Ellenzék, 1940. február (61. évfolyam, 24-48. szám)

1940-02-11 / 33. szám

1 Páli február ii.

E L L £ V 7 ÉK

íi

lilazás a milliói

Irtat HARSANVI ZSOLT

BLaárguít okmányok közt kotorász* váré, amelyek egy kedves olvasóm jóvoltából kerültek kezem közé, ezzel a. szóval találkoztam: Marcheroute. Nagy Ja rab ivpspiros élén állott a szó: fölötte a kétfejű sais. .Megtudtam tehát, r/ hogy milyen a marsruta.

Az ivpapk négy oldaiosi két első oldala kitölteni való nyomtatvány, még pedig két nyelven, németül és olaszul. 'A marsruta még abból az időből való, arniikor Ausztria uralkodóit a felső- olasz területieken. Az okmány évszáma 1S21. Adatai szerint Rigó Gábor hu* szárkapitány kapta az írást es pedig abból az alkalomból, hogy a Ferdinand főhercegről elnevezett 3. számú hu-* szárezred szolgálatát elhagyta és nyugalomba vonult. Az ezred akkor Yicen- zában feküdt. Gábriel von Rigó pedig kiskürtösre való volt, Nógrádmegyébe. A marsruta szerint a nyugalomba vo imld kapitánynak egy közlegénnyel és két lóval 1821 december 21-ig kellett Vscenzáfcól elindulnia Castelfr.anco felé, onnan Treviscba és így tovább, Jár neki munden állomáson fél foirspont, értsd: két lova van neki magának., ko«« csjt.a katonai hatóságtól kap. Jár azon-* kívül a lombard királyság területén mindenütt a két szobából álló éjjeli szállás, legényének külön szoba. A kapitány éjszakánként egy frankot fizet a szállásért, legénye „Sch5afkreuzerí;-t fizet. I

Ezek a hivatalos rendelkezéseik két nagy oldali foglalnak el, az ív másik két oldala tisztán maradt azért, hogy a menetlevél tulajdonosa minden állomáson láttamoztassa, Ittl is vannak a szabályszerű látfiamozások sárguló tintával, ódon ludtoí! írással. Rigó Gábor | kapitány először Trevisóban hált meg | s ott megkapta fölöttes hatóságától a következő útirányt: Conegl'ano felé igazították. Oda a láttam ozás szerint rendben meg is érkezett s tovább ment Pa Imánnova felé. Onnan G orz be, onnan Laibachba, itt előírták megint a további útvonalat: Franzen, Cilii, Pet= tau, Csáktornya, Lesenye, Kiskornál rom, Keszthely, Tapolca, Nagyvázsony, Palota, Székesfehérvár, Velence, Mar- törivásár, Pest. A bejegyzések tanúsága szerint a kapitány 1821 október | U-én indult el Vitenzáböl és Î822 január 4-én indult Pestről Kürtösre, te> hát több mint három hónapot töltött utón. Â karácsony napját Peítauban töltötté. Az utolsó bejegyzés Pestről szói, itt Vizkeíety katonai biztos-iga«* zoitá, hogy a kapitány előírás szerint megérkezett és mehet tovább lovaival Kürtösre, ;

Másik útlevél is van ugyanebben a régi- ekiratgyüjterriényban. Szövege kézírással ez: „Ezen levelemet mutaíó Ferdényi Antal canceltistán megyen írmen Temesvárra Mária Batrix Királyi Fő Herczeg Asszony rendeléséből némely ottan levő portékájának ide .hozására. Minek is hogy a Staţionai is Helyiségek szokott kész pénz fizetésért késedelem nélkül forspontoí adjanak, általam Hivatali kötelességből ajánlta- tik. Nagyvárad 1809. 20. Octcbris. Gróf Rhédey Lajos, ö Csász. Kir. Felsége Kamerariusa, Leopold Kend je Keresztes Vitéze és Tettes Nemes Bihar Vgye l ő ispán Administratora.4é

Ferdényi Antal nyilván a parancs szerint elvégezte a temesvári utat, mert ez az okmány másik oldalán iga» zolja Jppí B.vdeskutby teniesi főispán, elrendelvén, hogy Ferdényinek minden állomáson adjanak forspontoí Temesvártól Nagyváradig, mikor visszautazik.

