Ellenzék, 1940. február (61. évfolyam, 24-48. szám)
1940-02-04 / 27. szám
n Ffcf PNZfiK A IMobel-díjas finn iró . . NAflYENVtD, iebruár hó. jMar ©gy évvel ezelőtt is kerestem «•kW munkáját. Akkor még senki sem «nilegett© « nevét, nem sejthettem, «»«.v nemsokára a Nobel-dijjal tünte- " . 1 a*;’n csak nevének ezüstös i8e"Psef vaS>' *•» ti mi irodalom mégis* n-Ki, nyugtalanító vágya ... .e eJe* ^ nyugati irodalmaktól a !,nn ,r*k íelé fordulva sokszor úgy vreztem, hogy önmagunk hajdani életébe merülhetek eJ, kissé lemondok a nyugat! értelem boncoló kutatásairól, e eielvett még a természet ritmusával egybeolvadó ősi finnugor életmódleve. Sojet erezhetem. A sokévszázados svéd *ln>,oniá8 betemette a finn . et’ eppen ezért érintetlenül, vál- ozatlanuf maradhatott me? a maga fin yCbC!!‘ , A mU,í századha" kifejlődött í«nn irodalmi kulturának nem kellett <* ncp eiete felé visszafordulva keres- n,e az osj nemzeti sajátságokat, a emzeti elet lényegét és értelmét, ha «em magatói értetödöleg indult M a SSkTTW « fejlesztette azt tovább A finn .rodalomban ezért nem foeis? ,,IOn.Vá,t po|ffári és népi fel- fogast, „em ütköznek össze benne a sem ny"rHti nniv eJtség kérdései iem, rrnnt nálunk; a finn Íróban magáik a nnn népnek élete szól hozzánk. Ezért lehet olyan egyszerű, kiegyen Milyozott a hangja, de ezért érezzük meg a mögött* levő mélységes erőket, ??, et.,messz,Te aS"azó szálait és a sors éleVezhetet,en ny0mását is* északi ~ ,e ’ a maga nyugalmas, verőfényes összhangéval, magyar olvasó légién* roeng'VaSakKZhalÍk feléíe a *ázas%zo- rad ^töieeben< de miudiS távol ma“!a 8 ,es^airvobb finníró- ***** [mn eIe* logtökéletesehb ábrázolójának tartják, a Nobel-dij féléié ‘ 7U,° már tulajdonképpen _'”.cs“pan/z u személyének, hanem s gunak a íin" népnek. a finn szel- lemek Mól. SiHanpia r^ényrít venni;nT Mp' ‘ 13 erdemes a kezünkbe rnI l, n-,FinBl>r-7á? életét ismerjük rii °IUk’ ä í,nn0rszi^‘ kvegö bóléiéit °S H-mÍI SÎManpâă 7**8-ban szü- ^ *-,HTeenk«r<iben-ben, jómód», kapun’'0«' °ny;eîhen s/ámö« «Palást békés ^ a termékeny vidékre, hol -zott ^e/mekkoraban annyit boivon* .ott magúban. Kitűnő tanuló volt a belsjnk,, egyetemen a természettudós SZ0;yL szakoí végezte. Kritikusai sok« î?°* erZeJ "tarázzák a természet t t T b P°?tOS, **"«"'«t. világnéze- regénvei5 °lvas” CSÜpán SilfaiipäS saiáT t ' [yaSSa es á,«d»a magát a azt keÍi°2Ve -en eímén>'e'nek> inkább M kell megereznie, hogy az Írót go„. fsm.rf- ?r eiben nem ‘“O»"«"«.. övezeti íe,> hanem 3 termés*et átélése hogVfmit!r'SiHanP”är01 azt mondják, csadflk? fi"? S nep'eS irányzathoz csatlakozott, de m;1yen távol áll Sillan* paa egy magyar népi írótól! Ez a néí taulÍi CSat Öbban áil Ungy Sn,anPS« f Î"*.1; 3 tanyaí gazdák, cselédek bé- resek eletet ábrázolja, a néplélek Írója, e "?mdent Programszerű célkitűzést me °™e’ jellemzéseiben a lélek legfinomabb rezdüléseivel tárja fel az emmYkafV/ fînn 7lfpi îrd nem P'oblé- mauat .at meg, hogy azokat alakok, '■ ,sads*mak életében vizsgálva e°-v egeszsegeaehb életformáért küzdjön deZZma**ta''épÍ é,eí'et’ anna1' minszenved,'.0r0mHt.f é‘ bá"*tai* rajzolja. re téttel.4" *' ^ í,Ul’ d& e^’üttérzö sze- CSa,ádja ÍParaaztleánvt m« l*?‘?seZu}> es niaga a finn életforma köti a nephez. Első munkája: Élet f ^la&báboru alatt jeleni meg f .. r f leífzetesen mutatta SiHanpöä T; arcat;. tv^ie,eniil egyszerű törté- ‘ ?