Ellenzék, 1940. február (61. évfolyam, 24-48. szám)
1940-02-11 / 33. szám
14 FM EN 10 40 Í c hr uár II. ■yHnMHHOH ÉLMÉNY ÉS IRODALOM Egvtk lapunk január .-l-iki ■/aulában Kovács G'orgv 11 n ill lc\clrt intczctt Ko- Ka- ruí\li«y. A n> ill levőire a Szonc/.ci I ;í - lu: .Korom «•> Korona cimü rí gonyo, 111«*t\ «• Kos Károlyuak a Szem*/» i regényét bíráló Ve/uúiv sió u fiatal íróit valosag-irodalmához » unii, a Helikon januári számában niegjoleut cikko adott alkalmat, örvendetesnek kell tartanunk, hogy irodalmi kérdések ilyen szellemi mozgást indítanak meg, még akkor is, ha meglátjuk a vitatkozók mögött feszülő ellentéteket. Az erdélyi kritikának elvégre nemcsak az a feladata, hogy írókat dicsérjen, dédelgessen és népszerűsítsen, vagy ridegen elítéljen, hanem gondolatokat, elveket is kell tisztáznia és igy magát az életei alakítania. Az ellentétes vélemények összeütközése sokkal becsületesebb és építőbb eljárás, mint sértődések dacos őrizgetése, vagy a magába vonuló hallgatás, főképpen, ha az személyeskedéstől mentesen, az igazságkere- aéstől hajtva történik. Egészséges társadalmi, nemzeti életben a gondolatok fürge összect-a- pasai alakítják ki a nemzet életét irányító gondolatrendszert és az ettől függő társadalmi, gazdasági, kulturális tevékenységet. l\á* lünk azonban ez nem igy van. a kritika csak kesztyűs kézzel nyúlhat hozzá társadalmi kérdéseinkhez, a gondolatok folyását lehetőleg elkülönítik életünk irányításától. Az elhallgatást, a megbántott, mogorva visszavonulást látjuk gyakran szellemi életünkben is, ezért tartjuk szükségesnek, hogy a Szen- czei könyve körül keletkezett elvi ellentétekre és félreértésekre itt rámutassunk. A Szenczei László Korom és Korona cirnü regénye az 1918-as idők forradalmi felfordulásában egyensúlyát, józan világlátását vesztett falu képét adja. Szenczei regényének értékét azoknak is el kell isinerniök, akik bemutatkozásakor azt hitték, hogy fejlődése gyorsabb tempójú lesz, valamint azoknak, akik ismervén a Szenczei irói tehetségét, ‘féltették a nem neki való, falusi témakörbe való kirándulástól. Az iró a maga témáját, müvének világát teljesen szabadon választhatja és alakíthatja ki, ebbe a legnagyobb tekintélyű kritikusnak sem lehet semmi beleszólása. Legfennebb a mii alapján állapit* hatj'a meg, hogy az iró a maga lényétől idegen területre tévedt és ennek alapján munkáját elhibázottnak tarthatja. Csodálkozhatunk e ezek után, ha Kovács György viszont a kisvárosi értelmiségi írókat falura akarja küldeni, hogy ottan tudományos adatokat gyűjtsenek Népközösségünk számára? Hiszen a Kos Károly kritikájából azt lehetett kiolvasni, hogy Szenczeinek a felületessége volt a legfőbb hibája, nagyobb alapossággal, tudományos pontossággal kellett volna dolgoznia, akkor jó osztályzatot kap. Kos felismeri azt, hogy a havasi élet leírása a Szenczei személyes élménye, de itt is kifogásolja felületes ségét. Nem tudom, hogyan magyarázzam ezt a felületességet és a leírás melyik részében keressem, hiszen nekem éppen az tűnt fel. hogy Szenczeinek a szénégetésről, a priku- licsról szóló leírása valóságos néprajzi ismertetés számba mennek. Az ilyen részletező pontosság azonban korántsem emeli a mü művészi értékét. Kovács György azt olvassa ki a Kos Károly kritikájából, hogy itt jelentéktelen tévedésekről, külső hibákról van szó, amiket a figyelmes lektor kijavíthatott volna. Ha a paraszt nem eszik tavasszal tököt és hétköz- paponkint húslevest, akkor minden rendben van, a Szenczei regényében nincs egyéb kifogásolni való. Kovács Györgyöt ugyanis any- nyira megragadta a regény kétségtelen megjelenítő, mesélő és jellemző ereje, hogy nem veszi, vagy nem akarja észrevenni a kritika főkifogásait. Ja dcsó Elemér a Szenczei regényéről szóló kritikájának (Pásztortiiz, 1939 okt.