Ellenzék, 1940. február (61. évfolyam, 24-48. szám)

1940-02-04 / 27. szám

7

14

ELLEN ZAR

19 40 té I tu Ír ’4Egy Kölcsey-versről

Tükör v»0.Vf'*# dt item szr.béd falán„ forrás vagyok, de nem »Óid fék alatt,

Ablak vagyok, de nem látsz r a fiam Által',

Csillag vAgvok de nincsen kék egem.

Alint barna felhőn múló vési már,

Boltos **•' árvány nyúf/oszik töt ettem.

Nincs afkam és mégis mosolygok én.

Nincsen szavam, méy's kérlelni tudlak,,

Esuzöm, égek, hLxtutok, fenyíték,.

i rt a verset, melyei a kor divatját kfivetv**, bizonyára Ural játéknak írt Kölcsey, évek óta marmolgatom időn« i'ént s ha Kölcsey nevét hallom, először mindig ez jut az eszembe. Mult« «or egy Kölcsey<ikötetben került elém * meglepődve láttam, hogy egv na* íT.vobb ver.scsoport egyik tagja s a csoport közös címe ez: talányok. Tehát ez Is „talány", költői találós kérdés? .Megvallom, akkor kezdtem gondolkozz ni a szép sorok mögé rejtett kép értelmén. Nem volf nehéz megfeitcni a talányt: a szem. De azonnal fogfalkoz* cat ni kezdett a kérdés: mi tetszett hát «ezen a versen eddig, miért szép ez búj« ialott, sohasem feszített értelme nél fciil Is? Henri Rremond „poésle pure*4- elmélete jutót* eszembe, ű bizonyára őrülne e versnek, mely nem a raison* nal hat, hanem formájával, murikeli fásával. Mert hatása bizonyára formai bat ás.

Először I« a vokaligmuca ejt meg, a

mély hangok és magas hangok elhelyezkedésének csodálatos ökonómiája. Ez nem vériéinél, babltsi, todstng te«

jielség, de épp keresetlenségével fog még, hogy ennek ellenére dominálnak a mély hangok s hogy éppen ott van a legnagyobb súlyúk, ahol a szavak

értelme Is megkívánta („Ablak vagyok, de nem látsz rajtam által", vagy „Mint barna felhőn múló vész után, Rollo» szivárvány nvugogzik fölettem"). A vokaüzmus zeneiségét csak emeli az a zeneiség, ami, a verssorok hagyományos ritmusa alatt, a szőtagszámok váltogatásában nyilvánul meg. Kétfé« le szótagszámu sorral dolgozik, 10 és 11 szótagu sorokkal. Az első két sor 10 szótagos, a harmadik változatossá got hozón. 11, a negyedik, ötödik is« inét 10 szótag, erre már szabályosan következik a hatodik sor 11 szótagia. Azt várnók s a strófa sorszáma meg Is engedné, hogy így fog a vers befejeződni is, de a hetedik sor 10 szótsgja, a kilencedik sorra! együtt 11 szótag« hói áll. A szőtágszámnak ez a várat lan megbontása friss lendületet ad a versnek, éppen a befejezése előtt, vi* szont az, hogy az utolsó két sor azonos szótagszámu, éppugv, mint az első két sor volt rondószerü zártsággal fejezi be a Verset. {

A vers nyelvi zeneisége fölé épül kompozíciójának zeneisége. Az első négy sorban a versbeli hangsúly az első szóra esik a legnagyobb nyoma tékkai (az első szó mind metaforikus értelemben harznált főnév), az ötödik: sorban a második szó kapja a nyoma« t’ékot (egy hasonlat ez, melyben a kezdő ..mint“ hangsúlytalan s a hasonlat első tagjára esik a hangsúly), a bsto- d'k, hetedik, nyolcadik sorban ismét az első szó a hangsúlyos (a hatodik «rn-ha«-! uo-vaPrssak ew iv-lző. mint az

ÖttÜdTikben. a két jelző kczdöhangja ta alliierál egymással, a hetedik nyolca-« dikban tagadó szók, melyek fokozódnak: nincs, nincsen). Az utolsó sorban viszont teljes ritmikus hangsúlyt kap a sor minden szava: egymás mellé rendelt verbális mondatok.