%y 3ia*;Sl ^érfi és no érzelmei két iiyan hét aíatt, az embernek a terrr.é- meeLe f el VaU\ na£y közelsége és me eg ]lrai hangulat: ezek a tulaidon- fognak meg először Siflanpäa regenveben es ezek ma iegjeüemzöbb vonásai. Kisebb novelláiban is a IrmiCsget körében jelennék meg az egyszerű em berek, küzdenek, összetűznek és dolgoznak, de maga az élet ritmusa, sugárzó fénye hatalmasabb náluk, letűnnek benne. Sillanpää sokszor tárgyi lagos, higgadtan néző megfigyelő, a pillanatnyi, gyors cselekvéseket > agy a tudat lassú gazdagodását egyformán meglátja, de munkáiban emlékképei is föl-ifölbukkannak és színezik az elbe szélés-tl Későbbi regényeiben szélesedik tárgyköre, a finn nép harcai is megjelennek bennük ismételten. Jámbor nyomorúság c. regényében a finn szabadságharc borzalmai, véres összeütközései is elénk tárulnak és a vörös és fehér poJgárhábora ott dübörög legutóbb magyarul is megjelent Silja cimii regé nve hátterében. A regény címének ezüstös csengése valóban a mélyből szakad fel, a finn élet mélyéből. Sillnnpuü regényére visszagondolva lassan eltűnnek a jellemzés hiányai, elmosódnak talán részben a különálló, de sokszor csak töl föltűnő alakok, összeolvadnak, helcol vadnak a regény szineibe, amelyek mimt tisztább csillogással maradnak meg bennünk és emlékeztetnek xi finn életre. Rá kell jönnünk, hogy SiMan* páá regényeit, az északi élc-li regényét nem ítélhetjük meg a nyugat! regények mintájára. Ezekben a regényekben nem találjuk meg a regénv cselekményének bonyolultságát, a lélekelemzés végletekig boncoló művészetét, a gondolatok gazdagságát vagy' szellemes sziporkázhat, mint az angol vagy francia regényben, ehelyett az élet egységes hullámzása, az érzések finom, I sejtelmes rezdülései és azokon át az j emberi sorsnak a végtelennel való ősz- szefiiggésel fognak meg. Az embernek alig van ideje itt önmagával foglalkoz A kolowári bíró Nem hiába szerette a nép Mátyás királyt: nem volt több hozzá hasonlat tos királya a magyarnak. Amint neszét vette, hogy itt vagy ott erősen sanyargatják a szegény föld népét, nem volt nyugodalma Budavárában, álruhába öl tözött és úgy ment szinröl-szinre- látni a valóságot. A többek Között hírül adták, hogy a kolozsvári biró ugyancsak sanyargatja a szegény népet. Hiszen nem keJleít több Mátyás királynak sem. Majd megnézi ő azt a maga szemével s jaj lesz annak a bírónak, ha igz-nak látja a sok sürü panaszt. Máskülönben is már rég vágyódott Kolozs* várra. Hogyne vágyódott volna, hisz ebben a városban látta először Isten áldott napját. A1ég most is áll az 6 szülőháza. De hogy szavamat össze ive keverjem, Alátyás király lement Ko lozsvárra. parasztruhába s ottan leült a mészárszék elé. Nagy sereg nép hordta a fák az udvaron. Mellettük a hajdúk s pálcával biztatták a szegény népet: Hordjad, vágjad, paraszt! Egyszerre csak egy hajdú megpillantja Mátyás királyt. — Ne, te, ne — mordult rá a hajdú —- hát te mit lopod Isten áldott napját. Kelj föl, ne ióírasd a hossza orro det, hitvány paraszt! S hogy szavának nagyobb foganatja legyen, pálcájával jót húzott a hosszú- orrú paraszt hátára. Mátyás fölállt, megvakarta a hátit, de nem indult. — Indulj már! — Jó, jó, de mit fizet kend? — Ezt nét -— ordította a hajdú s még jobbat húzott Mátyás hátára, ~ Indulj előttem! Mit volt, mit nem tenni, Mátyás el* indult a hajdú előtt. — Bé a bíró udvarára, vágjad a4fit, hasszuorruî A biró ott könyökölt a tornáccá, Mátyás megszólította: — Kegyelmed a hiró? ■— én hát, ml közöd hozzá?