Ellenzék, 1940. március (61. évfolyam, 49-74. szám)
1940-03-13 / 59. szám
avagy a „nevetséges“ habom, amelynek látszólagos eredménytelensége közepette mindenre lelkészükén larhasszemei néz egymással a világ két legerősebb hadserege PÁNI S, március hó. — Ah, quelle drole de guerre!... Mily en nevetséges háború ez! — -'«It fel méltatlankodva kedvenc hisz>1 ".iában « párisi nyárs polgár. __ Igen!... Napi egymilliárd franki ba kerül! — duplázik rá barátja a főkönyvelő. — Mit csinálnak odakint na pi egymilliárd frankért?... \assa csak el a vezérkari jelentest... yu- galom az egész fronton ... ,, arorcsa tarozások a front egyes szakaszain , sót ez a legszebb: „Semmi jelentemvaló“... . . — Mivel csapják agyon a napot oda-* kinn? — kérdezik a hazatérő szabad ságos katonától. — Szörnyű unalmas lehet!... Mit, csinálnak egész nap? — Magukra várunk, uraim — feleli fanyar mosollyal a katona. — S főleg tinmelin tábornok vár magukra... A két kávéházi Konrad egymásra néz... Igen, ez most itt; hősködni akar. — Maguknak talán akkor nem lenne „nevetséges“ ez u háború, ha a nénié tek most is hatvan kilométerre állnának Páristól, mint 1914-ben!... Kávézzanak csak nyugodtan tovább és legye-* nek kevésbé vérengzöek, Messieurs!.... Azzal hátat fordít a két hazafinak és leül az asztalához. A furcsa“ háború meglepetései i, mb y > Egy bizonyos: ebben a háborúban semmi sem úgy törtiént, ahogyan el képzelték, ahogyan gondolták... Világosán emlékszem, hiszen hat hónapja történt... Szeptember harmadikén, délután öt órakor... A Pantheon előtt álltam egy barátommal. — Öt óra három perc! — mondta ün nepélvesen. — Az ultimatum lejárt! Hotra-rfélliétre itt a német légi flotta Páris felett... a franciák valamivel később érnek csak Berlin fölé, mondjuk hétre ... Van gázálarcod? ... Amikor bevallottam, hogy nincs, szomorúan, búcsúzó tekintettel nézett rám. Gondolatban elparentált... Most pedig, a háború hatodik hónapjában, egyelőre sem London, sem Páris, sem Berlin nem hever romokban. A százezres tömegek viszont, melyek zsúfolt vonatokon hagyták el a világvárosi) kát, „csalódottan“ s kicsit sértődötten szemlélik e2t a „furcsa“ háborút, mely nek felszínén olyan kevés történik s amikor a rajnamenti főhadiszállás jelentésében azt olvassák, hogy „az éjszaka, néhány járőrcsatározástól elte* kintve, nyugodtan telt el“, akkor a vérmesebbje elégedetlenkedik, a józanabb pedig azzal nyugtatja meg ma gát, hogy a Maginot-vonal előtti Senki földjén „alig“ van háború... Ezt a „drole de guerre“-t, ezt a fúr-* csa háborút már sokan próbálták jellemezni. Volt, aki „kibőjitölő“, volt, aki „ostrom“ háborúnak nevezte. Legttalá lóbb talán az a meghatározás, amely szerint „az idegek háborúja“ folytatódik itt tovább. Bomba helyett röpcédu* la hull a városokra. Tankezredek helyett a bomlasztó propaganda különítményei támadnak s a nagy háború helyett kis háborúk indulnak meg: fiók háborúk, melyek oldalba és hátba támadják azt az ellenséget, amelyet elölről megtámadni — könnyelműség lenne... De, hogy a német—francia határon, Svájctól Luxemburgig valami „;catrH ping“, vagyis vikendezés folyna, amelyet időnként, tesz csak változatossá egy kis puskaropogás, azt csak az ostobák és tájékozatlanok mondhatják... A világ két legerősebb, legjobban felszerelt hadserege, a világ két leghatalmasabb erődvonala néz egymással farkasszemet. Farkasszemet, olyan feíkéd