csendőrőrsöt, ahol a legtiizetesebb nyomozást indították meg a kis gyermek rejtélyes eltűnése ügyében. A csendörség feltevése szerint a kis leány igen könnyen kerülhetett kóbor cigányok kezére, akik a husvét előtti napokban többizben is megfordultak a környéken. A nyomozást ebben az irányban is kiterjesztették és egyben értesítették az esetről az ügyészséget is. A kisleányon az eltűnéskor fehér, pettyes, sötétkék, szinehagvott karton ruha s a vállán világosabb szinü há rászkendő volt.
