Ellenzék, 1940. február (61. évfolyam, 24-48. szám)
1940-02-25 / 45. szám
1940 február 25» F LLLN ZÉK xm&aamm A polgár ráhfí MAROSVÁSÁRHELY, febr. hő. Az erdélyi magyar közvélemény egy része kaján mosollyal veszii tudomásul, hogy mostanában igen zord idő fordult a fiatalokra. Minden lépésüket figyelemmel kisérik, minduntalan rájuk vetik az érdeklődés fénycsóváit. Néha maguk a fiatalok is azt gondol ják, hogy a tréfás öregek kedélyesen barackot nyomtak a fejükre, holott va=< lójában felfricskázták az orrukat. Megróják őket akkor is, ha irodalmat akar nak csinálni, ajkkor is, ha tudományit Jómagam cseppet sem panaszkodha- tom. Már éppen harmadszor kerültem ilyen erdélyi szokás szerint lebonyolított eszmecsere kellős közepébe. Két első esetben legalább tudtam, bogy mU ért. (Nem számoltam egyesek érzékenységével.) Most azonban nem kis meglepetéssel olvasom egyik na pila punk hasábjain azokat a vélekedéseket, miket írója bizonyára nekem szánt. Ha az elején nem jelentené ki, hogy egy parajdi székely legénykéhez beszél, bizony isten nem ismernék cikkében magamra, annyira nem felelet arra, amit én mondtam. Végül megnyu godtam abban, hogy a cikket hozzám címezték, noha nem nekem szól. Für* j csálíoUam, hogy éppen történelemből j és társadalomtudományból adják fel benne a leckét. Az olvasó kedvéért azonban tartsuk meg a rendet. j Említett magyar napilapunk cikket közöl „A polgár helyesbit“ címmel. A továbbiakból úgy rémlik, hogy írója velem akarja számbavétetni a rovást. Mindjárt az elején tiszteletreméltó őszinteséggel megmondja, hogy „Egy parasztfiu vallomásai“ című cikkemet nehézményezi. A helyesbítő polgár azt gyanítja, hogy azokat a súlyosnak vélt megálla pitásokat, amiket cikkemben idéztem (s amiket ő nagylelkűen nekem ajándékoz), magyarországi polgár követte volna el. (Márai.) Ezért jónak látja tisztázni, hogy azok itt nem érvényesek. E helyett most a hiteles erdélyi polgár fog vallani. (Ez ő, aki helyesbit.) A polgár tévedett. Ez megesik akár kivel. A kérdéses írás, amelyre én pa* rasztcikkemmel felelnem, ugyanott jelent meg, ahol az ő helyesbítése, csak hat héttel előbb. Cime ez volt: „Egy polgár vall a népiségről.“ (Rövidség kedvéért nevezzük ezután egyszerűen csak valló polgárnak, a másodikat pedig, azt, aki nekem felelt, helyesbítő polgárnaík.) Mielőtt továbbmennénk, idézzünk szó szerint egy két rövid szemelvényt \ a valló polgár cikkéből. „Vájjon jogom van e annak a magyar j polgárságnak a nevében beszélni, mely j talán csak ideális vágyakozásban léte- j zik?“ <— kezdi. „De mivel nincs s talán nem is lesz ... mivel csak eszmény marad örökké, mindenki felemelheti védelmében a kesztyűt, hiszen oly árva és szánalom ramél tó, mim egy magzat, akinek nem szabad megszületnie“ „És ne tápláljuk azt a hiú reményt, hogy nemesi és hivatalnoki rendből ősz- szeverődött középosztályunkból valaha polgárság lesz.“ „A magyar társadalom ariszfokrati kus jellegű volt egy ezredévvel ezelőtt is s arisztokratikus jellegit ma is. Szer kezet Heg vajmi keveset jelentett a német származásit, satnya városi polgár ság beolvadása. Nem a magyar nemes leit polgárrá, hanem a német polgár nemesedett el, érzületben, gondolkozásban és életvitelben.“ „Nincs tehát magyar polgárság és mégis mindenki vele akar leszámolni.