szükségben, mely nem akármelyik napon, hanem bármelyik órában robbanhat ki egy eddig ismeretlen méretű vérengzéssé... Minden őrszem, aki a Maginot- és Siegfried vonal közötti Senki-földjén egy bokorral előbbre mászik, ei van rá készülve, hogy éppen aj. ő kétórai szol * gálata alatt indul meg a történetem legnagyobb offenzivája, olyan pergőtűzzel, amelyből a legyek sem menekülnek meg élve. .. — Mivel töltik a napot, mon capo ral? — Mivel töltjük a napot?,.. Hát ké-< rém, várunk!... Hjjel-r.apnal várunk. Van olyan frontszakasz, ahol látjuk is &z ellenséges vonalat... Ezek a nyugodíább pontok... Itt a gépfegyver fogójára tett kézzel várunk s ha odaát megmozdul valami, akkor lövünk... A rosszabb frontszakaszok azok, ahol kilométerek választják el a két állást egymástól. S erdők húzódnak közöt tünk. Erdők, cserjések, melyeket! csak fürkészni lehet és várni, hogy mikor dörren a puska, óránként ki*«kimászik az árkainkból húsz ember és elindul ezekbe az erdőkbe, hogy talán sohase térjen vissza... Fától fáig lopózva, elöreszegzett szuronnyal, marokra fo gott, dobásra kész kézigránáttal bujkálnak ezek az őrjáratok... Céljuk az ellenség felderítése és nyugtalanitása, gyenge pontjainak felkutatása... Ali pedig, a többiek, ott ülünk a lövész- árokban és hallgatunk. Pár óra múlva visszajönnek: lucskosan, kimerültén, végsőkig feszült idegekkel. Néha azon ban felcsattan a fák között az első lö* vés s a következő pillanatban ropognak a fegyverek, dörrennek a kézigránátok, bőg a golyószóró.., S az éjszakai „vállalkozások“... — „Odaátról“ pedig folyton indítják vonalaink ellen a meglepetésszerii támadásokat... Néha csak egy század, de néha egy ezred, sőt egy egy divizió... maguk sem gondolják, hogy támadásokkal valami konkrét erdményt1 lehet elérni... Nem is az u célja... Minden offenzív* előtt szokás ilyen próbákat csinálni, egyrészt a figyelem elterelése miatt, más részf — és ez a fontosabb — a való- sziniiségHSZámitás céljából ... A HÁBORÚ MATEMATIKÁJA I iz-iluisz ilyen próba támadásból már ki lehet kalkulálni: hány százaléka isik cl a támadó gyalogságnak s hány százaléka ér el a szembenlevö vor.a lakig?... íz a háború matematikája! I ...A világháborúban, ha a próbatámadások vesztesége 25 százaléknál maga j sabb volt, ez a gyakorlatban az offen- ziva sikertelenségét jelentette... Pár héttel ezelőtt harminckilométeres fron-« ton kaptunk ilyen próbatámadást... j Nem tudjuk, mi volt az eredmény, de í egyelőre csend van. I.egulább is vi I szonvlagos csend. I És a munkánk!... Hisz a modern hadsereg katonája legalább annyira munkás, mint amennyire majdnem katona!... A Maginot vonal előtt hónapok óta épül egy uj előretolt erödvo* nal... Száz kilométerek hosszán négyöt sor betonozott lövészárok... Drótakadályok. tankcsapdák, óriási aknamezők!... És ezernyi uj ut, uj hid, melyre az utánpótlásnak feltétlenül szüksége van ... Az ellenség állandó ágyutiizében, repülőink árnyékában dolgozunk. Kilométerekre a front mö gött kölcsönösen bombázunk, repülő* gépről gépfegyverezünk minden trén kocsit, minden löszerszállitmányt... Fenn, a hegyekben tízezernyi munkássá öltözött katona építi a gátakat... Minden valamire való folyócskát! elzárunk... Ezek a lefogott, tartalékolt víztömegek többet érnek, mint « leg szebb tankezred!... Egy dinamitpaí* ron: a gát szakad és Árvíz Tábornok rohama megindul a völgyeken lefelé... „Quelle drole de guerre.