Ellenzék, 1940. február (61. évfolyam, 24-48. szám)
1940-02-25 / 45. szám
12 19 4 0 február ? 5. ban. Csak azért is megnézem magam, kinek mi köze hozzá! .Meres/ mozdulattal emeltle tel a tejet es nem törődve azokkal a pillantásokkal, melyek mozdulatait kísértik, ismét belebámult a tükörbe. Szigorúra zárta ajkait és ol>an arcot vágott, mint amikor c alaki komoly fényképet akar magáról csináltatni. Lassan mozgatta a fejét balról jobbra, liogy uz arcát minden helyzetben meg figyelhesse. — Ostoba! — hallotta hirtelen, 'alahoiutau a sarokból jött a hang. Ősza/erázkódott . — Majom! — hallotta rögtön utána és erre már felugrott. Keze görcsös mozdulattal markolta a nehéz rézba- mulartót és a vér lüktetett a halántékánál. keketedö szemekkel kereste a hang tulajdonosát, hogy mutassa meg neki, kicsoda ö... ...Amikor a szeme a tükörbe tévedt. Mint a villámcsapás, úgy futott végig rajta a felismerés, hogy milyen réme-* sen nevetséges lehet, milyen bamba (kifejezés ül az arcán és hogy az em berek röhögnek... és ha legalább nem látná magát... de ez a nyomorult tti kör... I \ finmutarlÖ nehézkes kalimpálás Snl repüli át a termen. Nagy csattanás hallatszott és utána borzalmas csötrömpölés. Néhány másodperc múlva Kóikafit vagy hat1 marok tas/igáltu kifelé az ajtón. Kezzel-láhbal kapálódzot t és közben egyre kiabált: | ...kérem..., én intelligens ember vagyok!... löniílt lursadalmi kategóriák öv.zco/» i I dúsa, legalább a katonai kiképzés ide jérc, jótékony befolyást fog gyakorolni az angol társadalmi ideire. Bajtársi kötelékek szövődnek a különböző tár sad almi osztályuk képviselői közöli s nz angol Iársadaloru osr szervezete csak nyerhet szilárdságban és összetartás l'iint amire az uj évtized viharai közepette ugyancsak szüksége lehet. Mondanom sem kell, hogy a közvélemény mért nem emésztette ni eg egészen az uj szellemet. Az újságok tele vannak a legcllentrnondóbb tudó-----.... -1 —w——^——nm»*—» Az angolok és az általános hadkötelezettség Ml, szárazföldi haJandók1 termesze tesnek találjuk, hogy az ország polgá rainak egyik tö kötelessége a honvédelem és a rele egybekötött általános hadkötelezettség. A múltban a zsoldos seregek és a jobbágy lakosság terhére folytatott katonaszedés típusa volt az uralkodó, csak a XVIII, század végén, a francia forradalom legemelkedettebb pillanatában győzedelmeskedett az a demokratikus felfogás, hogy katonai szolgálatra osztálykülönbség nélkül mindenki kötelezhető. A francia köz társaság példája átragadt a jénai csa. tavesztés kábulatából magáhoztérö porosz monarchiára és a porosz kons- kripcló sikerén felbuzdulva, valameny nyl európai állam bevezette az általános hadkötelezettséget, csupán az angolszász hatalmak, Nagybritannia és Amerika nem. ! A konskripcióval szemben való brit vonakodás sok tiszteletreméltó ténye zőre vezethető vissza. A brit történelmi fejlődés egyik sarkalatos eszméje ugyanis az volt, hogy szárazföldi hadsereg tartasa nem engedhető meg, mert a királyság, illetve a kormány az alkotmányos jog és a polgári szabadság ellen használhatná fel. Az ország vé delmére és kereskedelmének biztosítására éppen elegendő a hajóhad. Ha a királynak, illetve a kormánynak szárazföldi serege volna, minduntalan beavatkozna az európai viszályokba s ezáltal megbénítaná a kereskedelmet. így keletkezett az a fonák helyzet, hogy Anglia, a modern demokrácia anyja, csaknem egy évszázadon át szabadságára kárhozatosnak találta a demokrácia egyik alapelvét, az általános had kötelezettséget. A politikai és gazdasági indokok mellett nem kis súllyal estek a latba a valláserkölcsi kifogások is. Tudjuk, hogy az angol társadalom mélységesen békeszeretö és a fegy- 1 veres erőszak gondolata irtózattal és vonakodással tölt el mindenkit. Nincs i talán nemzet, melyben az erkölcsi és j vallásos eszmék oly mélyen