Ellenzék, 1940. február (61. évfolyam, 24-48. szám)
1940-02-04 / 27. szám
Í&4& 'fWSrari? & Z ÉK îi A JÁRVÁNY As uicít mély. híg sarát szétfrecskelte « körorvos gépkocsija a házak falára, melyeket csak mostanában meszeltek patyolat fehérre gondos asszonykezek, az ősz tiszteletére, /I gépkocsi fennebb, az otromba kis községháza előtt megállóit, e/ső ajtaja kinyílt, csupaszra borotvált, bajitsstalan kerek férfifej bujt elő, majd tétovázva kidugta lábát is. amin térdnadrág és bakancs-szerű barna cipő volt: kilép jen-e a sárba? A körorvos volt, aki a hm - madik faluban lakik és onnan igyekszik befolyásolni körlete szánalmas egészségügyi viszonyait. A községháza alacsony homloka alatt egyr embert látott ácsorogni s magához intette:-f Kidobpittttta a bíró a gyűlést? Lehet. Én nem hallottam. Csakugyan a reggel mintha doboltak volna valamit, ejisze az. adó végett. Azt szokták. — Hányán haltak meg már a faluban? ‘ " Ősziidoben az ember is hull bizony, mint a légy. Az orvOS kicsit felbosszankodott: — Ne beszéljen félrel A járvány követhez- (ébeh hányán haltak meg? Miért nem jelentette a bitó, hogy tífusz ütötte fel a fejét a faluban? Tavaly is csak akkor tudtuk meg. amikor már javában dühöngött! Ma délelőtt véletlenül jutott a fülembe, hogy ismét két halottjuk van! Miért nem fertőtlenítette mindenki a kútját a mult esztendőben, amikor megparancsoltam, mi?! És most nem jönnek el a megbeszélésre! --- hereit bele mindjobban s szőke áram piros foltokat festeti a harag. —-Hát bánom, én, ha mind megdögle- nek is, de a megyénél engem vonnak kérdőre! Hogy a gép berregett, az orvos arca Is megenyhüli, nein akart haraggal elválni, alapjában nem volt veszekedő ember, csak ez az eset felbosszantotta kissé. Béhülékenyen még megkérdezte: — Magát hogy hívják? ’ ‘A felelet mogorva volt: Kádár Ferenc. ^ Remélem, magánál nincsen beteg? s el is masölyodott a doktor. De a másik férfi arca honok poli s halim- tóit a nézése is, ' ’ ; Lgy perc s már eldurrogött az öreg szürke kocsi, mélynél: kerekei moşt a templom- hentes kétszáz év előtti törésekkel lyuggalött falát ftecsheliék teli sárral. Kádár t éfenc kihozta magát, báránybőr- bői készült sapkáiét hetykén előre tolta a •Semere. Az ő fülébe merészel ordibnlni egy ilyen nadrágos jött-ment?.,. Aztán benyitott a községházába, amelynek tulajdonképpeni hivatása az alkoholfogyasztók szenvedélyének kiél égi! ése volt. Amint a pádon ülve merengve nézte az asztalon álló decisüveget, mégis furdalta valami. Miért vált kiváncsi a dok tor az ő nevére? Talán már feladta valaki az anyósát? IS ein. az nem lehet. azt senki sem tudja, hogy R véhíisszcny nyomja az ágyat. Az orvosnak pénz heilétie, aztán ima néhány sort a patikusnál?, akinek szintén pénz keli. Hát csak fájjon a doktor foga a pénzre, Kádár Ferencnek ver sincs egy bánija sem, a disznója is megdöglött a mult héten. A nagyobbik fiáért, akit olyan nagyon szeretett, hogy most îs díszövül a torka, ha reá gondol, háromezer lejen felül fizetett hét esztendővel ezelőtt az orvosnak, városon, mégis meghalt. Ne is lásson azóta doktortl $ Mig Kádár Ferenc ellátta a pajtában a barmokat, a házbeliek is kikászálódtak vac- kukból, mély az emberi testek pállott szagával ásított utánuk. Csak a vénasszony maradt ágj'ban. Ma reggelre egészen kivilágo- sodntt az őszi táj, hóharmat lepte be ezüst fehéren a házak tetejét s csipkés finom zúzmara-ingbe öltöztek a faágak, csak a sár maradt barnán, szívósan dacolva a levegő fagyasztást kísérletével. A gazda később kiadta a parancsot; — Ma osztán betegeskedés