“ Furcsa, uj fajta háború, ez igaz. De hátba éppen ez vezet eredményre?..- S egy bizonyos: a francia—angol hadvezetőség nem takarékoskodik az anyaggal, de a lehetőség határáig kíméli az emberéletet. Ez a háború az anyag, a tártaié kok és az idegek háborúja. Két fő «har cieszköze: az arany és a türelem s ebben az esetben a közmondás megfordítva érvén vés: nem a türelem terem aranyat, hanem az arany termi a tü i reimet... Or. O, li. liéíei előli az Âusnit-per BUCUREŞTI, március 12. » Az Ausnit-áigy tárgyalása befejezés ' hez közeledik és rövidesen az ilfovi j törvényszék bírái döntenek Ausnit Max, az Európaszerte ismertnevü ipar mágnás sorsa feletti A tárgyalás tizennyolcadik napján még mindig nem fáradt ki a szenzációt hajhászó közönség és zsúfolásig töltötte meg ismét a tárgyalótermet. A döntés érdekli az embereket. Már pedig az ügy odajutott el. A vád és vé delem elkeseredett összecsapásain \ul* jutottunk. Csak a vádlott utolsó szó jogán elmondandó beszéde van hátra és akkor a bíróság visszavonulhat, hogy ítéletet mondjon ebben a bonyolult J ügyben. A tizenhetedik napi tárgyalást dél ' előtt 10 órakor nyitotta meg Nicores- I teanu törvényszéki elnök. Stanescu, az i ismert kereskedelmi jogász mondott j védőbeszédet Max Ausnit mellett. Is- I mertette a Resica és a Metalunit üz 1 leti kapcsolatait, Max Ausnit szerepét j a két vállalat ügyvitelében, megvilágít I tolta kereskedelmi szempontból Ausnit j tevékenységét, maid felmentő Ítéletet ; kért azzal a indokolással, hogy az Aus j nit ellen felhozott vádakból kifolyólag nem lehet bűnvádi eljárást indítani, Antóniádé Mihai védőügyvéd azt fejtegette, hogy a vádlott nem követett el bűntényt, tehát kártérítést sem tartó zik fizetni, hiába kér a Resica mintegy egymiliiárd lejt. A polgári kártérítés megítélésének kérése teljesen alapta lan, miután Ausnit nem saját szeméi Ivében, hanem a vállalatok keretében, i mint azok részvénytársasági megbízottja bonyolította le azokat az ügyeket, melyek miatt most erkölcsileg és anyagilag felelőssé akarják tenni. Tekintettel arra, hogy Ausnit nem követett el bűncselekményt, felmentő itéle tét kér. Marinescu Bolintin a Resica képvi seletében megismétli Max Ausnit ellen mindazon vádakat, melyeket a magán* vád felhozott a tárgyalás során. Szerinte Ausnit súlyosan megkárosította a Resicát a járadékkötvényeknek a Cepi- társaságnak való átutalásával, az ócs« kávás behozatalánál, meghamisította a nemzetgazdasági minisztériumhoz küldött kérések tartalmát, devizavétsége két követett el. Működésével kimeri* tette a csalárd ügykezelés tényét és a büntető törvénykönyv megfelelő szakaszainak alkalmazását kéri Ausnittal szemben. Beníoiu Aurelian, volt miniszter a magánvád képviseletében hasonlóan bűnösnek tartja Ausnitbt és példás ítéletet kér ellene. Vasilesu Vaf- jan ugyancsak a magánvád nevében kér szigorú ítéletet a vádlott ellen. A tárgyalást, mely délelőtt 10 óra óta rövid ebédszünet megszakítással egész napon át folyt, este 8 órakor felfüg gesztette Nicoresteanu törvényszéki elnök és annak folytatását másnapra halasztotta. Ekkor kerül a sor Banescu ügyész, a magánvád és a védelem egy* egy képviselőjének replikáira, valamint a vádlott fog beszélni az utolsó szó jogán. Ezután Ítélethozatalra vonul vissza a bíróság, hogy döntést hozzon egy olyan ügyben, mely hosszú időn áf foglalkoztatta az ország közvéleméiiyét', .... Hadbirósági