A harmadik útlevél kelte 1841. június 24. Ezt Vidos József, Vas megye első alispánja állította ki Talíián Já nos szikiin! kereskedő számára. Ez az útlevél már díszesebb kiállítású nyomtatvány, az egyik oldalon magyar sző veggel, a másikon latinuk Megtudjuk ebből, hogy Tallîân János uram negyven- hatéves volt, katolikus vaflásu, középtermetű, barnaábrázatu, feketeszemü, feke- tehaju, „sorsára nézve kereskedő“. A nyomtatott szöveg szerint Vas megyéből, „mint Isten kegyelméből egységes és minden ragadós nyavalátóí mentes helyből ezen Magyar országnak és hozzá kaptsolt tartományainak kü-* lömbféle részeibe, úgy a’ császári kiEégi isme fosok

Ufa: HUNY ADY SÁNDOR

A havas utcán dolgoztak az alkalmi munkások. Az egyik embernek (kemény kalapja volt, szemüvege és oldatsz a bállá, mint' Ferenc Józsefnek. Ránéztem és rajtamaradt a tekintetem. Yz az ember felülről szólít íe ehhez a munkához, a 'született szegényeknek nincs kedvük hozzá, hogy oldalszaikállt termesszenek az arcukon.

Sajnáltam. Bár az ég tudja, miért kell jobban sajnálni valakit, akinek va laha volt valamije, mint azokat, akik nek soha életükben nem volt egyebük a keserű szegénységnél. Éppen ezen gondolkoztam, amikor észrevettem, hogy egy rendesen öltözött, télikabátos, kesztyűs idősebb ur megáll a járda szélén és megdöbbent arccal néz a ke ménykalapos emberre. Előbb csak néz te, aztán odakiáhött neki:

—*• Szervusz Gyula!

A szemüveges hómunkás felkapta a fejéi, a hang irányába nézett, de nem köszönt, vissza, komoran törte tovább ásójával a fagyott, piszkos városi ha-« vat.

A télikabátos ur összecsapta a kezét

szánakozva, szinte ijedten mondta, mintha azt akarná kérdezni: „hogyan jutottál ide?!“

— Az Isten szerelmére! Mit csinálsz, Gyula?!

;A letört ember most már felelt. Gúny, gőg és idegesség volt a hangjában:

— Hagyj engem békében. És menj innen a fenébe!

Látszott az nron, hogy nincs meg sértve. Szánakozóan megcsóválta a fe jé!, de aztán mégis továbbment, mint j ahogyan a makacs embert szoktak ott«« j hagyni.

I Egyszerű ügy volt. Két1 régi ismerős ) találkozhatott itten, akik közül az I egyik fentmaradt, a másik lecsúszott. De soha életemben még nem láttam, hogy tiz másodpercben ennyire benne legyen két ember karaktere. A lecsu szolt ingerült szegyenérzéae és a sze rencsés lelki összetétele. Hiszen volt neki szive.. Megállt. De nagyon kicsiny szive volt. Látszott rajta, hogy örül, I mert rögtön tovább mehet, miután a letört barát nem adott audienciái.

Beigbeder ezredes,

a spanyol külpolitika nagy ismeretlenje

A múlt év augusztus közepén feltűnést keltett, bogy Spanyolországban egy, a világ előtt eddig ismeretlen emberre bízta Franco, Jordana tábornok helyett, a spanyol küb ügyek vezetését. Beigbeder ezredes lett az uj spanyol külügyminiszter, akinek nevét addig csak azok ismerték, akik a spanyol gyarmatok ügyeivel foglalkoztak. Beigbeder es- redesnek ugyanis csak egy szenvedélye van,, határtalan szeretető a mohamedán világgal szemben. Éppen ezért sokan azt hitték, hogy kinevezésével Franco dokumentálni akarta Spanyolország koloniális érdeklődését és érdekeltségét.

Beigbeder az európai politika nagy ismeretlenje volt 9 még ma »9 az, mert elgondolásairól eddig keveset tud a világ.

Neve nem spanyol, családja Elszászból származik a Beigbeder már Madridban nevelkedett. Katonaiskolába Íratták s mert a gyarmatok érdekelték legjobban, tiszti kinevezése után Párisba küldték, ahol a francia hadiiskolát végezte. Vizsgái után továbbra is Parisban maradt, megtanulta az arab nyelvet. Madridban aztán megpróbálta, hogy kinevezést kapjon a spanyol gyarmatokra, de ez nem sikerült, sőt Alfonz király uralkodásának utolsó esztendejében, 1920-ban Berlinbe küldte katonai attasénak. Berlinben rengeteget dolgozott Beigbeder, hivatalos órái után rohant vastagra tömött aktatáskájával az egyetemi könyvtárba és tanulta az arab nyelvet, szemináriumokba járt, előadásokat hallgatott és úgy ismerte az irodalmat, hogy erről beszéltek berlini egyetemi körökben.

