Ellenzék, 1940. február (61. évfolyam, 24-48. szám)
1940-02-24 / 44. szám
ELLENZÉK rvm 19 4 0 1 • b r ti á r 2 4. ■WBBBnsne // Őfelsége építő munkájáról közöl nagy cikket a „Messagero44 Részletesen foglalkozik az olasz lap az Uralkodó korszakalkotó megvalósításaival és elismeréssel ir Románia külpolitikájáról KOMA, február 23. (Rador.) A „Messaget t>” basábjain bran- ceaco Maretea ..Rumania kormányosa: Ofcl- bt ge 11. Károly király* és forradalma eiinen Bucuresti-i tmlositást közöl, melynek kapcsán Őfelsége fényképét is bemutatja. Miután felhívja a figyelmet arra, hogy ezelőtt húsz nappal mindenki aggodalommal kérdezte: — Mit hoz a március? — megállapítja, hogy a vélemények ma már derűlátóbbak és a lelkek is jobban vannak előkészítve. A román nép megnyugodott. Ez nemcsak szomszédainak bölcsessége révén következett be, de azoknak a katonai előkészületeknek nyomán is, melyek erősítést és tökéletesítést nyertek. A mozgósítás, erődítmények építése, nagyszámú hadosztály modern felszerelése, a légi flotta megerősítése természetesen sok különböző problémát velőit lel. Ezeknek a kérdéseknek megoldását szívós akarattal és komoly módszerekkel igyekeznek elérni a rendelkezésére álló idő keretei között. Nem a mi kötelességünk — folytatja Francesco Maretea — annak megítélése, l'.ogy ezekben a keretekben lehetséges lesz-e a munka szükséges méretű megvalósítása. Elég, ha megállapítjuk, hogy a dolgozó erők munkában vannak s megfelelő eszközök állnak rendelkezésre a program megvalósítására. Már eddig is többet tettek, mint amennyit remélni lehetett. Akármilyen támadás történne — bár ezt a feltevést nem tartjuk lehetségesnek — megtettek mindent, hogy ezt meghiúsítsák. Nem találja készületlenül többé semmiféle támadás a határokat és még kevésbe tétlenül az országot. Az ország bizik és hisz abban, aki kormányoz és ez újabb —- lehetséges, hogy legfőbb indoka annak, hogy a lelkek megteltek optimizmussal. Az egymást követő meginditó események hosszú időn át tartó váltakozása nyomán Őfelsége Ií. Károly király ismét megtalálta a nagy és forró népszerűséget, mely sokkal mélyebb és tartósabb, mint amellyel uralmának legboldogabb napjaiban vették körül. Az Uralkodó egyszerre a történelem magaslatára emelkedik és ebből a szempontból Románia határain túl is mindazok elismerését kiérdemli, kik a döntő órákban tapasztalható mindent iegvőző energiát a tudás, jellem és érzelem legmagasabb értékének tekintik. Mégis senki nem gyanúsíthat azzal, hogy kisebbítjük személyét, ha nem az Uralkodóról, de az államférfiről beszélünk. A sors arra kötelezte, hogy minden felelősséget magára vegyen és ezt állandó tevékenységével összhangba hozza. Azért tért vissza az országba, hogy uralkodjék és kormányozzon. Ramániának nem volt királya, aki uralkodjék és nem volt egyetlen olyan kormánya sem, mely méltó lett volna erre a szóra. Az ország teljesen szervezetlenül állt. Ma ezzel szemben minden román — bármilyen is legyen etnikai származása és választási jelszava — tanúságot tesz arról, hogy Románia, Őfelsége II. Károly király nélkül, az Uralkodó munkálkodása nélkül — a borzalmas válságok áldozata lett volna, őfelsége II. Károly király legyőzhetetlen bátorsággal vezetett nemzeti újjáépítő munkája nélkül Románia ma prédája lenne a zavarnak