Ellenzék, 1940. február (61. évfolyam, 24-48. szám)

1940-02-06 / 28. szám

1940 február 6, f i E V A71 f. K MIT ÍR A ROMÁN SAJTÓ ,,PORUNCA VREMII": Az ország határai­nak kiterjesztése révén kisebbségi lakosság került a románság közé azokon a vidékeken, melyek történelmi és etnikai szempontból ro­mánok voltak és ma is azok maradtak. Near akartunk pereskedni a múlttal kapcsolatban, inkább ezen kisebbségek jogi helyzetének szabályozására törekedtünk. Főleg Caliuescu miniszterelnök irányítása mellett indult meg a kisebbségi ügyek intézése a NUF keretébe £ Lí történt beiktatásukkal. Az ügyek menete kez­detben valóban nem folyt teljes rendben. A világháború ugyanis a változhatatlannak tar­tott helyzet radikális megváltoztatásával a megoldandó kérdések egész sorát vetette fel, j az elintézést pedig a politizálás és önző de­magógia késleltette. Hiányzott a különböző nemzetiségek közli kölcsönös bizalom, az uj rendszer tehát az akadályok eltüntetésére törekedett. Mindenekelőtt egyetlen útmuta­tásról gondoskodott a kisebbségi ügyek inté­zésében, megadta az őket illető jogokat 8 ugyanakkor a többségi nép érdekeit is meg­védte. A kisebbségek igy nemcsak jogaik megerősítését érték el az alkotmány kereté­ben, de aránvlagos képviselethez is jutottak a vezető szervben. Talarescu miniszterelnök pedig bejelentette, hogy a ,.kisebbségi tör­vényt" a parlament elé terjesztik a legköze- | lobbi jövőben. Nem ismerjük még ezen tör­vény részleteit, csupán gyanítjuk, hogy az eddigi szabadelvű szellemben oldja meg a kérdéseket. Ezideig a békeszerződésben vál­lalt kötelezettséggel összhangban, a követke­ző rendelkezések történtek: 3. Az 1923. évi alkotmány. 2. 1925. évi elemi iskolai okta­tásról szóló törvény. 3. A Vatikánnal 192T- beu kötött egyezmény, mely a katolikus val­lás szabad gyakorlatát biztosította. 4. Az U'28-i kultusztörvény. 5. Az 1938. évi alkot­mány. 0. A kisebbségi kormáuvbiztosság meg­szervezésére vonatkozó minisztertanácsi jegy­zőkönyv. Nyilvánvaló, hogy ezideig nem volt olyan törvényünk, mely az. összes kisebbségi PiObléinákat magában foglalja és az egyes ţninszţeri tárcákon belül keresték a kérdések megoldását. A Tatarescu miniszterelnök által bejelentett törvény kitölti majd a hiányt és olyan kisebbségi statútumot fog jelenteni, mely a többség érdekeivel összhangban, az 0 kisebbségi igényeket kielégíti. Hisszük, hogy ez kedvező fogadtatásra fog találni és u hozzáfűzött reményt beváltja. ...CURENTUL*”: Mii jelent a Balkán-szö­vetség a valóságban? A Balkán-államokat il- le tő egyes politikai adatok tisztázását annak szemelő« tartásával, hogy közöttük több a közös érdek, mint a soha ei nem intézhető problémák száma. Már valóságos hagyomány volt a Balkán-államoknak minden európai válságban való felhasználása. Melyik nagyha­talom nem rendelkezett ügynökökkel ezzel kapcsolatban? Közben azzal áltatták őket, hogy nincs más cél, mint az ő Loldogításuk. \ nagyhatalmak mindig érdektelen, megha­tott idealistáknak adták ki magukat, mintha gyarmataik, nagyiparuk, kincseik csupán ez­ért volna. A balkáni népek — úgy látszik — kételkedni kezdtek, az emancipáció ha­totta át politikájukat. Ahelyett, hogy sakk- figurák lennének, saját ügyeikkel vaunak el­foglalva s nem áldozzák fel oly sietve ma­ciikat. A nagyhatalmaknál keserű kiábrán­dulást okozott a nem várt emancipáció. 