gyökerez- i nének, mint az angolban. Az evangéliumi békeszeretet és testvéries szelíd ség mélyen beleivódott az angol nép- jeliembe. A lelkiismereti szabadságért folytatott évszázados harcok során ki- j alakult az a sziklaszilárd felfogás, hogy í senkit sem lehet lelkiismerete elleni cselekményekre kényszeríteni. Már pedig tudott dolog, hogy Angliában számos felekezet virágzik, mely rosszafás» salf sőt egyenes tilalommal sújtja a fegyverfogást. Nem csoda tehát, ha az i általános hadkötelezettség elvét a lel- j kiismereti szabadság feladásának te | kint ették s nem vették be az angol de- I mokrácia uralkodó eszméi közé. Azóta nagyot fordult a világ. A had- ; kötelezettség ma már szerves része az j angol életnek. Az óriási seregekre támaszkodó szárazföldi hatalmak léte és állandó fenyegetése meggyőzte az angol népet arról, hogy szabadságát és patrimoníurnát csak úgy védelmezheti meg, ha a többi európai nép példájára fe'övezi a kardot, illetve általánossá és kötelezővé teszi a katonáskodást, j Ma már nincs számbavehetö párt és társadalmi osztály, mely a konskripció szükségességét ne látná be. Még a munkáspártiak és a kommunisták sem zárkóznak el előle. Az általános hadkötelezettséggel szemben való hagyományos magatartást elenyésző kisebb ség képviseli. Vannak még ugyan körök, melyek azt vitatják, hogy az angol nép számára éppen elég háborús teher az óriási flotta és légi haderő fenntartása s nagyobb szolgalatot tesz a szövetségesek ügyének, ha országát egyetlen óriási lőszergyárrá alakítja át, de a többség belátta, hogy az elkövetkezendő szárazföldi háború iszonyú terhét az „entente cordiale“ súlyos erkölcsi megpróbáltatása nélkül nem lehet a franciákra hárítani. Nem is képzeljük, mennyire lényeges az angol észjárásban végbement változás. Azelőtt a társadalmi élet min den síkján, az iskolákban, a hivatalokban, az üzemekben, a bányákban az önkéntesség eszméje uralkodott. „One volunteer is worth ten pressed men“ — egy önkéntes felér tiz katonakötelessel — hirdette az angol meggyőződés. És mindenre akadt bőven önkéntes. Előfordul, hogy angol emberek inkább önként jelentkeznek, semhogy utóbb a törvény kényszerítő ereje alá essenek. FonáHnak tűnik, pedig ez az angol lelkiismeret nagy ügye... Van a hadkötelezettség} törvénynek egy fontos cikkelye, mely élesen világit rá az egész szövevényes problémára: a törvény felment} a kötelező ka Friss, mezőillatu reggel virradt a vén városra. Az első napsugarakkal megérkeztek a Trachtenfest előőrsei is, a dobosok. Húsz- harmincas csoportokban meneteltek be s nagy dobjaikat éktelenül kalapálták, mintha bosszút akarnának állni azért, hogy dobjuk minden lépésre térdüket veri. A siketi- tő, taktusos, egyébként azonban zenének abg mondható zajra visszamosolygó fiatalok és bosszús öregek dugták ki fejüket a zsalugá- teres bázeli ablakok mögül. Ahol a svájci dobok megszólalnak, vége minden alvásnak — csoda, hogy a holtak is fe! nem támadnak. A népviseletben ünneplő vidék felvonulása csak a déli órákra volt várható, a dobos előőrsök hát egy pár utca felzaklatása után ősz ladozni kezdtek, ismerősöket, rokonokat keresve fel. Tücskön-bogaran kacagó kedvüket úgy vitték szerte a hepehupákkal barázdált, komor városba, mintha játszi gyerekhad precskelne széjjel napcsillogásu vizet, ráncos öreg arcok felé. Déltájban újra megindultak. Összeverődött csoportjukhoz itt-ott már bázeli fiatalok is csatlakoztak, többnyire vidám harmo- nikások, szeszélyes melódiákkal tóditva a zajt, Nyomukban végeláthatatlan tömeg. A vidám társaság éppen a Hebelstrasse fejénél kanyarodott ki a felvonulók fogadására, mikor siető lépteivel odaért Kari EngeL a kopott alumneus diák. Csak összeszoritott ajka mutatta, hogy egyáltalán nem bámulásra siet. A nagyváros nevelte és Krisztus tanította türelemre, szó nélkül állt hát