és az is lehet, hogy elpusztult volna. Maretea ezután felemlíti Őfelsége II. Kárelv király 1930-ban történt visszatérését az országba, rámutatva arra, hogy milyen zűrzavart talált. Leszögezi, hogy mindent alapjától kezdve kellett újjászervezni és határtalan volt ez a munka. A politikai pártok egymás között marakodtak, korrupció ütötte fel fejét, belső harcok folytak és mindez igen sokat ártott az állam szervezetének. Az Uralkodó magára kellett vállalja a terhet, hegy bármily áron rendet teremt a zűrzavarban és a helyzetet megtisztítja. Mindent felhasznált erre a célra, amit a környezetében lévők nyújthattak. Több megoldással próbálkozott, hogy a legmegfelelőbb és legbiztosabb utat megtalálja. Bátran rombolta le a káros alakulatokat, hogy az egyetlen nacionlista párt megteremtéséhez érjen az újjászületés zászlója alatt. Épitő és fáradhatatlan lelkesítő volt egy személyben. Egységes eszmét adott a népnek és erőfeszitéseit a hadsereg megerősítésére fordította. Figyelme az ifjúság felé irányult Bízott a fiatal nemzedékben és az ujjáalkotás munkájának megvalósításához hívta. Születésénél fogva román lévén, büszke volt lelki alkatára, melyben a román lélek összes alkatelemei és az ősi tradíciók vitézsége helyet foglalnak. így „pater familias“-nak érezte magát és ebben a minőségben beszélt az ifjúsághoz. Maretea ezután részleteket közöl Őfelségének beszédeiből, melyeket az ifjúsághoz intézett, akiket meghitt híveinek tekint a kemény harcban. Majd az „Országos-szerve/otet ismerteti, melyet őfelsége alapított és amely szervezet ,.Mugy Ürszágörnek" prok- luniálta az. Uralkodót. A cikk azután rámutat arra, liogy őfelsége megvalósította a deeentralizáeiót és s/.ereteté- vel a földművesek felé — az. ország nyugodt és egészséges lakossága felé lóid ült és mrg- t' iemtette a szükséges feltéteket a mezőgazdák helyzetének javítására. Gazdasági és szociális téren fáradhatatlan akaraterejével lelkesített minden helyes kezdeményezest. Maretea —- mintán megállapítja, hogy Őfrl- sége II. Karoly király Romániája a korporativ állammá alakulás felé halad és a paria(| ,M| tr^l illetek felállít ásá i ól »/.óléi törvénytervezetet fogja tárgyalni következő sza-iKk.nl fejezi he cikkét: „Románia juníus jj .j, tízéves évfordulóját ünnepli őfelsége II Károly király uralkodásának, melynek végül is megvalósitotta a helső kien/telodé-t. életet adott nemzetének, linóm lélekkel gondozva, támogatva és segítve ve- szi delin es pillanatokban. Id kell ismerni, Ingv külpolitikája az események alakulása nyomán pontos és elhatározott: baráti közele- ,|,... Olaszországhoz a fölilköziteugeri nagyhatalomhoz. mely jelen van a Balkánon, őfel- M,n- II. Károly király politikáját oradeai, rluii, eonstantai és ehisiuaui hesz.édeihen meghatározta: a határok elszánt védelme, In i.i s és építő egviittiniiködés az. összes lia- talmakkal, löleg a szomszédokkal és lojális semlegesség a hadviselőkkel szemben. \ teher amelyet magára vállalt nehéz ugyan, de ,'.purii siilya teszi még nemesehhé. Akármin! is vizsgáljuk ezt a terhet, hármi legyen u vé- leu.éuy a helyzettel kapcsolatos kérdésekre ma-ok jogaira és érdekeire vonatkozóan, megérdemli, hogy tisztelettel és megértő li- gyi lemmel kisérjük.