Ellenzék, 1940. január (61. évfolyam, 1-23. szám)

1940-01-06 / 4. szám

1940 Január 6. imr;i BUDAPEST, január hó. ^ Sikert kívánunk a tudományos kísér­leteknek, melyeik a testalkat, a vérkép­iét alapján rokonitják a fajtákat és né­peket. Bár mâr túl lennénk rajtuk. A rokonságiíkeresésnék sokkal titokzato sabb és jzg-atőbb állomásaihoz érhet» 'nénk el, illetve vissza. Nemcsak oda. hogy két olyan, faj lag testvérnép, mint a német és francia, miért nem birja íegymásnak még a szagát sem, hanem j— ami enné! még titokzatosabb — mi okozza, hogy más népek viszont, akik­nek az ég-világon semmi közük egy­máshoz, szinte betegesen sóvárognak egymás után. A svédek és norvégok évszázadokon áí hangtalan, de kemény .nyakleveseket váltottak a közös tető csendjében, amíg végül sikerült szét.» osztani a portát is, a biztos tetőt is; ez érthető: fajra, nyelvre, de még sors­ra is testvérebb két tlép náluk igazan alig képzelhető. Vannak nemzetek, melyek földraizi- lag oly távol esnek, hogy alig hallanak egymásról. De amikor elvétve, véletle­nül mégis ö'sszeakadnak, árnulva ta­pasztalják, hogy gondolkozásuk tem- peramen'iimiuk, ízlésük mennyire azo nos, mennyire összeillenek ők kelten. Közös vonásokat mutatnak a lénveges nagy dolgokban, de — ami még csodá­latosabb és jellemzőbb —- a legaprób­bakban is. Például egyformán gondol­koznak a nőkről vagy a szabadságról. Vagy mindketten borivók, noha köirü- löttiik mindenki más sört ilrzik. A Iá volság miatt, ismételten, maga a két nemzet alig tud érintkezni, de mikor a kél nemzet köziii valamelyiknek a fia véletlenül a másik nemzet terüle­tére sodródik, árnulva és izgatottan ál­lapítja meg magáról, hogy valamikép otthon érzi magát. Szülőföldjéről több mint ezer kilométert telt meg, útköz ben három-négy országon is áthaladt, ám mindig csak mint érdeklődő utazó, mint idegen s itt egyszerre honi lég csapja meg. Nem ismeri a nyelvet, de ismerni véli az embereket, A szokások meglepik, de a lelket, mely a szokáso­kat szülte, meghűltnek érzi. Nyugtala­nul, a kedves rnegiepelésokozta nyug­talansággal tekint körül: honnan ez a titkos rokonság? A táj. a szőlővel te lüiltehett enyhe lankák és közöttük a széles, termékeny folyóvölgyek a hazai földre emlékeztetik. De egyesegyedüi a földrajzi fekvés kétségtelenül erős népalakitő hatásában rejlene a fura ro­konság — elfogadhatja ezt a nagyon is rcionálista magyarázató'? Kutat to­vább. Egymásután fedezi fel a tárgyi különbözőségeket s az ezek mellett ko- nokan, egyre sűrűbben, uton-utfélen felbukkanó belső hasonlatosságot- S minél jobban a nép jelene s múltja felé fordul, a különös lelki vagy tempera- mentumi közösségnek annál több való­ságos tünetével találkozik. A tünetek okai rejtelmesek, ésszel nehezen fog­hatók fel, de a vizsgálódónak már alig van szüksége rájuk. „Tudnék eszten­dőkig, ián örökké is e nép körében él» ni‘* — vallja be magának s ez - mi is beválthatjuk -=> minden tudományos oknál döntőbb erősségű Kövessük hát mi is az elképzelt vizsgálódó utas mód- #zerét, igy is megértjük egymást. A franciákról és magyarokról beszélünk. Elfogultan, nem tagadjuk. E sorokat olyan ember Írja, akii látásmódjának, de még talán temperamentumának ki alakulását is a magyar szellemiség íel- lemalakiiő ereje után a franciáénak kö­szönheti. Ahogy testi életét az apától és anyától: szellemiségét e két szel­lem, a francia és magyar párosoüásá hói kapta. Merészség részéről, ha szel lemi szüleit is úgy iszereíné elképzelni, mini akiket már a sors rendelt egy­máshoz, s akik össze is illenek? A Káspi-1'ő és Fekete-tenger közti síkságról a szlávok és germánok közé beékelődött magyarságot történelmi és geográfiai helyzete arra rendelte vol na, hogy a környező nagy népekhez idomuljon. Szellemi téren elsősorban a