Ellenzék, 1940. március (61. évfolyam, 49-74. szám)
1940-03-17 / 63. szám
9 J 9 4 0 március 17. ellenzék Már néhány hete, hogy Kodolányi János nagy népi drámáját, a „Földindulás“-! Kolozsvárt előadták. El kell ismernünk, hogy kevés darabot előzött meg olyan hatalmas érdeklődés, mint éppen a KodolányiéL Nemcsak a pesti százötven előadás hire vonzotta a közönséget, hanem a darab magva is, a magyar egyke*kérdés, mely mint a pestis pusztítja a dunántúli magyar községeket, előkészítvén a talajt/ a sváb terjeszkedésnek. És nem utolsó sorban Kodolányi neve, amely névhez bizonyos eszmei tartalom járul. És valljuk be — ez volt az, amit Kolozsvár közönsége leginkább várt Kodolányi- tői. Egy eszme indulását vártuk és ez a várakozás ünneppé avatta a bemuta tó estéjét. ! Az első előadás lezajlott. A közönség és a sajtó is lelkesedett Valóban, a darab elevenünkbe vágott. Nemcsak azért, mert mi is féltő szeretettlel gon* dőlünk azokra a veszedelmekre, amelyek népünket a hódítás előjátékaként fenyegetik, hanem azért is, mert az egyke-kérdés szükebb népi területünkön is él. Ezt a darabot elő kellett adni Erdélyben, hogy közönségünk a színpadon keresztül is megismerkedjék sorskérdéseiinkkel, mintegy ©redmé* nyciképpen annak a magasabbrendii nemzeti átértékelődésnek, amely az uj magyar szeMemet jellemzi. Aki azonban művészi szempontokat Ls keres a színpadon, kissé csalódva tért haza a bemutató estéjén. Ámbár hatása alatt volt az élménynek, valami bántotta, valami különös hiányérzete volt, amit hirtelen nem tudott magának megmagyarázni. Csak iassan-las- san, amikor a bemutató hullámai már elükek, kezdtek kikristályosodni benne ezek az érzések. Valami hiányzik a darabból — állapítottuk meg magunk* ban. De jóidéig szégyell ük bevallani, hogy mi. Ámbár már világosan láttuk, hogy éppen az, amit a legjobban kerestünk: az eszme... Az első kritikai hangot Kovács László ütötte meg az Erdélyi Helikon februári számában, Sajnos, ez a folyóirat társadalmunknak elég keskeny rétegé* hez szól, pedig már azt olvassak, hogy a „Földindulását Eirdélvszerte játsszák. Az erdélyi kritikus lelkiismerete szólal meg bennünk és kötelességünknek tartjuk, hogy népünk szélesebb rétegeihez is eljussanak aggodalmaink. Ez ad jogcímet arra, hogy elkészítsük Ko* dolányi János ellen a vádiratot, valamint az a súly is, amit a ki nem mondott sző jelent az őszinte ember lelki- ismeretén. ^ iharral szemben a gyenge szellő számike valamit? Nem. Éppen így mi is, amikor Kodolányi „Földindulás“*«- róí akarjuk bíráló megjegyzéseinket megtenni, jól tudjuk, hogy szavaink gyenge szellőhöz hasonlítanak, amely a darab erejének viharával és — te gyük hozzá — nagy sikerével nehezen fog megbirkózni. De tesszük ezt. mert kritikai érzékünket és tisztánlátásunkat pallérozzuk akkor, amikor minden szempontból tüzetes vizsgálat alá vesz- sziik szellemi életünk egy-egy krisfál iy át. I 1. Engedtessék meg nekünk, mielőtt érdemileg szólnánk hozzá a darabhoz, hogv néhány szót szóljunk a dráma hivatásáról. Sokak részéről talán kéz Iegvíntés lenne a válasz, ha felvetnék előttük ezt a kérdést: mi a dráma hivatása? Vagy pontosabban: mi a végső célia? Hiszen mindenki rögtön ké?iz a válasszal: a legmélyebben emberi problémák művészi megelevenitése. És ha most ezt a kérdést így alakítjuk át: mí a magyar dráma hivatása, a felelet magától kínálkozik: az, hogy a sajáto* san magyar életkérdéseket müvé&zi formában a közönség elé vigye. Mármost; ha a „Földindulás“.! a mondotakkal szembeállítjuk, örömmel kiálthatunk fel: Hiszen ez egy vérbeli magyar dráma! Hát hogyne volna az, amikor a legégetőbb magyar kérdéseknek egyikét, az egykét viszi művészi Irta: LÖRÍSCZI tolmácsolásiban a