1919 ni a legsúlyosabb válságon mentek át ezek a mezőgazdasági államok. A világháború kö­vetkeztében állt elő a válság, természetes té­kái.. hogy kikerülik a háborút. A gazdák jó Katonák, de nem óhajtják a háborút, amit utóknak tartanak. Védekeznek, ha támadják két és semlegesek, ha mások háborút foly­1 ituak. Kezdik észrevenni a velük folyó já­tékot. Mindegyik tudja, hogy a szomszéd után maga következik sorra. Kérik: hagyják ! -kében őket s részükre ilyen természetű biztosítékokat: nyújtsanak. A Balkán-államok egyenként ki vannak szolgáltatva a nagy­hatalmaknak, mig szövetségbe tömörülve í’iggctlenithetik külpolitikájukat. A belgrádi konferencia a válsággal szemben a Balkqn- b IIamok önállóságának hizonvitéka. ..SEMNALUL": Minden kötelességnek: jog c- minden jognak: kötelesség felel meg. A méltányosság is igy kívánja. Ezen a szabá­sén keresztül kell vizsgálni a semlegesek helyzetét. A kötelesség, mely tiltja a ked­vezést a hadviselők javára, jogot nyújt arra, bogy maguk döntsenek sorsukról és intéz­kedéseik hasznosságáról. Ma, amikor a nagy­hatalmakat nem a szolidaritás elve. de az « létérdekük vezeti, a semlegeseknek is joguk '•an kizárólag saját érdeküket szem előtt tar- és oly magatartást tanúsítani, mely spe­ciális érdeküket leginkább szolgálja. Nem hUtos, hogy ezzel kiérdemlik a nagyhatalmak dicséretéi vagy elismerését. De mit jelenthet az ilyesmi manapság? Egy nép nem követhet, i-l .öugyilkosságot. Egy anya fia kedvéért nem ugorhat a szakadékba. Egy egész ország nem vihet véghez lehetetlenségeket. Minden lé­pését létének éa jövőjének inegmeöíéae keli irányítsa. ’ v • „Csak emetlen háborús «élünk van: a háború megnyerése!" ^ mondotta Stanley jangol hadügyminiszter M Mm np!o fe a biztos és elfjpíiuta bibe után!“ LONDON, február 5. (Rador.) i Szombaton Sir Olivér Stanley, angol hadügyminiszter New«Castle ban be­szédet tartolit, amelyben többek között a következőket mondotta; „Csak egyetlen háborús célunk van: a. háború megnyerése, Békecéliutk pe dig az, hogy a béke minél tovább tart­son.. 1 Stkmíey rámutatott arra, hogyan fog* falta el Németország Csehszlovákiát és Lengyelországot és azt állította, hogy az osztrákok az Anschlussaf nincse­nek megelégedve, a katolikus és zsidó lakosság pedig sokat szenved bitének védelmében, — Egyesek folytatta beszédét Stanley — azt mondták, hogy a ver­sei lies i szerződés Németországra meg­alázó békét kényszeriíett, Azt hiszik talán, Hogy ha Németország legyőzi Angliát, beérte volna egy olyan béke- szerződéssel, mint a versaiHési? Bilzo»» nvára elvette volna Angliától egész gyarmatbirodalmát megbénította vol­na kereskedelmét és Angliából egy kis túlnépesedett szigetet hagyott vakra meg. Ez az ország sohasem tudott’ vol­na uj erőre kapni, még akkor sem, ha fenn is