“ I Megalakult! a bucureştii Magyar Rlépközösség ipari alosztálya BUCUREŞTI, február 23. A január hó 28-án Clujon megtartott iparos nagygyűlés alkalmával hús/ esztendő leforgása alatt ez volt az első eset, hogy a bucureştii magvar iparosság is kiküldöttekkel képviseltette magát és ezáltal bizonyította, hogy részt akar venni a magvar iparosság munkájában. A kiküldöttek közül Széli Ferenc és Kozák Lajos vettek részt a cluji nagyj gyűlésen, akik Bucurestiben nagyszá mu iparosság előtt számoltak be a fa pasztaltakról. Különösen azt a szép és felemelő összeioyást és egyiivétartczásnak az érzését emelték kif ami az országos nagygyűlést jellemezte. A kiküldöttek beszámolóját az iparosság nagy lelkesedéssel vette tudomásul. majd dr. Papp Béla tagozati elnök felkérésére egyhangúlag megalakított ták az ipari alosztályt, melynek veze tőjévé Kozák Lajos asztalosmestert vá lasztottak meg. A gyűlés jelenlevő tagjai elhatározták, hogy a bucureştii magyar iparosságot kerületenként és szakmák sze-« rint szervezik meg, bogy minél na gyobb számban legyenek képviselve az ipari alosztályban. Ezután szervező bizottságot alakítottak, melynek tagjai a következők lettek; Kozák Lajos asztalosmester, Cser- vák Sándor asztalos, Balogh Gyula asz*» talos, Pál Simon asztalos, István AU hály ács, Rózsa Felrenc és llkó János vas és fémiparcsok, Szabó Ákos föd rósz, Szekeres Károly, Vass Ferenc és Andrási Ferenc szabóiparosok, Lengve! Gergely, Hurka Kálmán és Csipái Jó zsef vas és fémipari szakmunkások, küvecsi Pál elektrotechnikus, Drago-* mér Sándor kályhás, Romár. János csizmadia, Darkó János kádár, André nek József építész, Piisök István festő, Götz Latos festő, Kö> ér Márton kerék gyártó. Szabadi Imre, Nagy Dénes és Kádár József mészáros és hentesipa- rosok. A lelkes iparosgyűlés dr. Papp Béla elnök zárószavaival ért v éget. AMIRŐL ERDEMES ÍRNI Megszűnt a részletüzlet Az alábbi történetet tekintélyes, közismert főtisztviselő mesélte el nekem. Azok közé a boldog halandók közé tartozik, akikről azt szokták mondani, hogy „rendezett anyagi viszonyok között élnek”. Szépen berendezett lakása van. Fizetése bőségesen elég ahhoz, hogy magát és családját eltarthassa. Egyszóval mindig úgy élt, hogy nem ismerte a nincstelenség gondjait és anyagi nehézségei sem voltak, mert jövedelmét gazdaságosan be tudta osztani. Elképzelhető, hogy mennyire felborult a lelki egyensúlya, amikor egyszerre csak váratlanul szembetalálkozott a gazdasági válsággal és a saját kárán tapasztalhatta, hogy napjainkban minden megváltozott. Magánbeszélgetés volt, amit elmondott, de mégis ide kell iktatnom, *mert erről a témáról ma mindennap beszélnek a különböző társaságokban és ez a kérdés egyik legsúlyosabb gondját képezi középosztályunknak. Számolnunk kel! ugyanis azzal, hogy kihalófélben van a hitel és megszűnt a részlet-üzlet. — Képzelje el kérem kínos zavaromat és megdöbbenésemet — mondotta történetünk hőse — hogy amikor a napokban elmentem ahhoz a nagy szabócéghez, ahol évek óta dolgoztatok, restelkedve bár, de a leghatározottabb formában értésemre adták, hogy csak úgy tudják elkészíteni a megrendelt ruhát, ha árának felét már az átvételkor készpénzben kifizetem, a másik felét pedig 30 napon belül kiegyenlítem. Őszintén mondom, hogy komolyan sértve éreztem magam. Hosszú éveken át hűséges megrendelője