ne legyen! Mindenkinek fel kell kelnie az ágyból, halljn-é, anyám? — fordult az anyósa felé, aki szaporán pillogtatott s arca beletorzuh, torka beleszáradt a sok jajgatásba és lázba, mely forrón gyötörte belsejét. — Osztán egy műk- kanás se legyen, ha jön a doktor! Máskor fájhat a feje, vagy akármije, heverészhet tőlem, amennyit akar, akkor is, ha semmi haja nincsen, bánomisén. De ma fel kell kelni! Vette a kucsmáját s kiment a kapu elé, szétnézni: jönnek-e már? Az este későn azt is kidobolták, hogy ma senki el ne merje hagyni a házát, mig az orvosi vizsga le nem jár. Nyugtalankodott az anyósa miatt: még valami bajt hoz a fejére ez a vénasszony, már parancsolni sem lehet neki. Az imént feleletül még jobban kezdett rimánkoáni? .Jajhasam.! szakadj megbelem! fejem-jejem, jóistenem' Gyorsított léptekkel sietett vissza a házba: < — Felkelt?! Keit a nagynyavolyátl Keed nem ért magyarul? Mingyárt itt lesz a doktor s ha keédet meglássa az ágyban, még azt találja hinni, hogy heed beteg! A gyermek is fel tudott, kelni. lám, csak heed szereti olyan erősen az ágyat! Miket beszélsz, tee? — torzult feléje a mély, süni ráncokra fonnyadt arc, melynek két élén furcsa, dísztelen pirosság égeti. Szentének fénye is különösen, ragyogva szúrt át n szobai homályon. — Te istentelen, tee! Méghogy én nem vagyok beteg? Hál érzed te, hogy mi vagyon az én beleimben? Jaj- fejem, mingyárt szétreped, rögvest meghasad, meg! A menyecske, az ő leánya, akit nyolc esztendővel ezelőtt adott férjhez Kádárhozodadobta a vénasszony fekete szoknyáját az ágyra: — Keljen csak fel! Már elég rói! Osztán majd visszafekhel! — Fut a viz, fut a pulisz- haviz! — ugrott a kályhához; — Magát már kéretni is kell, nem elég. ha az ember meg- mongya szépen! — húzogatta a száját, majd ötéves kisfiút elszalaszotta egy fazékkal vízért a kútra, hol teli van a veder. . -— Nocsak, egy-kettő! — szögezte le Kádár és helyei foglalt a kanapén, hogy cigarettát sodorjon. A felesége ezalatt már feladta a bluzot. meg a szoknyát az öregasz- szonynah. De Katinén nem tudott feltápász- kodní a párnák közül. A férfi is odalépett. átnyalábolták a nyakát, derekát és elhurcolták a kályha mellé, ott székre ültették. Katinén homlokáról patakzott a verejték, fogai mégis vacogtak a hidegrázástól s folyton a fejéért, meg a hasáért nyegödözött. — Csak ne csapjon nagy lármát! Ha pedig jő a doktor, meg se szusszanjon! — figyelmeztette Kádár s már indult is újból a kapu elé. \ égre feltűnt az utcán a körorvos lapos tetejű sapkája, vele jött a bíró és az egyik esküdt, ciki a doktor műszeres táskáját cipelte. Kádár mellében furcsa izgalom dagadt, amint meglátta az egészségügyi „bizottságod', jóhangosan becsattintotta maga után a kaput. •— Osztán egy nyekkintés se legyen! —- rivalt rá újból az öregasszonyra, ingerülten az izgatottságtól. A fiatalasszony is gyorsan rendezgetni kezdet! a házban, most vette észre, hogy a gyermek mosdás után a kendőt a kanapén felejtette, a puliszkafőző fazék is szem előtt volt, tartalmát csak imént borította ki az asztalon lévő lapitóra, dús párája ömlött a levegőbe, — No, van beteg? Nincs beteg? — termett a szoba közepén a körorvos. — Mindenki egészséges, mint a makk, ugye? — s emberi alakok után kutatott a szoba homályában. — Aggyon Isten maguknak is! — figyelmeztette a belépőket a gazda, aki leginkább meglepődött, mert sem nem kopogtattak, sem nem köszöntek a belépők. Előráncigált egy széket; —• Tessék leülni! Egészségesek vagyunk mü mind. A gyermek... Hol is van a gyermek? — nézett szét. — Már