-- Ahhoz nekem semmi közöm, de szeretném tudni, mit fizet a favágásért? — Ejnye, ilyen-olyan, szedte-vedís parasztja — káromkodott a bíró —- mindjárt fizetek én neked. Huzz rá! —• parancsolta a hajdúnak. No, annak sem kellett parancsolni, harmadszor is ráhúzott, hogy csak úgy porzott Mátyás zekéje. Jól ven... Mátyás többet egy szót sem szólt, vágta a fát. meg hordta rakásra, de közben, mikor senki sem látta, vörös krétával három hasábra ráírta a nevét. Este csendesen tovább kullogott, de másnap megint beállított az ő palotájába. Egyszeribe hivatta a bírót s az egész tanácsot, mint közönségesen, A bíróhoz volt az első szava; — Mi hir a városban, biró uram? — Semmi nevezetes, felséges uram. Csöndben, békében élünk, amiért áldjuk is felséged nevét lefektünkhen, felkeltiinkben. — Egy? Hát a szegény földnépe? Nem sanyargatják az elöljárók? — Nem sanyargatja senki, felséges uram. Soha nem volt ilyen jó dolga a foldnépének. — Jól van, bíró uram. Hanem szeretnék végigsétálni a városon, hadd iás&ak mindent színről színre. Tartsanak utána kegyelmetek. Elindult Mátyás király, utána a biró és mind a tanácsbeliek. Alennek ntcá rCI-utcára s egyszer csak megáll a biró udvara előtt. — Ej, de nagy kazal fája vau, biró uram. — Isten megsegített — mondotta a bíró alázatosan. — iiát az Istenen kívül mis nem segített? Kjk hordlák ide ezt a sok fát? — A népek, felséges uram. — S mit fizetett nekik? — Ingyen, szeretedből tették — mondotta a biró. — Na, én mintha másként hallottam volna... Hé, legények — fordult a ki rály a szolgáihoz hányjátok szét a kazalt. A legények serényen munkához láttak, széthányták a kazalt. Mátyás meg csak nézte erősen, hogy mikor kerii! elő az ö három fája. , Előkerültek azok is, — Nézzen ide, biró uram, Tud-e ©1* \asni? — Tudok, felséges uram — hebegett a bíró akinek már akkor égett a föld a talpa alatt. — Olvassa, mi van Írva ezen a három hasábon? — Mátyás ... .Mátyás ... Mátyás ... — dadogta a biró. — Bizony, ha Mátyás, úgy tudja meg kend, hogy azt én irtam oda. Én voltam az a hosszuorru paraszt, akire háromszor vágott a hajdú, mert fizetés nélkül nem akartam hordani a fát! i — 6, felséges uram! Kegyelem árva fejemre. Térdre törüli a biró, térdre a hajdú is. Aíondta Mátyás a hajdúnak: — Te állj föl. Szolga vagy, azt tét«» led, s-mit az urad parancsolt. Hanem kendet, biró uram, példásan megbün- tem. Akasztófát érdemelnél, de feje tíet ütíetem, szegény népnek sanyargatja ! A népek, akik ezt hallották, lelkesen kiálták: Éljen Mátyás király! Ez az igazság! ...Hanem Mátyás halálával meg is halt az Igazság... Még ma îs kesereg H nép: Meghalt Mátyás király, oda az igazság..». Benedek EUk« 1940 február 4 nia, nz éleltel való küzdelem, a munka lefoglalja és beolvasztja a egész él t ritmusába. Családok, egyének /aitala- núl pusztulnak el, az élet nem változik ezáltal, f-ak a sor* örök törvényei! erezzük meg. A gazdálkodó embernek Csendes, egyforma menetű nz életű. C.ak néha kn \uria tül indulatait a családi élet, a féltékenység, a nyomorúság és az irigy ség. Az élet anyagi, biológiai váliozá- *ci, betegség, öregedéi