Ellenzék, 1940. január (61. évfolyam, 1-23. szám)

1940-01-30 / 22. szám

t *T4 ű január 3 0. £ 1 I T: S 7 if K A'IT iR A ROMÁN SAJTÓI Teleki Páí magyar a finn győzelmek magyarázatéról „UNIVERS'Lli“: Néhány nap múlva ösaze- fii a Baíkáp-.SZjjTe'.lség állandó tanácsa. Bár szokásos »3éjszakról van szú, a mai kivéte­les nemzetközi. helyzetben mégis különös fontossággal bír az ülés megtartása. A Bal­kán-szövetség.- alapítása óta a békét szolgálta é$ leszögezte,, hogy alapvető elvi keretében J szívesen lát minden-. közreműködést. Nem " törekedett kizárólagosságra és tisztán védel­mi jelleggel bíró diplomáciai tevékenység volt s az is maradt. Ez adja meg a február £án Belgrádban kezdődő tanácskozás lénye­gót. Az itt élő- államok kivétel nélkül a sem­legesség álláspontjára helyezkedtek, bogy ynaguk közt és körülöttük a békét erósbit- sék. S ugyanolyan elbatározottsággal hangoz­tatják, hogy bárki ellen is megvédik függet­lenségüket és területi integritásukat. A kül­földi sajtó különféle híreket közölt arról, (Hogy a négy állóm külügyminiszterei majd sniről tárgyalnak. Bizonyos, hogy a balkáni Béke lesz a tanácskozás főtárgya, a délkelet- európai béke, melynek kereteben a munkára 'és nyugalomra7 vágyó népek mind szorosabb [kapcsolatot óhajtanak, hogy az együttmükö- ilé§ és megegyezés erejévé változzon béke- akaratuk. Ăz utóbbi időben egvékeat több ilyen értelmű nyilatkozat hangzott el a Bal­kán-államok vezetőinek ajkáról. Megelégedés­sel kell rámutatnunk a Balkán-államok azon törekvésére, hogy meg akarják erősiteni a közöttük lévő kapcsolatot s ha lehetséges, ki 'akarják terjeszteni az együttműködés kere­tét ugyanazon cél szolgálatában. Az olasz [diplomácia törekvéseire tekintettel, európai érdeket jelent a Balkán-szövetség békepoli­tikája. .,CURENTUL": A Balkán-szövetség taná­csának idei első ülését Belgrádba hivták össze. Az alapokmánvszerü ülésről van szó iés a semlegesség jegyében folynak le a ta­nácskozások. Február 2-án utolsó hetében •lesz az esztendő1, melynek folyamán az el­nökség Gafencn román külügyminiszteri il- jleti, kit a török külügyminiszter fog felvál­tani. Az ülésnek különös jelentőséget nvujt jár tanácskozások ideje és a semleges tömböt lalkotó balkáni államok tényleges helyzete. A Tagállamok állandó békés együttműködésben élnek és olyan csoport benyomását keltik, mely kész megvédeni a területi „síaíus- quo“-t. Mind megjavította kapcsolatait Olasz­országgal, mely e pillanatban legnagvobb semleges állam Európában. Az utóbbi időben Bulgária és a Balkán-szövetség tagállamai közötti kapcsolat is javult és Itália befolyá­sának áldásos következményei is mindin­kább érezhetők voltak ezen a tájon. Albánia csatlakozása jogos szerepet biztositott itt Olaszországnak a Balkánon. Ez a valóság Újabb kezességet jelent a balkáni helyzet ál­landóságára és biztonságára.  Belgrádban Összeülő négy Balkán-állam legtisztább és legbarátságosabb érzelmeket táplálja Olasz­országgal szemben, A tanácskozást majd ez a felfogás uralja. Nem lehet szenzációt vár­ni a barátok találkozásától, kik ma inkább, mint bármikor, el vannak szánva, hogy meg­védik, ami az övék é.s megerősítik a balkáni szolidaritást, A semleges államok körüli sajtóvitában a háborús felek egymást vádolják, hogy ki akarják terjeszteni a háborút. Nem olyan könnyű a semlegességet fenntartani. A tár­gyilagosság maga is gyanúra adhat okot ép­pen azért, mert a semlegességet túlságosan becsületesen