“ Eddig a valló polgár cikke. Válaszomban erre hivatkoztam, ezt idéz tem és erre feleltem. írója városi mii- yeltségü, mindeo JizéJbeo komoly goJ1 gárember. Polgári szemmel araszolta j le középosztályunkat. Megállapít0, ta, hogy — s ez szomorú — nincs magyar • polgári rend, olyan, mint a francia j „harmadik rend“, vagy olyan, mint a/ ; angoloknál: dúsgazdag gyarmati ültet-* ! vényesek, hajótulajdonosok, iparfejedelmek, bankárok, fegyvergyárosok, bányatulajdonosok osztálya. Nálunk csupán egy vékony és zilált kispolgári réteg tetszeleghetne a középosztály szerepében. Ha ezt egy polgári célú ember állapítja meg, nekem, a parasztnak nincs jogom kételkedni benne. Nem is tehettem egyebet, mint hogy megállapítottam, hogy ha nem létezik polgári rend, nyugodtan nélkülözhettünk volna mindent, amit az ö névé ben művellek nálunk. Kár csak „kívülről tanult, újsütetű elmélet“ volna. De, sajnos, maga a valló polgár állapította meg. A helyesbítő polgár e szerint csupán a szélmalom-* mai Aiaskodik, miikor feszegeti, hogy mi köze lehet a székelyének a pozso nyi polgárhoz. A polgár, aki helyesbit, attól fél, hogy ezt én találtam ki s ezért siet a válasszal. Ravasz módon megtépász jobbról is, balról is, hadd lám, zavarba jövök-e. Néhány kitérő után nagy kanyarulattal rácsap arra, hogy székely vol íom ellenére parasztnak nevezem ma=* gartiaí. Kereken visszautasítja ezt a kiorvos, ügyvéd, tanár, mérnök, stb. nem képes eljátszani a nagytőkés nyugat* európai polgárság történelmi szerepét? Tisztán, magyarul irtani, hogy a né piség gondolatának úttörői nem ellen- ■ séges szándékunk a magyar polgári társadalom iránt. Mindössze arról van I szó, hogy a magyar nemzeti miiveltsé get ki akarjuk egészíteni a népi értc- I Kekkel. Ennek azonban csak egy módja van. Többé nem engedhetjük meg, hogy ezek az erők és értékek közveb* ve és „csinosítva“ váljanak közkinccsé. Mi magunk akarjuk elhelyezni a ma gyár nemzet szellemi kincstárában. Erre a polgár, aki azt gondolja, hogy helyesbit, kabátf eladással vádolja a magyar parasztot, azt a magyar parasztot, aki Európaszerte sírról ismeretes, hogy nem tud megalázkodni (Fr. Coppé), akibe több gőg szorult, mint akárki másba. Hiszen éppen azért maradt ki a közéletből, mert nem tud ab kudni. Soha parasztiró, vagy irópa- raszt nem hangoztatta, hogy a magyar paraszt hajlandó volna betársulni a politikának akármilyen kecsegtető bolt jába, annál kevésbé tenné ezt akkor, ha csak csendes társ lehetne. A tömeglélektanban jártas embert nem tévesztheti meg a jelszavak özöne. Ezzel szemben készségesen beisme» rém, hogy cikkem igen alkalmas végszó lehetett olyan dolgok elmondására, o 4 $*/>/>* f Ügyelnünk kell i Az első tön elek jelentkezésekor azonnal ASPIRIN TABLETTÁT ííi. a»*"Bauest (^kereszttel* fejezést, már ami a tömeget illeti, lévén itt szabad székelyek szállása. Hát erről még lehetne csevegni, ö ellenben szégyeli a szót (érdekes, én nem). Igaza lehetne, ha a „paraszt“ szót nem úgy értük, mint a német Bauet, a francia paysan, vagy a román ţăran ma gyár megfelelőjét. Akkor is igaza le< hetne, ha tudna helyette olyan szót ajánlani, melybe pontosan beleilleszthető a népi szántó-vető, a mezőgazda- sági munkás, tanyai cseléd, erdőlő, ha vasi pásztor, kőtörő, népi kismesíersé • get és háziipari űző falusi réteg, szó val: a paraszt, mint foglalkozási gyűjtőfogalom; de nem tévesztik ölssze a félfalusi bérmunkással, a polgárosodás útjára lépett városjáróva!, aki már nem fog hazatérni, legfeljebb a városi élet kellős közepén rejtegeti lelkében a falut egy bizonyos ideig. Sem a népi, sem a falusi jelző nem takarja pon to&an azt, amit a paraszt jelent (v. ö. falusi pap). A polgár, aki helyesbit, megpróbálja, hogy az erdélyi városok kispolgári ré tegét belopja a polgárság (bourgeoisie) címkéje alá. Itt azonban belegabalyodik a maga vetette hurokba. Mig fen- nebb olyan bizonyosan állította, hogy végül maga is elhitte, hogy létezik magyar polgárság, itt most lexikális pontossággal és lelkiismeretességgel sorol fel egy csomó urat, élükön Széchenyivel, aki kívánta, hogy minél sürgősebben szülessék meg a magyar polgári rend. Rögtön utánafüzi, hogy nálunk a polgári életformát is az ur élte ki, aki nagyszerűen