meg, mint egy utkereszteződési torlódásra, hogy mihelyt az ut szabad lesz, tovább mehessen dolga után. Az egyetemre. Ide általában mindig sietni szokott, mert a feltétlenül szükséges időnél hamarabb sohasem indult, (kár minden percért, amit könyv nélkül kell el- töltenie!), de különösen most, mikor a világhírű B. professzor szemináriuma van soron. Ebédet, alvást, talán milliós főnyeremény- alkalmat is inkább elszalasztana Karli, mint ezt. De néha bolondos szeszélyei vannak az életnek: most alighanem ingyen kell odaadnia a mindennél drágább órát: a menet megtorpant s percek alatt összezsúfolódott, kiszélesedve egészen a házakig. A Trachtenfest főhadoszlopa megérkezett s nyomult be tonal szolgálat alól mindazokat, akik nek lelkiismerete tiltja a fegyverfogást. Ne higyjiik, hogy az angol átlagember vissza fog élni ezzel a mentességgel. 1939-ben 239.000 fiatalember került sor alá és mindössze 4000, azaz 1.19 százalék hivatkozott lelkiismerete tilalmára. Csekély szám, ha arra gondolunk, hogy az angol törvényhozónak sikerült ezen az áron megvédelmeznie a lelkiismereti szabadság megszentelt angol elvét. S ki tudja, ha nem szere pel a javaslatban ez a biztositó szelep, maga mellé állíthatta volna az Alsóház többségét? | Az általános hadkötelezettség bevezetésének maradandó hatása lesz az angol népjellem további fejlődésére. A világháború óta először fordul elő, hogy Angliában, a társadalmi különbségek hagyományos földjén, legkülönbözőbb rendü-rangu emberek kerülnek együvé. Ha az ember meglátogat egy brit katonai tábort, átlagosan talál egy ifjút, aki E ionban és Oxfordban ta miit, négy ifjút, aki az előkelő Public Schools okban végezte tanulmányait, húsz ifjút, aki a líceumokból került ki és negyvenet, aki az elemi tanfolyamnál többre nem vitte. A mereven elkü\ a város szivébe. Karli már hasztalan próbált áttörni a sokaságon: ágaskodó, előrefurakodó 1-ámulónak vették s keményen hátratolták. Valaki rá is dohogott: „No need a szemtelent!“ Visszahúzódott, kimenekült .1 töaiegb »'. valamennyire. A tér egy magasabb oonlján fák álltak, olyan indokolatlanul, íd-gemil odaplántálva, ahogyan csak Bázelhez lehet, ebben a fákat, virágokat szereim .-sc-i dédelgető metropolisban. Óráját idegesen sím !- gatva itt álldogált Karli, próbálta eldönteni, hogy most már mitévő legyen. Nézett visszafelé, méregette is szemével a Hebelstrassét, hogy vargabetűt csinálva, kikerülne a Mis- sionsstrasséra s a Spalentor boltívein át lefutna az egyetem felé, de már villamoson vagy autón is lekésné a szemináriumot. Nem is beszélve arról, hogy pár perc alatt ott is elzárja az utat, a nagy pillanatot megérez- ve mindenünnen elősiető tömeg. Már haza az Alumneumba is aligha jut el, pedig párszáz lépés mindössze. Undorodva kapta le szeméi a sokszor látott, egyre előbbre törő népfelvonulásról s tehetetlen bosszankodással előkapta jegyzeteit és olvasni kezdett, olyan buzgósággaí, mintha az élete függne tőle. Harmonikázók, hujjázók közt ezalatt megkezdődött a vidék felvonulása. A Bázel körüli kantonok paraszt népe szines tarkasággal, méltóságteljes léptekkel mutogatta magát. Kapás, kaszás kurjongatók, szénásszekerek, tehenet, ökröt, kecskét hajíó ostoros legények, korsós lányok, széles szekérben fonó menyecskék kergették egymást s csengő jókedvük tulkiabálta a nagyváros soha nem szűnő zaját, ezer színbe öltözött egyszerűségűk mesterkéltebb, harsogóbb és pompázatosai)!) volt a gazdag bankváros minden parádéjánál. „Visszatérés az egyszerühöz, az örömhöz, a forráshoz — ez az evangélium“ — rótta erővel is tovább a betűket Karli. És — legszívesebben a fejéhez vágta volna az ujjongó tömegnek drága jegyzetét . . . * Mégis felpillantott egyszer, mikor a zugás egetverő hujjázássá dagadt: a szüret királynője vonult el, egy nyúlánk, sápadt, szőke szépség, gyepes domboldalt