szolgálja. A helyzetet megnehe­zítik azok a nyomások, melyek révén a ro- konszenv kézzelfogható jeleit akarják látni. Churchill nyíltan megmondta legutóbbi be­szédében, hogy a szemben álló két felfogás között a semlegeseknek választaniok kell. Az angol sajtó is ezt hangoztatja. Angol és fran­cia részről természetesen nehéz nvomást gya­korolni a semlegesekre, hiszen állításuk sze­rint épp a kisnemzetek szabadságáért fogtak fegyvert, igy nyomás helyett meggyőzéssel kivannak hatni. Német részről viszont kife­jezetten hangoztatják, hogy a semlegeseket nem akarják háborúba vonni. Mi indokolja ezt? Ha az északi és délkeleteurópai álla­mok semlegesek maradnak, Németország fenntarthatja velük jelentős kereskedelmi kapcsolatait. A hivatalos német távirati ügy­nökség siet közölni a „Slovac1 c. lap hírét, raelv szerint Németországnak nincs szüksége tengeri kereskedelemre, mert békeidőben jól felkészült a háborúra é9 nyersanyag szük­ségletét Oroszországból beszerezheti. Nem tudjuk, mi igaz a „Slovac“ c. lap híréből, de a német hivatalos sietsége arra mutat, hogy Németország a szövetségesek tengeri túlerejével szemben a fősulyt a semlegesek­re helyezi. A Maginot- é3 Siegfried-vonalak közötti mozdulatlanság hosszú háborút jelent es mindinkább felőrli a gazdasági ellenálló képességet. A semlegesek körül folyó vita a jelenlegi helyzet jellemző vonása. Ä semle­gesek jogos aggodalommal vesznek részt eb­ben a vitában, mert a bizonytalan helyzet­ben reájuk kényszeritett védelmi intézkedé­sek és ezzel járó kiadások tönkremenetelt okozhatnak, ..SEMNALUL“: Ha kinyitjuk a Nemzeti dog tankönyvét, a semlegesség benne igy van meghatározva: „Egy olyan állam hely. Zfíe, mely- két - vagy több âiţgm által folyta­BUD APEST, január 29. Teleki Pál greif, magyar miniszterelnököt, mint tudóst ünnepelték a napokban a íC.- cvar Földrajzi Társaságban, abból az. alka* lomból, hogy most töltötte he 60. életévet. Teleki alelnöke a Földrajzi Társaságnak, amelyhez 30 éves kötelék fűzi. A miniszter- elnök 1911-től 1922-ig főtitkára volt a tár­saságnak és attól kezdve alelnöke. Már az 1921. évben, mikor Teleki Pál gróf szintén miniszterelnök volt, kérte őt a társaság, hogy vállalja az elnökséget, ő azonban ezt vissza­utasította. így most is dr. Cholnoky Jenő az elnök és a miniszterelnök csak alelnöki tiszt­séget tölt be. A földrajzi társaság díszvacsorát adott tiszteletére. A magyar miniszterelnök, aki európai hirü földrajztudós, » pohárköszön- tőkre válaszolt és ebben a többek között a finn-—orosz háborúra is kitért. A magyar miniszterelnök ezzel kapcsolatban a kivet­kezőket mondotta: —- Aki járt Finnországban, az tudja, hogy a finnel, hősi ellenállása nemcsak a finn em­berek elszántságán alapszik, hanem az ország különleges földrajzi helyzetén is. A finn csa­patok 10—12 kilométert hátráltak a háború első napjaiban s elérkeztek a fő védelmi ve» m.iuk, a Mannerheim-vonal mögé. Itt azután elakadt a szovjet előretörés, mert a terep a finneknek kedvez és a kemény gránitban nem lehet lövészárkot ásni. A finnek ellen­állása azért lesz továbra is sikeres, mert még korántsem érkeztek el a természetes, vonaluk mögé. JÁSZAI MARI LEVELEI Irtai HU NY ADY SÁNDOR Édesanyám hátrahagyott írásai hő- zott váratlanul — mintha egy kincses­bányára akadtam volna — egész se­reg levelét találtam meg Jászai Mari­nak. Anyám a kilencvenes évek ele­jén a kolozsvári színház drámai hős­nője volt, abban az időben kapta eze­ket a leveleket Jászaitól. Vannak nagy egyéniségek, akiknek a magánlevele­zése haláluk után szellemtörténeti ér­tékké válik. Jászai Mari ilyen hatal­mas személyiség volt. Nézegetem, a le* veleit és úgy érzem, hogy nem Írhat­nék olyan érdekes és hatásos cikket, amely versenyezhetne e művészi és asszonyi levelek bármelyikével. Megpróbálok most közreadni néhá­nyat. Az első, mint a postabélyegző mutatja. 