-nov. sz.) végén a regény hibáit annak tulajdonit' ja. ,.hogy müvét nem hatja át a személyes élmény melege“. Az iró további fejlődéséi attól várja, ,.hogy irodalomelméleti meggon dolásait szorítsa háttérbe és adjon több he lyet az irói és emberi élménynek, ami egye dűl méltó arra, hogy nagy művészi alkotó sok anyagául szolgáljon.“ Könnyen kapcsol hatjuk ehhez a gondolathoz a Kós Károh főkífogását, amikor az Írótól nem elmélet: tudást, logikus következtetéseket vár, hanen a teljes valóság ismeretét és átélését. „A re gényben ezek az okok és a belőlük következő okozatok kivétel nélkül mind logikusaknak látszanak, csak az a kicsi baj van, hogy ezel az okok csupán az it ói logikának biztos alap fai, de nem felelnek meg lényeges többse giikben a tárgyi és ténybeli valóságoknak ..Minden irói alkotásnak legerősebb, szint' egvet’en alappillére: — írja Kós Károly — a belülről kiáradó igazság!...“ Vagvis, ha a iró toliát csak elméleti elgondolások, csal másoktól átvett tudás vezeti, akkor mun kaja papiros izü lesz, hidegen hagy, vagy eg hazug világot ismertet meg velünk. Ha regény korraiz, akkor különösen gazdag, ala pos ismeretekre van szükség, hogy az iró a egész kor. vagy társadalom életét, Sziliemét feltárja az olvasónak. Erre a lekiisiut-reteu ••'ói ruunkaia irodalmunkban talán Arany János adja a leg jellemzőbb példát, tie tőle tanulhatjuk meg a/t is, bog' a kor szellemét csupán tudományos búvárkodással, szorgalmas adatgyűjtés: el nem lehet megeleveniteni, az útélt életei az irói képzelet ujjábzüli, ujja- teremti u műben. Az ismeretek hiánya hibás következtetésekhez viszi az irot és megbotránkoztatja a szakértőt. A mii irodalmi értekét azonban nem ez dönti el. Amikor Kós azt kivánja az irótó), hogy tudjon igazat írni, akkor sokkal többet kíván ennél. Az irói igazság nem csupán történelmi, társadalmi, vagy tudományos igazság, az írói igazságot a lélek harcával, belső küzdelmekkel kell kiharcolni és férfias bátorsággal, a maga egészében kivetíteni. Csak igy válhatik az irói igazság az írott mü mozgató, éltető elemévé és igy nem lehet kitérni előle, mert ellenállhatatlan erejével magával sodor. „Az igazi művészet: átélés eredménye, élmény, nem pedig a miliőt nem is ismerő intellektueluek lexikonból és félmüveit, vagy érdekelt szemtanuk interjúja alapján, íróasztal mellett elképzelt, saját képére formált pupirosvilág mesterséges felépítése“ — írja Kós. A Szenczei könyvének pompás logikai építményét, esemény- és ismeretanyagát azonban nem járja át az élmény, az átélés melege és igy könnyen fennakadhatunk a nem teljesen áto!vasztott, vagy hibásan megismert részleteken. Kovács György szembeszáll Kós Károly uak azzal a felfogásával, hogy az igazi művészet átélés eredménye, élmény. Nem veszi észre, hogy az egész kérdésnek itten van a súlypontja, ha ezt kimozdítjuk, akkor megbillen és fele értékére száll le az egész kritika. Azt képzeli pl., hogy Kós Károly csupán történelmi olvasmányai kapcsán ismerte meg Szent István király uralkodását és igy kapott kedvet az Országépitő megírására, magával a nagy király személyiségével és a korral való találkozás azonban nem volt számára élmény. Úgy látszik, a történelmi regényekben egyáltalán nem látja meg Koráé« Gyöigy az irói élményt, talán azt képzelj, hogy azok csupán történelmi és földrajzi munkák gondos áttanulmányozása után készülnek és .