megszokott, fene a lábát, elment az oskolába. Pedig megnézhetné a doktor ur, hasad ki as arcú ás egészségtől — s elpirult, megakadt beszédében, persze a gyermek még nem is jár iskolába. A következő pillanatban pedig elsápadt a gazda, Ugyanis as onos tekintete nagyon megakadt a kályha mellett görbülő vénasz- ssonyon. Homlokát összeráncolta, odalépett; — Ki ez? Maga sem beteg, nénike? Nagyon vörösek a szemei! Kádár, mintha sóvá dermedt volna. Az ur már le is guggolt az öreg te-t, előtt., Katinén pulzusát számolgatta, homlokához értette kezét s döbbent hangon megállapította: — Hiszen magának rettenetes láza van/ Hol fájtat ja? A vénasszony minden erejével igyekezett uralkodni magán, ajkait annyira szorította, hogy azok egészen eltűntek a vén arc ran- cainah összevisszaságában. Irgalmat könyörgő szemekkel nézett a vejére. — Hallja-e néniké? Síiket maga? Nagyot hall? Most hirtelen a hang irányába kapta fejét, az orvosra szegezte vörös tekintetét. A veje is fejcsóválva, sajnálkozó„ gyöngéd arccal melléje lépett: — Há nekünk mért nem mongya, ha valami haja van, hogy hozassuk cl a doktor urat? De nekünk egy szót sem szólt! — Aztán felegyenesedett, legyintett: — A nem is beteg, naccságos doktor ur! Rendes forróság az nála Fiatal korában is mindig olyan vót, mon- gyák a korabeli vénemberek! — kacsintott és az orvos szemébe röhögött. De a doktor arca komor maradt: —- Mikor lelt beteg? S hogy tudott talpra- állni ma reggel, mi? Az öregasszony erre sem felelt, csak belekapaszkodott a szék karjába. Kádár szólalt meg helyeit» : — Magától, kérem! Tiszta magától! Az égvilágon senkinek setu szólott, hogy neki valámi baja vóna. A magamfajta ember nem örvös, nem üsmerheli fel, ha nem mongyák! Azonnal le kell fektetni! rendelkezett az orvos, aztán. Kádárra rí pákádon Nekem akar maga hazudni? Ennek a vén- asszonynak tífusza van! Nem kelhetett ki az agyból magától! Holnap reggel be kell szál Utáni hozzám a járványkórházba! Addig nem. szabad enni adni neki, megértette? De ezalatt, mintha az orvos állítását akarná megcáfolni, hihetetlen dolgot cselekedett Katinén: önerejéből feltápászkodott s a fal mellett tapogatózva az égy karfája felé nyújtogatta kezét jajszó és szisszenés nélkül. Mielőtt azonban sikerült volna megkapaszkodnia, nieglántorodott, feneketlen sötét, vízbe fulladt elölte a világ s gyomrát mérhetetlen nyillalás hasogatta. — Fogja már meg! — ordított Kádárro az orvos s maga is u zuhanó test felé kapott. De már későn volt: az öregasszony lehullott az ágy szélére, onnan pedig leomlott a szoba sarkába. Most osztón elszakadtak önuralmánálb fékei, keservesed, hangosan nyögni s jajgatni kezdett. Egyszerre mindenki melléje szaladt, hogy ágyba fektessék. Az orvos injekciót adott nekj, fölindultán veszekedett. Az ajtón kívül eztán megtörölte izzadt homlokát és még mindig reszketve felsóhajtott: — Rettenetes! ., „ Kádár a „bizottság“ távozása után megállt az ágy lábánál s öklével az anyósa felé fenyegetett: — Nem megmondtam, hogy moccanni se merjen? Most osztán elrontotta az egészet! Vigyem le a kórházba s fizessek, azt a nye- gödözö bánatát én keednek! Kis idő múlva látva, hogy az öregasszonyt most semmisem1 érdekli szenvedésein kívül, elhallgatott. Talán meg is sajnálta, mert aztán igv kezdte: — Majd összeakadok még én aszal a doktorral! Olyant lökött az anyámon, hogy beszorult a sorokba, mint egy tuskó! Hát szabad úgy lokdösni egy ilyen beteg vénasz- szunyt? Nocsak, ne sírjon, anyám! Majd én eligazítom a doktorral azt a lökdösődéstf * A téli este nyomasztó csendje