maradt volna. Mi nem kívánjuk sem Németország, sem a nemet nép megsemmisülését, sőt Németországtól még a fejlődés lehetőségeit se vitathatjuk el. Nem akarunk földönfutókat csinálni a németekből, mint azt ők többmíllió em­berrel tették nem akarjuk feldúlni er szagukat, amint ők feldúlták Európá­nak negyedrészét. \ Azt akarjuk, hogy békés és boldog népei legyenek a békés és < boldog Európának. Nem akarjuk azonban többé lehetővé tenni Németország jelenlegi vezetőinek vagy a jelenleg fennálló rendszer más vezetőjének, sőt semmiféle más rend « szernek sem, hogy a világot ismét nyo­morba és szenvedésbe döntse, amint niár kétizben is tanúi lehettünk éle­tünk folyamán. Sokan tárgyalások ut­ján megvalósítható békéről beszélnek. A Mindenható tudja, hogy senkisem kívánja azt, hogy ez a bábom egy pil ianaíig is tovább tartson, mint az szük­séges, sem azt. hogy egyetlen embert élet is, mely megmenthető, szükségte­lenül elvesszen. ( Két kézzel nyalunk a biztos és elfo­gadható béke után. Milyen békét nyerhetünk cl azonban tárgyalások utján? Olyant, ameJy sem­mit sem old meg, amely a meglevő el lentéteket tovább is fenntartaná és amely sem a jelenben, sem a jövőtre vo­natkozólag semmiféle biztosítékot nem nyújthat- Nem volna tartós béke ez, hanem cşak zavaros halasztás. És né* hány hónap vagy legfeljebb néhány hét múlva már azt vennénk észre, hogy nem értük el a békét, csak a győzeí met áldoztuk fel. Egy bátor, kíméletlen és szándékai­ban eltökélt nép ellen harcolunk. Nincsen győzelem könnyek nélkül! >(i itt Angliában szembenézhetünk a valósággal és nincs szükségünk arra, mint az Németországban történik, hogy mindenféle mesékkel ámítsanak és bátorítsanak bennünket. El fogjuk érni a győzelmet, de csak az ellen úiiás, áldozatok és bátorság árán. Minden javunkat fel keU áldozzuk a győzelem oltárán. Állandóan két gondolat kell szemünk előtt lebegjen: az első, hogy lehetőleg gyorsan hathatós támogatásban része sjtsiik nemes szövetségesünket, leg­alább oJyan mértékben, mint azt a leg* utóbbi háborn során tettük: másod szór: óvakodjunk a világháborúban el­követett hibáktól, amikor az emberek ezreit dobták harcba elegendő előké= sziiíet és felszerelés nélkül, amikor ka­tonáink rendkívüli bátorsággal küzdőt lek, de borzalmas veszteségeket szen­vedtek. A Franciaországban harcoló angol csapatok számára meg nem ér»* kezeit el a megpróbáltatások órája, de senkisem kételkedik abban, hogy ha eljön annak az ideje, katonáink méh tókirak fognak mutatkozni az angol hadsereg nagy hagyományaihoz.“ Ezután az angol hadügyminiszter az angol birodolam Franciaországnak adott katonai segítségéről beszélt! és a hadianyagüzemekhen dolgozó munka sokhoz a kővetkező szavakkal fordult: „ >i iuden ágyú, minden lövedék, amc= lyerx dolgoztok, egy angol katona éle­te vagy halála felett dönthet.