voltam a cégnek. Maga a cégfőnök ajánlotta annak idején, hogy részletre dolgoztassak náluk. Minden hónap elsején pontosan kiegyenlítettem az esedékes részleteket. Meg voltam elégedve a pontos kiszolgálással és a cég is meg lehetett velem elégedve, mert sohasem volt haj a fizetés körül. Jövedelmemből sohasem jutott annyira, hogy egyszerre kifizethessem a ruháimat. De pontos beosztással mindig elértem azt, hogy havonta bizonyos összeget a ruházkodásomra fordíthassak. Most ismét kellett volna ruhát csináltatnom. Amikor meghallottam az uj feltételeket, sértődötten kijelentettem, hogy a magam részéről levonom az eljárás következményeit és megszaI kitöm összeköttetésemet a céggel. I — A cégfőnök nem győzött eléggé szabadkozni. Kijelentette, hogy távolról sem akart megbántani. Csak arra kért, hogy éljem bele magam kissé az ö helyzetébe. Papirt és ceiuzát vett elő. Pontosan kimutatta, hogy az utóbbi hónapokban mennyivel drágultak a szövet-árak. Az a posztógyár, ahol a szövetet vásárolja, értesítette arról, hogy a jövőben csak készpénzfizetés mellett szállítja az anyagot. Gyakorlati példával mutatott rá, hogy miért nem szállíthatja a ruhát a szokásos ezer lejes havi részletfizetésre. A magyarázat a következő: Az a ruha, amit megrendeltem, 5000 lejbe kerül. Már tudniillik most. Én fizetnék havi 1000 lejt. Mire az utolsó részletet lefizetném, addig az árak jelenlegi áremelkedési ar Íny száma mellett már legalább 30 százalékos anyagdrágulás lesz a posztópiacon. Vagyis az én ötezer lej értékű ruhámanyagát a cég csak 30%-os többlet fizetéssel szerezheti be újra. Ezért kell régi vevőivel szemben is arra az álláspontra helyezkedjék, hogy legalább egy hónapon belül fizessék ki a teljes összeget. — Beláttam, hogy a kereskedőnek igaza van — folytatta ismerősöm. — Az élet jelenlegi lüktetése és a rohamos áremelkedés valóban igazolták álláspontját. Az én vagyoni körülményeim azonban mégsem engedik ineg, hogy egy hónapon belül ötezer lejt kifizethessek. Hiába minden jószándék, egész életemben a rend hive voltam és tudom, hogy ilyen kötelezettség vállalása felborítaná anyagi egyensúlyomat. — Hogy oldotta tehát meg a kérdést? — érdeklődtem kíváncsian. — Milyen más megoldás lehetett volna? — mondotta szomorú mosollyal a főtisztviselő. — Nem rendeltem meg a ruhát. Takarékosság a gyufával Bevallom hogy soIium-ih tartoztam a lékei* emberek közé. Az elméik* dém-k órái- hau nagyon gyakran teszek keserű szemre- 1 anyásokat n agamnak, mert múltba hullott éveimben nagyon sok olyan kiadásra emlékszem vissza, amelyek esak felesleges anyagi terhet jelentetlek és súlyos kellemetlen egeket okoztak. Égy rossz szokásom azonban mindig volt. Nagyon sok dohányzó embernek megvan ez a bogara. Mindig takarékoskodtam a gyulával. Jóleső örömet ereztem, amikor a dohánytőzsdékheu barátságosan lobogott a dohányzók ..örökmécsese“ és aló- sápos fizikai gyönyörűséget keltett bennem, hogy ennek lángjánál gyújthatom meg a cigarettámat. Az utcán is azok közé a kelle rnetlen emberek közé tartoztam akik másoktól kérnek „egy kis tüzet“ és otthon nagyon sokszor kerültem kinos zavarba, meit g) uiahiáuy miatt nem tudtam rágyújtani. Az utóbbi hónapokban azután egyre több megpróbáltatáson estem keresztül. Előszór is eltűnt a trafikokból régi jóismerősürn. az ,..öiökmécses“. A gázlángot is eloltották azok a trafikosok, akik eddig igy akartak kedveskedni a vevőiknek. Ha a tőzsdében akartam rágyújtani, nem volt más mód, mint egy szál gyufát kunvorálni a trafikostól. Egyideig ment is a dolog. Megszokott trafikosom mindig udvariasan szolgált tűzzel. Végül is győzött bennem az illendőség és a szemérem. Egyre gyakrabban kezdtem arra gondolni, hogy a trafikodnak milyen lesújtó véleménye lehet rólam. Hogy ilyen, meg amolyan fősvénykedőnek tart. Mégsem akartam beadni a derekamat. Nem gyújtottam rá a trafikban, hanem vártam az első dohányos embert, akitől tüzet férjek. Miután azonban reggelenként nagyon korán kell a szerkesztőségbe jönnöm, a balsors itt is utóiért. Sokszor a szerkesztőségig vezető egész útvonalon nem találkoztam dohányos embeirel. Tantaluszi kínokat állottam ki. Végül is „betörtem”. A monopol-igazgatóság legyőzött. Beállottam a gyufavásárlók közé. Lassanként megszoktam, hogy a gyufát éppen úgy meg kell vásárolni, mint a cigarettát, ha már a iiikotinszenvedély rabja az ember és uapont.i egy doboz gyufával javitottam a fogyasztási statisztikát. De úgy látszik, hogy ezen a téren sohasem lehet teljes a megelégedettség. Városunkban az utóbbi hetekben már csak olyan gyufadobozokat hoznak forgalomba, amelynek csak az egyik felén lehet rágyújtani. És mintán sohasem voltain a „szerencse kegyeltje“, velem minden nap megtörténik, hogy csikói gó hideg reggeleken a skatulyának pontosan azon az oldalán szeretnék rágyújtani, aineiven nincsen foszfor. Hát lehet enné! nagyobb mérget elképzelni? Ez az a bizonyos kicsi dolog, ami kitartóan bosszantja az embert, mert minden nap következetesen ismétlődik. Azt hittem, hogy általános rendelkezésről van szó és takarékossági szempontból érte ez az uj megpróbáltatás a dohányosokat. Mostanában azonban néhány napot Bucurestiben töltöttem és kellemes meglepetéssel tapasztaltain, hogy az ország fővárosában még mindig a régi jó rendszer van érvényben és vígan rá lehet gyújtani a gyufás- dohoznak mindkét oldalán. Hoztam is magammal vagy két tucat gyufát. De előre irtózom attól, mi lesz. ha elfogy. Mert nálunk csal; az újfajta gvufásdobozokat lehet kapni. Talán életemben először különleges szerencsében lesz részem. Mert megtörténhetik, l.ogy a gvufa miatt leszokom a dohányzásról. Végh József. CSÁKY MAGYAR KÜLÜGYMINTSZ* TFR GRÁCBA UTAZOTT BUDAPEST, február 23. (Rador.) I)NB: Csáky külügyminiszter néhány napos látogatásra ürácba utazott, hol látogatást tesz menyasszonya rokonainál. Csáky gróf valósziniileg e hét vé* gén tér vissza Budapestre. FELROBBANT EGY AMERIKAI LŐPORGYÁR WASHINGTON, február 23. (Rador.) A Maryland-áüamban lévő Elktonban a lőporgyár felrobbant. Egy munkás meghalt, tizenkettő megsebesült. Koz tiik hét munkás állapota válságos. FELEMELTÉK AZ OLASZ GYAPOT ÁRÁT RÓMA, február 23. (Rador.) Az olasz gyapot árát ISuről 22 lírára emelték. Az intézkedés az olaszországi gyapot termelést van hivatva elősegíteni. UJ KÖNYVSZENZÁCIÓK. Maugham: Karácsony Parisban kve 191, Said: Mohamed kve 158, Illyés: Rend a romokban (vers), Babits: Jónás kve 158. Szít- nyai: Kegyelmes kve 132, Perlaky: Élettémák 165, Kemény: Kokó 120 lej, stb. Lepa- genál Cluj. Postán utánvéttel. Kérjen ujdan- ságjegyzéket. - - ' ■ ■'öv--.