elragadta az asszony képzelgését. Kukoricát fejtett $ amikor a szél megrecsegtette az ablaküveget, borzongva megszólalt a gyermek felé, aki mellette ült: Vájjon, nem az édesanyám mars tjei kopogtatnak az ablakon? A gyermek rémülten nézett fel rá » sirái keseredett a szája szélén. Kádár a temetés költségeinek összeszámolásával volt elfoglalva. Borzas feje a gyengén világi tó lámpa fény kör ének közepében vesződött a sötét gondolatokkal. Elölte az asztalon összefirkált írkalap fekszik, melynek minden üres helyét leleirta már számokkal. S mind újabb összeadások, kivonások, szorzások és osztások gyűltek a kis ceruza- vég kopott hegye alá. Nem figyelt a feleségére, amint as o gyermekhez beszélt: — Csakugyan vagyon lelke az embernek? S mi lesz a lélekkel, ha meghal az ember? Kódorog a nagyvilágban, a csillagok között? Jaj, Istenem, de nagyon fázhatik most szegény nagyanyá, brrr, de hideg lehet a csillagoknál! A tűz most heves dudorozásba mérgesedett az élénk légáramlás miatt. Kádárné háta újból megborzongott s a kályhára szegeste figyelmét: — Hátha szegény nagyanyó mérgelődik a tűzben! Ejisze nagyon haragszik most reánk, nem tud megbocsátani nekünk, Pedig mn nem lehetett kórházba szállítani, jóba mondta a doktor, meghót véna az utón. Nem tudok az ágyra nézni, még most is látom, amint felakadt a szeme ... A gyermek már alig tudta visszafojtani © sírást, és fogainak vacogását. Az apja a múltkor is nyakonverte gyávasága miatt, mert félt kimenni a pajtába. Később kapucsatta- nás hallattszott s az ajtó kilincse is megnvi- kordult. Ekkor hágott tetőpontra a rémület a gyermek lelkében, elsápadt, szinte felsi- kollott. De nem a nagyanyó szelleme tért vissza1 hegyes kucsmája, bőrkabátos urféle nyitott he a házba. A' gazda magyarul válaszolt a románul mondott „jóestét“-re. A bőrkabátos ember gyűrött írást szedett elő, melyen nagyon halványak voltak a lila, gépírásos betűk: — Aztán pontosan fizetni — tette hozzá magyarázatul s megcsóválta a fejét is. Kádár homloka ráncba szaladt, szive megfájdult: — Pontosan szoktam én fizetni 02 adómat, tuggya maga! Mikor is jár le? Ügyi csak nyóevan lej hátralékom van, perceptor ur? A másik tiltakozóit a kezével: — Nem adó! Nem adó! Büntetés. Mért nem is jelentette a betegségei? Ügyi, nem jelenteni? Na lássa, csért van! Megkapaszkodott az asztalba, arca elfehó- redett. Nem hallotta az adóvégrehajtó köszönését sem. A „ számok, melyeket az irha- lapra irt, táncoltak a szeme előtt, hatalmas husánggá nőtt minden vonal, mintha főbe akarná bólintani őt valamennyi. Az egyetek hegyes törökké változtak és szivének rohan tak. Később háborgó lélekkel, kétségbe! tan az asztalt kezdte döngetni: — A temetési köccséget sem tudom előteremteni, ha nem elég büntetés az? — most, mintha megtalálta volna a döntő én.”, felkapta fejét: — A doktor adott fel! De én nem hagyomJ Te is láttad, hogy fellöki a vénasszonyt, az betörte a fejét, mind a:> fájlalta,, te is hallottad, hogy a fejivei jaj gátolt, abba hót belé! Én még minden ellenségemet megtanítottam a törvény előtt f <J lökte fel az anyádat! Látták! Az asszony szipogott: — Mit akarsz? Perelni akarod a doktort? Esment, hogy ússzék a pénz? — Te is tanúsítod! j _ Nem úgy vót! Azt ne pereld! Az hozz ', se ért az öregasszonyhoz! Kádár szemei kitágultak, olyan lett, min: az örült: — Neeem? Hát te is ellenségem vagy'1 IIonnét fizessek ? Horniét ? Az egész világ ellenségem! — s arca eltorzult, fejő okiéra hullott, mely az asztalon pihent, Az asszony rémülten felsikoltott, csaknem meghasadt a szive: nem látta még soha zokogni az urát, akkor sem sirt, amikor a na.