közönség ©lé. Hat akkor mi kifogás lehet ellene? A kifogás ott kezdődik, hogy az a vélemény a dráma hivatásairól, amit fentebb vázoltunk és ami a köztudat* ban is éj, hamis, illetőleg nem teljes. Hiányzik belőle valami, szerintünk éppen a legfontosabb tényező, ami a drámát igazán drámává teszi: és ez az, hogy a drámának megoldást kell hoz nia. Nem elég az, hogy egy probléma- komplexumot szemünk elé varázsoljon, hanem meg kell mutatnia azt az utat, mely a megoldás felé vezet. Vagy ellenkezőleg: arra is rámutathat, hogy vannak az emberi életnek olyan kátyúi, amelyekből más kivezető ut nincs, mint a halál. És igy megszületett a tragédia. De a dráma fogalmát néni tölti be az az írói fogás, mely ntegra gad egy társadalmi kérdést, mely eset= leg éppen napirenden van és aizt ügyesen, vagy mondjuk: művészi eszközökkel átülteti a színpadra. Hog\' ezt ma már kevesen látják meg, annak oka az, hogy a film erősen megrontotta a közönség színpadi érzékét. A filmnek nem lehet más feladata, mint a való ságot elénk vetíteni és hogy a közönség ma már többet vár tőle, abban a film a hibáis>, mely minden áron művészetté akar fejlődni. De egészen más a színpad feladata. A színpadon keresi az ember a művészeiét, a színpaditól várja azt, hogy azokra a kérdésekre, ame lyeket nem tud az életben megoldani, feleletet kapjon. Nem a valóságot keresi, hiszen abba éppen elégszer ütközik bele mindennap, hanem erkölcsi kielégülést vár, amelyet az életben sok kérdésével kapcsol a! ban nem kaphat meg. I És ezen a ponton sebezhető meg leginkább Kodolányi darabja. Pompás írói ösztönnel választotta ki azt a magyar sorskérdést, amely ma leggyakrabban van szőnyegen. Amikor művészi egyéniségét ennek a színpadi szempontból — száraz témának a szolgálatába állította, ott tévedett, hogy azt hitte: ebből a kérdésből nyugodan lehet drámát írni, anélkül, hogy a megoldással foglalkozni kellene. Nem vette észre azt, hogy éppen az a hatalmas érdeklődés, mely az egykét kíséri, sürgeti leginkább annak az útnak a megkeresését, amely a megoldás felé vezet. Igazolva látta magát' abban, hogy erre a szörnyű magyar betegségre még nem sikerült orvosságot kapni, de nem vizsgálta meg eléggé írói íelikiismere- tét, hogy vájjon nyujthat-e a darabbal többet a^ magyar közönségnek, mint amit Kovács Imréék és Szabó Zoltánék adtak könyveiken keresztül? Emlékeztetnünk kell ezzel kapcso latban Zilahy Lajos darabjára, a „Gyümölcs a fán“-ra, amelynek a témája hasonlatos a Kodolánviéhoz. Csakhogy itt a középosztály tragédiájáról van szó, ahol az a legnagyobb csapás, hogy nem születik gyerek. A gyermektelen- ség kérdése éppen ofvan súlyos probléma, mint a „Földindulás" egykéje. Igaz, hogy Zilahy szerencsétlen kézzel nyúlt hozzá ehhez a kényes témához, de hozzányúl ! Szembenézett a kérdéssel s mindenáron megoldást akart találni. A közönség és a kritika legvintlett: erkölcs telenség, De nem vette észre azt. hogy mennyire erkölcsös az az iró, aki vállal ia a felelősséget azért, amit leirt és vállalja a következményeket. És ez a helves magatartás. Küönben semmi értelme sincs annak, hogy egy problémát a maga meztelenségében a színpadra vigyünk. Ez a filmnek a feladata. A színpadon nem a valóság a fontos, ha*» nem az iró mondanivalója, amelyet egy bizonyos cselekményhez köt hozzá. A kolozsvári közönség minden bizony- nyál emlékszik Hore Patricia angol írónőnek a darabjára, az Oirvoskisasz- s2onyra. A néző előtt egymásután peregtek le az érdekesebbnél érdekesebb jelenetek, de az írónak semmi mondanivalója sem volt. Lehetne egy ilyen darabot színdarabnak nevezni? Érdekes film lehet belőle, de színdarab soha! Kodolányi! is érezte azt a veszélyt, amely köriiltte leskelődik, ha megoldásokkal mer kísérletezni. A maga nyers valóságában hagyta tehát az egész kér dést és ezzel ellentétbe került azzal a népies írói programmal, amelynek a képviselői közé Kodolányi is oJa,szá- mitja magát. Ezek az írók a népi kultúra felemelését hirdetik, például Er* > délyi József költészetében, hirdetik a népből megújuló magyarságot, egyszóval a népiség konstruktiv erejét, de so hasem elégszenek meg azzal, hogy helyzetismertetéseket közöljenek. 