“ Hadfelszerelési bonok jegyzésére kéri tágjáéi a kolozsvári Orvoskamara A mes lesi KOLOZSVÁR, február 5. kolozsvári Orvoskamara tagjai is tete- összeggel járulnak hozzá a hadfelszere- húnokra való jegyzéshez. Ez alkalomból az Orvoskamara lapunk utján a következő felhívással fordul tagjaihoz: 5,As Orvoskaiuara vezetősége mégegyszec felkéri az orvos urakat, hogy a lehetőség keretein belül jegyezzenek minél tölthet a hadsereg!’elszerelés céljaira. Námmi légi támadás Angim dlfJsr$maü Marisain LONDON, február 5. (Rúdor.) Az angol légügyi miniszté­rium közli: Több ellenséges repülőgép közeledett szombat délelőtlt Anglia dél­nyugat iparijai felé, ahol megtámadták az angol hajókat. Vadászgépeink York« shire és Northumberland partjain két német gép közül egyet lelőttek, a má< sik pedig súlyosan megsérülj! és — amint a Havas jelentéséből kitűnik — egy házra zuhant, melyet felgyújtott. A gép öttagú személyzetéből négyen el­pusztultak. A Havas értesülése szerint a Tyne folyó fölött is lelőttek egy né met bombavető gépet, mely nagy ma- g .sságból lezuhant. Az ország mai nehéz helyzete fel kell, hogy ébressze a kötelesség érzetét az összes hazafiak lelkében. Meg vagyunk győződve arról, hogy kollegáink kivétel nélkül mind­nyájan igyekezni fognak eleget tenni ennek az elemi kői élességnek, úgy a Haza. miut sa- játmaguk érdekében.“ A felhívást az Orvoskaiuara elnöke he­lye«; dr. Stanca Constantin és dr. Rop Leo- nida titkár irtuk alá. Rp pülő szemion i a Pan am a-csa t orna fölött. : Washingtonból jelentik: A hadügyminisz* I téri um jelentése szerint Marshall tábornok j vasárnap egv repülőgép fedélzetén a Pana- ; ma-csatorna környékének megtekintésére í indul. Aleff adóz intjük Hollandiában a há­\ borús nyerészkedőket. Amszterdamból jelenti a Rador: A költségvetési vita s-orari a holland pénzügy■miniszter ki« jelentette, hogy a kormány rövidesen törvény javaslatot nyújt be a háborús ny erészkedés megadóztatásáról. A kor mány minden kiadást csökkeni, a fel merülő kiadásokat azonban kizárólag adók utján kell fedezni, mert a nemrég kibocsátott, kölcsön nem váltotta be a hozzáfűzött-reményeket, Pompás h a is guta 6 ban zajioÜ let az Árvafeány- netelő öíílsasi álarcos vnurafeága KOLOZSVÁR, február 5. A nemes hagyományokhoz méltó fényes keretek között és a legigazabb áldozatké-./ ség jegyében zajlott le szombat este a Neu york termeiben az Arvaláuyu« t elő-OtlhoK farsangzáró álarcosbálja. Kolozsvár magyar társadalma mélyen átérezve estély pro;, lauiontuli jelentőségét, lelkes hangulatba.«, a segélynyújtás teljes ürömével vonult fel er re az ünnepélyes mulatságra, ahonnan army« jóság, szeretet, a jólétnek annyi boldogsága árad az Árvalánymr. elő-Oühon kicsiny gon­dozottjaira. Jóleső érzéssel állapítottuk meg hogy társadalmunk áldozatkészségén keres/ tül ez az intézmény is megtalálja a maga lét­alapját s miközben végigtekintettünk a szín- pompás felvonuláson, kimondhatatlan öröm mel gondoltunk arra. hogy ezen az. éjszakái a kicsiny árvák boldogan álmodhatnak: ott­honuk, kenyerük biztosiIva lesz. A színes, vidám hangulatú farsangzáró ál­arcosbál közönségének jelmezeit most is ren­geteg ötlet és változatosság jellemezte. A ma­gyar-székely népies motívumok különösen jó érvényesültek a legszélsőségesebb szinská Iák között. A jelenlevő hölgyc-k közül a jég nagyobb dicséret illesse azokat, akik harmo­nikusan stilizált magyar „nagyestélyi" ruhá­inkkal nem divatot fon-adahnasitoitak. ha nem ismét népszerűvé tették a legüunepé- iyesebb alkalmakkor is tetszetős, ie.stoi var­rottatokat. Pontban 11 órakor. Körösi Dmlus kitűnő zenekarának hangjai mellett, megkezdődött a jelmezesek színes, sidám felvonulása. Kilen.'