1894 április 18-án érkezett Kolozsvárra. Szellemet idézek vele, egy páratlan teremtés szellemét. És köz­ben anyámra gondolhatok. Meghalt és mégis hatalma van, hogy jót tegyen velem. Ma fáradt voltam, elcsigázott. De ő segített rajtam. Képzelődöm, hogy gondos kezével ő juttatott elém a szükséges órában olyan anyagot, amely fölment attól, hogy magamnak kelljen írni: Íme a levél: Kedves barátom, Margó! Már miért haragudnám én Terád? Azt hiszem, ez mi köztünk képtelen® ség Ha bajom volna veled, kitálalnám és azzal vége. Te nem igy tennél? Hí«* szén nem vagyunk —- Szacsvamék, & tatárba! Áz én bajom az, fiam, hogy ijesz­tően kijózanodtam az életből és nevet­ségesnek és oktalannak tartok minden cselekvést. Minden reggel azt gontlo® lom az ágyban, hogy nincs miért föl­kelni"3 Azt hiszem, ez a kiábrándulás a gyermektelenek sorsa. Ebből is csak azt látom, amit minden jelenségéből az életnek, hogy az ember nem egyéb, mint egy marék sár, amit a nap mele­ge egv pár évtizedre megelevenít — az egyedüli, a valódi bennünk csak közös az állattal. Ami igaz bennünk, az az állat élete. A szerelem és a család. A többi mind jó arra, hogy a gondol­kodó embernek játékszere legyen, hogy elholondltsa vele magát, hogy meg ne bolonduljon holtig. Ostoba néha, de legtöbb esetiben kegyetlen tréfa ám az élet. — És még nevetségesebbé teszi a szegény ember azzal, hogy olyan nagy dolgokat csinál belőle. Végtelen szánalmat érzek az emberi» ség iránt és mindig egy egy kis örö met érzek, ha látom, hogy valami uj játékszert talált, mely egy időre elfog­lalja. Amíg lelkesedni tud, addig bol­dog. Azért látod, én már a konvenciók­ra sem haragszom. Ezzel is elsztVako- z.ik az emberiségnek jámborabb osziá* lya. Ez az osztály talán legkevésbé szenved. A vallás a legtartósabb ví­gasztalás és nagy bűnt köveinek el, akik ettől meg akarják fosztani. Csak­hogy Jó papokat kellene nevelni! Olya­nokat, akik tudják, hogy a felhőkön tűi nekünk nincs keresni valónk, ha­tott háborútól távol maradt“. Nyissuk azon­ban ki a lapokat, belőlük mást olvashatunk. ..Luxemburg erődítéseket épit“. „A belga - német krízis tovább tart“. „Svájc megerősí­ti határait“. Akik nyugalomnak tartották a semlegességet, súlyosan csalódtak. Az igaz­ság az. hogy lényegében minden állam hadi állapotban van. Meg kell tehát változtatni a semlegességről alkotott fogalmat Bizonyosra nem akik öntudatos jótevői a szegény, mankóhoz szokott emberiségnek. Én hipnotizálom magamat tovább. Úgy teszek még mindig, mintha min den érdekelne, mintha minden lelkesí­tene. Csak folytatom, ahogy megkezdd íem ezt az álmot, nem akarom észre­vételül, hogy már régen fölébredteni. Az életem, a cselekedeteim, folytonos meghazudloiása annak, amit érzek és tudok az életről, A partra jutottam, Margó és onnan, hasalva, nézem a se­bes, tevékeny folyót, amint rohan. Min­den habocska azt hiszi magáról, hogy nekj célja van, szabad akarata! holott sem célja, sem akarata nincs több, mint a vizcsöppnek, melyet a nap heve fel szív, eső alakjában