2. Elmondottuk alapvető kifogásainkat, térjünk át most a darab elemzésére. Legyen vezetőnk a művészi szem* pont, de nézzük meg iit-ott a valósa got' is. Legelőször is: az az érzésünk, hogy Kodolányi nem tudott olyan cselekményt teremteni, amelynek keretem belül az egész egyke*kérdést fel tudta volna vázolni. Kissé bántó volt már, hogy az öreg Böbék mennyire igyeke* zeit megértetni a nézőtérrel, hogy mi is az egyke. Ámbár az ő alakja igazán remekbe faragott volt, vesztett színei böl azáltal, hogy igen sokat kellet beszélnie, de keveset cselekednie. A színpadi nézőnek az a vágya, hogy a kérdés lényegét a cselekményből értse meg és ne a szereplők beszédjéből. Ta« gadhatatlan azonban, hogy a „Fobdin duíás“ cselekménye élénk és megrázó, hiszen ott van a fiatal párnak a szerepe, akik szembeszegülnek az öregek akaratával, nem akarják a gyerekek De ezen a ponton az erdélyi néző is mét megdöbben. Gúnyosan néz a szemébe székely községeink vádló képe, ahol éppen az ellenkezőjét láthatja an* nak, amit Kodolányi irr nem az öregek hozzák a házhoz Piókás szülét, a ja vasasszonyt, nem ők ellenzik a gyereket, hanem éppen a fiatalok! A fiatalok, akik nem akarnak már házasságuk elején nyűgöt venni a nyakukba, mert ez akadályozza őket a munlká* ban, később pedig, amikor akarnák a gyereket, az asszony már terméketlenné vált. Kodolányi megvillant egy re- ménysugárt, de ezt a valóság azonnal elsötétíti és a néző megdöbbenve kérdezheti: Jiigyjek-e még neki? 3. Az uj magyar dráma egyik kezde tét sejtjük Kodolányi darabjában és ezért vegyük tüzetes vizsgálat alá a „Földindulás" drámai szerkezetét. Már eleve kifogásoltuk Kodolányi témaválasztását és ellenvetésünket csak meg erősítjük akkor, ha alaposabban szem- ügyre vesszük a szerkezetet. Meg kell állapítanunk, hogy ez bizony egyálta* Ián nem egységes, sőt széteső. Ez is azt igazolja, hogy az egyke-probléma nem volt elég drámai mag Kodolányi számára. Nem egy dinamikus valami ez, ami végigrohan egy család, vagy mondjuk csak az egyén életén, hanem egy olyan lassú folyó, mely partot mos ugyan, de egy dráma kereteit nem képes betölteni. Azaz, a szó valóságos értelmében, túlárad a dráma keretein. Ez csak természetes. Az egyke nem mutatja meg pusztító hatását olyan — aránylag rövid — idő alatt, amit egy darabba be lehetne foglalni. Innen van az, hogy Kodolányi kénytelen foltozgatni a darabot, azaz olyan jeleneteket beleilleszteni, amelveknek tulajdon* képpen nincsen közük a benne felve tett kérdéshez. A szekta-probléma nem áll szoros összefüggésben az eg\ kével. Elsősorban nem a földdel rendelkező egykézők között üti fel a fejét, hanem azoknak a nincstelen, zsellér parasztok belső lázadása, akik ebben a néma forradalomban keresnek menekülést nz élet elől. És úgy érezzük, hogy a szektás ielenetek beiktatása nagyon meglazította a darab szerkezetét, illetőleg elterelte a figyelmet arról a kérdésről, amely a „Földindulás" középpontjában áll. 4. Ha mindezeket tekintetbe vesszük, nem értjük meg, hogyan kaphatott a szekta-kérdés olyan nagy szerepet a darabban. Fekete Zsuzsa alakja végig* kisért az egész darabon, a harmadik felvonásban Kodolánvi egv egész jelenetet ad át a szektáriusoknak. Ha ez csak azért történt, hogy aláhúzza