Ez a zene] ritmus gotulolaNritntust ringat. Ahogy a magas fg mélyhangok, ahogy a rövldebb és hosszabb torok, ahogy a hangsúly viszonyok váltakoznak szabályosan, de nem egyhangúan, úgy váltakoznak e ritmikus ringásban a grammatikai szerkezetek. Az első négy sor teljes mondat, az ötödik sor, a hason« lat, átömlik a hatodikba s a mondat csak o!í fejeződik be. A hetedik, nyolcadik ismét teljes mondat, a kilencedik mondatsor. Az első négy mondat olyan

összetett mondat, melynek első tagit állilás, második tagja tagadás, tehát első szava főnév, Illetve ellentétes kő tőszó („Inkor vagyok, de nem szobád falán“)- Erre felel elleniéit ritmussal a hetedik-nyolcadik sor; etek oly un ösz- s7etctt mondatok, melyeknek első lag« jo tagadás, második tagja állítás, ebhez mérten első szavuk tagadó szó, illetva megengedő kÖ'őszó („Nincs ajkain l* mégis mosolygok én"). Az utolsó sor egymás mellé rendelt verbális mondataiban viszont az ellentétes jelenté* váltakozik: „Eeözörn, égek, biztatok,

fenyíték". j

Ezért' szép a ver*, ezért nem keresed értelmét, olvasó, mert a tökéletesen zengő forma nern fáradt agyadat g)ütri, hanem elringatja a gondolatot. Mégse akarja senki rávágni az ilyen kor kijáró Verlaine-öort: „De ia mti- fci<|iie avant tonte chose.. ", mert a ta lány ritmusa fájó értelmet ringat. Ne mondja mégse a szigorú Irodalomtörténész, hogy ezt' a versiét 1821 ben. a tanuló Kclcsev irta, hódolva a kor divatának. A talányt érdemes megfejte« ni, fáió értelmét érdemes kibogozni: A szem. írta a félszemü Kölcsey. (Ezt már igazán csak magamnak jegyzem ide: igaz, a magyar ember ri'lkán mond szem helyett szemeket, de talán... talán ha más Irta volna ezt a verset, Igv hangzana két sor«: „Mint barna felbön múló vész után. kettős szivárvány nyugoszik fölettem...")

.

__________ Bóka László.

Egy parasztfíu vallomásai

Irtai ÍNCZE LAJOS

Parajd. január hó.

Ugyancsak divatba jöttek a vallomások. Ma mindenki vall. akt úgy véli, hogy van valami vallani valója. Gyakran még az ia, akinek nincs. Vallanak kor és nem szerint, társadalmi Osztály és foglalkozási ág szerint, vallás és világnézet szerint, táplálkozási mód és ruházkodás szerint. Ma 8 nyerstáplálkozó mezítlábasok vallanak, akiknek havi jövedelme ötezren alul van. Holnap a Kalodont fogpépet használó hegymászók kérnek szót és türelmet a siető közvéleménytől. Mindenki vall, aki annyira leleményes, hogy jogcímet talál e*y regényes vallomásra.

Nem tartjuk számon valamennyit, mégis tudjuk. Mindiintalanui szólásra emelkednek, mihelyt az idő egy kicsit túllépett rajtuk.

Vallott már a nemzedék, ifjn és öreg, „találkozóé“ és tűzharcos. Vallott a gyári munkás, a napszámos, a cseléd, a kisfizetésű tisztviselő, a tüdőbajos iparos. Vallott a művész. (A kartársa gyenge művészetéről.) Vallott a polgár. (A polgár többször is vallott.) Ezzel van a baj.