szétszór a földön, azután természeténél fogva megint visszakerül az Óceánba, mig a napsu­gár megint és megint és millió és mil­lió századokon keresztül folytatja ve* le ezti a játékot. A játék csak azóta tragikus, mióta ez a szegény féreecs ke, az ember, öntudatra kelt. Külön ben, Margó, ne félj, kétségbe nem esem. Az kicsinyes volna. Ellenkező­leg! Most nyitok csak szemet és figye­lek. Igazi nagy gyönyörűséggel vettem észre Fíorencben, hogy mekkora ké­pességem vari az élvezetre. Nincs fris­sebb lélek az enyémnél, ha művésze«* lekben kell gyönyörködni! A színhá­zunk? Az apróbb és nagyobb állatocs kák küzdelme a koncért. Erről beszél* ni kellene. Ez cifra. De azért a termé­szet törvényei szerint fog elülni a medrében a maga idejében. Csak az a vágyam, hogy Tg ide juss, Margóm, Érdekből, magamért kívánom. Magdát jói já^ztam, de nem jobban, mint Sapphóí, hanem ez tisztább, szebb lég­körben mozog és ezt az apró „kétlábú íollatlan állatoeskát“ nem értik úgy meg, mint azt, amit minden nap lát­nak. És félnek, hogy korlátoltaknak látszanak, ha Grillparzer tetszik nekik. Túlságos szép nekik a Sapphő. j Különben azt hiszem, látod — ha nézed — (?) — az utóbbi miisorunkat, hogy komikusok csinálják. Hogy óva«» kodnak a tragédiáktól! Hát én bizony nem lármázok. Várok. Szeretem apró féreg társaimat. Szeretek velük lenni. Sokat vagyok köztük. Eszünk, iszunk, beszélgetünk és bandukolunk a sir felé. Csak egy baj van. Margó! Kezdek kitanulni a szerelemből! EU'ől félek legjobban és érzem, hogy közeledik. Még érdeklődöm, de nem őrjöngök és ez baj. Minden jót! Szeretlek Mir Iád. Ez toli a levél. Talán hiba, hogy jegyzetet füzek hozzá, de nem állom meg, hogy ne fi­gyelmeztessem külön az olvasót, hogy ez a kis remekmű még csak nem is a nyilvánosság számára készült. Csak egyszerű magánlevél volt, amelyet Jászai Mari irt egv másik ma­gyar színésznőnek, egy „vidék?" színésznő­nek, akit szeretett. vehetőik, hogy a világhatalcmért folyó hahó­ra ilyen zavarokat fog hozni és az is bizo­nyos: bárki lesz a győző, rákényszeríti aka­ratát a semleges államokra. Ezt csak az ősz- szes semleges államok összefogása tudná meghiúsítani, ami lehetetlennek látszik. A különböző tájak szerinti szükebbkörii össze­fogás is nehezen megy. Belgium és Hollan­dia mintha el volnának szánva, de mi van 4 svéd haderő Svédország uralmát egykor Porneráöni egyrészére, a Balti-államokra ée Finnország­ra is kiterjesztette, lassanként azonban tel­jesen a Skandináv félszigetre szorult vissza Miután békés utón különvált Norvégiától, minden területi igényéről lemondott és a békep.ojitika jegyében törekedett népi kő- zösségének fejlődését saját életterén belül megvalósítani. 1914-ben sikerült idejében félreállánia az Európát elöntő világháború zavaros hullámai elől s miután régi ellense- gével, Oroszországgal is sikerült megegyezői­re jutnia, a biztonság szempontjából eszmé­nyi helyzetbe került és távoltartotta magát minden háborús viszálytól. Ennek a békepolitikának s főleg az euró; pai kollektiv biztonságba vetett hitének tud­ható be az, hogy ez az állam 1926-ban had­seregének létszámát a minimálisra csökken tette. 