tudott alkal mazkodni a korszerű eszmékhez, osiak* hogy elsőségét megtarthassa. Mi ez, ha nem legfényesebb bizonyítéka, hogy a mi kispolgárunk: a kézműves, iparos, kiskereskedő, üzérkedő, ügynök, amik régóta nyomják viselőjük lelkét. A helyesbítő polgár szándékosan a végére hagyta a nagy ütőkártyát (úgy látszik, döntőnek tartotta), hogy ha a magyar paraszt társadalmi súlya és történelmi érettsége folytán nemzeti szerepet vállal, a polgár lesz kénytelen visszatérni az eke mellé. A kép megható, de hamis. Ötletes szerzője is nyilván tréfának szánta. Talán Vázsonyi és Wekerle idej’én a polgár a főrendiek kezébe nyomta a röföt és kalapácsot, maga pedig elment a hitbizományok jövedelmét behajtani? A puszta tény, hogy a nemzet túlnyomó népi rétegét is kiemeljük a társadalmi törvényen*« kívüliségből, nem jelenti a fejlődés tótágasát, csak azt, hogy nem fogjuk tovább közönyösen szemlélni a magunk kallődását benne. * Tulajdonképpen örvendenem kelle« ne, hogy ezek a rögtönzött nézeteité* rések, félreértések, korai fellobbanások végeredményben elvi harchoz vezet- nek. Igen so-k fogalmat lehetne tisz lázul ezáltal. Közös erővel és kölcsönös jóindulattal lassanként megírhat*« hók a magyar közélet kiskátéját. Megteremthetnék a vitázó modort, mint a különböző nézetek folyamatos és sima kiegyenlítésének biztosítékát. Ehhez azonban mindenekelőtt szükséges volna, hogy ne ferdítsék el a tényeket, ne adjanak olyat senki szájába és az tán vesződjenek, viaskodjanak vele, amit az nem mondott, de még csak nem is gondolt. Parajdi IncZe Lajos. Horváth Jenő: Három vers aninószAn Hozzánk a vonat már fel se szárnyat: csúcs a szomszédunk, zenénk madárdal. Mélyre ásunk és csillagos eget alig látunk itt a világ megett. Kispatak-pánton hazak kor dona s fáik; zúgó tömeg, bükkös-orgona. Bányában otthon a kéz kezet ér. ember embertől mégis messze él. Ha elindulunk, az mindig nagy út. És zárnak, zárnak, zárnak a kapuk'. Ét, ösvény elfogy itt. Hegy hegy felett, Aki idejött, tovább nem mehet. A SZERETET DICSÉRETE Milyen parányi helyen meghúzódik, mégis, mint az Isten, nagy a szeretet. Odaad mindent dőre áldozatban, I de lám, a világot ezzel nyerte meg. Nem tudom, honnan merül mindig újra, csak csordulásig tölt tört edényeket és dús kedvében mennyre kicseréli ezt a szörnyű poklot: - az én szivemet. IGE Nem szói harang, mégis hallod. Váratlanul, ahogy átfut fölötted a szék S úgy reád hull — a szivedig beragyog a nap. Nem szól harang, mégis hallod. Mélytől, ahogy szíriek között dübörög az ár s mégis mintha egyetlen, halk szív dobogna csak. Nem szól harang, mégis hallod: titkos imák el nem veszett sóhajtása száll, szó, mit bűnös ki nem vallott jS néma nem talált. Nem szól harang, mégis hallod: eljövendő harangoknak kondulása hív. S aki hallja, most születik, vagy halálra vált. Nem szól harang, mégis hallod, menekülni nem tudsz tőle: Isten szava zár. S életed, mint Ábel vére riad vissza rád. Nem szól harang, mégis hallod s megbocsátást, szereietet, békét adsz tovább, mintha a nap, ég harangja csengne rajtad át. Minden háziasszony régen várt könyve: A ma szakácskönyve Közel három éve hiányzik ez az óriás szakácskönyv a magyar könyvpiacrck A kiadó most uj kiadásban hozta ki. Az uj kiadás 2000 receptet, diétás eteteket, olcsó és gyorsan készülő eteleket, weekend-fozést és nyers ételeket ölel magába. A könyv mePéklete külön kötetben „A magyar háziasszony lexikona“, melyben abc-szeriien az ablaktisztítástól zsirolvasztásig, ami a háztartásban előfordul, minden fel van dolgozva, szakszerű tanácsadás keretében A két kötet ára (lexikonalak, 920 oldal, nyersvászonkötésl csak 250 lej. az Ellenzék könyvosztályában Kolozsvár, Piaţa Unirii. Vidékre utánvéttel is azonnal szállítjuk. " ** \