vei- az egé&z darabnak amúgy is nagyon komor hangulatát, úgy ez teljes mértékben sikerült1. Ám ezt magyarul ha* tás vadászatnak nevezik. A fentenrlitett harmadik felvonásbeli jelenet igazán nagyon megrázó, de különösebb értelmét nem látjuk, különösen a cselekmény szempontiából, melyet csak alig-» alig visz tovább. Meg kell emlékeznünk ezzel kapcsolatban a második felvonás nagy jelenetéről is, amikor a halott gyermek ágyához beállít a részeg apa a cigá* nyok kíséretében és a fájdalomtól Ö3Z- szetört asszonnyal táncolni akar. Nem kételkedünk abban, hogy hasonló eset az életben előfordulhat. De szinpulra vinni — már túlzásnak számit. Az élet sok olyan dolgot termel, amin csodál* kozunk — «ie elhisszuk. Ellenben ha S7 in pádon látjuk, azt mondjuk, hogy giccs. A túlzott jeleneteket a néző min* dig gyanakvással fogadja, sőt leggyakrabban meg sem érti. így történt ez a „Földindulással is, amikor a fentem- litett jelenet alaílt a nézőtér egy része bcírzongott, a másik része nevetett. 5. Vizsgáljuk meg az egyetlen, úgynevezett intielliigens ember szerepet a darabban. Az orvosról van szó, mert a papnak olyan rövid és annyira passzív szerepe van, hogy nem jöhet számítás ba. Kodolányi mulasztást követett el akkor, amikor kiaknázatlanul hagyta azokat a lehetőségeket, amiket az orvos szerepeltetése nyújtott számára, éppen a megoldás szempontjából. Az orvos itt nemcsak eUy ember, hanem szimbolizálja a társadalom élő lelkiís- meretét, mely igyekszik a népen segi* leni Meg kellett volna mutatnia, hogy mi az orvos igazi szerepe a faluban és különösen olyan vidéken, ahol az egyke dúl. Mert hiszen nyilvánvaló, hogy az egyke gyógyítására elsősorban bősz- szu és tervszerű népnevelésre van szükség, ebben pedig az orvosnak nagy szerepe van. igaz, hogy drámai szem* pontból ez nagyon sovány megoldási lehetőség, mert egyáíalán nem lehet frappáns, de viszont értékessé tette volna az orvos szerepét. Ehelyett azonban egy olyan fiatalembert láttunk, aki hol tanácstalanul áll, hol pedig té ved megállapításaiban, amit egy isteni csodával igyekszik utólag menteni. 6. Ez a csoda pontosan a darab végén történik, amikor a viharfelhők már. mind összegyíilekeztek és várjuk a pusztulás kezdeiét. De a nap hirtelen kisüt: a fiataíosszonynak ismét gyere* ke születik. A néző meglepetten és kínosan feszeng: dehát miért volt akkor a nagy készülődés, hogy a végén min den feszültség feloldódjék? Kodolányi nagyot tévedett akkor, amikor elsimította a darab végét Mert vagy megoldást kellett volna adnia, vagy pedig be kellett volna teljesfte nie azt a pusztulást, ami az egyke nyomában jár. Ha az elsőt nem akarta megtenni, vagy nem mert rá vállalkozni ,akkor legalább ki kellett volna elégítenie a nézőt, aki teljes egészében meg akarja ismerni az előtte felvetett kérdést. Tehát akkor fejezte volna be logikusan a darabot, ha a házastánsak szétválnak, a család elpusztul és a föld idegen kézre kerül. így beteljesedett volna az egyke-sors ,,. A darab dübörgése mellett azonban ezek a szavak elhalkulnak. A feltáruló mélységek elsötétítik azokat a kis repedéseket, amelyeket feszegetni igye* keztünk. Hibákon és gátlásokon keresztül is ott magaslik a magyar paraszt örök, keserű rajza. Vészes szelek süvítenek át a tájon és rombolás jár a nyomukban. De eszme nem indul... A romokat látjuk, de uj, építési lehetőségek nem tárulnak fel szemünk előtt. Pedig éppen azt a szikrát kerestük, mely lángralobbantotita volna ben* nünk a tüzet, melyet a megujhodó magyar színpadnak fel kell szítania a néző lelkében. j Le kellett-e írnunk e sorokat?... Az vesse ránk az első követ, aki a lelkiismeretiét el tudja hallgattatni ak kor, amţ|cor a féltő szeretet vezérig.