germánokhoz, akik a már szervezett ír la ILLYÉS GYULA európai kultúra képviselői veliak kö­zép- és Kelet-Európábán s haitlásukat nemcsak a kis népekre, de sok tekin íetben még a náluk számbelileg hatal­masabb szlávokra is k'iterjesztet'ék. A magyarságra — ezer esztendő ezer kí­sérlete során -— soha. Azokat a nyugateurópai áramlatokat, melyek a német szellemirég keretében szülésitek, vagy érlelődtek, a magyarság egy-kettőre átformálja, jellegzetesen magyarrá teszi. Ezek a megniagyarosi tolt uj formációk inkább hasonlítanak a nyugaton, Franciaországban kapott képünkhöz, mint akár a német eredeti­hez. Vannak nyugateurópai áramlatok, melyek német 'közvetítéssel s rendsze­rint már jól áígermanizálva érkeznek a magyarsághoz. Ezek a magvar csodás folyamán egy-kettőre elvesztik a fel­vett német vonásokat és eredeti alak­jukhoz hasonulnak vissza. A reformáció megindulásakor az eu­rópai civilizációba már szervesen bele­tartozó Magvarország bámulatosán rö­vid idő alatt luterizái. A reformáció nagy hullámai Magyarországon vetőd­nek Iegrr.aga;:abbra, talán azért is, mert kelet felé csak idáig terjednek, itt üt­köznek az ortodox szlávokba. akik eey cseppet sem vesznek át belőle. Az ifjú magyar hitujitók örömmel vándorolnak Heidelbergbe és Wittenbergbe, lelke­sen hozzák haza az uj igéket, melyek­ből aztán még csodálatosabban rövid idő alatt egy különös magyar protes­tantizmus alakul ki, oly nemzeti, hogy „magyar vallásnak“ nevezik. Ez a ma­gyar protestantizmus már nem Luther hit elveivel tart rokonságot, hanem an­nak rajnántuli formációjával, a huge nottizmussal. A „rnagvar vallás“ aláp= ja? egy francianyelvü teológus elveire helyezkednek, Calvinéira, aki ^ itt any- nyrira otthonossá, magyarrá vál:.k, hogy nevét nemcsak a nép, de az Írástudók is magyarosan ejtik. A magyar refor­A modem színpad díszítő művészete BUDAPEST, január hó. I. Amikor c ma színpadáról van szó, felvető­dik a kérdés: van-e egyáltalán szükség dísz­letre? Kissé furcsán hangzik a felelet: igenis, nem is. Helyesebben olyan szín pad-körülha­tárolásra van szükség, mely nem jelent egye­bet, mint a hely, hangulat, idő legszüksége­sebb megjelölését. A közönségnek nem sza­bad észrci ennie, hogy a cselekmény vászon, vagy egyéb anyagra festett falak között ját­szódik le A néző pillanatok alatt kell, hogy megállapíthassa, hogy a darab milyen időtáj- ban, milyen korban és hol történik, valamint, hogy komoly, vagy vidám-e a téma. Ezeket minden további nélkül kell tudomásul venni. Ez a díszlet rendeltetése! Csakis fércmüvek, silány, tartalmatlan operett szerűségek kíván­nak feltűnő dekorációt. Komoly darabnál ez a mii rovására megy. Képzeljünk el például egy Shakespeare-tragédiát — hol minden mondat, úgyszólván minden betű szorosan a cselekmény tartozéka — pazar, szindus kül­sőségekkel. Amikorra a néző szeme átvinné a sok ..szépséget" az agyba, ez idő alatt már fontos részleteket veszthetne el a cselek­ményből. Ilyen értelemben vett „gyönyörű“ diszlel tehát nem állja meg a helyét, mihelyt érté­kes műről van szó. A legtöbb díszlettervező azt akarja, hogy elsősorban őt, illetve munkáját vegyék észre, már pedig az igazán jó díszletnek nem sza­bad. sem gyönyörködtetnie, sem kellemetlen hatást kiváltania, csupán helyesen kifejeznie a darab követelményeit. A diszletsikerröl való lemondást csakis dramaturgiai felkészültségű tervező tudja megtenni Amit a közönség a színpadon lát, az egy összesség munkája. A jó benyomás, az elérendő célért való lemondás avatja igazi művésszé a művészt. II, Mindenekelőtt tisztában kell lennünk, mit jelent 1 alarnely színpadi műnek észszerű de­korálása. Mindaz, ami a színpadon történik, soka­mátus templomokban ma is Clément Marót Dávicf-zsoltárainak fordítását énelktik, akit különben a