halál, anyagi változások zavarják meg ar. emberi élet folyását, zaklatják föl érzéseit és indítják meg a cselekvést, de ekkor is valami természetes nyugalommal történik minden. Amikor Kustaa egy jégtábláról meg- menii a kislányát és ő maga hónaljig bolemerül a vízbe, a szomszéd házból egy öregasszony végignézi a jelenetet. „Alire nagynehezen felállt, már min dennek vége volt. De akkor már tudta is, mit kell tennie. A szekrényhez d.j- cögö't, kivett egy üveget, am-lyben pálinka és néhány darabka kámfor volt, magához hívta a sz.olgálót és elmagyarázta neki a dolgot: — Ha Salmelasnak most nincs otthon orvossága, akko<r vége. Szaladj el ezz»*I hozzá és mondd meg n&ki, hogy jót igyék belőle. , Az öregasszony látja a szerencsétlenséget és nem fontolgat semmit: azonnal cselekszik. De nemcsak ez az egy öregasszony cselekszik így, maga a finn ember nyilatkozik meg benne, lei még az ellenségeskedés közepette is mindig megérzi az ősi segitaégnyujtás kötelezettségét. Az emberek így válnak a természet s a természet rendeléseinek részeseivé. „Az öregasszony szivéből melegség árad szét, — írja tm áhb SiWanpáa — ez a melegség a finn ember leikéből árad felénk és állandó sugárzásával feledtetni tudja még a polgárháború kegvetlen- eégeit is. Az emberek gyűlölhetik és ölhetik egymást, Sillanpää nem tér ki a finn élet sebei elől sem, de az Étén áldott napfénve akkor Is beragyog az életbe és hirdeti a természet Csodáit. Silianpaä látszólag az érzékelés útját kiséri pontosan, amikor a természeí képeit festi. De a természet jelenségei nem csupán a látáson keresztül botolnak be az ember tudatába, az ember összes pólusain át valósággal beszivía a természet életét. így kelthetnek a legkisebb érzéklések is gazdag érzelmeket, amelyek életének titkaihoz vezetik aÄ embert. A férfiak szűkszavúságával és lelkűk egyszerű felépítésével ellentétben S<1* iaupää női alakjai érzelmeiknek gazdag árnyalásával, finomságukkal fognak meg. Sillanpää biológiai tudása itt látszik meg igazán a testi élet átalakulásainak leírásában, ez azonban csak lelki raizait teszi teljesebbé, árnyékol- tabbá. Amikor a SMiát olvassuk, meg kell győződnünk arról, hogy Sillanpää ma a világirodalomban a nő» érzésvilágnak egyik legnagyobb Jellemzője. A Siliában egy nagy gazda-<salá 1 lehanyatlását és utolsó sarjának életét iria le Sillanpää. A végzet elpusztítja a családot, hogy’ helyébe mások lépjenek, nem kíméli meg a törékeny szépséget sem: Silla meghal Lüdővészben. De a beteg íeánv szobájába behato*nak a fecskék üdvözletei, beárad a napfénv. És Silia úgy érzi, hogy felszáll a kékség mélyébe és boldogan találkozik az egyetlen emberi lénnyel, aki még él számára. A halállal végződő regény igv hagy maga után valami napfényt és bíztatást. A mindig újjászülető éiet biztatását. Vlfú Ésígmond. időszerű köny-vujdonság! fíerék Hifiéfy; A magyar folífkérdíés A kiváló felkészültségű ézoCiografus, hatalmas összefoglaló munkájában elénk tárja a magyarországi közélet egyik vajúdó, egyre sürgetőbben megoldást követelő problémáját: a maevar földkérdést. A hataíínaS. több mint 500 oldalas könyv három főrészre Oszlik: 1. A magyar földkérdés története. II, Érvek- elienérvek. III. Uj földreform. Egészvászon- kötésben 313 lej az Ellenzék konvvosztájy-1 ban Kolozsvár, Piaţa Unirii. Vidékié utánvéttel Í3 wÁliitiuk»