Később, 1934-ben Gil Robles visszahívta Madridba, hol Beigbeder arra kérte a külügyminisztert, hogy állítsa őt egy kutatóbizottság élére, szeretné Észak-Afrikáhan és Kis-Azsiában az arab kérdést tanulmányozni. Gil Robles másként határozott, kinevezte Beigbedert Spanyol-Marokkó katonai parancsnokának. Évtizedes álma vált tehát valóra, lekerült a gyarmatokra s ahogy a spa. nyol—riffkahil háborúk idejében Franco tábornok együtt harcolt a felkelő arabok ellen Petain tábornokkal, úgy Beigbeder is goztatja, hogy kulturális munkájában nem tett mást a spanyol gyarmat kon, mint Lyautey tábornok, a francia gyarmatok nagy reformátora.

Beigbeder megtanulta a különböző arab dialektusokat, ismerte a riffkabilok nyelvét

is, a marokkóiak csak sejknek nevezték, népszerűsége határtalan volt a spanyol gyarmatokon.

A spanyol polgárháború kitörésekor Franco tábornok rendelkezésére bocsátotta összeköttetéseit és tudását Beigbeder, kizáróan neki volt köszönhető, hogy nap-nap után tekintélyes marokkói csapatok indultak útnak Spanyolország felé. Százezer marokkói katonát köszönhetett Franco Beigbeder ezredesi nek, akik később az olasz elitcsapatokkal J és a kiváló spanyol ezredekkel együtt vég- i eredményben megtisztították az országot a vörösöktől.

Franco tábornok a háború befejezése ntác ; maga mellett tartotta Beigbedert,

Katonai és szervezőtehetségét kivétel I nélkül mindenki elismeri, de politikai el* í gondolásairól, szimpátiáiról senki semmit nem tud. Nem tudják, hogy Beigbeder fasiszta. falaugista, monarchists vagy nacionalista. Gyakran hangsúlyozta nagyrabecsülését és csodálatát Mussolini és müve irányában, de ugyanakkor azt is megtette, hogy az olasz gyarmatosítás hibáit kritizálta Tripolitaniá- ban. Párisban viszont nem feledték el, hogy erélyesen emlékezett meg bizonyos megmozdulásokról és nem éppen franciabaráti kijelentéseit szárnontartják, de itt Í6 ugyanakkor azt sem feledték el. hogy Beigbeder volt az, aki Nogues tábornok, Francia-Marokkó kormányzója előtt annakidején kijelentette, hogy a német erődítmények terve Spanyol- Marokkóban nern felel meg a valóságnak. Valószínűen azoknak lesz igaza, akik Beigbeder ezredest pusztán nacionalista hazafinak tartják, aki Spanyolország nagyságának és ' boldogulásának érdekében mindenre hajlan- j dó és Afrika szerepét országa szempontjából pontosan ismeri.

Még Franco ezredes forradalma előtt nagy volt azoknak a spanyol tiszteknek iábora, akik Marokkó felosztását igaztalannak tartották és úgy látták, hogy Spanyolországnak abból csak pätränya származott. Franciaország valóban a gazdag és gyümölcsöző területeket biztosította magának, mig Spanyolországnak a kopár föidközítengeri partok maradtak. Miután a spanyolok közelebb érzik magukat az arab világhoz, mint a franciák, mindig többen adlak hangot elégedetlenségüknek és Marokkó felosztásának revízióját próbálták szőnyegre hozni. Mindamellett Spanyolország nem kiván franciaellenes politikát folytatni s nem kiván francia számlára meggazdagodni — ezt Beigbeder ezredes felfogása és kijelentései biztosítják.

Kétségtelen azonban, hogy Spanyolország belső konszolidálása és gazdasági megerősítése után a francia politikának számolnia kel! ezzel a spanyol elgondolással is. Beigbeder ezredes, ha nem is beszél erről, élő képviselője a problémának.

Most, bogy Franco tábornok utasítására a madridi pápai nuncius kézhez vette a spanyol memorandumot, Spanyolország bejelentette érdekeltségét az európai politika kialakításában, Beigbeder ezredes külügyminiszter személyében pedig olyan szakember áll Franco tábornok mellett, aki Berlinben tanulta meg az arab irodalmat, de a párisi katonai akadémián végezte tanulmányait.

Az európai erők játékában Spanyolország elhelyezkedése még meglepetéseket okozhat s ezt tudja Paris, de tudja Berlin is. (—)

iv&tKSB&Ggmm

rályi örökös birodalmakba is utazni szándékozik." A/ útlevél érvényességét ez a mondat jelzi: „ezen úti levél ereje egy esztendő elfoíásaig tartván.“ (A nyomtatott szöveg helyesírása megmutatja, hogy Dunántúl vagyunk: nz útlevél „nyavalát“ és „eltolási“ ir.)

Nincsen semmi fontossága ennek, amit most közreadtam. De mostani

I éveinkben foly ton útlevélről van sző s azt szoktuk mondogatni, hogy bezzeg I a régi jó világban nem ismerték az ut- I levelet1, ismerték bizony. Az ország*

I

’ utakon utások jájtak*keltek, nyugalomba vonuló huszárkapitányok, főispán i hivatalnokok, dunántúli keres- j kedők,mindnek útlevél a zsebében. 1 A világ keveset változik.