Ha vallott a munkás, iparos, kereskedő, alkalmazott, magántisztviselő, szabadfoglalkozású értelmiségi és annyi más. jól tette. Bizonyára volt, mit vallania. Különben bölcsen hallgatott volna. Amit mondott, nera volt érdektelen, elvont és kitapogathatat- lan. Valamennyien & magyar társadalom hiteles egyedei, akiknek van célja, rendelte* i lése, többé-kevésbé bizonytalan kenyere, határozott magyar szerepe és egész csomó panasza. Sírásuk a miénk is volt. Örömük, ha volt volna, a miénk is volt volna. Egyszóval a magyar társadalom hiteles részesei jajdultak fel, mikor azt hitték, hogy csendes vallomást tesznek.

A heves vallomások közepette nem akarták észrevenni, hogy még egy hiteles vallomás hiányzik: a magyar paraszté. A marva* magvető még nem tett vallomást Isten

és ember előtt. Hallgatott. És a vallomásba lendült magyar társadalom nem fedezte fel, hogy egy vallomás még hiányzik a gyűjteményből. S ha meglátták volna is, talán senki sem kérdezte volna meg a magyar parasztot, hogy unalmában miért nem tesz egy vallomást.

Lehet, hogy a magyar paraszt nem olyan vallóv term«-szetü mint a többi érzelmes rétegeink. Én azonban máskép látom. Én, a tavasszal szántó, nyáron kaszáló legény, tudom. hogy a paraszt nem akar vallani. Volna mit és szeretné, ha volna kinek. De nincs. Régebb talán megpróbálták. Dózsával. Temesvár alatt. Azóta nem érdemes, úgysem hallgatja meg senki. A magyar paraszt egyedül maradt, kínzó kételyeivel, búlátott környezetében. És bezárkózott, tűrt, de hallgatott. Nem panaszkodott ás nem vallott, sohasem vallott.

(Most Is. ba megtudná Mózsi bá, hogy vallók róluk, biztosan kitekerné a nyakamat, mikor hazamegyek aratásra.)

A paraszti élet ma önbizalomra tanít. A paraszti sors keménv igazságokkal düngte körül a tulipános falnsi bölcsőt. Knlyökko- rában meg kellett tanulnia, akit ilyen tulipános bölcsőben ringattak, hogy bajaiban sorstársain kívül senki másra nem számíthat. De nem kell megijedni, nem szabad meghőkölni. Csak menni kell tovább. Lehet, hogy ő belepusztul ebbe a szörnyű gürcölésbe. de majd a fiai... Nekik majd bizonyosan könnyebb lesz.

Minderről azonban hallgatnom kellett volna, ahogy hallgatunk századok óta. Tudom, hogy árulást követtem cl konok hallgatásunk len. Hallgattam volna is. La a polgár leg- óbbi vallomása nem tölt még egy csepp csordultig telt pohárba.

A polgár azonban újból vallott, hogy' védekezzék eav el nem hangzott támadás ellen. Megtud luk ebből a vallomásból, hogy magyar polgár, olyan nagvszemü aranylánccal n basán, nincs, elfelejtett megszületni, * elvetélték felelőtlen magyar elŐidÖkben,

I Megtudtuk, hogv lecsúszott és felemelkedett emberekből összeverődött középosztályunk sohasem fog polgársággá kiforrni. A iegSzo- morubb &z egészben az, hogy mindenki ez- ‘ zel a magzati állapotban lévő, satnya polgársággá! akar leszámolni. A leszámoló vb ; tézek között eí*ő csatasorban a népíséfi eíő- harcosai vívnék és vagdatkomak. Felelős» j ségr-e vonják törzsi müvehségnk elkalló- I dósáért, a pogány hagyományok kiirtásáért ■ a íns^r faló száműzetéséért, a nép elsik- kasztásáért a nemzetben. Kár ílveo szenvedéllyel nekirontani a polgárságnak — fejezi be a vallomás — mert egészen inás volna a ( magyar sors, ba magyar polgárság volt volna, j Hát ez ar. Ez a magyar élet nagy kerék- vettetője, amibe most beleakadt a tengelyünk és nem bírunk továbbmenni: a még meg nem született magyar polgárság, itt, előreláthatóan, valakinek a rövidebbet kell buzni. ----Kétségbe vonták azt a jogunkat, hogy » mftgyar közéletet gyökeresen átalakítsuk, t> Előre óvnak ettől » „bizonytalan kimenet«?*