íródnak. — Különben talán nem irná később, önmagával ellenkezésbe jőve hogy irjanuk az. Írók ..vérrel és kény- nvel ' vagyis tárgyilagosukban szólvu, a külső valóság hassa át egész lényüket, küzdelemmel «■' o védéssel formálódjék élménynvé A/ ír»* élje át regénye, müve egész, tárgyat <■- ebből az átélésből, tehát nem csu pán u/ ismereteiből teremtsen. Ková*‘s György csupán kéregkritikának tál- ju Kos cikkét és ezért másfelé tereli a beszédet. Elkerüli uz. élmény és az irodalom kapcsolatainak feszegetését, mert szerinte a bölcselők é« esztétikusok ezen a kérdésen évszázadokon keresztül hiába rágódtak. Ehelyett inkább a falukutatásról ir kissé hangzatos szavakat. Az irodalmi alkotás kialakulásának, születésének körülményeiről sokat Írtak már az esztétikusok és ha természettudományi törvényekhez hasonló általános szabályhoz aka- runk jutni, akkor valóban hiába foglalkozunk ezzel a kérdéssel. Aki azonban nem sajnálja az elmélyedést, annak érdemes elolvasnia a Kun* / Aladár Petőfi zsenijéről szóló tanul mányút. Kuncz Aladár a művész egyéniségéi az anyasággal, a teremtést, költést a szüléi fol\mnatával hozza párhuzamba. A müvésa a külvilágból veszi az indítékot, ami nyug Talanitani kezdi, dolgozni kezd benne. Ér zetek keletkeznek, érzések alakulnak ki, egy- teással összeütközve viaskodnak, majd a te reratő képzeletben megfürdetve, egy uj vi lág születik meg a művészben. A megszüle TondC mü világa ez, amely most még min den részével alkotójához tapad. De a miivési kiszakítja magából a müvet, föléhe kerül éi kidobja magából. Az igazi irói alkotáson nen csupán a zárt műhelyben gondosan kalapál« mester keze nyoma érzik meg, hanem az in v.'askodáaának, szenvedésének feszítő erej< hatol be a mü ritmusába, levegőjébe. A nag« művikben nem csupán a gazdagon jellemzet élet. a sokszínű megfigyelések, gondolatok a valóság megelevenitése kap meg. hanen az iró mélységes embersége, amely egész vi lágára kiárad és képes azt magához ölelni Egy Zola, egy Dickens, egy Tolsztoj, eg; Dűsztojevszkij müvei az igazság lázas nyug hatatlan keresését, a szánalmat, emberszere tetet, jiSságot árasztják felénk, ezért marad nak örök ntitársaink. És hogy a reálist francia reeényt, a „tárgyilagos“ valóságot be mutató Roger Martin du Gard-t említsem az ő alakjait is írójuk élményei, küzdelme éltetik. Akkor fognak meg leginkább amikor írójuk részvéte caeudeaen föléjük hajol Akkor válik eggyé uz. olvasó az íróval és s kul-ő szemlélésből szinte őmagu is belelép u regény világába. A Szenczei olvasója azonban kívül marad a regény világán, mert uz »tóban *em érzi meg az együttérző, szánakozó embert Hogy az élménynek, az íréi átélésnek mekkora lehet az ereje, arra találomra i* tömegesen kaphatunk példákat uz irodalomban. Balzac magú előtt látta regénye alakjait, hal- lucinációi voltak, párbeszédeket folytatott velük. Flaubert végigszenvedte a Bovaryn* megtnérgezésénck tüneteit Katoua lázasan kiált fel: ,.Én vagyok Báuk-)*in!“ Együtt küzd és együtt bukik el hősével. Báthori Anna hatalmúba keríti Makkai Sándort, való-ággal űzőbe vszi és regényírásra kényszeríti. Mindezekben az esetekben azt látjuk, hogy az élmény megragadja az Írókat, égés* valójukat felforgatja, az irók átélik regényeik minden részét. Ez adja meg a műnek sokszor megdöbbentő életszerűségét és e* kapcsolja az olvasót a műhöz, az iró alak jaihoz, kikben testvéreit ismeri fel. Mert az igazi irodalmi mü uera ismereteket a valóság pontos képét, részletigazságot ad, hanem az élet lüktetését és csodálatot titokzatosságát. De a komoly kritika mindig meg is kívánta, hogy az iró átérezze azt, amit ir. Éppen most olvasom a Pásztortnzben (1939. dec ) a Császár Károly Gyulai tanulmányát, melyben ezt írja: ..Tudta és érezte, hogy a világirodalom minden