nép éppoly derék magyarnak érez, mint magút Kálvint. , Az irodalmi élet kifejlődésével az el» zárkózásnak és vonzódásnak ez a kü­lönös játéka csak erösbödik. Nyugton leírhatjuk a mondatot: a tizenkiienee dik században, mikor az ország uj be rendezése sokszor német mintára tör­ténik, a szellem leghívebb kifejezője a Rajnan túl eső vidékek szellemi moz­galmaihoz kapcsolódik. Van egy pilla­nat, a sok irodalmi iskola között akad egy, a nyelvújító Kazinczvé, amely né­met példát követ. Népszerűségre soha­sem tud szert fenni; mint mondtuk, a nemzet ösztöne ezt az irányzatot egyszerűen képtelen befogadni. A kü­lönben tehetséges és nagyérdemű Ka­zinczy költeményeit az olvasók ma is. igazságtalanul olvashatatlannak;tartják. Ha átjön Is a germán szellemiségbíd valami hatás, az —- megismételve azon­nal a már a reformációban tapasztalt példát — azon nvomban függetleníti magát, sőt néinetelfenes lesz. A IS. és 19. század európai nagy népies áram­latát a német Herder közvetíti Ma­gyarországra, A magyar népies iskola legnagyobb költőié, Petőfi Sándor, játszva alakítja jellegzetesen magvarrá ezt a mozgalmat, ö maga fanatikus ger- mángyiilölő, a franciákért rajong, meg­indító karnaszos elfogultságban Béran- gert messze Goethe fölé helyezi.; Ő maga azt hiszi, hogy azért, mert az első demokrata volt, az utóbbi pedig egy király miniszter szolgája; va’ójá- ban pedig azért, mert az első tempera­mentuma felel meg az övének. A keleti nemzet nyugatra vágyik és nyugat az ő számára mindig a Rajnán tul kezdődik. Ugyanakkor, midőn Kö- zép-Európa népei, például a csehek, belekapcsolódnak a német eszmekörbe, mot Bérsen ét az állami életbe, a nagy ragyar reformokra híres utazói jófor- nán meg sem állnak a németnyelvű területeken; Angliát és Frzndaofs/á- íot járják, az ottani intézményeket ikarják hazájukba átplántálni. A latin- íyökérzeten megerősödött irodalom á’tozatlanul a latinosság örököse: a rancia irodalom felé fordul. Ez a magatartás változatlan a húsza iik század elején is. E kor legnagyobb töltője, Ady, csukott szemmel és füllel ítazik mindig, mig francia '.erüfetre "iem ér; Parisban íélekzik fel szaba- Ion. A francia költészet hatása alatt jontja ki jellegzetesen magyar képes« »egeit. Francia hatás alatt? Ismét előt­tünk a különös keveredés: amit né- nelyek benne, megrováskép, a legéle­sebb francia hatásnak mondanak, niá* ;ok épp ugyanazt tartják leghatáro­zottabban magyarnak. A probléma va- óban nem egvszerü: mi magunk sem tudnánk eldönteni, hogy e költő ere- Jendö lelki magatartását, a szimboliz- must, Verlaine-kkolájában sajátitotta-e îl, vagy pedig a magyar népdaltól ta­nulta. Irodalomról beszélünk s hangsúlyoz* zuk ismét, hogy ezt tartjuk egy nem­zet lelkülete leghívebb tükrének. A je­lenkori magyar irodalomról is azt mondhatjuk, amit a múltbeliről mond­hatunk. A magyar szellemi életet so« hasem fenyegette oly közelről a német szellemiség beszüremlése, uralomraju íá«a. mint ebben a korszakban, a pol­gárosodáséban. A nyelv állt ellent? Mert másképp alig magyarázhatjuk, hogy a magyar irodalom ebben a kor­ban is, nemhogy nem került a német irodalom hatása alá, de abból, ismétel« len. szinte mákszemnyit sem vett át- Újból jellegzetesen magyarrá alakult s ha ebben volt külföldi irodalom segít­ségére, az megint csak a francia s ki­sebb mértékben az angol volt. A szá­zad elején még fordítanak német köny­vet, a németek oldalán vívott háború, ban már alig, a háború után még jó, ha minden harmadik francia és angol könyvre esik egy irodalmi miinek tisz­telhető német. Magyarországon van jelentékeny német nemzeti kisebbség» van határozott tisztelet a német ala­posság és fegyelem iránt, van (főleg újabban) idegenkedés a németség ke« le ti törekvései ellen: csak német irot dalmi hatás