mintázó magas szekerén, almák és szőlők közt, meztelen, fehér lábainál csörgedező forrással. ■ sít ásókkal. Egyes lapok a női szív aggodalmait gerjesztik és olyan hang nemben panaszolják fel a hadkötele sek szenvedéseit, hogy nincsen anya, szerető, nötestvér vagy jegyes, akinek szárazon maradjon a szeme: a hadkötelesek éheznek, nyakig járnak a sárban, majd megdermednek a hidegben, eső veri őket, olyan csúnya szavakat hallanak, hogy két nap leforgása alatt menthetetlenül elromlanák... Más la pok viszont a férfias ösztönök bajnokainak csapnak fel: az Ifjakat kényeztetik, babusgatják, vattában tartják őket, nem katonához, férfihoz méltat lan ez az elpuhuHság, szégyent fognak hozni az angol nemzetre... Az igazság valahol a kettő között van. Bizonyos, hogy az angol újonc helyzete az előbbi rózsás szabadsághoz és kénye lemhez viszonyítva nem könnyű. Hat hónap alatt kell elsajátítania mindazt, aminek az elsajátítására az állandó hadsereg zsoldos újonca egy év alatt vállalkozik. Keményen kell dolgoznia, törnie kell az időjárás viszontagságait, ellátása azonban kifogástalan. Az angol hadügyminisztériumnak volt alkal ma elcsodálkozni, mekkora étvágya van az újoncoknak, de Anglia nem az az ország, mely ifjú hadserege bőrén takarékoskodik. A kezdet nehézségein már mindenki túl van, az állam éppen annyira, mint a hadkötelesek százezrei. Az angol papák és mamák éppen olyan kedvtelve fognak sétálgatni szá las, egyenruhás fiaik oldalán, mint túl a Csatornán Mme és Msieur Jacquot, I <->: Kacagva köszönte a feléje dobott virágokat, integető, sudár karja alig győzte viszonozni a köszöntéseket. Csak egy pillanatra merevült szoborrá az arc, a kéz, nyílt el csodálkozva a tavak kékjét tükröző szempár: mikor az integetés helyett az olvasó diákot észrevette. Mintha a svájci hegyek elvarázsolja, aki pedig már számtalan ünnepélyen és hétköznapon meg fordult Bázelben s akihez a pazarul megépített aszfaltutak már rég kifutottak, most először találkozott volna a Várossal . . . * Ha már a zsák kibomlott, könnyen hagyjuk hullni az egészet. Nem egy bortól menekülő embert láttam, amint az első pohár után csakúgy öntötte, szinte sietve, magába az italt. Karli, miután a szemináriumot lekéste, mihelyt ut nyilt előtte, azonnal neki vágott a mellékutcának, de nem hogy az egyetemre siessen, hanem, hogy a többi főutcákon ugyancsak végigvonuló Trachtenfestnek ismét tanúja lehessen. Még tanulmányt is csinált belőle: megfigyelte és rögzíteni próbálta magában a különböző kantonok, vidékek népviseleti sajátosságait. Nyugtalan volt, de gyönyörködni is tudott egy-egy pillanatra. Aztán — újra megundorodott. Egyik felvonuló, rikitóruhás „felvidéki“, kidőlt a sorból. Italosán. Valaki megvetoleg belé rúgott: „Hiszen ez a Franci, innen a városból!“ i> Karli hajnalig ette a könyveket. Arra se riadt fel, mikor a vacsoránál az egyik diák kuncogva mesélte társainak a Trachtenfest legnagyobb szenzációját: hogy a szüret királynője megszökött falusi trónjáról. Elragadta a város és elnyelte, hogy hasztalan keresték estig s a pázsitos szekér ugv ment vissza üresen a faluba, az elárvult és megszeppent vidékiek közepette. Erre se riadt fel Karli. Szót se szólt. Csak befelé mondott annyit, hogy ő szívesen odaült volna az üres szekérbe. Hazamenni a másik helyett. De csak nekiesett ismét a betűknek. És úgy aludt el, kimerültén, az asztalnál. Mikor valaki észrevette, egy-két pillanatig szinte szégyelte is a felköltést: a fiúnak alvás köbben kicsöppent a nyála. „Hja, a kimerült idegek!“ — mondta fejcsóválva. De Karli álmában is mosolygott. Ugylehet, éppen a forrás fölé hajolt. Ki tudja? Hát még azt hogy mondhatnám meg, vájjon a pázsitos szekér hamis forrásából akarl-t inni, vagy abból az igaziból, amilyen sok van, nagyon sok Svájc tündéri bércei közi! Visszatérés a forráshoz