KÖÍH?ERZIÓS HIRDETIEÉnYEK, ÉÜUFEBÉSI HIRBETmÉRYSR,

T: -'5-7£k, közgyűlési meghívók H bármilyen hivatalos* és ma^ánhír^etmények 'ze nsnnsm való megjelentetéséi vállaljuk a propaganda minisztériumon keresztül &

MONIT O ÎUL Ö^TCIAX* BIÍCÜRE3TÍ,

BíJLfIS ''INUL OFÎ0 ALr BANCAR BüCUÄ33Sl% BÜ-ET1NUZé JUSTIŢIEI CGTÍJ

hivatalos iaookbán, va^/ Mrfflély helybeli és vidéki lapbán átó egyes lapok eredeti tarifája szerint

Kívánatra szem Éltesen

RUDOLF MQSSE S. A* e‘ujl fiók ja & Galaa Maveohal Facla Mo8 4* — Telefon: 14—11»

Kérjen árajánlatot Vidéki megrendeléseket pontosan teljesítünk.

lű" vállalkozástól, inert végre ka a magyar *ág európai nemzet. Korszerű államé letet

pedig — amint állítják — nem lehat mo»t népi hagyományúim« építeni i elint clave ezt jósolják, hogy á mü, aiuelyl>r iu zdtii&k, «r-b talan, iát károa, mert aa ezerév•• tnagyaz tu ii vöt tiég európait* áfának rovatára meur>K

Még c»uk a jóbiazemUoéget krll elvitatnirA' tőlünk és akkor ott állunk majd tehetetlen -égünk önmarcangoló im>rt»Um*égébea, ki szolgídtatva egy aagyva kotépoaztálynuk, mely nern volt képe* polgársággá forrni.

Magyar polgárság, melyet belső vonzó« és nem az alsó, inog a felső rétegek szoriiáz* tartana össze, nine«, már nem is lehet, — állapítja meg a védő. Mégis lovagiasságunkra hivatkozva kegyelmet kér, sőt figyelmességet az «-gyedekből álló, származásában é* felfogásában jórészt idegen csoport számár-a. Azt követeli, hogy kegyünk tekintettel ki KZolgáltatottkágára, ne éljünk vissza helyzeti erőnkkel egy önhibáján hívül vétő osziály- Ivul szeml»rri.

A valló polgár nagyon téved, ba azt gondolja, hogy a népiség harcosai kíméletlenek, vagy felelőtlenek a magyar múlttal és a ma- gyár vérrel szemben, l évőd, ba csak egy szemernyi gyűlöletet, vagy dühöt is feltétele* rólunk, amiért más elképzeléseink vannak a magvar jövendőt illetően, mint neki. Nem akarjuk sein lerombolni, sern megtagadni a múltat, még hu hibás is, hiszen a mienk és egyedül csak ez a mienk. Nem akarunk senkit kizárni, de még csak nélkülözni «em elképzeléseinkben. Nem kiáltunk vért a tejére, sern a polgárnak, aki vétett, sem az urnák. aki mulasztott. Mozgalmunk nem csúszik le az inxlaitni síkról és az emberi eszmék magaslatáról.