-’ gyobbik fia koporsója megdöndült a reáhulió göröngyök alatt. KOVÁCS GYÖRGY. Adóügyi doutések. A „Kanna“ Jikorgyár felszámolásának — adózási szempontból — érdekes, elvi jelentőségű fejleményei vannak. A „Ravina“ R. T. 1933 szeptember elsején kimondotta felszámolását, melyet, szeptember 28-án már be is fejeztek. A felszámolók 1938 október 1-én kérést intéztek a pénziigyigazgatósághoz és arra hivatkozva, hogy a vállalat teljesen beszüntette működését, kérték az adózás megszüntetését. Â pénzügyigazgatóság a kérést elutasította azzal az indokolással, hogy az utolsc- mérleget még nem tették le, azonkívül a likvidálást csak a felszámolás kimondásától: I számított hat hónap múlva, tehát 1939; j márciusában lehet jogilag befejezettnek tekinteni. A vállalat ennél fogva 1939 márciusáig köteles a kereskedelmi adót megfizetni. A pénzügyigazgatnság elutasító határozata ellen a vállalat felebbezést adott be ' melynek a felebbezési bizottság helyt is3 adott. Ez ellen viszont a kincstár felfolya-' Hiodással élt a táblához és arra hivatkozott., hogy csak as utolsó mérleg alapján lehet s likvidálást befejezettnek tekinteni, addig pedig a vállalat köteles a minimális adó leiét megfizetni. A „Ravins“ ezzel szemben arra hivatkozott, hogy a felszámolást mke> 1938 szeptemberében befejezte és a vállalat azóta még likvidálás! tevékenységet sem folytat. A tábla most hirdette ki határozatát, melyben elutasította a kincstár jogorvoslatát és megállapította, hogy a cég adó-: zása 1938 október elsejével megszüntetendő, — Egy pénzintézet 1938 április havában tartott közgyűlése, az 1937 decern» her 31-én lezárt mérlegében kimutatott 238.000 lej nyereségből Í20.000 lejt tartalékolt, 115 ezer lejt pedig a következő évra vitt át. A pénzintézet 1938. évi mérlegében az előző évről áthozott nyereséggel együtt 374.000 lej nyereséget mutatott ki, melyből az 1939 márciusában tartott közgyűlés 237 ezer lejt osztalékfizetésre fordított. Ä nénzSgys közegek az egyenesadó-törvény 31. szakasza 10. pont 2. bekezdése értelmében ezt az osztalékfizetésre szánt összeget adó ais vonták, arra hivatkozva, hogy az Î939—-40. költségvetési évben az 1937. iiz- letévre kifizetett osztalékok után kell az adót befizetni 3 minthogy az osztalékfize- tik a megelőző évről áthozott 115.000 lejes tésre szánt 237.000 lejben benne foglalta- nyereség is, ez utóbbi összeg nem vonható ki az adózás alól. A kivetés ellen a pénzintézet felebbezést jelentett be 9 ebben arra hivatkozott, hogy uz 1937. évi mérleg nyereségéből átvitt 115.000 lejt nem osztalékfizetésre szánták s igv az összeg az 193n —10. adóévben ezen a cimen meg sem adóztatható. Minthogy csak az 1939 márciusában megtartott közgyűlés hatál ózta el az 1938, évi üzleteredményből az osztalék fizetését, az osztalék megadóztatására nézve ez az időpont irányadó. Az adófelebbezési bizottság a kincstár álláspontját fogadta el. A pénzintézet erre a kolozsvári táblához folyamodott fel, mely január 25-én tárgyalta az ügyet. A tábla a bank érvelését elfogadta és az adókivetést megsemmist- tette. Ui Harsányt Zsolt: Szegény János A magyar történelemnek tragikus alakja Mátyás király fia. Corvin János. Harsányt Zsolt uj regényének bőse. A hanyatló magyar renaissance színes, tragikus története elevens* I dtk meg e kitűnő regényben. Két kötet, 560 oldal, fűzve 288 lej, diszkötésben 456 lej a: Ellenzék könyvosztályában Kolozsvár, Piává Umrii. Vidékre utánvéttel is szállítják. Kórja 1 a könyvujdonsá.gok jegyiekét.