1936-ban azonban belátta, hogy' semlegességét a Népszövetség már nem ké­pes szavatolni s azt csak agy láthatja bizto­sítva, ha megfelelő fegyveres erőre táinasz- kodhatik. Az események rohanása arra kész tette a svéd kormányt, hogy a Rillssog által megszavazott fegyverkezési programot a leg­rövidebb idő alatt megvalósítsa. A hatmillió- kétszázezer lakosú Svédország haderejének békelétszáma nyáron 35 ezer, télen 18 ezer ember. A katonai szolgálat, fegyvernem sze­rint, 175—260 napig tart, A svéd haderő békeidőben négy hadosz­tályból és két u. n. norrlandi csapatokból ál­ló, territoriális hadseregből, valamint a got- landi csapatokból áll; az utóbbiak egy gya* logos és egy tüzérszázadot tesznek ki. Ezek az egységek alkotják tehát a svéd hadsereg kereteit. A repülőgépek száma még né­hány hónappal ezelőtt is csak 78 volt, ms a svéd aviatika 300 géppel rendelkezik. A svédországi fegvvertfogható férfiak szá­ma nyolcszázezer. Ezek közül azonban csak ötszázezer részesült kiképzésben 8 ez a ki­képzés is, tekintettel a tényleges katonai, szolgálat rövid idejére, igen fogyatékos. Nem valószínű, hogy Svédország a jelen­legi viszonyok között háromszázezer ember­nél többet lenne képes mozgósítani. Háború idején a hadsereg összeállitása a következőképpen alakul: négy mozgósított tényleges hadosztály, hat tartalékos hadosz­tály, egy könnyű hadosztály és a különleges egységek, A norrlandi és gotlandi csapatokat helyi szolgálatra használják fel. Az idősebb mozgósítható katonák, az u, n. Landsíorav ban (honvédség) teljesítenek szolgálatot. A finn—orosz viszály kitörése előtt a svéd kormány bizonyos elővigyázatossági intézke­déseket tett s e célból minden fegyvernem létszámát negyvenezerre emelte. Azóta a szabadságolt katonákat is behívtak, sőt moz­gósították a norrlandi és gotlandi csapato­kat, a parti tüzérséget és egy njabb hadosz­tályt állítottak íeL A svéd katona kifogástalan emberanyag: erőteljes fizikuma, kisportolt és fegyelme­zett. Fgy esetleges háborús viszály esetén a svéd csapatok bizonyára ismét megcsillogtat­nák a viszály előtt kiváló tulajdonságaikat, hiszen már a XVII. században híressé vált a svéd hadsereg, nagyszerű katonai erényei révén. Egyébként az ország megtámadása, különö­sen észak felől, igen meggondolandó vállal­kozás: Svédország 1500 klométer hosszú és csak 3—400 kilométer széles félsziget, me Ivet délkeleten a Battcni-öböl határol, észak­keleten pedig a Kiolen-hsgység magas lán­cai csaknem tökéletesen elzárják. Végül e<:t a mndenfelé hatalmas természeti akadályok­kal körülvett területet a kelet-nyugat irány­ban egymással párhuzamosan haladó folyó­vizek égés? sora szeli keresztül, a közöttük' levő vízválasztók pedig megannyi védeinü voualkéní merednek a benyomuló ellenség elé Ha hozzávesszük az éghajlat zordságát és azt. hogy Finnországgal egyetlen, a tenger­part mentén haladó vasútvonal köti ossza, akkor tisztában lehetünk azzal, hogy az oro­szoknak, feltéve, hogy sikerült Finnországot elfoglalniok, óriási nehézségekkel kel’ene megküzdeniük ezen a terepen, ha megkisé- relsiék Svédország megszállását. JÁRVÁNYOS BETEGSÉGEK LÉP­TEK FEL NAGYKÁROLYBAN. A vá rosi főorvosi hivatalhoz érkezett jelen lések szerint az utóbbi napokban Nagykárolyban több skárlátos megbe* lefedés fordult elő és a difteritisz is fellépett. A főorvosi hivatal óvintézke déseket telt a járványok terjedésének megakadályozására, ■ a skandináv államok hires összefogásával. Mintha kormányaik nem ismernék eléggé » régi mondásban foglalt igazságot: „hodia mihi, cras tibi“. A jelenlegi tényleges hely­zet meddig fog tartani? A tavasz közeledté­vel erre vár vé'-'szt minden nép. Az idegek háborújában minden polgár őrizze uaeg hi­degvérét.

Next

/
Thumbnails
Contents