Magyar polgárság nincs. Mégis a nevében nálunk is végigcsinálták mindazt, amit Nyugaton szabadéivőségnek szokás nevezni. Ha volt volna magyar polgárság és a« Löveti eé ezt a történelmi ballépést, szót sem szólnánk ellene. Az uralom sorra jár. Leszere- pelt osztályok helyébe mások következnek. A magyar polgárságnak is joga volt volna egy rövidlejúratu. kudarcba, vagy botrányba futó vezetéshez. Mondom: akkor, ba volt volna egy hiteles, minden izében magyar, kiforrott felfogása, biztos Ízlésű, politikai tekintetben kétségtelenül érett polgárságunk. De nem volt. S igy egyszerűen ki kellett volna maradnia a szereplésből. Ennek a szakasznak hiányoznia kellett volna közéletünk fejlődésében, mint olyannak, melynek nincs illetékes képviselője.

Középosztályunk ellenben veztési igényekkel lépett fel az nri magyar nemzettel szemben. Tette ezt akkor, midőn az egyéni szabadság mindenütt szabadossággá kezdett fajulni. Mi elnéztük, hogy erőszakot kövessenek el a fajtánkon. Vége van ennek is. Most ellenben szervezett tömegek, az együttes vílúgfelefogás (kollektivizmus) kiélés; ideje következik. Uj osztályok jelehtUe/rrok szereplésre. A hely, természetesen, még nem üresedett meg, mert a levitézlett középosz- ‘ély nem akar távozni. De máris két jelöltje van & vezetésnek: a magyar paraszt ét a magyar munkás. Mindkettő egyaránt igényli az elsőséget. Most azon fordul meg a dolog, hogy © kettő közül melyik bizony öl érettebbnek, Felkészültebbnek, érzelmeiben, törekvésében kiegyensúlyozottabbnak, magatartásában fegyelmezettebbnek.

Egyet azonban ne tévesszünk szem elől, A magyar ur hozzájárult a magyar sorshoz cs magyar műveltséghez. Történelmi századaiban mindent megadott, amivel — saját korának felfogása szerint — tartozott. A magyar polgárnak is megadták ezt az alkalmat, hogy értékeit elhelyezhesse a magyar műveltség szent csarnokaiban. Most pedig © magyar paraszt tette fe! magában — minden előzetes vallomás nélkül —, hogy átveszi a ko rmányrudat; maga is elég erős arra, hogy felelősséget vállaljon a magyar jövő iránt. Ó is bele akar szólni ezeréves köz ügyeinkbe. Nincs romboló szándéka, még tisztogatás címén sem. De be akarja vinni azt s rengeteg szépséget, ami benne szunnyad. Fajtánk fogatába akarja állítani mérhetetlen erőit Ki akarja javítani azt az arcképet, mit laza népszínművek, regényes népszemlélők, nyeg« le senkik festettek róla. Be akarja építeni minden erőkeszletét nemzetünk paöíbeonjá- ba. Nemzetivé akar emelni minden Igazi értéket, ami most csak népi. Helyre akarja billenteni a magyar méltányosság érsekei az arányos részvétel éíxfekébec â közélet te» ?én. Ez mindéi?, amit akarunk. £i akarjuk ajándékozni, szét akarjuk osztási, maiak van.

S ha et megtörténi, feltűnés nélkül ér fcg* vesebb hanggal, mint most e középosxt&iy teszi, átadjuk az első vonalakat azoknak, akikben friss erő duzzad.

Ez az élet rendje. Most rajtunk a sofj mert mi még nem adtunk az élen. még nem szenvedtünk és nem voltunk felelősek roia, denkiérL Tőlünk még követei a történetei»igazan kár olyan lármát csapni, mikor a fáradtakat és képteleneket megújhodásig elejti a könyörtelen idő.

LEVÉLPAPÍROK, eţy»te»*t$t * »es* Választékosabb kivitelig, jegoicióbb^a az Ellenzék kónyvos*tálaábtyN, CV«jt

U»ML