A törzsvendég-4 „Törzsvendég'* reggel kilenc ór.t- kor elfoglalta helyét :• kávéházban Asztala fdhajtőt/, székkel várta, az uj ságos oUíhordta a lapokat, az üzletvezető leseffHettc a kabátjút.

—. Világos kávét kérek, mint rendi, sen — mondotta a törzsvendég — ja vitó tejszínnel és öt cukorral.

Egy cukrot a kávéba ejtett, négyei zsebrevágott, majd a túl világos ital hoz, kér még egy kis javító feketéi, he. Üd tiilsöiét lett a kávé, mire megérke zeit a javító tej.

Törzsvendég elolvasta az összes újságokat, kivágta a képeslapokból a di vatotdaít a feleségének, a gyermekmel- lékletct a kisfiának, a keresztrejtvényi sajátmagának, hogy legyen otthon n:í

el foglalatoskodni lefekvés előtt. Ezután hozatta az ebédlapot. Negyedóráit tanulmányozta, májú így szólt:

— Köszönöm, inkább hazamegyek ebédelni! Asztalomat kérem fenntartó ni, három órakor itt vagyok feketézői

4 hatszemélyes, utcára néző sarok asztal türelmesen megvárta <* törzs« vendéget,

— Feketét ne adjon -■— mondotta a pincérnek — mert otthon ittam, hanem levélpapírt, borítékot, tintát, tollai ké rek és délutáni lapokat.

Rágyújtott egy cigarettára, majd eszébe jutott, hogy otthon nincs gyufa. Kiürítette az asztali gyufatartót, Meg- tetszett a hamutálcat zsebrevágta, mert a sógora gyűjti a hamutálcákat. Hires gyűjtő, egyszer Nizzában még rendőrt is hívott a vendéglős, annyi hamutálcát vágott zsebre,

öt óra tájban eszébe jutott, hogy megéhezett. Hosszasan tárgyalt a pincérrel. majd átkiildte a ruhatárost a szomszéd büfféhe, ahonnan hat deka sonkát hozatott egy darabban és hozzá házikenyerei. A ruhatárosnak borravfí lót nem adott, feltételezve, hogy úgyis többet számit az uzsonnáért, mint amennyibe került. Hat órakor megtelt a kávéház és az üzletvezető megkérte, engedje meg, hogy az asztalához lete leped jen egy házaspár, Törzsvendégünk megnézte a hölgyet, majd a kérelmet elvi okokból visszautasította.

Este négytagú családjával vacsorá* zott a törzsasztalnál. Elegánsan ren» deli: j <_

—= Hozzon egy egyszemélyes kh lm tiszt és négy terítéket!

Az adaggal nem volt nagyon megelé* gedve, azért hivatta s tulajdonost, aki* vei érdekes tranzakciót bony olított íe* .4 franciasalátát kicserélte sonkára, nyelv helyett libamájat kéri, majd utána hozatott egy kis nyelvet franciása Iáiával, ,gnondja meg a konyhában, hogy nekem lesz és ne írják bet* fel- kiáltással. Vacsora után a család méretté a hazulról hozott és délről maradt pozsonyi kiflit, majd Törzsvendég ms púhoz kérette a cigányt és elhuzatta úgy s maga, mint a családtagjai kedvenc nótáját. Honorárium címén megtanította a prímást ?gy monoton nóta ra, amelyet még Mosztárból hozoti ha* za, ahol békében katonáskodott, majd pertut köszöni és kezet fogott a banda vezetőjével. A zenei élvezet után a cseléd másfél órát römizett, hazulról ho* zott kövei. A krétái és a táblát a ké- \-éház engedte át. Távozás előtt meg. kérdezte a pincért;

—- Nem volt ma semmi csülök az ét lapon?

—* De igenis, nagyságos uram, ser téscsiHök és horjucsütök.

— Valamelyiknek a csontját pakolja be a kutyám szamára. Nem baj, hu akad rajta egy kis has is.

Az ajtónál a tulajdonos mély reve renciával köszöntötte. Feleségének imponált ez a tiszteletadás, meg is jegyezte némi büszkeséggel:

— Apjuk, úgy látszik, téged még n tulaj is imád ebben a kávéházban!

Alire a törzsvendég gőgösen válaszol:

— .Meghiszem, hogy imád! Fivérre

belőlem élnek!... (Stella.)

j LEVÉLPAPÍROK, egyszerűtől a leg« I választékosabb kivitelig, legolcsóbbatt j az Ellenzék könyYOsztályáb&Oy Cluj* 1 Piaţa Unim.