igazán elsőrendű remekének értékét egy bizonyos belső véráldozat adja meg“. Maga Gyulai pedig ezt irta: ,j\ magyar kritikusok között talán én vagyok az, ki leginkább követeli a költőtől, hogy élményeiből írjon, azaz abból, amit át- érzett, átélt, magában és másokon tapasztalt, vagy átható tanulmány által közvetített“. Gyulai az üres szavaktól, szóvirágoktól, nagyításoktól óvta a magyar költészetet. Ma a valóságirodalom elmélete és túlzásai, a társadalomtudományi ismeretek túlságos megbecsülése, a mindenkire kötelező falukutatás gondolatai ellen kell kikelnünk. A társadalmi élet a falu nyomorúságainak tanulmányozása önmagában még senkit sem tesz re- gényróvá, ha pedig valaki azt érzi hivatásának, akkor inkább fogjon tudományos munkához. Azzal bizonyára hasznosabb munkát végezhet Népközösségünk szempontjából. Végül még hadd idézzük a Benedek Marcell szavait a Thibanlt család előszavából. Az hóban — irja — két dolognak kell egyesülnie. „Nagy magasságból, tárgyilagosan kei! néznie a világot — e ngyanakkor belülről átélni minden egye« alakját.“ A mi fiatal nemzedékünk valóság- és népkntató-irói még csak a tárgyilagos Írásra, a valóság szinte tu* dományosan pontos ábrázolására törekednek De az életet, a valóságot legtöbbször közelről, részleteiben nézik, az áttekintő, egységben való látáshoz még nem jntottak el, pedig csak akkor érezhetik az élet titokzatos törvényszerűségeit és az élét folyásának ftieg- magvarázhatatlan rejtelmeit. A kiábrándult nemzedék mindig a tárgyilagos ábrázolásra törekedett, abban épp úgy eljuthat a nagysághoz. mint a romantikában, azt azonban n-3 várja, hogy az írásának igy „lélekmoz- ditó ereje“, az emberiség sebeit bekötöző hatása legyen. Tudatában vagyunk az erdélyi magyar iro roppant felelősségének, hivatásának a mar időkben e3 Kovács Görggyel együtt megköveteljük tőle. hogy népéért harcoljon. Ebben, azt hiszem, a magyar irói világ legjava m3 egy-iért. De teljesen hamisnak, irodalmiat- lanuak tartjuk a2t a felfogást, amely minden írótól egyformán azt követeli, hogy a falu, a nép életét kutassa, szociológiai munkát végezzen. A nép gazdasági életének felmérése, statisztikai adatok gyűjtése nem az iró feladata és ne hicvje. az iró nzt. hogy recé- nyé\ el ő fogja népe gazdasági kéfdéseit megoldani. Az irói munka a jövőt, a gondolatok, a szellem világát építi, nem a jelen kérdéseit foltozgatja. Ezért követheti az iró cssk a maga hivatását, akár falun, akár városon él, ezért lehet csak a saját élményeinek messzire világító tüze. Az átélt, átformált, njjászült valósággal minden tudományos igazságnál nasvobb ernveí fdakitimtîa Sz életet. ' VITA ZSIGMÖNQ. Térmészettndományi ujdonság: Peliezián £ Csőéit afo* A fizikának, a kémiának, a biológiának sz avatatlanok előtt alig ismert, csodálatos vi- lága tárai fel ebben a könyvben. Meglepő megfigyelésekben, izgalmas kísérletekben és rendkívül érdekes képekben, raíndennani életünk számtalan csodája nyer uj Ó9 lepyts* gőíő megvilágítást. Az olvasó eláraul, meghatódik és megrendül a sok megfejtett titok láttán s ha végigolvasta a könyvet, közelebb került a legnagyobb titokhoz: az élethez. Lexikonalak, vászonkötés, ára 209 lej. Kapható az Ellenzék kőnxvosztályában Kolozsvár, Pista Unirii. Vidékre utánvéttel is azonnal szállítjuk. Alszegi Bor Julis Kopott gyászkocsi fordul ki a hidegház kapuján. Rajta semmi disz, *e>nmi cicoma; sem roskadozó koszorúk, sem arurzybetuÉ szalagok, sem cifraszárnyu angyal a kocsi oimán. Két fényesre kefélt ló lépked a kocsi előtt. Mögötte ketten is jöttek: a segédpap és u kiskántor. Kétoldalt egy-egy gyászhuszár, a bakon a kocsis. Ennyi volt az egész temetési menet. Mégis döbbenetes volt, szívfacsaró volt, mert körüllebegte az egészet maga a leplezetlen halál. Óit volt mindenen a halál hideg lehclete, melynek most már egészen mindegy, hogy az emberek (a dűre élők), mivel veszik körül azt. aki az ő birodalmába lépett. Virág, ének, nagy papi beszéd, háromsoros hosszú kiséret pontosan annyit ér. mint igy, egyedül, kietlenül, siváran érni ki háromsinges lakhelyükre, hova gyorsan beföldelik. Meghatottan lépek közelebb az egyik gyász- vitézhez, aki égő gyertyacsonkot tart. áhita- los iiéppel. Magam is alig hallom saját *han- gom, mikor megkérdezem: ki halt meg. A kérdezett felém sem néz. Szeme sem villan, csak kiejti a szót: — Egy cseléd. Egy cseléd halt meg. Meghalt egy cseléd a tok közül.. Istenem, meghalt egy cseléd! Az asszonya eddig bizonyosan mást kapott a helyébe. Akkor nincsen semmi baj. Van, aki reggel tüzet gyújtson, reggelit készítsen, piacra menjen, takarítson, főzzön, mosogasson. mosson, vasaljon. Van, aki vizet hozzon a harmadik utcából. Van, aki a gyermeket óvodába kísérje. Van, aki őnagysága elé menjen, ha megkésik a varrónőnél, vagy a kártyaasztal mellett. Altkor nincs baj. Csak minden menjen a rendjén! Nem is tudom, miért érzékenyülök eL Meghall egy cseléd. Meghalt. Most más van helyette, aki bizonyára éppen olyan dolgos, takarékos, hazai dalu székely leány. Meghalt egy cseléd. Nekik ennyi, ami történt. Pedig egész világ műit ki. Egy egész világ az, ami véget ért. Alszegi Bor Juliska nem volt a legszebb leány a faluban. Nem is volt gazdag. Éppen olyan volt mint a többi: takaros, üde és ! vágyott nagyon férjhezmenni, Mennyit unszolta jó Kászoni Árpád: Julis, ne menj el; Julis, maradj te itthon; Julis, gyere már hozzám, Julis. Mindenki tudta, hogy Bor Julisból Kászoni- né lesz, de nem tudták, mikor. A falu igy beszélt: szép két ember, illenek össze, szegények és jódolguak. Az anyja igy: Julis még ! leányka, ügyesedni kell, el k.eil menjen városra. Az öreg Bor igy: sok a baj itthon., jó a pénz a háznál. ; És Julis elindult a város felé, csikiszok- nyásan, dalosán. Ment a városba, cselédnek. Korán kelni, sokat dolgozni, aszfalton járni, világot látni, sorssal tréfálni. Elment a vă- ; rosba szolgálni, tekervényes utcákat járni, idegen kenyérre, idegen szóra és vasárnapÍ esti kimenőre... Julis megbotlott. (Este volt. sötét.) Csak i egyszer, egyetlen egyszer tette, soha többet, j mégis végzetes volt. Mert erős volt, egészsé- j ges volt, a kicsattanó élet volt. Ott végezze. * ahol annyi más. Elvérzett az angyalesináló vénasszony orsója alatt... Cselédsors — mondanák. Mi az kérem.' Meghalt egy cseléd. Csak annyi az egész, hogy Bor Juliska levelet irt haza, a Hargita alá. Azt üzeni, hogy csak várják, mert haza fog menni, most már bizonyosan haza fog menni, rászánta magát. De nem fog hazamenni. Már nem fog hnza- : menni. Pedig úgy várják. Mindenki várja. : Várja az apja, várja az anyja. Szép négy test- ; téré várja és a jövő nyári aratás. Kászoni Árpád várja. Minden legény várja. Mindhiába várja. j Alszegi Bor Juliska nem fog hazamenni. • Ő megnyugodott, itt marad, ő már nem lesz j egy férfi vigasztalása, egy székely család lel- I ke, székely asszony, székely gyermekek anyja. ! Nem lesz soha. Vége. Ennek vége. } Lassan leveszem a kalapom és lehorgadt fejjel elindulok a gyászkocsi után. Én ve- j gyök a temetési menet, egyedül. Egyedid kísérlek, szép Alszegi Julis. Ne haragudjék hogy csak én vagyok itt. Elhoztam magammal mindent, amit temetésedre kívántál, cr dák zúgását, vizek csobogását, kis falud bánatát, legények sírását. Kell-e ennél több, Alszegi Bor Julis? Î . - 1NCZE LAJOS.