esetek RokonZütsgstLsra tért haza Amerikából, cfe katonaszökevény- ként Sefüueiiék CLUJ (KOLOZSVÁR), március 12. Az állampolgársági jogok elnyerése manapság ezer feltételhez van kötve. Az állampolgárság tehát olyan jog, amelyhez nem egykönnyen lehet hozzájutni. Annál különösebb hát Eme- rich Johann kanadai állampolgárnak esete, akit egyszerre két ország is a magáénak vall. Emerich Johann valamikor Erdély földjén, a marosmegyei Paszmos községben született. Tehát a főhatalomváltozás román állampolgárrá tette. Az 1930-as évek gazdasági válsága azonban az akkor alig húszegynéhány éves fiatalembert kivándorlásra késztette. Fmerich Kanadában telepedett meg. Mint hentes kereste ott kenyerét, majd 10 esztendő elmúltával, 1939-ben odavaló honosítását kérte, amit el is nyert. Enr.ek birtokában — már mint kanadai állampolgár — szállt l-.ajóra, hogy régóta látott atyafiait Romániában felkeresse. Megérkezésekor tartózkodási engedélyt is kapott. Ezt az engedélyt azonban a háborús viszonyok következtében meg kellett hosszabbítania, mivel a háboru iolytán a visszatérés akadályokba ütközött. Eközben a község elöljáróságán nyomára jöttek annak, bogy Emerich kivándorlása előtt éppen katonaköteles korban volt. Ennek alapján a katonai hatóságok részéről eljárás indult ellene. Emerich eképpen a katonai törvényszék elé került, ahol katona- szökevényként vonták felelősségre. Dr. Moldovan Valér védőügyvéd arra hivatkozott, hogy védence szabályszerű útlevéllel jött és hatóságilag kibocsátott tartózkodási engedéllyel rendelkezik, tehát nem tekinthető már román állampolgárnak. A katonai törvényszék a védelem érveinek alapján felmentő ítéletet hozott. AMIKOR A VÁDLOTT BEISMER ÉS — A VÁD KORONATANÚJA TAGAD Meglepetésekben bővelkedő vita zajlott le a napokban a hadtest katonai törvényszéke előtt. Még a múlt év december 10-én történt, hogy a bihari határrészen, állítólag határátlépés közben, tetten érték Kenderesi Imre szolgalegényt, aki Ante község jegyzőjének, Popa Gheorghenak, alkalmazásában állott. „A határátlépőt“ annak rendje-módja szerint, a kolozsvári katonai fogházba szállították. Tettéért a napokban kellett felelnie. A tárgyalást vezető felteszi a vádlottnak a szokásos kérdést: — Miért tetted? — Hazatértem — válaszolja minden ker- tclés nélkül a vádlott. — De mit kerestél odaát? — faggatja tovább az elnök. — Gazdám, a jegyző parancsára mentem. Elkalandoztak a lovai, azokat kellett volna visszaszereznem •— indokolja meg tettét Kenderesi. A beismerésben lévő vádlott kihallgatása után, a vád koronatanújaként azt a határőrt szólítják be, aki a határőrségen felvett jegyzőkönyv szerint a vádlottat tetten érte. A tanú azonban semmit sem akar tudni a dologról. A jelzett napon őrszolgálatot teljesített ugyan, de abban az időpontban illegális módon senki sem lépte át a határt. A katonai ügyész a vádlott beismerése alapján elitélését kéri. A védelem részéről azonban Maier Titug ügyvéd azzal érvelt, hogy a vádlott vallomása nem lehet perdöntő tény. A vád tanúja viszont nem tud terhelő adatot. Ennek alapján tehát fel kellene menteni. — Ha pedig — állítja a védő — mégis hitelt adnának Kenderesi beismerésének, el kell fogadni azt az állítását is, hogy kenyéradója parancsára cselekedett. Ennélfogva a szándékosság ténye nem áll fenn. A bíróság helyt adott érvelésének és a vádlottat felmentette,./ ~ ~ Mi történik a Senki-földjén?