- venhat álarcos férfi és nő menetelt a pazar fényárban úszó nagyteremben, hatalmas taps- vihar között. A pompás forgatagban egymást követték a pajkos tiroiiak, az ünnepélyes maharadzsák, a kevély rnantiliás spanyol leá­nyok, ft büszke gauckok, a szende bajadérok, orosz leányok, nagykalapn tótok és váloga­tott cigánylegények. Még háborút és Léké? megelevenítő jelmezesek is resztvettek ebben a pazar felvonulásban, melynek végeztéyid hajnalig tartó tánc szórakoztatta az előkelő, nagyszámú közönséget. Az Árvaleánynevelö Otthon bálján megje­lentek közül feljegyeztük: Hargitay Brrta- íunné. gr. Bethlen I.ászlóné, Gaal Jplantha. hr. Ránffy Elza. dr, Kaleszár Lászlóné, Szá.-/- üc Szappanos Gabriella, özv. Kis/.ely Endre né, dr. Somodi Andrásáé, dr. Kauafz József­fé, dr. Somodi Isvánné. hr. Kemény Jánosné Bodor Bertalanué, Benner Jánosné, Gyallay Pap Dornokosné, Hintz Éva, dr. Fazakas Ja- nosné, dr. Tusa. Gáborné, Renner Frigy'esué, dr. Péterffv Pálné, dr. Péterffy Jenöné, dr. Török Imréné, dr. Gyergyey Arpádné. dr. I Bankó Jánosné, ilj. Hint/. Györgyué, László Béíáoé. dr. Jelen Gytiíáué, Tárcza Bertaian- i né, Felméry Ijéláné, dr. Baczó Gáborne, dr- Biró i.ajosné, Simon Elekné, Bodnár ist- váíiué, Lőrincz Sándorné. Jelen Kató, Tusa Lili, Szalav Éva, Bod­nár Ilnci, Nagy hmm«?, Veress Margit, Kucl, Trude, Szász Zsóka, Barsi Máris, Simon Esz­ter, Kis Ili. Frieds am Cyuláné. dr. Nappen* druck Éva, Elder Mária, Fischer Ágnes, iö rnk Erzsébet, Bara Kató, dr. Asztalos Sán­dorné, Incze Judit, Radé Éva és Kiára, Ger­gely Dóra, Hatfaludy Margit Fülöp É\a, Sinkovíts Ibolya. Bugarin Gizella. A o it îi Ica. Késze!» Albertué, Balázs Éva, Keiner Jutka. Patak Magda. Lengyel 'll óla, Kremier Éva. Molnár Camilla, dr. Vargha I.ajosné. dr. To pán Emma, Moldován Judit. Bodnár Ildikó. Eisenheisser Gréte. Keméudy Gladys. Szent- lászlói Erzsél'Ct, Rajnai Elli. B. Fejér Jo- lánka, Kabos l.'\a. Makkai Kató. Lukas VTil helmné, Bázsa Éva. \ eranics Judit, Nag' Auguszta. Bíró Gáliorné. Hargitay .Marika. Hollaky Ágnes. Andor Gabriella, Nászt a Er­zsébet, Munlyán Márta és Eva. Furman Ká- rolyné, Kabos Eva. Kovács Kató és Sára. Rode Edit. Lakatos Miklósr.é, Bordeaux Ár t ndné. \ idovszky Gabriella, Szombathely« Magda. Hecht Edit. Hirsch Éva. Réder Klá­ri, Tokos Kamilla, dr. Jaucoó Albertné. Roch litz. \ incé.ué. Ugrón Zsiiasíka, Tóth Magd,- Deák Ernőink László Lqura, Pop Barhgrr László f.dit. N:tg\ Edit. Tor lay Mihályi«: Kory Józsi'fné, Farkas Zsófi, B. Karáesouv Kaunv, N. Szele Irén és naások. LEVÎ^LPAFlROIC^eg’yszerűtől * la*, ♦álas/tékosabb kivitelig, fegolcsóbb&u AZ EJlenzék Piáid Uajrik hönyvoszUtlyitDaa, *Lui \

Next

/
Thumbnails
Contents