nincs. Az az újabb népies irodalmi irányzat, melyet ma íegsaiá-: tosabban magyarnak tarthatunk, oly szellemi tempermentumot mutat, me* Ivei csak a demokrácia és a világosság népei érthetnek igazán. A legmegle­pőbb az, hogy e mozgalom képviselői­nek nag-yrésze sohasem járt Parisban, Legtöbbjük paraszti származék s indu­lataikat, szellemük* sajátosságát egye­nest a népből merítették, j Annyi példa felsorolása után beszél­hetünk végre a lelki alkat titkos ha­sonlóságáról? Magyar ember alig tud­ja mosoly vagy meglepetés nélkül ol­vasni a francia szerzőket, ha népük jellemének erősségeiről s fogyatékos« ságairój írnak... Találékonvság, bátor­ság. idegenkedés a szervezettség merev í formáitól; a függetlenség, az egvénies- j ség szinte már túlságos szeretete, he viilékenvség, mely, sajnos, sokszor csak szalmalángként lobog... A magtar ! s/erzök szószerint ezeket tartják né* j piik legjellegzetesebb tulajdonságai |nak; ezekről szólnak, hol dicsérve, hol I megrovással a 17. században éppúgy, I mint napjainkban. Seregestől idézhetnénk még a ma' gvarság iismertletőjeleit, melyet a fran­ciák olvashatnának meglepett csodák ( közőssel. Honnan van, hogy a magyar nyelv, a szellem leghívebb megeíeveni tőié legfőbb tuladonságául, akár a fran­cia, a már szinte kegyetlen világosság­ra törekvést mutatja, idegenkedést a homálytól, a sejtetéstöl? S még mon- datszerkesztési módjában is, ahogy el­lentétben a német és szláv nyelvekkel, az alárendelt mondatfiizés helvett a mellérendeltet kívánja, legjobbal* ä 2 franciához hasonlít? Mi ennek az oka? Tán sohasem lehet kideríteni, ahogv a felsorolt többi hasonlóság alapját is nehéz volna, vagy talán nem is lehet megtalálni. De cé­lunk nem is az okok keresése volt. A hasonlóságot csak megállapítani akar tűk s csupán avégből, hogy még töb-" bet teremtsünk. Szellemi faikumí&s sem naluTülizmus, bármennyire is a reális életből vett legyen. Mindig sűrített, kivona- tolt, stilizált. Szükségszerűen a díszlet sem lehet naturalista. Helytelen a valóságos kínos leutánzása. A valószínű sokkal ignzabban hat, mert nem lát­szik rajta a hazugságra való törekvés. Nin­csen olyan laikus, aki elhinné, hogy az a bi­zony s kőfal, erotikus park, síb., i'nlódi lenne, tehát miért hoznáiánk haszontalanul? Amikor a festőművész figurális kompozí­ciót fest, keres ahoz megfelelő hátteret, amely jól kiemeli a témát és felfokozza a kép érthetőségét. Ugyanez a színpad kívánalma isl Cselekményt előadó, ábrázoló figurák a szí- neszek, akiknek a jól megkeresett díszlet szol­gál háttérül. Sohasem a díszleten van a hang­súly! Nem szabad, íwgy a díszlet aprólékos, fénrkepszerü legyen. Az elaprózottsás nyug­talanít. Sokkal könnyebben áttekinthető, ért­hető s ennélfogva nyugodthatásu a nagyvona­lúság. Hl. A ma festészete már ismer drámai szine- két, ki tudja fejezni a közönyt, a tempera­mentumot,, vidámságot, stb. A mo'h <n szia pad technika pedig világítási e.ff ektusokbnr annyira fejlett, hogy a színeket úgyszólván abszolút értékűvé tudja fokozni. A cselek menyi hangsúlyozza a héoszerüség, amely csu pán annyiben különbözik a sikrafesteti p’k túrától, hogy plasztikus formákból es éli alul okból rakódik össze. A szín pad-külsőséi, tehát nem egyéb, mint szinek és formák lton struheiója Ebben a felfogásban terveztem i minap egy Hamlet-szinpadot, melyhez az. etc deli Shakesr.eare-szinpadot vettem alapul úgy hogy a liáromsiku színpadot egyszerű for mákkal képszerűsitetfem. Ez a d'szlct kifejő zésre juttatja az örök szép tragédiát épnrt azzal, hogy végtelenül egyszerű. Remélem hogy n kassai színház direkciója hozzá fo, járulni ahhoz, hogy ez az újszerű munkán egy jó Hamlet-elöadús keretéül szolgálhasson BERCSÉNYI TIBOR

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents