Ellenzék, 1940. március (61. évfolyam, 49-74. szám)

1940-03-16 / 62. szám

lilább kinevezések a bírói karban CLUJ (KOLOZSVÁR). Az igazságügymi- niszter előterjesztésére Őfelsége a bírói, tör­vényszéki végrehajtói és állami ügyvédi kar­ban újabb kinevezéseket, áthelyezéseket és nyugdíjazásokat eszközölt. Ezek közül ko­lozsvári vonatkozásnak a következők: Taflan Gh. Aurélt, aki a kolozsvári egye­tem jogikarát végezte, az alsófehérmegyei vízaknai vidéki járásbírósághoz nevezték ki aijarásbiróraak. Hulea í. Septimiu Severt, aki szintén a kolozsvári egyetem jogikárán végzett, ugyan­csak aljárásbirónak nevezték ki a Bihar-me- gyéi Bél község vidéki járásbíróságához. Ezenkívül a kolozsvári egyetem jogikarán végzettek közül Marinescu I. Steliant a ba- zargici vegyes járásbírósághoz nevezték, ki aljárásbirónak. Magda Joan Stefant, a krassó megyei Uj Moldova vidéki járásbíróságához aljárásbirónak. Bacii I. Joan Vasilet, Kolozs- megye bánffyhunyadi vegyesbiróságához al- járásbirónak. Bratulescu AJ. Aurélt, a szatmármegyei Avasfelsofalu vidéki járásbirósághoz aljárás­birónak. Somesan I. Cornet, a szilágymegyei Zsibó vidéki járásbiróságához aljárásbirónak. Clopeanu Al.-t, a háromszékmegyei tör­vényszékhez helyettes birónak nevezték ki.- ......... .... III 1'lfMllNI ------­HORTHY MAGYAR KORMÁNYZÓ BULGÁRIAI KITÜNTETÉSE BUDAPEST, március 15. Stoiloff buda- » pesti bulgár követ és Barkaroff őrnagy, a bul- gár király szárnysegédje tegnap kihallgatáson jelent meg vitéz nagybányai Horthy Miklós magyar kormányzónál. A kihallgatáson átad­ták a kormányzónak a Cyrill és Method- rendet, a legnagyobb bulgár kitüntetést, amellyel a kormányzót országlásának 20-ik évfordulóján tüntette ki a bulgár király. ISTENTISZTELET CALINESCU VOLT MINISZTERELNÖK EMLÉKÉRE ' BUCUREŞTI, március 15. (Rador.) Vasárnap, március 17*én lesz hat hó­napja annak( hogy Calinescu volt mi nis2terelnök meghalt. Ebből az a!ka= lomból a Curtea Arges*« székesegyház­ban az elhunyt családtagjai és barátai jelenlétében istentiszteletet tartanak. MEGKEZDŐDÖTT AZ OLVADÁS GÁLÁÉINÁL [ BUCUREŞTI, március 15. (Rador.) Ga lati-i jelentés szerint a Duna jege lieg* nap olvadni kezdett. Az időjárás ta vaszira fordult és a felmelegedés a 12 -—15 fokot is elérte. Ha a szép idő to» vább tart, a dunai hajózás rövidesen megindul. 1 Tömeges lovagias ügyek a magyarországi nyilas- keresztes képviselők között BUDAPEST, március 15. Rácz Kálmán és gróf Széchenyi Lajos nyi­laskeresztes képviselők, mint ismeretes, nem­régiben összepofozkodtak a képviselőház fo­lyosóján. Az ügyet lovagias útra terelték és a katonai hatóság engedélyt adott arra, hogy a két nyilaskeresztes képviselő párbajozzon. Rövidesen súlyos feltételű párbajt fognak vivni. Hahnay János nyilaskeresztes képviselő provokáltatta Hubay Kálmán nyilaskeresztes képviselőt, ők is engedélyt kértek a katonai hatóságtól párbajvivásra. Imre Ferenc és Vá­gó Pál nyilaskeresztes képviselők között is lovagija» ügy keletkezett. Úgy tudják, hogy a két nyilas képviselő békés utón fogja elintéz­ni a felmerült affért. Hogyan bombázhatók repülő­gépekről a hajóegységek? A mas háború egyik fceftm’&ai mobiéméía CLUJ (KOLOZSVÁR) , márc. 15. Mondhatni először történik meg a haditör- téuelemben, hogy repülörajok zárt flottaegy­ségek ellen támadást intéznek. Német repü­lőgépek angol flottaegységek ellen. A német hadviselés már a világháború folyamán al­kalmazott tengerfeletti repülő- és léghajó­járatokat felderítések végrehajtására. A mos­tani háborúban azonban már rendszeres ten­gerfeletti légi csatákról beszélhetünk. Egyes országok tengerészete már a világ­háború végével kezdett légitámadások ellen berendezkedni és számolt a modern harcá­szat adottságaival. Repiilőgépanyahojókat ál­lítottak szolgálatba, hadihajókat és cirkáló­kat pedig 1—4 fedélzeti repülőgéppel láttak el. Sőt már azon tervről is beszéltek, hogy a flottaparancsnok repülőgépről fogja majd irányítani a jövő háború nagy tengeri ütkö­zeteit. Két eshetőség van hadihajók, valamint ke­reskedelmi hajók repülőgépek által való megtámadására. Ez történhetik harci bukó bombavetőkkel, valamint nehéz bombavetők­kel. Előbbinek rendkívüli előnye a nagy bu­kási sebesség (700 km. óránként), miáltal a légelháritó üteg sohasem találhatja el. Ezért tudnak e gépek a cél közvetlen kö­zelébe férkőzni s bombáikat a legnagyobb ta­lálóbiztonsággal ledobni. Hátrányuk azonban, hogy fedélzetük nehezebb bombákat nem bir el. Velük ellentétben a vízszintesen tá­madó nehéz bombavetők nem tudják céljukat ugv megközelíteni, mint az előbb emiitett bu­kó bombavetők s igy magasabban kell marad- niok, miáltal természetesen találóképességük is csökken. Az általuk ledobott nehéz bom­bák azonban nem is szükséges, hogy minden egyes esetben az illető hajót találják el. Eredményt érnek el már akkor is, ha a bom­ba a mozgó cél közvetlen közelében a víz­be vágódik le. Szilánkjai mozgásba hoz­zák a vizet és a keletkező nagy viznyomás felszakitja a hajónak rendszerint gyengébben páncélozott vizalatti falazatát. Csatahajók­nál, melyeknek felső testét erős páncél bo­ntja, gyakran eredményesebb, ha a bomba a vízben explodál. Ami a különféle repülőbombák súlyát és alkalmazását illeti, érdekes e helyen megje­gyeznünk, hogy 50 kilós bomba tengeralatt­járót képes elsiilyeszteni, 150 kilós torpedó­rombolót, 300 kilós már egy nagyobb cirká­lót, mig végül 500 kilós bomba egy nehéz cirkálót. Komolyabb sérüléseket azonban már kisebb bombák is okozhatnak. Csataha­jók sikeres megtámadására rendelkezésre ál­lanak már 500 kilósnál nehezebb bombák is.- KITALÁLTÁK A „VILÁGÍTÓ HAJVISELETET“ j PÄRIS, március 15. A francia fővá rosban uj divat keletkezett: a világitó hajviselet. A hajat egy lakkszeirü anyaggal vonják be, amelj' magába szívja a fényt és órákig világit. Ennek a divatnak este veszik nagy hasznát, mert a légvédelmi rendelet értelmében a párisi utcákat nem világítják. NÉGYES IKREKNEK ADOTT ÉLETET EGY BUZAUMEGYEI ASSZONY BUCUREŞTI, március 15. (Rador) Maria Gheorghe buzaumegyei asszony négy ikergyereknek adott életét. Egyik gyerek a nagy hideg miatt szülés után meghalt. Az egészségügyi hatóságok intézkedéseket tettek a szegény csa* Iád megsegítésére. j 101.5 M-ES SÍUGRÁS ZÁGRÁB. A Rattege—Plamcka sáncon megtartott nemzetközi siugróverseny második napján Bradl Josof német világrekorder (107 m.) 101.5 m-rel nyerte a versenyt. A német ugrók nagy fejlődését jelenti az a kö­rülmény is, hogy a másodiknak és harmadik­nál: helyezett Gusti Berauer és Franz Ma­yer német versenyzők is 100 m-t ugrottak. Nem törődve a háborús veszedelemmel, át­kelt az Óceánon egy 72 éves newyorki ügy­véd, hogy beiratkozhassék a Sorbonnera. Pa­risból jelentik: A Sorbonnen moat kezdődött meg a külföldiek részére tartott francia kul- turaelődás-sorozat, amelyet a háború ellené­re is 14 nemzet fiaiból toborzott hallgatóság látogat. A hallgatók között van egy 72 éves newyorki ügyvéd, aki nem törődve a hábo­rús veszéllyel, átkelt az Óceánon, hogy be­iratkozhasson a Sorbonnera. Az öreg ur diák­sapkát íb vásárolt, amit büszkén félrecsapva visel. Mannerheim tábornagy Irta: HUNYADY SÁNDOR BUDAPEST. Az ebédlőasztalnál a finnek­ről és Mannerheim tábornagyról beszélgetek. Egyszerre csak megszólalt az egyik ur: — Én zemélyesen ismerem Mannerheim generálist. Beszéltem vele, sőt kölcsön kértem tőle!... — És adott?! — vágott közbe egy másik, tréfás ur. — Igen! — Akkor lehet, hogy jó hadvezér, de nem S jó emberismerő! — tréfáltak tovább az asz­talnál. Holott a dolog komoly, igaz történet, ame­lyet egyszerre aktuálissá tettek az esemé­nyek. De jobb, ha átadom a szót Mészáros László építészmérnöknek. Ö az, aki megpum- polta Mannerheim tábornagyot, ezelőtt hu­szonkét évvel, Helsinkiben. A mérnök, a feketekávéját kavargatva, 8 csöndesen mesélte: — A háború alatt a 10. közös tábori tüzérek­nél szolgáltam. Az orosz fronton fogságba es­tem. Majd mikor kitört a bolsevizmus és ál­talánossá vált a zűrzavar, bét hadifogoly tisztíársammal együtt én is menekülni pró­báltam Oroszországból. Ez 1918 januárjában történt. Gyilkos hidegben, a befagyott Lado- ga-tó jegén akartunk átszökni Finnországba, amely akkor vívta nagy szabadságharcát az I oroszokkal. Nehéz dolog volt, de sikerült. Lerongyolódva, éhesen, összefagyva érkez­tünk meg mind a nyolcán Helsinkibe. Jelentkeztünk a finn katonai hatóságoknál, barátságosan bántak velünk, sőt Mannerheim tábornok is fogadott bennünket, aki már ak­kor egyik főparancsnoka volt a hadseregnek. Ott álltunk a tábornok előtt, aki rendkívül fiatalos külsejű, keménytartásu férfi volt. Furcsa keveréke a tudósnak és a sportoló lo­vas tisztnek. Elmondtuk menekülésünk történetét, be­számoltunk arról, amit Oroszországban lát* I tunk, aztán bevallottuk, hogy milyen gyászos helyzetben vagyunk. Nincs pénzünk tovább utazni. Nem is lehet, hiszen szökevény hadi- ! foglyok vagyunk. A tábornok mosolygott. És azonnal intéz­kedett, hogy valamennyien kapjunk azonnal fejenként négyszáz finn márkát kölcsön az útiköltségre. Amikor hazaérkeztem, első dolgom volt, hogy az adósságomat megpróbáljam kifizetni. Akkor már devizanehézségek voltak a Mo­narchiában. És Becsben működött egy hiva­tal, amely a külföldre szóló pénzküldemcnye- ket ellenőrizte. Ez a szerv nem engedélyez­te, hogy a négyszáz finn márkát elküldhes- sem. Valósággal kétségbe voltam esve, hogy nem tudok a kötelességemnek eleget tenni. Leve­let írtam a tábornoknak, megmagyaráztam a helyzetet és kértem, hogy adjanak ők mó­dot arra, hogy az adósságomat más utón ren­dezhessem. Rövid idő múlva megérkezett a váhíifc, Mannerheim tábornok katonai irodája ren$- kiviil meleghangú levélben közölte, hogy ne törődjem az adóssággal, tekintsem a Hilsin- kiben kölcsönkapott pénzt a testvéri finn nemzet ajándékának. Ez huszonkét év előtt történt — fejezte be elbeszélését a mérnök, — de soha nem gom elfelejteni a kaland egyetlen részletét sem. Én is jártam rongyokba burkolva, meg­fagyott arccal a Ladoga-tó jegén. Elképze­lem, milyen iszonyú lehet abban a jég- és hó­pokolban harcolni. Csodálom a finn hadsere­get... — És a pénz?! Megadtad már?! — vágott közbe az az ur, aki az előbb is tréfált. — Meg. Most! A finn nemzetnek! — vá­laszolta komolyan az egykori hadifogoly. Mind hallgattunk az asztal körül, nem kellett kérdeznünk, hogyan?!... Szeretném megmondani hónapok óta a Székely népmesék fiatal szer­zőjének, hogy ltgnagyobbsikerii könyvéről irt ismertetésem miért nem került bele a ka rácsonyi számunkba úgy, ahogy azt a kön ve iránti lelkesedésemben megígértem < ahogy az illő és alkalomszerű lett volna, mi­vel meséskönyvről volt szó s a mesék a gyei mekeké, épp úgy, mint a karácsony. Hóna­pok óta szerettem volna megmondani neki. hogy későn kaptam meg a szép, diszesrubájn meséskönyvet, élete nagy eredményét é, büszkeségét, amelyet a budapesti Athenaeum patinás birii könyvkiadóháza dobott piacra. Megszerettem volna mondani László Marcel- Iának, hogy mikor azt Ígértem neki, hogy a karácsonyi számban jön az a könyvismer­tető, azt hittem, hogy még aznap, vagy más­nap megkapom a könyvet, igy idő és hely is lett volna, hogy beváltsam Ígéretemet. Tu­dom, hogy egv kis csalódást érzett, amikor meglátta a könyvismertetést egy hétköznapi számban, pedig olyan mindegy volt végered­ményben, könyve nagy és őszinte sikere nem ezen múlott, hogy ünnepi, vagy hétköznapi számban Írnak róla. Készültem rá, hogyha újra találkozunk, megmondom neki, hogy lássa, hogy nem vagyok hibás, nem tehetek róla, ne legyen rólam rossz véleménnyel. És most már soha többé nem mondhatom meg ezt neki. Hihetetlen, hogy itthagyta Cimbo­ráját és olvasóit és könyvét és mindazokat, akik szerették, vagy csodálták fáradhatatlan energiáját. Hogy nem lehet neki soha többé semmit megmondani, megmagyarázni, bocsá­natot kérni tőle. Számomra csak most balt meg, mert a havasokban voltam, ahova nem­csak újság, le még a madár sem jár. Napok óta fekszik magánosán, egyedül, elte­metve, de nekem most halt meg, ma. ebben a percben és csak azt hajtogatom: nem mondtam meg neki, nem tudtam neki meg­mondani, hogy miért nem Írhattam a köny­véről a karácsonyi számban. Tudom, semmi­ség, ostobaság erre gondolni, ez a kicsi asz- szony utolsó napjaiban a klinikai ágyon az élet és halál sötét szűk ösvényén járt és nem gondolt kicsinyes, gyerekes földi dolgokra. És mégis tartozom neki a magyarázattal és most örökre adósa maradtam vele. Utoljára az utcán beszéltem vele, már várta az első, az élő gyermekét s nagy örömmel említette, hogy másik szivbéli gyermeke, a könyve meg­jelent Budapesten. Nagy, barna szeme fénr- lett, látszott, hogy örül a nem könnyű ered­ménynek. Kértem, hogy adjon egy példányt, írok róla a karácsonyi 9zámba. — Jó lesz —• mondta — karácsonyi számba éppen alkal­mas a mesekönyvismertetés. Aztán székely- földi mesegyüjtő körútjáról beszélt, e szé­kely népmesék csodálatos, néha transzcen­dens elemeiről, amelyek feltalálhatok a nagy keleti népek meséiben is. Lelkesedett, bol­dog volt, uj utat tervezett, csupa élet volt. tettvágy, hit, akarat. így láttam utoljára, igy akarok gondolni rá. Belémdöbben, hogy nincs többé s talán sokan azok között, akiket meg­bántottam, akarva, akaratlanul, talán holnap, holnapután nem lesznek többé s akkor aztán nem lehet magyarázkodni, engesztelni, bocsá­natot kérni többé. És szeretném neki meg­mondani, ha mégegyszer látnám, mint 2zon a fris3 téli reggelen, karácsony előtt, hogy: Marcella, hidd el, én a karácsonyi számban szerettem volna .. . (M. L.) REJTÉLYES KÖRÜLMÉNYEK Kö* ZöTT PUSZTULT EL A SVÉD KOM MUNISTÁK VEZÉRE. Stockholmból jelentik: Hellberg Arthur, a svéd kom­munisták vezére, titokzatos körűimé nyék között pusztult el. Lakása abban a házban volt. ahol a párt helyiségei vannak. Az épületben volt elhelyezve a kommunista pártlap nyomdája és szerkesztősége is, Hellberg a nyomda és a szerkesztőség felett, az emeleten lakott. Az épületben robbanás történt, melynek következtében tiiz támadt, amely pillanatok alatt elharapódzott. Hellberg és négytagu családja benn< égett a házban. A kommunista pártlap főszerkesztője és két munkatársa su lyos égési sebeket szenvedtek. Nagyméhészek katonai felmentése. Az Er­délyi Méhészeti Egyesület kéréssel fordult a földművelésügyi minisztériumhoz, hogv a na­gyobb méh-állománnyal rendelkező méhésze­ket mentsék fel a katonai szolgálat alól. A közbenjárás eredménnyel járt. A miniszté­rium a megkeresésre adott válaszában közli, hogy a hadügyminisztériumnál közbenjárt a 100 méhcsaláddal rendelkező méhészek há­ború esetére való felmentése ügyében, illető­leg helyi szolgálatra való beosztása érdeké­ben. NAGY ALKOTÁS, világirodalmi viszonylatban is Móricz Zsig- mond trilógiája: Fündérkert, Nagy Fejede lem. Nap árnyéka, 3 kötet. 1300 lap, vá­szonkötésben 594 lej LEPAGE-nál, Kolozs­vár. Postán utánvéttel. Kérjen ujdonságjegv- zéket.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents